Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

1971. Június 10. DUNÁNTŰLI NAPLÓ 3 Egy üzem eladó Mi lesz az EAKV komlói telepének sorsa? Vaslemez-kompo2Íció e régi György-aknánál Foto: Rácz József — Budapestre érkezett Hilde Jotti, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagja, és Franco Ferri, a párt Központi Bizottsá­gának tagja, a Gramsci Intézet igazgatója, akik az Olasz Kom­munista Pórt képviseletében részt vesznek Lukács György temetésén. Elektroakusztika — erre az egyetlen szóra rövidítette a komlói köznyelv a Budapesti Elektroakusztikai és Villamossá­gi Ktsz komlói telepének nevét. S néhány hét óta ennek a so­kat emlegetett szónak eléggé kétes értéke van. Tízmilliós csődtömeg A szövetkezet bukása — sze­rencsére elég ritka eset lévén — az egész ország közvélemé­nyét foglalkoztatta. Az első megállapítások szerint szaksze­rűtlen vezetés, felelőtlen, ha­nyag gazdálkodás következ­ményeként „jött össze" az a több tízmilliós csődtömeg, amelyből nincs más kiút, mint a Ktsz felszámolása. A felszámoló bizottságnak valószínűleg még hónapokig kell dolgoznia, hogy a káoszban rendet teremtsen, kifizesse a hitelezőket és a fe­lelősség ügyében is levonja a konzekvenciát. Az egész ügyből bennünket elsősorban a komlói terep hely­zete és további sorsa érint, hi­szen itt van egy közel 20 millió forint értékű, korszerű követeimé, nyék szerint épített üzem 250 dolgozóval és 46 szakmunkásta­nulóval — egyelőre gazdátla­nul. Fenntartása — mégpedig termelő egységként való fenn­Felavatták az egyetemi tanreaktort ünnepéi^-ís külsőségek között adták át rendeltetésének szer­dán a Budapesti Műszaki Egyetemen hazánk első, tíz ki- lowattos teljesítményű tanreak­torát. Az ünnepségen megje­lent dt- Ajtai Miklós, a kor­mány . élnökheíyettese, llku Pál művelődésügyi miniszter, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, Szili Géza nehézipari miniszter- helyettes, dr. Tétényi Pál, a Ma­gyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese, dr. Osztrovszky György, az Országos Atom­energia-Bizottság elnöke, vala­mint a politikai, társadalmi és tudományos élet számos neves személyisége. Ott volt V. J. Pavlov a Szovjetunió budapesti nagy­követe. Részt vettek az ünnep­ségen a KGST Atomenergia Ál­landó Bizottságának XX. ülés­szakán hazánkban tartózkodó küldöttek, A. M. Petroszjanc- nak, a KGST Atomenergia Ál­landó Bizottsága elnökének ve­zetésével. Dr.' Perényi Imre, az egyetem rektora’ ■'köszöntötte a megje­lenteket, majd dr. Lévai András akadémikus, az egyetem tudó- I mányos rektorhelyettese tartott tájékoztatót az egyetemi atom­reaktorról. Ezt követően dr. Po- linszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes mondott be­szédet, amelyben többek között hangsúlyozta: — Ez a tanreaktor egy új szemlélet szimbóluma is lehet: nem az események után járva próbálunk a felhalmozott prob­lémákon enyhíteni, hanem előt­tük haladva, logikus sorrendet tartunk. Néhány év múlva jelen­tős számú szakemberre lesz szükség. Megépítettük tehát a tanreaktort, megkezdjük a szak­emberek képzését és alapos fel­készítését. Csak ilymódon ad­hatunk felkészült szakembere­ket majd az első hazai atom­erőműnek. Ezt követően llku Pál műve­lődésügyi miniszter ünnepélyes külsőségek között vágta el a reaktor bejáratánál a nemzeti színű és vörös szalagot, s ezzel jelképesen is átadta rendelte­tésének. A meghívott vendégek nagy érdeklődéssel tekintették meg a létesítményt, amely az elmúlt hetekben befejeződött próbaüzemelést követően kifo­gástalanul működik. tartása — népgazdasági érdek, de érdeke a városnak és a dol­gozóknak is. Zavaros adminisztráció Mielőtt a megoldás lehetsé­ges módjairól szólnánk, érde­mes az eddig ismert tények alapján az üzem helyzetét és szerepét felvázolni. Az teljesen nyilvánvaló, hogy nem a komlói részleg idézte elő a csődöt. Sőt, amennyiben a Ktsz szövevényes szervezetén belül különválaszt­ható a többi üzemegységtől, úgy az is megállapítható, hogy viszonylag jól (azaz kevésbé rosszul) dolgozott. A felszámolást előidéző gaz­dasági problémák nem egyik napról a másikra kelet­keztek. A komlói városi pártbizottsághoz és a ta­nácshoz rendszeresen érkez­tek jelzések a normális munka­menetet akadályozó körülmé­nyekről. Kezdettől fogva rend- szertelen volt az anyagellátás, kapkodó, ésszerűtlen a munka- szervezés, a normák nem felel­tek meg a követelményeknek, s az utolsó hónapokban egyre gyakoribbá vált, hogy a dolgo­zók több napos, vagy néhány hetes késéssel kapták meg a bérüket. E jelenségek mélyeb­ben fekvő gazdasági okait azonban elfedte az adminiszt­ráció zavarossága. Minden ad­minisztrációs tevékenységet a budapesti központban végeztek, a komlói telepen még tisztes­séges raktári anyagnyilvántar­tást sem vezettek: jellemző, hogy a központi anyagkönyve­lés és a helyi tényleges kész­letek „összhangját" rendszere­sen fiktív be- és kivételezések­kel teremtették meg. Ajándékba kapta a ktsz Sokan kérdezik most, hogy a pártbizottság és a tanács mi­ért nem lépett fel időben és erélyesebben? — E szervek megtették, amit. az adott kö­rülmények között tehettek. Szá­mos tárgyalás zajlott le — sok­szor éles vitákkal —, de a Ktsz vezetői, akik mint kiderült, a mérleghamisítástól sem retten­tek vissza és értették a módját, hogy tevékenységüket ellenőriz­hetetlenné tegyék, e megbeszé­léseken könnyűszerrel „vissza­dobták a labdát". Gyakran és előszeretettel hivatkoztak arra, hogy az üzemegység Komlóra telepítésével szívességet tettek a városnak — nemegyszer éltek is a „viszontszívesség” igényé­vel —, s amikor felmerültek a gazdasági nehézségek, azzal próbáltak „bűntudatot” ébresz­teni a komlói vezetőkben, hogy úgymond — a beruházási költ­ségek és a komlói telep' veszte­séges munkája terheli a gaz­dálkodásukat. Közben „sikere­sen" eltitkolták, hogy a komlói beruházás egy fillérjükbe sem került, a pénzt mintegy aján­dékképpen kapták különböző szervektől. A központ által teremtett „za­varosban" szívesen halásztak a helyi teiep egyes vezetői is. A városi népi ellenőrzési bizott­ság nemrég vizsgálatot végzett az üzemben, s noha a népi el­lenőrök munkáját is nehezítette az adminisztráció rendezetlen­sége, több olyan tényt derítet­tek fel, amely a társadalmi tu- j lajdon megkárosítására, jogta­lan haszonszerzésre, a szövet­kezeti demokrácia, a munkaer­kölcs, sőt az elemi erkölcsi nor­mák megsértésére utal. Jlyen előzmények után érthe­tő, hogy a dolgozók többsége keserű szájízzel várja sorsa jobbra fordulását. A termelő- munka — noha csak részleges foglalkoztatással — jelenleg is folyik, s az emberek, végre rendszeresen, fizetést kapnak. A város vezetőinek közbenjárására a felszámoló biztos ígéretet tett arra, hogy a helyzet végleges rendezéséig a foglalkoztatást biztosítja. Több vállalat érdeklődik Mi lesz, mi lehet a végleges megoldás? Egy bizonyos: az üzemet el kell adni, mégpedig készpénzért, hogy az adósságok egy részét ebből fedezhessék. A dolgozók és a város vezetői megbízható állami vállalatot látnának legszívesebben az új tulajdonos szerepében, s ennek megfelelően folytattak egy sor tárgyalást is. Ismert országos nagyvállala­tok jelentették be igényüket, többek között a Vörös Csillag Traktorgyár, a Labor-, Műszer­ipari Művek, a Gamma, a Vi­deoton és a Telefongyár, de — miután az új ötéves terv már mindenütt elkészült és a pénz­eszközöket lekötötték — egyez­ség egyikükkel sem született. A legújabb lehetőséget a GEL- KA központja kínálja, amelynek tervei közt szerepel egy alkat­részgyártó központi üzem létre­hozása, s erre fedezete is van. A napokban járt Komlón a GELKA szakértői bizottsága, hogy megtekintse az üzemet és felmérje a lehetőségeket és a vásárlás feltételeit. „Puhatoló­zásról" van szó, érdemi tárgya­lás és döntés csak a közeli na­pokban várható, de az ügylet kölcsönösen előnyösnek látszik, amit a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium és az Országos Terv­hivatal is támogat. Remény van tehát arra, hogy ez a mindenki számára kényelmetlen ügy lezá­ruljon, s az üzem és dolgozói­nak sorsa megnyugtfftóan ren­deződjék. Berkics János Zöld utat a lámpáknak! Mi lesz a pécsi forgalomirányító berendezés sorsa? Sokszáz gépkocsivezető bosz- szankodik naponta a 6-os út pé­csi szakaszán a forgalomirányí­tó lámpák miatt. Hol működnek, hol nem. Volt olyan nap — 1970. május 28-a —, amikor ki­lencszer romlottak el a lámpák. Egyre több lesz a kocsi, egyre sűrűbb a forgalom, tisztázni kell: mi lesz a lámpák sorsa? A forgalomirányító lámpákat a Pécs városi Tanács rendelte | meg a tervezőtől és kivitelező­től, a Villamos Automatika In­tézettől (VILATI), hogy aztán át­adja a Baranya megyei Rendőr­főkapitányság közlekedésrendé­szeti osztályának üzemeltetésre, j A próbaüzem nem sikerült, ezért a tanács utasította a Pécs-Bara- nyai Beruházási Vállalatot, hogy az ügyet vigye bíróság elé. 1970- ben Budapesten a Gazdasági Döntőbíróságon tartott tárgya­láson a következő határozat szü­letett: szakértővel kell megvizs­gáltatni, hogy üzemeltethető-e, vagy milyen feltételekkel üze­meltethető a készülék. A Buda- I pesti Műszaki Egyetem műszer- és méréstechnika tanszékének tudományos munkatársai vizsgá­latot folytattak az ügyben. Rész­let a szakvéleményből: „A be­rendezés jelenlegi formájában közlekedésbiztonsági szempont­ból nem megfelelő." Egy bekez­déssel alább: „A berendezés csak állandó rendőri felügyelet mellett üzemeltethető, s a szük­séges üzembiztonságot a rend­szeres karbantartás sem bizto­sítja.” A szakértői vélemény sze­rint az elfogadható meghibáso­dás havi 2—3 lenne. A VILATI a szakértői vélemény és a bírósági határozat alapján a hibákat kijavította, s ezt, a tanács által felkért külön szak­értő is felülvizsgálta. Az ő véle­ménye alapján a tanács a be­rendezést átvette és a rendőr­ségnek üzemeltetésre átadta. Az átadás-átvétel után jegy­zőkönyvek, feliratok, leiratok egész sora készült, amelyek mind a berendezés hibáit, javít­gatásait tartalmazzák. 1970. jú­nius 1-én a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság közleke­désrendészeti osztálya 32 pon­tos jegyzőkönyvet készített, amelyben felsorolják és kérik a sürgős javításokat. Többek kö­zött a lámpák helyes időbeállí­tását, az izzók együtt égésének kiküszöbölését. Természetesen erre is érkezett „visszairat”, amelyben a tanács és a VILATI az észrevételek egy részével nem ért egyet, más részére ígéretet tesz. A több, mint 2 millió forinto* berendezésbe a programokat öt évvel ezelőtti forgalomszámlálás adatai alapján táplálták be. Ezt már rég kinőttük. A szakértők szerint egy újabb forgalomszám­lálás alapján semeddig sem tartana az átprogramozás. Ezen­kívül az utóbbi időben a leg­gyakoribb meghibásodás — az örökös ki- és bekapcsolás miatt — az izzók kiégése és a relék üzemzavara. Gyakoribb karban­tartással, jobb minőségű relével, havonkénti, rendszeres izzócse­rével sokkal kevesebb lenne a meghibásodás. Még csak annyit: a VILATI- nak nincs Pécsett hivatalosan megbízott karbantartója. Ha el­romlik a berendezés, kiég egy izzó, vagy szívességből javítja meg egy pécsi szakember, aki nem a VILATI embere, vagy vár­ni kell, amíg a szerviz lejön Pestről. Ez mindenesetre időbe telik ... Kovács Jenő alezredes, a Ba­ranya megyei Rendőrfőkapitány­ság közlekedésrendészeti osztá­lyának vezetője: — A 6-os út városi szakasza természetesen igényli az auto­maták működését. Ha működ­nek, ugyan nem gyorsítják, de biztonságosabbá teszik a közle­kedést. Az üzemeltetést azonban nem tartjuk biztonságosnak. Mondjuk, ha ma este kikapcsol­juk, nem biztos, hogy holnap reggel ismét működik. Pedig közben nem nyúlt hozzá senki. Ilyenkor a vezetők tanácstala­nok, megzavarja őket a hirte­len keletkezett műszaki hiba. Ezek a meghibásodások a be­torkolló utcák forgalmát hosz- szabb időre megbénítják. Külö­nösen veszélyes ez a Felszaba­dulás útjáról a Fürst Sándor utcára való nagyívű kanyaro­dásnál — itt már az is előfor­dult, hogy a hirtelen meghibá­sodott lámpa miatt bezárták a kocsikat a két sorompó közé. A rendszertelen üzemeltetés úgy is zavarja a járművezető­ket, hogy mondjuk kifelé menet égnek a lámpák, s amikor tíz perc múlva visszafelé jön a ve­zető, már nem égnek. (me, a pécsi közlekedési lám­pák „kórlapja”. A vita biztosan tart még egy ideig, ezzel azon­ban még semmit nem oldottunk meg. Csak az időnként beállí­tott forgalomirányító rendőr se­gít valamit. Bennünket, közleke­dőket sokkal inkább a lámpák jövője, mint múltja érdekel . .. Pánics György Az előzmények: három inter- urbán telefon a vezérigazga­tóságra, engedély elintézve, utazás a déli gyorssal Buda­pestre, ingabuszozás Szentlő- rincen, egyórás késés a Déli­ben, osztályvezető sehol, enge­dély sehol ... Gyors beszélge­tés a miniszterhelyettessel, igen, itt a kocsi, ha nem sikerül, fél­óra múlva elintézzük. Minden flottul megy, a pecsétes enge­dély a zsebben - na, most már éjfélig ráérek. Hat órám van, fel kell készülnöm. Három üveg sör, nyolc dupla, másfélórás bámészkodás az esti Moszkva téren. ♦ A vonat nulla ötvenötkor in­dul. A szerelvény rövid, elején három postavagonnal. Az in­nenső atjaja nyitva, odabent világos van — madzaggal meg­kötött ceignadrágos, trikós em­berek álldogálnak. Hadonászok az** engedéllyel, kiderül: már rég tud rólam a menetvezető Fábián Miklós. Kinyitja az aj­tót, felkapaszkodom és illedel­mesen megállók. Igyekszem nem útban lenni. Nulla óra negyvenöt, tíz perc van indulásig. Kis furgon ér­kezik, lassan fáról a nyitott vagonajtóhoz. A fiatalember bekiabál a kocsiba; Utazó postások között...- Nagy a cúg, hogy elvitte a hajadat? Egyikük kopasz. A nevetés közben azonban megjelenik a levegőben az első csomag Népszabadság. Könnyedén re­pül ki a furgonból, nem is ér földet a sarokig. Hét kézen megy keresztül. Számolok, aho­gyan a többiek: száz csomag Százszor húsz kiló. — Adj egy zöldet. A Világgazdaság külön van, külön számolják, külön elbá­násban részesül. Drága újság. Nem hiányozhat egy sem. Cso­magolás folyik, csendben néze­lődöm, próbálom magamtól megérteni, mit csinálnak. De Pusztaszabolcsig csak azon ómulok, hogyan dolgoznak. Minden mozdulat kiszámított, jelentőséggel bír. Ketten szá­molnak, ketten rakják össze, kö­tik, ketten zsákolják, egyikük ellenőriz. Egyszerű ez, mondom ma­gamban később: zsákokba rak­ják, aztán csak le kell dobálni a megállókon, közben majd pi­hennek , . . A vaskos újságcsomag en­gedelmesen hajlik a kezekben, alul a Népszabadság, rá a Népszava, ide kell még Magyar Nemzet is, ötven darab, Nép­sport, amikor aztán minden megvan, egy rövid mondat: — Adj egy zöldet. .. Tolna, Baranya, Somogy kap­ja az újságot. Mindenüvé el­jut. A mozgópostán zsákolják, a nagyobb állomásokon ledo­bálják. Pécsre már elég későn érkezik, s ezért már szortírozva adják le a kocsiból. Uránba ennyi, Meszesre annyi ... Ez plusz munkát jelent. Munka pedig van elég. Fi­gyelem a „kopaszt”, Sárbogár- dig tizenhét cigarettát szívott el. A keze egy pillanatra sem állt meg: magához húzza a csomagot, ráteszi a másikat, behajtja, megfordítja, madza- gol, két átfordítás és — készen van a csomag. — Ez itt például hová kerül? — Hedrehelyre. Egész kis falu ez, nem baranyai. Csak tudnám, minek nekik két Vi­lággazdaság? Mindent pontosan tudnak. Talán azt is, hogy az újság me­lyik előfizetőhöz, vagy melyik standra kerül? Futószalag munka, unalomig ismétlődő mozdulatok, éjszaka három óra. Cigaretta, újabb ci­garetta, ismét cigaretta. Kö­zömbös témájú, viccelődő be­szélgetés. Egyikük kopasz, má­sikuk dadog — van hát téma bőven. Szaporodnak a zsákok. Negyven kiló egy. Számolgatom magamban, mekkora súlyt moz­gatnak meg ezek az éjszakai emberek? De abbahagyom a számolgatást, nincs értelme. Az alacsonytermetű, kékszemű fia­talember, a „góré”, Fábián Miklós megszólal: — Nem gondolná ugye; hogy ma már kilenc és félórát dol­goztam a Központi Hírlap Iro­dában? ♦ Sárbogárdon átszállók az előző kocsiba, viszem az en­gedélyt. Itt szállítják a levele­ket, meg mindenféle külde­ményt. Pénzt is. Bemutatkozás, itt is igyekszem félrehúzódni, hogy ne zavarjak. Szép fehér ládikóra ülök. Kaszap Dezső, a menetvezető azt mondja, hogy nyugodtan kérdezzek, majd megválaszol, de közben dolgozik. Festői rendetlenség van. Madzagok lógnak mindenütt, zsákok hevernek szanaszét. Le­velek a földön — rémüldözők, biztosan elkallódnak ezek itt. - Aztán rájövök, hogy min­dennek helye van, az ott a föl­dön Vásárosbécre megy, ez meg itt Lakácsára.- A pénz, az hol van? Rámnéz, elmosolyodik.- Ez érdekli? Hát rajta ül. Hatmillió forinton üldögé­lek. A mulatozó kedv mindenkire ráragad. Az egyik zsákba — a veszprémi vonalon induló sze­relvényre kerül - belehullik a menetvezető cipője. Szép, csauszínű szandál. Éppen hogy észreveszi Dombóvár előtt. Ki­szedi és morog. ♦ Hajnal van, világosodik, A hegyek mögül ígérkezik a Nap ... Az emberek mindkét kocsiban fáradtak, s a követ­kező estére gondolnak: újból útra kelni, valamelyik vonalon bonyolítani az ország levele­zését, százharmincfelé oszto­gatni a billegő kocsiban, nehéz zsákokat cipelni. Azt kérdez­tem, hány levelet kezelnek egy éjszaka? Értetlenül néztek rám, aztán a képzeletemre bíz­ták: Az egész ország területé­ről ide igyekvő leveleket, kül­deményeket. Sok ezer darab Ismerni kell az irányszámokat, tudni, hogy a százharminc re­kesz közül melyikbe kell be­tenni a levelet? Számok nélkül nincs riport. Hány újságot kapott három megye ezen a csütörtökről- péntekre virradó éjjelen? 17 724 Magyar Ifjúságot, 62 654 Népszabadságot, 15 043 Nép­sportot, 14 888 Népszavát, 3454 Magyar Nemzetet, 3175 Ma­gyar Hírlapot, 299 Daily Newst, 131 Esti Hírlapot és 130 Világ- gazdaságot. Ez a mennyiség minden nap jön, néha tetézik a színes la­pok: Tükör, Nők Lapja, meg a többiek. Ha a kereset nem is rossz, a munka nagyon nehéz. Fizi­kailag és szellemileg egyaránt igénybe veszi. Aki nem hiszi, egyszer utazzék velük . . . Kampis Pét«r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents