Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

1971. május ov. DUNANTÜLI NAPLÓ Miniszterek a központi fejlesztési programokról Autóbuszok nagy sorozatban Könnyűszerkezetes létesítmények — Megkétszereződik a TVK etiiéngyártó kapacitása KÖSZÖNTJÜK AZ ÉPÍTŐKET! Az idei BNV-n szinte vala­mennyi érdekelt vállalat kiállí­totta az ötéves terv teljesítése szempontjából legfontosabb ter­mékeit, köztük azokat, amelye­ket a népgazdaság központi fej­lesztési programjainak végre­hajtásához dolgoztak ki. A vá­sárt meglátogató párt- és álla­mi vezetőket arról is tájékoztat­ták, hogy milyen tárgyalásokat folytattak partnereikkel, milyen kooperációkat építenek ki a programok sikere érdekében. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter — Mindössze fél évvel ez­előtt fogadta el a kormány a könnyűszerkezetes építés köz­ponti programját, de — mint a BNV is tanúsítja — nemcsak a nagy ÉVM vállalatok, hanem más tárcák, a tanácsok és a szövetkezetek üzemei is igyekez­tek gyors ajánlatokkal bekap­csolódni megvalósításába. Külö­nösen rugalmas volt a Fémmun­kás Vállalat, amely a könnyű- szerkezetes program jegyében rendezte meg kiállítását Több komplett épületszerkezetet mu­tatott be. amelynek mindegyiké­ből sokféle variációban és igen gyorsan lehet felállítani keres­kedelmi, szociális, ipari és köz­épületeket — E korszerű épftésmód nagy lehetőségeit mutatja a vásáron az Építéstudományi Intézet a 31-es és az Építőgépgyártó Vál­lalat kiállítása és két világhírű külföldi cég, az angol Conder és a francia Fillod szerkezetei­nek bemutatása, örvendetes, hogy a szakipari és az építő- anyagipari vállalatok mellett más iparágak és üzemek is kí­nálnak újfajta anyagokat a könnyűszerkezetes épületekhez, hiszen ennek az építésmódnak az elterjesztése nemcsak az épí­tőkön múlik, hanem elsősorban az ipari bázisokon. Megkezdődtek azok a tárgya­lások, amelyek eredményeként nem kell majd próbálkozások­kal vesztegetni az időt, hanem gyártási kooperációk és jól be­vált ticencek alapján kész mű­szaki eredményeket honosítha­tunk meg. Ez az idő- és energia­megtakarítás nyújthat módot arra, hogy a negyedik ötéves terv utolsó évében már kétmil­lió négyzetméternyi alapterüle­ten épüljön új létesítmény köny- nyű szerkezetekből, s így évente tízmilliárd forint értékű beruhá­zást megvalósító építési kapaci­tással gazdagodjon az ország. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter — Közúti jórműfejlesztési prog­ramunknak lényegében még csak az első szakaszát fejeztük be, járműiparunk azonban az idei BNV-n már figyelemremél­tó eredményekről tájékoztathat­ta partnereit, örvendetes, hogy az iparnak legkorszerűbb jár­műveinkből sem csupán minta- példányai vannak, hanem jóné- hányat már sorozatban gyárta­nak. — Ennek tulajdonítható, hogy autóbusz-exportunk szinte ug­rásszerűen növekszik, a Szovjet­uniónak például 1968-ban még 2400-at, tavaly 4000-et expor­táltunk, s 1975-re a kontingens 7000-re növekszik. Szovjet és NDK-beli partnereink 1972-re te­kintélyes számú járművet ren­deltek, illetve rendelnek. A tő­kés országok érdeklődését is mindinkább (elkeltik a korszerű magyar jc. művek. Megemlítem az Ikarus—250-es szuperluxus tárgyalóbuszt, amely nemcsak Budapesten, hanem a közel­múltban külföldön, a monacói nemzetközi autóbuszhéten is nagy sikert aratott s nagydijat nyert. Elégedettek lehetünk a BNV-n kiállított számos más járműipari cikkünkkel is. — A fejlődésben jelentős ré­sze van a nemzetközi együttmű­ködésnek, a gyártásszakosítás­nak. Nagy befogadóképességű autóbuszainkhoz a Szovjetunió szállítja a mellsőtengelyeket, szovjet hidraulika-szivattyúkkal készülnek a szervokormányok, lengyel gyárakból származnak a Csepel és a Rába—Man moto­rok csapágyai és a Csepel-te- hergépkocsik vezetőfülkéi. Ez a kooperáció egyben lehetővé te­szi, hogy a magyar ipar egyéb részegységeket szállítson szov­jet, illetve lengyel vállalatok­nak, ilymódon növelve a soro­zatgyártás nagyságát, javítva a termelés gazdaságosságát. Sa­ját fejlesztésünk, a kooperáció és a licencvásárlások nyomán járműiparunk ma már olyan fő­egységekkel rendelkezik, ame­lyek elérik a világszínvonalat. A járműfejlesztés második szaka­szában, vagyis 1971 és 1975 kö­zött az autóbuszok nagy soro­zatú gyártásához szükséges ka­pacitásokat kell megteremteni, s ehhez mindenekelőtt a korszerű technológiát kell kiépíteni. E feladat megoldásához a kor­mány további beruházási össze­get hagyott jóvá. — Közúti járműiparunk leg­főbb felvevő piacai továbbra is a szocialista országok, minde­nekelőtt a Szovjetunió. Biztató kilátások vannak azonban ar­ra, hogy a tőkés országokba is mind több autóbuszt szállíthas­sunk. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter — Az olefin-program új alap­anyag-bázist jelent és feldolgo­zó iparunknak, sőt a közszük­ségleti cikkeket gyártó ipar­ágaknak is fel kell készülniük ezeknek az új alapanyagoknak a fogadására, feldolgozására. A Tiszai Vegyi Kombinát pavilon­ja például éppen e feladatok teljesítésére utal, bemutatja, hogy a kőolaj feldolgozásával milyen új anyagok nyerhetők, s azok hogyan válnak késztermé­kekké, egészen addig, míg pél­dául a poliakrilnitril-szálból pu­lóver lesz. Vegyiparunk, ponto­sabban a TVK jelenleg évi 22— 24 ezer tonnás etiléngyártó ka­pacitással rendelkezik, de a nemzetközi együttműködés, a nagyarányú beruházások révén épülő új üzem már 250 000 ton­na kapacitású lesz. Ez lehetővé teszi, hogy a feldolgozó ipar az eddig rendelkezésére álló alap­anyagnak többszörösét kapja. A műanyagok — mint arra szá­mos kiállítási tárgy is utal — tért hódítanak az építészetben szerkezeti anyagként, és a cso­magolástechnika újszerű megol­dásaira is lehetőséget adnak. — A hazai és a külföldi gép­ipar árukínálatán lemérhetjük, hogy partnereink tanulmányoz­ták beruházási programjainkat, és ahhoz alkalmazkodva igye­keztek új géptípusokat bemu­tatni, különösen a műanyagfel­dolgozó ipar számára. A hazai gépiparon kívül főként a szocia­lista országok kiállítói érdekel­tek a korszerű berendezések, gépek szállításában. A szovjet műtrágya-, kőolaj- és gázipari üzemek tapasztalatai nagymér­tékben elősegítik, hogy fejlesz­tési koncepcióink korszerű tech­nológiai színvonalon valósulja­nak meg. Éppen a BNV idősza­kában járt hazánkban a Szov­jetunió külföldi gazdasági kap­csolatai állami bizottságának delegációja, és a tárgyalások alapján létrejött megállapodás szerint szovjet műszaki segítség­gel, szovjet berendezésekkel épül a Szeged környéki és a Ti­sza menti új kőolajfinomító. Ez utóbbi közvetlenül kapcsolódik az olefin programhoz. Az NDK is számos fontos gépi berende­zést, például oxigént előállító üzemet, automatikákat, klóral­káli elektrolízis berendezést szállít vegyiparunknak. Ajánlot­tak vegyipari gepeket dán, osztrák, olasz, francia, angol és más külföldi kiállítók is. Aján­lataikat gondosan tanulmányoz­zák a beruházásokban érdekelt vállalatok szakemberei, hogy az ötéves terv során rendelkezé­sünkre álló összegeket a legha­tékonyabban, legeredményeseb­ben használhassuk fel. Erb János felvétele A munka megszállottjai Beremendi arcok Lustán fordul a toronydaru. Hatalmas gémje vízszintesen, kötelén több tonnás vasszer­kezet. Egyszer láttam, amint a gémet felemelte - 100 méter­nél magasabbra ért. Azt mond­ja az építésvezető: elakadt a kötél, ki kellett mászni a végé­be helyrerakni. A vastest lustán kileng. Eny­he szél fúj. Megborzadok. Pe­dig a homogénizáló csak 76 méterre emelkedik ki a BCM épületei között, s táncparkett- nyi hely van az óriás henger tetején. Innen fentről jól belátható a dél-baranyai táj, messze a pél- monostori cukorgyár kéménye füstöl. Erdők, mezők, falvak. A közelben fűkasza vág léniát a zöld lucernamezőbe, északra a nagyharsányi kőbánya, alattunk a malomcsarnok. Kopácsolás, vezényszavak, hegesztőpiszto­lyok sárgás-lila lángja. Döm­perek bukdácsolnak a földhá­nyásokon, sárga, kék és vörös sisakos építők, napbarnított fél­meztelen kqjonák. A katonák - tizenkettőn van­nak Vulcz László brigádjában — sokszor 35—40 köbméter be­tont is bedolgoznak a malom- csarnok épületébe. Ez a BCM szíve. Tízezer köbméter beton a föld alatt, 20 ezer a föld fe­lett.- Meghúzza a trógli az em­ber vállát, de hát már meg­szoktuk — mondja a brigádve­zető. Sapkáján kis zöld szem­ellenző, ingén betonfoltok. — Ennek felét maguk építet­ték — mondom, miközben ő sapkájával mutogatja az épü­leteket, ahol már dolgozott. — Hát több mint a felelét­szám katona.- Akkor több mint a felét?- Hát úgy is lehet monda­ni. Másfél éve vagyok katona, a kiképzést a Gagarin Hőerő­mű építésénél kaptam. Aztán amikor az ácsok kellettek ide, én is jelentkeztem. Pedig bú- torasztalos a szakmám, de hát a katonaságnál mindenhez kell érteni. Látja, végülis kőműves brigádom van. Szóval bedol­goztunk néhány ezer köbmé­ter betont - így elmondhatjuk, hogy mi is építettünk. Bere- mendet sokáig nem fogom el­felejteni, pedig amikor idejöt­tem, azt sem tudtam, hogyan fogok hazautazni Győrbe. A „T" úttól jobbra a 26-os számú Állami Építőipari Válla­lat munkásai dolgoznak. S az úttól jobbra van az étterem is. A „T” út, a főkapun belépve, derékbaszeli a BCM-et. Petkó Zoltán a főépítésvezető.- Az indulás volt a legne­hezebb. Se munkás, se műsza­ki létszám. Az 1969-es év is ku­tya volt, 1970-ben már láttuk, mit is csinálunk — ekkor állt talpra a gyár — az idei? Hát bizony nehéz hatszáz emberrel évi 110 milliós programot tel­jesíteni. Különösen a tél volt — 1969/70 tele - alig elviselhető. A törőt építettük. Tizenhárom méterre a föld alatt — és víz alatt — dolgoztak az emberek. Egy 2000 tonnás, 16 méter hosszú, 12 méter széles, 6 mé­ter magas betonszekrényt kel­lett lesüllyeszteni. Egymás mel­lett dolgozott az ember és gép. Amit a markoló nem tudott földet, követ kiszedni, a mun­kásoknak kellett... A főépítésvezető a kővógó- szöllősi út építésénél kezdte a beruházási munkákat. Az állo­mások: Pécsi Hőerőmű, Gáz­mű, tízezer négyzetméter lakás Pécsett, toronypince, István-ak­MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍTŐ GAZDAG KÉSZLET £S VÁLASZTÉK „MECSEK” Máz cipőosztályán Szandálok, vikend- és divatcipők, hazai és külföldi termékek közül válogathatnak kedves vásárlóink 10-es, 20-as, 28-as, 40-es, 47-es buszmegálló ír Érdemes leszállnií nai metán vezeték, erőmű zagy­tavak. A pécsi építőipari tech­nikumban kapott oklevelet. Ki­lenc esztendeje nevezték ki építésvezetőnek, Beremenden pedig az első percektől ő a „kapitány". — Csak az tud végigcsinál­ni ilyen beruházást, akiben van annyi becsvágy, hogy megmu­tatja, mit tud. Nehéz össze­hangolni az önelszámolást, ad­minisztrációt, terveket, a beru­házók, tömegszervezetek, ren­dészet, tűzrendészet által sza­bott követelményeket. Annyit sikerült elérnem, hogy a mun­kások nem mennek el tőlem. Kásádi Márk az étterem ve­zetője. Argentínából 12 ezer dollátral indult haza — 210-zel érkezett. Azt mondja, nem ne­ki való élet volt az. Ez inkább. Láttam, amint az ütött-kopott barakk-étkezdében elegáns fo­gadásokat adott, s hallottam munkások véleményét a koszt­ról. Ha az 1400 vendég közül nem is mindenki elégedett, de a többség Marci-párti. Azt mondják: bár ő lett volna itt az első napoktól! Néhány étel- specialitás, amelyet az étterem- vezető végigkóstoltatott Száz­halombatta, Dunaújváros és most Beremend építőivel: ser­tésborda diplomata módra, ros- tonsült amur, s egy beremendi találmány: a BCM-tál. G. Nagy Ferenc ács. Azt mondja: csak a változatos munkát szereti, és azt, ha a magasban van. A mélyépítést el sem tudja képzelni. Har­minchat éves — 18 éve járja az ország legnagyobb építése­it. Inota, Debrecen, a tiszapal- konyai hőerőmű, borsodi hő­erőmű, Kazincbarcika, a záho­nyi hűtőház és a BCM voltak eddigi munkahelyei. Innen pe­dig Hejőcsabára megy. Bele­jött a cementgyár-építésbe. Mentőövét igazítja. Mondom: veszélyes mindig a magasban. — Veszélyes? Csak a határ­idők veszélyesek. Különösen itt a malomcsarnok építésénél. Lassan kapaszkodik felfelé a lift, — de sokkal gyorsabban, mint ahogy G. Nagy Ferencék még Inotán hordták magasba az anyagot létrán, falépcsőkön. Elképzelni is nehéz, ha itt is úgy kellene. Kétezer köbméter fát építettek eddig a malom­csarnok állványzatához. A hő- kicserélőnél egy-egy szinten 4 —5 ezer köbmétert. Nézem az övébe dugott szekercét — fo­kával, élével talán milliárdszor is lesújtott már. Az építésvezető azt mondja az ácsbrigádról: a szakma ki­váló brigádja és a mi vállala­tunk legjobbjai. Ezek már nem hősök, ezek a munka megszál­lottjai. Lombos! Jenő Orfű — kiránduló központ 20 millió forint fejlesztésre A kormány nemrég tárgyalta a belföldi turizmus fejlesztésé­nek feladatait. Célul tűzték: az országban hat kiránduló cent­rumot hoznak létre, — köztük szerepel Orfű is. Ez a bejelen­tés május 24-én hangzott el azon a tanácskozáson, amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó és idegenforgalmi főosztálya szervezett Abalige- ten a megyei idegenforgalmi hivatalok vezetői részére. — Egy-egy centrumnak a IV. ötéves tervben 15—20 mil­lió forintot juttatunk. Ebből az összegből kempingek, különbö­ző hétvégi házak létesíthetők, hozzájárul ez az összeg a to­vábbi telkek kialakításához és különböző kereskedelmi és vendéglátó egységek létesíté­séhez. Most az a cél, hogy — konkrétan Baranyára vonatkoz­tatva — minél hamarabb ké­szüljenek el az orfűi tervek: hol alakítják ki a kempingeket és a többi, a turizmust szolgáló egységeket. Ha a tervek készen lesznek, akkor megkezdődhet a munka, és Baranya Orfű ré­vén az ország egyik belföldi turisztikai központjává válik — hangsúlyozta az említett ta­nácskozásán dr. Gyökössy Gyu­la, a Belkereskedelmi Minisz­térium vendéglátó és idegen- forgalmi főosztályának helyet­tes vezetője. — A bejelentést örömmel hallottuk és azon leszünk, hogy ezek a tervek mielőbb elkészül­jenek és a felajánlott millió­kat Orfű fejlesztése érdekében hasznosan ruházzuk be — mondotta Keserű Sándor, a Baranya megyei Idegenforgal­mi Hivatal vezetője. — Azt szeretnénk, hogy Orfűn a bel­földi turisták pénztárcájuknak megfelelő árért a lehető leg­jobb körülmények között tölt­hessék el szabadságukat. A felajánlott összeget elsősorban közműfejlesztésre szeretnénk fordítani, valamint parkosítani és kempinget létesíteni. A leendő kemping helyét már ki­jelöltük, itt épülnének fel a faházak is. Elképzeléseink van­nak, de ezeket számos intéz­ménnyel és szervvel kell meg­beszélni, egyeztetni. Ehhez az szükséges, hogy mielőbb ösz- szeüljünk és konkrétan megha­tározzuk a feladatokat és azt is, hogy ezeket a tennivalókat ki, hogyan végzi el. Nem fo­gunk késlekedni. Jakabos Zoltánnénak, a Me­cseki Intéző Bizottság titkárá­nak is ez a véleménye. — A közeljövőben az érde­kelt szervekkel megtonácskoz- zuk a feladatokat, elkészítjük a terveket — mondotta. Itt tehát a lehetőség, hogy központi támogatással jelentős fejlesztéshez kezdjünk. * ÉT t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents