Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

?971. május 19. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Az osztályozásról vagy többről van szó? Levél a szerkesztőséghez Autóbusztortúra Harkány fürdőn Nem elég már elnézést kérni - tenni kell a harkányi közlekedés érdekében Az elmútt hónapokban többször foglalkoztunk az általános- és középiskolák­ban — egyelőre nem köte­lező érvénnyel — beveze­tett új ellenőrzési-értékelé- si-osztályozási elvekkel. A problémák tisztázására, az eddigi iskolai tapasztala­tok összegezésére beszél­getésre hivtuk meg szer­kesztőségünkbe a városi és .megyei oktatási csoport vezetőit. Kabar Ferencet és dr. Bernáth Józsefet, vala­mint a csoportok munkatár­sait, Bárdi Lászlót, Kelenfi Elemért, Kiss Elemért és Kisbalázs György szakfel­ügyelőt. A beszélgetés ösz- szegezését az alábbiakban kiséreljük meg. Az osztályzat és az osztályo­zás amolyan „vörös posztó”-nak számít. Az érdekelt felek, a szü­lő, a pedagógus, a diák kivétel nélkül izgalomba jönnek, Ha erről esik szó — a szakiroda- lom ezt úgy fejezi ki, hogy „osz­tályzatcentrikus a szemléletünk". A szülők nem is gondolják, hogy a pedagógus sem osztályoz szí­vesen, legjobban ó szeretne va­lamilyen pontosabb mércét al­kalmazni. A gyerek kétszeresen fél a jegytől — nemcsak a fe- leltetés okoz idegi izgalmat a számára (egyes kutatók szerint a legtöbb iskolai ártalom itt éri a tanulót!), hanem a következ­mény is: vajon otthon hogyan fogadják az érdemjegyet. A szü­lök figyelme elsősorban — és érthetően — a jó jegyekre ter­jed ki, s legtöbb szülő számára jelesnél, s netán jónál rosszabb jegy már elképzelhetetlen. Az osztályozás tehát kulcsszerepet tölt be az oktatásban, ezért ha­tározták el az oktatásügyi gaz­dái, hogy itt kell változtatni. Nem az osztályozás változikl Mindenekelőtt srögezzük le, hogy nem az osztályozás válto­zik (ha korábbi cikkeinkben egyszerűsítés céljából ezt a szót használtuk is). Továbbra is kapnak érdemjegyet a tanulók, továbbra is öt jegy közül vá­laszt a pedagógus, viszont vál­tozik annak a módja, ahogy ér­demjegyet kaphatnak a tanu­lók, változnak azok a módsze­rek, amelyekkel a tanár meg­szervezi az osztály és az egyes tanulók munkáját. Szakkifeje­zéssel: átalakulóban van az el- lenörzés-értékelés-osztályozás rendszere, sőt, az egész tanítási óra is. Eddig a hagyományos órán a diók a feleletéért kapott egy ér­demjegyet, amely többé-kevés­bé tükrözte o tanuló tudósát egy kisebb anyagrészből. Az új gyakorlat szerint a tanuló ér­demjegyet kaphat a feleleten kívül más megnyilvánulásaiért, az iskolán kívülről hozott tudá­sáért (ha az kapcsolódik az óra anyagához), s külön munkájá­ért is. Tehát a tanár sokolda­lúan tájékozódik tanítványa tu­dásáról, képességeiről. A diák nincs annyira kitéve egy-egy feleltetés „szeszélyének”. Mi valósult meg mindebből egy év alatt? Beszélgetésünk résztvevői szerint az új elveket alkalmazó pedagógusok előbb­re léptek. Kevesebbet halljuk az órán a tanárt, s többet dolgoz­nak egyénileg a tanulók. Ko­rántsem jelenti ez azt, hogy a tanár kevesebbet dolgozik. Sót! Egy olyan óra előkészítése, ahol mindenki aktívan tevékenyke­dik, sokkal idő- és munkaigé­nyesebb (különösen az elején), mint a hagyományos óráé. A feladatlap önmagában nem üdvözít Említettük, hogy o legtöbb tanár elismeri: az osztályozás — becslés. Mivel jobb módszer nincs a teljesítmény mérésére, kénytelen ezt alkalmazni. Nos, a szubjektivitás kiküszöbölésé­nek, illetve csökkentésének esz­köze a feladatlap. A témazáró feladatlap célja az, hogy a gye­rekek egy-egy nagyobb anyag­rész után adjanak számot tu­dásukról, tehát összefüggéseket lássanak, nagyobb egységeket és ne egy-egy anyagtöredéket, leckét tanuljanak meg. A téma­záró feladatlapok alkalmazásá­val egyelőre sok probléma van. Mint a vitában elhangzott sok pedagógus a feladatlapok hasz­nálatával eleve lemondott a bevezetőben említett sokoldalú informálódásról. Mások szerint a feladatlap azért sem megol­dás, mert olyankor méri a tu­dást, amikor az még nem meg­érlelt. Fél év múltán az egyik gyereknél ugyanaz a tudás meg­van, a másiknál már elhalvá­nyult Egzakt tárgyakból (mate­matika, fizika) a megoldást a programozott tankönyvek jelen­tenék. ahol a feladatmegoldás­sal egyidőben az ellenőrzést is el lehetne végezni. A feladatlap ellen azt is felhozták, hogy le­hetetlenné teszi, hogy a gyerek maga lássa meg a lényeget hi­szen a feladatlapot készítő ta­nár kérdései az általa már fel­tárt lényegre vonatkoznak. Igaz, hogy a témazáró kér­déseinek pontozása objektívab­bá teszi az osztályzást mintha egy szóbeli feleletet kell elbí­rálni, de a feladatlap önmagá­ban semmit sem old meg. A jegyeknek tulajdonított túlzott jelentőség, a jegyfétisizmus ak­kor csökken, ha a tanár a már említett sokoldalú információ- szerzést biztosítja, ha a jegyek­kel a tanuló valóságos tudását teljesítményét térképezi föl. Persze, a jegyközpontúsóg még belátható ideig nem szű­nik meg. Többek között az is elősegíti a továbbélését hogy az egyetemi felvételeknél sors­döntő lehet a középiskolából hozott pontok száma. S itt mind a közép- mind a felsőoktatás­nak megvannak a tennivalói: minél jobban tükrözi a közép­iskolai osztályzat a tanuló va­lódi tudását, annál könnyebb a felvételiztetók dolga. S minél sokoldalúbban vizsgálnak a fel­vételi bizottságok (nemcsak a tudást, hanem a rátermettséget, képességeket, magatartást), an­nál kevésbé van helye a közép­iskolai jegyekkel folytatott „ma­nipulációknak". Marafkó László Ha a KISZ KB is jóváhagyja, elsőként Budapesten alakulnak meg az egyetemista szolgáltató szövetkezetek. Kelenhegyi Emil, az OKISZ elnökhelyettese arról tájékoztatott bennünket, hogy kedvező döntés esetén az alap­szabályok kidolgozása már nem jelent nehézséget. Azt hiszem, ha szolgáltatás­ról — bővülő szolgáltatásról van szó — mindenki felsóhajt. Mert ki ne örülne annak, ha egy ja­vítást gyorsabban végeznek el a részére? S melyik diák ne örülne, ha mellékkeresethez, zsebpénzhez jut. Ráadásul úgy, hogy egyben szakmájában is gyakorlatra tesz szert? A szö­vetkezetekbe tömörülő diákok ugyanis csak olyan munkát vé­geznének, ami szakterületükhöz tartozik, sót, amiből esetleg technikusi oklevéllel, szakmun­kásvizsgával rendelkeznek. Arról puhatolóztunk a pécsi egyetemeken, főiskolákon, van-e hajlandóság a diákok részéről bárminemű szolgáltató tevé­kenység végzésére, illetve van-e olyan munka, amelyet végezni tudnának. Műszaki Főiskola Ami a javító munkákat illeti, talán a legnagyobb bázis ez lehetne. (Gondoljunk csak az épületgépész, épületvillamossá­gi, felvonás stb. szakos hallga­tókra.) így először Juhász Jenőt, a Pécsi Polláck Mihály Műszaki Főiskola főigazgatóját kérdez­tük meg: ö hogyan vélekedik a hallgatók ipari szolgáltató munkájának gondolatáról? — Első hallásra is megkapó ez a gondolat. Sok hallgató je­lentkezik nálunk is engedélyért valamilyen munkára. (Pl. va­gonkirakásra.) Ha ezt mi hall­gatólagosan jóváhagyjuk, akkor érdemes elgondolkozni: meny­nyivel hasznosabb, ésszerűbb lenne szervezetten magasabb Emlékezés Thury Györgyre A híres végvári kapitány ha­lála 400. évfordulója alkalmá­ból Thury György történelmi na­pokat rendeznek Nagykanizsán május 22—25. között. Az ünnepi program rendezői között a Du­nántúli Tudományos Intézet is szerepel. Május 22-én ősbemu­tatóra kerül sor: az úttörőház­ban elhangzik Bárdos Lajos: Thury György emlékezete c. kó­rusműve. 23-án Thury György emlékkiállítást nyitnak a mú­zeum kiállító termében. Ugyan­ezen a napon felavatják a vár­kapitány bronzszobrát, amelyet Borsos Mihály készített. 25-én a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja emlék­ülést tart az Erkel Ferenc Olaj­ipari Művelődési Házban. szintű, szakmájukba vágó mun­kát végezniük. Az ötlet tehát nem rossz, végleges választ azonban csak azután adhatok, ha majd ismerem mórazOKISZ- nak és a KISZ KB-nak a főisko­lai szolgáltató szövetkezetre vonatkozó elgondolását, terve­zetét. Ha lakosságigény van rá - már pedig tudott, hogy van —, akkor mi sem fogunk elzár­kózni előle. — Természetesen a hallgatók periodikus igénybevételéről le­het szó. A zárthelyik, vizsgák, nyári gyakorlati időszak alatt természetszerűleg szünetelne ez a szolgáltatás. Ezen túl azon­ban jól jöhet a hallgatóknak is és nemcsak a kereset miatt Műszaki szakembereket neve­lünk és ehhez műhelygyakorla­tot házon belül is kötelesek vé­gezni. Sokan viszont szívesen vállalnának plusz megbízásokat Is. Egy biztos: óriási kapacitást lehetne felszabadítani. A szö­vetkezet nyáron is működhetne a vizsgák és kötelező gyakorlat közti időszakban. (Ehhez csupán annyit: a jö­vendő szövetkezetek alapszabá­lya szerint csak jól tanuló hall­gatók vehetnének részt a mun­kába ív) Orvostudományi Egyetem Régi szövetkezeti múlttal ren­delkező egyetem. 1957-ben ala­kult meg a szövetkezetük, amely jelenleg a 48-as téri épületben egy vegyesboltot és egy presz- szót működtet. Az új tömbben egy presszót és egy vegyesbol­tot nyitottak. Ugyanakkor a hallgatók „szabad kapacitásá- ! nők" kihasználására bevezették a klinikai nővérek helyettesíté­sét. A hallgatók díjazása meg­felel a szakképzetlen ápolónő­kének. Dr. Antal Ernőnek, a rektori hivatal vezetőjének véleménye szerint az ötlet jó, csupán meg kellene keresni azokat a mun­kalehetőségeket, amelyek az egyetem profiljába vágnak. Per­sze, nehézségek akadnak, mert az amúgyis talán leginkább megterhelt orvostanhallgatók május vége felé, a vizsgaidő­szak közeledtével úgyszintén „leállnak”. Tanárképző Főiskola Talán a legtöbb remény itt van. Vonyá József KISZ-titkárral és Uzsoki Valéria érdekvédelmi felelőssel beszélgettem a témá­ról. Pécsett erről a főiskoláról in­dult el az albérleti és munka­iroda szervezése. Az iroda ki­válóan működik, a közeljövő­ben új otthonba költözik, az Al­kotmány utca 2-be. A helyisé­get a városi KISZ-bizottság ren­dezi be. Szokatlanul sokféle munkát végezhetnének a főiskolások: korrepetálást (most is csinálják, „ki-ki" alapon, de a munkairo­da közvetítésével); szerelési Harkányfürdő nagyon szép hely és igen jó strandolási le­hetőséget kínál, így nem cso­da, ha a vasárnapi kánikulai meleg elől sok század magam­mal Pécsről menekültünk a felüdülést kínáló harkányi strandra. Már a kiutazás sem volt nagyon eszményi. Egymás lábát taposva és 6 éves kis­fiámat még kisebbre zsugorítva mégis csak kiértünk. munkákat (vannak technikumok­ban végzett, műszaki szakos hallgatók); nyelvtanítást, eset­leg rendszeresen, jól megszer­vezve tolmácsolást vállalatok, intézmények részére. És még valamit: közismert, hogy azok­nál a családoknál, ahol a hoz­zátartozók nem tudnak vigyázni a kisgyerekre, a szülök nehezen mozdulhatnak el otthonról mo­ziba, színházba. Kisgyerekekre nemcsak főiskolások, hanem más intézmények hallgatói is vigyázhatnának. Joggal kérdezheti valaki, mi­re jó a szövetkezet, ha mindezt bárki „egyéni” alapon is csi­nálhatja. Csakhogy a munkaal­kalom felkutatásával a szövet­kezet esetében nem kellene tö­rődni. Igaz, a kapott összeg egy részét le kell adni a szövetke­zetnek, de ha egész évben jól dolgoznak a tagok, év végén szép nyereséget oszt a szövet­kezet is. A KISZ . Megyei Bizottsága nemrégiben érdekes vizsgálat­ba fogott. Kérdőíven érdeklő­dött a megye tsz-einél, vállala­tainál, hogy milyen munkákban igényelnék a pécsi felsőoktatási intézmények hallgatóinak segít­ségét Az eddig befutott kérdő­ívek szerint megvan a társadal­mi igény a diákok szabad szel­lemi kapacitása iránt. Talán az új, kényelmesebb helyre költöző albérleti és munkairoda lehetne a koordináló tevékenység első szerve, istápolója. Mert annyi bizonyos, hogy akár szövetke­zeti alapon, akár anélkül, de érdemes kapcsolatot teremteni a jelentkező igények s az egye­lőre még szunnyadó energiák között M.—6. Évi 12000 forintos keresetig foglalkoztathatók az egészségügyi nyugdíjasok Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az egész­ségügyi és szociális intézmé­nyekben, valamint a gyógyszer­tári központokban foglalkozta­tott nyugdíjas orvosok, gyógy­szerészek és középfokú egész­ségügyi dolgozók, (ápolók, mű­tősök, asszisztensek, védőnők stb.) évi 12 000 forintot keres- I hetnek nyugdíjuk korlátozása I nélkül. Az esetleges veszélyes- ! ségí pótlék nem számít be az említett keresetbe. Az ilyen ke­retben foglalkoztatott nyugdíja­sok munkáját létszámkorlátozás nélkül vehetik az intézmények igénybe. Nem számít be a 12 000 fo­rint keresetbe az évi jutalom 500 forintot meg nem haladó része, valamint a miniszteri vagy I magasabb kitüntetés alapján adott bármilyen összegű juta­lom sem. Autóbusszal mentem s azzal is kívántam visszatérni is, mert lakásom megközelítéséhez ez a lehetőség volt a legelőnyösebb. Amikor leszálltunk a végállo­máson, gondossan áttanulmá­nyoztam, a menetrendet, amely jól láthatóan ki volt függeszt­ve az autóbusz várótermének ablakában s kijegyeztem ma­gamnak a részemre legelőnyös- nek látszó Pécsre induló jára­tok indulási idejét Eszerint Pécsre ind. 17.45, 19.15 gyors- járat 20.15 és végül 21 órakor. Fájó szívvel, de mégis ko­rábban abbahagyva a fürdést úgy döntöttem, hogy a 17.45-ös járattal haza megyek, hogy el­kerüljem a később várható tumultust. Pechemre nagyon so­kan igy gondolkodtak s így mintegy harmincad magammal lemaradtam a járatról. A for­galmista közömbös arccal néz­te test és könyök-harcunkat a feljutásért s ugyanilyen közöm­bösen vette tudomásul azt is, hogy sokan lemaradtunk, mond­ván; nincs semmi baj, Pécsre még több járat is indul, s mint aki jól végezte dolgát, bezárta irodáját és 18.30 óra­kor eltávozott $ nem láttuk már többször. 19 óra körül most már mint­egy 180—200, — köztük kb. 50 gyermek — főre szaporodott utas megkezdte a helyezkedést, hogy számára minél előnyö­sebb helyzetbe kerüljön akkor, ha az autóbusz beáll. Az autó­busz nem állt be, mert egy­általán nem is jött. Nem jött később sem. Majd úgy 20 óra ,A gtá.O jött egy kisméretű kocsi, amely már zsúfolva volt. Még Siklóson megtelt. Az elkesere­dett tömeg nem engedte to­vább indulni, mindaddig, míg a kocsi vezetője — forgalmista híján — el nem ment segít­ségért telefonálni. Visszatérve közölte, hogy az itt tartózkodó szerződéses járat és egy Pécs­ről indítandó nagykocsi haza fog bennünket szállítani. Ezután elment Pécsre. A szerződéses járat vezetője, — nagyon helyesen — csak a gyermekes szülőket vette fel, de így is nagyon hamar tele lett a kocsi. Én kisgyermekkel lévén feljutottam. Kb. 21.15 órakor elindultunk és meg is érkeztünk Pécsre 22 óra után. Útközben nagyon sok megál­lónál tömegek várakoztak, bi­zonyítva azt, hogy kellett vol­na jönni előzőleg is kocsinak. A vezetőnk igen lelkiismere­tes ember volt. Itt használom ki az alkalmat, hogy sokad- magam nevében köszönetét mondjak neki. Bevallása sze­rint hajnali 4 óra óta ül vo­lán mellett, de még így is vállalta azt, s erre becsület­szavát is adta, — hogy visz- szamegy Harkányba s, segít beszállítani a kint rekedt uta­sokat, látva azt, hogy a ki­segítésre küldött kocsi nem lesz képes ezt megtenni. Nem tudom, hogy a történ­tekért ki a felelős s nem is feladatom ennek kidéiítése. — Eme tortúrán keresztülment utazni kívánókkal egyetértésben elvárjuk, hogy az erre illeté­kesek kiderítsék s vele szemben szigorúan eljárjanak. Nem lesz elég a már szok­ványos elnézési nyilatkozat, azért sem, mert a jövőre nézve Harkányfürdő több gondosko dást érdemel a Volán részéről, hogy ne fordulhasson elő több ilyen eset. Juhász Mihály Pollack Mihály Műszaki Főiskola dolgozója Befejezéséhez közeledik a Tanárképző Főiskola új épülettömbjének építése. Az épületben a föld rajz, a kémia, az állattan tanszék, négy, egyenként 150 személyes és egy 50 személyes előadóterem, valamint a tanszéki helyiségek és laboratóriumok kapnak helyet Szunnyadó energiák — reális igények *

Next

/
Thumbnails
Contents