Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-07 / 56. szám
8 DÜNANTCLF NAPLÓ 1971. március 7. A kilencedikre készülve Minden ötéves terv újabb szákasz a szovjet társadalom életében, magasabb fokra emeli az ország gazdaságát, növeli a dolgozók életszínvonalát, fokozza védelmi erejét. Az első ötéves terv irányelvét a párt XV. kongresszusa 1927-ben hagyta jóvá. Ez a szocialista gazdaság alapjának felépítését szolgálta. A Kommunista Párt kulcsfeladatnak minősítette a szocialista iparosítást, az ország technikai-gazdasági elmaradottságának leküzdését. A második ötéves terv (1933—1937) befejezte a szocialista gazdaság alapjának felépítését. Amikor a párt kidolgozta a harmadik ötéves tervet, bátor programot javasolt: a szocialista építés befejezését és a kommunizmusra való fokozatos átmenetet. Ennek megvalósítását megszakította a háború. A negyedik — háború utáni első ötéves terv gazdasági és politikai feladatát a párt abban látta, hogy újjá kell építeni az ország háború sújtotta részeit, a népgazdaságot a háború előtti szintre kell emelni, majd pedig felül kell múlni azt. A párt a legutóbbi ötéves tervekben meghatározta a békés szocialista építés, a kommunizmus anyagi-technikai bázisa megteremtésének feladatait, konkrét útjait és eszközeit. A nyolcadik sikerei Az ország befejezte Vili. ötéves tervét. Ennek gazdasági feladata az volt, hogy a tudomány és korszerű technika felhasználósával, az ipar fejlesztésével, a hatékonyság és a munka termelékenységének növelésével biztosítsa az ipar további jelentős fejlődését, a mezőgazdaság fejlesztésének gyors ütemét, emelje a nép életszínvonalát, minél teljesebben kielégítse a szovjet emberek anyagi és kulturális igényeit. A nyolcadik ötéves terv eredményeit most összegezik. Az azonban máris vitathatatlan, hogy a párt XXIII. kongresszusán az ország gazdasági és szociális fejlesztése érdekében kitűzött feladatokat sikeresen teljesítették. Néhány, mindenekelőtt a szovjet nép életszínvonalára vonatkozó adat. Az ötéves terv során az egy főre jutó reáljövedelmek a tervezett 30 százalék helyett 33 százalékkal növekedtek. Előirányozták, hogy a munkások és alkalmazottak munkabérét 20 százalékból kell növelni, a tényleges növekedés azonban 26 százalék lett. A kolhozdolgozók pénz- és természetbeni jövedelme kb. 42 százalékkal emelkedett. 1970-ben a munkások és alkalmazottak havi átlagos munkabére az 1965. évi 95,6 rubel helyett 122 rubel volt. Ha pedig a társadalmi alapokból történt kifizetéseket és kedvezményeket is beszámítjuk, ez az összeg 164 rubel. Ennek megfelelően növekedett a lakosság vásárló ereje is. A kiskereskedelmi áruforgalom öt esztendő alatt 48,4 százalékkal emelkedett. A nyolcadik ötéves terv sikerei annak a politikai és szervező munkának az eredményei, amelyet a Kommunista Párt a dolgozók között végzett. Hatékonyság és érdekeltség A legutóbbi ötéves tervben a munkásosztály, a mérnökök és technikusok alkotó aktivitását nagymértékben fokozták azok az intézkedések, amelyeket a párt és a szovjet kormány a tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszerének megvalósítása érdekében hozott. A gazdasági reform lényege az, hogy a termelés közgazdasági hatékonyságát a vállalati munka fő mutatójává tegye, s - az elért nyereség egy részét a kollektíva rendelkezésére bocsátva fokozza érdekeltségét a jövedelmezőbb gazdálkodásban. Az anyagi és az erkölcsi ösztönzők együttesen arra serkentik a termelő kollektíva valamennyi tagját, hogy bekapcsolódjanak a gazdálkodás legésszerűbb módjainak felkutatásába. A Központi Bizottság plénumain ismételten mélyrehatóan elemezte, megvitatta a mezőgazdaság helyzetét és az utóbbi években konkrét intézkedéseket tett a mezőgazdaság fejlesztésére. Az ötéves terv eredményei, különösképpen pedig az 1970. év teljesítményei örömmel töltik el a szovjet embereket. Az 1966—1969. években az évi átlagos szemestermény-mennyiség több mint 162 millió tonnára emelkedett, ami 32 millió tonnával több az ötéves tervben előirányzott mennyiségnél. 1970-ben szovjetorszóg történetének rekord aratását takarította be szemesterményekből. Meg növekedett más, igen fontos mezőgazdasági termék termelése is. Indul a kilencedik Az SZKP, az egész szovjet nép most a párt XXIV. kongresszusára készül. A március 30-án nyíló kongresszus összegezi a nyolcadik ötéves terv teljesítésének eredményeit és jóváhagyja a szovjet népgazdaság fejlesztésének kilencedik ötéves tervét. Az új ötéves tervben tovább növekszik a munkások és alkalmazottak munkabére, a kolhozdolgozók jövedelme, tökéletesebbé válik a nyugdíj- ellátás, javulnak a dolgozó anyák munka- és életfeltételei, a főiskolai hallgatók anyagi helyzete és életvi- ■ szonyai. A terv előirányozza, hogy ezután is gyors ütemben kell fejleszteni a 'lakás- és kulturális — szolgáltató építkezést. Gleb Szpiridonov Az algériai kőolaj- és töldgázkincs államosítása Az algériai kormány február 25-én kisajátította a francia kőolaj-érdekeltségek részvényeinek 51 százalékát, állami tulajdonba került a földgázkitermelés, valamint a kőolaj- és földgázvezetékek. Az algériai döntés újabb határozott lépést jelent az ország természeti kincseinek visszaszerzéséért vívott harcban. Az alig másfél évtizede feltárt sza- harai szénhidrogénkincs jelentősége különösen megnövekedett azáltal, hogy a Nyugat-Európához amúgy is közel fekvő lelőhelyről a Szuezi-csa- torna lezárása után sem növekedett a szállítási költség. Az ebből adódó nyereséget azonban az ország kőolaj- termelésének kétharmad részét adó, és szállítását végző francia olajmonopóliumok nem voltak hajlandók megosztani Algériával. (Algériában körülbelül 10 francia kőolaj- és gázipari vállalat működik, közülük a francia állam tulajdonában levő ELF—EFAP 18, a CFP 12, a többi vállalat pedig 3 millió tonna kőolajat termelt. A franNew York-i levél: „Ne ingereljék a gyilkost!” A férfi a liftajtóhoz lépett és megnyomta a gombot. Az emeleteket jelző skálán villogó zöld fény mutatta a lefelé tartó lift útját. A földszinten kipattant a.liftajtó és két személy lépett ki belőle. Az egyik női táskát lóbált a karján, a másik pedig, - széles vál- lával elállva a bejáratot, — visszaküldte a liftet a felső emeletekre. Az ajtó bezárult és a zöld fény most már lefelé viliózott. A két személy sietve a kijárat felé tartott. A lift végül újra visszajött, az ajtó kinyílt és a férfi előtt egy halott nő hevert vérében a padlón. A férfi ismerte a 79 éves áldozatot. A rendőrség pillanatok alatt kiszállt. A detektívek tüzetesen átvizsgálták a fülkét, csattogott a fényképezőgép. — Megtalálták a tetteseket? Megtalálják? — hajtogatta felindultan a férfi, aki a bűntényt felfedezte. A detektívek- vállat vontak: — Mit vehettek el tőle? Legfeljebb öt dollár volt nála. Több nem lehetett a táskájában! öt dollárért meggyilkolni valakit! . ., ... A 67 éves nyugdíjas nyomdász bolondja volt a macskáknak. Esténként lejárt a hátsó udvarba, hogy kedvenc állatainak eleséget vigyen. Úgy találtak rá, kezében a halkonzerv dobozával, amit a macskáknak vitt. Hátába fúródott a golyó. Zsebeit valaki kiforgatta. A szomszédok elmesélték, hogy az öreg mindig félt a rablóktól, és soha nem volt nála egy-két dollárnál több. A két gyilkosság New York-ban történt. Ha egy nappal később írnám riportomat, bizonyára újabb gyilkosságról számolhatnék be. A rablásokat már nem is számítom. A napokban abban a házban, ahol szerkesztőségünk van, néhány óra leforgása alatt több lakást is feltörtek és kiraboltak egyazon emeleten. De ki törődik ilyen semmiségekkel? A minap 25 000 New York-i rendőr és detektív sztrájkolt. így a várost teljesen kiszolgáltatták a rablóknak és gyilkosoknak. Mindenki felkészült a legrosszabbra. Érdekes módon azonban a bűntények száma a sztrájk alatti napokon egyáltalán nem emelkedett. A jó New York-iak ámulatba estek. Voltak, akik a rossz időjárással magyarázták, mások viszont azt állították, — és azt hiszem ezek jártak közel az igazsághoz —, hogy az alvilág nem lehet aktívabb, még akkor sem, ha nincs rendőr az utcán. Az előbb említett két eset kapcsán az ember elgondolkodik vajon mi hajtja a rablókat, hogy néhány dollárért emberéleteket oltsanak ki? A válasz nem túl nehéz, ha tudjuk, hogy a bűnözők 75 százaléka kábítószerek rabja. „A halál lehelete ül a város felett". Ezt a mondatot Stewart Al.sop, a Newsweek munkatársai írta le. Alsop a 24-es rendőrkerület egyik felügyelőjével résztvett egy illegális kábítószerárusítók ellen folytatott razzián a 102. utca 9. számú házban. A felügyelő elmondta az újságírónak, hogy a házban a rendőrség az elmúlt kilenc hónap alatt 366 személyt tartóztatott le kábítószer-árusítás miatt, az üzletelés mégis tovább folyik. A felügyelő körzetében, amelyet a Hudson folyó és a központi park északi pereme határol, 160 000 ember él. Az itt lakók két csoportra oszthatók: azokra, akik kábítószerekkel élnek, és azokra, akik folyton rettegnek attól, hogy a narkotikumok rabjai lesznek. Amikor valaki megismeri például a heroint, hetekig elél háromdolláros adagokon. A szenvedély később betegessé válik, ekkor már ötdolláros adagra van szükség! Egy év múlva pedig már a napi negyvendolláros adag a szükséglete! Nem csoda, ha a kábítószer rabjai a legtöbb esetben csak rablással, vagy gyilkolással tudják megszerezni a napi adag megvásárlásához szükséges pénzt. Végezzünk csak egy kis számítást; a hivatalos statisztika New York-ban mintegy százezer kábítószer-élvezőt tart nyilván. (Persze ez a szám csak a rendőrség, vagy az egészségügyi intézmények által nyilvántartott személyeket tartalmazza. A valóságban ennél jóval többen vannak). Ha azonban a napi negyven dollárt csak százezerrel szorozzuk be, az akkor is napi - 4 millió dollár, vagyis évente másfél milliárd dollár! Ennek tekintélyes részét rablásból fedezik. Mit tehet ez eUen a rendőrség? Jóformán semmit! A felügyelő elmondta Alsopnak, hogy szorultságukban, röpcédulákon ilyen speciális „okító” utasítást adnak a lakosságnak: „Ha megtámadják önt, ne essen pánikba és ne álljon ellen! Csak kevés pénzt hordjon magánál, nehogy ingerelje támadóját! Igyekezzék jól kivilágított utcákon közlekedni! Mindig magasra emelt fejjel és nyitott szemmel közlekedjék, nehogy az áldozat látszatát keltse, mert könnyen azzá lehet!" Lehetséges, hogy a New York-iak valamilyen oknál fogva leszegett fejjel járnak és a rablógyilkosságok száma ezért növekszik? G. Borovik, az APN tudósítója cia monopóliumok összesen 200 millió frankot ruháztak be az ország kőolaj- és földgáziparába,) A 48 millió tonnás algériai kőolajtermelés — a világrangsorban a tizedik helyen áll - jelentős része Franciaországba irányul, ez a francia kőolajimportnak körülbelül 40 százaléka. A franciák az algériai függetlenségi háború idején a kitermelés folytonosságát a kőolajlelőhelyek Francia Szaharai Területek néven történt különválasztásával biztosították, 1962 után — a független Algéria létrejöttét követően — a területi egység helyre- állításd fejében nyertek kedvező feltételeket monopóliumaik további profitszerzéséhez. A kőolaj- és földgázipar államosításának előfeltétele volt a SON- ATRACH állami részvénytársaság létrehozása 1963-ban, amely a múlt évben már egyharmadát adta a kőolaj- termelésnek, és ellenőrzése alatt tartotta a feldolgozóipar 80 százalékát, valamint a kivitelt. Világgazdasági jelentőségű földgázkincse ellenére — Hasi R’Mel a világ egyik leggazdagabb földgázmezője - az alacsony helyi felhasználás és a kivitel mennyiségét befolyásoló gázcseppfolyósító üzemek szűk kapacitása következtében, csupán 3 milliárd köbméter, Újabb gázcseppfolyósító üzemek létesítésével Algéria jelentős földgázexportáló országgá válhat. Jelenleg az Arzewban cseppfolyósított gázt a tartályhajók Nagy-Britanniába, Franciaországba, újabban az Egyesült Államokba is szállítják. Az államosított kőolaj- és földgázipar jövedelmei a következő években várhatóan meggyorsítják Algéria iparosodását. Az egész társadalmat érintő szociális rendelkezések létrejöttének és végrehajtásának adatai érdekes összehasonlítási alapot nyújtanak az NSZK és az NDK szociális- helyzetének és társadalmi fejlődésének vizsgálatánál. Az adatokat az ENSZ statisztikai évkönyve is közzétette és a nemzetközi érdeklődés számos tanulmányban, részletező cikkben nyilvánult meg. Az NDK a fiatalok szakképzése terén messze elhagyta Nyugat-Német- országot. Az NDK-ban egy szakiskolai tanerő átlag 31 tanulóval foglalkozik — Nyugat-Németerszágban 85 fő az átlag. A tudományos-technikai forradalom követelményeivel számolva az NDK-ban a következőképpen oszlik meg az általános iskola 10. osztályát elvégzett ipari tanulók tananyaga:, 43-62 százalék szakmai gyakorlat, 31—50 százalék szakelmélet és 7 százalék általános műveltség. A Szövetségi Köztársaság szakiskoláiban a szakmai gyakorlat 84,6 és a szakelmélet 15,6 százalékkal szerepel a tananyagban, az általános műveltség számára egyetlen órát sem tartottak fenn. Mint a nyugatnémet szakszervezeti ifjúság tagjai mondják: még a nagyüzemekben is kizárólag „szakidió- tekat” nevelnek. Hol élnek jobban? A művelődési, tudományos és nevelési célokra fordított összegek tekintetében az NDK világviszonylatban a 4., a Szövetségi Köztársaság a 22. helyen áll. Az UNESCO egyik jelentése kimutatta, hogy az NDK-ban évente és lakosonként 79 dollárt fordítanak művelődési és tudományos célokra, a Szövetségi Köztársaságban csak 27 dollárt. Az NDK-ban az általánosan képző politechnikai oktatás mind a 2,6 millió iskolaköteles gyermek számára kötelező. A középiskolák túlnyomó része 1950 után épült és 1975-ig további ezer középiskola építését tervezik. 1969-ben egy tanerőre 18,7 tanuló jutott, az osztálylétszám 26,8 tanuló volt. a társadalombiztosítás egységes rendszerébe tartoznak és egyenlő kezelésben részesülnek. A biztosítási díj 1945 óta változatlanul 600 márka bruttójövedelemig 10 százalék. Ez a biztosítós a nem dolgozó családtagokra is kiterjed. Az NDK-ban ingyen kapják a biztosítottak a gyógyszert. Nyugat- Németországban teljes egészében vagy részben ki kell fizetniök az árát. Átfogó előzetes rendszabályokkal sikerült az NDK-ban olyan fertőző betegségeket, mind a diftéria, a gyermekbénulás vagy a kanyaró, gyakorlatilag felszámolni, vagy erősen hátraszorítani. Nyugat-Németország ban erre nincs példa. Ott még ma is 46,4 tbc-megbetegedés esik 10 000 lakosra. Az NDK-ban a tbc-betegek száma 1950 óta 56,8-ról 9-re csökkent. A társadalombiztosítás és egészségügy tekintetében az NDK világviszonylatban ugyancsak az elsők közt van, Nyugat-Németország viszont az utolsók közt foglal helyet. Az NDK-ban nincsenek — mint Nyugat-Németország- ban — 2., sőt 3. osztályba sorolt biztosítottak, hanem az összes dolgozók Az NDK-ban a csecsemőhalandóság az élveszületések 2 százaléka alatt van. Nyugat-Németországban nemcsak hogy a csecsemőhalandóság magasabb, hanem a munkásgyerekek számaránya is meghaladja ebben a viszonylatban 40 százalékkal az átlagot. Az NDK-ban évente és lakosonként 299 márkát fordítanak egészség- ügyi célokra, - Nyugat-Németországban 94 márkát. Alagút a ház alatt lÉjjlll * isii '“'IBI Muriel Attmere asszonynak szeme se rebben, ha a ház, amelyben lakik, remegni kezd s inognak a tárgyak benne Nem gondot arra, hogy földrengés vagy robbanás lehet a környéken: Tudja; most megy el a vonal a ház alagsora alatt. Az angliai Sussex grófságban, Tunnel Cottage Claytonban lakik Attmere asszony és térje. A férj foglalkozása: vasúti őr A házat a vasúttársaság építette 1836-ban, szolgálati lakásnak. A ház azóta 's különlegessége a környéknek, amelyet a világ minden tájáról turisták néznek meg. A ház alatti alagútban már számos szerencsétlenség történt, a legsúlyosabb 1861. augusztus 25-én, egy vasárnapi napon, amikor 25 ember vesztette életét három vonat összeütközése következtében. Sokan követtek el az alagútban öngyilkosságot, ■ s számos vadászkutya zuhant az alagútba vadászatok során. Attmere asszony azonban tel/es biztonságban érzi magát házában, amely szinte kastélyszerüen hat, boldognak érzi magát, mert. sohasem magányos. Mint mondja, állandóan jönnek a látogatók, nézegetők, s sokszor az az érzése, egyenesen neki Írták a népszerű dalt: „Van valahol egy vonat,., egy ház alatt nalad". (Foto KEYSTONESY-MTI-KS)
