Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-28 / 99. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. április SS. Szerkesztői üzenetek Rokkant kisiparos: A 4/1969 (1. 25) komi. rend 2. § 1. bek. kimondja: Mentes az általános jövedelemadó alól a 65 éven felüli férfi, a 60 éven felüli nő és korra való tekintet nélkül a 100 százalékos csökkent munka- képességű kisiparos, valamint az üzlettárs nélkül dolgozó szolgáltató és javító iparos, ha más adóköteles jövedelme nincs. K. J.-né Szigetvár: Levele alapján gyermekgondozási segélyre nem jogosult. Amiről írt. az a szülési szabadsággal kapcsolatos. G. A. Pécs: Jubileumi jutalom- nál\ a Munka Törvénykönyve nem tesz különbséget dolgozó és nyugdíjas között. Jogi tanácsadó K. I. olvasónk munkáltatójánál a korábbi munkában j eltöltött ideinek a beszarni- j tását kérte. Munkaviszonyait j részben a Társadalombizto- I sítási Igazgatóság (SZTK), j részben volt munkáltatói ; igazolásával kívánta bizonyí- j tani. Munkahelyén, a volt munkáltatók által igazolt időket nem számították be, J csak azokat, amiket a Társadalombiztosítási Igazgatóság igazolt. Kérdése: A munkáltatója helyesen járt-e el és jogosan kérte-e a többi munka- viszony figyelembevételét is. A munkában töltött idők egybeszámítása szempontjából az érvényes rendelkezések szerint a munkaviszonyok fennállását és tartalmát kell igazolni és nem azt, hogy a volt munkáltatója a társadalombiztosítási szervek felé a részére előirt bejelentési kötelezettségének eleget tett-e. Ugyanis a Társadalombiztosítási Igazgatóság csak azt tudja igazolni, hogy volt munkáltatói bejelentették-e vagy nem, ha bejelentették, akkor mennyi időre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy olyan munkaviszonyokat nem lehet beszámítani, amelyek bejelentése nem történt meg. Abban az esetben, ha volt munkáltatói megfelelő módon igazolják — igazolták — a munka- viszony fennállását és időtar- ! tárnát, akkor azt a munkáltató I köteles figyelembevenni. I Tájékoztatjuk még arról Is 1 olvasónkat, hogy több olyan munkaviszony is létezett, főleg j a korábbi időkben, amelyek I fennállása esetén a munkáltató nem volt köteles a dolgozót a társadalombiztosító intézethez bejelenteni. Ilyenek voltak például a közszolgálati munkáltatónál fennállott munkaviszonyok. Az eddigiek alapján egyértelműen tájékoztathatjuk arról, hogy munkáltatója köteles minden olyan munkában töltött idejét figyelembe venni, amelyet hitelt érdemlően igazolt. A Társadalombiztosítási Igazgatóságok igazolását csak akkor lehet kizárólagos bizonyítéknak elfogadni, ha más hitelt érdemlő igazolás NEM áll rendelkezésre. M. J. kérdezi, hogy a j termelőszövetkezeti tag mennyi háztáji földterületre j jogosult és mikor nem jár ! meg a tagnak a háztáji föld? Az 1967. évi ni. törvény 72. § (3) bekezdése értelmében a háztáji föld területe termelőszövetkezeti tagonként 800—1600 négyszögöl lehet. A háztáji szőlő és gyümölcsös területe ezen belül nem haladhatja meg a 800 négyszögölt. Az érvényes rendelkezések érteimében a termelőszövetkezeti tag a belterületen, zárt- i kertben vagy közvetlenül a ta- ! nya körül lévő földjét személyi tulajdonjoga alapján HÁZTÁJI j földként használja. Ez annyit ‘ jelent, hogy ezen területekkel csökkentik a kiadott háztáji földterület nagyságát. Másik kérdésére a 6/1967. (X. 24.) M. É. M. sz. rendeletben j találhatók meg részletesen a . háztáji gazdaságokkal kapcsola- j tos egyes kérdésekre vonatkozó szabályozások. E rendelet a 180. j §-ában a következőket rendeli: ; „A termelőszövetkezeti tagot j a kijelölt háztáji föld használatának joga a tagsági viszony fennállása alatt csak akkor NEM ILLETI MEG, ha az előírt munkamennyiséget önhibájából nem teljesítette (R. 95. § (1) bek.). A háztáji föld hasz- ; nálalára való jogosultságot nem j érinti, ha a tag olyan személy- I lyel él közös háztartásban, aki j maga is háztáji gazdaságot tart ! fenn, vagy mint alkalmazott il- j letményföldet használ.” Leveléből nem tűnik ki, hogy miért merült fel a fenti kérdése most. Tapasztalatunk szerint ez többnyire akkor szokott ! problémát okozni, ha a terme- j lőszövetkezeti tag öregsége vagy I munkaképtelensége miatt a ! községből elköltözik. Ezért a I teljesség kedvéért . idézzük a fentebb hivatkozott rendelet hely (2) bekezdését is. „Ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte. megrokkant vagy tartósan munkaképtelenné vált. a kijelölt háztáji földet a korábban- végzett munkája alapián megállapított keretben HASZNÁT,HATJA AKKOR IS. HA A KÖZSÉGBŐL FT,KÖLTÖZÖTT vagy a háztáii munkáiét HASSAL végezteti. SZERKE SZTOSEG j mím-Í-A isv/hnö fiúik / í i/i/i v%tj \AJJ i/ú „Szeretnék választ hupni“ Miért nem tanulunk másoktól? Én csak a magam kérdéseit fogalmaztam meg, de sok pécsi lakótársam nevében szeretnék választ kapni rá. Első kérdés: Miért nem lehet a Megyei Kórház fűtését korszerűbben megoldani, amikor a KÖJÁL és az egyéb egészségügyi szervek is bizonyíthatják, hogy szennyezi a város levegőjét. Második kérdés: A Hal té- I i ri üres telek (ugyancsak a j | város szívében) már évek óta j ’ ékteleníti a környezetet. | Kényszerűségből ugyan autó- { i parkoló félét helyeztek oda ! í —. de milyet!? Hepe-hupás. j esőben latyakos, száraz idő- ; ben portengeres ..parkolót”, j a turisták elképedésére, városunk szégyenére. Harmadik kérdésem is ehhez kapcsolódik, csalc régebbi keletű problémánkra- a város utcáinak ápolatlansá- gára. szennyezettségére. Ezekre szeretném felhívni a figyelmet. Tudom hogy a városszerte folyó építkezések is hozzájárulnak ehhez a problémához. de kérdezem, hogy az illetékesek miért nem vesznek példát a kaposváriakról. a zalaegerszegiekről stb. —, ahol hasonló méretű építkezések folynak, mégis szépek, gondozottak az utcáik Muzikár Sándorné József Attila u. KINEK AZ ASZTALA?: A KRESZ „A közút beszennyezésének ma” című fejezete egyértelműen utasít: „Földútról szilárd burkolatú útra való ráhajtás előtt a kerekeket a rátapadt sártól meg kell tisztítani. Aki a közutat beszennyezi, köteles meg is tisztítani. Ha kezett hulladék, továbbhaladás előtt gondoskodjék eltakarításáról.” . Sajnos ezt csak kevés helyen veszik figyelembe és ezzel a hanyagfigyelmetlenségből besszennyezte az úttestet, vagy rakodásnál kelet- ; Sággal különösen esős időben, rossz, látási viszonyok között komoly balesetet idézhetnek elő. Felvételünk Szigetvár és Kétújfalú között készüli a 1-es kilométerkő közelében. Gyors és készséges reagálás A III. kerületben az egyik jelölőgyűlésen annak idején jónéhány közérdekű kérdést tettek fel a jelenlevők. Többek között én is: a Kéményseprő Vállalat és a Köztisztasági Vállalat munkáját bíráltam. Tudom, hogy az ilyen tárgyú, sőt egyes személyt érintő bejelentésekre az illetékeseknek válaszolni, intézkedni illik. Viszont nem reméltem, hogy ilyen rövid időn belül az illetékesek válaszolr •>. A Köztisztasági Vállalat igazgatója levélben értesített, hogy az említett hiányosságokat hogyan szünteti meg. A Kéményseprő Vállalat viszont megbízottját küldte a lakásomra a problémám részletes megtárgyalására. Petka Miklós I Ü j tények bizalmunkra tettekkel válaszoljanak A kővágószőlősi bányatelepen néhány hete új neon csövek ontják a fényt — dicsérve a DÉDÁSZ jó munká- ! ját. S. hogy a jót jó kövesse j — a KISZ-fiatalok facsemete i telepítése után a lakók is j hozzáfogtak a házak előtti ! virágágyások létesítéséhez, j Eltűntek a házak mellől az j éktelenkedő tűzifa halmok, : limlomok, s ezután már I „csak” a bányatelep nyugati • oldalának teljes fásítása vár I megvalósításra, j A választások előtti jelölő i gyűléseken nagy figyelemmel ! kisérték jelöltjeink a válasz- J tők kéréseit, problémáit, s I ezek egyik eredményeként ' máris intézkedtek arról, hogy a buszvárótermünk palatetőt kapjon. Az itt élő bányászok és a KISZ-fiatalok bizalommal várják, hogy az új „tanácstagok erőfeszítéseket tesznek más problémájuk megoldásáért is. A bányászok szeretnék, ha fiaik, leányaik számára — nagyobb arányban mint eddig — megnyílnának a felsőbb iskolák kapui. A KISZ-fiatalok pedig szeretnék, ha a kétes tekintélyű italbolt helyett, vagy mellett új presszót kapnának, ahol kulturált körülmények között szórakozhatnának. Ezekhez a szép feladatokhoz kívánunk sok sikert és jó egészséget a kővágószőlősi űj tanácstagoknak. Soós József bányatelepi választó Szarka Lajos rehabilitációja Előbb szép sorjában kirakta elénk a bizonyítékokat: néhány fényképet, és egy elsárgult Naplótöredéket, aztán figyel- mezetten, nagyon felkészülten, így kezdte a bemutatkozását. — Petri Gyuláné, született Szarka Erzsébet vagyok, néhai Szarka Lajos faragómüvész lánya. Azért jöttem, hogy nyilvános helyreigazítást kérjek, egy apámat sértő újságcikkük miatt. .. Amikor látta, hogy már nyúlunk is a lérakott példányokért, tiszteletreméltó tájékozottsággal ránk szólt. — Ne fáradjanak kérem, a cikk ugyanis régebben, kerek negyven évvel ezelőtt jelent meg, de ha akarják, én szóról- szóra elmondom, mi volt benne. Utólagos elnézését kérjük, ha az általa elmondott, különben nagyon érdekes cikknek csak a lényegét, pontosabban az utolsó mondatait idézzük. „A siklósi vár lovagtermében és szalonjaiban ékeskedő csodálatos bútorok láttán szinte kínáltatja magát az elismerés, amit csak így fogalmazhatok meg. Gróf Benyovszky Móricz, becses neve mellé méltán írhatnék a faragóművész címet is”. Hát ez volt ama sértő, soha meg nem Docsájthato újságírói tévedés, amelyért 40 év múltán helyreigazítást kért a néhai mester igazságot kereső lánya. — Kérdezzék meg a siklósi öregeket, ók megmondják, ki volt az igazi művész, és ki a dilettáns, — javasolta, de olyan általános volt az eligazítása, hogy azon a nyomon aligha jutottunk volna valamire. Volt ugyan egy-két szavuk, emlékük is az öregeknek, de a lényeg közelébe egy véletlen folytán jutottunk el, ;>»r*»kor csak úgy találomra azt indítványozták, hogy kérdezzük meg „Károlyt”, a siklósi fotószalon tulajdonosát. — Igaz, ő még fiatal ember, de bizonyára sokat hallhatott az apjától, aki annak idején fényképésze volt a grófi családnak. Egy szó, mint száz, hiteles tanúnak bizonyult Szentgyörgy- j vári KároljT, a még 1901-ben I alapított fotószalon tulajdonosa. — Hogy mióta kerestem én ennek a képnek a negatívját, és most viszontláthatom a nagyítását is, apám munkáját, — örvendezett. — Itt a pecsétünk is a túloldalán. Es ezt a képet nem is a gróf, hanem Szarka bácsi rendelte apámtól, amikor elkészült az oroszlános asztallal. Gyermekkoromban én is láttam, gyönyörű munka volt... És lám milyen kicsi a világ, még csak éppen, hogy nyomra találtunk, máris kínálta a másikat, a hitelesebbet. — Ha egészen a végére akarnak járni, keressék fel a vár idegenvezetőjét, Vági Józsi bácsit, — ajánlotta. — Ha nem tudnák róla, sok éven át első inasa volt Móricz grófnak, ö aztán tényleg mindent tud. Valóban mindent. — Szarka bácsi még a múlt század végén költözött át Pozsonyból, Siklósra, és itt dolgozott a várban haláláig, — mondotta. — Ha valaki jól ismerte, akkor én talán még a grófnál is jobban. Nem egyszerű műbútorasztalos volt, hanem művész a javából. Amikor közbeszóltunk, bogy tudomásunk szerint a mester, negyven esztendő alatt, negyven szobát rendezett be saját fara- ragású bútoraival, egyáltalán nem sokallta. — Lehetséges, — mondotta, — mert nemcsak a lakosztályokat, vendégszobákat, fogadótermeket I bútorozta be, hanem m várúr jóbarátainak szobáit is, ha utasítást kapott rá. És az újságcikk? Mennyi volt az igazság abban, hogy a gróf is mestere volt a faragásnak? — Emlékszem a cikkre, mert én is meghökkentem, hogy abban egy szó sem esett Szarka bácsiról. De azért védelmébe vette a grófot is. — A teljes igazság az, hogy a bútorok egy részének motívumait Móricz gróf tervezte és rajzolta, mert ő meg ennek volt a művésze. Sajnos ma már csak néhány faragott ajtó és a i katolikus templomban látható I címeres grófi zsöllye őrzi a j mester kezemunkáját. A sok drága bútornak nyoma veszett. Az emberi kapzsiság martaléka I lett a felszabadulás utáni zava- j ros napokban. Elmondta még, hogy a gró# I halála után, — akivel szerinte a | „röpködőrák” végzett, — Szarka bácsi egy ideig dolgozgatott ! még, aztán egy napon tragikus esemény vitte el őt is a . sírba. — Gondolom, harminchét őszén | történt az eset. Szarka bácsi enyvet olvasztott a vár mühe- 1 lyében, és ami még sohasem fordult elő vele, oltatlanul hagyta a tüzet, amikor hazament, j Aztán jött egy csavargó szél, ami visszalökte, szétfújta a tűzhely parazsát, és porig égett a műhelye. Amikor aznap éjjel a csendőrök felzörgették, nagyon megdöbbent, de nem tagadott semmit. Azt mondta, egyedül csak ő a vétkes, vigyék el, mert megérdemli. De a csendőrök, — akik nyilván meglepődtek az őszinteségén, elszántságán, nem vitték el. Egy héttel az eset után tűzték ki a tárgyalását, de ezt már nem várta meg Szarka bácsi. Egy nappal elöttt meghalt szívrohamban. Segíts magadon... öles hirdetés adja tudtul a vásárlóknak, hogy Pécsett megnyílt a Citrom utcai Vasudvar. A nap mint nap megjelenő felhívás hatására — Pécsett jártom- ban — felkerestem az említett telephelyet, ahol szögvasat akartam vásárolni. Az első alkalmazottal közöltem is. mit szeretnék. Meg- 1 mondta. 3 miután az illetőnek újra elmondtam óhajomat, kezembe nyomott egy fűrészt és felszólított, hogy a kívánt nagyságú darabot vágjam le magamnak. Lelkesen nekiláttam tehát — bár őszintén szólva közben azon töprengtem, hogy kissé nehézkes a mozgás felöltőben é3 rozsdás kezemre tekintve azon tűnődtem, hogy vajon hol fogom azt lemosni, mire hivatalos értekezletemre visszatérek. Mikor végeztem, megkockáztattam egy kérdést, mi történik akkor, ha . közben még egy vásárló érkezik hasonló óhajjal? A válasz: egy fűrész vart. tehát várnia kell! Megvallom, azóta meglepődésem és bosszankodásom alábbhagyott. Csak amikor a hirdetést napról napra olvasom, nem állhattam. hogy néhány gondolattal ki ne egészítsem • Egy pedagógus Mohácsról Az illetékesek oá!aszúinak „Utasellátás kocsma jelleggel44 A Dunántúli Napló március 2l_i számában fenti címmel megjelent újságcikkre válaszolva, néhány olyan körülményt szeretnék tisztázni, amely a külső szemlélődéssel szerzett benyomásokat kellő megvilágításba helyezi. A cikkben közvetlenül az utasellátás milyenségére utaló megállapítások közül tagadhatatlanul jólesően vettük hogy az étteremről kialakult vélemény kedvező. Ennek érdekében magunk is mindent elkövetünk, de hozzátesszük, hogy a vendégek részéről is oly gyakran hangoztatott megelégedettség csak akkor bizonyulhat maradandónak, ha a várótermi bisztró vendégkörének egy meghatározott rétegét, ha nem kis költséggel, de továbbra is távol tudjuk tartani a kor. szerűsített étteremtől. Ezt pedig kizárólag a . bisztró változatlan nyitva tartási idejével és árukínálatával tudjuk csak biztosítani. A cikkben idézett kocsma jelleget. magunk is találó jelzőnek tartjuk és ítéljük akkor, amikor néhány, magáról megfeledkezett vendéget arról kell meggyőzni, hogy nem illik az üveget földözvágni, a szemetet a gyűjtők mellé, vagy az asztal alá dobni, illetve nem érdem ha az eladókat kijátszva, egy józan „jóakaró” közreműködésével sikerül újabb italhoz jutni. Kétségtelen, hogy az utasellátási szándék mellett, — mint valós kép, — kicsit torznak hat. hogy a váróteremben italozók lelnek otthonra, de úgy érezzük, hogy ezen változtatni, csak más úton lehetséges. Ha a cikkben kifogásolt árusítóhely valóban kocsma lenne, úgy magunk is képesek lennénk a kifogástalan állapot megteremtésére. élve a nem kívánt „vendégek” eltávolításának jogával. Azonban az állomás területéről bárkit eltávolítani nem áll módunkban, ez meghaladja hatáskörünket. Az adott válasz kiegészítéseként szeretnénk azt is megemlíteni, hogy nincs semmi ellenvetésünk olyan nyilvános bírálat iránt, amely hibánkat feltárja és segít észrevenni azokat a hiányosságokat, amelyek mellett a jószándék ellenére is elsiklunk. Sajnáljuk viszont, hogy a „VENDÉGVÁRÁS A MECSEKALJAN 1971” rendezvénysorozat sikere érdekében tett erőfeszítéseket jelentősen visszavetette a megjelent újságcikk, bár szakácsaink* cukrászaink megbecsülendő szép sikereket értek el, és úgy érezzük, ezek is megérdemeltek volna egy kis figyelmet. Azt is sajnáljuk. hogy a megjelent cikkel azonos időben és oldalon egy másik tudósítás arról számol be, hogy milyen közös kezdeményezést tett a rendőrség és a Vendéglátó Vállalat, hogy a közrendet és közbiztonságot kollektív összefogással igyekezzenek megjavítani. Reméljük, hogy a jövőben erre is sor kerül, és a megyében képviselt üzemeink részt vállalhatnak a közös érdekeket képező célkitűzések megvalósításában. PENGÖSI GYULA, az Utasellátó Vállalat pécsi kirendeltségének területi igazgatója Megérezte-e, vagy sem a tra- f gikus véget, nem tudni, de a ! lánya jól emlékszik még rá. i hogy néhány nappal a halála j előtt arra kérte: keresse meg az | újságírót és követelje a helyre- : igazítást. De ő nem találta., pe~ i dig sok éven át kutatott utána. Ami késik, nem múlik, mert •ám, ha 40 év múltán is, de helyreigazítottuk az egykori kolléga „tévedését”. pálinkás gy.
