Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-07 / 82. szám
6 1911. április 1. DUN \ VT Pi » \MPl 0 K O/fiAZMSiGlQLET Komáromi utazásNyugodt fogyasztói piac Rekord készletek Lényegesen rövidíthető még az áru útja — Új ösztönzők — Gondok A Z elmúlt évben majdnem másfélszeresére növekedett megyénk kereskedelmi készlete, ami az eddigiekhez képest rekordnak tekinthető. Régen tapasztalhattunk ehhez hasonló — majdnem minden szakmára jellemző kínálatnövekedést, bár hozzá kell rögtön tenni, nem kizárólag baranyai jelenség, j Több a ruházati-, a vasműszaki cikkekből, sőt építőanyagokból is az eladásra váró mennyiség, mint tavaly ilyenkor. Ez nyilván kedvező visszhangot vált ki a vásárlók körében, jóllehet igényeik részleteiben való kieiégíté- j sével ilyen készletszint esetében sem számolhatnak. Helyenként ijedtség Figyelemre méltó, hogy a növekedésre élénken felfutó forgalom mellett került sor, ami jó beszerzési forrásokra utal. Koránt sincs az a bizonytalanság, ami az üzleti kapcsolatokra 1969-ben volt jellemző. Megvalósulnak a belföldi kínálat stabilitására irányult felsőszintű intézkedések, így távolról sem mondható, hogy rossz jelenséggel állunk szemben. Mi az, ami mégis szót érdemel? Az a helyenkénti ijedtség, amit a kétségtelenül kissé „elfutott” készletszínvonal utólag kiváltott, hogy annak okát majdnem kizárólag külső tényezőkre vezetik visz- sza. Mindenekelőtt a szabályozók — köztük a hitelellátás — „túlösztönzésére”, amelyek változtatása — mondják — zavart okozhat a kedvezőnek mondható helyzetben. A kínálat hirtelen csökkenését várják. Hallani már elszórtan jelzéseket, hogy a kereskedelem ismét mérsékelné rendeléseit, így az ipar újból külföldön lenne kénytelen biztonságát keresni, úgy, ahogy azt a reform kezdetén tette. A fogyasztói piac nyugalmát, a kínálat növelését adó- és hitelkedvezményekkel kívánták másfél évvel ezelőtt elősegíteni. Akkor a pénzügyi szabályozóknak inkább csak fékező szerepét látták, így a „fékek” átmeneti feloldása volt a leginkább célravezető ' segítség. Az eddig elmondottakból is látható, hogy ez a törekvés j alapvetően sikerrel járt. I (Más kérdés, hogy egy-egy ágazatban vagy vállalatnál a kelleténél nagyobb ez a j „siker”!) Adottak a nyugodt ! fogyasztói piac pénzügyi feltételei, ezeket többnyire jól használták fel. Nyilvánvaló, hogy ennek ellenére lesznek helyenként korrekcióra szoruló döntések is, számuk, a nagyságrendjük azonban nem rontja a lényegében pozitív képet. Mi az, ami nem jó? Valóban sok-e a mai készlet, vagy — a még sok hiánycikk miatt — netán ez is kevés? Nehéz erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Ügy ítélhető meg, hogy mai összetételében a nagykereskedelmi készlet többségében meghaladja a feltétlen szükséges mértéket. Távolról sem akkora azonban, hogy bármilyen hirtelen, erőszakolt megoldással kelljen csökkenteni. Található a készlejekben jelentős meny- nyissgben idényszerú felkészülésként beszerzett áru- | mennyiség, más okoknál fog- j va szükségessé vált, ún. ..elő- ; rebeszerzés”. található pél- ! dául a kereslet téves meg- j ítéléséből fakadó többlet és > a forgalomban hosszabb ide- j je részt nem vevő készlet egyaránt. Persze vannak más j negatív vonások is. Mindenekelőtt a készletképződés üteme. Ezelőtt 6— 8 hónapja indult meg ugrásszerűen a feltöltődés és csak a közelmúltban állt meg. Azelőtt hónapokon át igen alacsony volt, holott a pénzügyi ösztönzők ugyanúgy hatottak. mint az év végén. Nagyok a szélsőségek! Ügy tűnik, mintha néha gombnyomásra keletkeznének, s azt aligha lehet jónak tartani. Nem mondható kedvezőnek a készletek elhelyezésének mai módja sem. Éles különbség van ugyanis a kis- és a nagykereskedelem készletpolitikája között. A kiskereskedelemre a ’ szabályozók lényegében jól hatottak. Évek óta majdnem változatlan készletnagysággal növeli a forgalmát. Vállalataink, szövetkezeteink sok mindent elkövetnek a legkedvezőbb eszközlekötés érdekében. Kooperációk jönnek létre, rövidül az utánpótlás, stb. Nagyot léptek előre a mechanizmus által kijelölt úton. élnek a szabályozók adta lehetőségekkel. Helyenként azonban túl nagyot léptek. Úgyszólván teljesen kiiktatták gondolatmenetükből a készletnövekedés forrásainak saját eszközeikből való előteremtésének szükségességét. Pedig a későbbiekben aligha lesz könnyen járható út a forgalombővülés minden következményének a partnerekre hárítása. Különösen olyan módszerekkel. amelyek eleve rontják a tartósan jó üzleti kapcsolatok esélyét. Nem hagyható figyelmen kívül a fogyasztók igénye, a kínálat bővítéséhez fűződő általános érdek sem. A fogyasztó számára ugyanis a kínálatot a boltban lévő áru jelenti és nem látja, mi van a nagykereskedelmi raktárban. Nem tudni ezért, mennyiben volt helyénvaló egy-égy vállalat, szövetkezet elgondolása, hogy még a preferenciák által nyújtott — nagyon kedvező — lehetőségeket sem vette igénybe. Többek között ilyen okoknál fogva is megfontolandó, valóban megfelel-e üzletpolitikájuk az ilyen igényeknek? Nem mondható ugyan jellemzőnek. de gyakran hivatkoznak a „társadalmi elvárásokat” közvetítő állami beavatkozásra és csak másodlagosan merül fel a saját döntések hatásának vizsgálata. Kétségtelen, még van mit tenni a vállalati önállóság teljeskörű kibontakozásához a nagykereskedelemben. A szerződések létrejöttében sok még a külső meghatározó tényező és van jó- néhány példa a kevésbé sikeres állami beavatkozásra is. Bízunk abban, hogy az ilyen jelenségek fokozatos csökkentésével csak túlsúlyba kerülnek a vállalati döntések és azokkal is elérhetők a kereskedelempolitika céljai. Megfontoltság, önkritikus e’emzés Kérdés, hogy az ösztönzők módosítása ezek után miért nem indokol erőszakolt, hirtelen kihatású változatáso- kat? Alapvetően azért nem, mert nincs akkora probléma, mint amekkorának az első pillanatban tűnik. Az egészséges készletszint kialakítása távolról sem megoldhatatlan, még akkor sem, ha helyenként nem egyszerű. Az ösztönzők — köztük a hitelezés: kedvezmények — eddig sem a készlettartásra kívántak elsősorban hatni, hanem az egyébként élénk forgalom zavartalanságát segítették elő. A kiskereskedelemben például készletnövekedés nélkül. A preferenciák ellensúlyozták az 1969-ben eltúlzott készletcsökkentést, tehát betöltötték hivatásukat. A továbbiakban ezért már nem volna indokolt olyan kivételek alkalmazása, amikor a vállalatok nem érdekeltek közvetlenül az eszköznagyságukra ható döntéseikben. Ez évtől a kereskedelemben is a fejlesztési alapot terheli a forgalomban tartósan résztvevő eszközök növelése. ami érthetően új helyzetet teremt és az üzlet- politikát illetően több megfontolást igényel a vállalatok körében. A múlt év gazdálkodása nem haladta lényegesen túl határait, így az utólagos elszámolás kevés konfliktussal jár a megyében. A fő gondot ezért nem is a múlt év pénzügyi rendezése, hanem a mostani (és év végi) magas eszközállomány — zömében készlet — pénzforrásainak kialakítása okozza. Ez sem mindenütt! Tapasztalható azonban, hogy sajnos még nem mindenütt érzékelik eléggé az ösztönzésbeli változás szükségszerűségét és inkább az elszámolás-technikai kérdések kötik le a figyelmet, kapnak túlzott hangsúlyt. (A minimális eszközlekötés időpontjának mesterkélt megválasztása, a rendelések „ütemezése” akár az ellátás rovására is, stb.) Alapvetően hibás lenne most gazdaságilag meg nem. felelő időponthoz, vagy kára-* letnagysághoz szabni az üzletmenetet, vagy könyvviteltechnikával, fizetéshalasztással és más hasonló módszerekkel a valóságtól eltérőnek bemutatni. A problematikus helyzetek, pénzügyi gondok rendezéséhez alapos, önkritikus elemzés szükséges. A vállalatok készítsenek olyan programot, amely alkalmas ' a kiegyensúlyozott üzletpolitika vitelére. A technikai jellegű elgondolások látszatmegoldást jelentenek csupán és a későbbiekben újratermelik a meglévő gondokat. Az időszerűvé vált helyzetelemzés, a forgalomhoz tartósan szükséges eszköznagyság megállapítása jó alkalom az átgondolt pénzügyi lehetőségek felmérésére. Ebben kaphat helyet a fejlesztési irány meghatározása is. Megnyugvással állapítható meg, hogy vállalataink többsége felismerte, hogy nemcsak a beruházás, a jó készlet is kedvező fejlesztt-smód. Ezt bizonyítják a fejlesztési alap felhasználására vonatkozó döntéseik. Kialakulóban vannak a helyes arány fogalmai, ez feltétlen jó jelenség! Nagy remények Ami a mai készletek, (tartós eszközök) forrásainak rendezési lehetőségeit illeti, elég rugalmasak ahhoz, hogy általában tartós pénzügyi egyensúly legyen elérhető. Az új finanszírozásmód nem szigorítás, jóllehet szívesen értelmezik így. A jó ügyletek pénzügyi feltétele annak keretében is megteremthető. Év közben hitelképességi kifogások és nyomós ellenérdekek hiányában feltétlenül biztosítja a nyugodt üzletmenetet. Nem kell az év nagy részében mérsékelni a vállalkozói kedvet, egy-egy jó üzlet átmeneti készletnövelő hatása miatt. Ez pedig nem mondható korlátozásnak! Dr. Kisvári András Vendégmunkások u Vág és Nyitni mellől Vendégmunkások egy sor nyugat-európai országban otthonosak. Hatszázezer algériai dolgozik Franciaországban, jugoszláv és török vendégmunkások milliós serege keresi kenyerét az NSZK- ban — s juttatja kemény valutához országát. Magyar- országon most kezd tért hódítani a nemzetközi munka- megosztás e formája. Csehszlovák szakemberek közreműködésével villamosítottuk a Budapest—Záhony vasútvonalat. tavaly nyár óta pe- ! dig kétszáz asszony és lány jár át a szlovákiai oldalról, a Vág völgyéből a komáromi lenfonógyárba. Írásunkban a komáromi vendégmunkás ügyletet tekintjük át. i Kuller élőnvös ajánlatot kap Külföldi munkások már korábban megfordultak Komáromban. Az előzmények visszavezetnek a gyáralapi- táshoz. A komáromi lenfonógyár 1904-ben nyitotta meg kapuit, azt követően, hogy Fidler János wekerlsdorfi lakos — a környékbeli lenkikészítő telepek megalapítója — az ajánlatok közül Komárom ajánlatát találta a legkedvezőbbnek. \ Fidler megkapta a várostól a Ganz-féle téglagyárat, 200 ezer korona hosszúlejáratú kölcsönt és más kedvezményeket. A szakmunkások az akkor még monarchiabeli Csehországból érkeztek. Egy év letelte után visszatértek hazájukba, helyettük a tulajdonos fiatal munkásokat hozatott. A fiatalok megbarátkoztak az itteni környezettel és egy kivételével letelepedtek, családot alapítottak. Leszármazottaik ma is az -üzemben dolgoznak. Az első világháború alatt különösen Lengyelországból és Csehszlovákiából vándoroltak szívesen hazánkba szakmunkások, mert itt lényegesen jobb volt az ellátás. A hagyomány később 1949-ben újraéled. Húsz—harminc szlovákiai dolgozott a lenfonóban. Az átjárás rövid idő alatt megszűnt. Nálunk is kevés volt a munkaalkalom, a munkaügyön 100—150 előjegyzést tartottak nyilván. Két évtized telt el és most fordítottjára változott a helyzet. A zömében nőket foglalkoztató gyár munkaerő- hiánnyal küzd. Jellemző mo- j mentum: állandóan 200—250- en vannak távol, szülnek vagy a gyermekgondozási | segélyből élnek. Távollétüket | az ezer fős létszámú gyár | erősen megérzi. És mi a helyzet a határ túlsó oldalán? Számunka szerencsés módon odaát meg éppen kevés a munkaalkalom. Nincs könnyűipar, ahol a nők Pepsi, és még valami... Pepsi, és más semmi? címmel glosszát írtunk. Azt a kérdést boncolgattuk: miért nincs olyan közismert és közkedvelt — ha már a külföldi piacokon nem is, de legalább idehaza egyeduralkodó — üdítőitalunk, amelyet a Pepsi-Cola mellé állíthatnánk. Miklósvári Zoltán glosszájára Szegedről reagáltak. Az alábbiakban a Csongrád megyei MÉK főmérnökének cikkét is- mertetj ük. Minden huzavona és kezdeti kedvezőtlen fogadtatás ellenére gyümölcslé gyártásunk ma már hazai viszonylatban sem elhanyagolható. Egyre izmosodnak azok a kezdeményezések, amelyek a magyar fogyasztót is megpróbálják „rászoktatni” az igen nagy táplálkozástani értékekkel rendelkező természetes gyümölcslevek fogyasztására. Nálunk a gyümölcsleveket rendszerint az étkezések végén fogyasztják, s ez vonatkozik a gyümölcslevekre is. Ez célszerű, mert így az evés befejeztével az Közgazdasági ösztönzők kellenének emésztéshez szükséges víz nagy- részét tulajdonképpen a gyümölcslé szolgáltatja. A sok gyümölcsnedv, amely azonban nemcsak kizárólag vízből, hanem a benne oldott értékes anyagokból is áll — hasznos és kellemes. A lehűtött gyümölcslé üdítő hatása révén jólesően lehűti a szervezetet. Sőt, a szervezetet felépítő sejtfalak elhasználódását a gyümölcsléivás következtében lejátszódó bioreakciók lelassítják, tehát a sejtek lassabban öregednek, melynek következtében a sok gyümölcs, gyümölcslé fogyasztása még fiatalságunk megőrzéséhez is hozzájárul. Több nyugati országban, de kiváltképp Angliában, továbbá az USA-ban, az a szokás, hogy nemcsak ebéd és vacsora után, hanem a bőséges reggeli előtt Is fogyasztanak gyümölcsöt, vagy gyümölcslevet. Ennek a szokásnak is megvannak a maga előnyei, mert az üres gyomorba került gyümölcsalkotórészek így könnyen felhasználódnak, a benne lévő savak által kiváltott Ingerek élénkítik a bélmozgást, elősegítik az emésztést. Ezekutqfe hogy lehet, hogy nálunk mégis olyan alacsony az egy főre eső gyümölcsléfogyasztás? Az okokat elsősorban a közgazdasági szabályzókban kell I keresnünk. Olyan ösztönzőkre 1 lenne szükség, amelyek az ipart és a kereskedelmet egyaránt kizökkentenék a jelenlegi érdektelenségből. A feldolgozó ipar azt mondja, hogy az azonos, vagy a közel azonos minőségű nyersanyagból inkább készít befőttet vagy dzsemet, mert az előbbire 67—84 százalékos, az utóbbira pedig 22—40 százalékos az állami támogatás, illetve ár- kiegészítés. Ezzel szemben a gyümölcslére állami támogatás nincs! A gyümölcslevek értékesítésének növelésében a nagy- és kiskereskedelem érdekeltsége sem megfelelő. A közgazdasági szabályzók eleddig a palackos gyümölcslevek forgalombahozatalát hátrányosabb helyzetbe hozták a helyszínen kevert szörpök értékesítésével szemben is. A helyszínen hígított szörpöt 70—80 százalékos árréssel értékesítik, míg a gyümölcslevek összes kereskedelmi árrése legjobb esetben 20—30 százalék. Így aztán érthető, hogy a fogyasztó inkább a szeszes italok felé fordul, a gyümölcsleveket előállító üzemek egyhelyben topognak. Akadozik termelésük és értékesítésük. Ma már gyártanak idehaza is, valahol a szatymazi homokon FINI néven négyféle természetes, fényesreszűrt gyümölcslevet: alma-, szamóca-, meggy- és őszibaracklevet. Ezek a gyümölcslevek minőségükben, külső megjelenésükben messze felülmúlják az annak idején kedvezőtlenül fogadott Almuskát. A FINI gyümölcslevek cukortartalma harmadában szőlő-, kétharmadában gyümölcscukorból áll. Ezek felszívódása a gyomron keresztül is olyan gyors, hogy a fogyasztó jóformán néhány perc alatt érzi jó hatását. Természe- ; tes savtartalmuk hatványozza az , üdítőhatást. Tehát ott, a szatymazi homokon akadtak vállalkozó szellemű emberek és jóminőségű gyü- I mölcsleveket állítottak elő hazai , gyümölcsből. Most már a fo- | gyasztón a sor, hogy étrendjét j a modern táplálkozás- és élel- i mezéstudományi tanácsoknak megfelelően fényesreszűrt italok- | kai egészítse ki. Első lépés tehát a natúr levek megismertetése és a fogyasztói ízlés ráhangolása. . Természetesen sűrítményeket is elő kellene állítani. Ahhoz azon- | ban, hogy — követve a fogyasz- I tói piacigényt — sűrítményeket, | új csomagolási technológiákat ; alakíthassunk ki — ú.i. műszaki i beruházásokra van szükség. Csak i így válhat a. magyar gyümölcslé I méltó partnerévé a Pepsinek, a ; Coca-Colának, meg a többi Colának. 1 Dr. B. J. munkát találhatnának, a Komarnoi Hajógyár férfiaknak való. á dohánygyár automatizált. Íme, így találkoztak az érdekek, s mindezek tetejében a földrajzi helyzet is rendkívüli módon kedvezett, hiszen Komáromban híd szeli át a Dunát. Dicséretes gyorsaság A komáromi vendégmunkás-ügyletet dicséretes gyorsasággal ütötték nyélbe. A két ország között 1970 tavaszán kezdődtek a tárgyalások. május közepén Budapesten létrejött az egyesség a munkaügyi minisztériumok között. A koperáciő réálizá- lását'- a helyi szervekre bízták, a hatáskört nálunk a Komáromi Lenfonógyárra ruházták át. A gyár vezetői aztán gyorsan megegyeztek szlovák partnereikkel. Július elején megkezdődött a toborzás és augusztusban megnyílt a határsorompó a komarnoi munkásnőket szállító CSAD autóbusz előtt. Az idáig vezetői út természetesen számos nehézséggel volt kikövezve. Intézkedni kellett az útlevél- és vámügyekben, megállapodások sorozata született: a hatóságokkal, a bankokkal, az SZTK-val stb. Az előkészületek közé tartozott a politikai előkészítés, a műszaki és • munkavédelmi felkészítés — de még a vendégmunkások koleraoltása is — tájékoztatók a vámkedvezményekről, a táppénzről, stb. A toborzáskor fél ezren jelentkeztek. Később némileg lelohadt a lelkesedés, amikor megtudták, hogy éjszakai műszak is van. Végül is jelenleg valamivel több mint 200 vendégmunkás jár át, köztük 20 iparitanuló. Asz- szonyok és lányok, tizenötévestől a hatvanadik évét taposóig. Munkások, alkalmazottak, szövetkezeti tagok feleségei. van közöttük érettségizett. technikumi végzettségű. Csaknem valamennyien magyar nemzetiségűek. A vendégmunkásokat a magyar munkásnőkkel teljesen azonos jogok és kötelességek illetik meg, a magyarokkal azonos bért kapnak. A keresetek 1600—2400 forint között mozognak. A begyakorlás után teljesítménybérben dolgoznak, a gyorsabb betanulást premizálják. A vendégmunkások fizetésük 40 százalékát forintban, a többit koronában kapják kézhez. Az átszámítás alapja: -100 Ft = 73,61 Kcs., illetve 100 korona=l 35,85 forint. A koronát a Statna Banka folyósítja. Itt egy külön keretösszeg is rendelkezésre áll, hogy a táppénzt hamarabb megkaphassák a rászorulók. Mit vihetnek ki? A vendégmunkások válaszhatnak: havonta elköltik vagy összegyűjtik forintjaikat. A megtakarításokat a Magyar Nemzeti Bank őrzi. Mit vihetnek ki vámmentesen? A lista hasonlatos azzal a listával, amely a magyar turisták által az országba vámmentesen behozható árukról intézkedik. Tehát például fonalból kivihetnek 2 kilogrammot, szövetből 3 métert, legfeljebb 100 darab zsilettpengét, húsz hanglemezt és így tovább, és így tovább. Élelmiszer, nemesfém, toll és tisztaszesz egyáltalán nem vihető ki. A vendégmunkások szétszóródtak a gyárban. Sokan dolgoznak a nedvesfonóban és kiszerelőben. Kéréseiket — van aki a testvérével, barátnőjével szeretne egy munkahelyen és azonos műszakban dolgozni — maximálisan figyelembe veszik, mert ez is elősegíti a munkahelyhez való ragaszkodást. A vendégmunkásokra szükség van, a lenfonógyár csak így válthatja valóra fejlesztési elképzeléseit, állíthat be új. modern fonó- és szövőgépeket. Miklósvári Zoltán
