Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
4 nrN^n’toi.i n \p\ o 1971. április 25. Hogyan juthatnánk több lakáshoz? Szociológiai vizsgálat Pécsett és Szegeden — Érdekes, újszerű javaslatok Néhány éve közöltünk egy cikksorozatot arról, kik élnek az Urán városban, hogy érzik magukat, mik a törekvéseik és vágyaik? A cikksorozat anyagát az MTA Szociológiai Kutató Intézetének két munkatársától, Sze- lényi Ivántól és Konrád Györgytől kaptuk. Szelényi Iván azóta egy újabb, reprezentatív felmérést végzett Pécs és Szeged 2500 családjánál, s — akárcsak a korábbi vizsgálatnál — most is olyan következtetésekre jutott, amelyek nagy feltűnést keltettek a Magyar Urbanisztikai Társaság vitáján. A többi között azt indítványozta, hogy építsünk kevés számú luxuslakást (természetesen magas lakbér fejében), hozzunk létre ún. trambulin, vagy átmeneti lakásokat, ne nyugodjunk bele abba, hogy a mai lakásszövetkezetek álszövetkezetek legyenek. A legolcsóbb: a családi ház Még a miniszteriális rangú embereket is meglepte Szelényi Iván ama megállapítása, hogy nem azért olyan népszerű még városon is a családi házas építési forma, mert az emberek el vannak telve „Az én házam, az én váram” illúziójával. A családi házban élők több mint 80 százaléka szívesebben élne egy komfortosabb szövetkezeti, vagy társasház lakásában, csakhát... Ezt a „csakhát”-ot elemezve a szociológus feltette a kérdést: mit tehet az, aki világosan látja, hogy a lakáselosztó bizottság előtt 7— 10 éven belül aligha kerülhet sorra, arra pedig nincs elég pénze és anyagi bázisa,, hogy „beszálljon” egy OTP-társasház építésébe? Az utóbbi ugyanis a növekvő hitelkedvezmények ellenére is drága. Csak két választása marad: megvesz egy régebbi építésű családi házat, azt alakítja, „pofozgatja”, vagy pedig egy új családi házat épít valahol a város peremén. A többség az utóbbit választja. Éveken át takarékoskodik, ezer darabonként veszi a téglát, sokszor csak egy kis „kuckót” épít fel először, amelybe nyomban beköltözik, s azt toldja, nagyobbítja, mígnem kialakul a családi ház. A házat építő kisembernek éveken át nincs szabad szombatja és vasárnapja, ha tehát a munkabért is felszámítjuk, a családi ház nagyon drága. Ezt a költséget azonban a kisember nem számítja. Mivel a saját munkaerejét is igénybe veheti, s az ndrn kerül pénzbe, a családi ház a legolcsóbb számára. Hagyjuk dolgozni az embereket Az új lakásrendeletekben említett lakásépítő szövetkezet és különösen a társasházépítési akció csak akkor lesz népszerűbb és versenyképesebb, ha lehetővé tesz- szük, hogy a kisember részt vegyen a szervezésben és építésben, tehát csökkentse a költségeket. „Hagyjuk dolgozni az embereket — mondotta Szelényi Iván munkatársunknak —, a mai ál-la- kásszövetkezetek helyett hozzunk létre igazi szövetkezeteket.” Kétségtelen, hogy nem egyszerű dolog ez, hiszen az emeletes szövetkezeti, vagy társasház magasabb fokú szakmai követelményeket támaszt az építőkkel szemben, mint a családi ház. De csak a kényelfnesség mondathatja azt valakivel, hogy a feladat megoldása ezért már — lehetetlen. Szelényi Iván azt a meggyőződését fejezte ki, hogyha a tapasztalt tervező- mérnökök és kivitelező épí- j tészek összeülnének és lelkiismeretesen megvizsgálnák • lehetőségeket, több megoldást is találhatnának. Meg kellene vizsgálni, hogy milyen építőanyagokat lenne a legcélszerűbb felhasználni, már azért is, mert a nagyipari módszerekkel előállított panel drágább, mint a hagyományos tégla. A szakmai követelményekkel meg i nem alkudva olyan tech- ' nológiát kellene kidolgozni, I mely nemcsak lehetővé teszi, hanem igényli is, hogy í a társulok részt vegyenek az építkezésben. A luxuslakásról — demagógia nélkül J A szegedi és pécsi vizsgá- I latok során Szelényi Iván felfigyelt arra, hogy voltak olyan jól kereső családok, akik szűknek érezték a két szoba összkomfortot. Azt mondották: ha nem is valami kitörő örömmel, de inkább több lakbért fizetnének, ha nagyobb lakáshoz jutnak. Hogy reális igényről van szó, azt számos példa bizonyítja. Nem egy olyan jól kereső család található Budapesten, mely havi 1500 forintot, sőt még magasabb ! összegű lakbért fizet vala- | mely magánosnak, aki hosz- szabb bel-, vagy külföldi kiküldetésre távozik és a lakása felszabadul. Az ilyen magánosok nem egy esetben visszaélnek evvel a lehetőséggel. Ezt megelőzendő, Szelényi Iván feltette a kérdést: nem lenne célszerű, ha bizonyos számú, 3—4 szobás luxuslakásokat építene az állam? Elképzelhető, hogy több olvasónk ellenszenvvel olvassa e sorokat, mondván: lám, már itt tartunk! Már luxuslakásokat akarnak építeni!,.. Mielőtt azonban bárki is elhamarkodott véleményt nyilvánítana, nem árt leszögezni: 1. Mi még július elseje után is szociális lakbért fogunk fizetni, mert a lakbér csak a lakóházak tatarozására, fenntartására lesz elegendő, az építési költségek amortizációjára nem. Aki luxuslakásra vágyik, az nem 1 kaphat szociális lakbért. Szelényi Iván azt javasolja, hogy havi 1500 forintot kérjenek egy 4 szobás luxuslakásért. 2. Mindemellett a szerény jövedelmű, nagy családoknak is építünk 3—4 szobás lakásokat, akik természetesen csak szociális lakbért fognak fizetni. 3. Ha a i magasabb jövedelműek ki- j sebb-nagyobb hányada luxuslakásba költözik, felszabadul az a 2 szobás lakás, amelyben jelenleg élnek, s azt a rászorulóknak lehet kiutalni. 4. A magasabb jövedelműek aránya nem túlságosan nagy. Több mint 3 millió család él Magyarországon, s az egy családtagra jutó havi jövedelem nagysága csak mintegy 300 ezer családnál éri el, vagy haladja meg a 2000 forintot. Nagyobb részük olyan gazdasági vezető, kutató, vagy művész, aki alkotó erejével, tehetségével nagy hasznot | hajt a társadalomnak, tehát i megdolgozik a pénzéért. Mi- i ért ne élhetnének 3—4 szó- ! bás luxuslakásban, ha a j nyerészkedő hajlamú magá- | nosok helyett az államnak fizetik a lakbért, ha azt az { összeget újabb lakások épí- \ tésére lehet felhasználni? Az albérleti uzsora ellen Magyarországon évi egy- milliárd forintot vágnak zsebre a főbérlők. Kétségtelen, hogy aki albérlőt fogad, az kisebb-nagyobb kényelmetlenséget vállal magára, s még csak azt sem lehet mondani, hogy minden főbérlő nyerészkedik. Van, aki szerényebb fizetését, vagy nyugdíját egészíti ki. Szép számmal találhatók viszont olyanok is, akik a munka nélkül szerzett jövedelemszerzés forrásának tekintik az albérlőt. | Ha ebből az egymilliárd ' forintból csak 300 milliót az j állam kezébe lehetne juttat- 1 ni, azt újabb lakások építé- j sere tudnánk felhasználni, j Ezért került az új lakásren- | deletekbe, hogy albérlők há- ! zát fognak építeni. Előre látható azonban, hogy ezen az úton csak az albérlők töredékét lehet elhelyezni. Másra is szükség volna még, ezért javasolja Szelényi Iván az ún. trambulin, vagy átmeneti lakások építését. Milyen • lenne az átmeneti i lakás? Semmiképpen sem i ■ olyan, mint a rossz emlékű i Cs-lakások, hiszen azokat ! vagy száz éves élettartamra i építették és kihagyták be- | lőlük a fürdőszobát. Ez a í módszer nem vált be. Épít- I sünk téglából, vagy könnyű I szerkezetből olyan házakat, 1 amelyeknek legfeljebb 20 éves élettartamot szánunk. Egy lakás nagysága ne le- , gyen több 35 négyzetméter- ! nél, főzőfülke helyettesítse a ! konyhát, zuhanyozó fülke a fürdőszobát. Kétszintes lakásokról lenne szó, amelyekben egy vizes blokk 4 — egyenként önálló — lakást is kiszolgálhatna. Ha az átmeneti lakás már teljesítette a feladatát, ha már nem lesz rá szükség, még mindig felhasználható víkendháznak, vagy valami másnak. Ezt így — első hallásra — megint csak fejcsóválva hallgatná az ember, holott a gondolat nagyon racionális. Mert igaz, hogy nagyon kevés az a 35 négyzetméter, de még mindig palota nagyságú ahhoz képest, amilyen helyiségben a legtöbb albérlő ma él. Másrészt — és ez a legfontosabb —, valóban csak trambulin lakásokról lenne szó, mely az „ugródeszka” szerepét töltené be, amíg nincs másik. Ennek biztosítéka az volna, hogy e lakásokban mondjuk havi 1200 forintot kellene fizetni, melyből, tegyük fel, 200 forint lenne a lakbér, a többit pedig automatikusan a lakó folyószámlájára írnák az OTP-nél. Más szavakkal: aki átmeneti lakásban él, intenzív előtakarékossági mozgalomban venne részt, s öt év alatt már 60 ezer forint készpénze lenne az OTP-nél. Hatvanezer forint birtokában pedig már egy lakásépítő szövetkezetbe, vagy egy OTP-társasházépí- tési akcióba is be lehet nevezni. Ha arra gondolunk, hogy a fiatal házas albérlők már ma is 700 forintot, vagy még többet fizetnek az Urán városban egyetlen szobáért, s ez az összeg teljes egészében a főbérlők zsebébe vándorol, nem is kell Szelényi Iván javaslatának ésszerűségét tovább részletezni. Érdemes lenne hát felkarolni ezt az indítványt, Magyar László Fodrászverseny Füreden A pécsi csapat Az immár hagyományos országos szövetkezeti fodrász- bajnokságot május 9-én és 10-én ismét megrendezik Ba- latonfüreden a Marina, illetve Annabella szállóban A niranva meevei FoJ^ászipari Szövetkezetei egy férfi- és elv női fodrász-csapat kén- viseli. v?31 : n f P«?V rp 'r'S^er*,,'”,senv7B Széli István. A ~’^íir,:n'->V n&rsi fo «?•*«■, ig 1'*yr. t-tpít János személyé- a női fodrns7-7qqnat : Jávor Magda. Wittenlioyrfnr J .*5cj^l^né és T’é+Vl TTf«]ka. a férfi fodrász-csanat ♦qgiai • I .inka Dezső. P.adics T - iosné és Unmmer dvörgv. A vorqonvzök model1 ielkkel emditt qqoraqlmasan készülnek a füredi faláikozóra. Képünkön: a férfi fodrászok egy frissen elkészült frizura- modellt bírálnak együtt. Foto: Erb János Ma választana1; először „ÍVekem nagyon tetszik... 66 — Valami halvány emlékem van a legutóbbi választásokról, akkor még úttörő voltam, — mi voltunk a rendezők, irányítottuk, útbaigazítottuk az embereket, — mondja Schillinger Erzsébet, 18 éves kislány, aki ma először dönt arról, hogy ki legyen a környék tanácstagja, s ki képviselje őket a parlamentben. — Igazán szöveg nélkül mondom, nekem nagyon tetszik ez a választási forma, így tényleg azt választja az ember, akit akar, és arra az emberre szerintem jobban le- i hét támaszkodni is, közelebb áll hozzánk, — mondja Bognár Mária, a pécsi Leöwey Gimnázium negyedikes tanulója, szintén első választó. Valami meghatottságot, izgalmat, örömet keresek bennük, hiszen a választás a felnőtt ember életében is forduló, s ha tágabb értelemben vesszük, tulajdonképpen sorsáról, életének további alakulásáról is dönt e napon. Érzik ezt a lányok is, csakhogy az izgalom elmúlt. Bognár Mária, Balázs Ilona és Sebők Ágnes annyira készültek a választásra, hogy mindent megtanultak, ami ezzel kapcsolatos, egyszerűen nem érheti meglepetés őket. A pécsi középiskolák kollégistái versenyeztek egymással, ki tud többet a választásokkal kapcsolatos dolgokról, ezen a versenyen ők hárman bizonyultak a legjobbaknak. Persze, hogy elindultak a városi vetélkedőn is, ott pedig a harmadik helyet szerezték meg. Izgalom már nincs,. öröm azért van. — Tulajdonképpen mi szerencsések vagyunk, — mondja Schillinger Erzsébet, — most lettünk tizennyolc éveBortermelők, szőlősgazdák! HORDÓK, KÁDAK, egyéb kádáripari termékek javítását, hozott anyagból kádáripari termékek készítését már most is vállaljuk. Kívánságra telepünkre a beszállítást, valamint a készáru házhoz szállítását is vállaljuk. Igénybejelentés telefonon (Bálaszék 39.), levelezőlapon, személyesen. Július 31-e előtti megrendelőink 5%-os árkedvezményben részesülnek. BATASZEK1 KADAR ÉS EATÜMEGCIKK KTSZ a lakosság szolgálatában. iniOr» i sek és már választhatunk is, — van, akinek erre két évet kellett várnia... — A választás tulajdonképpen a nagykorúság első igazán hivatalos elismerése is... — Igen, igen, —■ bólogatnak a lányok, — ez az egyetlen baj, most már hivatalból is idősebbek lettünk... A választásokról gyakorlati ismeretekkel is bírnak: a jelölő gyűlések alkalmával ők vitték el a meghívókat a választópolgároknak, s mindenkihez volt egy szívélyes szavuk is; „tessék eljönni, hiszen ott rólunk lesz szó...” — Most nem azért mondom, de nekünk nagyon tetszett Aczél György választási beszéde. Nagyon figyeltünk, mert olyan dolgokat mondott, amit máshonnan tényleg nem tud meg az ember, és egy kicsit a jövőre nézve is eligazított bennünket... — Érdekes, hogy a választás mennyire foglalkoztatja az embereket, még azokat is, akik nem foglalkoznak politikával; én például lányosztályba járok, ott aztán nem téma a politika, de mostanában azt veszem észre, hogy lányok szinte minden nap bújják az újságot, kíváncsiak a dolgokra, — mondja Schillinger Erzsébet. Rögtönzött „ki mit tud?”, kapásból: mindenki tudja, kire adja majd le szavazatát, ki fogja képviselni a városi tanácsban és a parlamentben. Fújják a választókörzet, kerület számát is. — Akikben bizalmuk van, nyilván remélnek valami segítséget is... — Persze. Ml elsősorban azt szeretnénk, hogy legyen itt Pécsett egy nagyon modern középiskolai kollégium, mert mi nagyon áldatlan körülmények között lakunk. Tudjuk, ez elsősorban pénzkérdés ... — Én meg azt szeretném kérni, — mondja Schillinger Erzsébet, három társa teljes egyetértésével, — hogy többször találkozhassunk azokkal, akiket megválasztottunk. Lenne itt miről beszélni. Például azt is el tudom képzelni, hogy a kerület ország- gyűlési képviselőjét meghívnánk egy klubdélutánra. Olyan lehetetlen ez? A többiek rögtön közbeszólnak, „dehogy lehetetlen, de eddig mi se nagyon igényeltük...”, — persze, hogy jó lenne... Kezükben kis papírlapot szorongatnak még név nélkül, első választásuk emlékére töltik ki. Előleg. — A szebb emléklapot, majd vasárnap kapjuk, — mondják mosolyogva. D. K J. Tanácskoztak a pécsi középiskolák vöröskeresztcsei Di vat a korai dohányzás Sokszor látni az utcasarkon fiatal gyerekeket lógó csikkel a szájukban. Az iskolák mellékhelyiségeiben az óraközi szünetek után a takarítónők nem győzik összesöpörni az eldobott cigarettavégeket. — „Divat” a korai dohányzás és alkoholizmus. S bizony néha még az érettségiző középiskolásnak is „meg kell magyarázni”, miért fontos az étkezés előtti kézmosás. Ezekről a témákról tartottak tanácskozást tegnap délelőtt a Komarov Gimnáziumban a pécsi középiskolák vöröskeresztes szervezetei. Az ifjúsági vöröskeresztesek jelentős munkát végeznek a korai dohányzás és alkoholizmus elleni harcban, az iskolai higiénia szolgálatában és az iskolai balesetek megelőzése érdekében. A pécsi iskolák minden osztályában tevékenykedik vörökeresztes tanuló, s a pedagógusok is segítik munkájukat. Mégis sok olyan kérdés merült fel a tanácskozáson, amelyeket közös erővel sem lehetett eddig teljesen megoldani. Szomorú tényként állapították meg a résztvevők, hogy középiskolás gyerekeket egyáltalán ellenőrizni kell higiéniai szempontból, s ennek sincs mindig eredménye. Egyesek szerint, ha a tanulókat gyermekkorukban, otthon a családban nem tanították meg a személyi higiénia szükségességére, később már mindenféle próbálkozás hiábavaló. A korai dohányzás és alkoholizmus elleni küzdelem igen fontos területe a vöröskeresztes munkának. Ez a két élvezeti szer, ha fiatal korban megszokják, később már élet- szükségletté válik, s akkor nagyon nehéz leküzdeni. Az egyik felszólaló elmondta, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemben a vöröskeresztesek a társadalomtól is nagyobb segítséget várnának, mert amíg újabban a virágüzletekben és a zöldségboltokban is lehet bort kapni, addig nehéz a vöröskeresztes munkája. A vöröskereszt Pécs városi szervezetének képviselője arra hívta fel a tanácskozás figyelmét, hogy az egészség- ügyi nevelésben nem szabad türelmetlennek lenni, s a vö- röskereszlesnek a nevelés minden eszközével élnie kell. • Az egészségügyi nevelés semmiképpen nem felesleges, s azt állandóan folytatni kell. A személyes példamutatás azonban mindenképpen hasznos és kötelező nevelő- eszköz. L k X á
