Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
8 1971. május 30. A lengyel tengerparton DUNÁNTÚLI NAPLÓ gdanski üzletekből összegyűjtöttek közül néhányat. (Egy zlotyi 85 fillér). A sertéskaraj kilója 56 zlotyi, a sertéscombé 42, a zsírszalonna 36 zlotyiba, a zsír 26 zlotyiba kerül, a marhaszegy kilója 30 zlotyi (ez olcsóbb a miénknél), a mélyhűtött csirkének kilója pedig 54 zlotyi. Egy kilogramm kenyér 3,50 zlotyi, egy kiló vaj 70 zlotyi, a májashurka 39 zlotyi és a disznósajt 26 zlotyi. ,Az iparcikkek árai közül a hűtő- szekrények ára nagyjából a miénkkei azonos, de a televízió árak sokkal magasabbak: 8 és 13 ezer zlotyi között váltakoznak. Hasonlóan drágák a ruházati cikkek is. Az olcsóbbodás jelei azonban már itt is mutatkoznak. Számos helyen szezonvégi kiárusítást szervezetek, szembetűnő árcsökkentésekkel. Az előbb már említett változások az idei tervmódosítás eredményei. A kormány úgy döntött, hogy az eddigihez képest csaknem 10 százalékkal növeli a lakásépítést, növeli a közfogyasztási cikkek termelését, munkahelyet biztosít a nők és fiatalok számára (egymilliónál több fiatal részére kell munkaalkalmat teremteni), növelik a szociális beruházások arányát, hatékonyabb egészségügyi és gyermekvédelmi intézkedéseket tesznek. Az új pártvezetés a fiatalok nagy sokaságát nem valami különleges, és főként megoldhatatlan gondként kezeli. Gierek azt mondta: „A fiatalság a mi nagy lehetőségünk!" Hasonlóképpen fogták fel a lakásigényeket is: „Ez teljesen természetes!" És valóságos offenzíva indult az emberek kényelmét biztosító több otthonért. Ami a továbbiakat illeti, lényegesnek tartom, hogy párt és kormány- bizottság létesül a lengyel gazdaság irányítási és működési rendszere tökéletesítésének irányelvei kidolgozására. Ezt indokolja, hogy bár Lengyelország a közepesen fejlett országok közé tartozik, az utóbbi időben a termelés, illetve a gazdasági élet stagnál, a mezőgazdasági termelés, különösen az utóbbi években visszaesett. Tudnivaló, hogy a termelőszövetkezetek aránya mindössze másfél, az állami gazdaságoké 14 százalék. Hogy Gdanszkban és Gdyniában — együtt az országgal — már bekövetkezett a politikai konszolidáció és hogy visszatért az emberek nyugalma, azt más élményem is bizonyítja. Gdyniában tanúja voltam a lengyelek nagy büszkesége, a Batory óceánjáró hajó utolsó útra indításának. A hajó 33 évet szolgált az óceánokon, de két ífr. f., ■ r f íA:: if**4 ~ . i /fci» 1Í'- - : , A Batory utolsó útjára indul éve horgonyt vetett a gdyniai kikötőben és szállodai célokat szolgál. Há romszor lobbant fel Lengyelországban a vita arról, hogy mi történjék a Bato ryval. S mivel zajossága miatt szállodának alkalmatlan volt, ai illetékesek úgy döntöttek, hogy utolsó útja Hongkongba vezet, ahol szétszerelik és beolvasztják. Temérdek ember gyűlt ösz- sze a gdyniai kikötőben. Órákig tartott a búcsúztatás. A zenekar pattogó indulókat játszott, az emberek szemüket törölgették, s meg nem moccantak ad dig a kikötőből, míg a kis vontatóhajók kötelükre nem vették a 22 ezer tonnás Batoryt. Az utolsó út kapitánya az a Krysztov Meiszner volt, akinek apja, Tadeus Meiszner, hosszú-hosszú éveken át parancsnokolta a Batoryt. Hafezerötszáz ember egy épületben A Balti-tenger partja nagyon szép. Huszonvalahány évvel ezelőtt is, amikor először jártam ott, lenyűgözött. Alig lehet azonban szavakat találni arra a látványra, amely most, a már szinte összeépült négy városban, Gdanszkban, Gdyniában, Sopotban és Oliwában tárul elénk. Az oliwai szakaszon érdekes, új terv szerint a lakótelep jellegét megadó, hosszú főépületek alaprajza hullámvonalú. A hullámvonalú épületeket nem elsősorban a látványosság kedvéért tervezték így, hanem elsősorban a lakók érdekében. Az épületek merőlegesen a tengerre futnak, a másik oldalon pedig a környékbeli hegyekre néznek. A hullámvonalú építkezés lehetővé teszi, hogy az épület lakói a tengerben és a hegyekben egyaránt gyönyörködhessenek. Ezek a hatalmas hullámvonalú épületek általában 11 emeletesek, a hosszúságuk pedig 160, és a most épülő 800 méter között váltakozik. Ez utóbbiban 6500 ember kap lakást. A hosszan vonuló főépületek között iskolák, óvodák, üzletek, éttermek, az egészségügyi szolgálat épületei, sportpályák és garázsok is találhatók. A vajdasági tervezőintézetben. Gdanskban, Roman Hocdinyszki és Tadeus Ruzsisinyskij a további lakásépítési tervekről és törekvésekről tájékoztatott. A tervezőmérnökök felvázolták az új gdanski repülőtér környékét, 150 hektáron 15 ezer ember részére létesülő és 1980-ban befejezésre kerülő új városrész építkezésének tervét. Az új lakótelep négy egyenlő részre osztódik. Mindegyik szektorban az épületek 15 százaléka ötemeletes, 20 százaléka 16 emeletes, 65 százaléka pedig 11 emeletes lesz. A városrészen autósztráda vezet keresztül, amelynek tetején, 6 méter magasságban szolgáltató központ épül. Itt nyúlik majd az égbe a városrész 26 emeletes szállodája is. Az új lakótelepen és a tervezőintézetben tapasztaltak is megerősítették meggyőződésemet, a lengyel párt a „segítünk” jelszóval, az emberek milliói számára érthető politikával, őszinte és világos beszéddel leküzdi a még meglévő gondokat. És még annyit: Ha Gdansk szava messzehangzó volt még néhány hónapja, akkor most tetteivel vállal példamutató szerepet a szocialista lengyel népgazdaság erősítésében. Weither Dániel A szovjet népszámlálás adatai 3,13 LITVÁN►, . 2,36 LETT SZ SZ K SZ SZ K í* _ ,4, Fcrr c7 57 K A Szovjetunió lakossága 1970 január 15- 241 72 0 000 fő GRÚZ SZ SZ K j 2.49 | ÖRMÉNY k I SZ SZ K 3.1: AZERBAJDZSÁNI' SZ SZ K tQrkmÉnI ____. SZ SZ K 2.90 2 .93 KIRGIZ SZ SZ K TADZSIK SZ SZ K Az 0 f SZ SZ K számmal jelólt gazdasági körzetei: 7) Központi (?) Vo/ga-vjatkai Cö)Közép-fekete földi £) Észak-kaukázusi Q) Ka/inyingrádi terület .Az Sz SzK lakossága 1970 jan. A lakosság tényleges szaporodása 1970 között (1959 7.-ában>. "-is amj 15 én(mó.fő) 1959 és 16-25 25 felett I. Magyar újságíró mindig szívesen utazott Lengyelországba. Nemcsak azért, mert a két nép közötti barátság a régmúltban gyökeiezik, de azért is, mert ily módon évről évre figyelemmel kísérhettük egy nagy, testvéri, 33 milliós szocialista ország fejlődését. Legutóbb azonban nem az eddig megszokott volt az érkezés, mert a decemberi és januári események után az ember óhatatlanul magával vitt néhány olyan kérdést, amelyre választ akart kapni. Gdansk: Segítünk! A télforduló alig lezajlott eseményei színhelyének kellős közepébe érkeztem, és anélkül, hogy az ország bármely részén valakitől is előzetesen informálódtam volna, máris a gdanszki újságokat olvastam és ottani emberekkel,' és természetesen újságírókkal is beszélgettem. A kérdéseim még éppen hogy fogalmazódtak, amikor az egyik újsághírről máris eléggé meggyőző választ kaptam. A Glos Wybrze- za közölte, hogy a lengyel hajóipar nagy sikert ért el: a felszabadulás óta 5 millió tonna hajóteret épített. Ennek megközelítően fele Gdanskban, a másik fele pedig Sczeczinben készült. Miért tekintettem válasznak ezt az újsághírt a még ki sem mondott kérdésemre? Elsősorban azért, mert a decemberi és januári események középpontja Gdansk, és ott is a hajógyár volt. Az újság jelentése eleve azt a biztonságot keltette bennem, hogy abban a városban, ahol a párt hatodik plénuma után a legnehezebb helyzet alakult ki, rend van az élet nemhogy csak normális medrébe terelődött, hanem az embereket bizakodás fűti és mindenekelőtt munkájuk foglalkoztatja őket. S hadd mondjam meg mindjárt az írás elején, hogy lengyelországi tartózkodásom idején mindvégig ezt tapasztaltam, és ez a meggyőződésemmé erősödött. Persze, tévedés volna azt hinni, hogy az emberek emlékezetében már elültek a korábbi hónapok eseményei és ne foglalkoztatná még most is őket: miért történt az, ami történt? A magyarázat érdekében hivatkozhatnék a decemberben lezajlott VII., majd a februárban megtartott Vili. plénum értékelésére, ezek azonban közismertek. Inkább egy Gdanskban havonként megjelenő folyóirat (Litery) márciusi cikkének gondolatait hozom ide válaszul. Lengyelország felszabadulása óta hatalmas iramban épült. Létrejött a nagy teljesítőképességű lengyel ipar, (pl. Nowa Huta), mondhatni, viharosan fejlődött a lakásépítés, az emberek sorsa gyökeresen megváltozott. Bátran leírható: minden téren történelmi eredmények születtek. Ezt a lengyel közvélemény szinte hiánytalanul vallja. De ennek az országnak munkásai azt is észrevették, hogy bár vállalták negyedszázad sokfajta nehézségét, az életszínvonal növekedése nem tartott lépési az elért eredményekkel. A szocialista országok sorában a reálbér növekedésének üteme a legalacsonyabb volt, 1960-hoz képest mindössze 17 százalék. S egyre inkább felmerült a kérdés: miért van ez így? Válaszul az igényekre, a vezetés valahogy így fogalmazott: mindent csinálunk, de majd később! Az emberek viszont azt mondták: amit lehet, most, vagy minél hamarabb. S közben azt látták, hogy újabb és újabb politikai jelszavak születnek elvont módon, a körülményektől függetlenül. Az élelmiszer cikkek árát emelő decemberi határozat volt az oz utolsó csepp, amitől már egyébként is telített pohár kicsordult. Az új pártvezetés őszinte, és soksok kérdésre választ adó hangja rendezte a megbolygatott sorokat. A februári Vili. plénum határozottan leszögezte: az eseményeket nem lehet ellenforradalmi jellegűnek megítélni. A munkások a hibák és torzulások ellen léptek fel, amelyek nem a szocializmus lényegéből fakadnak. A megmozdulás rugói alapvetően gazdasági jellegűek voltak, a szocializmus továbbépítésének megingathatatlan szándékával. Amikor Gierek, a párt első titkára január végén — Sczeczingből érkezve — Gdanskban járt, még mindig nagyon nehéz volt a helyzet. A vajdasági tanácson egybegyűltek a helyi és környékbeli városok, üzemek küldöttei, a legégetőbb gondok megbeszélésére. Gierek azt mondta: az önök ügye a mi ügyünk, s megkérdezte a jelenlevőktől, hogy segítsenek-e. A kórusban elhangzott egyakaratú felelet ez volt: „Segítünk". Megszületett a jelszó, amely azóta már bejárta egész Lengyelországot és politikai hitvallásnak számít. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a Gdanszkban és egész Lengyelországban megnyilvánuló munkafelajánlások sora, amelynek az eddigi summája többmilliárd zlotyit kitevő terméktöbblet. Búcsú egy óceánjárótól A munkásokkal folytatott közvetlen vitákkal párhuzamosak természetsen különféle, a legkirívóbb nehézségeket megszüntető intézkedések is születtek. Az egyszerű emberek millióit az érdekelte elsősorban, mi történik az élelmiszerárakkal, hogyan alakulnak a bérek, növekszik-e a lakásépítési program. A pórt és a kormány döntései következtében ebben az évben 13 milliárd zlotyival nagyobb összeget fordítanak a lakosság jövedelmének növelésére és bővítik a fogyasztási cikkek termelésének arányát. Ez köztudottan összefügg a Szovjetunió jelentős segítségével. Március elsejével az élelmiszerek ismét a régi áron vásárolhatók. Ez jó hatással volt a lengyel közvéleményre, de az talán méginkább, hogy egyáltalán lehet élelmiszert kapni, ha nem is a miénkhez hasonló választékban. És hogy összehasonlítást is tehessünk a mi és a lengyel élelmiszer- árak között, hadd soroljak fel a A világ — Kína. India után — harmadik legnépesebb országában, a Szovjetunióban 1970 januárjában tartott népszámlálás adatai alapján a lákosság száma 241,7 millió fő volt, 16 százalékkal magasabb, mint az előző népszámláláskor. Az egyes köztársaságok között, népességszámukat tekintve, hatalmas különbségek vannak: a három legnépesebb köztársaság, az Oroszországi Föderatív SZSZK 130 080 millió, az Ukrán SZSZK 47,13 millió, a Kazah SZSZK pedig 12,85 millió lakosú, a legkisebb népességszámú Észt SZSZK-ban viszont csupán 1,36 millió ember él. Legmagasabb volt a tényleges szaporodás Közép-Ázsia gyorsan iparosodó köztársaságaiban, a legalacsonyabb pedig a nagy népsűrűségű európai gazdasági körzetekben, valamint a zord éghajlatú uráli és nyugatszibériai területeken. Az egyre gyorsuló urbanizáció következtében a városi lakosság mintegy 36 millió fővel gyaparodott (ebből 14.6 millió főnyi a természetes szaporodás, 5 millió fő a várossá nyilvánított települések lakossága, 16 millió fő pedig beköltöző), ezáltal a városi lakosság az össznépesség 56 százalékát adta (1913-ban csupán a lakosság 18 százaléka volt városlakó.) Csökkent, de még mindig igen jelentős a nemek közötti aránytalan különbség, ami a II. világháború következménye. 1970-ben a Szovjetunió területén 111,4 millió férfi és 130,3 millió nő élt. A soknemzetiségű ország legnagyobb nemzetiségei: az orosz (129,015 millió fő), az ukrán (40,753 millió fő), az üzbég (9,195 millió fő) a belorusz (9,052 millió tő), a tatár (5,931 millió fő) és a kazah (5,299 millió fő). A Szovjetunió területén 166 ezer magyar nemzetiségű lakos él. A nemzetiségek közötti közvetítő orosz nyelvet az ország lakosságának több mint háromnegyed része beszéli, közülük 13 millió nem orosz nemzetiségű lakos anyanyelvként, további 41,9 millió lakos pedig második, társalgási nyelvként. A népszámlálás adatai a lakosság kulturális felemelkedését is tanúsítják: míg a forradalom előtt a lakosság 75 százaléka írástudatlün volt, 1970-re a számuk 439 ezer főre (ebből 170 ezer férfi, 269 ezer nő) csökkent, akik zömmel az 50 évnél idősebb korosztályból kerülnek ki. A közép- és felsőfokú végzettségűek száma 1959 és 1970 között 62 százalékkal növekedett, az 1000 foglalkoztatottra számított számuk 653 fő (1959-ben 433). Legmagasabb a részarányuk Grúziában, Drményor- zságban, Türkméniában. Valamennyi nemzetiségi területen megtörtént a felzárkózás az országos átlaghoz, sőt egyes körzetekben már túl is szárnyalta azt. Egy hullámvonalú lakóépület „portréja”
