Dunántúli Napló, 1971. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-16 / 89. szám
1971. április 16. nUN4NTCL> V\P\ 0 3 Programunk a szocialista társadalom teljes felépítése (Folytatás az 1. oldalról) ki, kulturális és szellemi változásnak előfeltétele és alapja. A szegénység és a túlvilágban kapható kárpótlás a módos, a gazdag emberek javaslata volt a szegényeknek. A mi célunk: idegen helyből otthonossá tenni a környező világot. Ehhez nemcsak több kenyér, új házak sora, magasabb életszínvonal szükséges, de hozzátartozik az igazságosság, a minél több jó szó. A politikát nem lehet csak statisztikán lemérni. Fontos mérce az is, hogy az egyénnek és a társadalomnak vannak-e eszményei. Az emberek érzik-e, hogy tudnak élni értelmesen. Tud-e a társadalom — azon túl, hogy az emberek megújítják munkaerejüket és előteremtik családjuk számára a legszükségesebbeket — valami más célt is kitűzni. A mi hazánkban az értelmes, nagy emberi cél, a . felépült szocializmus. Ez az új társadalom az öntudatosan, és egyre jobban emberhez méltóbban élő emberek országa. Rendkívül fontos, hogy ne- csak az ország jó közhangulatát tudjuk biztosítani, hanem minden egyes munkahely jó légkörét is teremtsük meg. Rossz vezető az, aki elveszi az emberektől az értelmes munka örömét, aki hangerővel és ridegséggel érezteti hatalmát. A főnök nem pótolhatatlan, de minden alkotó állampolgár pótolhatatlan. Meg kell szűnnie annak, hogy a jó szót az emberek a temetésre, a nekrológra tartogassák. A munkahelyek hangulata olyan legyen, hogy az emberek otthonosan érezzék magukat, mert kétszeres értékű az a munka, aminek látják az értelmét, amit megbecsülnek. Az ilyen munkát jó kedvvel, örömmel, szívesen végzi az ember. A X, pártkongresszus szellemében Kedves Elvtársak, Barátaim! Eredményeink ugyan népünk magasszínvonalú alkotómunkáját bizonyítják, de rengeteg még a megoldatlan feladat. A város, a megye és az ország is olyan, mint egy kamasz, aki mindig kinövi a ruháját. Viszont minden okunk megvan arra, hogy optimistán tekintsünk az elkövetkező évekre. További fejlődésünk útját jelölte meg hazánk és népünk számára a X. pártkongresszus. Ennek lényege: a szocialista társadalom tovább építése — magasabb színvonalon. El akarjuk érni, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából- a fejlett országok közé emelkedjünk. Az a tervünk, hogy az elkövetkező öt évben az ipar termelése 112—34 százalékkal, a mező- gazdaságé pedig 15—16 százalékkal növekedjen. Biztosítani kell a jövedelmek és az árufedezet közötti összhangot. Alapvető elvünk, hogy az életszínvonal és annak tényezői az eddiginél sokkal jobban kapcsolódjanak a gazdasági fejlettséghez, a munka hatékonyságához, a nemzeti jövedelem emelkedéséhez. Továbblépünk a munkaidő csökkentés terén ott, ahol a feltételek megteremthetők. Az ötéves tervben 400 ezer új lakást építünk. Erősítjük a szociális gondoskodásnak azt a funkcióját, hogy mérsékel-, je a családok jövedelme, életszínvonala közötti nagy különbségeket. Ennek fő területe a családi pótlék és a nyugdíj. Most is elmondhatjuk, hogy a nyugdíjkorhatár és a szolgálati idő tekintetében hazánkban található a világ egyik leghumánusabb nyugdíjrendszere. Több mint másfél millió nyugdíjasunk van. A nyugdíjasok e magas aránya következtében a nyugdíjösszegek viszonylag alacsonyak, de figyelembe kell venni, hogy 15 év óta a nyugdíjasok száma kétszeresére, a számukra kifizetett összeg viszont ötszörösére nőtt. A jövőben fokozatosan biztosítjuk a nyugdíjak reálértékét és foglalkozunk az alacsony, illetve a paraszti nyugdíjakkal. Mindenki megérti, hogy a megoldás útjainak keresésekor pontosabban számításba kell venni a lehetőségeket és meg kell vizsgálni a terhek arányosabb elosztását is. A nyugdíjasok felhőtlen életéért, nem egyedül és kizárólag az állam felelős. Nagyobb részt és felelősséget kell vállal- nio'c a vállalati kollektíváknak és a nyugdíjasok családjának is. A családi pótlék mindmáig a gyermeknevelés költségeihez való központi hozzájárulás legfontosabb formája. Az elmúlt 15 évben a kifizetett családi pótlék összege mintegy háromszorosára nőtt, miközben a > gyerekszaporulat lényegében nem emelkedett. Szeretnénk elérni azt, hogy a gyermeknevelés költségeiből a mostani 36 százalék helyett legalább 50 százalékos részt vállalhasson a társadalom. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani, különösen a bölcsődék és óvodák, napközik létesítésére vállalati hozzájárulásból. A kongresszus határozata alapján megkezdtük az oktatási rendszer egészének felülvizsgálatát, az óvodáktól az egyetemekig. A szocializmus építése, a tudomány és technika rohamos fejlődése a képzettség növelését igényli minden szinten. Szeretnénk megvizsgálni, hogy iskolarendszerünk mennyiben tud megfelelni a növekvő igényeknek, a jövőre nevelés követelményének és tisztázni szeretnénk, melyek azok a pontok, ahol továbbfejlesztés szükséges. El szeretnénk érni, hogy e vizsgálat eredményeként erősödjön és hasson a nevelő munkában az a szemlélet, amely | szerint a tanulást nem lehet az iskolában befejezettnek tekinteni. Ha valaha, most aztán valóban érvényes, de : már nemcsak egyes személyekre, hanem az egész nép- | re vonatkozóan a régi bölcsesség: a jó pap holtig tanul. Mi az oktatást össznépi oktatássá akarjuk tenni, olyan oktatássá, amely nem fejeződik be az iskola, vagy egyetem elhagyásával. Az iskolában a korábbinál jobban ■ fel kell készíteni a tovább- j tanulásra, továbbképzésre. Valamikor az iskola, a bizonyítvány jelentette a kar- | riert, az állást, a hivatalt, mindent. Hogy mi volt a fejekben, azzal senki sem törődött. Mipden erőnkkel ■ azon leszünk, hogy az iskola mellett a tudás legyen a minden. A pedagógusok anyagi és ; erkölcsi megbecsülése a X. kongresszuson is felmerült. Kádár elvtárs a zárszavában hangsúlyozta, hogy népünk tudja: nem kell kongreszszust várni, ha egy kérdést általános politikai, társadalmi jelentősége miatt meg . kell oldani. Kádár elvtárs j türelemre intett, és arra kér- J te a pedagógus társadalmat | is, és mindazokat, akiknek gondjai megoldásra várnak, I hogy adjanak módot és időt az illetékes szerveknek a vizsgálatra: mit lehet a megtermelt nemzeti jövedelemből a különböző rétegeknek biztosítani. Nem kezdhetjük elosztani azt, ami még nincs meg — mondotta — anélkül, hogy ne veszélyeztetnénk más rétegek és az egész nép életszínvonalát. Ez a felmérés azóta megtörtént, és mint Fock elvtárs tatabányai beszédéből ismerik, június 1-től emeini fogjuk a pedagógusok fizetését. A jövőben is szeretnénk emelni, ugyanúgy, mint eddig, az egész lakosság élet- színvonalát. Mi nem szégyelljük, hogy az utóbbi időben divat lett nálunk a „fogyókúrás-irodalom”. A mi üzleteink reklámja nem az, ami 30—40 évvel ezelőtt volt, hogy t. i. „vegye, mert örkké tart”, hanem az, hogy „vegye,' mert divatos”. Persze ehhez szükség van arra is. hogy ezzel ne éljen visz- sza az ipar és a kereskedelem. Kedves Elvtársak! Programunk szerves része a szocialista demokratizmus szélesítése, erősítése. Vannak, akik a pártviszályokban látják a demokrácia lényegét. Azt mondják, hogy Magyar- országa; nincs igazi népképviselet. tényleges országgyűlés, hiszen a parlamentben nincs többpártrendszer. De vajon mit jelentett a többpártrendszer a régi Magyarországon, ahol soha nem volt igazi ellenzéki erő a parlamentben? Igaz, gyakran csaptak össze látványosan a földesurak és burzsoák különböző politikai irányzatainak képviselői az Országház falai között, de az alapvető kérdésekben mindig egyetértettek: a nép elnyomásában. A szocializmus építésének, a proletáriátus diktatúrájának nem szükségszerű velejárója, feltétele sem az, hogy egypártrendszer legyen, sem pedig, hogy több politikai párt működjék. Vannak szocialista országok, amelyek a másik megoldást követik. A lényeg azonban mindannyiban közös: egy jottányit sem engedni a szocialista forradalom vívmányaiból, a néphatalom elvéből, a proletáriátus államának a védelméből, s a lehető legszélesebb alapokon mozgósítani a társadalom minden rétegét az alapvető nemzeti cél érdekében, a szocialista építőmun- ká elvégzésére. A Magyar Szocialista Munkáspárt ebben a szellemben szervezi, vezeti és szolgálja népünk munkáját. Ennek a pártnak a programja kifejezi és képviseli valamennyi dolgozó osztály közös érdekeit: a legszélesebb nemzeti egységre támaszkodva azért harcol, hogy mindegyik sajátos érdekei méltányosan érvényesüljenek, hisz társadalmunk a szocializmus építésében egyaránt érdekelt, baráti osztályokból és rétegekből áll. Ha az alapvető célokban egyet is értünk, lehetnek — és vannak is — közöttünk véleményeltérések a megoldás módjában, a törvények vagy intézkedések indokoltságában, várható hatásában. A közélet minden fórumán, minden tanácskozásán s természetesen a törvényhozásban is a célt, a nép ügyének legjobb szolgálatát kell szem előtt tartani. Vannak olyan emberek is, akik azt hiszik, hogy a rendszer annál erősebb, minél több embert nyom el. Mi viszont azt tartjuk, hogy egy j állam akkor a legerősebb, ha 1 nagyon sokan támogatják, és | nagyon kevés embert kell ! kordában tartania. A szocia- ! lista demokrácia nem fellazítása a proletárdiktatúrá- ! nak, hanem erősítése. Szá- i munkra létkérdés, hogy minél több ember vegyen részt í aktívan a dolgok, irányításában, megvalósításában, hogy az emberek tudják mit mi- j ért tesznek és hogyan kell ! tenniök. A demokratizmus ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a szövetségi politika. Nem érezheti otthon magát az ember olyan országban, ahol a véleményének kimondása mi- ] att félnie kell. A demokrácia a nemzeti | egység kohója is. A nemzeti egységről már Rákóczi és Kossuth álmodott, hosszú időn keresztül vissza is éltek a nevükkel, de ez most realitás kezd lenni. Van közös célunk: a nemzet felvirágoztatása a nép szolgálatán keresztül. Ez erősíti az összefogást, az összefogás pedig erősíti a népet, a nemzetet. A demokratizmus kell a termeléshez is, az elosztáshoz is. Persze a tervek keresztülvitele sosem lehet népszavazás kérdése. A terveket csak az egyszemélyi felelős vezetés segítségével valósíthatjuk meg. Demokratizmusra szüksége van az egyes embernek is. A demokratizmus azt szolgálja, hogy adott esetben az egyént védje meg a kiskirálykodás ellen. Sőt hozzátenném: a központi beavatkozás ellen is, ha az valahol nem jól funkcionál. Büszkén elmondhatjuk, hogy a törvényesség megsértése az egyik olyan téma, amely a legutóbbi 12 évben lekerült a napirendről. Van a kérdésnek persze másik oldala is. Elég sok még a „féljogász”, aki jól ismeri a ! jog egyik oldalát, azt, hogy mi jár munkabérben, de nem tudja, vagy nem akarja tudni, mit kell azért dől- 1 goznia; jól tudja, hogy mivel tartozik neki az SZTK, de természetesnek tartja a bércsalást; aki nem annyira dolgozik, mint inkább dolgozgat, van állása, fizetése, de tulajdonképpen munka nélkül él. A szocialista demokráciát „tömegtulajdonná” kell változtatni. Ez az emberi élet új formáinak kialakítását tételezi fel. Hosszú, és dinamikus folyamat, de a végén ott van a közösségi ember, a társadalom nagy céljaiért áldozatkész élet, a nép, a szocializmus ügye iránt való általános felelősség. El kell érni, hogy ebben a demokráciában ténylegesen ne legyen nyugta egy bizonyos típusú embernek (amely sajnos még ma is j gyakran háborítatlanul al- 1 szik, nem ébresztik fel reggel), a közösség rovására élősködő, a harácsoló, a munkát imitáló stb. embernek. 4 béke megőrizhető Kedves Elvtársak! Amikor most a választások előtt számot vetünk eddigi politikánkkal, nem kerülhetjük meg a nemzetközi kérdéseket sem. Hazánk nem izolált sziget a világ népeinek tengerében, sorsunk szorosan összefügg azzal, ami Európában és a világon történik. Kedvezően alakultak azok a nemzetközi viszonyok, amelyek között élünk és tevékenykedünk. Európa leghosszabb békekorszakában élünk. Régebben — ma már kevésbé — gyakran emlegették az úgynevezett „boldog békeidőket”. Valójában ez nem volt egyéb, mint illúzió és legfeljebb annyit jelentett; nem folyt háború az ország területén. Ráérő történészek kiszámították, hogy 1400—1940-ig Európában kereken 2600 fontosabb csatát vívtak, Magyarország, illetve a monarchia ennek 34 százalékában vett részt 1870 —1914 között Európában, illetve a világ más részein 19 olyan jelentősebb háború ! folyt, amelyből az európai j népek is részt vállaltak. ! 1919—39 között az ilyen háborúknak a száma 10 volt. A II. világháború óta viszont Európában nem volt háború. Ez a béke keserves erőfeszítés gyümölcse. Elég ha saját példánknál maradunk: 1956-ban hazánk második Korea lehetett volna, ha a Szovjetunió és a szocialista országok ereje nem gátolta volna meg az imperialisták terveit. I Az elmúlt negyedszázad európai történelme egyben azt is bizonyítja: a béke megőrizhető. Ezt a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ereje, s a világ valamennyi békeszeretö an- i tiimperialista erejének öszKiss Sándor vájár ajándékot nyújt át Aczél György elvtársnak szefogása biztosítja. Nem vé- | letlenül szólunk a nemzetközi kérdések kapcsán a békéről. A szocialista társadalmunk építése, népünk jövője szempontjából ez a legdöntőbb. Természetesen a béke önmagában még nem minden, de mi építeni akarunk és ehhez békére van szükségünk. Az imperialisták azonban ezt nehezen viselik el. számolnunk kell ezzel a körülménnyel politikánkban is. Hazánk, a Magyar Népköz- társaság külpolitikai tevékenysége az elmúlt években s a jövőben is szocializmust építő magyar nép állami és nemzeti érdekeit szolgálja. Aktív külpolitikánk, az európai béke érdekében kifejtett tevékenységünk, ha szerény mértékben is, de hozzájárult ahhoz, hogy békében folytathassuk szocialista építő- munkánkat. Ezzel is megbecsülést vívtunk ki hazánknak, s ezen a területen 1» bizonyítottuk hogy kis népek is lehetnek nagy nemzetek. Érdekeink egybeesnek a szocialista országok összes népeinek alapvető érdekeivel, a nemzetközi munkásosztály alapvető érdekeivel, valamennyi békeszerető ember érdekeivel. Hazánk nemzetközi megbecsülését azonban mindenekelőtt szocialista építésünk eredményeivel öregbíthetjük. Nemzetközi tekintélyünk elsősorban ezen áll vagy bukik. Mint a szocialista országok közösségének tagjára, komoly felelősség hárul ránk nemcsak a béke megőrzésében, hanem mindenekelőtt a szocializmus építésében; a példa felelőssége. Mi is, akár a többi szocializmust építő nép, ablak vagyunk a jövőre. Nemcsak saját érdekünk, az emberiség érdeke is, azt kívánja, tegyük otthonossá világunkat. Népünk nyugodtan nézhet a jövőbe Kedves Elvtársak! Amikor végigtekintjük eredményeinket, nyugodt szívvel állapíthatjuk meg, hogy bár messziről indultunk, hatalmas utat tettünk meg mostanáig. 25 év óta békében, fokozatos, de állandóan emelkedő, javuló életszínvonal körülményei között élünk. Ezt szeretnénk biztosítani a jövőben is Pécsnek, Baranyának is. Elképzeléseink szerint tovább növekszik majd az iparban foglalkoztatottak aránya. Pécsett az új városközpontban kereskedelmi centrum létesül. Sportcsarnok 600 férőhelyes kultúrkombinát épül. A megyében 70, Pécsett pedig 32 általános iskolai tantermet tervezünk átadni. Ezen kívül épül Pécsett egy 12 tantermes gimnázium és egy 8 tantermes szakmunkás- képző iskola. Az általános iskolai kollégium hálózat mintegy 400 férőhellyel bővül. A városban 4400 állami és 2100 magánerős lakás épül. Elkészül Pécsett az új fűszergyár és a Siklósi úti felüljáró. A nép minden jót megérdemel. Biztos a jelenünk, népünk nyugodtan nézhet a jövőbe is. Világosan kirajzolódnak az egyén és a nép számára is az eszmények, a közeli és távoli célok. Hazánkat tudatosan tevékenykedő tudományos eszmékkel felvértezett párt vezeti, amelynek az a legfőbb célja, hogy hazánk tovább fejlődjön, lakói boldogan, megelégedetten, békében éljenek. A költő valóságot tükröző, pesszimista, a múltat vázoló képével kezdtem. Tavasz van! Hadd fejezzem be egy másik költő József Attila jövő- betekintő, májust köszöntő látomásával: „A rengő lomb virágban ég és készül a gyümölcsre, a nyílt utcára lép a nép, hogy végzetét betöltse. Iramlanak a bogarak, friss jelszavak röpülnek, s az aranyba vont ég alatt, — mert beköszönt az ünnep, a szabadság sétára sr egy. Hős népe ágat leaget, s ő kézenfogva vezeti szép gyermekét, a rendet!” A program, amelyhez a tisztelt választópolgárok támogatását kérem, — mindannyiunk közös programja. Kérem, hogy április 25-én szavazatukkal is támogassák a Hazafias Népfront programját, a magunk, népünk, az emberiség holnapjáért, a szocialista társadalom teljes felépítéséért — fejezte be beszédét Aczél György elvtárt. Aczél György elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után Kiss Sándor, Szabolcsbánya vájára, Horváth Jánosné háztartásbeli és Gábori Imre, Pécs-Meszes Általános Iskolájának igazgató-helyettese léptek az emelvényre és Pécs város 1-es számú választó kerületének lakói nevében ajándékokat nyújtottak át Aczél György elvtársnak. A KISZ Ifjú Gárdájának tagjai virággal köszöntötték a nagygyűlés elnökségét. Dr. Ádám Antal zárszava után a választási nagygyűlés az Internacionáléval ért véget. A nagygyűlésről tudósítottak: Békés Sándor Bocz József Mitzki Ervin * Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, a Csepel Autógyárban, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Miskolcon. Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Kecskeméten. Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára Sopronban. Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára Ajkán. Erdei Ferenc Makón tartott választási nagygyűlést. V « a
