Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-27 / 98. szám
6 DUN ANTÜL! N API 0 1971. április ZT, Van-e baranyai éghajlat? Február másodikán pusztító szélvihar tombolt Pécsett. 1 Tűzfalak omlottak le, kémények dőltek meg, házak tetőzetét bontogatta a szél. A Misinán 35, Pécsett 21 méter secundum erősségű szelet mértek. Pécsről tömegesen jelentettek épületkárokat. Vidékről viszont egyetlen káreset sem érkezett. Más: Márfa, Terehegy, Máriagyűd, Siklós és Nagy- harsány, a Tenkes déli lankáinak községfüzére valószínűleg nem véletlenül viseli a korai cukorborsó vonala elnevezést. Az országban először itt érik meg a primőr-borsó. Az ilyen és ehhez hasonló példák indokolttá teszik a kérdést: van-e jellegzetesen baranyai éghajlat, s ha igen, miben tér el a magyarországi átlagtól? Éghajlati zónánk jellegzetességei Amennyiben Baranya éghajlatát akarjuk jellemezni, — Szentiványi Miklós meteorológus szerint — éghajlati zónánkat a területi változatosság jellemzi. Elég ösz- szehasonlítanunk a sásdi medence és a Mecsek hegység déli terében lévő éghajlati sajátosságokat. A sásdi medence hűvös, nedves éghajlatú. Kevés déli lejtője van, a medence észak íelé nyitott, völgyekkel szabdalt, ezért inkább rétkultúrák, erdős részek alakultak ki területén, amelyek ugyancsak hatnak sajátságos éghajlatára. A Mecsek déli lejtője ezzel szemben sokkal kedvezőbben hasznosítja a napsugárzást, ráadásul a talajfelszín hőháztartása kedvezőbb: ezek együttes hatása a melegebb éghajlati körzet. Bár az éghajlati körzetek határvonalai is csak jelképesen húzhatók meg — Baranyában mégis vannak speciális területek A „felülről” érkező éghajlati hatások nagyjából egyformán mutathatók ki, akár a Dráva partján, akár Sásd térségében. A különbséget a helyi természetföldrajzi viszonyok adják, amelyek részint kedvező, részint kedvezőtlen hatást gyakorolnak a helyi éghajlatra. Előfordulhat, hogy kis távolságon belül olyan klimatikus különbségeket tapasztalhatunk, mint az ország két legtávolabbi pontja között. Ezért van az, hogy Siklós, Máriagyűd környékének egyes területein korai cukor- b^ót tudnak termelni, s ugyanakkor a közbülső szőlőket fagyveszély fenyegeti. A *tíieteorológus véleménye szerint minden területnek megvan a maga jellegzetes és változatos mikroklímája, de nincs külön baranyai éghajlat A levegőszennyeződés Itatása Az ipari szennyeződések egy-egy város légterében lényegesen módosíthatják az éghajlatot. A „piszkos” levegő ugyanis csökkenti a napsugárzás mennyiségét, növeli a köd- és felhőképződési hajlamot. A Pécsett végzett mérések kimutatják, hogy az erőmű jelenléte kimondottan káros hatással van klímánkra. Szegeddel közel azonos földrajzi szélességen fekszik városunk. Évente nagyjából ugyanany- nyi órán át süt mindkét városban a nap. Ami a teljes sugárzás évi átlagos mennyiségét illeti (egy négyzetcentiméterre jutó grammkalóriában mérve), Pécsnek mindössze 101 000 jut, Szeged 107 307-es értékével szemben. A meteorológusok fel- tételezése, hogy a csillagászatilag lehetséges sugárzásból több jutna Pécs térségében a talajfelszínre, ha nem szennyeznék a levegőt az erőmű égéstermékei. A szennyezett levegő klímát rontó hatására minden nagyobb ipari létesítmény környékén számítani lehet. A BCM közelsége miatt minden valószínűség . szerint romlani fog a jövőben a Tenkestől délre eső terület sajátos klímája is. A levegő szennyezettsége ugyanúgy napsugárzás veszteséget okoz majd, mint Pécsett. Ugyanakkor a kéményekből kiáramló gázok közvetlenül is károsítják a környék növényi kultúráját. Mondhatnók azt is, hogy a Tenkes déli oldalának jelenlegi sajátos klímáját egy másfajta sajátos klíma váltja fel. S hogy ez valójában mennyire tér majd el a mostanitól, arra a máris megkezdett mérések adnak majd választ. Rendkívüli tél Érdekesek éghajlati mutatóink. Pécsett 1922. X. 12-én volt az évszázad legkorábbi hóesése, a legkésőbbi 1925. IX. 7-én. Az utolsó hó általában március végére takarodik el. Rendkívüli dátumok: 1927. január 23. és 1922. május 7., ugyanis ezek voltak a két esztendő utolsó havas napjai. Pécsett £vi átlagban I 26,4 napig van összefüggő | hótakaró, szemben a Magyaróvárra jellemző 43.4 | nappal. Az átlagos évi csapadék magasabb az országosnál, 661 miliméter. A legcsapadékosabb hónap a május. A középhőmérséklet februárban plusz egy fok, márciusban plusz 6 fok. az évi átlagos középhőmérséklet 11,2 fok. ugyanannyi, mint Szegeden. Pécsett évente 2025 órán át süt a nap. A legtöbb napsütést júliusban élvezzük, átlagosan 299 órát, és a legkevesebbet decemberben, amikor átlagosan 51 órán át kapunk napfényt. Az idei tél egyébként rendkívüli, akár hőmérsékletét, akár hó. vagy csapadékviszonyait nézzük, ezért bármennyire szerettük volna. Szentiványi Miklós nem tudta összehasonlítani egyetlen korábbi esztendővel sem Csak egyes hónapok hasonlíthatók. Voltak már ebben az évszázadban olyan februárok, mint a mostani, amelyek után végig enyheség, tavasz következett. De előfordult már ennek az ellenkezője is. Egy bizonyos: a nappalok hosszabbodása. a napállás növekedése mellett tartós hideg ilyenkor már nem szokott kialakulni. Kevés csapadék Ami a csapadékmennyiséget illeti, a múlt évi csapadékösszeg 87 milliméterrel kevesebb volt a sok évi átlagnál. Az elmúlt öt és fél hónapban csupán 154 mm csapadék hullott, vagyis az átlag felénél alig több. Jelenleg tehát 130—140 milliméteres csapadékhiánya van Baranyának. S hogy a mostani csapadékhiány ellenére várható-e belvíz? Bármilyen időjárás volt is, mostanában nem volt olyan esztendő, amikor kisebb-nagyobb mértékben ne jelentkezett volna belvíz. Mivel most is vannak olyan lefolyástalan területeink, amelyeken felhalmozódhat a tavaszi csapadék — a meteorológus véleménye szerint — belvízre idén is számíthatunk. Harsányi Márta Baranyaiak ajándéka Miskolcnak Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor sohasem engedett magáról képmást készíteni. Éppen ezért számított szenzációnak, amikor a közelmúltban a neves természettudóst ábrázoló festményre bukkantak Kárászon. Az egykor országos hírű, madár- odúkat és fészkeket gyártó kis üzem tulajdonosa jó barátságban volt Herman Ottóval, s ő készíttette a portrét Vevényi Endre könyv-illusztrátorral. Az egyetlen hitelesnek számító kép 1914-ben, Herman Ottó halála előtt három hónappal készüli, s azóta az egykori barát, majd annak özvegye őrizte. Tőle vásárolta meg a Baranya megyei Tanács. Mivel Herman Ottó sírja Miskolcon van és ott működik a nevét viselő emlékmúzeum is, a Megyei Tanács vezetői a miskolciaknak ajándékozták az értékes dokumentumot. Az ajándékot hétfőn délután Miskolcon nyújtotta át Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács VB elnöke. A miskolciak nevében dr. l.adánvi József, a Borsod megyei Tanács VB elnöke vette át a képet azzal, hogy azt méltó helyen, a Herman Ottó emlékmúzeumban helyezik el. BIVALYREZERVÁTUM: Zala megyében, a Nagykanizsai ÁG Zalakomár-Kápolna pusztai területén él rezervátumban hazánk egyetlen és utolsó bivalycsordája. A 30 tehénre, egy apaállatra és a hat kisbivalyra. Kovács Lajos vigyáz féltő gonddal. Az állatok félvad állapotban — kora tavasztól késő őszig a szabadban élnek. Tornádó, a „Vihar Fia" Egy teljes órát késtem, s arra már Tornádó kiborult. Figyelmeztettek, hogy marasztalni őt csak pálinkával lehet és a marasztalás sikerült is. Szeme kis résnyire összeszűkült, egy ideig kábán nézett rám. majd felugrott, hirtelen elkapta kezem- fejét, visszarántottam, aztán megelégedett már a sajátjával, bele is harapott, de eredménytelenül. mert fogatlan szájával csak majszolta tömzsi ujjait. igazolás' Utána visszaült a fotelbe és egy kicsit elsírdogált, szipogva, nagy könnyekkel. Alacsony, sovány és kopott ember, hatvanöt esztendős. Csak sírd ki magad öreg. Ebben a szorongató csöndben én is hallom a dobok pergését, most félrehúzzák a nehéz bordó függönyt, fényes cilinderben lép ki elsőnek a cirkuszigazgató, aztán a flit- teres-ruhás lányok, fehér pantallós artisták, jönnek a törpék, bohócok, medvetán- coltatók, erőművészek, zsonglőrök, meg az a korbácsos áltatszelidítőnő szőkén, nagy duzzadt keblekkel. Micsoda pompás felvonulás! Körbejárják a manézst, a tömeg a zene ütemére tapsol és savanyúcukorkát szopogat, valahol a sátron kívül ordít az oroszlán, mint a Metro— Goldwyn—Mayer-ben és a huzat a nézőtérre lopja be a vadállatok jellegzetes, édeskés szagát. — Ha nem ad igazolást, semmit nem mondok! Papírfecnire írom az „igazolást” arról, hogy ekkor és ekkor Tornádó, a „Vihar Fia”, megjelent a találkozón, [ s ilyenformán bele is kerül az újságba. — Kinek kell? — A borozóba. Mindenkinek. Különben nem hiszik i el, pedig most majd megtud- | ják, hogy ki voltam én! Ne- I kém mindig csak azt mond- i ják: „Mit akarsz kisöreg? öt forintot, vagy két fröccsöt?” — ... És akkor? — Mit „és akkor”?! Föl- állok a hűtőpultra, de kézre. Olyan mereven kézenállok, mint a cövek. Belekap a levegőbe, öklét összeszorítja, mintha valakit torkon ragadna, majd a mellét veri és belül — minden ütésre — sípol a tüdeje akár a gumibaba. Miért kell tejre állni? — Mert uram. elvtársam, én voltam Tornádó, a Vihar Fia a Cája-cirkuszban Vezető artista, fönt a trapézon. Én roppant erős férfi voltam és tudja, azon az estén harminc méter magasságban. Szava elakad, feje előre csuklik, szerb nyelven motyog, aztán tűnődve bámulja az üres félliteres üveget. Messzire esett a trapézról, roppant távolról zuhant ide, egyenesen a kisváros italboltjának fülledt világába, meg aztán időben is ... Mikor is volt? Harmincas évek elején ... a főváros utcáin még nagybetűvel jelezték a plakátok Tornádót és a „Szép Clarisse”-t. — Ki volt a „Szép Clarisse'’? — Partnernőm. A bokámnál fogva függtem a trapézon, Clarisse-t pedig övénél fogva tartottam a fogam között ... Pörgettem ... a do— Kétféle arany van. Az egyik arany, a másik meg nem arany, csak réz. De a színe annak is olyan. Rajta van a nemes patina. Az igazi, az olyan mint a lehelet. Vékony fólia. Az ujjhegyére ragad az embernek, ha hozzá ér véletlenül. Van egy mókusfark ecsetem. Azzal tapasztom fel a cirádára. Olykor aztán kivirul a stukkó... Tíz grammal be lehet egy lovast vonni a lovával együtt. Hogy mekkorát? Közepeset... Be szép, ha elkészül az ember! Százezer mozdulat van benne... * A sz'sba ablaka keletre néz. A ná"Ir'my mell -ti a beugróban :'a festés. Ha nem rr>” ' " / e sem venném. Halvány árnyalatban tér csak el. M "'nv.álarza a mutatőuiját, s két rnntot tesz a falra. Az e-növ me'' sem látszik, a n(’!V a'a’* viszont sötét folt keletkezik. — Mit szól hozzá ...? Nem értem. A RESTAURATOR — Saját kísérletem — magyarázza. — A két anyagot másféleképpen kevertem ösz- sze. Nem tudok nyugodni. Még most sem, hogy leadtam az ipart... Egy doboz Tervet vesz elő, s rágyújt. — Nem dohányzom régóta. A katonaságnál szoktam rá, az olasz fronton. Tizenhatban. Tréfásan teszi hozzá: — S agglegény maradtam, hogy ne szóljon miatta senki. No, meg a munkák miatt, az állandó vándorlás miatt. .. Több száz templom született újjá a kezei alatt. A mesterség apáról fiúra szállt a családban. A nagyapa Prágában volt rajztanár. Az apa meg mellette inaskodott... Értette a szakmáját. Ezért is hívták meg 1927-ben a pécsi székesegyház restaurálására. öt évig tartő, nagy munka volt, s szinte minden vonásnak külön története van. Három nagyajtós szekrény őrzi a múltat. Megsárgult könyvek, rajzok, oklevelek ... Egy Dunántúlt keresett elő. A régi újság mellett a Pécsi Katolikus Tudósító. Megjelent 1927. október 30-án. „Egy vonással sem szabad többet felrakni a faira, mint amennyi a cél érdekében elkerülhetetlenül szükséges. S a restaurátorok oly nagyszerűen dolgoznak, hogy kezük nyomán — bár újjáéledve — híven megmarad az eredeti mű”. — Tudja, olyan jól sikerült, hogy a vezetőnk bárói rangot kapott. Ügy hívtuk, a Schmidt báró ... Nagyor értette a dolgát. Már a nyolcvanadikban járt, amikor ismét megkezdődött a székesegyház restaurálása. Ismét meghívták. Keze nyomát festette át. Fényképeket vesz elő. Kilencszer tizenkettes Görcz- DAGOR masinával készítette őket. Üveglapokra. A „négytornyú szerelem” állandóan visszatérő téma. — Szerettem fotografálni. Egy-két díjat is nyertem vele. Minden vidékről, ahol megfordultam, emlékem van. Mostanában leutazgatok azok. ba a községekbe, ahol valaha dolgoztam. Megnézem, hogy milyen állapotban vannak a templomaim... Aztán így, ezeken a kis képecskéken hazahozom őket. Látszom nyolcvanhatnak...? — Ma már nem úgy dolgoznak mint régen. Megváltozott az anyag is ... Van egy festékőrlőm. Kis gépecs- ke. A múzeumra akarom hagyni, a többi szerszámmal együtt. Majd lassan összeszedem őket... Planlmetriát, ábrázoló mértani, ékítményes rajzot, szerkesztő perspektívát tanult az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában. A századfordulón. A felszabadulást követően, amikor megalakították a Pécsi Művészeti Gimnáziumot, ott volt a tanári karban. Három évig. A rarancei harcok után a honvédtemető rendezésére kapott megbízást. — Fekete bádoglapocskákra festettem fel a neveket... Meg egy térképem is volt. Akit nem tudtunk bevinni a temetőbe — a tűzharc miatt — az a domboldalakban kapott helyet. Én meg a térképen megjelöltem. Hogy el ne felejtsük ... A 19-es Honvéd Gyalogezred emlékkönyvében ez áll: „Vadász József, szakaszvezető, festőmester.. Kozma Ferenc bök is peregtek ... Szép volt a lány, örült a tapsnak és a sikernek. És én mindig éreztem, hogy egyszer baj lesz. — Azt mondta az imént, bátor volt... Megint a mellét csapkodja öklével: : — Így is van. Nem magamat féltettem, én soha semmitől sem féltem. Csak a lányt. És nem is én ejtettem ki a számból... — Hát ki? — Az utódom. Valaki elvágta a kötelet... — Ezt már nem hiszem el. Miért vágták volna el a kő- ; telet? Üres tekintettel néz rám. Visszahúzódik, köhög, int a kezével, nem mond többet egy szót- sem. ha nem hiszek neki. Éttermi étlapra-ti nU- - val írt szöveget tesz ki az asztalra. Az étlapok — a hajtogatásnál — már fosztanak, szétesnek, a tinta elmosódott. Ebben írja Tornádó, hogy Clarisse szörnyethalt a porondon. — Pedig csaltam, jöjjön velem, hagyjuk a cirkuszt, menjünk hajóra, feleségül veszem és a hajón kapunk munkát. — Egy igazi artista nem válik meg a cirkusztól — mondom neki. Szerbül káromkodik, mérgében megszorítja a csuklómat. Aztán azt mondja, fogjak vele kezet, ha nem hiszem el, milyen erős ember a Tornádó még ma is. Rendben van, de dühös vagyok én is, mit produkálja magát az öreg?! A hüvelykujj tövéig vágom a kezemet, itt aligha szorítja meg. Egy ideig keményen néz a szemem közé, várja a hatást, aztán tekintete ellágyul, riadttá válik, hát már a Vihar Fiának szorítása semmit sem ér...? Hálás lenne, ha csak egy kicsit is fájna, ha látná, hogy szenvedek, kínlódok. — Jól van Jani bátyám, azaz hogy Tornádó, gyorsan felszisszenek, és amint boldogan elengedi kezemet, elismerően bólintok: erzistenit, de erős marka van Szent a béke, én pedig pipa vagyok magamra, nem kéne ugratni az öreget. Megdöbbenek, hogy a kisváros népi karneválján ketreces lovasszekeret soroltak a felvonulók közé, azon meg tábla: „Vigyázat! Veszélyes vadállat!” — és a ketrecben félkönyökre támaszkodva, kezében üveg sörrel Tornádó feküdt. Ez is bevonulás volt, jobb híján nem a cirkusz porondjára, hanem a lószaros Fő térre, trombitaszó és dobpergés nélkül. Talán mégsem kéne bolondot űzni a Vihar Fiából, kinek eszét vette amúgy is Clarisse, aki elhagvta és eljegyezte magát a halállal. Rab Ferenc
