Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
T971. május 9, DUNÁNTÚL! NAPLÓ 7 Kaposvári színházi esték nak, még akkor is, ha az népitánc szempontból, vagy az eredetiség kérdésében esetleg megkérdőjelezhető, vitatható. De még így is, a stilizálás meggyőzött, ami jórészt a tehetséges táncosoknak köszönhető. Felsorolásukkal egyúttal a mese főbb karaktereire is utalunk; Vitéz László: Kodály Zoltán; Fölszállott a páva műsort a gyakorló egészségnevelő szemszögéből is kifogástalannak és hasznosnak ítélte. Helyeselte, hogy a műsor nem korlátozódott a biológiai oldalra, hanem befejező részében egészségügyi, higiéniai kérdéseket is érintett, Ö még azt sem tartotta volna veszélyesnek, ha egyes erkölcsi és társadalmi vonatkozások is szóba kerülnek.,. Abban megegyeztünk, hogy a műsor - amint az előkészítő adás is felhívta erre a figyelmet - igényli a társadalom, mindenekelőtt a pedagógusok és a szülők támogatását, a bölcs és megfontolt segítséget, amelyet a néhány esetben csak tömören jelzett kérdések várható „továbbkér- dezése" esetén a felnőttektől vár a fiatal. Nem hiszem, hogy ez a műsor lenne a hét „slágere", amely bármelyik társadalmi réteg számára különösebb szenzációt jelentene. Ne is jelentsen! Ennek a problémának „kényessége" nem önmagában rejlik, hanem a felnőtt társadalmi közegben. A felnőtt társadalom véleménye bizonyára megoszlik a műsor szükségességéről és értékéről, a közös felelősséget azonban aligha vitatja bárki is. Ezért is helyes volt, hogy a műsor alkotói külön is előkészítették az adást - remélhetően nem eredmény nélkül —, utalva ezzel - a televízió, q pedagógusok és a szülők közös ügyére .,. Szederkényi Ervin Gallovits Attila, Matyó babák: Uh- rik Dóra, Herda János, Boszorkány: Stimácz Gabriella, Bojtár: Koronczay László, Porcelán bobók: Paronai Magdolna és Molnár Mihály. A találó díszleteket mindhárom balettben Eck Imre tervezte, a jelmezeket Gombár Judit, érzésem szerint mindegyik jól illik a koreográfiákhoz, azok egységes hatását erősítik. Nem feledkezhetünk meg Léka László maszkmesterről és Végvári Zsuzsa asszisztensről sem, hiszen egyik darabra sem a sztárparádé a jellemző, hanem az együttes precízen kidolgozott kollektív művészi munkája. Hasonlóan rangosnak értékelhetjük a Breitner Tamás vezényelte zenekart, illetve a lajtha-mű- vet kísérő vonósnégyes produkcióját. A három balett közül legjobban megoldottnak, egységesnek, legeredetibbnek a középső hatott, melyet Lajtha László zenéje (öt etűd vonósnégyesre, op. 20.) ihletett Kötelékek címmel. Két Róka és a Szelídítő párharca, drámája elevenedik meg a színpadon, persze áttételes értelemmel, hiszen a „Rókák és Szelídítő kapcsolatában ember és a világ viszonyát" kell látnunk. Ragyogóak a táncosok, Handel Edit, Csiló Ferenc és Hetényi János! Tökéletesen otthonosan mozognak ebben a stílusban, elejétől végig uralják a színpadot. Az ő szuggesztivitásuk teszi érthetővé a szimbólumokat, világosítja meg a cselekményt. Nagyon emberi és nagyon őszinte ez a korszerűsége „ellenére" is szép koreográfia, nemesen egyszerű eszközökkel képes a legtöbbet érzékeltetni. Eck Imrének ez a produkciója eddigi legjobb munkái sorába állítható, póz nélküli igazi művészet! Kicsit bonyolultabbnak, elvonat- koztatottabbnak hatott az est harmadik bemutatója, a Kodály: Fölszállott a páva c. zenekari darabjára tervezett koreográfia. Rendkívül igényes és szinte a lehetetlent vállalja a tánc, mely „modern emberhez szóló történelmi tanulságot bont ki: hogyan viszonyul a társadalom és az egyes ember a kávához; kudarcok és újrakezdések kavargásában hogyan változik a jövőnk; mennyire áhítjuk, miképpen várjuk és mikor ismerjük fel sorsunkat. . (Idézet a műsorfüzetből). Szabad-e e programot pontosan számon kérnünk a balettől? Nehezen válaszolnék egyértelműen. Hiszen ez is benne van, ezt is sugallhatja a vers, vagy még konkrétabban Kodály változatai egy magyar népdalra. Ez is, s hozzátehetnénk: meg még sok más, aszerint, hogy ki mit hámoz ki a szöveg- ből-zenéből. De azzal, hogy ilyen leírást mellékeltek, azzal bizonyos keretek közé is szorították a fantáziát, mert - ha még oly általános is a program - a néző valamiképpen ennek konkrét megvalósítását, vagy legalábbis éreztetését várja. Szerintem a program nem segíti sokkal a tánc megértését, leírás nélkül, szabad asszociációkkal, szárnyaló képzelettel jobban követhetnénk a koreográfiát. Mert van mit követni, van mit nézni. Hiszen Eck munkája itt is dinamikus, izgalmas, nem egy helyütt virtuóz. Bretus Mária és táncos társai nagyszerűen helytállnak és egészében látványos, mozgalmas, remek megoldásokban bővelkedő előadással örvendeztetik meg a közönséget. Juhász Előd ötödször színezte Kaposvár tavaszait a Somogyi Napok legnagyobb eseménye: a dunántúli színházak találkozója. Nem lesztivál — találkozó és vitafórum. A mai, a szocialista ihletett- ségű magyar dráma jegyében. Ezzel a szerény és színházművészetünk jelenét, fejlődését egyengető nagyszerű szándékkal indult és lelt országos visszhangra 1967-ben a kezdeményezés. A szakma ujjongott, a minisztérium helyeselt. „Végre! Mai művek, nyílt őszinte vitalégkör - ez kell!” A zsűri-elnök díjakat osztott, tudományos előadások, színházi viták hangzottak el, a szakma, a közönség, a színházi közvélemény nagy örömére. Azután felhők is „találkoztak" a találkozó egén. Olybá tűnt: mindenki megorrolt valamiért. Kit a bírálatok őszintesége, kit a nyíltsága, másokat meg a zsűri döntése zavart. Megoldás? A rendezőség a díjakra szánt összegeket átadta a négy dunántúli színháznak, osszák szét belátásuk szerint. („Szidja időnként a saját színigazgatóját is . . .”). A vitákat pedig kiiktatták. Mindenki szépeket mondott egymásnak, vagy hallgatott nagyokat. Közben megváltozott a találkozó arculata is. A színházak egyre kevésbé vállalkoztak mai magyar művekre. Nem, vagy nem olyan volt, hogy elhozták volna. Vagy épp a műsoregyeztetés miatt nem ment. Egyedül a vendéglátó együttes tartott ki, méghozzá sikeres, izgalmas, eredeti darabokkal. Az idén már ők sem, de ez más ügy. Elég az hozzá, hogy a két év előtti mélypont után tavaly mégis úgy tűnt, sikerül felszítani a szokma érdeklődését, a színházak találkozókedvét és a jótékony, őszinte szakmai viták légkörét. Tartalmában: mindenki hozza azt, amit hozni tud- mindenképpen vön értelme, csinálni kell, Most viszont „se pénz, se posztó" . .. Azaz a négy dunántúli színház egy-egy napra, estére eljött, be- rflűtatkóíott a héten a Csiky Gergely Színházban. Külsőségek, díjak, zsűri, értékelés, színházi viták és ;rOrt szakma, a „nagy nevek” részvétele nélkül. Fényekopott helyi esemény- nyé, pontosabban bemutató-sorozattá szürkült a dunántúli színházak találkozója. Miért? Hosszan elemezhetnénk az okait. Röviden annyit, hogy mindez összefügg a kaposvári színház belső vezetési válságával, amely az évad első felében kulminált, Üj vezetői - kényszerhelyzetükben - vendégművészeket szerződtettek a prózai művekhez - a vezetőszínészekben szinte üres kaposvári színházba. Az idei tehát nem találkozó. Bemutatósorozat, amely a közönségnek hozott néhány szép, emlékezetes színházi estét. Köztük mind a mű és a produkció értékeire, mind fogadtatására nézve előkelő helyen áll a Pécsi Nemzeti Szinház Illyés Gyula: Bölcsek a fán — produkciója. A mű hangvételét, koncepcióját, egész stílusát illetően a kaposvári közönség jó nevelést kapott a korábbi évadokban. Ragyogóan „vette” a poénokat, kitűnően szórakozott. Az lly- lyés-mű gondolatai — a gyakran felgyöngyöző kacagásból is érezhetően — kontaktusra találtak ebben az iparosodó, óm erősen mezőgazdasági megye székvárosában a kaposvári színház nézőterén. Hosszan zúgott a vastaps, legalább hatszor szólították függöny elé a pécsi művészeket. Egyszóval - siker volt... A bemutatók sorát hét elején a Déryné Szinház indította meg Madách: Az ember tragédiájával. Előadásuk - amely az ország falvaiban fontos missziót teljesít — nem talált különösebb visszhangra. A Györy Kisfaludy Szinház ősbemutatóját, Racine Berenice-jét hozta el. Langyosan fogadták. Néhány tagú szereplőgárdájuk nem tudta átforrósí- tani a mű egyébként feszült érzelmi töltésű atmoszféráját A kaposváriaktól kedves, hangulatos, igazi olasz reneszánsz vígjátékot láttunk. Machiavelli Mandragórá-ját a tehetséges, fiatal Zsámbéki Gábor rendezésében. A sort pénteken este a veszprémiek jóízű Svejk előadása zárta be. Mindezek után nyitott kérdés a dunántúli színházi találkozó jövője. Alapgondolata igaz, és jó ügy ma is, a folytonossága megvan. Bár lépne érte,.. Waüinger Endre A Pécsi Balett munkásságának homlokterében mindig a magyar kompozíciók állottak. Igen sok esetben maradandónak ígérkező művek születtek az együttes felkérésére. Ehhez a hagyományhoz most is hűek maradtak, amikor az ünnepi bemutatóra három - ha nem is legújabb, de századunk klasszikusai közül választott — darabbal jelentkeztek. Weiner Leó, Lajtha László és Kodály Zoltán egy-egy opuszára készített Eck Imre koreográfiát, mégpedig azonnal hozzátehetjük: színes, érdekes és vonzó koreográfiát. S ahogy az egyes zeneművek különböznek egymástól stílusban, hangulatban, felépítésben ugyanúgy a koreográfiák is eltérőek, külön világot alkotnak, noha még a legszélsőségesebb megoldásokat is egységesíti^ vagy legalábbis hasonlóvá, „rokonná” teszi Eck erőteljes stílusa, egyénisége. Ezt a sokszínűséget, máséval aligha összetéveszthető sajátos stílust — úgy hiszem - csak a legkiválóbb koreográfusok vallhatják magukénak. — Néhány éve három teljes, egymástól különböző műsorát láttam a világhírű New York City Balettnek. Volt közöttük „modern" koreográfia, népies elemeken alapuló produkció, és klasszikus tánc. George Bálánigazi mesében - itt is minden lehetséges, s sok minden történik is, olyan naiv szórakozó-kedvvel humorral, ahogy csak a felnőttek képesek játszani. Pontosan ez: a játék öröme a legnagyobb erénye a koreográfiáLajtha László: Kötelékek chine, az együttes nem kevésbé híres koreográfusa mindig, még a legapróbb részletekben is a zenét tartotta a legfontosabbnak, mozdulatai szervesen kapcsolódtak a zene lélegzéséhez, hullámzásához, a legapróbb hangulatrezdülésekhez. Nagyjából ugyanezt éreztem Eck új produkciói láttán. Ha lehet - márpedig a legnagyobbak példáiból tudjuk, hogy lehetséges - dallamokat, zenei gondolatokat, formákat, sőt egyes szólamokat mozgással kifejezni, akkor ez itt, e legújabb Eck-koreográfiákban nagyon hatásosan és túlnyomórészt meggyőzően sikerült. (Éppen e „zenei” koreográfiák bátorítottak arra, hogy zenetörténész-kritikusi szemmel írhassak láncokról és táncosokról.) Weiner Leó Szvit-jére (op. 18.) készült az első egyfelvonósos balett, a Magyar babák. Ez a produkció merít legtöbbet különböző népi elemekből, játékokból, mozdulatokból, meseszövésből, fantáziából, s természetesen kosztümökből és díszletekből. Mindvégig él, szinte pezseg a színpad, a frappáns ötleteknek egész kavalkádját láthatjuk. Akárcsak az SZOLOK, NEVELŐK, FIATALOK A „Szülők, nevelők egymásközt" múltheti adását teljes egészében az Iskolatelevízió egyik „órájának" előkészítésére szentelte. A 8. osztályos Élővilág „A nemi érés biológiája” című befejező témájáról volt szó, s mivel ez a téma elválaszthatatlan a nemi felvilágosítás „kényes” problémájától, a gondos előkészítés egyáltalán nem volt felesleges. A műsor készítőinek nyilvánvalóan nem a megoldás tudományos oldala okozott nehézséget, hanem a pedagógiai és szélesebb körű társadalmi szempontok. Mindenekelőtt azzal a kérdéssel kellett szembenézniük, hogy a „kényes” téma felvethető-e egyáltalán a televízióban, amely gyakorlatilag „nyílt" iskola, s az esetleg kívánatos életkori korlátozásokat a műsor készítői nem biztosíthatják. Sőt azzal is számolniuk kell, hogy sok esetben a felnőttek sem garantálhatják a 8. osztályon aluliak „távolmaradását" a képernyőtől. Nemcsak olyan rétegek ellenérzésével kellett tehát számolni, amelyek eleve helytelenítenék minden „felvilágosítást", hanem azokkal a pedagógiailag is megalapozott meggondolásokkal, amelyek a korai felvilágosításbön látnak indokolt veszélyeket. Az előkészítő műsorban résztvevő szerzők, pedagógusok, pszichológusok, orvosok hivatkoztak is az ellenállásra, amelyet a műsor „ötlete” még elkészülte előtt keltett. Helyeselhető, hogy mégsem mondtak le róla, hanem igyekeztek megkeresni azokat a módszereket, amelyekkel a képernyőn is megoldható a kérdés „kényes" oldala. Mégpedig oly módon, hogy az esetleges túl fiatal „orv-nézők" se károsodjanak. A műsorból már az előzetes adásban bemutatták a mindkét nem számára azonos alap-anyagot. Az elfogulatlan néző meggyőződhetett róla, hogy mind a szöveg, mind a szemléltetés igen gondosan figyelembe vett minden ésszerű pedagógiai szempontot, az előadó felnőtt szemmel nézve szinte kínos merevségnek tűnő szigorúsággal ügyelt minden szóra, a rajzok pedig az érthetőség határáig „absztraktok” voltak, s valóban nem kelthettek felesleges és káros mellékhatást. A szerdai eredeti adást egy nőgyógyásszal néztem végig, aki az iskolai egészségnevelés lelkes apostola és elismert szaktekintélye. A A A Pécsi Balett, 1971 Weiner Leó: Magyar babák
