Dunántúli Napló, 1971. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-15 / 113. szám

1*71. május 15. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Gondolatok — idegenforgalom-ügyben A pécsi utcákat, a baranyai tájakat járva a tapasztalatok alapján túlzás nélkül mondhat­juk: megyénk népszerűsége vál­tozatlan - és egyre emelkedő- hazai és külföldi turisták előtt egyaránt. A kirándulócsoportok bizo­nyítják ezt elsősorban, a hosz- szú időre előre lekötött szállás­helyek, no és a vendégek foga­dásával, ellátásával kapcsola­tos, szűnni nem akaró gondok. Az idegenforgalmi igények jobb kielégítését célzó idei fejleszté­sekről gyűjtöttünk adatokat A fejlesztés kevés, a megol­dásra váró probléma sok. Ezek nem is újak és valószínűleg so­káig és sokat beszélünk még róluk (bár szívesebben írnánk ezekről már utoljára). A teljes­ség igénye nélkül csupán a leg­jellemzőbbekről szeretnénk szót ejteni. Szálláshelyek Az idei gyarapodás: 9 szoba- 25 férőhellyel. Ez az új abali- geti motel. Számbavettük a Ba­ranyában jelenleg rendelkezés­re álló férőhelyeket (szállodák­tól a fizetővendég-szolgálatig), s 4100 körül mór elakadtunk. Hág ehhez mérten is kevés a fentemlített gyarapodás, hát még ahhoz, hogy — szakembe­rek véleménye szerint a jelen­legi féröhelyszám kétszeresére lenne szükség ahhoz, hogy az idekívánkozó turistákat ne le­gyenek kénytelenek elutasítani az idegenforgalmi szervek, hogy a jelenlegi, nagyrészt kiránduló idegenforgalom átváltson tar­tózkodó idegenforgalommá (az­az aki Baranyába jön, ne kény­szerüljön arra, hogy a reggeli érkezés után már aznap el is távozzon), hogy ne okozzon gondot különböző, egyidöben jelentkező rendezvények részt­vevőinek elhelyezése. Világos: ilyen férőhely-növelésről egye­lőre szó sem lehet, helyette sze­rényebb lehetőségekkel kell be­érni. A Baranya megyei Idegen- forgalmi Hivatal — más néven: Mecsek Tourist — szimpatikus­nak találná az országos fahá­zas programba való bekapcso­lódást. Ennek keretében állami támogatással és hosszúlejáratú hitellel lehet előregyártott ele­mekből—tehát viszonylag gyor­san — turistaszállókat építeni — megfelelő saját tőke felmutatá­sa esetén. A Mecsek Tourist pedig jelenleg éppen ezzel nem rendelkezik. De ezek a há­zak is motel-jellegűek (a har­kányi campingben szeretnének majd ilyeneket felállítani), Pé­csett pedig változatlanul olcsó, szállodai jellegű férőhelyekre lenne igény. Étkeztetés A szabad szombatokkal meg­növekedett szabad idő révén az az utazás, a turizmus már nem évszakhoz kötött „tevékenység", s Pécs egyébként is az év min­den szakában vonz vendégeket. Ezek elhelyezéséről kell volta­képpen gondoskodni. A vendég nemcsak aludni akar, enni is. A Baranya me­gyei Vendéglátóipari Vállalat nagyon számít a harkányi pavi­lonsor átadására, ahol helyet kap, a szövetkezeti vendéglátó- ipar pedig Pécsváradon tervezi egy új étterem átadását. Ez a várható gyarapodás idén. És hogy mindjárt elmondjuk a kedvezőtlen hírt is: nagyon két­séges a harkányi strand terü­letén lévő Lepke-bisztró idei üzemeltetése és majdnem biz­tosra vehető, hogy a Balokány- strand vendégei ebben az év­ben már kénytelenek lesznek nélkülözni az éttermet. A kettő együtt egyúttal azt is jelenti, hogy étkeztetési kapacitás-bő­vülésről nem beszélhetünk, kü­lönösen nem Pécs esetében. A szakemberek 1973—74-ig nem is számolnak a helyzet javulásá­val. Az új városközpontban épü­lő 3000 adagos étterem és a tévétorony melletti új étterem hozza meg a változást, bár az előbbitől — érdekes módon — nem várnak megváltást. A bel­városban lenne szükség — mond­ják — egy nagy-átbocsátású, gyorsbisztróra. Meg is nevezték a helyet: a régi Vadászkürt. A mi kérdésünk ezzel kapcsolat­ban: mit szól a gondolathoz a Baranyaker? Jóllehet teljes mér­tékben egyetértünk azzal, hogy a történelmi városközpontban (bárhol) szükség van olyan bisztróra, ahol olcsón, gyorsan lehet tömeges étkeztetést lebo­nyolítani - reggelitől vacsoráig. Szállítás A baranyaiak utazási kedvé­nek kielégítésével kapcsolatos a következő probléma. Előbb azonban lássunk néhány szá­mot A pécsi IBUSZ-kirendelt- ség 1968-ban 499, 1969-ben 373, 1970-ben pedig 210 autó­buszt kapott országjáró túrák­ra, s ugyanezekben az években az utasok száma 19 ezerről 15, majd 8 ezerre csökkent. A Vo­lán autóbuszvezető-gondjai köz­ismertek, ebből adódik ez a csökkenés is. Ennek ellensúlyo­zására vezette be a Volán art, hogy vezető nélkül ad bérbe autóbuszt. Ez a szolgáltatás népszerű, s jóval többen ven­nék igénybe, mint amennyire lehetőség van. Talán valami ja­vulást hoz — bár vérmes remé­nyeket ehhez sem szabad fűz­ni — a baranyaiak országjáró kirándulásainak szervezésében az, hogy a pécsi és a megyei Idegenforgalmi Hivatal tanácsi támogatással vásárolt egy-egy új Ikarus 250-es autóbuszt ki­fejezetten erre a célra. De ez végül is csak két autóbusz, et­től pedig nem lehet csodákat várni. A megoldást az jelente­né, ha a Volánnak megszűnné­nek a sofőrgondjai és az erre hivatott profilú vállalat látná el az idegenforgalmi szervek meg­' rendelése alapján - az igénye­ket maximálisan kielégítve - az utaztatást. Álom ez? Egyelőre - igen. * Kik jönnek Baranyába? Az ideutazók zömmel vagy az idő- ! sebb - 55-ön felüli - vagy a I fiatalabb — 20 és 30 közötti - | korosztályhoz tartoznak. Az előb- I biek a nyugdíjas éveket hasz- j nálják fel utazgatsára, az utób­biakat a fiatalság megismerés- ! vágya hozza. És miért jönnek? ; Azért, hogy műemlékeinket meg­nézzék - legyünk őszinték - egyszer. Ha újból eljönnek, már | másért jönnek. S hogy jöjjenek, azért tenni is kell valamit. So­kat. De ez már nem ennek a cikk­nek a témája. Hársfai István Tovább épül az M—l-es autóút i Felvonultak az építők az M— 1-es autóút Tatabánya és Tata közti izakaszára, hogy meg­kezdjék a tatabánya-győri sza­kasz építési munkálatait. Az UVATERV tervei szerint egyelő­re két nyomvonalú út épülne. Az út szélessége hasonló lesz az M—7-es útéhoz, s minden keresztezés külön szinten bo­nyolódik, fel- és lehajtani csak kiépített forgalmi pontoknál le­het. A Tatabánya—Győr közötti 56 kilométer hosszú útszakaszon 35 hidat építenek. A hidak várha­tó összes építési költsége 134,5 millió forint. Az út összesen 1,12 milliárd forintba kerül. Az autó­pálya 21 aluljárón bújik át, 14 esetben pedig vasutak, köz­utak és folyók felett átívelő fe­lüljárón halad keresztül. Az igazi májust tulajdonképpen a parképítők munkája jelzi. Pé­csett a régi és az új városrészben ezrével ültetik ki a cserepes és táptalajos virágokat. A képen látható brigád a József Attila utcában dolgozik. Fotó: Erb János Kétszázezer a takarékban Tamás apó szenvedélye Mindent megkap egy helyen$ a Siklósi ÁFÉSZ „Tenkes" ABC-áruházában Élelmiszerek, hús és hentesáru, zöldség-gyümölcs, tej és tejtermékek, háztartási és kozmetikai cikkek, műanyag és edényáruk, konyhafelszerelési tárgyak NAGY VÁLASZTÉKBAN I ELŐRENDELÉSI HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS! ZENES PRESSZÓI SZÖGLETES FEJŰ, ZÖMÖK ÖREG PARASZT, poros és pe­csétes kalapjának" karimája le- hajlik szemére, s alóla néz rám ravaszul pislogva. Bent járt a szerkesztőségben, azt mondja, írjunk már róla valami „cikket”, ! mert egész életében annyit dől- j gozik, majd belé szakad és a lapok vele eddig még nem fog­lalkoztak. És különben is, nem­rég fényért hoz haza szekéren, keresi a birkáit, eltűnt mind a harmincnégy darab. Ezt is meg kéne írni. Kimegyünk a szelíd dombok aljába szorult kis községbe. | Csendes település, egy bekötő , út mentén. A szürkére, fehérre, bordóra festett présházak kis szölőparcellákat őriznek a domb­oldalon. Színesek a házak, az udvarok tiszták, a jómódúságot sejtető kő és vaskerítések egyi- ke-másika szintén frissen fes­tett. Az autóbusz déli pihenőt tart a zártajtajú élelmiszerbolt előtt. Egy félhivatalos ember­től érdeklődöm Tamás apó után: — RENDES EMBER AZ ÖREG. A téesz éjjeliőre egyébként, de mellékesen sok állatot tart, mindig is jónevű állattenyésztő volt. Hallatlanul sokat dolgozik. Nem is tudom mikor alszik? Egyedül él, de hogy miként bírja az iramot, ez titokI Az információ tehát meglehe­tősen kecsegtető és úgy látom, sikerül majd szépen megrajzol­nom egy küszködő, munkájának élő öregember portréját úgy, hogy iránta érzett tiszteletem átáradjon az olvasóra. Betonjárdán megyünk egy darabig, tiszta, rendes portákat hagyunk el, mondják az utolsó ház baloldalt, Tamás apó rezi­denciája.’ Fotóriporter kollegám a vállán cipeli feketés szögletes bőrtáskában a szükséges kellé­keket. „Szerelnek valamit az öregnél?” — érdeklődik nála egy ember o kapuban. Aztán vége a betonjárdának és illú­ziómnak is. Majd hanyatt esem Tamás apó udvarán. A „biatorbágyi rém”, Matuska Szilveszter nem hagyna magaután nagyobb romhalmazt, mint amit az enyé­szet és az idő művelt itt, talán a világ legrondább paraszti portáján. Düledező foghíjas I kerítés, elrozsdásodott pumpás j kút, baloldalt az istálló, amely i pajtában folytatódik, de a pajta két szárnyú rozzant ajtaját már a vihar sem tudja megmozdíta­ni. Az udvart szemközt lezárja egy omlásnak indult épület, amelynek tetőzete közepén úgy behorpadt, mint egy kehes gebe gerince. Kidőlt a fal is, és a résen tyúkok röpdösnek ki-be, meghatározott cél nélkül. A la­kóház merőlegesen fekszik az utcára A tornác oszlopait ki­cserélték, téglából emelt pillé­rekre s azt hiszem az utolsó percben, különben összeroskad- na az egész tákolmány. Az öreg hangja rezzent fel: j — Velem mindig történik va­lami. Egyszer leestem a széna­kazalról, bordám törtem. Akkor meg évekig a zsába hasogatta az arcomat, örökké felkötött ál­lal jártam. Nemrég meg a ló taposta meg a lábamfejét, lát­hatja, a bakancsot kivágtam, nézze csak, különben nem tu­dom felhúzni. De hát én szívós vagyok. Bolondnak tartanak so­kan, hogy hatvankilenc éves fejjel is- dolgozom mint egy ál­lat, pedig van pénzem, majd­nem kétszázezer forint a taka­rékban. — Az élete ráment Tamás bácsi... — Második asszonytól van egy tizenhat éves fiam, övé lesz minden. Ezt a portát is eladom százezerért... — Ezért nem adnak még tíz­ezret sem. — Nem-e? Én még rossz üz­letet soha nem csináltam. Csapkodja a térdét, jókat ne­vet. — Most mije van? — Két igavonó marha, aztán két szép üszőm, mindegyik meg­ér fejenként vagy tizenötezret, a bika meg hét mázsás, leg­alább huszonkétezer forint. Ot anyakocám van, baromfi meg a jóég tudja mennyi. Talán negyven. — MIKOR ALSZIK? — Hazajövök az őrségből hajnalban, etetek, utána egy kicsit ledőlök. Két-három órát. Ennyi elég. Akkor takarmányt hozok, meg aztán van ezer négyszögöl föld, azon is van munka. Az az ezer négyszögöl tudja mennyit hoz nekem egy évben? Tavaly negyvenezer fo­rintot. Kaprot termesztek rajta és a savanyítóüzemek úgy vi­szik, mint a cukrot. No de csi­nálják meg a képet rólam, meg a marháimról. Gyorsan ótbiceg az udvaron, a nehéz szekeret rúdjánál fogva szinte kirántja a pajtából, az­tán elé köti a két igavonót, utá­na az üszőt vezeti ki. De az üsző vad, ugrál, szaladgál az udvaron, az öreg káromkodva utána, egy bunkóval odasóz ne­ki, megjuhószkodik, a szekér­oldalhoz köti. — Most nézzék meg a bikát, ezt a szép dögöt, ilyen a járás­ban nincs! Csak néznénk, mert a bikával valóságos viadalt vív az istálló­ban. Káromkodik, a bika böm­böl, végre megjelenik csapzot- tan, kalap nélkül Tamás apó, vállán átvetve a hosszú kötél és húzza-vonja az állatot. Derűs képet vág felénk az öreg, mind­járt kint lesz a bika. Csak hogy Tamás apót a kötélnél fogva fejével visszarántja oz állat az istállóba. A BIKA IS LIHEG. Tamás apó is. Föladja a mérkőzést, kibot­ladozik az udvarra és onnét szidja a hétmázsás vadállatot Pedig szerette volna, ha a ké­pen együtt lenne az egész „csa­lád". Mindegy, beáll a tehenei közé, tenyerével oldalt lesimítjo ősz haját és belenéz a gépbe. — Ha ennyi pénze van, miért nem hozza rendbe a házát? — Nekem így is jó. — A községben megszólják. Mondják is, nem igazi gazda az olyan, akinél „fut minden”. Nem válaszol, csak hirtelen elszomorodik, leül a székre, tér­dei közé ereszti a kalapot, szin­te összeroskad az egész ember. „Asszony nélkül semmi nem megy" — motyogja magának, i Ez a szívós, erős öregember, lé­lekben oly roskatag, mint ez o pusztuló paraszti hajlék. Első asszony meghalt, a második el­hagyta, a jóég tudja merre jár. A fiú Mohácson él és várja az apját: Hagyjon itt mindent, verje szét a romokat, vagy gyújtsa fel és költözzön be a városba, pihenjen végre, hat­vankilenc év után. De az öreg nem megy, csak ígéri és még sem megy. Fogja őt a kupor- gató-gyűjtögető szenvedély, amely előbb-utóbb a sírba is viszi. Rab Ferene Hozzászólás cikkünkhöz Megjegyzés a „Sörgeneráció"-hoz Nagy érdeklődéssel olvastuk a Dunántúli Napló május 7-i számában megjelent jegyzetet, mely az Alkoholizrríus Elleni Társadalmi Bizottság ez évi munkatervének megtárgyalásá­hoz fűz gondolatokat. A jegy­zet írója elmarasztalja az ifjú­sági szövetséget az alkoholiz­mus elleni küzdelemben kifej­tett tevékenységéért és felvilá­gosítja a KISZ illetékeseit a szövetség tennivalóiról, arról, hogy „nem lenne haszontalan időtöltés” számunkra a bizott­ságban való közreműködés. H. I. jegyzetíró nagyon találónak ítélte az egyik felszólaló meg­állapítását, mely szerint most nő fel a „sörgeneráció”. Az érdekelt jogán szeretnék H. I. írásához pár megjegyzést fűzni, hangot adni annak a több tiltakozó fiatal véleményé­nek is, akik az írás megjele­nése óta felkeresték az ifjúsági szövetséget. A KISZ minden társadalmi összefogást segít, mely a társa­dalmunkban tapasztalható ká­ros jelenségek ellen harcol és az ifjúsági szövetség program­jában a fiatalok nevelésére kapott megbizatásában, az egészséges gondolkodású, test­ben és lélekben egyaránt fej­lett szocialista, művelt ifjak nevelésén fáradozik sokoldalú tevékenységével. Nem kívánjuk elhatárolni ma­gunkat a jegyzetben foglalt jogos kritikától, de úgy véljük, hogy az alkoholizmus elleni küzdelmet nem egy ülésen va­ló részvétel, avagy távolmara­dás dönti el! Példaként szeret­ném elmondani, hogy a KISZ nem kerékkötője az alkoholiz­mus elleni küzdelemnek, ha­nem lehetőségéhez mérten ak­tív szervezője is. A KISZ propa­gandája a szeszmentes szóra­kozóhelyek létrehozása, mint az alkoholizmus elleni küzdelem egyik formája, előkelő helyen szerepelt és nem a szövetség hibája, hogy nincsenek szesz­mentes, színvonalas, kulturált szórakozóhelyek Pécsett és a megyében az ifjúság létszámá­nak megfelelően. Valamennyi vezetőképző prog­ramunkon, az ifjúság érdekvé­delmi fórumain igyekszünk be­mutatni az alkoholfogyasztás káros következményeit, egész­ség és jellemromboló hatását. Abból, hogy állítólag 5 pécsi kollégistát egy házibuli után kijózanítóba szállítottak, hogy érettségi banketteken alkoholt is fogyasztanak, miért vonható le az az egyoldalú következte­tés, hogy a KISZ-nek és csak a KISZ-nek sok tennivalója van az alkoholizmus elleni küzdelem­ben? Ügy vélem a cikkíró is egyetért abban, hogy a házi­bulin, banketteken elsősorban a szülők felelőssége, hogy mit fogyasztanak a fiatalok. Amikor a párt KB az ifjú­sággal kapcsolatos kérdéseket elemezte, ugyancsak arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy az if­júság nevelése nem kizárólag a KISZ feladata. Részt veszünk és részt kérünk erőnkhöz, lehe­tőségeinkhez mérten az ifjúság széleskörű nevelő, felvilágosító munkájában. Ahhoz, hogy a fiatalokat helyes életmódra le­hessen nevelni, az ifjúsági klu­bok számán, felszereltségén, otthonossá tételén, az ifjúság sportolási lehetőségeinek szé­lesítésén van még mit javítani, amihez a KISZ ereje kevésnek bizonyul. Hogy kevesebb sört fogyasszanak a kereskedelem­nek is erőfeszítéseket kelt ten­nie, hogy az élvezhető üdítő­italok köre növekedjen, hogy valóban üdítsenek és akkor ta­lán nemcsak a fiatalok köré­ben csökken az alkoholtartal­mú italok fogyasztása. Az érdekelt jogán egyetértve a cikkíró és az Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság azon törekvéseivel, hogy ered­ményesebb akciót kell folytatni a szeszfogyasztás ellen, célsze­rűnek tartanám, ha a jószán­dékú törekvések mellett az ob­jektív lehetőségeket is vizs­gálat tárgyává tennék. Gergely László KISZ megyei titkár #

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents