Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-19 / 143. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. június 19. Ki volt Julianus barát? A honfoglalás után évszá­zadokon át sokakban élt a nosztalgia a magyarság legen­dás őshazája iránt. Már az első időkben indultak vándo­rok vissza keletnek, hogy meg­keressék az őshazát. Megtalál­ták-e? Nem tudjuk — az első vándorok emlékét elmosta az idő. A középkorból azonban fennmaradt néhány világjáró utazó neve, mindenekelőtt Ju- lianus baráté. Julianus — aki ezt a nevet a dominikánus rendben vette fel, egyébként Erdélyben született és eredetileg Györknek hív­ták — egyike volt szerzetes rendje és kora legműveltebb férfiúinak. 1235 tavaszán indult el há­rom társával, hogy felkutassa a keleten maradt magyarokat. Hallatlan nehézségek és nélkü­lözések árán küzdötték magu­kat előre. Pénzüket és málhá­jukat utonállók elrabolták. Ezért az egyik szerzetes kanalakat faragott és a cserébe kapott kölesen tengődtek. Tervezték azt is, hogy kettejüket rabszol­gának eladják, hogy ezen az áron a másik kettő folytathassa útját kelet felé. Ám a legyen­gült barátok nem találtak ve­vőre a rabszolga piacon. Ket­ten ezért hazaindultak. A másik „kettős", Julianus és Gellért folytatta útját. Gellért nem sok­kal az elválás után - nem bírva a nélkülözéseket — útköz­ben meghalt. A magára ma­radt Julianus a Volga nyugati partvidékén egy magyar asz- szony útbaigazítása nyomán lelte meg az őshazát és talál­kozott az ősök leszármazottai- val. Amikor meglátták és meg­tudták, hogy keresztény ma­gyar, igen megörültek jüvete- lének. Körülvették őt házaikban és telepeiken. A háziak neve magyar volt. Beszédében is megértették Julianust és ő is azokat. Kiderült, hogy az otta­niak — a kor fogalmai szerint — pogány magyarok voltak, de erről semmit nem tudnak. Mielőbb közölni akarván fel­fedezését, az őshazába vezető utat és annak pontos leírását, Julinaus barát 1236. június 21- én sietve hazaindult, s kará­csonyra megérkezett Eszter­gomba. Azután a következő év­ben újra elindult néhány rend­társával, ezúttal már azzal a céllal, hogy térítő munkát is végezzen. A tatárok előrenyo­mulása miatt azonban most nem jutott végig az úton. De nem töltötte tétlenül az idejét: részletes adatokat gyűjtött a tatár seregek erejéről, elhe­lyezkedéséről, várható szándé­kairól és az előrenyomulás rendjéről. Ezeket az adatokat személyesen küldte el Perugia püspökének. Julianus barát alakja és útja tehát nem a mondák világába vezet: való­ságos történeti esemény volt­Hajnaltól napestig a Tettyén Hajnalban. Munkásasszony cipője csikorog a kavicsos úton. A romok között mozdulatlanul bújik össze fiú s lány. A víz­mű ajtajában álmosan nyújtó­zik a gépkezelő. Vonatfütty lo­pakodik a Tettyére, körbeszalad ebben a szépséges öbölben amelynek partjait a Havi-hegy, északon a Mecsek meredek sziklafallal, nyugaton szelíd dombbal öleli. Bosnyák-negyed. A tengernyi város félezer ap­ró, nyomorúságos háza ideszo­rult az öböl aljára, lyuknyi, sötét ablakaikkal, talán egy kis irigységgel tekintenek a Magaslati úton lebegő, eme­letes csodára. Mintha egy óriás kinyújtott tenyerére épí­tették volna o sokszintes luxus házat. Felér az első autóbusz. A színészházban meleghangú nő szöveget tanul, a vendéglőben hordót gurítanak, a fagylaltos bódéban mossák az adagolót, a parkőr a nedves fűben nyo­mot hagyva ótcsoszog a gye­pen, a madarak közül csak né­hány primadonna zajong, s a fiú és lány egymást átkarolva a város felé indul. Délelőtt. Fürgemozgású öreg­asszony a szökőkútban pan­csoló unokákat hajkurásszo Lilanadrágos, fekete nő talán már órája is van, hogy moz­dulatlanul sütkérezik. A tér Havi-hegy felőli részén, az ár­nyas ligetben, öregek pihennek a nyugágyakban. Négy suhanc hátát a romoknak vetve, szín­házi látcsővel figyeli a hegyet. Ott, ahol a sziklák szélén az erdő megkapaszkodott, fürdő­ruhás nő s férfi ölelkezik. Az unokák elfáradtak, néni­kével együtt mellém ülnek. Né­zem a suhancokat, nézem a hegyet. A nénike: így volt ez már félévszázada is. Egy házra mutat. — Ott lakott egy nagy ku- jon. Olyan bosnyákos neve volt, már elfelejtettem. Az fel­fogadott ilyen suhancokat, akik kilesték a szerelmeseket, aztán oda a villába hurcolták a lá­nyokat. Két évtizedes emlékek jutnak eszembe. A befalazott tettyei barlang. Gyermekkorunk Tom Sowyer-i díszlete. Éjszaka a nagyobb fiúk ( vitték oda lá­nyaikat. — Lakott ám itt a Tettyén, abban a házban — mutat a színészház melletti fagerendás házra a nagymama — egy nagy gavallér is. Pécs első gaval­lérja volt a század elején. Még Fedák Sári is volt itt látogató­ban. Réh Gyurinak hívták. Ezt a Tettyére vezető gyalogutat is róla nevezték el Gyuri útnak Más élet volt itt akkor. Pok­róccal jártak ide kirándulni, nem nőtte még a város úgy körül, mint most. Egyszer az első nagy háborúban a pécsi úrilányok élő sakkot játszottak a frontra induló katonák tisz­teletére ... Almás menti juniális Mozsgón Háromnegyed évszázados hagyományt elevenítenek föl holnap, június 20-ón, Mozsgón. 75 évvel ezelőtt rendeztek itt először Almás menti juniálist. Ebből az alkalomból színes programot terveznek a mozs- góiak. Délelőtt 10 órakor itt tartják meg először a Magyar Autó Klub szigetvári csoport­jának zselici KRESZ ügyességi versenyét. Délután motorkerék­páros ügyességi verseny lesz, majd népi szórakoztató játé­kokat rendeznek: zsákbafutást, lepényevést, rúdmászást stb. Egy ősi helyi néphagyományt is fölelevenítenek: a kakasütést, ahol a „versenyzőknek” be- húnyt szemmel kell bottal el- talólniok a tölbeásott élő kakas fejét. Délután a pécsi MÁV műve­lődési otthon fúvószenekara ad térzenét a 75 éves juniális tisz­tedére. Este bállal fejeződik be a hagyományos júniusi nép­ünnepély. A vízmű gépházán két római | számmal írt évszámot látok: I 1892. és 1931. Valószínűleg ezekben az években építették és bővítették. Elfogta a Tettye patakot, amely a malmok egész sorát hajtotto még a múlt század közepén is. A vá­ros elhasználta a malmok vi­zét. Pediq közel eqy évszázadig - 1764 és 1860 között - gyár is működött itt a Tettye aljá­ban. Papíroyár. Klimó György pécsi püspök Fridvalszky János természettudóstól kapta a biz­tatást paoírayártás finanszíro­zására. Néhány paoíron vízjel­ként is a püspök címere talál­ható. A XIX. század negyvenes éveiben a qőzhajók más bara­nyai termékekkel együtt papírt is szállítottak, de ekkor már viszonylaq korszerű qépekkel Hüttner János Keresztély volt a gyártó. A Tettye patak kitűnő hajtóerőt és gyártóvizet adott, a tulajdonos gőzgépekkel, léq- szá rrtdssa! próbálkozott. Az 1843-as ipari kiállításon Kossuth Lajos elismeréssel nyilatkozott a tettyei papírról. A szerbiai és horvátországi piacok mellett Hüttner János papírján készült a Lyceum nyomdában minden jelentősebb helyi kiadvány. 1848. április 6-án megindult pécsi újság, a Pressfreie Flug­blätter, majd a június 1-én megjelent Pécsi Tárogató pa­pírját a Tettyéről szállították. A szabadságharc bukása után egy évtizedes agonizálás utón csődbejutott a papí-rqyór. A nénike riaszt fel gondola­taimból. — Látja azt az asszonyt a kis­gyerekkel. Évekig ült eqy fiúval kora tavasztól késő őszig ott azon a sziklán — mutat a déli napsütésben izzó Havi-hegy sziklákra. — Mindenki ismerte őket, csak idegenek merték le­foglalni helyüket. — Szép szerelem lehetett. — Az volt, és képzelje, nem ám ahhoz a fiúhoz ment fele­ségül. Jött egy másik, ripsz- ropszban megvolt az esküvő. Most újabban idejár a gyerek­kel sétálni. A játszótéren már kora dél­után megkezdődött a fociderbi alkonyatra a félidőnél tartanak. Tekintélyes névsor kerekedne, ha valaki összeírná, a híres pé­csi labdarúgók közül hányán ismerkedtek itt a bőrlasztival. Feketeruhás asszony két gyermeket forgat a körhintán. Férje az elmúlt nyáron halt meg. Estére kiürül a játszótér. El­foglalják a sötétebb padokat. Sejtelmes suttogás, leánykacaj, a vendéglő zenekara hallgató­kat játszik. A romok között senki. Néhány éve nagysikerű előadói esteket rendeztek itt. Tettyei esték. Júniusi tettyei éjszaka: holdfény, langyos szellő, bórsonypuha fű, hársfa­illat . . . Lombosi Jenő Több mint ezer kifizetés Gyorsított kárrendezés PÓDIUM MESEBÁL. Sólyom Katalin nagysi­kerű Mesebál című gyermekirodalmi estjét Szolnok megyében is előadta két alkalommal, de harmadszor is meghívták oda. Továbbá bemutatja majd a budapesti Egyetemi Színpa­don is. * STÚDIÓSZÍNHÁZ, a Pécsi Nemzeti Színház az új évadban a kamara­színházban megindítja a stúdióeíö- adósok sorozatát. * A CIGÁNY. Az Állami Déryné Színház felújította Szigligeti Ede: A cigány című darabját, Volly Ist­ván cigánynépdal feldolgozásaival kiegészítve, Szirtes Adómmal a fő­szerepben. A bemutató június 17-én volt Pesten. A darabot valószínűleg baranyai falvakban is játssza majd a Déryné Színház. Ugrásszerűen megnőtt ez év- | ben az Állami Biztosító Bara­nya megyei Igazgatósága terü­letén a gépjárművek karambo­lozása következtében kifizetett összeg nagysága: míg 1970 első öt hónapjában 473 kárbe­jelentés érkezett, a károsultak­nak közel egymillió 800 ezer forintot fizettek ki, addig ez év első öt hónapjában 1125 beje­lentés érkezett, a kifizetett ösz- szeg meghaladta a 3 millió 700 ezer forintot. — Mi okozta ezt a /e/enfős növekedést? — kérdeztük dr. Kutas Évától, az Állami Bizto- | sító Baranya megyei Igazgató­| ságának jogügyi előadójától. — Korábban a vállalatok számára nem volt kötelező gép­járműveik biztosítása, 1971. ja­nuár 1-től pénzügyminiszteri rendelet alapján ez kötelező. A rendelet hatálybalépése előtt ha például egy vállalat gép­járműve egy másik gépjármű­ben kárt okozott, akkor a vál­lalat fizetett. Most pedig az Állami Biztosító. Ebből adódik a növekedés. — A karambolok sajnos min­dennaposak. Régebben minden kisebb koccanáshoz helyszínre érkezett a rendőrség is. Újab­ban csak a 15 000 forintot J meghaladó kár esetén „hely­színel" a rendőrség, vagy ha a j kár ennél alacsonyabb, de az | egyik lél kéri, illetve ha szemé- I lyi sérülés is történt. Ha tehát két gépjármű összefut, mi a [ teendő? • — Legcélszerűbb, ha a két fi o ni o|y tálán royal A dolog nagyon tisztessége­sen indult. Otthon a kritikus letette a hűségesküt élete pár­jának az idejében történő ha­zaérkezésre és elindult a nagy könyvheti kalandozásra. Külterületen kellett ismertet­nie a novelláiról. Régi barát­ság. Igaz is legyen, hízelgő is. A közönség előtt amúgy is lám­palázas volt, be kellett tehát mennie az illusztris pincébe egy deci badacsonyi muskotályra. Ez eloszlatja a gátlásokat, de semmi bajt nem okoz. A bevezetés példátlanul si­került. Az író meghatva szoron­gatta már előadás közben a kiitikus kezét, a közönség lel­kesen pislogott, sőt tapsolt is. Erre kellett egyet inni. Az ' örömre, a megkönnyebbülésre. Bementek hát az Íróval a mű­velődési ház büféjébe és meg­ittak egy léldeci kevertet. A kritikus tovább vándorolt. Elballagott busszal az Erdöki- termelőkhöz, ahol az érzelmes költővel ketten voltak hivatva szórakoztatni a közönséget, a közönség szórakozott, az aszta­lon viszont ártatlan Pepsi Cola állt. Az attrakciónak vége lett. Az Erdőkitermelök csodálatosan kezdtek viselkedni. Előkeritettek egy valódi kisüsti szilvapálin­kát. Pokoli pálinka volt! Egy po­Miért isznak olyan sokat a mai írásokban? hár elfogyasztása után a te­remben levő tévé képernyője vibrálni kezdett és az ünnepel­tek pirosodni kezdtek, mint az erdei szamóca. Szerencsére közbejött valami és sikerült még idejében elmenekülni. A költőt és a kritikust régi haverság és valami kisebb múltbéli lélreértés fűtötte. Rá­adásul a költő a kritikust leg­utóbb megitatta, ezért még ez is elintézetlen volt. Megszólalt hát: — Itt van egy cukrászda. Valamit meg kell még beszél­nünk. Üljünk bel A költőt szivén találta az öt­let, ő is javasolni akarta már a beütést. Az előbbi méreg erős pálinkát leöblítendő megittak két konyakot. Még mindig nem történt semmi baj. A különléle italok békésen megpihentek egymás mellett, hatásuk legfeljebb any- nyi volt, hogy a költő Ielsivi- tott: — Ezt Így nem lehet befe­jezni! Világraszóló mulasztást követnénk el, ha nem mennénk el a halászcsárdábaI A világraszóló mulasztásért egyikük sem vállalhatta a fele­lősséget. Elmentek hát a ha­lászcsárdába. Itt célirányos ha­lászlét készíttettek, amihez már csak jóravaló fehér bor Illett. — Nem sokat! Mértékkel —, mondták. A mérték két decit jelentett. Igaz, a meszely is mérték lett volna, de ez nem volt régimódi intézmény, itt a hangulatnak megfelelő meszely hiányzott. Mindkettő régi halevő család­ból származott, a különbség az volt, hogy a költőnek a hal le­je, a kritikusnak meg a farka jutott. A kritikust könnyelművé tette az irodalom szeretete ér­dekében elfogyasztott alkohol. — Menj le! — biztatta a hal­latoknak egy tekintélyes részét. Az nem ment le. Kétfelé osz­lott és bár a nagyobb része kétségtelenül leszánkázott, egy- egy köteg szálka a torka két részén, jobbról is, balról is, le­horgonyzód. Régen, kezdő halevő korá­ban a hideg rémület verte vol­na ki, de most csak intézkedett. Maga elé húzta a kenyeres tá­lat. Majd csak lekotorja a szál­kát ez a sok kenyér! — gondol­ta. Tömte hát magába a vendég­lő fehér kenyerét, amikor azon­ban már a sercli sem okozott semmilyen változást a halszál­kák ravasz elhelyezkedésében, látta, hogy alighanem baj lesz. — Fizessünk és menjünk! Majd csak kiszedik a torkászati klinikán. Elindultak hát az autóbusz- megálló felé. Amikor odaértek, a költő értelmes javaslattal állt elő: — Ami késik, nem múlik! Ráérsz te még a torokmetszök kezébe kerülni! Tegyünk meg oddig mégiscsak mindent. Tu­dod, hogy itt lakom, nem za­varsz senkit. Van a kamrámban szajmóka meg stilolder. Kőke­mény és majd leviszi a szálkát. A kritikus hagyta elcsábítani magot, főleg a szajmóka miatt, amit nem is tudott, hogy micso­da, de fontos dolog lehetett, mert megelőzte a stifoldert. Előkerült a szajmóka, meg az Író felesége is, Ű a nagy üdvözlés után újabb javaslattal állt már elő: — Van egy kancsó vörös bor, j az különösképpen elolvasztja a j szálkát. — Fokhagyma is van! — or­dított lel a költő. Bevánszorgott a kamrába és valahonnét a sufniból kihozott ' egy jókora köteg fokhagymát, j A továbbiakban már a be- j számoló nem elég pontos. El- 1 fogyott egy csomó szajmóka, a | fokhagymától üde hegyi leve­gő áradt, a vörösboros kancsó pedig nagy energiával segített megbirkózni a leragadt halszál­kákkal. Később a kritikus valahogy hazament. Arra még emléke­zett, hogy buszra ült, arra is, hogy nem volt nagyon népsze­rű otthon, az időpont is rém­iéit neki, hogy alighanem késő volt már. Arra azonban nem emlékezett, hogy mi történt a halszálkákkal. Az volt az érzé­se, hogy amikor felült a busz­ra, akkor még megvolt, de mi­re hazaérkezett, már nem volt meg. Azt sem tudta, hogy a ka­bátja zsebébe másnap hogy került be egy nylonzacskóba kenyérmorzsa, benne a követ­kező felírás: — Útjelző I I I De hogy ki tette bele, azt minden további nélkül kitalál­ta. Szőilösy Kálmán fél ott a helyszínen megállapo­dik, ki okozta a balesetet, ez­után „irány a Biztosító”. A kár­bejelentési kötelezettség a ka­ramboltól számított 24 óra. Ná­lunk a felek kitöltik a gépjár- műbaleset-kárjelentést, leírják a körülményeket is. — És ha nem egyformán ír­ják le a lényeget? — Gyakran megtörténik. Elő­fordul, hogy ott a helyszínen megállapodnak a karambol okában, ki volt a vétkes, de amikor ide jönnek, már lénye­ges különbség van a leírásban. Ebben az esetben a mi felada­tunk eldönteni: ki okozta a bal­esetet? — Miért fontos ennek tisztá­zása? — Azért, mert aki okozta a karambolt, annak a Biztosító nem térít. Természetesen há van Casco biztosítása, akkor annak megfelelően fizetünk. — Megtörténhet, hogy vala­melyik fél nem fogadja el a Biztositó döntését. Mi történik ebben az esetben? — Lényeges dologra szeret­ném felhívni a figyelmet. Mi­után a karambolozok a hely­színen megállapodtak a kár nagyságában is, helyes, ha ta­núkat keresnek és felírják azok nevét, adatait. Ez megkönnyíti az egész ügy elintézését, gyor­sabb így az eljárás, gyorsítja a kár kifizetését is. Ha a két gép- járművezető sem a helyszínen, sem itt nem tud megegyezni, a mi döntésünket sem fogadja el valamelyikük, akkor bíróság elé kerül az ügy. — Milyen problémák adód­hatnak még a karambol követ­keztében? — Gyakori, hogy a baleset után az egyik fél bejön, a má­sik nem. Sajnos ez nagyon hát­ráltatja az ügyintézést. — A Biztositó tapasztalatai szerint milyen okok idézik elő a legtöbb balesetet? — A figyelmetlenség, a gon­datlan vezetés áll az első he­lyen, de sok karambol történik a követési távolság be nem tar­tásából, a szabálytalan előzés­ből és nem utolsósorban az el­sőbbség meg nem adásából. — Még egy kérdés: Bara­nyában tudomásunk szerint a gyorsított kárrendezésnél a má­sutt szokásos 5 ezer forint he­lyett 10 ezer forintig úgyszól­ván még a bejelentés napján felvehető az összeg. Milyen ese­tekben alkalmaznak •gyorsított kárrendezést? — Karambolozik az illető —, bejön, bejelenti, a szakértő kárfelvételi jegyzőkönyvben rögzíti a gépjármű sérüléseit, aztán kiállítja a károkról ké­szült számlát, ennek összegét pedig itt készpénzben kifizet­jük a károsultnak, aki ezután ott javíttatja meg gépiárművét, ahol ezt jónak látja. Ha tehát például egy casco biztosított gépjármű kárt okoz egy másik gépjárműben, a casco biztosí­tással rendelkező fél az önkén­tes biztosítás alapján megkapja a gépjárművében keletkezett kár összegét, de ugyanakkor az általa okozott kárt helyette a másik fél részére téríti a Bizto­sító. C. fi Jd

Next

/
Thumbnails
Contents