Dunántúli Napló, 1971. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-17 / 141. szám
1*71. Június 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Mendemondák és a valóság 1972-ben átadják a balokányi ifjúsági parkot Elhanyagoltak-e a társközségek? Többet kaptak, mint amennyit adtak - Ésszerűbb erőelosztásra van szükség ! A körzeti tanácsokhoz tartozó társközségek lakói nemegyszer felteszik a kérdést: nem hanyagolnak el bennünket? Visszakapja a falunk, amit befizet? Megfelelő képviseletünk van a körzeti tanácsban, meghallgatják a kívánságainkat? Ilyen kérdések hangzottak el például az országgyűlési és tanácsválasztások előtt is, nem egy falugyűlésen. Bár az aggodalmak teljesen alaptalanok, nem várhatjuk el, hogy a puszta kinyilatkozások bárkit is meggyőzzenek. Ezért megkértük Vértes Tibort, a Megyei Tanács titkárát: tájékoztassa erről a témáról falusi olvasóinkat A társközségek évtizede — Az elmúlt évtized a társközségek évtizede volt - mondotta a Megyei Tanács titkára. — Meghatároztunk egy létesítmény minimumot. Eszerint el kell érni, hogy minden községnek járdája, klubhelyisége, vegyesboltja és tisztasági fürdője legyen. Követelményként hangoztattuk, hogy azokat a pénzösszegeket, amiket a társközségek befizettek, hiánytalanul vissza kell kap- niok. E pénzeket csak „megfejelni" lehet - megkurtítani nem. Vértes Tibor szavait igazolta a találomra kiválasztott szederkényi körzet is. A körzethez tartozó két külközség, Máriaké- ménd és Monyoród összesen 369 ezer forintot fizetett be 1968-1970 között a körzeti tanács kasszájába. A körzeti tanács viszont megtoldotta ezt az összeget a járástól származó erőforrásokkal, s 703 ezer 500 forintot költött az említett három év alatt a két falura. A szederkényiek még annyit sem kaptak vissza, mint amennyit 3 esztendő alatt befizettek. — A szederkényi példa meglehetősen általános — jegyezte meg erről Vértes Tibor. — Az elmúlt tíz évben minden társközségben megépültek a létesítmé'hy minimumok, csupán a legparányibb, kihaló félben lévő falvak képeznek ez ! alól kivételt. Sok körzeti központ viszont nem fejlődött a kívánt mértékben. Ezért az utóbbi két évben már azt mondjuk: a körzeti központokba kell összpontosítani az erőforrásokat. Ez már azért is szükségszerű, mert a lakosság körzeti központokba történő áramlása meggyorsult. Való igaz: Szederkényben is 20 házhelyet kell kialakítani a beáramlások miatt. Miközben Szederkény fejlődik, a körzethez tartozó Monyoród lakossága gyorsan csökken. 1949- ben még 484 lakost számlált Monyoród, 1970-ben már csak 319-et. A múlt évben még 16 gyerek tanult a falu iskolájában, az idén már csak 9. Kérdéses, hogy meddig lehet fenntartani ilyen körülmények között azt az iskolát? A monyoródiaknak is elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy iskola, napközi és étterem, pedagógus, fogorvosi és állatorvosi lakás épüljön Szederkényben, illetve korszerűsítsék a meglévőket. Valahonnan el kell látni a körzethez tartozó 3 falut. A móriakéméndiek—mo- nyoródiak felismerték az érdekközösséget, s megszavazták a fenti létesítmények felépítését. Csak a „minifalvakban“ nincs kirendeltség- Most pedig lássuk a társ községek képviseletét! - mon dotta Vértes Tibor. - Harminc kilenc függetlenített, s tovább 87 tiszteletdíjas kirendeltségve zető dolgozik ma Baranya fal vaiban. E számokhoz kell még adni 17 önálló tanácsot, s további 85 közös tanácsot, hiszen a körzeti tanácsok székhelyén hivatal is van. Mindent egybevetve: 228 tanácsi hivatal és kirendeltség működik ma Baranyában. Mint tudjuk, 316 község van a megyében, következésképp csak 88 olyan falu van, ahol sem hivatal, sem pedig kirendeltség nem található. E 88 falu közé tartozik az időközben kihalt Gyűrűfű, a 40 lakost számláló Pusztakisfalu, a 69 lelkes Monosokor, a hasonló nagságú Mecsekszakál, Kará- codfa, stb. — Azt hiszem egyetértünk abban, hogy az ilyen kicsiny falvakban nincs értelme ki- rendeltségeket szervezni. Még az aránylag nagyobb falvak kirendeltségeiben is igen kevés a munka, a felmérések szerint 40—50 járlatleveiet és 20—28 hatósági bizonyítványt állítanak ki évente. Vannak persze kivételek is, mint például Harkány, Szalatnak, de a kirendeltségek többségére ez a jellemző.- Egy függetlenített kirendeltségvezető alkalmazása —a fizetést, SZTK-járulékot és mást is beleértve - mintegy 30 ezer forint kiadással jár évente. A kisközségek tekintélyes része még annyi községfejlesztést sem fizet be, hogy egy kirendeltségvezetőt eltartsanak. A Megyei Tanács költségvetését még ma is meglehetősen megterhelik a közigazgatási költségek. Ezért sok a tiszteletdíjas kirendeltségvezetó, aki — rendszerint esténként — tart fogadóórát, egy-két óra erejéig. Ha a vb-vezetőkkel akar beszélgetni a lakosság, arra is alkalma nyílik, mert a tanácsi vezetők rendszeres kirendeltségi napokat tartanak a társközségekben. Egészítsük ki a Vértes elvtárs által elmondottakat avval, hogy a példának kiválasztott szederkényi körzetben még arra is ügyelnek, hogy a vb- és tanácsülések szintere váltakozzék. Ha most Szederkény a vb-ülés színhelye, a következő alkalommal már Móriakéménd lesz, aztán pedig Monyoród. nehogy szó érje a hóz elejét valahol. A tanács nem azonos a hivatallal — Miközben o kirendeltségekről beszélünk, vigyázzunk: nehogy összetévesszük a tanácsot a hivatallal — mondotta Vértes Tibor. — így is elég sokan hajlamosak rá, holott a kettő nem azonos. Egy kis falu szempontjából nem az a döntő, hogy van-e náluk kirendeltség, vagy nincs, hanem az, hogy megfelelő számban, arányban vannak-e képviselve a körzeti tanácsokban. pártszervezetekben, hazafias népfront-bizottságokban, tehát azokon a helyeken, ahol e községek életéről, sorsáról is döntenek. — Ha ezt, tehát a lényeget nézzük, igazán nem lehet ok a panaszra, hiszen még a legparányibb községet, például a 40 lakosú Pusztakisfalut is három tanácstag képviselt a pécsváradi tanácsüléseken. Szinte minden kis faluban van pórtcsoport, népfront bizottság is, tehát még a legapróbb község is legalább 4—5 emberrel képviseli magát a körzeti fórumokon. Igen, ez a helyzet a legapróbb községekben. Ami pedig az aránylag nagyobbakat, köztük Móriakéméndet és Monyo- ródot illeti, ők sem panaszkodnak a képviseleti arányra. Érthetően, hiszen a máriokémén- diek 11, a monyoródiak pedig 6 fővel képviselik falujukat a 36 tagú körzeti tanácsban, a 7 tagú vb-ben pedig 2 mária- kéméndit és egy monyoródit találunk. Szederkény lakossága 1644 fő, Máriakéméndé 778, Monyoródé pedig - mint említettük — 319. Bárki utánaszámolhat, mindenki ellenőrizheti: a képviseleti arány igazságos ! Magyar László Elkészüli a tanulmányterv Azon kívül, hogy óllondóon szem előtt van, s az emberek előtt zajlott le évekig tartó „lé- robbanása", időnként külön is ráirányul valami miatt a közfigyelem. Idén amiatt, hogy kérdésessé vált a Balokányban lévő étterem üzemeltetése a bauxit- beton-épület veszélyes volta miatt. Strandszezon kezdetén kellemetlen hír ez azok számára, akik szabadidejüket ott töltenék azzal könnyítve magukon, hogy az étteremben étkeznek és fogyasztják az üdítő (sokszor meg a hevítő) italt. A Balokány elhanyagolt parkja, a területén lévő posványos, gusztustalan tóval, még eldugott helyen sem lenne kellemes látvány, nemhogy a város egyik főútvonalán, ahol az idegenből érkezők nagyrészében egyik első, nem éppen hízelgő benyomás itt keletkezik a városról. A kettőt tehát egy egésznek kell venni, mégha kerítés osztja is ketté, bár ott van az említett étterem, ami pedig éppenséggel összeköti. De hogyan? A Vízmű évente félmillió forint körül költ állagmegóvás címén a kérdéses épületre, s ennek elhanyagolhatóan csekély töredékét fedezi az érte kapott bérleti díj. Érthető, ha nagyobb mérvű felújítással számára kedvezőbb helyzetet szeretne teremteni. A Rákóczi úti tisztasági fürdőt szinte nap mint nap érik kifogások a KÖJÁL részéről. Ezen segítenének, ha át tudnának hozni ide 12 kádat (sokat segítene a környéknek isi), s ehhez csatlakozna a tervezett szauna, amiről az utóbbi időkben többször is szó volt már, s eredeti finn tervek alapján valósítanák meg. És az étterem? Az részben a strandon kívüli nyilvánosságé, részben a strand látogatóié. Nyitvatartása ennélfogva nem kapcsolódott a strand nyitva- tartásához és ebből adódtak véleményeltérések is az üzemeltetést illetően. A duhajabb kedvű vendégek nem kímélték a strandot, ahová az éttermen keresztül annak üzemidején túl is bejuthattak és névjegyüket különböző formában otthagyták. Az étterem teljes megszűnése esetén (jelenleg már csak szombat-vasárnap van nyitva) a Vízmű a szeszmentesség álláspontjára helyezkedik, illetve hajlandó a sörig elmenni. Biztosit viszont helyet a strand teÉpítés alatt a Balokány halastava rületén a vendéglátóiparnak pavilon létesítésére, asztalok elhelyezésére addig, amíg . . . Biztató stádiumban van ugyanis már a balokányi ifjúsági park létesítése. Annyira, hogy egy idő óta már bizonyos tereprendezési munkák folynak ott, a Baranya megyei Tervező Vállalatnál pedig elkészült a tanulmányterv is. A költségvetés szerint az ifjúsági park a klubházzal együtt 2,5 millió forintba kerülne. A terv jóváhagyásra és a pénzügyi fedezet biztosítósára rövidesen a Városi Tanács végrehajtó bizottsága elé kerül. Ha meglesz a jóváhagyás, sor kerülhet a kivitelezésre. A dolog sürgős, hiszen 1972-ben át szeretnék adni rendeltetésének az ifjúsági parkot A park és a strand között változatlanul megmarad a kerítés, de a park büféjének feladata lenne a fürdő látogatói igényének kielégítése is. Csak éppen biztosítani kell a strandolok szabad ki- és bejárását egy „kiskapun". Hát tulajdonképpen ez lenne a végleges megoldás, ami megnyugtathatja a kedélyeket Maga az ifjúsági park egy későbbi nagykiterjedésű parknak az első ütemben megvalósuló része lesz, annak, amely a strandtól a 48-as térig terjed majd. A tó ismét — tó lesz, Nem csónakázó és nem pancsoló tó, hanem kimondottan dísztó, ahol esetenként hajómodellversenyt, bemutatót lehet rendezni. Lesz a tavon víziszínpad olyan alkalmakkor, amikor egy- egy rendezvény jellege ezt megkívánja. Egyébként a park állandó színpada — ami a tó délnyugati sarkánál lesz — szolgál a műsorok előadásának helyéül, s azt a terep természetes adottságait kihasználó nézőtér öleli körül. Itt asztaloknál 3— 500 néző foglalhat helyet, egyéb ként maximálisan 1000 szernél’ befogadására lesz alkalmas < park. Nem nagy a színpad és c nézőtér, de nem is az a cél hogy nagyobb tömegeket moz gósítsanak oda. Erre ott van c város szabadtéri színpada. Inkább a park klubjellegét szeret nék kihangsúlyozni és ezt a céh fejezi ki a nézőtér felett emelkedő klubház is, egy 65 négyzetméter alapterületű, tölcsérformájú, lapostetejű, modernvonalú csarnok a hozzátartozó melléképületekkel. Ezek egyike a már említett büfé. Jövőre, 1972-ben tehát egy megújhodott Balokány tárul a szemünk elé nagy reményekre jogosító ifjúsági parkjával. H. I. Ropogós cseresznyét (germensdorfi) MINDEN MENNYISÉGBEN vásárol Pécsi ÁFÉSZ Raktárában, Rákóczi út 66. Telefon: 15-50/566. GYÁRTJA: Agrokémia Szövetkezet— Sellye, Baranya megye. őst tudom Igazán meg* ■ * érteni a nagyapámákat. Amikor az öreg házat elvitte a Dráva, lett volna helyük, örömmel fogadta volna be őket a sejtekre oszlott család, — mégis, újból nekivágtak az építkezésnek. Kölcsönnel, segítséggel, fáradt testük erejével vállalták azt, ami a fiataloknak sem csekély gond . . . A tulajdonhoz, a sajáthoz való ragaszkodás nem birtoklás vágyából fakad. Biztonságot jelent, s valamiféle biztosítékot, hogy ha egy életen ót boldogultak, most, öreg napjaikra sem szorulnak másra. Még a gyerekekre sem. Van ebben az öreges dacban valami mélységesen emberi, és van benne valami régről ittmaradt, mélyen ivódott számítás is: a ház fejében mindig akad valaki, aki ellenértékként segítő kezet nyújt az élet utolsó szakaszában. „Míg házam van, nyugodalmam . . A társadalom még nem egyenrangú pártner. Milliárdosat áldozva teremtettük meg a szociális gondoskodás különböző formáit, — de arra még nem futja erőnkből, hogy minden öregről a mi társadalmunk igényeinek megfelelően tudjunk gondoskodni. Ezért születnek az eltartási szerződések, a ház, a vagyon Eltartási szerződések „Míg házam van, nyugodalmam..." fejében felajánlott emberi segítség hivatalos formulái. A történetek, — különösen az idős emberek körében - általában kétféle változatban keringenek. Az egyik a halkabb, indulatokat nem keverő, ritkábban hallható változat az eltartottakat szülőkként tisztelő, a szerződésben rögzített feltételek helyett, családi környezetet teremtő fiatalokról szól, akik valóban derűs, nyugodt öregséget tudtak biztosítani. A másik, szélesebb körben elterjedt, indulatokat kavaró, és az öregekben görcsös félelmet keltő esetek „hősei” azok a fiatalok, akik alig várják, hogy betegyék a lábukat a házba, lakásba, - és rögtön gazdának érzik magukat, az eltartásra vállalt öregeket pedig úgy kezelik, mint a szerződésben vállalt, egyik kellemetlen „feltételt". Mohácson, a Városi Tanács igazgatási osztályán negyvenegy eltartási, illetve életjáradéki szerződést tartanak nyilván. A szám évek óta stagnál, egy-egy esztendőben négy-öt az új szerződések száma, és körülbelül ugyanennyire tehető a „teljesített szerződések” száma is, - ami ebben az esetben a halál megfogalmazása... Az eltartásra, életjáradékra szerződők túlnyomó többsége közeli rokoni kapcsolatban áll. Tipikus eset: többgyerekes családnál az egyik — általában a szülőknél lakó - gyerek szerződik, a ház vagy más ingatlan fejében. Furcsának tűnik: a szülőknek szerződni kell, hogy a gyerek gondoskodjon róluk öregkorukban. Nincs ebben semmi furcsaság, — többnyire az öregek ragaszkodnak ehhez, fgy biztosítva, hogy az a gyerek örökölje a „vagyont", aki valóban a legtöbbet tett értük. A szerződésben foglalt feltételek teljesítését és a „viszonyt”, a törvény szerint, évente két alkalommal ellenőrzik. Az összkép kedvező, tavaly Mohácson mindössze három esetben kellett békéltetni. Bánfai Dezsőné, a tanács igazgatási osztályának előadója, egyiküknél sikerrel járt, a másik két ügy már szinte reménytelen, — többször is bírósághoz fordultak a viszálykodók. Az egyik élő példája az üzleti jellegnek és az ilyenkor nagyon rosszul hangzó „kockázatnak”. A fiatal házaspár tizenöt esztendővel ezelőtt kötött, elég magas ösz- szegű életjáradéki szerződést két idős emberrel, a ház fejében. Summa-summárum, — azóta teljes összegben kifizették a ház értékét. A humánumnak amúgy sem sok köze van az ilyen ügyletekhez, — itt azonban tényleg „kilóg a lóláb". A terheket mindkét félnek viselni kell, még akkor is, ha időközben valamiért megromlik köztük a viszony. A szerződés felbontására nem sok lehetőség van, - az eltartásra szorult öregek általában nem tudják visszafizetni a rájuk költött, vagy nekik fizetett összeget, az 1 eltartók viszont egyáltalán nem szívesen hagyják veszni a pénzüket Persze, nem a marakodás a jellemző. A mohácsi Magáth Zsigmondné például csak arra „panaszkodik": nagyon jól tartják, és mindent megcsinálnak helyette. Ha az eltartókat, Schelk Ferencéket kérdezik, ők meg azt sem tudják, hogyan áradozzanak az idős asszonyról ... Hazánkban 15 év múlva az összlakosság huszonhat százaléka lesz nyugdíjkorhatáron felüli. A szám jól jelzi gondjainkat, — több lesz a segítségre, gondozásra szoruló öregember, s több lesz azoknak az időseknek a száma, akik munkájuk javát már a társadalomért adták ... Az „eltartási szerződések” átmeneti forma, terveink között már szerepelnek humánusabb, korunkhoz méltóbb módszerek — többek között, a nyugdíjasok háza . . . Türelmet kérjünk? Inkább emberséget. D. Kónya József
