Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

1971. április 9. DUN4NT0LI N API 0 .0 „Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle“ Konkrét célkitűzések Mérlegzárás és tisztújítás a Baranya megyei Cipész Ktsz-nél a szentlőrinci Úttörő Tsz-ben Kifelé a szakadékból Ha az a jó terv, amit az üzem vezetői magukénak éreznek, akkor a szentlőrinci Üttörő Tsz középtávú fejlesz­tési terve elsőrangú munka. Az egész nem több, mint tizen­négy ritkán gépelt oldal, mégis minden lényeges benne van, ami a következő öt évben ebben a négyezer holdas üzemben történni fog. Éves bontásban tisztán és világosan körvonala­zódnak a fejlesztési koncepciók, tartalmazza az elérni kívánt fő profilokat, a terv minden sora arról vall, hogy a vezetők­nek teljesen kialakult, határozott elképzelésük van arról, hogy öt év múlva, 1975-ben milyen fejlettségi fokot ér el ez a ma még inkább az útkeresés stádiumában lévő gazdaság. Jövőbe tekintő szakvezetés A szövetkezet viszonylag kedvezőbb helyzetben van más baranyai tsz-ekkel szem­ben, hisz maga Éber Imre, a tsz elnöke is közgazdasági végzettségű, s az üzem szak­gárdája is erős közgazdasági szemlélettel rendelkezik, Kerner Menyhért a tsz fő­állattenyésztője például — tekintettel az állattenyésztés erős ütemű fejlesztésére — oroszlánrészt vállalt a közép­távú terv elkészítésében. A tervezésben segítette a szentlőrincieket a már ko­rábban is jól kiépült kap­csolatuk a Keszthelyi Ter­melésfejlesztési Intézettel, így történhetett, hogy míg más szövetkezetek közgazda- sági kapacitás hiányában még csak most gyűrkőznek hozzá a középtávú tervezéshez, a szentlőrinci szakgárda már a múlt év őszén letette az el­nöki asztalra a tsz ötéves tervét, s ma már a szó szo­ros értelmében e tev alapján dolgoznak. Kintjártunkkor a szövet­kezet vezetőivel arról be­szélgettünk, miből indultak ki akkor, amikor megszab­ták tevékenységük fő irányát az elkövetkező ötéves idő­szakra vonatkozóan. Elmond­ták, hogy ezt az adottságok alapos elemzése előzte meg. mindenekelőtt termőföldjeik értékének, és a rendelkezés­re álló munkaerőnek össze­függésében. A városközelség és a viszonylag erős helyi­ipar' nagy elszívó hatást gya­korol a munkaerőre — aktív taglétszámuk amúgy is igen kevés — s ez eleve kizárja, hogy a nagy élőmunka rá­fordítást igénylő ágazatokat fejlesszék. így pipálták ki az ipari növényeket a távlati tervükből. Lehetőségeik az állattenyésztés intenzív fej­lesztésére kedvezőbbek, a legkorszerűbb nagyüzemi technológiák alkalmazásával, ami kevés munkaerőt igényel. Nyitott kérdések Ennek eldöntése után is maradt még egy sor nyitott kérdés, mindenekelőtt annak tisztázása, hogy a termelés növelését abszolutizálják, avagy az üzemi hatékonysá­got tekintsék-e elsődlegesnek. Az utóbbi mellett döntöttek s, hogy miért ezt Kerner Menyhért így fogalmazta meg: — Az alacsonyabb önkölt­ség és a jobb jövedelmező­ség érdekében inkább le­mondunk a nagy hozamú termelésről. Istállózott tehén- állománnyal nagyobb tejter­melést érnek el, de drágáb­ban. Mi ehelyett — mivel sok a rétünk és a legelőnk — egész nyáron legelőn tart­juk teheneinket, szakosított tehenészeti telepünket Ka- csótán a legelő szélén építjük fel. nagyon korszerű techno­lógiával, ahol 4 ember és egy váltó fog 336 tehenet ellátni. (A régi technológiával ehhez 15 ember kellett és még a takarmányosok.) Így az öt­éves tervünk végére nem négyezer, csak háromezer liter tejet termelünk tehe­nenként. de a tej önköltsé­gét igen alacsony szinten tudjuk tartani. Jelenleg is alacsony, hisz mindössze há­rom forint 31 fillér. Az ab­rakot pedig inkább a sertés­be és a baromfiba etetjük bele. A jó üzemi és ágazati ha­tékonyság egyik fontos esz­köze a specializálódás, e té­ren nehezen léonek előre a tsz-ek s Szentlőrinc e téren is példa lehet. Ez a szövet­kezet máris sokat egyszerű­sített termelése szerkezetén, s a középtávú terv megvaló­sítása során tovább szűkíti azt. A szakosodás érdekében még az üzemi keretek közül is hajlandók voltak kimoz­dulni és termelési kooperá­cióba lépni a szomszédos bükkösdi termelőszövetkezet­tel, Szentlőrinc egyáltalán nem foglalkozik marhahizla­lással. a tehenészetben szü­letett bikaborjakat 10 napos korban eladja Bükkösdnek. Az üszőborjúkat legelőn fel­nevelik és tenyészállatként értékesítik. Reális elképzelések Sertésnél is a tenyészpro- ; fiit erősítik, s erre már a | piacokat is megkeresték. Ki- | tűnő fajtájuk van, a tavalyi Országos Mezőgazdasági Ki­állításon nagydíjat nyert keszthelyi fajta, ami iránt igen élénk érdeklődést mu­tatnak a sertéskombinátot építő termelőszövetkezetek. A most épülő keresztespusz­tai sertéstelepük 1975-ben már 5200 hízót bocsát ki évente. Óvatos, a változó piaci árak s a szabályzók alakulásától függő baromfi­fejlesztési programot dolgoz­tak ki tervükben. Jelenleg évi 8 millió tojást állítanak elő, 1975-re ennek három­szorosát 24—25 milliót sze­retnének kibocsátani, amihez százezerre kellene növelni tojóállományukat. A közép­távú terv elkészítése óta azonban a tojás ára csökkent, s ez újabb módszer keresé­sére ösztönzött Szentlőrincen is. Sokat várnak például a pécsi baromfivágóhíd-kombi- nái megépítésétől, a társulás­ba ők ugyanis tojás-profillal léptek be. Ha megépül a to­jásfeldolgozó azon sokat nyernének azzal, hogy a ma szinte értéktelen apró és tö­rött tojást tojásporként érté­kesíthetnék. Sok figyelemreméltó mo­mentuma van még a szent­lőrinci tsz középtávú tervé­nek. Hogy csak egyet emel­jünk ki; a szennyvíz öntö­zés bevezetését, ennek már a tervét is megrendelték. Az ötezres sertéstelep mellé épí­tendő szennyvíztározóból kí­vánják öntözni kukoricaföld­jeik egy részét, így 55 má­zsára növelhetik a holdan­ként! termést mindamellett, hogy jelentős mennyiségű műtrágyát takarítanak meg. Ha a tervben rögzített el­képzelések realizálódnak, ak­kor az ötéves terv végére a jelenlegi 45 millióról 80 mil­lióra emelkedik a tsz. bruttó termelési értéke, s ebből az állattenyésztés 45 milliót kép­visel, a többit a növényter­mesztés s mindössze 6 milliót a melléküzem. A szövetkezet tagjainak személyes jövedel- í mét évi 2 százalékkal kíván­ják a tervben növelni, a je­lenlegi évi 9,1 millióról 12,7 millió forintra. A terv nem feszített, reális és megalapo­zását nem most, hanem már az előző években megkezd­ték. Sok függ persze attól, hogy változnak meg a sza­bályozók,. a szövetkezet gaz­dái egyedül ezek módosulá- j sától „féltik” tervük realizál- í hatóságát. Bizonyos módosu- ! lásokat kibír ez a terv, fő­ként olyan rugalmas ágaza­toknál, mint a baromfi. A két főágazat a szarvasmarha és a sertés fejlesztésének út­járól azonban ha már egy­szer a telepeket kialakítot­ták, nem könnyű lelépni. A szentlórinciek bíznak abban, hogy ennek eshetőségével pláne az ágazatok visszafej­lesztésével a következő évek­ben még gondolatban sem kell foglalkozniuk. A kultúrterem egy napra I véradószoba lett. Körben | fekhelyek, szemben az ablak i mellett az asztalon több I száz üvegpalack. A steril dobozban a vérvétel eszkö­zei. Fehérköpenyes nővérek munkában a „heverőknél”, a páciensek tréfálkoznak. — Tőled az összest leve­szik ... Balra a büfében sört mér­nek. Vérpótlásnak. Hegyvári Pálné. a Kesztyűgyár vörös­keresztes titkára intézkedik. — A Gyuszinak adjatok még egy üveggel. Ez a tizen­harmadik véradása, hátha babonás ? Akik itt üldögélnek az asztalok mellett, már túl vannak a „krízisen”. Sápad- ság csak egy-két arcon lát­szik. Árvái Gyula és felesége minden évben a véradók kö­zött van. Azt mondják, ez az egészséget is növeli. Jó ha cserélődik a szervezetben az a bordó folyadék. Tíz éve házasok, azóta itt vannak és még csak egyszer hiányoz­tak. Az asszony szüléskor, a férfi tavaly kórházban volt. Akkor neki adtak. Kell a vér. Az első vér­adótól 3200 köbcentit vesz­nek, a rutinosabbak négyez­ret adnak. A kesztyűgyári véradónap mindig sikerül, több százan jönnek le a vá­róba, hogy térítésmentesen vért adjanak. Évente a megyében hat­ezer liter vérre van szükség. Sok a baleset, a betegség. Tavaly 125 újszülöttnél kel­lett teljes vércserét alkal­mazni. Némelyiküknél több­ször is. És életeket mentettek meg. — Sajnos kevesen tudják, hogy milyen nagy szükség van a vérre — mondja Ja­kab Ferencné dr, a Városi Vöröskereszt titkára. — De ha megértik is, félnek a tű­től, a köpenyektől. Pedig igazán nincs miért. Baranyában az elmúlt év­ben közel 25 ezer ember adott életmentő vért. A la­kosság 4.5 százaléka. Pécsett sokkal rosszabb a helyzet — a 3 százalékot legalább a duplájára kellene emelni. Ezer esetben volt szükség azonnali friss vérre. Gyógy­szert is készítenek belőle, A Lejtőre került a Baranya megyei Cipész Ktsz. Tavaly ősszel már viharos esemé­nyekre került sor, a mohá­csi és a siklósi üzem nyíl­tan szétválással fenyegető­zött. Végül is lemondott a szövetkezet elnöke. És mi a véralvadást segítőt — vér­zékenyek számára. Standovári Gábor most jött ki a teremből, jobb karját szorítja. Kicsit sápadt — az első ijedtségen túl van. Ke­zében oklevél és jelvény. Ezt azok kapják, akik kez­denek. Tizennyolc éves — majd októberben a katona­ságnál folytatja, jól esik a virsli, az üveg sör. — Higgye el, hogy úgy érzem, valamit tettem. Va­lami jót. Esti hétig összesen 65 liter vért adtak a kesztyűgyári dolgozók. Talán egy kollégá­juknak, talán egy ismerő­süknek . .. (Kozma) Kézhez kaptuk a 13. havi borítékot. Ez a boríték va­lamivel vékonyabb, mint a tavaly tavaszi. A Magyar Nemzeti Banktól nyert érte­süléseink szerint március 25-ig 89 millió forintnyi nye­reségrészesedést fizettek ki a baranyai vállalatoknál és a szövetkezetekben, 20 millió forinttal kevesebbet, mint tavaly. A leghamarabb, feb­ruárban a tanácsi vállala­tok és a ktsz-ek kezdték meg a kifizetést, tavalyhoz képest valamivel kevesebb a részesedés. Említést érdemel: az Autó és Motorjavító Ktsz az 1969-es gazdasági év után nem osztott nyereségrészese­dést, az idén viszont — ha keveset is — igen. Nem volt nyereségrészesedés a tégla­iparban, kevesebbet fizetett a kőbánya, a Porcelángyár, a Kesztyűgyár, a gabonaipar, viszont nagyobb volt a fo­gyasztási szövetkezetek, az állami gazdaságok, az erdő- gazdaság és a húsipar nye­reségrészesedése. A kifizeté­sek zömmel márciusra estek. A nyereségrészesedés-osz­tás nyugodt légkörben zaj­lott le. Megszűnt a kategó­ria-rendszer, nem voltak helyzet most? A ktsz tegnap tartotta mérlegzáró és tiszt­újító közgyűlését. A tavalyi rendkívüli sovány esztendő történetét, a szövetkezet gaz­dasági- helyzetét és az ered­ménytelenség okait Szeibert Dezső megbízott elnök vá­zolta fel. — Ha végigtekintjük négy éves tevékenységünket, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kitűzött feladatokból vajmi keveset valósítottunk meg. Szövetkezetünkben hiányzott az összefogás, az egységes fellépés. A belső problémák lekötötték erőn­ket. A technikai fejlődés te­rületén kevés előrehaladás történt — mondotta Szeibert Dezső. Visszaesés következett be minden vonalon. Négy évvel ezelőtt 17 millió forintnyi munkát produkált a szövet­kezet, tavaly már csak 12 milliót. Minden visszaesett: a konfekciós termelés, a méretes, a bőrjavító tevé­kenység, a lakossági szolgál­tatás. A nyereség is hason­lóképpen alakult. Az évi 0,9—1.4 milliós nyereség ta­valy 380 ezer forintra zsu­gorodott. A méretes tevé­kenység 242 ezer, a konfek­ció termelés 323 ezer forin­tos veszteséget hozott. Pél­dául egy 3500-as szériánál 269 ezer forintot fizetett rá a szövetkezet. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy a végén kénytelenek voltak elvállalni ennek a 3500 mun­karuházati cipőnek az elké­szítését, hogy munkát bizto­síthassanak a tagságnak. Ezek a nagy veszteségek el­sősorban termelésszervezési hiányosságokra vezethetők vissza. A szövetkezet terme­lési módszere az elmúlt év­tizedben mitsem változott, nagyrészt elavult, régi fasze­ges technológia volt. Ilyen technológia mellett termé­keik nem versenyképesek. Az önköltség messze túlha­ladja a piacon elérhető ára­kat. Mindez a tagok jövedel­mében is megmutatkozott. A kisipari termelőszövetke­zetek között az egyik leg­rosszabban fizetett szakma a cipészeké. Nem véletlen, hogy az elmúlt négy évben 50-en hagyták ott a szövet­kezetét, a termelő létszám 250-ről 160 főre esett vissza. Ez részben az elöregedésnek is betudható, de főként an­nak a bizonytalanságnak a folyománya, melyet a belső egyenetlenségek váltottak ki. olyan nagy — 10, 20, 30 ezer forintos — különbségek a munkás és az igazgató kö­zött, mint a korábbi évek­ben. Ez részben annak tud­ható be, hogy a* részesedés terhére a vezetők részére év közben is történtek kifize­tések. Viharos jelenetekre csak egyes „nagykalap-rend­szerben” dolgozó gyáregysé­geknél került sor. Előfordult: a gyáregység 1970-ben ered­ményesebben dolgozott, mint 1969-ben és mégis kevesebb a nyereségrészesedés. Vékonyabb volt a 13. havi boríték, mindez nem azt je­lenti, hogy a vállalatok ke­vésbé nyereségesen gazdál­kodtak. Ellenkezőleg. A vé­konyabb boríték oka az, hogy a vállalatok év közben a nyereségrészesedés terhére nagy összegeket fordítottak bérfejlesztésre és szociális juttatásokra. Általános véle­mény, a vállalatok sokkal ésszerűbben osztják fel az „R” alapot, segítségével bér- fejlesztéseket hajtanak vég­re, hogy megakadályozzák a munkaerővándorlást. A fentiek illusztrálására jó példa a MÁV-é. Az igazga­tóság területén a jövedelem­Hogyan tovább? Erről is szó esett, és ez most a legfontosabb. Szei­bert Dezső körvonalazta a jövőre szóló elképzeléseket. A helyzet — ahogyan azt a közgyűlésen felszólaló Wie­der Béla, a Pécs Városi Párt- bizottság titkára is leszögez­te — nagyon súlyos, de nem reménytelen. A termelés gyö­keres átszervezésre szorul. A súlyponti kérdések: a konfekciós termelés gépesí­tése, a méretes tevékenység szalagosítása. a javító-szol­gáltató tevékenység átszer­vezése. A szövetkezet gépek­kel való ellátottsága ezideig egyenlő volt a nullával. Máris megtették az első lé­péseket, tűzőgépeket, csákózó gépet, hidraulikus prést vá­sároltak és közel 600 ezer forint értékű gép — tűző­gépek, csákózó gépek és egy sor más gép — beszerzését vették tervbe. Erre a köz­ponti fejlesztési alapból igé­nyeltek pénzt és a bank is hajlandó hitelt adni. A szö­vetkezet idei termelési terve 14 millió forintra szól és közel 900 ezer forintos nye­reséget szeretnének elérni. Konfekció termelésüket erő­sen felfuttatják. Amikor tegnap elkezdődött a közgyűlés, tanúja voltam egy fanyarkás párbeszédnek. Te mit keresel itt? — kér­dezte az egyik cipész a má­siktól. Mire ő: Nem lehet itt keresni... Más helyzetelem­zők úgy fogalmaztak a köz­gyűlésen : készületlenül érte a szövetkezetét az új gazda­sági mechanizmus, s most fáziskésésben vannak, már meg kellett volna teremteni a megfelelő — piacképes — profilt. Akárhogy is van, most új fejezet kezdődik a Cipész Ktsz történetében. Ahhoz azonban, hogy kilá­baljanak a jelenlegi szaka­dékból, összefogásra, megér­tésre, fegyelmezett munkára van szükség. A tagság az új vezetőségre reményteljesen tekinthet. A szövetkezet el­nökének Fekete Alajost vá­lasztották. A nagytudású, széles látókörű gazdasági szakember ezideig a Pécsi városi Tanács ipari osztályán csoportvezetőként dolgozott. Ha a tegnapi közgyűlés han­gulatát nem is nevezhetjük vidámnak, elcsüggedőket nem láttunk a sorokban. Máris megkezdődött a mun­kaversenyek szervezése, tu­catnyian kérték felvételüket a szövetkezetbe. I Miklósvári Zoltán szint rendkívül kedvezően alakult az elmúlt évben. Míg 1969-ben — 1968-hoz viszo­nyítva — 6,4 százalékos bér- szint-növekedést értek el, addig 1970-ben — 1969-hez viszonyítva — 12,3 százalék­kal magasabb a bérszínvo­nal. Ez körülbelül 50 millió forintot tesz ki. Ezt az ösz- szeget az alapbérek rende­zésére, jutalmak és prémiu­mok formájában kapták meg a vasút dolgozói. Csak az igazgatói alapból 675 ezer forintot fizettek ki. A nyereségrészesedés ösz- szege közel 11 millió forint, ez az igazgatóság egy havi bérének körülbelül egyhar- mada. Az említett bérszint- emelkedés miatt a nyereség- részesedés 400 ezer forinttal alacsonyabb, mint az elmúlt évben kifizetett összeg. Az elosztásnál érvényesült a törzsgárda megbecsülése, a szolgálati éveket messzeme­nően figyelembe vették. A részesedést a külszolgálato- soknak március 30-án. az igazgatósági dolgozóknak március 31-én fizették ki. Végezetül még egy meg­jegyzés. A kevesebb része­sedés egyben azt is jelenti, hogy kevesebb a vásárlóerő kibocsátás, tehát kisebb ter­heket ró a kereskedelemre. M. Z. — Rné — A Pécsi Köztisztasági- és Ütkarbantartó Vállalat brigádjai márciustól az ősz kezdetéig havonta 150 ezer forint értékben 1500—1500 négyzetméternyi aszfaltot terítenek az útjavítások során. A hibás, töredezett úttestek kátyúit egyrészt a téli felfagyások, másrészt pedig a forgalmi túlterhelés okozza. A képen: az Aradi vértanúk útján dolgozik az egyik brigád. Fotó: Erb János „Ügy érzem, valami jót tettem...“ Véradónap a Kesztyűgyárban Kifizették a nyereségrészesedéseket A vállalatok év közben sokat költöttek bérfejlesztésre, szociális juttatásokra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents