Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-07 / 82. szám
Il71. április 7. DUN 4NT0L1 N UPI 0 A kulturális rovat kerekasztala: Megfogni a pillanatot, amely történelemmé válik „A modern krónikaírás az egyes települések jelenkori, szocializmust építő tevékenységét örökíti meg, évről évre folyamatosan rögzítve az életviszonyokat: a politikai, gazdasági, kulturális eseményeket.” (A Baranya megyei Tanács VB határozatából.) A Megyei Tanács VB határozata szerint a községkró- nika-írást 1972. január 1-től egész Baranya területén bevezetik. Addig elő kell készíteni ezt a rendkívül nagy i fontosságú adatmegörökitő l munkát valamennyi önálló tanácsú község székhelyén. Ennek részleteire még visz- szatérünk. Szót érdemel viszont maga a krónikaírás mibenléte, eszmei-politikai jelentősége. (Annál is inkább mivel ebben a szervezett formában Heves után Baranya a második megye az országban, ahol rendelet kötelezi rá a tanácsokat.) Erről beszélgettünk a kérdés három legilletékesebb szakemberével. Vendégeink: dr. Vargha Károly főiskolai tanár, a honismeret megyei szakreferense; dr. Szita László, a levéltár igazgatója és Fancsovits György, újkor-történész muzeológus. Szerkesztőségünket Wallinger Endre, a kulturális rovat munkatársa képviselte. Dunántúli Napló: — A ren- delet — rendelet: kötelez. Nem mindegy azonban hogyan, milyen ügyszeretettel vezetik majd a falukrónikákat: tessék-lássék módon vagy tudatosan, felelősséggel a jövő iránt. Ehhez, úgy gondolom, már most érdemes szólnunk a modern krónikaírás lényegéről. Vargha Károly: — A célját megfogalmaztuk: a jelen fontos eseményeinek megörökítése a jövő számára. Van-e, lesz-e azonban elég erő ehhez a vas-következe- tes munkához? Rá kell biztatnunk az embereket... Mivel? Elsősorban azzal, hogy elmondjuk, miért jelentős napjainkban a községkróni- ka-írás. Én ezt a következőkben látom: 1. Ez a munka valójában történetírás Történelműnk folyamán népünk most először nemcsak csinálhatja, hanem írhatja is történetét. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. 2. Saját története írására, vezetésére, maga a falu a leghivatottabb. Erre senki más — bármilyen magas legyen is a tudományos végzettsége — nem képes. Aki a nép között él, megbízható tanúja, megörökítője lehet az eseményeknek. 3. Ha eleinte akármilyen gyöngén indulna ez a munka, még mindig több, mint amit a múlt a legtöbb helyen csinált. Elég sok falu van itt Baranyában is, ahol senki nem jegyezte fel még a múlt legfontosabb adatait sem. 4. A „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalom helyébe léphetne egy már időszerűbb törekvés: a jövőben a krónikák vezetésében legjobb községeket kellene jutalmazni. 5. Nemzetiségeink is először írhatják a maguk történetét — ha akarják — anvanyelvükön! Szita László: — Ebben nem mi vagyunk az elsők. Selmecbányán magyar, német és szlovák nyelven vezetik a helység krónikáját. S itt a modern községkróni- ka-írás eszmei-politikai jelentőségének körvonalazása után én az egésznek a lényegét egy pontban látom: megfogni a pillanatot, amely 10 év múlva történelemmé válik ... Fancsovits György: — Nemes, szép és nagy feladatnak látom a községkrónika-írás szervezett formáját. Várhatóan a tárgyi anyagok megmentésében is előbbre jutunk így faluban, városban egyaránt. Jártam pécsi üzemekben. gyárakban, A legtöbb helyen ma már . van üzemtörténész. A gyár vezetőinek szemléletében mégis gyakran ott a kétkedés: mire jó ez? Pedig rohamléptekkel száguld a fejlődés. És ki gondol az elavult technika ipartörténeti megmentésére ? Csak véletlen, ha sikerül valamit megmenteni... S így van ez a mezőgazdasági üzemekben is. Legalább fotókban meg kellene örökíteni a legfontosabb régi, lecserélt gépeket, eszközöket. Vargha Károly: — A kesztyűgyárnál, a cipőgyárnál egy jövendő múzeum érdekében el kellene érnünk, hogy az új gyártmányokból folyamatosan fólretegyenek egy-egy párat. Fancsovits György: .— Itt a járműprogram. Lassan kiselejtezzük végre az elavult gépeket, gőzmozdonyokat stb. Milyen jó lenne egyet-egyet megőrizni! Itt nálunk is. Dunántúli Napló: — Tapasztalataink szerint — különösen az idősebb pedagógusnemzedék szemléletében — valahogy nagyobb az ambíció, az érdeklődés, a hely- történet közeli vagy régmúlt eseményei, dokumentumai iránt. (A jelenkorik rovására.) Mi lehet ennek az oka; hogyan lehetne a hangsúlyt, a figyelmet — arányaiban — a jelenkori krónikaírás felé irányítani? Vargha Károly: — Több okból is'érthető, hogy eluralkodott ez a szemlélet. Az utóbbi 200 év hazai történet- írásában a megjelent munkák lexikonszerű adatanyagot közöltek a falvakról. Községenként is ezért születtek törekvések a föllelhető ada- tpk összegyűjtésére. A századfordulótól már szervezett történeti adatgyűjtés folyt kb. 1944-ig a baranyai falvakban. Néhol túl is léptek ezen (Siklós, Boly, Gyűd, Dunaszek- cső stb.) és különböző grófi, földesúri megbízásból kismonográfiák jelentek meg. 1932- től az eiemi iskolában tanították A szülőföld ismerete című tárgyat. (Mai megfelelője: környezetismeret.) Ehhez volt egy ún. helyismereti gyűjtőkönyv, amellyel minden lényeges adatot az iskola birtokába törekedtünk juttatni. Ez az igény él még azokban, akik emlékeznek rá —, innen is magyarázható a monográfia írás iránti érdeklődés. Dunántúli Napló: — Ehhez azonban nagyon alapos, sokoldalú tudományos felkészültség szükséges: A hangsúly eltolódás ezért mindenképpen a helyi króhikaírás irányában lenn-' kívánatos. Ne szakítsunk persze a helytörténetkutató törekvésekkel sem, ahol vannak ilyenek. Vargha Károly: — Ennek a leszögezése helyes, de egy megszorítással. A monográfia írás levéltári, múzeumi, könyvtári források nélkül nem képzelhető el. Most azonban tudomásul kell venni, hogy a falvak összes adat- anyaga összegyűjtve hozzáférhetővé válik rövidesen a Baranya című monográfia sorozatban. Helyben ezért nem a monográfia-írásra kell törekedni, hanem krónikát kell írni: ami ott történik a szemünk előtt, a faluban, azt kell megmenteni, följegyez- ni! Ezt a feladatot nem végezhetik el helyettünk a tudomány emberei, a kutatók. Gondolnunk kell persze a dokumentáció rendszeres gyűjtésére is, és ne feledjük el a régészeti leletek bejelentését sem. 1 Dunántúli Napló: — Végül még egy kérdésről szóljunk. A községkrónika írás 1972 januárjában indul meg Baranyában. Az idő azonban addig is telik ... A kiemelkedő fontosságú eseményekkel (pl. zárszámadás, jelölések, választások stb.) nem kellene-e már januárig is tennünk valamit? Szita László: — Helyes volna 1970-től egy ciklusnak tekinteni a következő negyed század, időszakát. A felszabadulás 25 éves jubileumától a krónikaírás megkezdéséig terjedő két év elemző összefoglalása a bevezetője, lehetne .a községek egymást követő évkönyveinek. így folyamatos áttekintésünk készülne erről az újabb negyedszázadról — egészen a fii- szabadulás 50. jubileumáig. Szerintem nagyon sók múlik majd ebben a munkában a honismereti szakkörök, a helytörténeti érdeklődésű népművelők és a fotó-szakkörök segítségén. Annak a gondolatnak a jegyében kell dolgozni, hogy amit ma föl- jegyzünk, megörökítünk, az 25 év múlva rendkívül fontos dokumentuma lesz életünknek. Baranya megye fejlődésének. A pedagógiai ankét néhány tanulsága Milyen az egészséges ember? Szexuális felvilágosítás va^y felkészítés a családi életre Kétnapos ankét zárult kedden az egészségre nevelés kérdéseiről. Miben lehet újat mondani az egészség fogalmáról? Az emberek többsége úgy tudja, hogy egészséges az, aki nem beteg. S ebben téved. Hány és hány embert ismerünk, aki orvosilag nem beteg, semmiféle kór nem veszélyezteti, mégsem boldog ember, kiegyensúlyozatlan, idegileg, szellemileg fáradt, nem érzi jól magát. Egészségesnek tehát az új felfogás szellemében azt az embert tekintjük, aki testileg, pszichésen és szociálisan is képes harmonikusan élni. Ezt az embert nevezi a közvélemény is „boldog em- ber”-nek. De milyen veszélyek is leselkednek a gyerekekre, a fiatalságra ? A felnőttek számtalanszor elismétlik azt a kétségtelenül nagy eredményt. hogy a gyerekeknek ma már nem kell nélkülözniük. a táplálkozásban nem szenvednek hiányt — habár vannak még családok, akiknek kevesebből kell kijönniük —, a lakásviszonyok is egyre javulnak. A kényelem, a jobb feltételek azonban egyben veszélyt is jelenteÉvi 300 ezer forint kulturális alapból Tsz-művelődési ház Fadd on A főtéren érdekes vonalú kupolás forma épület. Ez az ország első művelődési intézménye, amelynek működtető és fenntartó gazdája immár két éve a község termelőszövetkezete. A művelődési ház 1960-ban épült állami beruházásból és társadalmi összefogással. Gazdasáai vezetők és a kultúra Tavaly egy országos tanácskozáson nagy feltűnést keltett a faddi Lenin Tsz elnökhelyettese, egyben párttitkára, Rácz János. Ezeket mondta: — Kezdeményezésünket sok ellenkezés, kétely fogadta, Főleg amiért, erre áldozzuk a teljes kulturális alapot. Az élet azonban minket igazolt. Két év eredményei bizonyítják: csak ilyen módon tudjuk a községet megfelelő kulturális szintre emelni... A napokban ellátogattunk Faddra. Megbizonyosodni arról, hogy vajon milyen szemlélet, milyen gazdasági-társadalmi feltételek és tényezők egyengették ezt a ma még szinte egyedülálló kezdeményezést és milyen eredménnyel Hornok István, a Lenin Tsz elnöke először gazdasági adatokat sorolt el: 8500 katasztrális hold területen állattenyésztés, víziszárnyas- j tenyésztés, növénytermesztés | folyik. 860 család 1970-b’en ! 96 millió forintos termelési [ értéket állított elő. Tagjöve- j delemként 20 millió 800 ezer , forintot osztottak ki; az egy tízórás munkanapra eső átlagkereset 103 forint volt. Kulturális alapjuk évente átlag 300 ezer, a szociális alap másfél millió forint. — Ami a művelődési házat illeti — válaszol kérdésemre a tsz elnöke — mondhatnám, szükségszerű lépés volt magunkra vállalni a fenntartását. Évi 300—400 ezer forint kulturális alapot „el lehet költeni” ... Célszerű felhasználásához — a lakosság és a vállalatszerű gazdálkodás javára — viszont a gazdasági szerv és a népművelési intézmény teljes együttműködése szükséges. Nem titkolom: gazdasági vezető szájából itt hallottam először ilyen egyértelmű igenléssel megfogalmazni az anyagi és szellemi erők koncentrálását. Pedig lassan tíz éve járom a termelő üzemeket és tsz-eket... „Ok jelentkeztek...“ Krassay Gyula — évtizedek óta hivatásos népművelő — a faddi művelődési ház igazgatója. Havi jövedelme mintegy 3500 forint. Az előzményekről ezeket mondta: — Az intézmény két éve — csakúgy, mint a többi hasonló az' országban — anyagi gondokkal küszködött. Alkalmi rendezvényekkel, egykét szakkörrel... Eleinte a tsz is elzárkózott a támogatástól. Nem látták értelmét... Több ízben kértem: „Látogassatok el ti is a rendezvényekre. Beszéljük meg, mi mindent lehetne jobban — együtt”. . Hasztalan. Egyszer csak ők jelentkeztek. Azzal, amire nem is számítottam: hajlandók átvenni és fenntartani is a művelődési házat... A dolog ment a maga útján. 15 évre megállapodást kötöttek az intézmény, fenntartására, üzemeltetésére. A tsz félmilliós költséggel felújította az elavult berendezést. S az új korszerű szakmai fölszereltséggel megindult a munka: 14 szakkörben és klubban s évente átlag három szakmai tanfolyamon. Állandó látogatóik száma — az alkalpai közönségen kívül — mintegy kétezer személy, a lakosság körülbelül 35 százaléka. . A gazdaságilag erős (több I könnyűipari melléküzemág- ■ gal is rendelkező) tsz és a j változatos művelődési-szórakozási lehetőségek már 1970- ! ben mintegy 200 fiatalt csalogattak vissza a községbe. Megtalálják a számításukat... — Jó összetételű a lakos- i ság — folytatta az igazgató. — Csaknem száz a diplomások száma és a lakosság rétegei nem zárkóznak magukba. Érdeklődésük, igényeik sokirányúak. így közelítettünk hozzájuk. Mindenekelőtt az értelmiség megnyerésével. Azzal, hogy akik értenek valamihez, azokat közelebb hozzuk egymáshoz. Megalakult a 75 tagú felnőtt klub. (Azóta Váci Mihály nevét vették fel, aki élete talán utolsó találkozóján itt vett részt...) „Mentéről...“ Valamikor, ha csak húszán jöttek össze egy ismeretterjesztő előadásra, hazaküldték az embereket... Faddon ma azt mondják: ha csak nyolctíz fejkendős asszonyt érdekel is például a modern lakáskultúra, a klubrendezvényt akkor is megtartják. Kerüljön akár ezer forintba. Mert megtérül... Mellesleg: előadói tiszteletdíjra 46 ezer forint áll rendelkezésükre a költségvetésből. így érthetően hozzájutnak a legkiválóbb előadókhoz. Mind a klubesteken, mind a termelési kultúrát szolgáló rendezvényeken. A faddi tsz ugyanis nemcsak jól fizet. Követel is. A szakszerű és becsületes jó munka mellett a tanulást is megköveteli. Évről évre új technológiákat alkalmaznak, új gépekkel, s a Duna holtágában százezernyi kacsa, liba fehérük évente. Mindehhez értelmes, tanult szakemberek szükségesek. Ezért novembertől márciusig a művelődési ház szakmai előadásai, tanfolyamai közvetlenül kapcsolódnak bizonyos időszerű termelési folyamatokhoz. Egyfelől a már meglévő szakembergárda továbbképzését, másfelől a leendő, a kiszemelt szakmunkások előképzését szolgálják ezek a szakmai rendezvények. A kupolás előcsarnokból körben ajtók vezetnek a könyvtárba, a klub- és szakköri helyiségekbe. Szemben egy wurlitzer, oldalt büfé, átellenben folyóiratállvány a legújabb olvasnivalókkal. Középütt olvasóasztalok, fotelok, itt nyolcan-tízen böngésznek. Az egyik nyitott ajtón halk zongoraszó szüremlik ki az előcsarnokba. Itt a presszó. Betérünk egy kávéra. Hangulatfény. A rejtett világításé pulton kül- és belföldi italok, előtte magas bárszékek sorakoznak. Szép és modern berendezés, szmokingos felszolgáló — harmadosztályú árak. Néhány fiatal meghitten beszélget a sarokban, ketten táncolnak. Este 7 óra. A presszót is a tsz üzemelteti. Tervezik a bővítését, új berendezéssel. Azt mondják: megtérül ez is... Wallinger Endre nek. Tapasztalat, hogy az életfeltételek - javulásával a testi nevelés elhanyagolása jár együtt. S ez pedig kihat a gyerek közérzetére, szociális közérzetére, befolyásolja hangulatát. A civilizációs körülmények a mozgás korlátozásával járnak együtt, a fiatalok nem j tudják kiélni mozgásigényüket. Gondoljunk csak arra. hogyan tűnnek el, szorulnak ki városainkból a grundok, játszóterek, milyen keveset tartózkodnak a gyerekek levegőn. S mindez azért is megszívlelendő. mert a rendelkezésünkre álló jelekből arra következtethetünk. hogy a gyerekek jövőben várható megterhelése nem a fizikai erőkifejtés területén jelentkezik, hanem idegrendszerüket veszi igénybe, szellemi erőkifejtésekre készteti őket. Erre kell felkészíteni őket, ezt kellene kivédeni a mai fiataloknak. Az egyik módszer az aktív pihenés, a testi nevelés, a másik a munka és a szabadidő helyes megszervezése, a harmadik a társadalom gyakorlata: a jó munkahelyi légkör megteremtése. az iskolai egészségvédelmi és sportmozgalmak megszervezése. Mint dr. Székely Lajos előadásában elmondotta, túl kell lépni azon a szemléleten, amikor egészségre nevelésről szólva csak előadásokra, felvilágosításra, „prédikációkra” gondolunk. Az egészség — cél. Cél, amelyet ' nem csak szavakkal, hanem elsősorban egészséges életmóddal, tevékeny gyakorlattal lehet elérni. A gyerekekkel ezt kell gyakoroltatni, ehhez kell biztosítani a feltételeket. így értelmezve, az egészségre nevelés össztársadalmi ügy. Az újabb pedagógia tulajdonképpen leszámolt a szexuális nevelés fogalom használatával, helyette a „családi életre felkészítés” fogalmát használja. Tulajdonképpen jelenleg a szexuális felvilágosítás terén hátránnyal küzdünk. Általában a magyarázó illetve intő beszédek akkor hangzanak el. amikor a serdülőknél már erotikus képzetekkel társulnak a magyarázatok. A legelső követelmény tehát az, hogy időben kerüljön sor a felvilágításra. Erre int az is,« hogy az utóbbi időben megnőtt a művi vetélések száma az általános iskolás korú lányok között. Az Egészségügyi Felvilágosító Központ egyébként egyre gyakrabban jelentet meg e témába vágó kiadványokat, amelyeket a pedagógusok, szülők és a gyerekek is haszonnal forgathatnak, Nemrégiben Pécsett is megjelent helyi kiadásban egy értékes kis mű, amelynek szerzője dr. Tóth Emil. a Megyei Egészségügyi Felvilágosító Központ vezetője. Címe: A fiatal lány egészsége. Marafkó László A faddi művelődési ház épülete * ♦ /
