Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-25 / 121. szám

1971. május 25.

DUNANTŰLI NAPLÖ

3

Útkereső cipészséfg

Egy szövetkezet a fellendülés útján

N

ehéz gazdasági helyzetbe, a szakadék szélére került ez év elején a Baranya megyei Cipész Ktsz. A termelés és a javítás árbevétele az utóbbi években zuhanásszerűen csökkent, mig árbevételük négy évvel ezelőtt 17 millió forint volt, addig tavaly már csak 12 millió, és a nyereség is rendkívüli módon összezsugorodott. A végén már kénytelenek voltak eleve veszteséges termékek gyártását elvállalni, csakhogy munkát biztosítsanak a tagságnak. A vihar tavaly nyáron tört ki, a mohácsi és a siklósi részlegek nyíltan szétválással fenyegetőztek. A válság ez év tavaszáig tartott, akkor az elnök lemondott, új elnök került a szövetkezet élére. Azóta megkezdődött a stabilizációs folyamat.

Faszeges

technológia

Felhívjuk ügyfeleink szives figyelmét, hogy o

MŰSZAKI ANYAG- ES GÉPKERESKEDELMI VALLALAT

PÉCSI KIRENDELTSÉGE

UJ HELYISÉGBE KÖLTÖZÖTT, amelynek címe:

PÉCS, BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT 35. Telefon: 29-04

De maradjunk még az előzményeknél. Félretéve a belső egyenetlenségeket, a személyi összetűzéseket, teljesen világos, ennek a megrázkódtatásnak mindenképpen ki volt téve a szövetkezet. Az okok a technikai haladásban gyökereznek. A technikai haladás az, amely kihozta a javító-szolgáltató ci- pészség lába alól a talajt. A nagy cipőgyárak tömegtermelésével az elavult, faszeges technológiával dolgozó kisipar nem veheti fel a versenyt, s a kisipar külön tragédiája, hogy a mai kor cipői műanyagtalppal készülnek. A cipó egyre inkább divatcikk, a fogyasztók többsége néhány hónapos használat után eldobja, nem gondol a cipő javítására.

Mármost az a kérdés, a megváltozott körülményekhez milyen gyorsan, milyen rugalmasan képes alkalmazkodni a kisipar. Megtalálja-e a helyét a nagyipar árnyékában, képes-e a technikai és szervezeti átállásra. Esetünkben arról van szó, hogy a cipész szövetkezet áttér-e fokozatosan a konfekció- termelésre, a méretes cipők sza- lagszerű gyártására, s egyben piacképes, nyereséges szériák előállítására, s hogy korszerűsíti-e a javító tevékenységet. Nos, a Cipész Ktsz-nél az évek folyamán a technikai haladás torén vajmi kevés előrehaladás történt. Hiányoztak a jövőbe látó elképzelések, s ezt a hiányt csak tetézték a személyi ellentétek, torzsalkodások, s az ebből származó szervezetlenségek, kapkodás. De általánosítsunk. Az eset mások okulására is szolgáló tanulsága: annak a kisüzemnek, kisipari szövetkezetnek az útja, melynek vezetője vagy vezetői nem érzékelik a változásokat, vakok és tehetetlenek a jövővel szemben, figyelmen kívül hagyják a technikai haladás következményeit, o változó piaci igényeket, azt gondolják, hogy amit húsz vagy száz évig csináltak, azt az idők végtelenjéig csinálhatják, nos, azok útja a szakadékba vezet.

Megszűnt

a létbizonytalanság

Talpra állhat, megtalálhatja a helyét a Cipész Ktsz? A jelek szerint igen. Áprilisban még

munka sem volt. Azóta megszűnt a létbizonytalanság. A tagoknak van munkájuk, s mögötte megrendelés, tehát nem raktárra termelnek. A mohácsi és a siklósi részlegekben új gépeket állítottak be, megkezdték a szalagszerű termelést. A szalagon bébicipők futnak. Nyilvánvaló, e tekintetben nem kelhetnek versenyre a nagy gyárakkal, de begyakorlásnak jó. A későbbiekben nyereségesebb cipők gyártására állnak át.

A nem termelő létszám egy részét bevonják a termelésbe és gyorsított ütemben folytatják a megyei javító-szolgáltató hálózat átszervezését. Az egyszemélyes műhelyeket felszámolják, a ráfizetéses egységeket kiadják a tagoknak gebin- be. Jelenleg már húsz pécsi és vidéki egység dolgozik gebines rendszerben, s ez a forma, azzal, hogy megfelelő érdekeltséget teremtett, jól bevált. Megszűntek a veszteségek, jól járt a szövetkezet, s a tapasztalatok szerint jól járt a tag. Az átszervezés — gazdasági szükségszerűség. Jelenleg az árbevételben az árutermelés és a javítás aránya 50—50 százalék, de egyre kevesebb a javítani való. Ez a tendencia falun is.

A Cipész Ktsz vezetőinek elsődleges célja most: megszilárdítani a szövetkezet anyagi helyzetét, hogy megvessék egy jövőbeni fejlődés alapját. Nem könnyű a dolguk, hiszen egy csomó ballaszttól még meg kell szabadulniuk. A raktáron maradt késztermékek nagy részét már sikerült értékesíteniük, de még sok száz méretes cipőre kell vevőt találni és a raktáron lévő nyersanyag-készleteken,

köztük divatjamúlt kellékeken is túl kell adni. Mindez egy lassúbb folyamat.

Utaltunk rá, előtérbe kerül a műszaki fejlesztés. A szövetkezet számos új gépet vásárolt. Még több gép, s ehhez legalább félmillió forint kellene. Erre az esztendőre 13 milliós árbevételt terveztek, de ebből csak minimális lesz a nyereség. Fejlesztési alap híján így tovább nem gépesíthetnek. Jóllehet indokolt lenne, ha egy kicsit kinyitná a pénztárcáját az OKISZ és juttatna valamit a közös támogatási alaoból a baranyai cipészeknek. Bizonyára meggyorsulna a kibontakozás.

Félmillió kellene

A Baranya megyei Cipész Ktsz tehát a stabi.lizáció útjára lépett. Jelentős fáziskésésben vannak, ezért a kibontakozás sok-sok izzadsággal jár. Cserébe azonban a jövő nyergébe ülhetnek. Arra az eleganciára, melyet az egyéni ízlés vár a cipőtől, csak a kisipar képes. És a fogyasztó hajlandó megfi- i zetni a tetszetősebb, jobb mi- i nőségű áru órát. Mindez a 1 majdani modellőrökön múlik. | Az is a jövőhöz tartozik, hogy | a szövetkezet a negyedik öt- í éves terv végén új üzemházat ! épít a Diósi úton. A beiuházás- ra több millió forint támogatást : kapnak.

j Minden remény megvan ar- j ra, hogy a 230 tag megtalálja i boldogulását a szövetkezeté- ' ben, s mostani, magasnak nem nevezhető havi jövedelme elérje a jól fizetett szakmák jövedelmi szintjét.

Miklósvári Zoltán

Ahol januárban virágoznak a barackfák

A „libanoni“ fúrómester

A fényképek is sokat mesélnek. Puskás, piszíolyos arabok.

Néhányuk lején humusz, mások csak hajadonfőn álltak a lencse elé. A kétezer méternél magasabb hegycsúcsok fehéren emelkednek ki, az örök nyarat idéző pálmaligetek zöldjéből.

Sziklás, meredek hegyoldal, elképzelni is nehéz, hogyan vitték lel a tehergépkocsira szerelt fúróberendezéseket. A gépkocsi, ajtaján a felirat: Országos Földtani Kuta'ó-fúró Vállalat. Egy Volkswagen gépkocsit négy férfi áll körül: a magyar fúrómesterek.

Csak a repülővel volt bajom

Linder György esetlenül forgatja kezében a felvételeket. Talán egész életében — 51 éves — nem készült róla annyi fénykép, mint Libanonban 22 hónap alatt. Életének főbb eseményeit csak emlékezetében szokta meg örökíteni: háború, hadifogság... Nagynyárád a régi otthona. Amikor Komló építése kezdődött fuvarosként jött, de rövid idő után már a fúrásoknál dolgozott. Itt is ragadt — most 21 esztendeje. A fúrótornyokkal együtt vándorolt az országban, sokat volt távol az otthonától, arra azonban nem gondolt, hogy egyszer az Ezeregyéjszaka j meséinek színhelyére szakad.

— Emlékszik Gyuri bácsi, a kömlődi halászcsárdában mondtam meg, hogy Libanonba kell mennie, repülővel — mondja dr. Deák László, a vállalat komlói üzemének vezetője.

— Persze, hogy emlékszem. Csak a repülővel volt bajom. Mondtam is: lehet oda szárazföldön is menni. Aztán, amikor az IL—18-as elszállt Ciprus, Törökország felett, már azt mondtam: nem szabad mindenre gondolni, ami előfordulhat. Ügy értünk Bejrútba, hogy egy pohár víz sem loccsant ki.

A repülőút könnyen ment. Annál nehezebb volt a család megnyugtatása. Felesége, dehogy is egyezett volna bele, hogy elmenjen, ha tudja, ilyen sokáig távol lesz. Itthon nem sokat tudtak akkor még Libanonról.

A magyar fúrósok két szovjet és egy magyar rúróberendezéssel földszerkezet kutatásokat végeznek Libanonban. Völgyzáró gátakat építenek a csapadékban szegény területeken a bővizű hegyipatakok felfogására Ebben segédkeznek a Földtani Kutató-fúró munkásai, ötméterenként 150 méter mélységű lyukakat fúrnak. Eddig mintegy 2800 méter lyukat mélyítettek le A munkát versenytárgyalások keretében francia és amerikai cégek előtt a magyar vállalat nyerte el.

Munkásaink a falukban bérelt házakban laknak, úgy élnek, mint a helyiek, barátkoznak, munkalehetőséget biztosítanak az arabok számára, s ők barátokat látnak a magyar mesterekben.

Lapostetős beton, vagy kőház, apró ablakokkal. Jobbmódú libanoni adta bérbe. Berendezése, a Magyarországról vitt kemping felszerelés. Ide térnek haza az egésznapos munkából.

— Magunk főztünk, otthonia- san. Krumpli, paradicsom ott is van. Néha marhahúshoz is hozzájutottunk. Kecske, birka és tevehús bőven van. Az ital: narancs meg citrom leve. Bolt a legtöbb faluban nincs. Üt nincs. A közlekedési eszköz a szamár, teher szállításra a teve.

— Pedig sokan úgy tartják, Libanon a Közel-Kelet Svájca.

— A város igen, de nem a falu. Az előbbiben nagy gazdagság, arany, autók, pálma, banán- és narancsligetek, modern paloták, ezer mecset.

Egy hónap Bejrutban

A BCM malomcsarnok 21 méter magas szintjén az építkezéssel párhuzamosan a Gép- és Felvonószerelő Vállalat a technológiai szerelését végzi

Amíg megérkeztek a berendezések egy hónapot Bejrútban voltunk. Szép forgalmas város. A tengerpartot most rendezik. Lépten-nyomon sólepárolók vannak. Legérdekesebbek a romok. Kétezer éves történelem. Láttam egy követ egymillió kilogramm a súlya. 21 méter hosz- szú, 3,6 méter széles, 4,2 méter magas. Elképzelhetetlen, hogyan fejtették ki, hogyan szállították Valóságos csoda az ókori emberek ügyessége, kezük munkája.

— S a mostaniak?

— Legtöbbjük még nem látott gépet, sőt kalapácsot sem. A szeget kővel ütik be. Legtöbbjük egy kis földdel bajlódik. Fáradhatatlanul szedik a követ sovány földjeikből, teraszokat építenek, néhány kecske és juh. Ennyi az egész vagyonuk. Jól jött a munka, amit mellettünk kaptak. Minden reggel 10—15- en várták, hogy felvegyük őket.

— Szorgalmasak?

— Hát, nagyon meleg van ott. Egyszer 53 fokot mértem, de általában 45—46 fokot mutat a hőmérő. Igaz, nem olyan

párás a levegő, mint nálunk. Ott januárban virágoznak a barack fák.

— Kissé furcsa, egy kissé már érthetetlen világ ez számunkra, íme egy-két történet a sok közül: A libanoni üzletkötő, bizonyos Jozef Nakas késlekedettől arabok bérének kifizetésével. (Amíg ugyanis a pénz a bankban volt, kamatozott, minden nap tiszta haszon volt számára.) Az arabok erre fogták fegyvereiket és megszüntették a munkát. Ilyenkor 2—3 hétig sem lehetett a fúrótornyok közelébe jutni. Szaid, Mohamed, Ibrahim, Ali mind testvérek, talán az egész falu rokon. Ha jött a katonaság eldugták a puskákat, ha elmentek, megint elővették. Nem ritka egy családban 14— 15 gyerek sem — elég volt, ha egyik nem kapta meg időben a bérét.

A házasság üziet

Az asszonyokról is beszélgettünk. Mint Gyuri bácsi mesélte, a faluban bizony nincs csókolózás, karonfogva járás a házasság előtt, de még nőket jól megnézni sem igen lehet. A házasság üzlet. Jól jár az apa, akinek sok lánya van, sok pénzt kap. Persze fiú is kell, ha nem szül az asszony, vesznek olyat, aki fiút hoz világra. Annyi feleséget tartanak, amennyit el tudnak tartani. Drága dolog asz- szonyt venni, a mi pénzünkön 60—70 ezer forintba kerülne.

Remélem, érti Gyuri bácsi a viccet: a napidíjból futotta volna egy új asszonyra?

— Hát a végén már összejött annyi. De én inkább egy autóra takarékoskodtam, egy 128-as FIAT-ra. Nemsokára megjön.

Libanonban szeretik a magyar munkásokat. Háromezer kilométerre hazánktól, sziklás, meredek hegyoldalban, lezúduló kövek között, a sziklák alatt hemzsegő viperák, tüskés füveJt veszélyében, agyat forraló hőségben dolgoznak. Talán kissé eltúlozva azt mondják a „libanoni fúrások”: más náció nem igen maradna meg. Talán igen — talán nem. A versenytárgyalásokon azonban mindig jó eséllyel indulunk.

Lombosi Jenő

Hütöszerviz

Megyeri út 65. Tel.: 11-52. BARANYA MEGYEI VILLGEP KTSZ.

p4tíi

ífiüít ‘

HASZNÁLT GÉPEKBEN. MŰSZEREKBEN NAGY VÁLASZTÉK.

Az űvegházak végébe ” hosszú láncra pányváztak ki egy mérges kutyát, de van még vagy három, hem- pergőznek a szétterített kuko- ricacsután. Ezek szemmellát- hatóan szelídek, gondolom addig, míg a dinnye be nem érik. A két földkunyhó mentén csirke-karám, aztán egy gyerekhinta, kisbicikli, a fészer alatt fehérzománcos fü- rösztőkád. A hevesi dinnyések — Farkas Ferenc, felségestől és két kisgyerekkel, az- tás a sógorfiú, a tizenhatesztendős Nagy Tibor és az apósék, Nagy Józsefék — hosz- szabb időre rendezkedtek be. Márciustól szeptember végéig.

A hevesi dinnyések szinte nemzedékről nemzedékre öröklik a dinnyetermesztés tudományát.- Van-e ennek valami titka?

— Van. A gondos, hozzáértő munka — mondja Farkas Ferenc.

Jó húsz fokos „dunsztos" melegben — többnyire dunyha alatt — csíráztatják a magot, s amikor elültetik, szinte szemenként vizsgálják át, később a palántát is, mert a hidegtől barnafoltos palántából csak afféle „csökött", semmirevaló dinnye lesz. Nehéz, kegyetlen munka a dinnyetermesztés: itt Pécs alatt — a harkányi országút jobboldalán - 27 hold- i nyi területre ültetik ki a pa- I lántát, embertizzasztó forróság- I

MODERN „SUMMÁSOK"

ban

hét

s mire befejezik, kezdőd- a kapálás. Aztán, ahogy végeznek, elölről hozzá foghatnak, majd harmadszor ismét, mert ennyi kell a dinnyének.

A két kunyhót — a három férfi — egy hét alatt felhúzta:

8—8 méter hosszú. 3—3 méter széles. Kívülről a sátortetőre földréteget húztak, alatta nád vagy szalmaréteg, aztán deszka és végül barna csomagolópapír-burkolatot kap. Ágyak, tűzhely, asztal, táskarádió, aztán polcokon edény, Farkasék kunyhójában gyerekágy, a négy esztendős — beat-frizurás — kis Ferikének, aki négy esztendeje éppen dinnyeéréskor született, és amíg a kismama összecsomagolta a szükséges holmikat, a mentősök dinnyével rakták meg a kocsit. Marika, a 9 esztendős kislány most a kertvárosi iskolában tanul, még hozzá kitűnően, pedig minden év tavaszán az ország más-más vidékén fejezi be az iskolaévet.- Hogyan kerültek ide Pécsre?- A Remény-pusztai termelő- szövetkezettől o főagronómus még múlt év őszén feljött Hevesbe, Hort községbe, ahol lökünk. A tanácshózán érdeklődött dinnyetermesztők után,

n

hozzánk irányították, ötvenszázalékos részesedésben állapodtunk meg, de még akkor őszön apósommal lejöttünk ide, megnéztük a területet. Jó ez a föld, jól éri a nap, és azért a Mecsek felől mindig jön egy kis szellő, ez is kell.

— Hogyan költöztek le?

— A szövetkezet teherkocsit küldött értünk. Minden segítséget megkaptunk tőlük eddig is. A földet a szövetkezet művelte meg, úgy, ahogy mi azt elmagyaráztuk, de adtak Zetort, lovasfogatot, meg üvegkeretet, szóval, ami kellett.

— Milyen dinnye lesz itt?

Az após, Nagy József mondja:

— Kilenc holdon sárga és cukordinnye, vagyis a Sugárbébi fajta, a többi piros görögdinnye, Ardecki fajta. Az az Ardecki, amelyiknek halványan látható a gerezdje. Július közepe táján már van Sugár-bébi, a piros talán két héttel később érik.

— Melyik volt a legnagyobb dinnye, amit valaha is termesztettek?

— Volt már húsz kilón feletti is. De a tizenkét-tizennégy- kilós átlag a jó.

— Érdemes olyan messziről elvándorolni ide Dunántúlra!

Após és vő, egymásra nevet:- Attól függ. Családonként a kilencven—százezret tisztán meg kell keresnünk. Itt meg is lesz, ha az idő engedi. Igaz, tavaly befürödtünk Domony- völgyben. A föld egy erdő mentén húzódott, egyszer nagyon lehűlt a talaj, megszorult a levegő is, rossz termésünk lett. Negyvenötezret vittünk haza családonként. De azért - szerencsére — ez is ritkaság.- A pénznek ki kell tartani a következő szezon végéig ...- Az asszonyok gondja — mondja Farkas Ferenc. — De sokat nem költünk ám. Nézze, a két családnak van itt összesen 200 csirkéje, negyven kacsa, tehát hús van. Kenyeret, fűszert, sört veszünk, másra itt nem kell. És előbb is bejön egy kis pénz, mert a huszonhét holdból egy holdon uborkát is termesztünk. Meg aztán őszön hazamegyünk Hortra, megyek a Hatvani Cukorgyárba. Annak akkor van a szezonja, tart tavaszig, míg újra útrakelünk. Havi két—három ezret ott is megkeresek.

Hort község lakóinak fele, ha nem több, tavasszal vándorútra kel. Szinte egy hét alatt megürül a falu. Utolsó este a bisztróban még elsörözgetnek.

búcsúzkodnak a férfiak, az asz- szonyok sütnek, főznek az útra és hajnalban a téeszek, állami gazdaságok teherautói megérkeznek.

— Csak ősszel találkozunk. A bisztróban aztán megy a szóbeszéd, kinek hogy ütött be a nyár, bár nagyzolni nem lehet, mert a végelszámolási papír bizonyít.

— Milyen tervük van a pénzzel?

— A házat befejezzük otthon. Aztán majd azt hiszem valami kocsit veszünk - mondja Farkas Ferenc.

— A fiam, a Tibor meg „fiát kupét” akar — mondja Nagy József.

— Még csak tizenhat esztendős, nem is kap jogsit.

— Befizetjük, mire az autó megérkezik, két év elmúlik.

Modern „summások”. Nagy József egész dinasztiája diny- nyés. A vő, Farkas Ferenc Petőfi bányáról lépett át erre az új — feltehetően kifizetődőbb — „szakmára”, immár tíz esztendeje. Kockázatos munka a dinnyetermesztés, hiszen az időjárás több hónapos küszködést és reményt keresztül húzhat, még az „eső-istenhez” ajánlott hojnali fohászok ellenére is. És azt mondják a hevesiek - mégis csak szép élet ez. A legszebb, amikor az első beérett dinnye megreped a kés alatt. . .

Rab Ferenc

i

0