Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-11 / 86. szám

s DUNANTÜLT \APlO 1911. április 11 A világűr meghódítása Űrhajósok, tudósok nyilatkoznak Mit vér a 70-es években az űrkutatástól? „Kapcsoljuk Delhit és Santiagot!" Rádió- és tv-műsor az egész Földről Április 5-én és 6-án, Gagarin űr­repülésének 10. évfordulója alkalmá­ból űrkutatási tudományos tanácsko­zást rendeztek Budapesten, a Techni­ka Házában. A tanácskozás szüneté­ben munkatársunk a következő vil­lámkérdést tette fel az ülés több résztvevőjének: Mit vár az 1970-es űr­kutatásoktól? Alább közöljük a válaszokat: B. Borisz legorov, oz 1964-ben fel­lőtt Voszhod 1. űrhajós orvosu: Vé­leményem szerint orbitális űrállomá­sok keringenek majd a kozmoszban. Tömeges méretekben jelennek meg az emberek az űrben. Remélem, én is köztük leszek! Aimár Iván csillagász: Az emberi­ség automatákat indít a Naprendszer összes bolygójára, beleértve a Plútót is. A 70-es évek azonban nem lesznek elegendők arra, hogy a Naprendszer külső övezetéből visszatérjenek a ra­kéták. Megszületik a rakéta és re­pülőgép kombinációja, kövelkezés­Ma már nem kétséges, hogy az ember egyedül van a Naprendszer­ben. Amióta ez nyilvánvalóvá vált, sok tudós elme foglalkozott avval a kér­déssel: elképzelhető-e fejlett civilizá­ció más naprendszerekben, s ha igen, kicserélhetnénk-e velük a tapasztala­tainkat? Erről a témáról írt tanulmányt Marx György Kossuth-díjas egyetemi tanár is a Valóság című folyóirat egyik számában, illetve tartott elő­adást a napokban Budapesten. ÖTVENMILLIÓ CIVILIZÁCIÓ? Az első kérdésre - ti. lehetséges-e fejlett civilizáció más naprendszerek­ben? - a tudósok többsége igennel felel. Ez érthető is, hiszen azt állíta­ni, hogy a Tejútrendszer mintegy 100 milliárdnyi csillaga közül csak egy — tehát a mi Napunk — körül alakulha­tott ki élet, épp olyan oktalanság vol- .na, mint a geocentrikus világkép volt valaha. Közismert, hogy egészen Ko­pernikusz fellépéséig azt tartották, hogy a Föld a világmindenség közép­pontja, a Nap, a bolygók és csillagok csak arra valók, hogy lehetővé és szebbé tegyék az életünket. Rengeteg számítás készült már ar­ról, hogy hány olyan csillag lehet Ga­laktikánkban, melynek övezetében magasrendű élet, fejlett civilizáció képzelhető el. Marx György azok kö­zé tartozik, akik tudóshoz illő mér­téktartással számolnak, de még így is mintegy 50 millióra becsüli az ilyen csillagok számát. Eszerint kb. 50 mil­lió civilizáció létezhet Tejútrendsze­rünkben Sajnos, a legtöbb mérhetet­len távol van tőlünk, hiszen a Ga­laktikának mintegy 100 ezer fényév az átmérője, tehát 100 ezer évbe kerül, mire a Galaxis egyik „végéből" eljut a fény a másikba. 2740 ÉV MÚLVA ÉRKEZIK VALASZ? Az emberiség persze nem a legtá­volabbi civilizációkkal akar kapcsola­tot létesíteni, hanem a legközelebbi- ekkel. A kérdés: mit értsünk a „leg­közelebbi" fogalmán? Milyen átlagos távolságban lehetnek azok a csilla­gok egymástól, melyek mellett fejlett és tartós civilizációk alakulhattak ki? Marx György erről is számításokat végzett, s az eredmény, amit közöl, bi­zony kiábrándító. Eszerint oz ilyen csillagok átlagos távolsága 1370 fény­év. Más szavakkal: ha üzenetet su­gárzunk a világűrbe, a valószínűség­számítások szerint csak 1370 eszten­dő múlva veszik valahol híradásunkat, s további 1370 esztendő telik el, mi­re a válasz megérkezik. A kozmikus Az oldalt irta és összeállította: MAGYAR LÁSZLÓ képp az űrhajók lágy lesiklással ér­hetnek Földet. Állandó űrállomást építenek a Föld közelében, mely vál­tott személyzettel üzemel. Róka Gedeon csillagász: Eldől a nagy kérdés, van-e élet a Marson? Feltevésem szerint valamilyen növényi élet várható. Az egész biológiai tu­dományok számára óriási jelentőségű lesz a földi és marsbeli élet összeha­sonlítása, fellendülhet a biológia alaptörvényeinek kutatása. Talán még a 70-es évek végén óriási táv­csövet állíthatunk fel a Holdon. A Holdon sokkal könnyebben mozgat­hatnánk az ilyen távcsöveket, hiszen jóval kisebb a gravitáció, mint a Föl­dön. A holdtávcső lehetőséget nyújt arra, hogy az emberi megfigyelés ha­tárai messze kitolódjanak, hiszen ott nem zavarná a munkát légkör. Talán még a szomszédos csillagok feltétele­zett bolygóit is megláthatnánk. Ny. Borisz Rogyionov professzor, a Szovjetunió Űrkutatási Intézetének üzenetváltás időtartama tehát meg­haladja a két és fél ezer esztendőt. Egy történelmi példával illusztrálva Morx György megállapításait: időszá­mításunk előtt 776-ban tartották meg az első olimpiászt a régi görögök földjén. Ha a régi görögök üzenni tudtak volna, csők most érkezne meg a válasz. A TÖLGYFA PÉLDÁJA Kisebb távolságokra már ma is üzenni tudunk, a nagyobb térközök áthidalásához viszont — mint Marx György hangsúlyozza — a XXI. század technikája szükséges. A kérdés csu­pán az: van-e az egésznek gyakor­lati értelme? A mai nemzedékek számára szinte semmi. A kérdést azonban nem le­het a mai nemzedékek számára meg­ítélni. Közismert például, hogy az erdei tölgyfa 80—100 éves korában válik „vágáséretté", s mégis, évről évre tölgyesítünk az erdeinkben. Ugyanezt mondhatjuk akkor is, ha 2—3 ezer év távlatában gondolko­zunk. Az emberiség számára rendkí­vül lelkesítő lenne az a tudat, hogy nem egyedül él a jeges világűrben. Egy esetleges üzenetváltás felmérhe­tetlen haszonnal járhatna a homo sapiens számára. Ne felejtsük el ugyanis, hogy az emberi kultúra igen fiatal. Ha arra gondolunk, hogy alig tíz éve kezdődött meg az űrrepülés korszaka, s ami a Napot illeti, további 6 milliárd évig még változatlan erővel sugározza fényét és melegét a Föld­re, azt is mondhatnánk: alig hagytuk el a csecsemőkort. Marx György való­színűség-számításai arra mutatnak, hogy a feltételezett civilizációk több­sége évmilliókkal idősebb, mint a miénk. Tehát olyan ismeretek birtoká­ban lehetnek, amelyekről nekünk még sejtelmünk sincs. A KÖZELI CSILLAGOK ES A SZERENCSE A Marx György által említett 1370 fényév-átlagszám. A Tejútrendszer csillagai ugyanis „mindössze" 8 fény­év átlagos távolságban fekszenek egymástól. Több mint 30 olyan csil­lagot ismerünk, amelynek a Naptól számított távolságra nem haladja meg a 4,2—16 fényévet, köztük az Epszilon- Eridanit, Tau-Cetit stb-t, amelyeken — a mai tudásunk szerint — fejlett élő­lények is kialakulhattak. Albert Du- crocq francia tudós, meg mások, olyan - Naphoz közeleső — csillagokról ír­nak, amelyeknek valószínű sötét kísé­rőik - tehát bolygóik — vannak. Ha tehát nagyon szerencsések len­nénk, nem kellene évezredekig vár­nunk arra, hogy megismerkedjünk egy másik égitest intelligens lényeivel. Hogy valóban szerencsések leszünk-e, vagy pedig évezredek telnek el az első értelmes jelig, arra csak a jövő adhat választ. osztályvezetője: Olyan gyorsan fej­lődnek az űrkutatások, hogy fantasz­tának kell lennie az embernek ahhoz, hogy prognózisokba bocsátkozzék. Véleményem szerint a kutatások egyik főirányát az fogja meghatározni, hogy a kozmikus viszonyok milyen hatással vannak a Föld, az emberiség életére. Van még tisztázatlan kérdés ezen a téren! Folytatódik a Hold, Mars és Vénusz ostroma, s megkezdődik az óriásbolygóké is. Különösen a Jupiter­re vagyunk kíváncsiak! Úgy vélem, je­lentős eredmények születnek majd az asztrofizikai, tehát a Napon és csil­lagokon lejátszódó alapfolyamatok kutatásában, s ez nagy mértékben ki­hat majd a Földön folyó fizikai alap­kutatásokra is. Dezső Loránd, a debreceni Napfi­zikai Obszervatórium igazgatója: Mint napfizikus „haza beszélek", de talán nem önző módon! Számunkra ugyanis az összes égitestek közül a legfontosabb a Nap, hiszen attól függ az életünk. Remélem, hogy a 70-es években egy olyan mesterséges bolygót bocsátanak fel, mely a Mer­kur és a Nap között kering, olyan kö­zel a Naphoz, amennyire csak lehet­séges. Csak ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal kísérletezhetünk, hi­szen arra a tüzes pokolra nem száll­hat le senki. Ha a Merkur és Nap kö­zött keringő mesterséges bolygó tv- kamerákkal és kitűnő műszerekkel lesz felszerelve, előbb értesülhetünk azokról a Napon lejátszódó folyama­tokról, amelyek jelentős időjárásválto­zásokat és mást idéznek elő a Föl­dön. Marx György Kossuth-díjas profesz- szor, az MTA és a Nemzetközi Asztro­nautikai Intézet levelező tagja: Nem arról kívánok beszélni, hogy milyen utakat tesznek meg várhatóan. Leg- fontosobb kérdéseink egyike: hogyon keletkezett a Naprendszerünk? Erre még ma sem tudunk biztos választ adni. Ezt kutatják a Földön, s az Apolló űrhajó utasai is azért vadász­tak a Holdon ötmilliárd éves kőzetek után, hogy közelebb jussunk a cél­hoz. Úgy vélem, a 70-es években el­dőlhet a nagy kérdés. S eldőlhet az is, hogy van-e élet a Marson? Ha lenne, az a XX. század legnagyobb biológiai felfedezése volna ai embe­riség számára. Egyébként nem vagyok biztos abban, hogy az utóbbi kérdés­re mór a 70-es években választ ka­punk. Befejezésül Anatolij Filipcsenko, az 1969-ben felbocsátott Szojuz 7. három személyes űrhajó parancsnokának szavait idézzük. A. Filipcsenkót nem kellett megkérdezni, előadásában mondotta el, ami e körinterjú végére kívánkozik: Fokozódik majd az ember szemé­lyes részvétele minden űrkutatási te­vékenységben. Szerintem ez múlhatat­lanul szükséges. Mert igaz ugyan, hogy a kutya hűséges barát, de a ku­tya sem tudja elmondani, hogy mit látott „odafent". Ami az automatákat illeti, sok csodára képesek, megsok­szorozhatják az ember erejét, különö­sen akkor, ha az emberi tevékenysé­get a jövőben jobban összehangol­ják az automatákéval. De azért, az automatákról szólva ne felejtsük el, hogy amikor Armstrongék a Holdra leszálltak, az automata egy kráterbe akarta „ültetni" őket. Ki kellett kap­csolni az automatát - jobb volt a ké­zi irányítás. Ez az eset is azt bizonyít­ja : az automata nem versenyképes az emberrel. Hogy is lehetne, hiszen ha egy olyan automatát akarnánk szer­keszteni, mely megközelítően annyit tud, mint az emberi agy, akkora len­ne az automata, mint egy ház! Hogy lehetne fellőni, mozgatni egy ház nagyságú monstrumot? A jövőben fokozódni fog majd az űrkutatás nemzetközi jellege. Ez ért­hető is. Remélem, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia is kijelöli az első ma­gyar űrhajóst, hiszen szükség lesz ró, mert a világűr ostroma nemcsak né­hány ország — az egész emberiség ügye. A Magyar Televízió már most is kapcsolni tudja Moszkvát, Párizst és Londont, mikor tudja majd kapcsolni Delljiit, Santiagót és Melbourne-t? Megvalósítható-e az egész Földre ki­terjedő rádió- és tv-műsorvétel, mikor válik az hétköznapivá és megszokottá, ami a mexikói labdarúgó világbaj­nokiág idején még kivételes volt? Mi­kor tudjuk majd telefonon felhívni, vagy egy gyors távirattal megörven­deztetni a Föld bármely pontján élő barátunkat? A tudósok válasza: tíz éven belül. Ha a hírközlő mesterséges holdak hálózata teljesen kiépül. Szovjet és magyar kutatók foglal­koztak evvel a témával Budapesten, o napokban megtartott űrkutatási ta­nácskozáson. Mint ismert, a Szovjet­unió, illetve az USA több távközlési műhóidat lőtt fel az utóbbi években. Ami la szovjet eredményeket illeti: ma Vladivosztoktól Ashabadig, Ashabad- tól Arhangelszkig, tehát az egész Szovjetunió területén venni lehet a * * *- Harminchét űrhajót indított útnak a Szóvjetuniá és az Egyesült Államok az 1961. április 12. és 1970. december 31. között eltelt csaknem tíz év fo­lyamim. A múlt év végéig összesen 48 hóldrakétát lőttek fel a szomszé­dos égitest kutatására. *- Az idén tartják meg a Nemzet­közi Asztronautikai Szövetség XXII. kongresszusát Brüsszelben. Az aszt­ronautikai kongresszusokon a műszaki és űrkutatási problémáktól kezdve oz ürjogtß minden téma szerepel az elő­adásokban. moszmii televíziós központ, illetve más szovjet városok tv-műsorót. Tele­fonbeszélgetésekre, illetve táviratok feladására is fel lehet használni a Molnyija-1 típusú mesterséges hol­dakat. A szovjet kutatók számításai szerint 3-4 ilyen műholddal megfelelő össze­köttetést lehet teremteni a Föld egész északi féltekéjén. De miért is kell még esetleg tíz évet várnunk? Azért, mert a mestersé­ges holdas tv-közvetítés - az ehhez szükséges földi vevő- és erősítő állo­mások kiépítését is beleértve - ma még meglehetősen költséges. Az egész világon azon fáradoznak, hogy lehetne csökkenteni e költségeket, s úgy vélik, tíz éven belül megoldják a problémákat. Jelenleg három nemzetközi társu­lás koncentrálja erre az erejét. A szocialista országok az interszputnyik, a nyugat-európai országok pedig a Comest-szervezetbe tömörültek. Az Intelsat-szervezet amerikai irányítással működik.- Négy bolygót, egyszerre. A csilla­gászok szerint 1979 régén lehetőség nyílna egy olyan rakéta felbocsátá­sára, mely elhalad a Jupiter, Szatur­nusz, Uránusz és Neptunusz mellett, s az út csak mintegy 8 évet venne igénybe. Azért kellene 1979-ig várni, mert a négy keringő bolygó akkor kerülne az űrkutatás szempontjából kedvező helyzetbe. Ekkor még a Ju­piter gravitációs terét is fel lehetne használni a rakéta pályájának mó­dosítására. * — Mintegy négymillió felvételt készí­tettek eddig bolygónkról, a Föld kö­rül keringő mesterséges égitestek. Üzenetváltás a világűrben? Érdekes adatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents