Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
8 DUNÁNTÚLI NAPLÖ 1971. Június 8. Moszkva ma és holnap Moszkva építészei és a városgazdálkodás dolgozói megkezdték a 2000-ig terjedő új, altalános rekonstrukciós tervek kidolgozását. É terv sok részletét már ebben az 5 éves tervben megvalósítják. Az új terv kidolgozásánál abból indultak ki, hogy a főváros lakosainak száma ez idő alatt lényegében nem változik, vagyis körülbelül 7 millió marad. A város nem terjeszkedik tovább mai határainál — a Moszkvát övező gyorsforgalmi autóúton túl, területre továbbra is 87,5 ezer hektár marad, mint jelenleg. De a későbbi építkezésekre számítva, még 10 ezer hektárt tartalékolnak. Moszkvát méltán nevezhetjük az új lakások városának, hiszen az építők naponta adnak át 5—6 több emeletes lakóházat — egy év alatt körülbelül 120 ezer lakás készül. A lakásépítés nagy üteme (évente megközelíti a 4 millió, o középületekkel együtt pedig a 7 millió négyzet- métert) elképzelhetetlen volna jól szervezett, korszerű építőanyag és nagyüzemi lakásépítési módszerek nélkül. A Moszkvában és a főváros közelében levő 89 vállalat biztosítja az ösz- szeszerelhető elemeket és más szükséges anyagokat, amelyeket szakosított raktárakban tárolnak, és onnan szállítják az építkezés színhelyére. A városépítők most elsősorban komplett mikrokörzeteket létesítenek, amelyeket teljes szociális és szolgáltató hálózattal együtt adnak át. Eredeti megoldással készül például az egyik ilyen új lakótelep, a Minszki sugárút mentén. 5—10, és 16 szintes típusházakat emelnek, változatos elhelyezésük érdekes kontrasztot és újszerű együttest alkot. A hosszú szalagházak és a pontházak, ' az alacsonyabb és a magas épületek úgy helyezkednek el, mintha egymásba kapcsolódnának. Ezzel sajátos dinamikát kölcsönöznek az egész együttesnek. A margaréta szirmai A város területét 8 részre osztották az építészek. A városközpont körül fekvő 7 körzetben az utóbbi években négyütemű lakásépítés folyt és ezek a körzetek úgy veszik körül a centrumot, mint a margaréta szirmai. Minden körzetben lesznek ipari központok — vállalatok, hivatalok, intézmények. tudományos kutatóintézetek és iskolák. így a moszkvaiak kevesebb időt töltenek utazással munkába és hazamenet. Ezt elősegíti a közlekedési eszközök: a vasút, a metró, a troli és az autóbusz vonalak komplex fejlesztése. A városközpontból a lakott területeket kikerülve vezetnek majd a külső kerületekbe a gyorsjáratú autóutak. A zonális tervezéssel felszabadítják Moszkva központját az átmenő forgalomtól és csökkentik ott a gyalogosok áradatát. A szovjet mérnökök kidolgozták az utcai közlekedés „Start" nevű tele- automatikus irányítórendszerét. Ennek előnyeit máris érzi, aki gépkocsival például a Bolsaja Szerpuhovsz' aja utcán közlekedik. Amikor a gépkocsi áradat a kereszteződéshez közeledik, a lámpa automatikusan zöldre vált. A Start rendszer elektronikus számító- központja állandóan teljes információt kap sok ezer kereszteződésről, pillanatok alatt feldolgozza azokat és megfelelő utasítást továbbít a közlekedési lámpákhoz és más fényjelzésekhez. Sőt, ha valamelyik körzetben baleset történik és az utat le kell zárni a közlekedés elől, az elektronikus agy azonnal kidolgozza a közlekedés optimális variációját és ennek megfelelően jelzéseket továbbít. Éjszakai fénypanoráma A korszerű világítástechnika, az elektrotechnika eredményei nagy lehetőségeket kínálnak arra, hogy a legszebb moszkvai építészeti együtteseknek, a forradalmi emlékeknek sajátos éjszakai fénypanorámát kölcsönözzenek. A díszkivilágítás központját, a Kreml és a Vörös tér alkotja. Az építészek a városközpontban, a Szadovaja körút mentén és a legnagyobb sugárutakon változó fényerejű színes világítást terveznek. A világítás rekonstrukciós terveinek kidolgozásánál számításba veszik Moszkva egyes kerületeinek történelmi múltját. Az Entuziasztov sugárút kivilágításánál például az oroszországi forradalmi mozgalom történetét, a Leningrádi sugárúton az Októberi Forradalom képeit idézik. Az orosz fegyverek dicsőségét, az idegen hódítók fölötti győzelmeit a Kutuzov sugárúton keltik életre. A nagy történelmi és kulturális értéket képviselő műemlékek és építészeti együttesek különleges díszkivilágítást kapnak. A Kreml csodás építészeti alkotásaival, templomaival mindig is megragadta az embereket. Kivilágítása azonban még jobban kiemeli szépségét. Az „ötödik óceán” tisztaságáért A külföldi szakemberek zöme teljes joggal állítja, hogy a világ nagy ipari központjai közül Moszkvában legtisztább a levegő. A szovjet fővárosban, csakúgy, mint más városokban évek óta erőteljes és sikeres harc folyik a levegő szennyeződése ellen. Sokszáz tudós közegészségüggyel foglalkozó orvos, tervező és mérnök dolgozik azon, hogyan lehet megtisztítani a levegőbe kerülő égési termékeket, védőberendezéseket terveznek és naponta ellenőrzik a lakóterületeken a levegő szennyezettségét. Az egészségügyi védőövezetek, a levegő tisztaságának biztosítása bonyolult társadalmi és városépítési feladat. E téren is gyümölcsöző o tudomány és a gyakorlat együttműködése. Ennek eredményeként készült el a moszkvai levegő-tisztasági távlati terv, amely előirányozza, hogy egészségügyi védó- sávokat létesítenek a gyárak körül, az üzemekben levő gáz- és porfogó berendezéseket tökéletesítik. Ahol pedig ez sem vezet eredményre, ott az érintett gyárakat kitelepítik a városból. Megőrzik az aranykupolás múltat Az építészek a földre tervezik a legnagyobb létesítményeket. Nem hiába mondják, hogy Moszkvát, New York-ot, Tokiót, Leningrádot, Londont még a Marsról is észre lehet venni. Az építészeti alkotások élettartama az emberi alkotások közül a leghosszabb. Ezért amikor az építőművészek 20—30 évre előre terveznek — hétköznapi munkát végeznek. Az élet azt követeli tőlük, hogy 100 évre előre tekintsenek. A XXI. századi Moszkva alapjait ma rakják le. Milyen lesz ez a város az évezred küszöbén? Mindenekelőtt azt szögezzük le, hogy a kozmikus század Moszkvája is megőrzi aranykupolás múltjának legszebb emlékeit. De ez mégis a kozmikus kor városa lesz, olyan épületeket emelnek benne, hogy a városközpont sajátos történelmi arculatát megőrizve megélénkítsék azt. Az Arbát téren például felépül a külföldi népekkel való béke és barátság háza. Az óriási épület magasba törő és fölfelé szélesedő köralakú galériái mintegy lezárják o Kalinyin sugárúti építészeti együttest. Nagy problémát jelent a 9 moszkvai pályaudvar, de ezekkel függ össze az egyik legérdekesebb terv is. A hét dombon épülő város vasútállomásai mindenütt a völgyekben helyezkednek el. Az építészek azt tervezik, hogy ezeket a völgyeket többszintes felüljárókkal ívelik át, amelyeken az autóközlekedés bonyolódik majd és ezzel a pályaudvarok szinte a föld alá kerülnek. A Szovjetunióban rendkívül nagy figyelmet fordítanak a lakásépítésre. Az 5 éves tervben és a közeljövőben Moszkvában 12—16 szintes épületek készülnek. A következő évszázadban azonban, amikor a szovjet főváros lakossága jelentősen megnövekszik, Moszkva új szputnyikvárosaiban, o várost övező gyorsforgalmú autópályán túl lehet, hogy új városrészek épülnek. iurij Ivanov Kísérleti lakóház — moszkvai építészek terve. Egy ilyen házban 6 ezer ember él majd. „Sárga fény" a SALT-on A New York Times nagytekintélyű szemleírója, Harrison E. Salisbury a minap a következő kérdőjeleket vetette papírra a SALT-ról kiadott szűkszavú közleménnyel kapcsolatban: „Vajon egy Nixon-Brezsnyev enyhülésnek vagyunk-e tanúi? Vagy mindez talán a ping-pong diplomácia Washington— Moszkva—Peking háromszögű biliár- dosítása? Esetleg a vég kezdete a fegyverkezési hajszában? Avagy csupán ordító címbetűs propaganda- trükk?" Az igazság az, hogy ezekre a kérdésekre, akárcsak a kommentátorok különböző előjelű találgatásaira, lehetetlen egyértelmű választ adni. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a SALT- on a két szuperhatalom biztonságát — s nem mellékesen: a béke sorsát — legközvetlenebbül érintő problémakörről, a hadászati fegyverzetrendszerek korlátozásáról van szó. A Szovjetunió és az Egyesült Államok párbeszéde imVersenytársa akadt az FBI-nek Az amerikai állampolgárok megfigyelése eddig a rendőrség és az FBI kiváltsága volt az Egyesült Államokban. A Kongresszusban nemrég nyilvánosságra került, hogy a hadsereg is gyakorol hasonló funkciót. Erwin szenátor a Kongresszusban mondott beszédében megállapította, hogy a hadsereg ügynökei nemcsak harcos néger szervezetek és haladó fehér csoportok után kémkednek, hanem képviselők és kormányzók utón is. A hadsereg által megfigyelt személyek közé tartozik Adlai Stevenson, Illinois állam szenátora és volt kormányzója, Otto Kerner és sokan mások. Erwin szenátor kifejtette: „A hadsereg ügynökei legalább 1968 óta, de lehet, hogy mór régebben is figyelik olyan személyek és csoportok tevékenységét, akikről semmiképpen sem lehet azt állítani, hogy politikailag szélsőségesek lennének.” A megfigyelt személyek között vannak vallási vezetők, mindkét nagy párthoz tartozó politikusok, újságírók és ügyvédek. Egyedül Illinois államban 800 személyt tartanak állandó megfigyelés alatt. Ifarsó építése Lengyelország fővárosában tavaly 14 000 lakást építettek. 1971-re további 11 200 lakás építését tervezik. Az új ötéves terv további éveiben az évenként épített lakások száma 14 000- re fog emelkedni. 1969-el összehasonlítva 1970-ben Varsóban a helyi ipar volumene mintegy 12 százalékkal nőtt. Leggyorsabban nő az energetikai és elektrotechnikai ipar. Abban a városban. amelyet a háború 83 százalékban megsemmisített és 1945-ben csak 162 000 lakos élt, teljes mértékben felújították és kibővítették a kulturális életet. Lengyelország 1 300 000 lakosú fővárosának ma 18 színházát (a háború végére ezek közül csak egy maradt meg), évente 3 millió néző látogatja. Ezen kívül 66 mozi, 163 könyvtár és 28 múzeum áll a lakosok rendelkezésére. Sikeresen folytatódik a középkori óváros rekonstrukciója és folyamatosan épülnek ki az üdülés céljait szolgáló berendezések is. Az idén a Visztulán épülő több új strandot fognak üzembe helyezni. Átépítik az egyes nagy útkereszteződéseket is, átadták a forgalomnak a Varsóból Katovice és Poznan felé kivezető főutakat is. Folyamatban van további hat, Varsóból kivezető főútvonal átalakítása is. mór több, mint másfél esztendeje tart, a szakértők hol Helsinkiben, hol Bécs- ben tárgyalnak — s ezekről a „SALT- fordulók"-ról bizonyosat, csak a ritka hivatalos közleményekből lehet megtudni, mert mindkét fél tartja magát a téma érzékenységéből logikusan következő titoktartáshoz. Egyelőre tehát a szovjet—amerikai párbeszédről tényként csak azt mondhatjuk, hogy az első fordulók értelmezési vitái után a SALT negyedik, bécsi ülésszakán megszületett az első részeredmény. A szovjet és az amerikai delegáció megállapodott, hogy az idén a további eszmecserék során arra fog törekedni, hogy előkészítse a megegyezést a rakétaelhárító rendszerek fejlesztésének korlátozásáról. • Amikor az ezzel kapcsolatos egyezmény megszületik, megállapodnak bizonyos intézkedésekről a hadászati támadó fegyverzet korlátozásában is. Ez az ügyrendi természetű megegyezés képletesen szólva még nem „zöld fény", hanem csupán „sárga”, amely azonban — akárcsak a közlekedési lámpák esetében — magában hordja a lehetőséget, hogy végül szabaddá váljék az út az érdemi megállapodás előtt Ugyanakkor azonban nem zárja ki egy ellenkező előjelű színváltós lehetőségét sem. Mire gondolunk? Kétségtelen, hogy a SALT-közlemény ebben a formában bizonyos kompromisszumot tükröz. A Szovjetunió kezdettől fogva amellett volt, hogy a megegyezést a rakétaelhárító-rendszerek korlátozása felől kell megközelíteni — a rakétaelhárító-rendszerek fejlesztése ugyanis óhatatlanul, szinte öntörvényénél fogva a fegyverkezési hajsza fokozása irónyábart hat, amennyiben a tervezők igyekeznek megtalálni az újabb elhárító eszközöket is áttörő támadó fegyvereket. Az Egyesült Államok álláspontja ezzel szemben a támadó rakéták fejlesztésének korlátozását tűzte ki elsődleges célul — nem utolsósorban azért, mert a hazai fegyverkezési hobby ragaszkodik a megkezdett elhárító rakétarendszer telepítések folytatásához, amihez üzleti-politikai érdeke is fűződik. Ebben a helyzetben a SALT-ról kiadott közleményben foglalt sorrendiség egyfelől azt az amerikai részről tett engedményt tükrözi, hogy a fő figyelmet először a rakétaelhárító-rendszerek fejlesztésének korlátozására összpontosítják. Másfelől azt a szovjet részről elfogadhatónak tekintett kompromisszumot, hogy ha ebben a kérdésben létrejön a megegyezés, további lépésként az amerikai részről szorgalmazott mozzanatot, a támadó fegyverzet fejlesztésének korlátozását i» napirendre tűzik. Megfigyelőknek feltűnt, hogy a SALT-ról kiadott néhánysoros szovjet- amerikai közleményt Nixon amerikai elnök drámái bejelentés formájában hozta az Egyesült Államok választópolgárainak tudomására, s ebből nem hiányzott az a szónokias fordulat, amely „új korszak kezdeteként” üdvözölte a SALT-közleményt. A New York Times már idézett cikkírója megjegyezte: „Nixon lelkesedésével kapcsolatban Washingtonban némelyek úgy érezték, hogy az elnök szerette volna kiemelni önnön békecsináló hajlandó ságát a nemzet előtt, amely érzése szerint alaposan belefáradt a háborúba". Viszont nyugtalanító az a különös munkamegosztás, ami ebben a kérdésben a Fehér Ház, illetve a hadügyminiszter és a törvényhozás között mutatkozik. Míg ugyanis Nixon a bejelentés drámaiságához illő publicitással „új utasításokkal” látta el a SALT-on tárgyaló amerikai küldöttség vezetőjét s ezzel mintegy kormányának jóindulatát kívánta demonstrálni — ugyanennek a kormánynak olyan kulcsminisztere, mind Laird, a hadügyi tárca gazdája, a tárgyalási „erőpozíció fenntartására” szólított fel. Ennek jegyében pedig a képviselőhöz történetesen egy nappal a szovjet—amerikai SALT-közlemény után további egymil- liárd hetvennégymillió dollárral toldotta meg a rakétaelhárító-rendszer harmadik és negyedik lépcsőjének kiépítésére eddig rendelkezésre bocsátott összegeket A Szovjetunió — mint az SZKP XXIV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója is hangsúlyozta — arra törekszik, ho^y a SALT-tárgyalósok pozitív eredménnyel járjanak. E törekvés őszinteségének kétszeres aranyfedezete mindaz, amit a Szovjetunió eddig az általános leszereléshez vezető részintézkedések érdekében kezdeményezett és tett, akárcsak az a sarkigazság, hogy a szocialista szuperhatalom, amely nagyhorderejű gazdasági építőprogramon munkálkodik, a szó legnemesebb értelmében „anyagilag érdekelt” az imperializmus által kezdeményezett fegyverkezési hajsza feneketlen hordójának betömésében. Szovjet részről tehát valóban a politikai stratégia, egy hosszútávú program láncszeme az a törekvés, hogy a stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalásokat végül siker koronázza. (sp) & 4
