Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

mi. Június 23. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 Hit jelent magyar írónak lenni? Az irodalomtanítási napok zárórendezvénye Tanáravatás a Főiskolán Csütörtökön délelőtt a Pécsi Tanárképző Főiskola dísztermé­ben 265, nappali tagozaton végzett hallgatót avatott tanár­rá a főiskola tanácsa. Az ál­lamvizsgát sikerrel letett hall­gatók közül egy, név szerint Farkas János matematika-fizika szakos hallgató kitűnő ered­ménnyel végzett, s ezért vörös diplomát kapott. — Képünkön: Márk Bertalan főiskolai főigaz­gató átadja a vörös diplomát Farkas Jánosnak. Rácz József felvétele Tizenhatezer ember nevében tegnap délelőtt Markwatt Ká­roly, a Mecseki Szénbányák szakszervezeti bizottságának tit­kára Garamvölgyi János igaz­gatóval aláírta a szénbányászok kollektív szerződését. Az új szerződés július 1 -el lép élet­be. A szerződéstervezetet a pé­csi és komlói bányaüzemek dolgozói az elmúlt hónapokban széleskőrben megvitatták. Az előzetes szöveget a vállalat üzemi lapja is közölte. Az új kollektív szerződés kiemelt sze­repet szán a törzsgárda-tagok- nak, s számos kedvezményt biz­tosít a vállalatnál munkát vál­laló fiataloknak. Villamos vezeték az újjáépülő drávaszabolcsi hídhoz Tegnap délután az újjáépülő drávaszabolcsi hídról tanács­koztak a Pécsi Közúti Igazgató­ságon. A tárgyaláson részt vet­tek a Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat, az UVATERV, a Vízügyi Igazgatóság, a Köz­úti Beruházási Vállalat illetéke­sei is. Megállapodtak az újjá­épülő híd villamosenergia-szük- ségletével kapcsolatos kérdé­sekben. E szerint 100 kilovoltos áram kell a munkákhoz, illetve d hídí működéséhez. De egyút­tal a híd megnyitása után lé­tesülő vám- és határőrségi épü­letek áramellátását is szolgál­ja majd a vezeték, amelyet fél­millió forintért építenek fel. A vezeték a Fekete-víznél kezdő­dik majd és onnét vezet a híd­hoz. Legnagyobb részét úgy építik, hogy ne csak a munká­latok alatt, hanem a híd meg­nyitása után is használható le­gyen. Tehát csak az utolsó öt­száz métert kell majd a meg­nyitás előtt áthelyezni. A kíván­ság egyöntetű volt: még az idén kezdjék el a villamosveze­ték építését — Nemzetközi tanácskozás a cukorbetegségről. Csütörtökön a Magyar Tudományos Akadé­mián ünnepélyesen megnyitot­ták a 2. nemzetközi Duna-szim- poziont, amelyen egy világmé­retekben elterjedt betegség, a cukorbaj korai felismerésének és gyógyításának kérdéseit vi­tatják meg. ANYAKONYV PÉCS SZÜLETTEK Sasvári Tímea, Tarr Zoltán, Bokrot Sándor, Bencze Beáta, Nagy János. Kanyar Zsuzsanna, Lengi Mónika, Ke­rekes László, Muzár Zoltán, Kuncit Csilla, Gravies Annamária, Jobb Ani­ta, Giczi Zsolt, Kovács Brigitta, Bu­gyi Irén, Kracz Norbert, Papp Szil­via, Acs Andrea, Nikolics Zsolt, Bo» rics Zsuzsanna, Medgyesi Dénes, Ba­lassa Beáta, Spengler Rita, Heil- mann Pál, Muzsek Árpád, Gáva Tün­de, Kelemen Zsolt, Czirják Attila, Hamvas György, Szombath Szilárd, Irimi Gabriella, Piros László, Varga Tímea, Nagy József, Hajdú Sándor, Kovács Éva, Szabó Csilla, Horváth Szilvia, Fuchs Zoltán, Köntös Erika, Fenyvesi András, Fenyvesi Erika, Ka­rácsonyi László, Izsák Ferenc, Turbi­na Erika, Braun Sándor, Lukáts Eme­se, Stachura József, Fenyvesi László, Papp Mónika Katalin, Szabó Imre, Tápaí Dóra, Tischler Szilvia, Pancsö Andrea, Breitner Péter, Györkő Er­zsébet, Borbély Gyöngyi, Halász Rita, Past András, Gergely Péter, Németh Erika, Szegő Zsombor, Lipp László, Tóth Gábor, Bencsik Andrea, Mihá- lovics Andrea, Tóth Firoska, Krómot Gábor, Kelemen Péter, Brunner Már­ta, Fenyvesei Zsolt, Mészáros Károly, Süllé Szabolcs, Kozma Erika, Dömse Tímea, Barics Veronika, Tar Zsuzsan­na, Fülöp László, Nyírő Tamás. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Emődi Gábor és Dömötör Zsuzsan­na, Gara Sándor és Dominek Kata­lin, Klauz László és Horváth Anna, Dancsó István és Ferenczi Agnes, Weimann Antal és Csányi Márta, Ickler Günter Gerhard és Hodonyi Magdolna, Bondor Mihály és Orsós Margit, Antal Tibor és Farkas Zsu­zsanna, Ökrös János és Szita Irén, Márkus János és Szlavkovszki Erzsé­bet, Varró János és Altmann Ilona, Romeisz Ottó és Németh Agnes, Rácz Ede és Martin Ilona, Csurcs László és Holczer Celesztin, Bosnyák Ferenc és Briezsnyik Erzsébet, Balázs Lajos és Weszely Margit, Szászí János és Harka Veronika, Rafajlovics Péter és Maurovics Márta, Kis-Hegedüs József és Skerlec Klára, Szimcsik Géza és Egerszegi Éva, Solymár Imre és Eil- hard Katalin, Máté István és Bárány Etel, Márkus Gyula és Simon Ilona, Katus Miklós és Kreuzer Amália, Gál Ferenc és Berényi Ildikó, dr. Miklán Károly és Balinkó Katalin, Gyanó Imre és Sármány Gabriella, dr. Sári István és Tabak Gizella, Molvay Pé­ter és Zigler Magdolna, Tófei István és Hrubi Ernesztina, Vidák Tibor és Boros Irén, Harmat Béla és Horesnyi Mária, Böröcz Ernő és Sebestyén Ag­nes, Kemény Árpád és Hajba Ibolya, Vass László és Gáspár Ilona, Pörögi István és Szabó Györgyi, Stemler Adóm és Gál Mária, Kocsis József és Csukay Magdolna. MEGHALTAK Duna István, Márton Istvánné SS- Boreszinkó Franciska, Wittelsbach Károly, Kovács István, Szilvási Ist­ván, Gál Józsefné sz. Kovács Julian» I na, Schuck József, Gölöncsér János, Szloboda Istvánné sz. Szabó Erzsé­bet, Bittó Károly, Bakó Ferencné sz. Szatykó Mária, Geibl János, Varga János, Cseke Tímea, Juhász Imréné sz. Cseh Anna, Jáki Lajos, Tóth Mi» hály, Varsányi Béla, Kőműves János, Fábián Józsefné sz. Fekete Veronika, Kovács József, Dani Jánosné sz. Vi- dofovics Irma, Leutsch Jánosné sz. Leitner Anna, Heiszler Péter, Gerber Sándor, Mikolics Mártonná sz. Schö- fer Magdolna, Puszpán Józsefné sz. Varga Ilona, Baranyai Mátyás, KOMLÓ SZÜLETTEK Kincses Zsolt, Bozsó Judit, König Szilvia, Sánta Zoltán, Beliczki Attila, Puskás Lilianna, Schwarcz Mónika, Búzás László, HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Orsós Sándor és Bogdán Julianna, Jakab László és Gyimesi Ete-ka, Pálfi István és Stifler Terézia, Müller Já­nos és Schuszter Éva, Vincze István és Békássy Margit, Tóth István és Si­mon Gyöngyi, Orsós György és Orsós Julianna. MEGHALTAK Farkas Jánosné sz. Egódi Mária, Huschek István, Szabó Györgyné sí. Sziebl Margit, Cziner Mátyásnó sz, Hackl Krisztina, Miksai István, Laczf Béla. MOHÁCS SZÜLETTEK Gyöngyösi Tibor, Csordás Katalin, Szilágyi János, Mózes Mária, Kovács István, Benedek István, Szigeti Adóm, Fleischmann Attila, Hauk Zsolt, Val- kai Erika, Sárdy Etelka. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Isgum István és Panda Erzsébet, Füzes János és Schmidt Ilona, Jónás Tibor és Lázics Dusánka. MEGHALTAK Dr. Bajai János, Tóth Györgyné tz. Kis Éva, Rugási Péterné sz. Kovács Rozália, Dombai Pálné sz. Scheid) Eva. SZIGETVAR SZÜLETTEK Kajtor Attila, Szolga Anna, Balogh Szilárd, Egresi Zsuzsanna, Kálóczi Zsolt, Kovács Krisztina, Balogh Atti­la, Knapp Tamás, Szentesi Csaba, Tóth Anita. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Zombori István és Kőszegi Ilona. MEGHALT Nagy Jánosé sz. Seller Rozália. Két hónap - 4I bűncselekmény - 5 év Nem bízóit az orgazdákba! Mindig csak két doboz Szimfónia Vasúti átszállás közben is betört Tegnapelőtt ismét egy „törzs­vendég" állt a bíróság előtt. A „törzsvendég” jelzőjét azzal ér­demli meg, hogy 1967-ben már 1 évet és 10 hónapot kapott a pécsi járásbíróság dr. Fülöp ta­nácsától, akkor még felfüggeszt­ve. Aztán 1969-ben Debrecen­ben ítélték el, egy évre, persze hozzájött a korábban felfüg­gesztett pécsi egy év és tíz hó­nap. Idén február 11-én szaba­dult Ennyi bevezető után mutassuk be ót teljesen: Kovács Miklós huszonnégy éves foglalkozásnél­küli, akinek legutolsó bejelen­tett lakása Kővágószőllősön volt, a 162. számú házban. Rit­kaság az Ilyen embereknél: két gimnáziumot is végzett Kovács Miklós tehát hazajött Pécsre és bebizonyította, hogy a büntetés nevelő szándéka ná­la csődött mondott Ha élne Villon, talán róla írná meg a borissza Cotard-ról szóló balla­dáját Mert Kovács Miklós is egykedvűen ivott, rendszeresen, sőt, mértéktartóan. Akárhová betört mindig megitta a maga két deci pálinkáját, zsebretette a két csomag Szimfóniát — ó mór csak ezt szerette — meg a doboz gyufát és kényelmesen kisöpörte a kasszát Árut? — Semmit csak a cigit, meg a gyufát, aztán a „jó munka” egészséges jutalmaképpen azt a két decit. Áz uzsorások és or­gazdák nem éltek volna meg belőle, mert úgy tűnik, gyanak­vó természet Viszont szorgal­mas. Megesett hogy Székesfe­hérvárra indult, némi betörésre, de Sárbogárdon két órát kellett a csatlakozó vonatra várnia. Valami mégiscsak szorult beléje a mondásból, hogy a munka az élet sója, mert e két röpke órát sem vesztegette hiába, betört addig Sárbogárdon, s csak az­után utazott el, hogy éjjel meg­látogassa a fehéivári Kiskulacs vendéglőt De mégiscsak a Borissza Co- tard világából származik Kovács Miklós, mert nem tört be más­hová, csak a vendéglátóipar üzleteibe. Néhány név a tárgyalásról: Borostyán, Hangulat, Virágcso­kor, Tettye, Szőlőskert. Utóbbi vendéglőbe előbb az ablak be- rugása révén jutott be, majd a harmadik betörésekor kulcsot talált, s negyedszer már úgy nyitotta ki a Szőlőskertet. A rendőrség persze nyomon volt és március 16-án már le is tar­tóztatták. Az alig több mint két hónap szabadlábon töltött idő alatt szép bűnlajstrom gyűlt össze: egyrendbeli közveszélyes munkakerülés, ugyancsak egy­rendbeli társadalmi tulajdont károsító visszaesőként elkövetett lopás, két rendbeli jogtalan be­hatolás útján visszaesőként el­követett lopás, hét, azaz hetes rendbeli társadalmi tulajdont károsító visszaesőként elkövetett lopási kísérlet, harmincnégy rendbeli lopással elkövetett' tu­lajdon elleni bűntett — 500 fo­rinton aluli kárértékben — mindez ugyan csak huszonnégy eset, de előfordult, hogy egy betörésnél hat pincér borravaló­ját vette el, ami hat lopásnak számít. Kovács Miklós — miként a borissza Jehan Cotard tette vol­na — egykedvűen beismert mindent, még olyan bűncselek ményt is, amiről a bíróság nem tudott. Ez persze enyhítő körül­ménynek számított. Súlyosbitó­nak viszont, hogy két hónap alatt ennyi bűnt halmozott ösz- sze. A járásbíróság dr. Fülöp tanács mostmár hosszabb neve­lésre küldte: 5 évi szabadság- vesztésre ítélte és hat évig el­tiltotta a közügyek gyakorlásá­tól. F. D. A pénzügyminiszter, az építés^ ügyi és városfejlesztési minisz­ter, valamint a munkaügyi mi­niszter együttes rendeletet adott ki a dolgozók lakásépítésének Magyar Közlöny csütörtöki szá­ma ismerteti.) Áz új jogszabály támogatásáról. (A rendeletet a értelmében az állami vállalatok, a költségvetési szervek, társa­dalmi szervek, és a szövetkeze­tek (mezőgazdasági- tsz-ek ki­vételével) támogathatják a munkaviszonyban, illetve tagsá­gi viszonyban álló dolgozókat a lakásépítésben, lakásvásárlás­ban. Ilyen segítséget azonban csak új lakásépítéshez, vásár­láshoz nyújthatnak, nem támo­gathatják épületek átalakítását vagy műszaki megosztását, hét­végi nyaralók építését. A kollektív szerződésekben, illetve termelőszövetkezeteknél külön szabályzatban kell rög­zíteni az említett célra Felhasz­nálható összegeket, a támoga­tási formákat, annak módját, mértékét, feltételeit. E szabály­zatokban’kiköthetik például azt is, hogy a támogatás fejében a dolgozónak meghatározott ideig az adott vállalatnál, in­tézménynél kell maradnia. Hogy ki részesüljön támoga­tásban azt a vállalat vagy in­tézmény vezetője a szakszerve­zeti bizottsággal, szövetkezetek­nél a közgyűlés által meghatá­rozott szervvel és a KlSZ-szer- vezettel közösen dönti el. A ki­jelölésnél a dolgozó munkáját, lakáskörülményeit, igényének mértékét, továbbá jövedelmi, va­gyoni és szociális helyzetét kell i figyelembe venni. Előnyben kell részesíteni a termelésben köz­vetlenül résztvevőket, a fiatal l házasokat, a nagycsaládosokat, valamint az alacsony jövedelmű dolgozókat. A támogatásról a vállalat és a dolgozó írásbeli megállapodást köt. t A lakásépítést és lakásvásár­lást lakásépítési alapból, to­vábbá közvetlenül a részesedési alapból és jutalmazási keretből lehet támogatni. Ezenkívül — legalább az önköltségnek meg­felelő térítés ellenében — egyéb segítséget is nyújthatnak a vál­lalatok, mint például az épít­kezések előkészítő és szervező munkáit, fuvar- és munkaeszkö­zöket kölcsönözhetnek, használt, bontott anyagokat bocsáthatnak az építkezők rendelkezésére. A baranyai irodalomtanítósi i napok tegnapi programján délelőtt Szabolcsi Miklós iro­dalomtörténész vezetésével hangzott el a tudományos elő­adások vitája. Délután a ren­dezvény két külföldi íróvendé­gével találkozhattak a magyar : tanárok. E. Fehér Pál, a Népszabad- | súg rovatvezetője rövid beveze- i tőjében a határainkon túli ma­gyar irodalom jelentőségét mél­tatta. Hangsúlyozta: ezt az iro­dalmat Magyarországon is szá- montatják; ez a magyar iro­dalom létezik, és a hazaival egyenrangú eredményeket mu­tat fel. Ismertető jegyei rész­ben külön sajátosságai, rész­ben az ottani társadalmi-poli­tikai helyzet és egy félszázados külön fejlődés eredményeként alakultak ki. Utglt a Prágában megjelenő magyar irodalmi lexikonra is. Ez szomszédos or­szágainkban az első kísérlet amely egységesen — a magyar- országitól és a szomszédos ma­gyar irodalmaktól nem levá­lasztva — vizsgálja irodalmun­kat. A továbbiakban a Nép- szabadság kulturális rovatveze­tője elemezte a szomszédos or­szágok magyar irodalmában 1920 után kialakult két iránv- zatot. Utalt a haladó irányzat egyik legjelentősebb képvise­lőjére, Fóbry Zoltánra, aki gyakran hangsúlyozta a kisebb­ségi magyar irodalom „híd” szerepét. Ezután E. Fehér Pál bemutatta az irodalomtanítási napok két íróvendégét, Herceg Jánost, aki Zom borból érkezett és a pozsonyi Duba Gyulát. Mindketten prózaírók. Herceg János felszólalásában hangoztatta, hogy kisebbségi írónak lenni nem helyzet, ha­nem lelkiállapot. Politikai és Tervező, építő, szak- és szerelő- ipari munkával is segítheti a lakásépítéseket a vállalat, de csak abban az esetben, ha ez­zel saját feladatainak elvég­zését nem gátolja. A rendelet 1971. július 1-én lép hatályba, a korábbi meg­állapodásokra még a régebbi rendelkezések előírásait kell al­kalmazni. erkölcsi tartalmában egyaránt. ! Szólt munkásságáról, küzdel­meiről, terveiről. Ezután némi vita alakult ki E. Fehér Pál és , Herceg János között, részben a kisebbség helyzetének, részben Miroslav Krleza egyik — a ju­goszláviai magyarsággal kap­csolatos - álláspontjának értel­mezésében. Duba Gyula legutóbbi. Szabadesés című regényében egy nemzedék reprezentánsa­ként mutatkozott be. Igen súlyos események, a II. világháború és az azt követő évek után kellett helyet találnia a csehszlovákiai irodalomban. Erről szólt E. Fehér Pál, amikor megismé­telte a talqlkozó fő kérdését. Duba Gyula kiemelte, hogy számára „a mit jelent magyar írónak lenni?" kérdése nehezen megválaszolható kérdés. Min­denekelőtt magyarul írni any- nyit jelent számára, mint len­ni. Szerinte a kisebbség sors­állapotának nincs tragikus szí­nezete. Számukra, csehszlová­kiai magyar írók számára igen sokat jelent, hogy hosszú szü­net után a hazai irodalom- politika úgy kezeli a csehszlo­vákiai magyar irodalmat, mint az egyetemes irodalmi tudat és a nemzeti tudat egyik kom­ponensét. Két külföldi íróvendégünket megkérdeztük, milyen impresz- sziókat szereztek ittlétük alatt? Herceg János azt válaszolta, hogy helyes lett volna o szom­szédos országokból magyar irodalmat tanító nevelőket is meghívni. Duba Gyula hang­súlyozta: számára sok újat adott ez a kezdeményezés. Másrészt a magasszintű elő­adások sora nem akadémikus csevegés volt, hanem a gyakor­latot szolgálta. Üj minőségi gondolkodást kívánt elültetni a gyakorlattal foglalkozó szak­emberek tudatában. Ezután Tompra László kolozs­vári előadóművésztől verseket, prózai műveket hallottunk. Né­meth László, Kármán József, Veres Péter, Móricz Zsigmond, Tamási Áron és mások prózá­jából, Vörösmarty Mihály és Ady Endre lírájából szőtt össze egy csokorra valót. Az irodalomtanítási napokat Komár Pálné, az Országos Pe- dagóiai Intézet tanszékvezetője rekesztette be néhány gondo­lattal. Köszönetét mondott a rendezőknek és az előadóknak. •Áz elhangzott okos szót a mi feladatunk tovább vinni” mondotta búcsúzóul. Románkori kápolna Maiamban A malomi temetőkápolnáról a szakemberek eddig is tudták, hogy románkori eredetű, jellegét azonban a 19. századi átépítés során elvesztette. Most sor került a kápolna tatarozására, s amikor a vakolatot a falakról leverték, a kápolna déli falán láthatóvá vált a néhány centire kiemelkedő, románkori bejárat, mellette pedig egy gótikus kapuiv. Ugyanakkor a kápolna szentélyének külső falán egymás fölött, két sorban szép homlokzati díszítés bukkant elő. A szerencsés véletlen folytán igy napvilágra került egy — a 12.—13. századból származó — szép építészeti emlék, amelynek megőrzése és restaurálása annál inkább kívánatos volna, mivel Baranya románkori emlékekben nem túlságosan gazdag. Miniszleri rendelet a dolgozók lakásépítésének támogatásáról ft I

Next

/
Thumbnails
Contents