Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
1971. április 4. DUN4NTCLI NAPLÓ Bér emend nem volt Chicago Díszünnepség az egyetemi aulában Egy év múlva termel a BCM Homogenizáló és hőkicserélő. Az építés itt is befejeződött, a páratlanul nehéz feladatot jelentő résalapozás idővesztesége miatt azonban némi késéssel. Az időveszteség csökkentése érdekében itt alkalmazták először a párhuzamos munkavégzést. Az építők nyomában mindenütt ott vannak a szerelők. A kemencék, illetve a klinkerlemezte az építkezést, amiben nagy szerepe volt a KISZ-védnökségnek is. A szociális ellátás, az étkeztetés még egyetlen magyar beruházásnál sem volt ilyen színvonalas. Dr. Pákozdy Veronika, a SZIKKTI beruházási osztályának vezetője: — Egy év múlva lesz cement. Nagyon fontos azonAz építkezés három éve 19 6 8 19 6 9 1 9 7 ( A területelőkészítés éve Április 1: harminc fővel megindul a munka. Az éwégi létszám: 800 fő. A beépített összeg: 178 millió forint. Megalakul az első párt- és KISZ- alapszervezet Kinevezik a függetlenített párt-, KISZ- és szakszervezeti vezetőket Nincs konyha, az ételt Harkányból szállítják Beremendre. A munkásszállókat nem lehet fűteni A terület előkészítése közben 150 ezer- köbméter földet mozgatnak meg. Elkészül az út és vasút. Az alapozás éve Átlagos létszám: 1500 fő A beépített összeg: 270 millió forint Befejeződik az alao- szervezetek kiépítése A Megyei KISZ- Bizottság védnökséget vállal a beruházás felett Mozgalom indul a határidők előrehozása érdekében Terebélyesedik a munkaverseny- mozgalom Megépül a kétezer személyes konyha: bevezetik az á la carte rendszert. Orvosi rendelő, üzlet és presszó épül Csak a résalapokba 30 éfcer köbméter betont dolgoznak be. Talpra áll a gyár A létszám 1600-ra nő A beépített összeg: 546 millió forint Három pártszervezet és kilenc KISZ- alapszervezet dolgozik a területen. A szakszervezeti szervezettség 85 százalékos Május 22: Bondor József építési és város- fejlesztési miniszter látogatást tesz Beremenden. Hivatalosan bejelenti: A BCM építői határidő előtt üzembe helyezik az első gyártósort Kilencvenkét szocialista brigád 1274 tagja tesz vállalást hűtők szerelése menetrend szerint halad. A vezérlőépület, a BCM „esze”, áprilisban népesül majd be Igazán, amikor is az NSZK-ból megérkeznek az automatikák. A határidők betartásához több műszakos munkarendre lesz szükség. Nyilatkozatok, vélemények Beindul a technológiai berendezések szállítása: 250 millió forint értékű gép érkezik Beremendre. ban, hogy jobban kihasználjuk a rendelkezésre álló munkaerőt, illetve, hogy a legégetőbb helyeken növeljük a munkaerő-koncentrációt. Idén a villamosipari és gépszerelő vállalatok előtt állnak talán a legnagyobb feladatok. E vállalatoknak jelentősen növelniük kell a létszámot és be kell vezetniük a többműszakos szerelést. Martin Antal, a BCM műszaki igazgatóhelyettese: — Hiszek a siker lehetőségében, ehhez azonban az kell, hogy most már minden döccenő nélkül menjen. A technológiai sorral kapcsolatban már számos problémáról volt szó, de beszélni kell az úgynevezett kis dolgokról is. Ilyen például a tereprendezés, a gyár végleges szintjének kialakítása, a közmű- és útépítés. Mindezekkel az őszi esőzések beállta előtt el kell készülnünk. Dr. Mihócs Ferenc, a Magyar Cement- és Mészművek vezérigazgató-helyettese: — A hátralévő néhány hónap feladatai között kiemelkedő jelentőségű a BCM irányító testületének, műszaki és fizikai állományának kialakítása, illetve kiképzése. A létszámmal kapcsolatos tervek elkészültek. Folynak a felvételek is. Már most meg kell kezdeni az állományba vett műszakiak és munkások elméleti és gyakorlati felkészítését. Az NSZK-ban, Ausztriában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában tanulnak majd embereink — összesen mintegy százhúszan. Változó vidék A nagyharsány—kistapolca —beremendi háromszögben a BCM vasbeton tornyai uralják a tájat, a gyár hatása azonban már Siklós kapujában is jól észrevehető. A Harkány felől érkezőket modern mini-város fogadja: 210 lakás épült fel itt az elmúlt évek alatt. Ötvenöt lakásban már a végleges tulajdonosok — a BCM dolgozói -— laknak., a többi a külföldi és hazai szerelők otthonául' szolgál. Beremenden 140 lakás épült. Huszonnyolcat már itt is elfoglaltak a végleges lakók — négy épületet pedig ideiglenesen munkásszállásnak rendeztek be. Siklóson szennyvíztelep, Beremenden szennyvíztelep és vízmű épül a BCM-mel párhuzamosan, mintegy 25 évre megoldva a környék ezzel kapcsolatos gondjait. Békés Sándor Lombosi Jenő (Folytatás az 1. oldalról) hogy ténylegesen hazánk, népünk legnagyobb sorsfordulója — mondotta többek között. Emlékeztetett arra, hogy ezen a napon is számvetést kell tenni eddigi eredményeinkről, s a párt X. kongresszusának útmutatása alapján kell tovább munkálkodnunk hazánk felvirágoztatásán. Méltatta a Szovjetunió Kommunista Pártjának most ülésező XXIV. kongresszusát, amely a béke. a haladás, a szocializmus új, nagyszerű távlatait nyitja meg az egész emberiség előtt. Ezután dr. Dómján Károly főiskolai tanár, az MSZMP Pécs városi Bizottságának tagja lépett az emelvényre, hogy elmondja ünnepi beszédét. — A létért küzdő emberiség számára a második világháború vérzivataros . napjainak sorából nem emelkedett ki különösebben 1945. április 4-e — mondotta beszéde bevezető részében. — A magyar nép számára azonban különös jelentőségű volt ez a nap, melyen a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg kiűzte hazánkból az utolsó fasiszta csapatokat is és ezzel Magyarország felszabadult. A történelem igazságot szolgáltatott ezen a napon, s a történelem ítéletét a szovjet hadsereg hajtotta végre. Kegyelettel emlékezett meg a vérüket hullató szovjet hősökről, az antifasiszta harcokban elesett mártírjainkról és emlékük előtt tisztelegve mondta: — A magyar népben mélyen él az elhatározás, hogy a szabadságot, amelyet az értünk harcolók elhoztak nekünk, mindig megőrizzük és arra használjuk fel, hogy népünk életét szebbé és boldogabbá tegyük általa. Ennek az elhatározásnak a bizonyítására idézte negyed- százados fejlődésünk nagyszerű eredményeit, amelyek egy középkori elmaradottságé ország romjain születtek a kommunisták vezetésével. Megállapította, hogy a kommunistákat nem valami külső erő, hanem a történelmi szereposztás szükségszerűsége állította a kibontakozó élet szervezésének és irányításának élére. Ezután méltatta a Szovjetunió, az igaz barát történelmi szerepét népünk talpraállásában, szocialista építőmunkánk sikereiben, majd így folytatta beszédét: — A párt és a nép között Jelzőtüzek a Dráva-parton Az 50 holdas gyárterület legmagasabb pontján, a 72 méteres homogenizáló torony tetején, kéksisakos emberek. Innen nézve úgy tűnik: kész a gyár. Az építőbrigádok egy része már búcsút is mondott Beremendnek; a területet fokozatosan a szerelő vállalatok emberei veszik át. Közelről persze egy kicsit minden más. A malomcsarnokot állványerdő takarja, az utakon tengelyig ér a sár. Teherautók dömperek, lánctalpasok, rakodógépek százai vergődnek a területen: ha a tél nem is volt erős, a nedves tavasz annál több gondot okoz. A félkész csarnokok mellett szerelésre előkészítve állnak az óriási gépek. Ahol | három évvel ezelőtt kukori- j ca zöldellt, ma több mint egymilliárd forintnyi érték j várja a kitavaszodást. A magyar parancsok, vezényszavak német és cseh utasító- j sokkal keverednek. A múlt i év ősze óta nyugatnémet, NDK-beli és csehszlovák ! szerelők is dolgoznak a terű- i létén. A BCM, a III. ötéves térvben indult beruházások egyik legnagyobbika, nem- 1 csak a legnagyobb magyar , cementgyár lesz, de az utób- ; bi idők legnagyobb kooperációs vállalkozása is. A külföldi cégek mellett mintegy két tucat magyar vállalat vesz részt a létesítmény meg- "j valósításában. Ezerhatszóz ! ember, köztük több mint 200 mérnök, technikus. Az építők és szerelők hatalmas appará- i tusa mellett kialakulóban j van a BCM végleges, tér- : meló kollektívája is. Ma hét- | ven embere van a gyárnak, j december végére azonban már 300 lesz. Mához egy évre, 1972. április 4-én rajtol az első gyártósor. Verseny az idővel A technológiai sor kiinduló pontja a kőbánya. Mi is innen induljunk hát. A bányanyitás a tervezett ütemben folyik. A munkát.a régi. gyár vállalta. Befejezési határidő: 1971. október. A mintegy 50 évre elegendő nyersanyagot biztosító bányát az ország legdrágább útja, az úgynevezett BELAZ- út köti össze a gyárral. A négy kilométer hosszú út minden kilométere 15 millió forintba került. A 27 tonnás, szovjet kőszállító dömperek közlekedését biztosító úton a nyár elején kezdődik újból a munka. A töltés, az alapozás, az aszfaltburkolat kész. Most a betonozás következik. Tizenötezer köbméter betont kell az év végéig beépíteni. A BCM gyártósorának első létesítménye a kőtörő. Az impozáns épület szerelésre készen áll. A daruk beépítése megkezdődött, míg a két — 360 tonna/óra teljesítményű — lengyel törő júniusban érkezik Beremendre. Átöntő. Ez az épület is elkészült, a 'gépi berendezések szállítása folyik. Tárolócsarnok. A látvány meglehetősen kaotikus: az építők és szerelők egymással párhuzamosan, gyakran egymást zavarva dolgoznak. Ez, a jelek lek szerint, az üzembehelye- • zésig így lesz. A gyár legkritikusabb pontja a malomcsarnok. Ez a megállapítás mind az építésre, mind a szerelésre vonatkozik. A 47 méter magas épület 100 millió forint értékű lesz. melyből eddig mindössze 60 milliót realizáltak. A nyersmalmi oldal 26 méter magasan áll, míg a cementmalom 19 méter. A végleges magasságot június végéig el kell érni, egyszóval a siker kulcsa a malomcsar- rok építőinek kezében van. Meglehetősen nehezen halad a szerelés is. A két NSZK- gyártmányú nyersmalom már a helyére került, a három NDK cementmalom közül azonban eddig csak egy érkezett meg. A hatalmas berendezések szállítása önmagában is óriási feladat. A különleges járművek a közlekedésrendészeti szervek által kijelölt, speciális útvonalon haladva, fél Európát átszelve, hatalmas kerülővel érkeznek Beremendre. Az eredeti határidő 1972. június 30. volt. A tervek szerint ekkor kellett volna indulnia az első gyártósornak. A másik gyártósor 1973. március 31-én rajtolt volna. Az új határidők — 1972. április 4., illetve augusztus 20. — betartása 450 ezer tonna többlet cementet ígér a nemzetgazdaságnak. A felajánlás időpontjában — tavaly ilyenkor — mindenki optimista volt, mindenki bizakodott. Aztán nehéz hónapok következtek. Nézzük hát, hogy ítélik meg most — egy évvel a felajánlásban megjelölt határidő előtt — a helyzetet a beruházás felelős vezetői. Jaszenovits Miksa, az ÉP- BER beremendi kirendeltségének vezetője: — Én biztos vagyok a sikerben. Építőipari vonatkozásban túljutottunk a dolgok nehezén. A legbonyolultabb, s egyben a legizgalmasabb feladat a résalapok elkészítése volt. Huszonhét méter mélységben, rendkívüli időjárási és talajviszonyok közepette kellett dolgoznunk. A csúszások ellenére sikeresnek kell mondanunk ezt a munkát, már csak azért is, mert ilyen feladatot még nem oldottak meg magyar építők. Itt szeretném megjegyezni, hogy a BCM építkezésén dolgozó műszaki katonák fegyelmezettségének, szervezettségének és szorgalmának jelentős része van a sikerben. Beremend nem volt Chichago. A nagy létszám, a sokféle ember ellenére rend, fegyelem és viszonylagos kulturáltság jelKis létszámú küldöttség érkezett Felsőszentmártomba. A mezőgazdáságról érdeklődtek. Egyszercsak a küldöttség egyik jugoszláv tagja arra kérte a tsz elnökét. mutassa meg neki 5’ MulTj Dráva-partot. Kisétáltak a folyóhoz. A férfi megállt a parton, szótlanul, hosszan nézte a gyorsfolyású vizet, aztán lassan lehajtotta a fejét, arcát két kezébe temette. Amikor ismét felemelte fejét, könny csillogott a szemében. — Ez az a hely, ahol akkor átjöttünk. Éjszaka volt, de ezen a parton jelzőtűz világított, támpontot adott a partizánosztagnak. Ott volt, vagy talán egy kicsit távolabb az a tűz, amelynek melegénél megpihentünk egy keveset. Több, mint negyed évszázad múlt el azóta. És most újra itt vagyok ... . * A kis délszláv község fel- szabadulásának előtti napjait pergetjük vissza. Az em- lékezők kis csoportjának tagjai, akikkel beszélgetek, akkor is ebben a faluban laktak, néhányuk legényemberke volt még csak. — Én részt vettem azon a megbeszélésen... — kezdi az egyik. — Volt itt a Dráván a vízügynek két uszálya és egy vontató kis hajója. A németek már fosztogattak, vittek mindent, amit értek. Tudtuk, hogy a két part közti közlekedésben a két uszály és a kis motoros sokat segíthet. De ha elviszik a németek?' Megbeszéltük: elsüllyesztjük a hajókat. Na, nem végképp, csak úgy, hogy kis időre használhatatlanok legyenek. Vízzel engedtük teli, leültek a sekély part iszapjába ... — Én jártam aztán a hajóval, az uszályokkal — folytaja a másik. — Valami kis tudományom volt hozzájuk, mert gépipari iskolába jártam, másodikos voltam akkor... Amikor a németek visszavonultak, kiszivattyúztuk az uszályokból, a hajóból a vizet és máris használhatókká váltak. Ezekkel jártunk a két part között, vittünk élelmet a túloldalra a harcoló csapatoknak. Éjjel, nappal, ködben, jégzajlásban szállítottunk ... A falu lakossága sütötte a kenyeret a hirtelenjében előkerült lisztből. Egy-egy ház két kemence sütést vállalt. Szép háromnégy kilós kenyereket... Abban a házban, ahol most a húsbolt van — folytatja a harmadik —, tanyázott a németek rádióscsoportja, onnan adták jelentéseiket. Hogyan lehetne megrongálni az adót, vagy megakadályozni a hírközlésüket? Sűrű ködű, téli éjszaka volt — néhányan lopakodva megközelítették az épületet. A németek a belső helyiségben alüdtak, a rádió a ház bejárata melletti szobában állt. Csak néhány pillanatnyi idejük, volt, mindössze annyi, hogy nagy óvatosan besurrantak a szobába, és ami a rádióból a kezük ügyébe került, elemelték. Amilyen csendben mentek, olyan halkan ki is osontak és belevesztek az éjszakába. Másnap a rádiósok pakoltak... — Emlékszem, hogy a Dráva felől „idegen emberek” jöttek a községbe az éjszaka leple alatt — partizánok. A szovjet és bolgár csapatok másutt már átkeltek a Dráván, a németek visszavonultak, falunktól már északra voltak a harcok. A felszabadító csapatok parancsnoksága Lakó- csán székelt. Falunkban a partizánok vezetésével folyt az élelmiszergyűjtés, uradalmi raktárakból hordtuk a lisztet, amiből aztán az asz- szonyok sütötték a kenyeret, amikor már a házikészlet kimerült. Több partizánt ismertem én is, jóbarátságban voltunk velük. „Hírt kell vinni Lakócsára a parancsnokságra. Vállalod, gyerek?” — mondta az egyik. Már hogyne vállaltam volna, már csak azért is, mert tetszett nekem az ilyen megbízatás. Egy nagy pisztolyt adott, az övembe tűztem, meg egy borítékot. Azt kellett Lakócsára juttatni. Éjszaka elindultam az erdőn át. Az utat jól ismertem. Elértem Lakócsára és átadtam a szovjet parancsnokságon a borítékot. — Az előbb az uszályokkialakult kölcsönös bizalom a szocialista forradalom • előbbrevitelének szolgálatába állította népünk alkotó, teremtő erejét. E politika jegyében születtek az utóbbi évtized kimagasló eredményei, amelyek a nemzetközi életben is elismerést és megbecsülést szereztek a Magyar Népköztársaságnak. — A párt és a néptömegek kölcsönös bizalmán nyug--v- vó politika alapozta meg az elmúlt években a kezdeményezőkészség és az alkotókedv fokozódását a terme-. •• lésben, tervcéljaink elérését és végső soron életkörülményeink javulását. A kez.de- •• ményezés és a fellendülés tapasztalható szűkebb hazánk, - Pécs-Baranya dinamikus fej- " lődésében is. Büszkék va-; - gyünk városunk új létesít- ményeire: az elmúlt ötéves tervben épült hétezer lakásra, az új orvostudományi egyetemre, a szinte észrevétlen gyorsasággal felépült műszaki főiskolára, az ipari létesítmények egész sorára. Ünnepi beszédének befeje- ző részében arról beszélt dr. Dómján Károly, hogy az elmúlt 26 év történelmi léptékkel mérve nem nagy idő, mégis e 26 esztendőbe évszázados fejlődés sűrűsödött, amely népünk számára ra- . gyogó távlatokat nyitott meg. Az út, amelyet megtettünk, már történelem, az eredmé-- ; nyékét joggal ünnepelhetjük e napon, de csak úgy, ha előre is nézünk. Figyelni kell a ránkváró feladatokra, a velük járó nehézségekre és nem szabad feledni: a jobb, a szebb ma is harcban születik. — A szocialista rendszer tartópillérei szilárdak, a párt politikája egyenesvonalú, reá-- , lis, marxista politika, amely a konkrét szükségletekből, a valóságból indul ki. A nyílt, . őszinte politika, a szavak és a tettek egysége, a tömegek valóságos érdekeinek számbavétele és következetes képviselete a legfőbb biztosítékká annak, hogy leküzdjülc'V^ nehézségeket és f elépít j£0Sí? hazánkban a szocializmust — ' mondta ünnepi beszéde végén dr Dómján Károly. Az ünnepi beszéd után a pécsi felsőoktatási intézetek hallgatóiból alabwlt művészeti együttesek adtak magas színvonalú műsort, Szabadság! Tégy gazdaggá minket címmel, majd a hazánk fel- szabadulásának 26. évfordulója alkalmából rendezett pécsi díszünnepség az Inter- nacionáléval ért véget. ról, meg a kis vontatóhajóról beszélgettünk. De voltak ám napok, amikor nagyon zajlott a folyó, úgyszólván már be is állt. De az utánpótlásnak akkor is menni kellett, a sebesültszállításnak is. A mi falunkban volt’ a hadikórház. Amikor tehát a hajóval már nem lehetett közlekedni, jéghidat vertünk a Dráván. Rozsét raktunk le, azt jól megöntöztük vízzel, összefagyott. Aztán arra kü- koricaszárat, szalmát —> azt is jól megöntöztük. Amikor már így meghízott a híd, akkor nyújtani kezdtük. Üjabb rőzsékkel, kukoricaszárral, szalmával. És így tovább, méterről méterre ért közelebb a híd a túloldalhoz. Erős volt, széles is, elbírt kocsit, lovat. Nem új találmány. A falunkbeliek, kiknek a Dráván túl volt a földjük, sokszor építettek ilyent. vAzt mondják, hogy az egyik uszály iszapba süly- lyedve most is ott fekszik a Dráva partján. Akikkel beszélgettem, kértek: valahogy meg kellene menteni ezt az uszályt. Kiemelni és ott a parton emlékként megőrizni. Sokan, akik az uszályokkal hordták az utánpótlást, — mint mondják — szívesen, mondanák el azoknak a napoknak a történetét a fiataloknak ... Garay Ferenc
