Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

197t. május 1. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Előbbre lépni csak a tudomány segítségével lehet Önálló kutatóközpontra van szüksége Baranya mezőgazdaságának A Mohácsi Vegyesipari Vállalat kapcsolótábla üzeméből a napok­ban szállítják el azt a 12 mezős, 270 ezer forint értékű kapcsoló- rendszert, amely a diósgyőri MÁV Gépjavító Vállalat áramellátását irányítja majd, A képen: Horváth Sándor szerelő az utolsó ellen­őrzéseket végzi a szállítás előtt a berendezésen. Baranya azon kevés megyék egyike, ahol sem mezőgazda- sági felsőoktatási intézmény, sem pedig az önálló mezőgaz­dasági kutató intézet nem mű­ködik, s a múltban sem műkö­dött. Akik ennek okait kutatják úgy vélik, hogy ez a jó adott­ságú táj sosem szorult rá a tu­domány mankóira, hisz anélkül is országos átlag felettit produ­kált. Ma azonban ott tartunk, hogy természeti adottságaink­ban rejlő tartalékaink lassan ki­merülnek. Hozamokban, pro­duktumokban előbbre lépni ma már csakis a tudomány segít­ségével lehet. Az önálló program haszna Ez a felismerés tükröződik a megyei vezetés tiszteletre méltó erőfeszítésében, hogy megyénk­ben önálló mezőgazdasági ku­tató központot, illetve közpon­Átadták az 1971, évi SZOT-d íjakat Pénteken délelőtt o SZOT székházában ünnepélyesen át­adták a SZOT elnökségének 1971. évi irodalmi és művészeti díjait. A díjakat Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára adta át. A SZOT Elnöksége 1971. évi irodalmi és művészeti díjával tüntette ki: Simon István köl­tőt, Vadász Ferenc írót, Vas­vár/ István költőt, Marosi Gyula írót, Máriássy Félix filmrende­zőt, Kállai Ferenc színművészt, Solti Bertalan színművészt, Sze­mes Mari színművészt, Koncz Gábor színművészt, Szabó Ist­ván szobrászművészt, Fehér Zsuzsa művészettörténészt, Ló­ránt János festőművészt, Vásár­helyi Zoltán zeneszerzőt és kar­nagyot, Mura Péter karmestert, Tímár Sándor koreográfust, Blaskovits János történészt. Kertvárosi tervek Milyen legyen a Kertváros Pécsett, milyen középületeket, üzleteket építsenek oda?-Nem először tárgyalnak már erről, de a Pécs megyei város Tanácsa vb tervosztályán tartott opera­tív bizottsági ülés láthatólag közelebb hozta a terveket a valósághoz, eddigi elképzelése­ket módosított, s bár e tervek több vonatkozásban még tisztá­zatlanok — elősegítette a leen­dő Kertvárosról alkotott kép ki­alakítását. így a korábban javasolt száz férőhelyes óvoda helyett 125 férőhelyeset ajánlottak. A ko­rábbi három — egyenként hat­van férőhelyes — bölcsőde he­lyett megpróbálnak majd né­gyet építeni. Az egészségügyi szervek javasolták: a városrész keleti részén építsék fel, még­hozzá különálló épületben, a tervezett körzeti orvosi rendelőt és gyógyszertárat. Tervezik egy nagy, 1200 négy­zetméteres ABC áruház építé­sét, továbbá trafik, tej- és ke­nyérbolt, húsüzlet, férfi és női fodrászat, virágüzlet létesítését - mindezt az építkezés első szakaszában. A második sza­kaszban a városrész északke­leti környékén egy másik, 900 négyzetméteres alapterületű ABC áruházat kívánnak létre­hozni, továbbá egy 300 férő­helyes kisvendéglőt, valamint 200 négyzetméternyi alapterüle­tű cukrászda-eszpresszót. Szép és érdekes terv: az építendő magasház tetején tetőeszpresz- szó. Figyelemre méltó javaslat volt még: a megfelelő üzlet- hálózat érdekében minél több magas lakóház földszintjén üzletsorok kapjanak majd he­lyet tokát alakítson ki. Az egyik ilyen tudományos centrum Bicsérd, a másik az önálló Pécsi Szőlésze­ti Kutató Intézet lenne. A cél mindkét esetben az önálló ál­lomási rang elérése önálló ku­tatási programmal, melynek el­sősorban a táj látná hasznát, de ez természetesen nem zárná ki, sőt feltételezné — mivel a kutató intézetek szakosodása I racionális szempont — az orszá- ■ gos jelentőségű kutatási fel­adatok végzését. A kérdés még sosem volt ilyen időszerű akár a gyakorlat, akár a kutatás felől közelítjük meg. Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei az utóbbi években nagy fogékonyságot tanúsítot­tak a tudományos módszerek befogadására, az eredmények gyors adaptálására, e tekintet­ben Baranya mezőgazdasága az egyik legnagyobb importőr. A megyén belül születő tudo­mányos eredmények első fel­használói is a baranyai üze­mek. Gondoljunk csak a Szőlé­szeti Kutató Intézet pécsi telepe viszonylag milyen rövid idő, alig 10 esztendő alatt általánossá tudta tenni a megyében a mo­dern szélessoros szőlőművelést — a nagyüzemi szőlőknek ma már 90 százaléka ilyen — ami­nek eredményeként az ágazat munkatermelékenysége egy év­tized alatt ötszörösére nőtt. Vagy egy másik példa, az élen­járó iregszemcsei takarmány­termesztési módszerek alkalma­zására 1964 óta a megye tsz- einek 60 százaléka tért át. A jelenlegi kutatómunka A fentieken kívül még szómos példát lehetne sorolni, melyek mind azt bizonyítják, megyénk mezőgazdasága megérett arra, hogy önálló tudományos kutató bázisa legyen. Mert végül is mivel rendelkezünk? 1964 óta van Bicsérden egy kísérleti te­lepünk, melyről már szóltunk, ez Regszemcséhez tartozik, to­vábbá Pécsett egy szőlészeti, borászati kutató intézeti telep, mely országos eredményeket produkál, s súlyos épület és fel- szerelési problémákkal küzd. Van továbbá Eszterágpusztán - Szalánta mellett - az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézetnek egy állomása, mely elsősorban szintén országos fel­adatokon dolgozik, tájfunkciót szinte alig lát el. Végül két éve, 1969-ben jött létre Villányban egy ugyancsak telepi szintű zöldségkutató bázis, mely Kecs­kemétnek dolgozik főként, bár felvette profiljába a hagyomá­nyos baranyai primőr zöldség­kultúrák kutatását is. Érthető, ha az intézményeken kívüli kutatómunka, különösen az utóbbi években oly nagy­mértékben fellendült a megyé­ben. Ezt a Megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya koordinálja. A Megyei Növényvédő Állomás, az Állat­tenyésztési Felügyelőség, a Víz­ügyi Igazgatóság és a Baranyá­ba egyre jobban „betörő" Ka­posvári Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum mellett, kutató­munkát végeznek az állami gaz­daságok, kísérleteznek, kutat­nak maguk a termelőszövetke­zetek is. A megyében folyó ku­tatómunka az utóbbi 10 évben különösen nagyot fejlődött, szá­mos szakkönyv, doktori és kandidátusi értekezés született, számuk azonban korántsem fe­jezi ki a megyében folyó kutató munka mértékét, jelentőségét. Sokkal inkább kifejezik azok a kiváló növénytermesztési és ál­lattenyésztési eredmények, amelyeket Baranya mezőgazda­sága ad az országnak. A me­gyében. születő kutatási ered­mények hatása azonban még nagyobb lehetne, ha az eddigi­nél nagyobb nyilvánosságot kapnának, ha többször beszél­nénk róluk. Ezért döntött úgy legutóbbi ülésén a Megyei Ta­nács végrehajtó bizottsága, hogy a jövőben rendszeresen összegyűjtik és közreadják eze­ket az eredményeket Nem elég álmodozni I. — Ezt nem én mondom, ezt az apám mondta, aki szintén építő volt, s aki talán élete egyetlen napján se dolgozott 12 óránál kevesebbet. Nem volt annak se éjjele, se nap­pala; ő aztán tényleg olyan volt, mint a gép. Nem kér­dezte soha senkitől, milyen is az a munka, amit rá akarnak bízni, nem válogatott az sem­miben. Álmodozni könnyű. Vá­logatni is. De odaállni, meg­csinálni, bizalmat és rangot szerezni — az már valami. Em­lékszem, a függő-ón zsinórján szokta leengedni vasárnap reggelenként a pintesüveget a kútba — hűlni. Egy liter víz, egy kanál szódabikarbóna, fél li­ter bor. Reggel elment dol­gozni, délután visszajött, s ak­kor estig megiszogatta. Ilyen­kor szerette, ha mellette va­gyok, s nagyon szerette, ha a munkájáról kérdezgetem ót. 2. Sókan azt mondják rá: ke­gyetlen ember. Mások szerint olyan, mint a gép. Megint má­sok csak legyintenek a neve hallatán: bolond az az em­ber... Persze, ezek az em­berek nem az ő emberei, ezek legfeljebb hallottak felőle, vagy messziről látták, hogy hogy dolgozik, de nem dolgoz­tak még a keze alatt. Minden reggel fél ötkor kel. Mire a brigád összecihelődik, ő már tudja, ki hová megy, s hogy hol, mit talál. 1967-ben, amikor összehozta ezt az új brigádot, egyetlen kikötése volt csak: elküldheti, aki nem tetszik. Most ötvennégyen van­nak, valamennyien zalaiak. Tótszerdahely, Kistolrríács, Tót- szentmárton, Molnári, Semjén- háza. Hétfőn hajnalban négy­kor indulnak, s pénteken este ötkor mennek haza. E két idő­pont között, mintha csak egyet­len, hosszúra nyúlt nap lenne, nincs semmi felesleg’es, nincs semmi léhaság. Most Petőcön dolgoznak, a tv-toronynál és az uránvárosi 17 emeletesen. Hogy ki hova megy, az reggel dől el. Ö dönti el. Mindenkit ismer, mindenkit szeret, s mindenki­ről tudja, mire képes. Ha dolgozni kell, olyan, mint a gép. Ha az embereit védeni - mint a tigris. Negyvennégy éves. Körmei feketék a vér- aláfutástól. Amíg áll. vagy ül, fáradt, törődött ember benyo­mását kelti, de ha megmoz­dul vagy szól, egyszeriben pe­zsegni kezd körülötte minden. A munkahelyen csak félszavak­kal, mozdulatokkal beszél. Az építésvezető meséli: van egy notesza, tele „titkos”, az ide­gen számára érthetetlen jelek­kel. Pontosan tudja, melyik em­bere, mikor jött, hol és mikor született, kije van otthon, mi­lyen munka várja hét végén, ha hazamegy. Vasárnaponként is együtt dolgoznak: már szin­te minden brigádtagnak új háza van. Kinek mikor jár le a munka­ruha-kihordása? Kinek jár csizma? A Svélecz-brigádban ez nem a brigádtagok dolga. Van olyan délelőtt, hogy öt­hat pár csizmával jelenik meg a brigádvezető — akiknek vi­szi, gyakran nem is tudják, hogy jár nekik. Ha köszönik, dühös. Nektek az a dolgotok, hogy dolgozzatok, jól is néz­nénk ki, ha egy rongy csizmá­ért fél délelőttöket mászkálná­tok ... 3. — Dunaújvárosban kezdtem, 1950-ben. Huszonnégy éves fejjel, Az eredeti szakmám kovács, erre azonban ott nem volt szükség. Azt mond­ták, szervezz egy brigádot, s te csinálod a legfontosabb he­lyeken a betonozást. Itt, ennél a vállalatnál 1957 óta dolgo­zom. Hivataloson kubikos és betonozó brigád a miénk, de inkább csak betonozó. Mi csi­náltuk Baranyában az első csúszó-zsalus épületet — a mo­hácsi úti silót —, aztán a tv- tornyot, majd a IV-es bánya­üzem tornyát, s most, nemso­kára Mohácsra, a 2000 vago- nos silókhoz megyünk. M? mé­lyítettük a Misinán a tv-torony alapját. Olyan kemény a szik­la, hogy két óránként kiment a réselők éle. Mások megszök­tek volna, mi meg azt mond­tuk: ez kell nekünk. Keresni akarunk, ez az igazság. Száz­nyolcvan kilométerre van a család, s mi nem azért va­gyunk itt, hogy urizáljunk. Egyébként nem igaz, hogy eb­ben a brigádban meg kell ge- bedni. Minden a szerszámon múlik, meg azon: megadja-e az ember a munkának, ami megjár? Én például nem en­gedem, hogy vállalati szerszám­mal dolgozzanak az emberek. Azt nem ismerik, arra nem vi­gyáz senki. Egy csákány, egy lapátnyél itt mindennél többet jelent. Vagy itt van a pihenés. Úgy nem lehet dolgozni, hogy reggel 3-kor fekszem le. Én minden este végigjárom a szál­lón a szobákat, s megnézem, alszanak-e az emberek. A tv- torony 90. méterében mi he­lyeztük el a kitámasztó acél- szerkezeteket. Állást nem lehe­tett készíteni, kis csüngő áll­ványon kellett dolgoznunk. Ki­lencven méter magasban, 15 mázsás vasakkal — s mégse lett baj. Amikor felmentünk, senki se szólt, amikor lejöttünk, énekeltünk. 4. Az előbb azt mondtam: ke­resni akarunk, s ez így igaz. j Húsz évvel ezelőtt szinte sem- I mim se volt, most van egy há­zam, aminek csak a kerítése 50 ezer forintot ér. Minden szobában új bútor van, s persze van rádió, televízió, lemezját­szó, a gyereknek motor, az asszonynak meg mindenféle gép. Szeretjük a pénzt, így igaz. De mégsem mindegy, milyen az a pénz. Nemrégiben | jön hozzám egy ember egy másik megyéből, s azt mond­ja: minden embere után kap 250 forintot Svélecz, csak jöj­jön ót Mikor azt mondtam: nem - nagyon értetlenül né­zett ... A szállón úgy vagyunk, mint egy nagy család. Amit hozunk otthonról, többnyire együtt esszük meg, s borért se kell le­menni a kocsmába soha. Én például 100 forintnál többet nem költők hetente, pedig fő­zök is. Reggel idejön értünk a busz, este visszahoz. Pénte­ken úgyszintén: ide áll a szálló elé - s irány:^Zala! Hétfő reggelig ott marad, s akkor vissza. Harminc forintba kerül az egész — havonta ... 5. Vágyam? Vagy valamiféle kérés? — Nem szoktak kérdez­ni ilyet tőlem, nem is jut eszembe semmi, csak bolond­ság. Lehet, hogy azért van, mert öregszem, de egyre több­ször jut eszembe: ki tudja öt­tíz év múlva, hogy itt jártunk? Ott voltam az ércbányák épí­tésénél, a tejüzemnél, a Patyo­lat építkezésén, a műszaki fő­iskola alapozásánál, a raktár­bázisnál, a rostműbőrgyárnál - szinte nincs új épület a város­ban, amihez ne lenne közöm, illetve közünk, de erről soha senki se fog tudni. Itt van ez a tv-torony. Itt majdnem meg­gebedtünk, mégis szeretjük. Mi lenne, ha egy kis táblára a tervezők neve mellé azt is oda­írnák ha kész lesz: építette a Svélecz-féle betonozó, a Róg- ner-féle ács, a Mateisz vasbe­tonszerelő és a Pöpl-féle kő­műves brigád . . .? Békés Sándor Májusi köszöntő KI yolcvanegy évvel ezelőtt ' ' 1890. május elsején tar­totta meg a világ proletáriátu- sa első nagy seregszemléjét. Engels Frigyes így ír erről a napról a Kommunista Kiáltvány akkori kiadásának bevezetőjé­ben: „És a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek. Bárcsak mellettem állna még Marx, hogy ezt a saját szemével lát­hatná”. Akkor a kommunistákon kívül kevesen hittek még abban, hogy a következő évtizedekben mélyebb, s valóban visszavon­hatatlan változások mennek végbe a földkerekségen. Még kevesebben hitték, hogy az első május elsejét követően nem egészen harminc évvel, valahol a világon hatalomra jut a mun­kásosztály. 1917 októberének példája végigviharzott a világon s térhódítása ma már feltar­tóztathatatlan. Pécsett és má­sutt is a felvonulók között sokan vannak olyanok, akik emlékeznek a régi május else­jék hangulatára, a tüntetés jellegű, harcos felvonulások cseppet sem veszélytelen izgal­maira. Többen emlékezünk még 1945. virágbontó, reményteljes tavaszára, a magyar munkás­hatalom 1919-et folytató nagy­ívű útjára, a felszabadulást kö­vető politikai küzdelmekre, a néphatalom megteremtésére, megszilárdítására. Nekünk az ünnepi ragyogást nyújtó májusi napon elkerül­hetetlenül arra is kell gondol­nunk, hogy sokak ünnepi zász­laját vér festi vörösre, nyomor és éhség, börtön és kegyetlen­ség, terror és eltaszítottság te­szi harcos elszántsággá a dol­gozó emberiség ünnepét. Viet­nam, Laosz, a Közel-Kelet ha­ladó világa, Latin-Amerika jo­gokat követelő népe áldozatos májust ünnepel az imperializ­mus haladást gátló barikádja előtt. A történelem azt mutatja, hogy az emberiség társadalmi fejlődése töretlen. Az akadá­lyoztatások, a hitszegő támadá­sok, a fondorlatos diplomáciai manőverek csak tiszavirág- életűek, késleltetők, de a lé­nyegen nem változtatnak. Ezen nem segít a tomboló reakció, a testvérgyilkosságra bujtoga- tás, a megtűrt vagy támogatott fasizmus, a fajgyűlölet. A realitások talaján állva, a világ helyzetét összefüggései­ben értékelve számolnunk kell az imperializmus veszélyével. A haladó világ az imperializmus taktikájával szembehelyezi a maga egységes erejét. | _I azánk munkasikereit, nem­' ' zetközi tekintélyének év­ről évre történő gyarapodását, tervszerű gazdálkodásunk nem­zetközi példaadását is mérték­tartóan büszke állampolgári ön­tudattal ünnepeljük ezen a na­pon. Megyénk dolgozóinak nem kell szégyenkeznie ebben a kö­zösségben. Bizonyítják ezt a Minisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlajót elnyert és a kongresszusi oklevéllel, zászló­val kitüntetett ipari és mező- gazdasági üzemeink, gyáregysé­geink, kereskedelmi és más vállalataink. A munka ünnepén méltán emlékezünk az ő ered­ményeikre és példájuk nyomán lelkesítjük jó munkára azokat, akik még nem érték el e ki­tüntetéseket. [ízen a napon köszöntjük ^ megyénk dolgozóit, a for­radalmi harcokban edzett mun­kásosztályt, dolgos parasztsá­gunkat, szellemi életünk dol­gozóit. Kívánjuk, hogy a mai seregszemle legyen újabb for­rása, kiindulópontja a nagy­szerű elhatározásnak: munkánk­kal, az egységért folytatott harcunkkal szolgáljuk hazánkat és közös ügyünket, az emberi­ség haladását, a népek felsza­badulását, a béke védelmét, a szocializmus győzelmét! Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának Elnöksége 1 A

Next

/
Thumbnails
Contents