Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

8 DUNÁNTÚLI NAPLÖ 1971. Június 8. Moszkva ma és holnap Moszkva építészei és a városgaz­dálkodás dolgozói megkezdték a 2000-ig terjedő új, altalános re­konstrukciós tervek kidolgozását. É terv sok részletét már ebben az 5 éves tervben megvalósítják. Az új terv kidolgozásánál abból indultak ki, hogy a főváros lakosainak száma ez idő alatt lényegében nem változik, vagyis körülbelül 7 millió marad. A város nem terjeszkedik tovább mai határai­nál — a Moszkvát övező gyorsforgal­mi autóúton túl, területre továbbra is 87,5 ezer hektár marad, mint jelen­leg. De a későbbi építkezésekre szá­mítva, még 10 ezer hektárt tartalé­kolnak. Moszkvát méltán nevezhetjük az új lakások városának, hiszen az építők naponta adnak át 5—6 több emele­tes lakóházat — egy év alatt körülbe­lül 120 ezer lakás készül. A lakásépítés nagy üteme (évente megközelíti a 4 millió, o középületek­kel együtt pedig a 7 millió négyzet- métert) elképzelhetetlen volna jól szer­vezett, korszerű építőanyag és nagy­üzemi lakásépítési módszerek nélkül. A Moszkvában és a főváros közelé­ben levő 89 vállalat biztosítja az ösz- szeszerelhető elemeket és más szük­séges anyagokat, amelyeket szakosí­tott raktárakban tárolnak, és onnan szállítják az építkezés színhelyére. A városépítők most elsősorban komplett mikrokörzeteket létesítenek, amelyeket teljes szociális és szolgál­tató hálózattal együtt adnak át. Eredeti megoldással készül például az egyik ilyen új lakótelep, a Minszki sugárút mentén. 5—10, és 16 szintes típusházakat emelnek, változatos el­helyezésük érdekes kontrasztot és új­szerű együttest alkot. A hosszú szalag­házak és a pontházak, ' az alacso­nyabb és a magas épületek úgy he­lyezkednek el, mintha egymásba kap­csolódnának. Ezzel sajátos dinamikát kölcsönöznek az egész együttesnek. A margaréta szirmai A város területét 8 részre osztot­ták az építészek. A városközpont körül fekvő 7 körzetben az utóbbi évek­ben négyütemű lakásépítés folyt és ezek a körzetek úgy veszik körül a centrumot, mint a margaréta szirmai. Minden körzetben lesznek ipari köz­pontok — vállalatok, hivatalok, intéz­mények. tudományos kutatóintézetek és iskolák. így a moszkvaiak kevesebb időt töltenek utazással munkába és hazamenet. Ezt elősegíti a közlekedési eszközök: a vasút, a metró, a troli és az autóbusz vonalak komplex fejlesz­tése. A városközpontból a lakott terü­leteket kikerülve vezetnek majd a kül­ső kerületekbe a gyorsjáratú autó­utak. A zonális tervezéssel felszabadítják Moszkva központját az átmenő forga­lomtól és csökkentik ott a gyalogosok áradatát. A szovjet mérnökök kidolgozták az utcai közlekedés „Start" nevű tele- automatikus irányítórendszerét. Ennek előnyeit máris érzi, aki gépkocsival például a Bolsaja Szerpuhovsz' aja utcán közlekedik. Amikor a gépkocsi áradat a kereszteződéshez közeledik, a lámpa automatikusan zöldre vált. A Start rendszer elektronikus számító- központja állandóan teljes informá­ciót kap sok ezer kereszteződésről, pil­lanatok alatt feldolgozza azokat és megfelelő utasítást továbbít a közle­kedési lámpákhoz és más fényjelzé­sekhez. Sőt, ha valamelyik körzetben baleset történik és az utat le kell zár­ni a közlekedés elől, az elektronikus agy azonnal kidolgozza a közlekedés optimális variációját és ennek megfe­lelően jelzéseket továbbít. Éjszakai fénypanoráma A korszerű világítástechnika, az elektrotechnika eredményei nagy le­hetőségeket kínálnak arra, hogy a legszebb moszkvai építészeti együt­teseknek, a forradalmi emlékeknek sa­játos éjszakai fénypanorámát kölcsö­nözzenek. A díszkivilágítás központ­ját, a Kreml és a Vörös tér alkotja. Az építészek a városközpontban, a Szadovaja körút mentén és a legna­gyobb sugárutakon változó fényerejű színes világítást terveznek. A világítás rekonstrukciós terveinek kidolgozásánál számításba veszik Moszkva egyes kerületeinek történel­mi múltját. Az Entuziasztov sugárút kivilágításánál például az oroszorszá­gi forradalmi mozgalom történetét, a Leningrádi sugárúton az Októberi For­radalom képeit idézik. Az orosz fegy­verek dicsőségét, az idegen hódítók fölötti győzelmeit a Kutuzov sugárúton keltik életre. A nagy történelmi és kulturális érté­ket képviselő műemlékek és építészeti együttesek különleges díszkivilágítást kapnak. A Kreml csodás építészeti al­kotásaival, templomaival mindig is megragadta az embereket. Kivilágí­tása azonban még jobban kiemeli szépségét. Az „ötödik óceán” tisztaságáért A külföldi szakemberek zöme teljes joggal állítja, hogy a világ nagy ipari központjai közül Moszkvában legtisz­tább a levegő. A szovjet fővárosban, csakúgy, mint más városokban évek óta erőteljes és sikeres harc folyik a levegő szennyeződése ellen. Sokszáz tudós közegészségüggyel foglalkozó orvos, tervező és mérnök dolgozik azon, hogyan lehet megtisztítani a le­vegőbe kerülő égési termékeket, vé­dőberendezéseket terveznek és na­ponta ellenőrzik a lakóterületeken a levegő szennyezettségét. Az egészségügyi védőövezetek, a le­vegő tisztaságának biztosítása bonyo­lult társadalmi és városépítési feladat. E téren is gyümölcsöző o tudomány és a gyakorlat együttműködése. Ennek eredményeként készült el a moszkvai levegő-tisztasági távlati terv, amely előirányozza, hogy egészségügyi védó- sávokat létesítenek a gyárak körül, az üzemekben levő gáz- és porfogó be­rendezéseket tökéletesítik. Ahol pedig ez sem vezet eredményre, ott az érin­tett gyárakat kitelepítik a városból. Megőrzik az aranykupolás múltat Az építészek a földre tervezik a leg­nagyobb létesítményeket. Nem hiába mondják, hogy Moszkvát, New York-ot, Tokiót, Leningrádot, Londont még a Marsról is észre lehet venni. Az épí­tészeti alkotások élettartama az em­beri alkotások közül a leghosszabb. Ezért amikor az építőművészek 20—30 évre előre terveznek — hétköznapi munkát végeznek. Az élet azt követeli tőlük, hogy 100 évre előre tekintsenek. A XXI. századi Moszkva alapjait ma rakják le. Milyen lesz ez a város az évezred küszöbén? Mindenekelőtt azt szögezzük le, hogy a kozmikus század Moszkvája is megőrzi aranyku­polás múltjának legszebb emlékeit. De ez mégis a kozmikus kor váro­sa lesz, olyan épületeket emelnek benne, hogy a városközpont sajátos történelmi arculatát megőrizve meg­élénkítsék azt. Az Arbát téren pél­dául felépül a külföldi népekkel való béke és barátság háza. Az óriási épü­let magasba törő és fölfelé szélesedő köralakú galériái mintegy lezárják o Kalinyin sugárúti építészeti együttest. Nagy problémát jelent a 9 moszkvai pályaudvar, de ezekkel függ össze az egyik legérdekesebb terv is. A hét dombon épülő város vasútállomásai mindenütt a völgyekben helyezkednek el. Az építészek azt tervezik, hogy eze­ket a völgyeket többszintes felüljárók­kal ívelik át, amelyeken az autóköz­lekedés bonyolódik majd és ezzel a pályaudvarok szinte a föld alá kerül­nek. A Szovjetunióban rendkívül nagy fi­gyelmet fordítanak a lakásépítésre. Az 5 éves tervben és a közeljövőben Moszkvában 12—16 szintes épületek készülnek. A következő évszázadban azonban, amikor a szovjet főváros la­kossága jelentősen megnövekszik, Moszkva új szputnyikvárosaiban, o várost övező gyorsforgalmú autópá­lyán túl lehet, hogy új városrészek épülnek. iurij Ivanov Kísérleti lakóház — moszkvai építészek terve. Egy ilyen házban 6 ezer ember él majd. „Sárga fény" a SALT-on A New York Times nagytekintélyű szemleírója, Harrison E. Salisbury a minap a következő kérdőjeleket vetet­te papírra a SALT-ról kiadott szűksza­vú közleménnyel kapcsolatban: „Vajon egy Nixon-Brezsnyev enyhülésnek va­gyunk-e tanúi? Vagy mindez talán a ping-pong diplomácia Washington— Moszkva—Peking háromszögű biliár- dosítása? Esetleg a vég kezdete a fegyverkezési hajszában? Avagy csu­pán ordító címbetűs propaganda- trükk?" Az igazság az, hogy ezekre a kérdé­sekre, akárcsak a kommentátorok kü­lönböző előjelű találgatásaira, lehetet­len egyértelmű választ adni. Nem sza­bad ugyanis elfelejteni, hogy a SALT- on a két szuperhatalom biztonságát — s nem mellékesen: a béke sorsát — legközvetlenebbül érintő problémakör­ről, a hadászati fegyverzetrendszerek korlátozásáról van szó. A Szovjetunió és az Egyesült Államok párbeszéde im­Versenytársa akadt az FBI-nek Az amerikai állampolgárok megfi­gyelése eddig a rendőrség és az FBI kiváltsága volt az Egyesült Államok­ban. A Kongresszusban nemrég nyil­vánosságra került, hogy a hadsereg is gyakorol hasonló funkciót. Erwin szenátor a Kongresszusban mondott beszédében megállapította, hogy a hadsereg ügynökei nemcsak harcos néger szervezetek és haladó fehér csoportok után kémkednek, ha­nem képviselők és kormányzók utón is. A hadsereg által megfigyelt személyek közé tartozik Adlai Stevenson, Illinois állam szenátora és volt kormányzó­ja, Otto Kerner és sokan mások. Erwin szenátor kifejtette: „A hadsereg ügy­nökei legalább 1968 óta, de lehet, hogy mór régebben is figyelik olyan személyek és csoportok tevékenységét, akikről semmiképpen sem lehet azt ál­lítani, hogy politikailag szélsőségesek lennének.” A megfigyelt személyek között vannak vallási vezetők, mindkét nagy párthoz tartozó politikusok, új­ságírók és ügyvédek. Egyedül Illinois államban 800 személyt tartanak állan­dó megfigyelés alatt. Ifarsó építése Lengyelország fővárosában tavaly 14 000 lakást építettek. 1971-re továb­bi 11 200 lakás építését tervezik. Az új ötéves terv további éveiben az évenként épített lakások száma 14 000- re fog emelkedni. 1969-el összehason­lítva 1970-ben Varsóban a helyi ipar volumene mintegy 12 százalékkal nőtt. Leggyorsabban nő az energetikai és elektrotechnikai ipar. Abban a város­ban. amelyet a háború 83 százalék­ban megsemmisített és 1945-ben csak 162 000 lakos élt, teljes mértékben felújították és kibővítették a kulturá­lis életet. Lengyelország 1 300 000 la­kosú fővárosának ma 18 színházát (a háború végére ezek közül csak egy maradt meg), évente 3 millió néző látogatja. Ezen kívül 66 mozi, 163 könyvtár és 28 múzeum áll a lakosok rendelkezésére. Sikeresen folytatódik a középkori óváros rekonstrukciója és folyamatosan épülnek ki az üdülés céljait szolgáló berendezések is. Az idén a Visztulán épülő több új stran­dot fognak üzembe helyezni. Átépí­tik az egyes nagy útkereszteződéseket is, átadták a forgalomnak a Varsóból Katovice és Poznan felé kivezető fő­utakat is. Folyamatban van további hat, Varsóból kivezető főútvonal át­alakítása is. mór több, mint másfél esztendeje tart, a szakértők hol Helsinkiben, hol Bécs- ben tárgyalnak — s ezekről a „SALT- fordulók"-ról bizonyosat, csak a ritka hivatalos közleményekből lehet meg­tudni, mert mindkét fél tartja magát a téma érzékenységéből logikusan kö­vetkező titoktartáshoz. Egyelőre tehát a szovjet—amerikai párbeszédről tényként csak azt mond­hatjuk, hogy az első fordulók értelme­zési vitái után a SALT negyedik, bé­csi ülésszakán megszületett az első részeredmény. A szovjet és az amerikai delegáció megállapodott, hogy az idén a további eszmecserék során arra fog törekedni, hogy előkészítse a megegyezést a ra­kétaelhárító rendszerek fejlesztésének korlátozásáról. • Amikor az ezzel kapcsolatos egyez­mény megszületik, megállapodnak bi­zonyos intézkedésekről a hadászati tá­madó fegyverzet korlátozásában is. Ez az ügyrendi természetű megegyezés képletesen szólva még nem „zöld fény", hanem csupán „sárga”, amely azonban — akárcsak a közlekedési lámpák esetében — ma­gában hordja a lehetőséget, hogy vé­gül szabaddá váljék az út az érdemi megállapodás előtt Ugyanakkor azon­ban nem zárja ki egy ellenkező elő­jelű színváltós lehetőségét sem. Mire gondolunk? Kétségtelen, hogy a SALT-közlemény ebben a formában bizonyos kompro­misszumot tükröz. A Szovjetunió kez­dettől fogva amellett volt, hogy a meg­egyezést a rakétaelhárító-rendszerek korlátozása felől kell megközelíteni — a rakétaelhárító-rendszerek fejlesztése ugyanis óhatatlanul, szinte öntörvé­nyénél fogva a fegyverkezési hajsza fo­kozása irónyábart hat, amennyiben a tervezők igyekeznek megtalálni az újabb elhárító eszközöket is áttörő tá­madó fegyvereket. Az Egyesült Államok álláspontja ezzel szemben a támadó rakéták fejlesztésének korlátozását tűzte ki elsődleges célul — nem utol­sósorban azért, mert a hazai fegyver­kezési hobby ragaszkodik a megkez­dett elhárító rakétarendszer telepíté­sek folytatásához, amihez üzleti-politi­kai érdeke is fűződik. Ebben a helyzetben a SALT-ról ki­adott közleményben foglalt sorrendiség egyfelől azt az amerikai részről tett engedményt tükrözi, hogy a fő figyel­met először a rakétaelhárító-rendsze­rek fejlesztésének korlátozására össz­pontosítják. Másfelől azt a szovjet részről elfogadhatónak tekintett komp­romisszumot, hogy ha ebben a kér­désben létrejön a megegyezés, továb­bi lépésként az amerikai részről szor­galmazott mozzanatot, a támadó fegy­verzet fejlesztésének korlátozását i» napirendre tűzik. Megfigyelőknek feltűnt, hogy a SALT-ról kiadott néhánysoros szovjet- amerikai közleményt Nixon amerikai elnök drámái bejelentés formájában hozta az Egyesült Államok választópol­gárainak tudomására, s ebből nem hiányzott az a szónokias fordulat, amely „új korszak kezdeteként” üdvö­zölte a SALT-közleményt. A New York Times már idézett cikkírója megjegyez­te: „Nixon lelkesedésével kapcsolat­ban Washingtonban némelyek úgy érezték, hogy az elnök szerette volna kiemelni önnön békecsináló hajlandó ságát a nemzet előtt, amely érzése sze­rint alaposan belefáradt a háborúba". Viszont nyugtalanító az a különös munkamegosztás, ami ebben a kérdés­ben a Fehér Ház, illetve a hadügymi­niszter és a törvényhozás között mu­tatkozik. Míg ugyanis Nixon a beje­lentés drámaiságához illő publicitással „új utasításokkal” látta el a SALT-on tárgyaló amerikai küldöttség vezetőjét s ezzel mintegy kormányának jóindula­tát kívánta demonstrálni — ugyanen­nek a kormánynak olyan kulcsminisz­tere, mind Laird, a hadügyi tárca gaz­dája, a tárgyalási „erőpozíció fenn­tartására” szólított fel. Ennek jegyé­ben pedig a képviselőhöz története­sen egy nappal a szovjet—amerikai SALT-közlemény után további egymil- liárd hetvennégymillió dollárral toldot­ta meg a rakétaelhárító-rendszer har­madik és negyedik lépcsőjének kiépí­tésére eddig rendelkezésre bocsátott összegeket A Szovjetunió — mint az SZKP XXIV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója is hangsúlyozta — arra törekszik, ho^y a SALT-tárgyalósok po­zitív eredménnyel járjanak. E törekvés őszinteségének kétszeres aranyfedeze­te mindaz, amit a Szovjetunió eddig az általános leszereléshez vezető részin­tézkedések érdekében kezdeményezett és tett, akárcsak az a sarkigazság, hogy a szocialista szuperhatalom, amely nagyhorderejű gazdasági építő­programon munkálkodik, a szó leg­nemesebb értelmében „anyagilag ér­dekelt” az imperializmus által kezde­ményezett fegyverkezési hajsza fene­ketlen hordójának betömésében. Szov­jet részről tehát valóban a politikai stratégia, egy hosszútávú program láncszeme az a törekvés, hogy a stra­tégiai fegyverkorlátozási tárgyalásokat végül siker koronázza. (sp) & 4

Next

/
Thumbnails
Contents