Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-12 / 110. szám
1971, május 12. DUNANTŰLI NAPLÓ 3 Nagyszabású tudományos munka a Műszaki Főiskolán A Pollock Mihály Műszaki Főiskola révén Dél-Dunántúl egyik jelentős felsőoktatási bázisa alakul ki Pécsett. A széles építőipari profilú oktatómunka nyilván megköveteli az iparral való szoros kapcsolatot. Egy magas szinten oktató műszaki főiskolában pedig nyilván igen számottevő személyi és technikai energia halmozódik fel, amely kutatásra is alkalmas, sőt, azt feltételezi. Amikor Juhász Jenő főigazgató tájékoztatott a főiskola már folyó és tervezett tudományos tevékenységéről, bevezetőben találóan jegyezte meg, hogy „palackba zárt szellem" válna az intézmény egyre növekvő szellemi energiáiból, ha az oktatás mellett nem folyna kutatómunka is. Két-három éven belül 200 oktatóra emelkedik a műszaki főiskola gárdája. A két karon - o gépészetin és építőiparin — összesen 17 tanszék működik majd, beleértve természetesen a mindkét kart „kiszolgáló" matematika, szervezési, marxizmus tanszékeket is. Emlékeztetőül álljon itt: a gépészeti karnak három szakán folyik az oktatás, az épületgépész, a szili- kát-vegyipari gépész (ezen belül négy ágazat: az üvegipari, a kötőanyagipari, a kerámiarülő üzemmérnököket látja el megfelelő ismeretekkel (akik kint az üzemekben ugyanilyen berendezésekkel és kiépítettséggel találkoznak majd), részben konkrét, az építőiparban jelentkező problémákat old meg. A számítástechnika központ legfontosabb kutatómunkája abban áll majd, hogy a kialakítandó nagy építőipari számító- : gép rendszer számára speciális programokat dolgozzon ki. Már most figyelembe vették azt is, hogy az építőiparnak is szüksége lesz kifejezetten számítástechnikai szakemberekre, ezért a főiskolán ilyeneket is képeznek majd. Ugyanitt kell megoldani a már az iparban dolgozók képzését és a későbbiekben az időközönként szükséges továbbképzéseket is. A nagy számítógép programot teljes részletességgel ezekben a hetekben dolgozzák ki, az oktatás pedig már szeptembertől megkezdődik. ipari és vegyipari) valamint az épületvillamosítási (amin belül létrehozták külön a felvonás ágazatot is) szakokon; az építőipari kar pedig három szakra oszlik, a magasépítőre, a mélyépítőre és az építőipari műszaki tanárokat képző szakra. Tudni való még, hogy bár a műszaki főiskola, mint létesítmény már 95 százalékban készen áll, a laborok, műhelyek, berendezések még csak felerészben készültek el, illetve kerültek kijelölt helyükre. n nagy számítógép- program Kezdjük a leglenyűgözőbb tudományos programmal. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola és az Építésgazdasági és Szervezési Intézet (amely ÉGSZI néven ismert) között megállapodás született. Az ÉGSZI feladata ugyanis, hogy az építőipart komputerekkel és a hozzájuk szükséges szakemberekkel ellássa. Tekintettel arra, hogy számítógép nélkül már egyetlen nagy volumenű népgazdasági feladatot sem lehet megoldani, s a műszaki főiskolán képzett szakemberek éppen ilyen feladatokkal állnak majd szemben, a főiskola egyébként is tervbe vette (II. évfolyamtól, kötelező tárgyként) a számítástechnika oktatását. Az oktatáshoz megfelelő géppark kell, a gépek kapacitását viszont az oktatás maga nem tölti ki - világos tehát, hogy számítástechnikai kutatómunkát is folytatni kell a főiskolán. A főiskolai számítástechnikai központ részben a kikeSzocialfsta szerződések Jelentősége és méretei ellenére sem az egyetlen tudományos feladat a fenti. Küszöbön áll az Épífésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal kötendő szocialista szerződés, amelynek keretében a minisztérium részéről jelentkező kutatási problémákat a főiskola dolgozza ki, (tekintettel arra, hogy az a minisztériumnak szinte egész területét átfogja az oktatás vonatkozásában.) A Villanyszerelőipari Vállalattal kötött szerződés olyan épületvillamosítási problémákra vonatkozik, amelyeket szintén a főiskola kutat majd. A Csőszerelőipari Vállalatnak leginkább a központi fűtéssel, gázellátással, szellőzéssel kapcsolatos kérdésekben tud tudományos segítséget nyújtani a főiskola. A Budapesti Műszaki Egyetemmel is felvették már a kapcsolatot, mindenekelőtt annak érdekében, hogy az automatizálási és szabályozástechnikai tudományos feladataikat összehangolják. Együttműködési szerződést írtak alá az Erfurti Épületgépészeti Főiskolával is, s a diákcseréken, tanulmányutakon kívül elsősorban egyes témák közös kutatását tervezik, mint pl. a légkondicionálás problémáját. A Leningrádi Építőipari Egyetemmel főként a levegőszennyeződéssel kapcsolatos kérdéseket kutatják közösen. A Pécsi Tervező Vállalattal aláírt megállapodás értelmében az ott dolgozó szakemberek segítenek az oktatómunkában, a főiskola viszont néhány épületfizikai kutatási feladatot vállalt. Félmilliós saját program A Budapestről áttelepült elődnek is, a pécsi felsőfokú technikumnak is megvoltak a Pályázati felhívás 'A XIX. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat részeként 1971-ben is meghirdetésre kerül a baranyai néprajzi gyűjtőpályázat, immár kilencedszer. Az országosan meghatározott témák a következők: 1. Település-építkezés-lakás- belső; 2. Faraszti gazdálkodás; 3. Földrajzi nevek és személynevek ; 4 Paraszti életrajzok, önéletrajzok ; 5. Egyéb — szabadon választott - témák. Az eredeti, helyszíni gyűjtést, vagy kiadatlan levéltári jellegű anyagot tartalmazó pályamunkákat két példányban kell beadni augusztus 31-ig. Pályadí- jóink a következők; I. díj 1000 forint, II. díj 700 forint, III. díj 500 forint, IV. díj 300 forint, V. díj 200 forint. - Pénz- és könyvjutalmak. A pályázni kívánók tanácsért, gyűjtési útmutatásért levélben, telefonon, vagy személyesen keressék fel a IPM néprajzi osztályát (Pécs, Rákóczi út 15, telefon: 28-61). A megyei pályázatokon díjat nyert munkákat országosan is összevetik és a következő ösz- szegekig kiegészíthetik a d íja - í kát: 3500, 3000, 2500, 2000, I 1500 forint. A nagydíj 4000 fo- ' rint. maga kutatási hagyományai. Sőt, néhány, még az egységes műszaki főiskola létrejöttét megelőző feladat most vár befejezésre, így például a jászberényi kórház tervezése. A változás inkább ott jelentkezik, hogy a régebbi, többnyire konkrét tervezések helyett a jövőben több tudományos kutatást végeznek. A felvázolt tervek mellett saját, belső kutatási feladatokat is megoldanak, a Művelődésügyi Minisztérium erre a tanévre félmilliót adott ilyen célra. Ebből épületvillamosítási, fűtéstechnikai, a sűrűáramú pneumatikus szállítással kapcsolatos, és más tudományos problémákat kutatnak. Jellemzője lehet még a nagy lendületnek az a tény is, hogy egyszerre tíz külföldi tanulmányút áll küszöbön (Szovjetunió, NDK, Románia, Lengyel- ország), amely mind az oktatók tudományos tevékenységével kapcsolatos. „Már jelen pillanatban is sok olyan feladatot meg tudunk oldani, amire sok vállalat nem képes”, mondották jellemzésül a főiskola vezetői. Nem kérkedésből, csak azért, hogy világossá váljék: a magasszintű ipari tevékenység és a magas szintű szakemberképzés elválaszthatatlan fogalmak. A műszaki főiskola esetében pedig ez az elválaszthatatlan- ság sokoldalúan és frappánsan jelentkezik, s akár szimbóluma is lehet az a tény, hogy a műszaki főiskola épületében kap helyet az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézet is, amelynek laboratórium-sorai, panel- és betonvastörő berendezései egyaránt szolgálják az ipar és az oktatás céljait. A századik botanikai tanulmány Horvát Adolf Olivér pécsi botanikus, a biológiai tudományok kandidátusa, negyven éve foglalkozik a természettudománnyal. Neve és munkássága nemcsak belföldön, hanem külföldön is ismert, hiszen eddig már húsz botanikai világkongresszuson vett részt. Janus Pannonius utcai lakásán most abból az alkalomból kerestük fel, hogy a napokban jelent meg 100. botanikai tanulmánya. — Melyik volt tanár úr első tanulmánya és mikor jelent meg? — 1931-ben kerültem Pécsre és itt a Dunántúl legnagyobb városának legrégibb iskolájában, Mayer Móric (1816—1904) elődömnek növénygyűjteményét tanulmányozva és feldolgozva írtam meg az ő életrajzát „Egy elfelejtett pécsi botanikus” címmel. Ez a Mecsek Egyesület 1933. évre készült évkönyvében 1934-ben jelent meg. Szaktanulmányaim legnagyobb része a Mecsek egyes növényeivel, vagyis flórájával és növény- társulásaival, azaz vegetációival foglalkozik. — Mind a száz szakdolgozatát a Mecsek vegetációjáról és flórájáról irta? — Van tanulmányom a Pozsony melletti Somorja és a Vas megyei Szentgotthárd flórájáról is. Egy cikksorozatban a Bakony hegység egyik arborétumát is feldolgoztam. írtam növénymódszertani tanulmányt baranyai és somogyi pedagógusoknak. Von elemző értekezésem a magyar flóráról, geopolitikai szemszögből kutatva a magyar föld növényvilágát. Több mint húsz botanikai világ- kongresszuson is részt vettem és ezek egy részéről is megjelen- ter már munkáim. E tekintetben még gazdag kéziratos anyagom vár feldolgozásra és publikáHallama Erzsébet — Első müvének, könyvének megjelenése után, mi volt kutatásainak tárgya? — A következő két évtizedben feldolgoztam külső Somogy flóráját és a Mecsek vegetációját, majd az ötvenes években a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából és célhitel támogatásával — a Mecseki Erdő- gazdaság közreműködésével — elkészült az egész Mecsek hegység vegetációs-térképe is. Párhuzamosan a Budapesti Erdészeti Tudományos Kutatóintézet közreműködésével talajtani mikroklíma-vizsgálatokat végeztünk. Az elmúlt évtizedekben a világ- kongresszusokon való részvételek alkalmával összehasonlító vegetáció-tanulmányokat végeztem. — Albánia és Görögország kivételével — Európa összes államaiban és az USÁ-ban is. — Milyen nyelven és milyen országokban jelentelj meg szak- dolgozatai? — Hóromévtizedes vegetáció- kutatásaimnak eredményeit a hazai szaklapokon kívül — Lengyelországban, NDK-ban NSZK-ban, Ausztriában, Olaszországban, Hollandiában és az USA-ban publikáltam német, francia, angol, latin nyelven és orosz, olasz, szerb-horvót, valamint szlovén nyelvű összefoglalásokban. — Ma témája századik, jubileumi disszertációjának? — Az egyik világkongresz- szuson elhangzott előadásom anyaga Hágában jelent meg és az átmeneteknek (tranzitu- soknak) a jelentőségét tárgyalja a vegetáció-földrajzban, képekkel illusztrálva — fejezte be nyilatkozatát Horvót Adolf Olivér. P. J Hivatása: népnevelő A tanácselnök Ügy is mondhatnám: hogyan lesz valakiből népművelő. Esetleg anélkül, hogy akarna azzá lenni. Mert Kiss Gyula esetében, mégiscsak erről van szó. Vajszló tanácselnöke. Többen is javasolták, keressem meg — érdemes. Amikor szép, modern irodájában egy kávé mellett leültünk, arra kértem, beszélgessünk az Ormánság mai szívéről, Vajszló fejlődéséről, művelődéséről. Kellemes beszélgetőnek bizonyult. Röviden megtudtam: a lakosság jó részben kicserélődött az elmúlt húsz évben. A dolgozók egy része ipari jellegű munkát végez, de a helyi tsz is intenzíven gépesít és 40— 50 milliós beruházásokat valósít meg az állattenyésztésben. Szakmu nkástan ulóink fotokiái lítása Baranya megyei Tanács VB művelődésügyi osztály Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztály A Mecseki Fotoklub hazai és nemzetközi fotóművészeket bemutató kamara-kiállításainak sorában rendszeresen helyet kap az „utánpótlás" is. Ezúttal az 500. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet fotoszokköre, a jövő szakmunkásai léptek a Doktor Sándor Művelődési Központ kiállítótermének nyilvánossága elé. A neveket hiába keressük a képek alatt: nem egyéni kiállítás ez, hanem egy iskolai fotoszakkör kollektív munkájának és eredményeinek som- mázása. A nyilvános számadás beszédesen igazolja, hogy az elmúlt évek kiállítási, pályázati sikerei nem a véletlen, vagy szerencse, hanem kitartó, következetes munka gyümölcsei. Szerencsésnek csupán az egymásratalálás nevezhető: Tám László szakkörvezető tanár lelkes, hozzáértő munkája fogékony, tehetséges fiatalok érdeklődését keltette fel a művészi igényű fényképezés iránt. Ha nem is biztos, hogy a most kiállító 17 fiatal mindegyikéből fotóművész válik, bizonyos az, hogy a szakkörben megismerték a foto nyelvét, értenek és beszélni tudnak ezen a valóban világnyelven — % és ez a fontos! Az esztétikai és vizuális műveltség, az ízlésnevelés nyilvánvaló jelentőségén kívül csupán két nagy előnyét emeljük ki ennek a szakköri munkának. A tagok mintegy kétharmada fényképész ipari tanuló: a leendő műteremvezetők művészi igényeinek felkeltése és fejlesztése várhatóan hozzásegít majd a szolgáltató fényképészipari „termékeinek" kívánatos színvonalemelkedéséhez, korszerűsödéséhez. Legalább ilyen fontos viszont a többi szakma fiataljainak megismertetése a fényképezés vonzásával és szépségeivel, különös tekintettel oz ipari munkások növekvő szabad idejének értelmes és hasznos felhasználására .. . Hogy az illetékesek mindezt felismerték és kellően értékelték, annak „kézzelfogható” bizonyítéka volt a szakköri munkában kiemelkedő fiatalok példásan nagyvonalú megjutalma- zása. Jóllehet a kiállításnak nem volt pályázat jellege és eredetileg szó sem volt díjazásról, az eredmények láttán a megyei és városi KlSZ-bizott- ság, az iskolai KISZ-szervezet és az iskolavezetés, valamint a pécsi FÉNYSZÖV vezetősége értékes dísztárgyakkal, könyvekkel és pénzjutalommal hangsúlyozta a végzett munka értékét és elismerését, a Művelődésügyi Minisztérium pedig kétezer forint jutalom egyidejű átutalása mellett levélben gratulált, buzdítva a megkezdett út folytatására. Bízunk abban, hogy a megérdemelt elismerés nem válik az elbizakodottság forrásává, hanem az előrelépés ösztönzője lesz. Ez szükséges is, hiszen akad még tökéletesíteni való technikai és esztétikai téren egyaránt, amellett, hogy szívesen láttunk volna több képet az ifjúság életéből, munkájáról, szórakozásáról. Az elődök kitaposta ösvények helyett egyéni útra térni,fotós szemmel nézve a világot, észrevenni környezetükben o hétköznapok esztétikumát és ezt saját szavaikkal elmondani — ha így folytatják a fiatalok —, sok jót és szépet hallunk még róluk. Dr. Szász János Mellesleg a falu főutcája szép, rendezett, 24 család részére rendezett OTP-lakás épül —, Vajszló fejlődik. A művelődés központja a kultúrhóz, amelyet nemrégen újítottak fel helyi erőből. A munkálatok nagy részét, az ifjúsági klub és a könyvtár felújítását a fiatalok végezték el mintegy 40 000 forint értékű társadalmi munkával. Másoktól tudom: ezt a tekintélyes mértékű társadalmi akciót a község tanácselnöke szervezte, irányította és ösztönözte személyes példájával. Erről az akcióról akartam hallani bővebbet. Hogyan is kezdődött? „Párttaggyűléseken és szerte a faluban is annyiszor lehetett hallani a megjegyzéseket: nem érdekli a mai fatalokat semmi. Sokan csak legyintettek rá ... Nagyon bántott ez, mert tudtam, hogy nem így van. Nem igaz, hogy „nem lehet összeszedni őket...”; hogy nincs bennük közösségi szellem, és nincs igényük a jóra, a szépre. De legyinteni nem elég. Valamit nekünk is, felnőtteknek is tennünk kell értük. Nincs megfelelő helyiségük? Teremtsük meg — velük együtt, összetoboroztuk őket, elmondtuk, miről van szó. Jöttek szívesen, örömmel. Bontottak, festettek, parkettáztak, szakmunkát és segédmunkát végeztek, két hónapon ót. Az új klubhelyiségben szép, otthonos, modern berendezés; fotelok, társasjátékok, ragyogó tisztaság. Házirend és tartalmas program: előadások, vetélkedők, vitafórumok, kerekasztal beszélgetések ahová a fialatok meghívják a község tanácselnökét is. Számítanak a véleményére — van tekintélye, szeretik. Méltán. Ugyancsak másoktól tudom, hogy Kiss Gyula nemcsak szervezte, maga is részt vett a társadalmi munkában. De ezen túl: jótékony pezsgés jellemzi a közművelődést, mert előteremtették az anyagi alapjait, a művelődési ház élére pedig függetlenített vezetőt állítottak. Az ifjúsági klubot fél év alatt kinőtték a fiatalok. De a nagyterem alatt van egy öreg, boltíves pince. A nyáron ezt alakítják át pinceklubbá. Szép, modern berendezéssel... Helyi vezető, aki a hivatalos követelményeken túl fontos művelődéspolitikai szervezőmunkát végez — társadalmi munkában. Vajon mi a rugója, mi ösztönzi erre? Elgondolkodik, egy kicsit bele is vörösödik a nem várt elismerésbe. »Ezek a fiatalok öt-hat éve még a tanítványaim voltak. Egy kicsit kötelességből, egy kicsit hivatásból csinálom .. . Hogy gondoltam-e arra, hogy ez népművelő munka? Nem, őszintén szólva eszembe se jutott. , .« W, E, Tausz Rozália: Fúrótoronyban