Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

T971. május 16. DUNANTOU NAPLÓ 7 Szabadidő = szabad idő Jegyzetek egy nemzetközi konferenciáról Korunk egyik kulcskérdése: a sza­badidő. Jelentősége századunkban megnőtt és — különösen az utóbbi évtizedben — mind nagyobb világszer­te. Az emberek többsége ma na­gyobb szabadidő mennyiséggel ren­delkezik, mint valaha. Nem csekély viszont azok száma, akik nem tudnak vele élni. Konstruktív légkörben Hogyan lehetne másként? Hogyan szolgálhatná a megnövekedett sza­badidő az emberek kulturális fölemel­kedését, hogyan lehetne ez a társa­dalom, az emberiség hasznára, javá­ra? Ezt a gondolatot jelképezte a te­rem közepén a Tudományos Ismeret­terjesztő Társulat jelvénye fölött az UNESCO emblémája: ennek az alap­kérdésnek a jegyében tartották meg néhány hete Budapesten 18 külföldi ország tudósainak részvételével a Szabadidő és művelődés című nem­zetközi konferenciát. Különös érzés ott ülni a világ két táborának ősszesereglett művelődés­szociológusai között. Annak tudatá­ban, hogy — noha itt a kultúra álta­lános emberi vonatkozásairól esik szó elsősorban —, az egy sorban ülő külföldi tudományos kutatók, szakem­berek nagyobb része a közöttük levő ideológiai-politikai barrikádok túlsó oldaláról érkezett, ki tudja milyen elő­ítéletekkel, szándékkal. Köpeczi Béla akadémikus röviden Ismertetve a szabadidő-kutatások ha­zai eredményeit nyíltan leszögezte marxista álláspontunkat a kultúra, a művelődésügy kérdéseiben. S miután Nyugat és Kelet először találkozik egymással a szociológiának ezen a területén, s miután az alaphelyzetek és a tapasztalatok is merőben elté­rőek. vajon sikerül-e találkozási pon­tokra lelni és nem terelődik-e a viták tartalma, éle, politikai síkokra, veszé­lyeztetve a konferencia alapvető cél­kitűzését, humánus légkörét? Ilyen vegyes gondolatokkal csatol­tam fel tolmácskészüléket az első felszólalásoknál. Mint kiderült, aggo­dalmam felesleges volt A konferen­cia konstruktiv légkörben — arányal­lepfce Kára, M a Mszfc WeB em­pong, s a mélység fölé, mely az 6 lelkében tátong, nem bírja vinni szár­nya. Mily kór egy fry csinos főért hogy az ész hibázik belőle I De az 6 szive úgyis hallgatásra és temetésre született Katona tehát a háttérbe hú­zódott és borús tekintettel szemlélte • fejleményeket A fejlemények pe­dig csakhamar Déry István és Széppo- toki Róza mennyegzőjében csúcsosod­tok ki. A hír tőrdöfésként érte titkon érző szivét de legalább lehullt szemé­ről a hályog, s végre tisztán látott Nem kerülte többé Rózát s a színház tóján találkozván vele, az ifjasszony új főkötőjére mutatott: — Ezért nem felelt hót levelemre? — Micsoda levelére? — Amelyben a szalagot kértem jelül. — Hát maga irta azt? Er nem tud­tam. — Ogy? Akkor sok szerencsét Déry- hez! — csak ennyit mondott Katona, s máris távozott H a nem is egyenesen, de nemso­kára ezután egy régi borátjához ment, Prepeliczay Samuhoz. Szóbeszéd közben, mintegy futólag felajánlotta neki, hogy bemutatja Déry Pistának, aki tán fél esztendeje megházasodott Mégpedig Széppataki Rózát, a hírne­ves énekesnőt vette feleségül. Mert furcsa jószág az emberi szív, egy-két szalagról lemond talán, de a közeliét vágyát nem mindig tudja megtiltani magának. Amint az ész nem lát vilá­gosan, a szív gyakorta bizonyosan tud­ja. Tudja, hogy aki Déry Pistát föl­keresi, valószínűleg ott találja Déryné ifjasszonyt is. Prepeliczay Samu mo­solygott az ajánlatra, bár egy árnya­lattal halaványabban, mint azelőtt. ő meg tudta azt, amiről Katonának sejtelme sem volt, hogy Déryék közt a viszony elhidegült, s ágytól-asztal- tól elválva élnek. De mosolygott, mert a fürtök változatlanul ott göndöröd­tek jobbról és balról Róza füle mellett. Elindult a két jóbarát Déryékhez bemutató látogatásra. Az ifjasszony a meleg nyári délután hálórékliben és kurta alsószoknyában a cselédlánnyal ban viszont inkább elméleti síkon, mint a mai valós gyakorlati problé­mák talaján — zajlott le. Az egyetlen (tudtommal is) disszonáns hangot egy olasz professzor intonálta, akiről meg­előző beszámolója alapján mindenki úgy értelmezte, hogy az illető az olasz baloldali erők egyik jelentős szocioló­gusa és szervező személyisége. Fel­szólalásában azonban kétségbe vonta egyebek közt a kultúra osztályjellegét és éles hangon bírálta a Szovjetunió és a szocialista országok irodalom politikáját. Mint kiderült, tájékozatla­nul, csupán légből kapott információk szerint Szabadidő-nevei és A szabad idő és a művelődés kap­csolatának rész- és alapkérdéseiben is sok eltérő álláspont alakult ki. így például magának a szabadidőnek a fogalma, pontos definíciója máig sem tisztázott s erre a konferencia sem vállalkozhatott. Sok szó esett oz ember időháztartásának azokról a munkán kívül rétegeiről, ame­lyeket szaktudósa, műveltsége gya­rapítására, tanulásra fordít. Vagyis szabad időnkben tanulunk-e, s egyáltalán hová sorolhatók oz esti tanfolyamok, a felnőttoktatás stb. A felszólalók többsége (külföldiek is) megegyezett abban, hogy a szerve­zett tanulás — munka. Nem fogad­ható el, hogy szabad idejében dolgo­zik valaki. Ezt ismét cáfolták néhá­nyon a kikapcsolódás jellegű kertész­kedés, barkácsolás, „csináld mogad” és hobby-félék érveivel, mint a sza­bad idő értelmes kulturált felhaszná­lásával. Jómagam egy magyar kutató, dr. Fukász György megfogalmazását érzem a legpontosabbnak. Eszerint a munkán kívüli idő önmagában még nem jelent szabad időt. Szabad idő­vé csak azáltal válik, hogy az ember értékeli azt. Vagyis a kialakuló sza­bad idő tudat magában foglalja a szabad Idő értéktudatát, a szabad idő megbecsülését Is. Tehát a szabad idő nem csupán a munkaidőtől el­választott szektor az ember időház­tartásában, hanem minősége szem­pontjából kötelezettségektől való men­pftyfcézett az udvaron. Wogyot Aolt­ván, beszaladt a házba amikor ez urakat jönni látta, de még meghal­lotta Katona mord hangját: — Ez is asszony? Katona ezek utó« ook az ajtón kiáltott be: — Nincs Itthon Pista? Róza gyorson utcai ruhát rántott, mert sétára készült e délután a házi­asszony lányával, Bettivel. Kinyitotta az ajtót: — Nincs Itthon, de tessék bejönni: Beléptek, és Katona előadta jövete­lük célját: — Egy jó barátommal kívántam Pistát megösmertetni. ő nincsen itt­hon, tehát prezentálom oz ifjasszony szíves ismeretségébe: Prepeliczay Sá­muel. Erre már Róza is zavarba Jött, és Samu sem tudott a helyzet magasla­tára emelkedni. Mégsem vetemedhet­tek a bemutatkozási komédia elját­szására; csak hümmögtek, pislogtak szaporán, és keresték a helyet, ahová nézzenek. Katonának mintha újabb hályog esett volna le szeméről, sötét pillantással méregette a két bűnöst, és távozni szeretett volna, immár má­sodízben, de minél előbb. Végre is megszólalt: — Ha Pista nincs itthon, úgy mi mehetünk. Ebben a pillanatban beszaladt Betti: — Kész vagy-e már Róza? — kér­dezte, s az urakhoz: — Megyünk sé­tálni a Kálváriára. Elhatároztatott, hogy együtt teszik meg a sétát, s a társaság elindult. Am alig mentek néhány lépést oz utcán, Katona József szőrén-szálán eltűnt, és nem volt sehol. Ekkortájban történt, hogy az éret­len ifjú Gyertyónffy elvesztette azt a kevés eszét is, aminek mindig híjával volt, és fülig belehabarodott Rózába. Hatalmas és túltengő fényűzéstől ter­hes cécót rendezett a tiszteletére, majd egy rózsát küldött neki, a leg- pompásabbat, amit Pest kertészeinek tudománya felnevelni tudott. Róza kelletlenül bár, de elfogadta a rózsát, tességet zár magában, tehát szabad időt jelent. Csepeli és győri tapasztalatok Ez a megállapítás különben az 1. számú, Szabad időre nevelés című szekcióülés bevezetőjében hangzott el. S talán nem véletlen, hogy a leg­nagyobb számban ide gyülekeztek a téma ismerői, kutatói. Ugyanis a sokféle, gyakran eltérő álláspont (pl. a „tömegkultúra, elitkultúra”, szabad idő-fogalom stb.) közepette egy na­gyon fontos találkozási pontnak érzem az itt egységesen kialakult konklúziót: nevelésre szükség van; a növekvő sza­bad idő hasznos, értelmes felhaszná­lására nevelni kell az embereket. Keleten és Nyugaton egyaránt. A téma hazai expozéja már címé­vel is fölkeltette az érdeklődést, (öt nyelven adták kézbe.) Tartalma pe­dig meglepetést keltett és érezhetően melegében tekintélyt is szerzett a magyarországi szabad idő kutatásnak. (Amiről eddig — mondjuk ki — itthon se nagyon tudtunk...). A szabad szombatok bevezetésének hatása a munkások szabod idő tevékenységé­nek alakulására“ című tanulmány a SZOT Elméleti Kutató Intézetének cse­peli és győri szabad idő vizsgálatai­ból készült. Átfogóan nincs helyem Is­mertetni, néhány adatára és követ­keztetésére azonban érdemes figyel­nünk. 1967-től két év alatt kb. 1 millió nyolcszázezer dolgozó — többségében fizikai munkás — heti munkaideje csökkent 44 órára Magyarországon a szabad szombatok révén. Ez a munka­időcsökkentés a bérből és fizetésből élő dolgozók 47 százalékát fogja át. A vizsgálatok (jelenleg is folynak) széles körű, visszatérő ún. panelvizs­gálatok mindkét helyen 20 százalékos (kb. 400—500 dolgozó) mintára épül­nek. A szociológusok mindenekelőtt szembenéztek azzal a naiv illúzióval miszerint emlékezhetünk, gyakran hal­lottuk két-három éve - a szabad szom­batok (automatikusan) magukkal hoz­zák a művelődési igények növekedé­és kftette pohárban at ablakába. Véletlenül arra jővén Samu, megállt egy-két szóra az ablak alatt; megtet­szett neki a rózsa, s noha kiderült, hogy kitől származik, elkérte és meg is kapta. Ebből támadt a bonyoda­lom. U gyanis Dérynék már tudomá­sa volt a rózsáról, amint­hogy Gyertyánffy mértéktelen hódola­táról, mert a tehetséges ifjú nyíltan megvallotta előtte csillapíthatatlan szenvedélyét Róza viszont jól ismerte Déry inkvizítori hajlamait, és tartván tőle, hogy keresni fogja a rózsát sietve egy egész csokrot tett a pohár­ba. Csakugyan megjött Déry, mégpe­dig a zsenge szeladonnal együtt $ mindjárt firtatni kezdték a rózsát — Ott van a csokorban a többi közt — felelte Róza bosszúsan és őszinte félelemmel szívében. Am hiába keresték, egy sem volt köztük az iga­zi, mert az igazinak belső szirmaira tűheggyel érzékeny versek voltak írva, amiket Gyertyánffy maga szerzett Megindult a rózsa-háború, s mert Déry tekintélyes hangerőnek volt bir­tokában, messzehangzóan tartott mindaddig, míg Róza meg nem val­lotta, hogy a rózsát Samu őrzi magá­nál e pillanatban. A frissen fölkent poéta azonban nem tudta elviselni, hogy versei hatástalanul hervadjanak el a rózsával együtt; azon melegében elrohant Samuhoz, s csakhamar li­hegve visszatért, kezében a trófeával. Elárulta, hogy csak azzal az ürügy­gyei tudta megszerezni Samutól, hogy maga Róza kéri vissza. Erre már Róza is sarkára állt, haladéktalanul visz- szazavarta az ifjút Samuhoz, hogy adja át o rózsát, utána pedig ered­jen a pokolba verseivel együtt A boldogtalan futár ismét elrobogott, de a rózsát ezúttal nem tudta kézbe­síteni, mert Samu be sem engedte az ajtón, hanem a grádicshoz vezetve, ledobta, miközben éretlen pimasznak titulálta. A rózsa-harc híre messze terjedt, s ezek után nem csoda, hogy eljutott Katona fülébe is. És képzelhetöleg nem éppen valóhű formájában, mert sél, az emberek aktivitását stb. Ez le­het vágyunk, lehet elvárásunk, a való­ság azonban más ma még. Nézzük: Néhány jellemző adat az időmér­leglapok szerint, (tehát ki mivel tölti a szabad szombatját, fontossági sor­rendben): 1. Tv-nézés A további rang­sorskála: Családdal való foglalkozás, rádióhallgatás, passzív pihenés, új­ságolvasás, kertészkedés, háztartási munkák és végül a 8. helyen: könyv- olvasás („Olvasó népért!”...) Egy másik (a gyakorisági) rangsorskála elemzése az emberek tevékenység- rendszerének jellegzetes vonósaira, tendenciáira hívja fel a figyelmet. Eszerint a két vizsgálat alapján a munkáscsaládoknál uralkodó helyzet­ben van az ún. otthonülő tevékenység csoportja. Szolgáltatásokat 1 Egy másik nagyon figyelemreméltó tapasztalat: mind a munkanapos, mind a szabad szombatos hétvégeken viszonylag előkelő helyen állnak olyan tevékenységformák, amelyek a csalá­dok jövedelempótlásában játszhatnak szerepet. Vagyis a felszabadult idő­mennyiség tekintélyes részét pénzkere­sésre, a jövedelem növelésére hasz­nálják. A szabad idő értékelésének, tehát értéktudatának fokát vizsgálva kérdezték meg: elcserélnék-e szabad szombatjukat? Csepelen 1969-ben a megkérdezettek csaknem 30 százaléka hajlandó lenne lemondani szabad szombatjáról valamilyen anyagi jut­tatás fejében. 1970-ben már javult a kép. A megkérdezettek mindössze 15 százaléka „adná el" szabad szombat­ját anyagiakért Mindez bizonyítja, hogy a szabad­idő érték volta még nem áll méltó he­lyen az emberi értékek rangsorában. Értékelése nem bontakozik ki automa­tikusan. Ahhoz, hogy értékeljék az emberek a szabad Idejüket —, tehát a szabad idő tudat kialakításához — intenzív nevelőmunkára, szabad idő­re nevelésre van szükség. (Ezek a ta­pasztalatok mellesleg egybevágnak a Csehszlovákiában és Svájcban végzett hasonló vizsgálati erdeményekkel.) Másfelől a munkoidőcsökkentés lehe­tőségeinek kiaknázásához; az embe­rek, a munkáscsalódok ma általános­ságban meglevő szabad idő szokásai­nak, tevékenységének átalakításához mindenekelőtt meg kell teremteni az anyagi-objektív feltételeket. Különös tekintette! a lakossági szolgáltatások bővítésére is megjavítására. W. E. most már Gyertyónffyval is meggya­núsította Rózát, s így kiáltott fel ma­gában: „Hiszen ez az asszony örö­mest alliance az egész világgal!" íme, az a gyermeteg, oktondi siheder úgy járt, mint a tapasztalatlan légy a pó­kok között, sőt maga is... De nem, erről szó sem lehet! ö nyitott szem­mel járt, s mindjárt átlátott a csel- szövényeken. Valóban, milyen jeles komikai cselszövény ez a rózsa körül! S e gondolat sugallatára meglelte a módot, amivel a vulkán hamvadozó tüzét végképp elolthatta. Színdarabbá formálta a tárgyat, fondorlatos vígjá­téki cselekményt alakított belőle, és evvel a címmel látta el: „Rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között”. Átlátszó célzatosságot vegyített a szereplők elnevezéseibe, amelyből nem hiányzott némi gúny: az idétlen Gyertyánffy Gyerfanorinszky lett, Pre­peliczay Prédahelyi, Déryt Dereshó- zynak nevezte, magának pedig — mert ő sem hiányozhatott — a Flno- lónyi nevet adta. Igen, ő lett a finom szimatú intrikus, aki átlát minden szi­tán, kedvére szövi a cselt, és orruknál fogva vezeti e rövidlátó bábok csa­patát Bujkál, fülel körmönfont ügyes­séggel, szeme a kulcslyukon, s noha a szekrény teteje leszakad alatta hall­gatózás közben, mindvégig a helyzet ura marad. — De amaz asszony szá­mára lesz még mondanivalója szemé­lyesen is! T/" ultsár István úr, a pesti ma- gyár színjátszó köztársaság igazgatója igen jeles műnek találta Katona komikoi darabját, az első ma­gyar vígjátékot s elhatározta elő­adását. Déryné a homályos nézőtér­ről hallgatta oz olvasópróbát, s köz­ben észrevette, hogy egy sötét kö­penybe burkolózott alak foglal helyet a mögötte levő széken. 'A próba vé­geztével a fekete köpönyeges felállt, s Déryné füléhez hajolva, síri hangon így szólt: „Te szerencsétlen!” Aztán félvállra vetve abellino-köpönyege szárnyát, eltűnt a sötétben. Ez volt Katona József életében és műveiben az első és utolsó vígjáték. Utána a tragédiák következtek. Micsoda ital?! (Karikatúra helyett) Fotó: E b János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents