Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-03 / 129. szám

T971. június 3. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Házigazda vagy szolgáltató? Vita a PIK profiljáról Harminchárommillió forintos fejlesztési programot hagyott jóvá a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Mi legyen a Pécsi Ingatlan- kezelő Vállalattal? Maradjon meg házigazdának vagy nyújt­son szolgáltatásokat is? Ha szolgáltatna is: hogyan egyez­tethető össze a házigazda el­lenőrző szerepe a szolgáltató jelleggel? S mi lenne ez eset­ben a Pécsi Tatarozó Vállalat szerepkörével? Hogyan lehetne elhatárolni a PIK és a Tatarozó Vállalat profilját? Ilyen kérdések vetődtek fel a napokban a Pécsi városi Ta­nács vb-ülésén, amikor a PIK fejlesztése szóba került. A vb ovval zárta le a vitát, hogy tü­zetesen megvizsgálják a témát, s a második félév elején vissza­térnek rá. A tatarozási igény növekedése Bonyolult kérdésekről kell dönteni, hiszen állandóan nö­vekszik Pécs tatarozási igénye. Ennek részben az az oka, hogy — miközben új városrészekkel építjük körül a belvárost - a történelmi városrészben — né­hány utcát kivéve — szinte min­den maradt a régiben. Miként a többi magyar városban, Pé­csett is sürget a belváros re­konstrukciója, amelyet tömbről tömbre haladva fognak elvé­gezni. Javában készülnek a re­konstrukciós tervek, csupán azt kell még eldönteni, mely töm- I bök kerüljenek először sorra és mi legyen a Tatarozó Vállalat, illetve a PIK szerepe e felújító- I sokban. A gyorsan növekvő tatarozási i igénynek az a másik magyará- ; zata, hogy azok a városrészek, amelyeket újaknak nevezünk, már nem is egészen újak. Új­meszest mondunk például, hol­ott ott már 18-20 éve épült há­zak is vannak. Az első uránvá­rosi lakótömbök is idősebbek már 15 évnél, s azokat sem kí­méli az idő vasfoga. Az arány­lag újnak mondható hétemele­tes házak lakásaiban például ki kell cserélni a parkettát. Ti­zenötezer négyzetméter összfe- lületű parkettacserét jelent ez a munka egymaga. A Pécsi Ingatlankezelő Válla­lat ma már 21 600 bérleményt, közte 18 500 lakást tart nyilván, s ez a szám évről évre emelke­dik. Még az új házak értékét, állagát is csak akkor lehet meg­őrizni, ha már most i'elkészü- lünk a rendszeres karbantartá­sukra. Gépeket kapnak a házmesterek Bár a PIK profilja nincs tel­jesen tisztázva, abban teljes volt az egyetértés a Városi Ta­nács vb-n, hogy e vállalatot tá­mogatni kell. Ezt bizonyítja a PIK 33 milliós fejlesztési prog­ramjának jóváhagyása. Hogy miért sürgős a fejlesz­tés, arról részletesen tájékoz­tatta lapunkat Bencze József, a PIK igazgatója és Hajdú László, a vállalat főmérnöke. Mint mon­dották, a 33 milliós összeg több mint feléből 80 átmeneti lakást kiváltnak építeni 1975-ig. A házak nagytatarozása során ugyanis - amelyek gyakran jár­nak födémcserével — ki kell köl­töztetni a Itfkók kisebb-nagyobb részét átmeneti időre, s jelen­leg nincs hova. Nincs nagyta­tarozás átmeneti lakások nél­kül. Az összeg másik felét külön­böző gépekre költik. Ha - te­gyük fel - csak kisebb tataro­zások maradnának a PIK-re (ezeket már hosszú évek óta folytatja), még abban az eset­ben is gyors gépesítésre van szükség. Ma már nem lehet ké­zi erővel csiszolni a parkettát, hagyományos módon festeni a falakat, mázolni a lakásokat. Azaz lehet, de annak az volna az óra, hogy a PIK nem tudja kielégíteni az igényeket. Ezért még a lakásfestést is gépesíte­ni akarják. Ellátják gépekkel a tömbház- felügyelőségeket is. Jelenleg 6 tömbházfelügyelőség von Pé­csett, 1971 végén 12 lesz. Ezek sem boldogulnak már kézi erő­vel, ezért felmosógépeket, por­szívókat, motoros járdatisztító­kat és a — gyalogjárók tisztí­tására szánt - hóeltakarító gé­peket vásárolnak számukra. Már ma is üzemel két Hako Jonas jórdaseprőgép — e szám a jövőben emelkedik. A 33 millió forintos kereten kívül még további fejlesztések történnek a PIK-nél. A vállalat­nak legkésőbb 1974-ig el kell hagynia Bajcsy-Zsilinszky utcai központját, mert az egész tér­séget lebontják. Egy új közpon­tot építenek fel saját erőforrás­ból a Rákóczi út 55-ben, a Rá­kóczi út és Bercsényi utca sar­kán. Lakáscseréket bonyolít le Az új lakástörvény életbe lé­pése következtében Pécsett is növekedni fog a lakáscserék száma. Képzeljünk magunk elé egy olyan nyugdíjas házaspárt, aki ma háromszoba összkom­fortos lakásban él, a gyermeke­ik eltávoztak a házból, s új csa­ládot alapítottak. Egy ilyen há­zaspár — a rendelkezések értel­mében — 540—720 forintos lak­bért fizet a háromszoba össz­komfortért. Ha e házaspár egy másfélszoba összkomfortos la­kásba költözik, 200—240 forint­ra csökken a lakbére, s ráadá­sul még mintegy 13 500 forint készpénzt kap a PIK-től, mert az értékesebb lakását felaján­lotta. Ezért elképzelhető, hogy sokan élnek majd evvel a le­hetőséggel. A példánkban említett nyug­díjas házaspár lakáscseréje — csak egy változat. Lakást cse­rélhetnek egymás között a ma­gánfelek, van aki kisebb lakás­ból akar költözni nagyobbá, vagy alacsonyabb komfort-fo­kozatból a magasabba. E la­káscserék lebonyolítását a Vá­rosi Tanács vb legutóbbi ülése mind a PIK-re bízta Természe­tesen, ha magánfelek cserélnek egymás között, akkor a PIK az egyedi megbízások alapján jár el. Jelenleg több ezer lakáscse­re-kérelmet tartanak nyilván a Pécsi városi Tanácson. Ha e la­káscserék ügyintézését is a PIK- re bízzák, nagyon megnövek­szik a vállalat munkája. Ezért nem meglepő, hogy a PIK még az ügyvitelt is gépesíteni akar­ja. Magyar László Kiterjesztették a külföldi Casco-biztosítást Az Állami Biztosító két éve vezette be a nyugati országok­ban is érvényes külföldi Casco- biztosítást. Akkor még csak az NSZK, Ausztria és Olaszország egy-egy biztosítójához fordul­hattak a károsultak. A múlt év­ben egy francia biztosító társa­sággal kötöttek hasonló meg­állapodást, most pedig - a ha­zai autósok régi kérésére — újabb hat országra - Belgium­ra, Finnországra, Luxemburgra, Norvégiára, Svájcra és Svédor­szágra — is kiterjesztették a Casco-biztosítás érvényét. A most már tíz országra ér­vényes külföldi Casco-biztosítás díja: a hazai cascósok 165 fo­rintot, s akiknek itthon nincs ilyen biztosításuk, 330 forintot fizetnek 15 havonként. A kül­földi Casco-szerződés megköté­sekor az ÁB megadja azoknak a biztosító társaságoknak a cí- j mét, amelyek 200 dollár ösz- ! szeghatárig elvégeztetik a biz- I tonságos továbbjutáshoz szük- J séges javításokat. Nagyobb baj , esetén, ha külföldön nem lehet rövid idő alatt rendbehozni, mozgásképessé tenni a kocsit, az ottani biztosító gondoskodik az autó hazaszállításáról. Vasváry-telep Amikor régebben arra járva hirtelen elém bukkant a környé­ket uraló (akkor nem volt ott még előtte a műszaki főiskola) impozáns villa, nem tudtam el­lenállni a kísértésnek, hogy meg ne nézzem közelebbről. Minden nagyon elhanyagolt volt. A rongált pirogránit szob­rok, díszek hajdani szépség maradványait őrizték. A lelaka­tolt vasrács mögött szélesretárt kétszárnyú ajtó látni engedte mindazt a szépet (pontosabban annak csak szegényes marad­ványát), amit közel kilencven esztendeje őriznek a falak, s amit valahogy nem tudott év­tizedeken át megemészteni a környék népe. A régiek nem tudván mással magyarázni a mesés gazdag­ságot — az ördöggel adták ösz- sze a különös szenvedélyű Vas- váryt, aki a cimboraságért a leikével fizetett. Rémséges dol­gokról tud a monda: az ördö­gökkel való éjszakai mulatozá­sokról, no meg arról, hogy a Vasváry-szőlőt ördögök művel­ték. Ennek is olyasmi alapja lehetett, amit a környék nem tudott bevenni: miért vannak ebben a szőlőben vas-karók a tőkék mellett, amikor más „be­csületes" szőlőkben megfelel a fa is. A vas-karók ma is meg­Még egyszer a reklámról Bízzuk szakem Mindig újat — ez a reklám lényege Lapunk egy korábbi számá­ban foglalkoztunk a reklám­mal, a pécsi, baranyai, válla­latok, üzemek reklámtevékeny­ségével. A cikk, — amelyben elsősorban az eddigi tapasz­talatokat összegeztük, — élénk visszhangot váltott ki az olva­sók, de a szakemberek köré­ben is. Érdemes még egyszer szólni róla, hiszen közös az érdek: az új és új árukkal el­halmozott vásárló egyre inkább igényli az információt, az ér­velő figyelemfelhívást. A gyár­tó és forgalmozó vállalatok­nak pedig legalább olyan ér­dekük, hogy „bevezessék", megkedveltessék a vásárlókkal .termékeiket. A vélemények egy mondat­ban: a szemléleten kell vál­toztatni. Sok még a hitetlen ember, aki a reklámról hallva csak legyint és feltétlenül elsüti az ilyenkor szokásos közmondást: „Jó bornak nem kell cégér". Igen, ez valóban így van ak­kor, ha kétféle borból választ­hatunk, Elég megkóstolni mindkettőt, s azontúl már iga­zán nem kell hirdetni a jó bort. Csakhogy a vásárló nem két, hanem száz és ezer dolog közül választhat, s azt azért mégsem várhatjuk tőle, hogy végigpróbálja valamennyit, míg Általános iskolások csak szervezetten Kétezer diákot várnak a vállalatok A gyárak, vállalatok várják a fiatalokat. Az iskolákban még tart az izgalmas finis, a Városi Tanács munkaügyi osztályán azonban már többszáz diák munkábeállítását előkészítették. Az idei vakációban — az eddigi igénybejelentések szerint — 1951 fiút, illetve lányt tudnak a vállalatok foglalkoztatni. A mun­kavállalás feltételei változatla­nok. Általános iskojások csak szervezetten, csoportosan vállal­hatnak munkát. A középiskolá­soknak, illetve szakmunkástanu­lóknak iskolalátogatási igazo­lást, illetve a tizenhatévesnél fiatalabbaknak szülői beleegye­zést kell a felvételhez magukkal vinniük. Az illetékes minisztériu­mok állásfoglalása szerint min­den diáknak minimum két hetet pihenéssel kell eltöltenie — a teljes vakációt tehát senki sem dolgozhatja végig. Az elhelyezkedés az általános iskolások esetében meglehető­sen nehéz lesz: az eddigi helye­ket a kertvárosi, a Szent István téri és a Bánki Donát utcai isko­lák máris betöltötték. Három­száznyolcvanöt gyerek kötött szerződést. Előzetes adatok sze­rint 755-en akarnak dolgozni — a vállalatok tehát még meggon­dolhatják magukat. A középiskolások előtt viszony­lag nagy a választási lehetőség. Huszonöt vállalat, illetve gyár nyújtotta be igényét a Városi Tanács munkaügyi osztályára. 1566 diákot várnak — köztük közel ötszáz lányt. Az építőipari vállalatok, a Kertészeti Vállalat, az Erdőgazdaság, a Pécsi Álla­mi Gazdaság és a PIK a legna­gyobb „igénylők”. A Mecsekvi- déki üzemi Vendéglátó Vállalat 16 évnél idősebb fiatalok jelent­kezését várja. Nyolcvanöt alkal­mi felszolgálóval, éttermi kisegí­tővel, szobalánnyal szeretnék enyhíteni a nyári szezon túlter­heltségét. A felvételeket egyéb­ként mindenütt a vállalati mun­kaügyi, illetve személyzeti osztá­lyok intézik. A Városi Tanács munkaközvetítő irodája csak ta­nácsot ad, informál. rájön, hogy neki melyik a leg­jobb. Segíteni kell a választás­ban. Kell tehát a cégér, - és mivel manapság egyre több a „cégér” — nagyon fontos az is, hogy a miénk ne vesszen el a többi között megragadja a rohanó ember figyelmét. Magyarán: elérje azt a célt, amiért egyáltalán készült . . . És éppen erre nem szoktunk figyelni. Kevés az új ötlet Ha egy „cég" képviselője meg­lát egy frappáns, jó hatású reklámot, rögtön a homlokához kap, és ahelyett, hogy valami máson törné a fejét, azonnal lemásoltatja. Aztán jön a har­madik, negyedik, és végül ott tartunk, hogy az emberek unalomig ismerik mór, meg­szokottá válik, fel sem pillan­tanak. *- Sokszor bosszankodom, ha meglátok egy-egy agyon­zsúfolt plakátot, primitiven ki­vitelezett reklámot, hiszen en­nek semmi értelme sincs, - mondja Darányi Lászlóné, a pécsi MEZÖPROP reklámveze­tője. — Csak egyetlen példát mondok: néhány esztendővel ezelőtt elkezdtük a reklám jegyzetfüzeteket, amelyekben benne volt a cég emblémája. Tetszett, új volt, örült aki kap­ta, - tehát elérte a célját. Ma már szinte nincs olyan válla­lat, amelynek ne lenne tucat­nyi fajta ezekből a jegyzetfü­zetekből. A hatását már el­vesztette. Újat, mindig újat kell kitalálni, ez a reklám lényege. A MEZÖPROP reklám egyéb­ként ezen az úton jár, első­sorban a reklámban még gya­korlatlan mezőgazdasági üze­meknek segít,'keresi kutatja az új lehetőségeket, a figyelem- felhívás mai módszereit, - a művészien kivitelezett reklám grafikától a „bújtatott" rek­lámig, a színes, vidám műso­rok szervezéséig. A fiatal, s a nagyközönség körében még alig ismert pécsi MEZÖPROP reklám, amely a Hunyadi út 21. szám alatt, egy magánla­kásban működik, két dologgal tudott megrendelőket szerezni: eddig még nálunk kevésbé használatos reklámmódszerek alkífmozásával, - és azzal, hogy- m megrendelő minden igényét kielégítette, vállalko­zott arra is, ami nem tartozik teljesen a profiljába. így, már az ország minden részéből vannak „törzsvendégeik". Pé­csett is találkozni a munká­jukkal, többek között a Sütő­ipari Vállalatnak készítenek egészen új fényreklámot. Az idén ismét a MEZÖPROP reklámfőnökére, Darányi Lász- lónéra bízták a Pécsi Ipari Vásár reklámügyeit.- Mint több évtizedes ta­pasztalatokkal rendelkező rek­lámszakember, mit tanácsolna a hirdetni szándékozó válla­latoknak? — így látatlanban nagyon nehéz tanácsot adni, mindig az adott helyzethez igazodva kell megkeresni a legjobb módszert. Egyet azért mégis tanácsolok: mindig forduljanak szakemberhez, - mondja Da­rányi Lászlóné, a MEZÖPROP reklámfőnöke, A jelenlegi helyzet az, hogy a vállalatok többsége maga intézi a reklámot, - ami még nem is lenne olyan nagy baj,- csakhogy általában olyan emberekkel, akiknek csak úgy a „nyakukba sózzák” ezt a munkát, s örülnek, ha miha­marabb szabadulnak tőle. Csi­nálják úgy, ahogy tavaly, ahogy öt esztendővel ezelőtt,- s mivel a reklám hatása rövid idő alatt egy-egy esetben na­gyon nehezen mérhető, — észre sem veszik, hogy értel­metlenül szórják a pénzt. És nem is kevés pénzt. A reklám szakma, s - bár a hatásában már nem kételke­dünk — ezt még nem akarjuk elismerni. Triviális példa, de igaz: ha valahol elromlik egy zár, lakatost hívnak, ha egy reklámot kell feladni, azt el tudja intézni a főkönyvelő is. Ez mondjuk ötven forint, a hirdetés esetleg több ezer... Nem a Magyar Hirdetőnek, a MEZÖPROP-nak, a Baranya megyei Lapkiadó Vállalatnak vagy más hirdetőirodának akarok megrendelőt keresni: a vásárló ízléses reklámok, fi­gyelemfelkeltő információt vár. A reklám a legnagyobb töme­gekkel „érintkezik", — tehát ízlésnevelő szerepe van, — ezért is fontos, hogy szakem­berek, a lehetőségeket és módszereket kitűnően ismerők végezzék ezt a fontos munkát. D. K. J­vannak a régi kerítés által ha­tárolt, de azóta már több részre szobott szőlőben. Az akkori, kilencven esztendő előtti környezetben óriási feltű­nést kelthetett ez a palota, hisz a mai, merőben más kör­nyezetben is uralkodni akar im­pozáns, bár kopott külsejével. Zsolnay Vilmos a 80-as évek elején kezdte el gyártani a fagyálló kerámiát, s Vasváry, bőkezű mecénás, felismerve a ragyogó alkalmat, teret adott a gyárosnak, hogy művészi fan­táziáját kibontakoztassa és a pirogránit épületdíszítési létjo- I gosultságát bebizonyítsa. Ez si­került is. A más kor Ízlését idé­ző díszek még így rongáltan is elálmélkodtatnak, s akaratla­nul is arra gondolok, nem ju- *tott volna ez a palota is a Zsolnay-mauzóleum sorsára, ha nem „védi” a mondabeli ördög, hiszen az emberekben még a legutóbbi évtizedekben is elevenen élt a rege sok rém­sége. A plasztikus díszítő falfestés, az emeleti nagyterem pompás faberakásos mennyezete, a ha­talmas (csodálatosképpen ép­ségben megmaradt) színes vá­zák, fajansz faldíszek egy sajá­tos magánmúzeumnak adtak méltó keretet. Egy 1897-ben készült fénykép az emeleti szo­bákról muzeális értékű vázákat, porcelán dísztárgyakat, ólom­kristály csillárt, pompás búto­rokat mutat. A sok érték közül a csillár van meg, s néhány most előkerült bútordarab talál majd vissza eredeti helyére. A Vasváry-telepről sokat meg­tudunk a feliratokból. Pirográ­nit tábla tudatja, hogy a díszí­téseket Zsolnay Vilmos készítette 1897-ben. A földszinti hallban egy festett falirat közli, hogy Vasváry György és neje, Rüffer Mari építtette, egy másik pedig a tervező és kivitelező Szánthó Antalt, a szobrász Zsolnay Vil­most nevezi meg. Lent az alagr sorban egy márványtábla sorol­ja fel azt a 13 egykori pécsi iparost — a díszfestőtől a mű­kertészig — aki névjegyét a remekbekészült munka formá­jában itthagyta. — A Vasváry-telepen ismét építkeznek. Az épületet meg­kapta a MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága, a korszerűsítést pe­dig tavasszal kezdte meg az Építő és Tatarozó Vállalat az­zal a jelszóval: megmenteni, amit csak lehet. Kényes gond­dal folyik az építés. Óvják a freskókat, az elmozdíthatatlan vázákat deszkaburkolat védi, s igyekeznek mindent eredeti for­májában meghagyni. A hom­lokzat marad, a hátsó traktust bővítik, s új lépcsőházat épí­tenek. A PAB hivatali helyisé­gei a földszinten lesznek, az emeleti famennyezetes terem­ben tartják majd az előadáso­kat, tanácskozásokat, s ugyan­csak az emeleten lesznek a vendégszobák. Nem tudom, Vasváry sejtette-e valaha, mi lesz a palotájának a sorsa. Mindenesetre ennél szebb jövője épületnek nem le­het. És ha mór az Akadémia méltónak találta ezt az épüle­tet elfogadni egyik otthonául, talán azt is meg lehet nézni, hogy a sok tábla mellé nem férne-e el még egy barna kis márvónytábla is. Hátha megér­demelné Zsolnay Vilmos és a többiek kezemunkója a műem­lékjelleggel járó védettséget. Hársfai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents