Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-10 / 85. szám
1971. április 10. DUNÁNTCLl NAPIO Vízió az egyedüli megoldás? Jelentős víznyerőterület Komló tőszomszédságában Kiaknázását nem lehet halogatni! „Külön alagutat kellene fúrni, melyen át Pécsre vezethetnénk a vizet. Az alagút fúrása közel 200 000 forintba kerülne... A költségtől nem szabad visszarettenni, mert a mai helyzet, mikor napról napra több órán át nélkülözni vagyunk kénytelenek a vizet (!), tarthatatlan és a mérnöki hivatalnak már sok megtámadásban volt része, hogy még mindig csak a kísérletezésnél tartunk... Talán az orfűi forrás az, mely meghozza a rég várt megoldást.” (Idézet a Pécsi Napló 1898. október 30-i számából.) „Tekeres községtől északra, ott ahol a völgy nyugatra hajlik el, mintegy 60 méterre szűkül össze. E völgy a Víziétől kezdve idáig öt kilométer hosszúságban 200—300 méter átlagos szélességű. A völgyszűkület helyén kellene megvizsgálnunk a víz duzzasztásának lehetőségét... Az említett helyen elgátolva tekintélyes mennyiségű vizet gyűjthetünk össze ... A vizet csövekkel a gáttól... vezethetnénk át abba a vplgybe, mely Komló és környékének természetes vízlevezetője. Ez a hasznosítási mód lenne a legegyszerűbb és Komló ipari vízproblémájának megoldását jelentené.” (Részlet Szabó Pál Zoltánnak, a MTA földrajzi állandó bizottságában 1952. május 15-én elhangzott előadásából.) ÖNCÉLÚ TÖRENDSZER? A két idézet között eltelt Időben többször is felvetődött a Vízfő időnként hihetetlen mennyiségű vize hasznosításának gondolata, de ez csak az utóbbi után egy évtizeddel Öltött testet,- - s egy- újabb évtized alatt alakult ki az a három. tóból álló tárrendszer, amely a kezdeti bizalmatlanság után ma már évről évre nagyobb népszerűségnek örvend, s bár az ellentábor változatlanul megvan. A Vízfő és a Herman Ottó tó védett terület, a kettő között pedig a rohamosan fejlődő üdülőterület jelzi, hogy az emberek elfogadták a vidéket pihenőhelyül (ami az „öncélúság” beszédes cáfolata). A vízfői víz másirányú hasznosításának gondolatát a tórendszer létesítésével nem vetették el. A közelmúltban vált ismertté az a terv, hogy a forrást „megcsapolják” és a vizet Komlóra, pontosabban a kőlyuki tározóba viszik a bányászváros vízellátásának javítására. KOMLÓNAK VlZ KELL Komló hosszú idő óta komoly vízgondokkal küszködik. Rendszeres a korlátozás a nagyfogyasztóknál, a lakosság is kevesebb vízhez jut a szükségeltnél. Napi 3—4 ezer köbméter vízre lenne még szükség a mai 8 ezer mellé, hogy a jelenlegi igények szerint ne lehessen vízhiányról beszélni. A városnak nincs pénze új víznyerő területek kutatására, a vízfői megoldás pedig nagyon olcsónak látszik (a terv szerint 12 millióba kerülne az egész). Kérdés azonban, hogy olcsósága mellett is biztonságos megoldás-e? A Vízfő sokéves vizsgálata azt mutatja, hogy vízháztartása az időjárásra, a csapadékra igen érzékeny. Csapadékban gazdag időszakokban napi soktízezer köbméterben mérhető a kiömlő víz menynyi sége, máskor meg az ezret éri el. Sőt! Az emlékezetes 1968-as aszályos nyáron — Tizennégy és félmillió forintot költ a negyedik ötéves tervben baranyai beruházásokra a Patyolat. Ebből az összegből Pécsett két, Mohácson és Komlón egy-egy új szalont létesítenek és sor kerül néhány fióküzlet korszerűsítésére is. hónapokig olyan csekély volt a hozama, hogy a tavak is egészen elapadtak. Világos tehát, hogy ilyen szeszélyes forrásra nem lehet egy város vízellátását alapozni. AGGODALMAK A Baranya megyei Tervező Vállalat készíti a víz átvezetésének tervét, s ehhez végeztek számítást, hogy mikor mennyi vizet lehet elvinni. A maximumot — napi 4 ezer köbmétert — a téli hónapokban, a 2 ezer köbméteres minimumot tavasszal-ősszel vennék ki, nyáron pedig szünetelne a vízkivételezés. A kivett víz a Vízfő feleslege lenne — az, ami a tavak árapasztóján amúgy is elmegy. Ez felveti a kérdést: ha a forrás feleslegét a kiömlés helyén elviszik, vajon a vízcserélődés nagymérvű lelassulása nem borítja-e fel a tavak biológiai egyensúlyát, ami pedig beláthatatlan következményekkel járhat. Érthető tehát azok aggodalma, akik féltik a tórendszer jövőjét még akkor is, ha a víz kivétele egyelőre a jelenlegi terv szerint menne. Mert van-e biztosíték arra, hogy ha a város vízellátása megkívánja, nem viszik-e el nyáron is a vizet? Senki sem tagadhatja ugyanis, hogy a város érdeke mögött másodlagos szerepet játszhatnak az üdülési és sportcélok. A kérdések megválaszolása nem a mi feladatunk. Az érdekeltekkel folytatott beszélgetéseink alapján azonban tényként leszögezhetjük: a vízfői megoldás semmiképpen sem tekinthető véglegesnek már csak azért sem, mert hosszú távon nem oldja meg Komló vízellátási nehézségéit éppen rapszódikus volta miatt. Más lehetőség után kell kutatni. VAN MZ! Kutatásról nincs is nagyon szó, inkább bizonyításról. A közelmúltban a Hidrológiai Társaság pécsi csoportjában nagy feltűnést keltett Hónig Gyula geológus előadása, amely a Komló tőszomszédságában levő víznyerő területről adott hírt. A mecsek- jánosi—mecsekpölöskei völgyben már a század első évtizedeiben mélyített szénkutató fúrások is számottevő víz- mennyiséget tártak fel, a 60- as évek elején pedik a K— 150-es fúrás nem várt vastagságú vízadó réteget nyitott meg; a nagy erővel kifolyó vizet rendkívül sűrű iszappal sem tudták teljesen elnyomni. De ez a fúrás is szénre ment, s a vízzel nem törődtek eléggé. Az eltelt évtized alatt több más szénkutató fúrás adatainak feldolgozása során ismertté vált a terület földtani felépítése, amiből a geológus megállapíthatta: az itt mélyítendő kutak napi 4—5 ezer, de vízszegény időszakban is 3 ezer köbméter vizet adnának egész éven át. A terület előnye: itt vezet át a nagykapacitású (és ez idő szerint csak részben kihasznált) vezeték, amely Komló két távolabbi víznyerő területéről, Oroszlóról és Ligetről szállítja a vizet. Hónig Gyula szerint kockázatmentes kutatásról lenne szó. A 400—500 méterig mélyítendő fúrásoknak azt kellene igazolni, hogy a geológus által becsült vízmennyiség mennyire felel meg a valóságnak. GAZDA KELLENE A KUTATÁSHOZ De ki fedezze a kutatási — vagy talán feltárási — költségeket? Komlónak e célra nincs pénze, s úgy néz ki, a megye sem tud erre fedezetet biztosítani ebben az ötéves tervben, bár elsősorban a megyén belül kellene megteremteni erre a feltételeket. A beszélgetések során elhangzott olyan gondolat, hogy az Országos Vízügyi Hivatal, amely másutt is finanszíroz vízkutató fúrásokat, miért ne nyújthatna támogatást Komló térségében is ilyen tevékenységhez. De megtehetné ezt esetleg a Központi Földtani Hivatal is, amely — mint ismeretes — éppen Eilend térségében támogat egy termálvíz-kutató fúrást. Ezek csak ötletszerűen vetődtek fel azzal, hogy ha nagyon kell — márpedig minden emellett szól — meg lehetne találni a feltárás útját és nem maradna Komló közelében kihasználatlanul egy jelentős víznyerő terület. Hársfai István Egy számítás alapján évente mintegy 15 millió forint kárt jelent a népgazdaságnak Pécsett a Siklósi úti gyakran és hosszabb időn keresztül lezárt vasúti sorompónál a várakozó gépkocsik időkiesése. De • nemcsak ez indokolja a pécsiek régi kérését, a felüljáró megépítését. Különösen hétvégeken az egyre növekvő — Harkány felé irányuló — gépjárműforgalom, a kertvárosi épülő új lakótelep és nem utolsósorban a Pécs— Harkány vasútvonal tervezett megszüntetése — amelynek hatásaként a jelenleginek többszörösére nő majd a közúton lebonyolításra kerülő forgalom, valamint Pécs közlekedési szerkezetének megváltoztatása — mindez együttesen sürgető igénnyel veti fel a felüljáró megépítését. A KPM Közúti Igazgatóságán nyert információ szerint a tervezés és a különböző tárgyalások jó ütemben haladnak. A napokban az UVATERV, a Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat, a KPM Közúti Igazgatósága és a kivitelező vállalatok szakemberei a csapadékvíz elvezetésére épülő csatorna végett járták be a tervezett felüljáró környékét. A csatornahálózat megépítése nem kevesebb A szovjet űrhajós- és tudósküldötlség n sajtókonferenciája A hazánkban tartózkodó szovjet űrhajós- és tudósküldöttség pénteken a Ma- j gyár Sajtó Házában újság- | írókkal találkozott. A sajtó- konferenciát dr. Mihályfi j Ernő, az MSZBT elnöke nyitotta meg, majd V- I- Jaz" j dovszkij professzor, a szovjet delegáció vezetője számolt be j a küldöttség élményeiről. Az újságírók ezután szá- ! mos kérdést tettek fel az j űrhajós műszaki és biológiai * feltételeire vonatkozóan, ame- : lyekre válaszolva Borisz Je- gorov, az első orvosűrhajós ; elmondotta: a súlytalanság : állapotának az emberi szer- ; vezetre gyakorolt hatásával j két szempontból is foglal- : koznak. Modellezik a súlyta- j lanság állapotát, s vizsgálják a szív-, és a keringési szervek, valamint az érzékszervek reakcióit a földitől eltérő körülményekre. mint 25 millió forintot visz el, — a felüljáró építésére szánt 100 millió forintból. A híd, a felüljáró — a Budapesti Hídépítő Vállalat építi — 380 méter hosszú lesz, — a vasút feletti magassága 6 méter. A hídon — szélessége 15.5 méter, — két-két nyomsáv áll majd a gépjárművek rendelkezésére. A gyalogosak részére a nyugati oldalon képeznek ki 2 méteres járdát. Az építkezés megkezdésének előfeltétele: 63 lakást, illetve házat kell szanálni. A Pécs városi Tanács irányításával 12 lakás szanálása már befejeződött, ebben az évben még 51 lakás szanálását kell elvégezni. A" költség ugyancsak tetemes:' közel 90 millió' fóriht. Az előkészületek jó ütem-' ben haladnak és ez év második felében megkezdődik a felüljáró építése. Az építkezés megkezdésével egyidejűleg a forgalmat is átterelik: megszűnik a Rózsa Ferenc utcában a gépjármű- forgalom. Az építkezés ideje alatt tehát a pécs—harkányi forgalom a Légszeszgyár utcán és a Bajcsy Zs. úton bonyolódik majd le, mindaddig míg a felüljáró el nem készül. A tervek szerint a felüljárót 1973 végére átadják a forgalomnak. G. F. Tagjelölt táskarádióval Mit tenne, ha tanácstaggá választanák? — Hány fiatal van Nagy- vátyon? — Tizenhét. — Biztos? — Biztos, — mondja Péter Ilona, a nagyvátyi KISZ alapszervezet titkára, és mosolyog hitetlenségemen, mert igazán nem nagy kunszt számon tartani azt a pár szál fiatalt, aki a községben él, és különben is minden szombat-vasárnap találkoznak egymással az eszpresszó- klubban, a nagyvátyi fiatalok „saját rendelkezésű” helyiségében. Majd minden alkalommal tizenheten vannak, ritka, ha valaki elmarad, jól érzik magukat egymás társaságában, akkor is ha csak lemezhallgatásról, táncról van szó, akkor is amikor komolyabb témára kerül a sor, beszélgetni, vitatkozni, vetélkedni kell. Mielőtt leültünk beszélgetni. már sokat tudtam róla. Bevallom, egy kicsit „hátulról jöttem”, és először a falubeliek véleményét tudakoltam, — ismerik-e, hogyan ismerik Péter Ilonát? Ismerik, tudják, hogy mit csinál, — a jól működő, állandóan együtt tartó KISZ szervezet munkája nem maradt visszhang nélkül. A jelölő gyűlésen, amikor felvetődött, hogy ő is képviselhetné a nagyvátyiak érdekeit a szent- dénesi közös községi tanácsban, egyetlen ellenvetés sem volt, idősek, fiatalok úgy érezték, hogy méltó „képviselőt’’ találtak Péter Ilona személyében. — Azt hiszem a bizalmat egy kicsit az édesanyámtól örököltem. Nyolc éven át volt tanácstag itt a községben, és talán arra gondoltak az emberek, hogy most én folytassam azt a munkát, amit édesanyám abbahagyott. — Szeret itt élni? — Csak itt szeretek. Kereskedőtanuló iskolába jártam, lenne helyem Szigetváron, de én inkább visszajöttem. Semennyiért sem cserélnék senkivel. Nagyon szeretem a kertészetet, — tessék csak nézni, ezeket a salátákat én ültettem, csak úgy kiváncsi voltam mi lesz belőlük, és milyen gyönyörűek, ugye?, — és azt is tervezem, hogy jövőre elmegyek kertészeti szakiskolára, már megbeszéltem a termelőszövetkezet vezetőivel. Nemrégiben felvették a pártba, fiatal pártagként is a KISZ szervezetben tevékenykedik tovább, azon töpreng, Ez év második félékéi megkezdik a si .iosi úti felüljáró építését „Megkezdődött az űrhajózás korszaka!“ Krónika 1961. április 12. — Dunántúli Napló. Feltűnő közlés köszöntötte az olvasót mindjárt az első oldalon: „Szovjet tudósok eljutottak annak a feladatnak a megoldásához, hogy űrhajót bocsássanak fel emberrel a fedélzetén”. Jó, jó, majd... de mi van ma? Tudósítás az Eich- mann-per első napjáról, jelentés a pécsszabolcsi Farkas Károly KISZ-brigád vágathajtási rekordjáról, nyilatkozatok: bányászszakemberek külföldi útjukról, De Gaulle Algériáról és a NA- TO-ról, hír egy Csőmbe nevű úriember legújabb viselt dolgairól, no és a szenzációk szenzációja: „Az ügyész halálbüntetést kér a „milliomos illetékesek” bűnperének tárgyalásán dr. Szabó Fe- rencre”. És mire letette az újságot, a rádió már világgá is röpítette a világszenzációt: emberrel — Jurij Gagarin őrnaggyal — a fedélzetén egyszer megkerülte a Földet és a Szovjetunió területén simán leszállt az első Vosztok űrhajó. Eichmann rég az enyészeté, Algéria szabad, Csombéra már alig emlékezünk, a „milliomosok” se nagyon jutnak az eszünkbe, de április 12. Gagarin űrrepülése miatt a soha el nem felejthető dátumok mellé sorakozott fel. A következő napokban minden más esemény a háttérbe szorult a Dunántúli Napló hasábjain. Az április 13-i főcím: „Megkezdődöttaz űrhajózás korszaka!” S utána az elragadtatott nyilatkozatok sora. Galambosi László Gagarint köszöntötte versében, Pákolitz István Sophok- lest idézte: „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb”. Farkas János bőrgyári munkás azt mondta,, megéri. azt az -időt.- is, amikor, az ember űrrepü-. lése általános lesz. Katona Lajos pilóta pedig így nyilatkozott: „Tudom, hogy az új korszak első embere ő...” Április 15-én pedig már arról adhattunk hírt, hogy a Sopianában és a Sörgyárban Gagarin nevét vette fel egy- egy brigád. Gagarin brigád Palkó Lajos brigádvezető, Sopiana Gépgyár: „Becsületesen dolgozni és nem hozni szégyent a nevére — ez volt a célunk és azt hiszem, sikerült is elérni. 58-ban alakultunk, 60-ban lettünk oklevehogy lehetne minél többet „kihozni” ebből a nagyon kis létszámú alapszervezetből. A tervekből barátnője sem marad ki, aki ugyan Pécsre jár dolgozni, de nagyon sokat segíthetne az itthoni alapszervezetben is, „majd én szépen bevonom a munkába”, — mondja Péter Ilona. Fiatal lány. Táskarádiós, fesztelen kedvű, soha nem nyugvó fiatal, mint a többi. Tanácstagnak jelölték, egy kicsit a falu életének, sorsának kormányzását bízták rá. Rábízták, és egyetlen ember sem akadt, aki vállalta volna ennek a suta érvnek a kimondását: „hiszen olyan fiatal...” — Ha megválasztják, miben tudna segíteni a nagy- vátyiaknak? — Hűha! Sokmindenben. Csak két dolgot mondok. Először is csak a fő utcán van járda, — pedig igazán elkelne már másutt is, aztán a község árkait hozatnám rendbe, — mert ez már régi kívánsága az embereknek. Aztán ..., aztán mindig adódik valami amiben segíteni kell. Én szívesen vállalom. — ti. konya — les brigád. 61-ben vettük fel Gagarin nevét, jelenleg aranykoszorús szocialista brigád vagyunk. Amikor Pécsre jött, meghívtuk közénk. Sajnos, nem jöhetett el. De azt sajnáljuk, hogy legalább egy kézszorítás erejéig nem találkozhattunk vele akkor személyesen. Voltam a tiszteletére adott parlamenti fogadáson, vittem magammal a brigádnaplót, gondoltam, talán sikerül egy aláírást szereznem tőle. Nem sikerült. Csak a képe van a naplóban és egy nagy képe a l’Humanite-ből a munkaasztalunk felett. Látja ott a 68- as brigádoklevelünket. Fekete szalagot tettünk rá gyászunk jeléül. Halála napjáról azóta is minden évben megemlékezünk. A sörgyári brigád? Kezdetben gyakran jártunk össze, aztán valahogy elmaradtak a találkozások. Jó volna most az évfordulón ismét találkozni velük is, és más olyan brigádokkal is, amelyek valamelyik űrhajós nevét vették fel.” Félúton a Hóid felé... — A pilóta, Katona Lajos egy új korszak első emberét köszöntötte Gagarinban. Hogyan látja ma az akkori eseményt? — Jelentősége felett nem lehet vitatkozni. Mindazok, akik utána emelkedtek a Kozmoszba, szovjet és amerikai űrrepülők egyaránt, az ő nyomdokain, az ő tapasztalatainak felhasználásával indultak útjukra. Ma is azt mondom: az ő űrrepülésétől kezdődik az új korszak számítása. Mit vár az űrkutatástól a közeljövőben? ' — Olyan űrhajók felbocsátását, amelyeken már nemcsak szakmabeliek utaznak, hanem valamennyi tudományág képviselői, a sokat emlegetett 1 űrállomások összeállítását, a következő nagy lépéseket a Mars és a Vénusz felé — emberekkel, és — szélesebb nemzetközi együttműködést, esetleg magyar asztronautákat is. — Tíz év alatt hány kilométert repült? — 246 ezer kilométert. — Ez kb. hatszor a föld körül (Tyitov is többet repült ennél), vagy félúton a Hold felé ... — Sajnos, a 180 kilométeres átlagsebességgel többre nem futotta. Jurij!... Komló feledhetetlen ünnepe volt 1961. augusztus 20-a: az akkor 10 éves bányászváros falai között fogadhatta Jurij Alexejevics Gagarin őrnagyot, a világ első űrhajósát. Látogatásának emlékét ma utcanév őrzi a Kenderföldön és márványtábla a városi tanács épületén. Dr. Simek Árpád, a városi tanács akkori elnöke emlékezik a látogatásra: — Alig lehetett a rendet fenntartani, mindenki megölelte volna. Szerettük volna megmutatni a városunkat, de nagyon szoros volt a program, nem lehetett... Komlói emlékérmet adtam át neki, s ezt viselte már a későbbi parlamenti fogadáson is ... Még itt volt közöttünk, kértük, jöjjön el hozzánk a város huszadik születésnapjára is. „Ha meghívnak, eljövök ...” — mondta. Nem jön már, elment... örökre. — A parlamentben voltunk, rengetegen, az ország minden részéből. Jött Gagarin, Marosán György vezette karonfogva. Én hirtelen megfeledkeztem magamról és felkiáltottam: Jurij!... Gagarin odafordult, megismert, karját kivonta Marosánéból és odajött hozzám, megölelt. Így marad meg az emlékezetemben, míg élek. H. I, 1 I 1 4
