Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

1971. április 4. DUN4NTCLI NAPLÓ Bér emend nem volt Chicago Díszünnepség az egyetemi aulában Egy év múlva termel a BCM Homogenizáló és hőkicse­rélő. Az építés itt is befeje­ződött, a páratlanul nehéz feladatot jelentő résalapozás idővesztesége miatt azonban némi késéssel. Az időveszte­ség csökkentése érdekében itt alkalmazták először a pár­huzamos munkavégzést. Az építők nyomában mindenütt ott vannak a szerelők. A kemencék, illetve a klinker­lemezte az építkezést, ami­ben nagy szerepe volt a KISZ-védnökségnek is. A szociális ellátás, az étkezte­tés még egyetlen magyar be­ruházásnál sem volt ilyen színvonalas. Dr. Pákozdy Veronika, a SZIKKTI beruházási osztá­lyának vezetője: — Egy év múlva lesz ce­ment. Nagyon fontos azon­Az építkezés három éve 19 6 8 19 6 9 1 9 7 ( A terület­előkészítés éve Április 1: harminc fővel megindul a munka. Az éwégi létszám: 800 fő. A beépített összeg: 178 millió forint. Megalakul az első párt- és KISZ- alapszervezet Kinevezik a függetlenített párt-, KISZ- és szakszervezeti vezetőket Nincs konyha, az ételt Harkányból szállítják Beremendre. A munkásszállókat nem lehet fűteni A terület előkészítése közben 150 ezer- köbméter földet mozgatnak meg. Elkészül az út és vasút. Az alapozás éve Átlagos létszám: 1500 fő A beépített összeg: 270 millió forint Befejeződik az alao- szervezetek kiépítése A Megyei KISZ- Bizottság védnökséget vállal a beruházás felett Mozgalom indul a határidők előre­hozása érdekében Terebélyesedik a munkaverseny- mozgalom Megépül a kétezer személyes konyha: bevezetik az á la carte rendszert. Orvosi rendelő, üzlet és presszó épül Csak a résalapokba 30 éfcer köbméter betont dolgoznak be. Talpra áll a gyár A létszám 1600-ra nő A beépített összeg: 546 millió forint Három pártszervezet és kilenc KISZ- alapszervezet dolgozik a területen. A szakszervezeti szervezettség 85 százalékos Május 22: Bondor József építési és város- fejlesztési miniszter látogatást tesz Beremenden. Hivatalosan bejelenti: A BCM építői határidő előtt üzembe helyezik az első gyártósort Kilencvenkét szocialista brigád 1274 tagja tesz vállalást hűtők szerelése menetrend szerint halad. A vezérlőépü­let, a BCM „esze”, április­ban népesül majd be Igazán, amikor is az NSZK-ból meg­érkeznek az automatikák. A határidők betartásához több műszakos munkarendre lesz szükség. Nyilatkozatok, vélemények Beindul a technológiai berendezések szállítása: 250 millió forint értékű gép érkezik Beremendre. ban, hogy jobban kihasznál­juk a rendelkezésre álló munkaerőt, illetve, hogy a legégetőbb helyeken növel­jük a munkaerő-koncentrá­ciót. Idén a villamosipari és gépszerelő vállalatok előtt állnak talán a legnagyobb feladatok. E vállalatoknak jelentősen növelniük kell a létszámot és be kell vezet­niük a többműszakos szere­lést. Martin Antal, a BCM mű­szaki igazgatóhelyettese: — Hiszek a siker lehető­ségében, ehhez azonban az kell, hogy most már minden döccenő nélkül menjen. A technológiai sorral kapcso­latban már számos problé­máról volt szó, de beszélni kell az úgynevezett kis dol­gokról is. Ilyen például a te­reprendezés, a gyár végleges szintjének kialakítása, a köz­mű- és útépítés. Mindezek­kel az őszi esőzések beállta előtt el kell készülnünk. Dr. Mihócs Ferenc, a Ma­gyar Cement- és Mészművek vezérigazgató-helyettese: — A hátralévő néhány hó­nap feladatai között kiemel­kedő jelentőségű a BCM irá­nyító testületének, műszaki és fizikai állományának ki­alakítása, illetve kiképzése. A létszámmal kapcsolatos tervek elkészültek. Folynak a felvételek is. Már most meg kell kezdeni az állo­mányba vett műszakiak és munkások elméleti és gya­korlati felkészítését. Az NSZK-ban, Ausztriában, Ju­goszláviában és Csehszlová­kiában tanulnak majd em­bereink — összesen mint­egy százhúszan. Változó vidék A nagyharsány—kistapolca —beremendi háromszögben a BCM vasbeton tornyai uralják a tájat, a gyár hatá­sa azonban már Siklós ka­pujában is jól észrevehető. A Harkány felől érkezőket modern mini-város fogadja: 210 lakás épült fel itt az el­múlt évek alatt. Ötvenöt la­kásban már a végleges tu­lajdonosok — a BCM dolgo­zói -— laknak., a többi a kül­földi és hazai szerelők ott­honául' szolgál. Beremenden 140 lakás épült. Huszonnyol­cat már itt is elfoglaltak a végleges lakók — négy épü­letet pedig ideiglenesen mun­kásszállásnak rendeztek be. Siklóson szennyvíztelep, Beremenden szennyvíztelep és vízmű épül a BCM-mel párhuzamosan, mintegy 25 évre megoldva a környék ezzel kapcsolatos gondjait. Békés Sándor Lombosi Jenő (Folytatás az 1. oldalról) hogy ténylegesen hazánk, né­pünk legnagyobb sorsfordu­lója — mondotta többek kö­zött. Emlékeztetett arra, hogy ezen a napon is számvetést kell tenni eddigi eredmé­nyeinkről, s a párt X. kong­resszusának útmutatása alap­ján kell tovább munkálkod­nunk hazánk felvirágoztatá­sán. Méltatta a Szovjetunió Kommunista Pártjának most ülésező XXIV. kongresszusát, amely a béke. a haladás, a szocializmus új, nagyszerű távlatait nyitja meg az egész emberiség előtt. Ezután dr. Dómján Károly főiskolai tanár, az MSZMP Pécs városi Bizottságának tagja lépett az emelvényre, hogy elmondja ünnepi be­szédét. — A létért küzdő emberi­ség számára a második vi­lágháború vérzivataros . nap­jainak sorából nem emelke­dett ki különösebben 1945. április 4-e — mondotta beszé­de bevezető részében. — A magyar nép számára azonban különös jelentőségű volt ez a nap, melyen a diadalma­san előretörő szovjet hadse­reg kiűzte hazánkból az utolsó fasiszta csapatokat is és ezzel Magyarország fel­szabadult. A történelem igaz­ságot szolgáltatott ezen a na­pon, s a történelem ítéletét a szovjet hadsereg hajtotta végre. Kegyelettel emlékezett meg a vérüket hullató szovjet hő­sökről, az antifasiszta har­cokban elesett mártírjaink­ról és emlékük előtt tiszte­legve mondta: — A magyar népben mé­lyen él az elhatározás, hogy a szabadságot, amelyet az értünk harcolók elhoztak nekünk, mindig megőrizzük és arra használjuk fel, hogy népünk életét szebbé és bol­dogabbá tegyük általa. Ennek az elhatározásnak a bizonyítására idézte negyed- százados fejlődésünk nagy­szerű eredményeit, amelyek egy középkori elmaradottsá­gé ország romjain születtek a kommunisták vezetésével. Megállapította, hogy a kom­munistákat nem valami kül­ső erő, hanem a történelmi szereposztás szükségszerűsé­ge állította a kibontakozó élet szervezésének és irányí­tásának élére. Ezután mél­tatta a Szovjetunió, az igaz barát történelmi szerepét népünk talpraállásában, szocialista építőmunkánk si­kereiben, majd így folytatta beszédét: — A párt és a nép között Jelzőtüzek a Dráva-parton Az 50 holdas gyárterület legmagasabb pontján, a 72 méteres homogenizáló torony tetején, kéksisakos emberek. Innen nézve úgy tűnik: kész a gyár. Az építőbrigádok egy része már búcsút is mondott Beremendnek; a területet fo­kozatosan a szerelő vállala­tok emberei veszik át. Kö­zelről persze egy kicsit min­den más. A malomcsarnokot állványerdő takarja, az uta­kon tengelyig ér a sár. Te­herautók dömperek, lánctal­pasok, rakodógépek százai vergődnek a területen: ha a tél nem is volt erős, a ned­ves tavasz annál több gon­dot okoz. A félkész csarnokok mel­lett szerelésre előkészítve áll­nak az óriási gépek. Ahol | három évvel ezelőtt kukori- j ca zöldellt, ma több mint egymilliárd forintnyi érték j várja a kitavaszodást. A ma­gyar parancsok, vezénysza­vak német és cseh utasító- j sokkal keverednek. A múlt i év ősze óta nyugatnémet, NDK-beli és csehszlovák ! szerelők is dolgoznak a terű- i létén. A BCM, a III. ötéves térvben indult beruházások egyik legnagyobbika, nem- 1 csak a legnagyobb magyar , cementgyár lesz, de az utób- ; bi idők legnagyobb kooperá­ciós vállalkozása is. A kül­földi cégek mellett mintegy két tucat magyar vállalat vesz részt a létesítmény meg- "j valósításában. Ezerhatszóz ! ember, köztük több mint 200 mérnök, technikus. Az építők és szerelők hatalmas appará- i tusa mellett kialakulóban j van a BCM végleges, tér- : meló kollektívája is. Ma hét- | ven embere van a gyárnak, j december végére azonban már 300 lesz. Mához egy év­re, 1972. április 4-én rajtol az első gyártósor. Verseny az idővel A technológiai sor kiindu­ló pontja a kőbánya. Mi is innen induljunk hát. A bá­nyanyitás a tervezett ütem­ben folyik. A munkát.a régi. gyár vállalta. Befejezési ha­táridő: 1971. október. A mintegy 50 évre elegen­dő nyersanyagot biztosító bányát az ország legdrágább útja, az úgynevezett BELAZ- út köti össze a gyárral. A négy kilométer hosszú út minden kilométere 15 millió forintba került. A 27 tonnás, szovjet kőszállító dömperek közlekedését biztosító úton a nyár elején kezdődik újból a munka. A töltés, az alapo­zás, az aszfaltburkolat kész. Most a betonozás követke­zik. Tizenötezer köbméter betont kell az év végéig be­építeni. A BCM gyártósorának el­ső létesítménye a kőtörő. Az impozáns épület szerelésre készen áll. A daruk beépíté­se megkezdődött, míg a két — 360 tonna/óra teljesítmé­nyű — lengyel törő június­ban érkezik Beremendre. Át­öntő. Ez az épület is elké­szült, a 'gépi berendezések szállítása folyik. Tárolócsar­nok. A látvány meglehetősen kaotikus: az építők és szere­lők egymással párhuzamo­san, gyakran egymást zavar­va dolgoznak. Ez, a jelek lek szerint, az üzembehelye- • zésig így lesz. A gyár legkritikusabb pontja a malomcsarnok. Ez a megállapítás mind az épí­tésre, mind a szerelésre vo­natkozik. A 47 méter magas épület 100 millió forint érté­kű lesz. melyből eddig mind­össze 60 milliót realizáltak. A nyersmalmi oldal 26 mé­ter magasan áll, míg a ce­mentmalom 19 méter. A vég­leges magasságot június vé­géig el kell érni, egyszóval a siker kulcsa a malomcsar- rok építőinek kezében van. Meglehetősen nehezen halad a szerelés is. A két NSZK- gyártmányú nyersmalom már a helyére került, a három NDK cementmalom közül azonban eddig csak egy ér­kezett meg. A hatalmas be­rendezések szállítása önma­gában is óriási feladat. A különleges járművek a köz­lekedésrendészeti szervek ál­tal kijelölt, speciális útvona­lon haladva, fél Európát át­szelve, hatalmas kerülővel érkeznek Beremendre. Az eredeti határidő 1972. június 30. volt. A tervek sze­rint ekkor kellett volna in­dulnia az első gyártósornak. A másik gyártósor 1973. már­cius 31-én rajtolt volna. Az új határidők — 1972. április 4., illetve augusztus 20. — betartása 450 ezer tonna többlet cementet ígér a nem­zetgazdaságnak. A felajánlás időpontjában — tavaly ilyen­kor — mindenki optimista volt, mindenki bizakodott. Aztán nehéz hónapok követ­keztek. Nézzük hát, hogy íté­lik meg most — egy évvel a felajánlásban megjelölt ha­táridő előtt — a helyzetet a beruházás felelős vezetői. Jaszenovits Miksa, az ÉP- BER beremendi kirendeltsé­gének vezetője: — Én biztos vagyok a si­kerben. Építőipari vonatko­zásban túljutottunk a dolgok nehezén. A legbonyolultabb, s egyben a legizgalmasabb feladat a résalapok elkészí­tése volt. Huszonhét méter mélységben, rendkívüli idő­járási és talajviszonyok kö­zepette kellett dolgoznunk. A csúszások ellenére sikeres­nek kell mondanunk ezt a munkát, már csak azért is, mert ilyen feladatot még nem oldottak meg magyar építők. Itt szeretném megje­gyezni, hogy a BCM építke­zésén dolgozó műszaki kato­nák fegyelmezettségének, szervezettségének és szorgal­mának jelentős része van a sikerben. Beremend nem volt Chichago. A nagy lét­szám, a sokféle ember elle­nére rend, fegyelem és vi­szonylagos kulturáltság jel­Kis létszámú küldöttség érkezett Felsőszentmártomba. A mezőgazdáságról érdek­lődtek. Egyszercsak a kül­döttség egyik jugoszláv tag­ja arra kérte a tsz elnökét. mutassa meg neki 5’ MulTj Dráva-partot. Kisétáltak a folyóhoz. A férfi megállt a parton, szótlanul, hosszan nézte a gyorsfolyású vizet, aztán lassan lehajtotta a fe­jét, arcát két kezébe temet­te. Amikor ismét felemelte fejét, könny csillogott a sze­mében. — Ez az a hely, ahol ak­kor átjöttünk. Éjszaka volt, de ezen a parton jelzőtűz világított, támpontot adott a partizánosztagnak. Ott volt, vagy talán egy kicsit távo­labb az a tűz, amelynek me­legénél megpihentünk egy keveset. Több, mint negyed évszázad múlt el azóta. És most újra itt vagyok ... . * A kis délszláv község fel- szabadulásának előtti napja­it pergetjük vissza. Az em- lékezők kis csoportjának tagjai, akikkel beszélgetek, akkor is ebben a faluban laktak, néhányuk legényem­berke volt még csak. — Én részt vettem azon a megbeszélésen... — kezdi az egyik. — Volt itt a Drá­ván a vízügynek két uszá­lya és egy vontató kis ha­jója. A németek már foszto­gattak, vittek mindent, amit értek. Tudtuk, hogy a két part közti közlekedésben a két uszály és a kis motoros sokat segíthet. De ha elvi­szik a németek?' Megbeszél­tük: elsüllyesztjük a hajó­kat. Na, nem végképp, csak úgy, hogy kis időre hasz­nálhatatlanok legyenek. Víz­zel engedtük teli, leültek a sekély part iszapjába ... — Én jártam aztán a ha­jóval, az uszályokkal — folytaja a másik. — Valami kis tudományom volt hozzá­juk, mert gépipari iskolába jártam, másodikos voltam akkor... Amikor a néme­tek visszavonultak, kiszi­vattyúztuk az uszályokból, a hajóból a vizet és máris használhatókká váltak. Ezekkel jártunk a két part között, vittünk élelmet a túloldalra a harcoló csapa­toknak. Éjjel, nappal, köd­ben, jégzajlásban szállítot­tunk ... A falu lakossága sü­tötte a kenyeret a hirte­lenjében előkerült lisztből. Egy-egy ház két kemence sütést vállalt. Szép három­négy kilós kenyereket... Abban a házban, ahol most a húsbolt van — folytatja a harmadik —, tanyázott a németek rádiós­csoportja, onnan adták je­lentéseiket. Hogyan lehetne megrongálni az adót, vagy megakadályozni a hírközlé­süket? Sűrű ködű, téli éj­szaka volt — néhányan lo­pakodva megközelítették az épületet. A németek a belső helyiségben alüdtak, a rádió a ház bejárata melletti szo­bában állt. Csak néhány pil­lanatnyi idejük, volt, mind­össze annyi, hogy nagy óva­tosan besurrantak a szobá­ba, és ami a rádióból a ke­zük ügyébe került, elemel­ték. Amilyen csendben men­tek, olyan halkan ki is oson­tak és belevesztek az éjsza­kába. Másnap a rádiósok pakoltak... — Emlékszem, hogy a Dráva felől „idegen embe­rek” jöttek a községbe az éjszaka leple alatt — parti­zánok. A szovjet és bolgár csapatok másutt már átkel­tek a Dráván, a németek visszavonultak, falunktól már északra voltak a har­cok. A felszabadító csapa­tok parancsnoksága Lakó- csán székelt. Falunkban a partizánok vezetésével folyt az élelmiszergyűjtés, uradal­mi raktárakból hordtuk a lisztet, amiből aztán az asz- szonyok sütötték a kenyeret, amikor már a házikészlet kimerült. Több partizánt is­mertem én is, jóbarátságban voltunk velük. „Hírt kell vinni Lakócsára a parancs­nokságra. Vállalod, gyerek?” — mondta az egyik. Már hogyne vállaltam volna, már csak azért is, mert tetszett nekem az ilyen megbízatás. Egy nagy pisztolyt adott, az övembe tűztem, meg egy bo­rítékot. Azt kellett Lakócsá­ra juttatni. Éjszaka elindul­tam az erdőn át. Az utat jól ismertem. Elértem Lakó­csára és átadtam a szovjet parancsnokságon a boríté­kot. — Az előbb az uszályok­kialakult kölcsönös bizalom a szocialista forradalom • előbbrevitelének szolgálatába állította népünk alkotó, te­remtő erejét. E politika je­gyében születtek az utóbbi évtized kimagasló eredmé­nyei, amelyek a nemzetközi életben is elismerést és meg­becsülést szereztek a Magyar Népköztársaságnak. — A párt és a néptöme­gek kölcsönös bizalmán nyug--v- vó politika alapozta meg az elmúlt években a kezdemé­nyezőkészség és az alkotó­kedv fokozódását a terme-. •• lésben, tervcéljaink elérését és végső soron életkörülmé­nyeink javulását. A kez.de- •• ményezés és a fellendülés ta­pasztalható szűkebb hazánk, - Pécs-Baranya dinamikus fej- " lődésében is. Büszkék va-; - gyünk városunk új létesít- ményeire: az elmúlt ötéves tervben épült hétezer lakás­ra, az új orvostudományi egyetemre, a szinte észrevét­len gyorsasággal felépült műszaki főiskolára, az ipari létesítmények egész sorára. Ünnepi beszédének befeje- ző részében arról beszélt dr. Dómján Károly, hogy az el­múlt 26 év történelmi lép­tékkel mérve nem nagy idő, mégis e 26 esztendőbe év­százados fejlődés sűrűsödött, amely népünk számára ra- . gyogó távlatokat nyitott meg. Az út, amelyet megtettünk, már történelem, az eredmé-- ; nyékét joggal ünnepelhetjük e napon, de csak úgy, ha előre is nézünk. Figyelni kell a ránkváró feladatokra, a velük járó nehézségekre és nem szabad feledni: a jobb, a szebb ma is harcban szü­letik. — A szocialista rendszer tartópillérei szilárdak, a párt politikája egyenesvonalú, reá-- , lis, marxista politika, amely a konkrét szükségletekből, a valóságból indul ki. A nyílt, . őszinte politika, a szavak és a tettek egysége, a tömegek valóságos érdekeinek szám­bavétele és következetes kép­viselete a legfőbb biztosíték­ká annak, hogy leküzdjülc'V^ nehézségeket és f elépít j£0Sí? hazánkban a szocializmust — ' mondta ünnepi beszéde vé­gén dr Dómján Károly. Az ünnepi beszéd után a pécsi felsőoktatási intézetek hallgatóiból alabwlt művé­szeti együttesek adtak magas színvonalú műsort, Szabad­ság! Tégy gazdaggá minket címmel, majd a hazánk fel- szabadulásának 26. évfordu­lója alkalmából rendezett pécsi díszünnepség az Inter- nacionáléval ért véget. ról, meg a kis vontatóhajó­ról beszélgettünk. De voltak ám napok, amikor nagyon zajlott a folyó, úgyszólván már be is állt. De az után­pótlásnak akkor is menni kellett, a sebesültszállítás­nak is. A mi falunkban volt’ a hadikórház. Amikor tehát a hajóval már nem lehetett közlekedni, jéghidat vertünk a Dráván. Rozsét raktunk le, azt jól megöntöztük vízzel, összefagyott. Aztán arra kü- koricaszárat, szalmát —> azt is jól megöntöztük. Amikor már így meghízott a híd, akkor nyújtani kezdtük. Üjabb rőzsékkel, kukorica­szárral, szalmával. És így tovább, méterről méterre ért közelebb a híd a túloldal­hoz. Erős volt, széles is, el­bírt kocsit, lovat. Nem új találmány. A falunkbeliek, kiknek a Dráván túl volt a földjük, sokszor építettek ilyent. v­Azt mondják, hogy az egyik uszály iszapba süly- lyedve most is ott fekszik a Dráva partján. Akikkel be­szélgettem, kértek: valahogy meg kellene menteni ezt az uszályt. Kiemelni és ott a parton emlékként megőriz­ni. Sokan, akik az uszályok­kal hordták az utánpótlást, — mint mondják — szíve­sen, mondanák el azoknak a napoknak a történetét a fiataloknak ... Garay Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents