Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-06 / 55. szám
1971. március 6. DUNANTCLI NAPLÓ 3 Mit tehetnek a nőkért a nőbizottságok? Annak megítélésére, hogy mit tehetnek a nőkért a nőbizottságok, nagyon alkalmas egy nagyközség, például Sellye. Könnyen át lehet tekinteni és mégis változatos képet mutat, hiszen egy ilyen nagyközségben már 4 nőbizottság tevékenykedik. Nőbizottságot választott a tsz, a körzeti ÁFÉSZ, az AGROKÉMIA Ktsz és persze a község, tehát lehetőség nyílik a munka összehasonlítására. S arra is. hogy milyen a pártirányítás, a koordináció, hiszen egy ilyen nagyközség pártbizottságának már külön nőfelelőse van. ]eles osztályzat érdekvédelemből Bár mind a négy nőbizottság nagyon fiatal még (az ÁFÉSZ-nél augusztusban, az AGROKÉMIA Ktsz-nél december közepén választották meg), mégis sok siker van már a tarsolyukban. Bérrendezés történt például az AFÉSZ-nál és AGROKÉMIÁ- nál a nők körében, meghosz- szabbították néhány üzlet nyitvatartását, hogy enyhítsenek a • nők bevásárlási gondjain. Mindemellett külön bevásárló szolgálatot szerveztek például az AG- ROKÉMIÁ-nál. A jelekből ítélve, hathatós intézkedések történnek, hogy a cukor stb. ne 50 kilós, hanem 20 kilós csomagolású zsákokban érkezzék az ÁFÉSZ-boltokba, hiszen az üzletek női alkalmazottai nehezen birkóznak meg az 50 kilós súlyokkal. A községi nőbizottság eredményesen küzd azért, hogy újabb harminccal bővüljön Sellye óvodai férőhelye. Sok harcba került és kerül ez. Sikeres előadássorozatot szerveztek a szülők akadeni'iája kerétében, égy- egy előadáson 80—180 asz- szony ismerkedett a gyermeknevelés kérdéseivel. . A községi nobizottság és Csépe Lajosné, a pártbizottság nő- felelőse szívós harcot folytat azért, hogy a legszélesebb körű társadalmi igazságosság érvényesüljön az óvodai felvételeknél, hogy Sellye cukrászdája . ne süllyedjen alacsony színvonalú italbolttá. Szabás-varrás tanfolyamot szerveznek, mind a 4 nőbizottságnak konkrét és reális elképzelése van arra nézve, hogyan lehetne enyhíteni a nők foglalkozási gondjain. Csupán egy csokorra valót mutattunk be az elmúlt hónapok „terméséből”. Természetes, túlzás volna azt állítani, hogy ez csak a nőbizottságoknak köszönhető, hiszen Sellye minden vezető posztján olyan — többségükben kommunista — férfiak dolgoznak, akik lelkiismereti ügyüknek tartják a nők helyzetéről szóló párthatározat végrehajtását, akik — ahogy a nöbizottságok elnökei tréfásan mondják — nőpártiak. E vezetők mögött és mellett azonban ott vannak a nőbizottságok, akikre támaszkodni lehet, akik — ha szükséges — jószándékú észrevételekkel, bírálatokkal segítik a munkájukat. Nem lehet a régi módon élni Nyilván, a jövőben is szükség lesz a napi érdek- védelemre, hiszen enélkül aligha lenne a nőbizottságoknak befolyásuk és tekintélyük Különben is, az érdekvédelem a nőbizottságok egyik legfontosabb feladata. A napi érdekekért azonban nem szabad feladni a távlatokat A legigazibb legtartalmasabb érdekvédelem mégis csak abban a törekvésben foglalható össze, hogy a nők szakmai és politikai képzése tartson lépést a férfiakéval, s a nők egyenlő eséllyel pályázhassanak egy- egy vezető állás elnyerésére. Amíg ezt nem érjük el, aligha beszélhetünk arról, hogy a nők valóban egyenlők a férfiakkal. A fejleményekből ítélve a nők Sellyén is előretörnek. Az ÁFÉSZ legtöbb vezető fórumában a nők vannak többségben, s csaknem 50 százalékos arányban vannak képviselve az AGROKÉMIA Ktsz vezetőségében is. E ktsz-ben több fiatal nő jár technikumba illetve középiskolába,. ami további előléptetések {ehetőségét alapozza meg. A tsz 15 tagú vezetőségében viszont csak 3 nő van, a háztáji bizottság- j ba egyetlen nőt sem jelöl- | tek, illetve választottak be. Ez már azért is furcsa, mert a tsz-ben a napokban zajlott le a vezetőség újjáválasz- tása. A nőmozgalom legnehezebb területe a községben a tsz. Itt a legmagasabb a nők átlagos életkora, itt a leglanyhább a továbbképzési kedv. Mivel a nők túlnyomó többsége szakképzetlen, az ő jövedelmük a legalacsonyabb. A gép és a vegyszer kiszorította őket a termelés egy seregnyi területéről, s a többségük még nem ismerte fel, hogy ez törvényszerű, hogy a visszatérő foglalkoztatási gondok mögött ezt kell keresni. Kétségtelen, hogy az előrehaladott korú. ötven éves asszonyoktól nem lehet csodákat várni, de legalább a kevés számú, 30 év alattival, a fiatalabbakkal kellene megértetni, hogy évtizedek állnak még előttük, s ha nem képezik magukat, aligha tudnak érvényesülni. A nevelés, a türelmes és nagyon sok fáradtságot igénylő felvilágosítás lesz majd a tsz nőbizottság legfőbb feladata hosszú időn ál munkatervet dolgoz ki, amely a helyi tervekre épül. Az átfogó terv kidolgozására nem lenne célszerű nyárig várni, mint ahogy jelenleg tervezik. Ha ez megvalósul, a nőmozgalom új reneszánsza köszönt be Sellyén is. Igen kedvezők a személyi feltételek Csépe Lajosné, a községi pártbizottság nőfelelőse. Fia Jánosné. a tsz, Utcai Tiborné, az ÁFÉSZ. Fekete Sándorné, a község nőbizottságának elnöke évtizedes, vagy több évtizedes vezetési tapasztalatokkal rendelkezik, Vicze Lajosnénál, az AGROKÉMIA Ktsz nőbizottságának elnökénél pedig a lelkesedés, a buzgalom pótolhatja ezt a hiányt. Valamennyien kitűntek , kezdeményezőkészségükkel és egy olyan nagyközségben. ahol ennyi tapasztalt vezető van, további sikerre lehet számítani. Magyar I.ászló Miniszteri rendelkezés a pedagógus auyak helyzetének könnyítésére A művelődésügyi miniszter most megjelent, s az 1971— 72-es tanévtől érvénybe lépő utasítása értelmében az alsó- és középfokú oktatási intézményekben a többgyermekes, illetve a gyermekét egyedül nevelő, valamint a szülési vagy a gyermek gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság letelte után munkába álló pedagógus anyák tanítási óráit — ha ehhez a szükséges feltételek biztosítottak — a hét öt munkanapjára kell elosztani. A heti kötelező órák öt napra történő elosztásáról az oktatási intézmény vezetője határoz. Az említett miniszteri rendelkezés azonban csak kezdeti lépésnek tekinthető, s további intézkedések kellenek a pedagógusnők élet- és munkakörülményeinek hatékony javítására. Egységes terv alapján As újságíró a községi párt- bizottság irodájában beszélgetett a nőbizottsági elnökökkel, Így mindenki hallhatta, mit mondott a másik. Ez a beszélgetés is azt igazolta, hogy egységes, koordinált vezetésre van szükség. Kiderült például, hogy az AGROKÉMIA Ktsz csak akkor tud középüzemmé fejlődni, ha bővülnek a községben az óvodai férőhelyek, hiszen amíg a gyerekre vigyázni kell, sok nő nem tud otthonról kimozdulni. Az is kiderült, hogy az óvodai férőhelyek bővítéséért a községi nőbizottságok és persze a pártbizottság nőfelelőse tehet a legtöbbet, tehát nem lehet egymástól elszigetelten dolgozni. Az is kitűnt, hogy sokkal célszerűbb, ha együttes erővel próbálják a megálmodott nőklubot létrehozni, a szabás-varrás tanfolyamot megszervezni, stb. Az erők összefogása csak akkor valósulhat meg, ha a községi pártbizottság a nőbizottsági elnökök részvételével egységes, koordinált Újrakezdik az életet, mint két fiatal... Nagyék hazataláltak Baranyába EMLÉKSZIK-E MÉG az olvasó arra a tavaly augusztusi tévériportra, amelyben a szamosközi árvízkárosultak beszéltek gondjaikról, bajaikról, s azokat a riporter szokatlanul fölindult hangon kommentálta. Számomra nagyon emlékezetes maradt az a férfi, aki elpanaszolta, hogy 670 forintos nyugdíjából kellene havi 610 forintos törlesztést vállalni az új ház felépítésére. Hogyan tehetné ezt,- miből él akkor a -családja? — kérdezte a riportertől és mindnyájunktól, pedig akkor még nem tudta, ami később oly nagy súllyal nehezedett a családra. Ezzel a férfivel találkoztam most itt Baranyában, Monosokoron. Pársoros újsághír vitt él hozzá. Arról tudósított, hogy az okorági tsz zár&zámadó közgyűlése az árvízkárosult család megsegítésére megszavazott egyi hízott disznót és napi egy liter tejet. Komlódtótfalu, ahonnan elmenekültek, egy óra alatt vált semmivé azon a végzetes reggelen, amikor a Szamos álnokul a hátuk mögül tört rájuk, míg ők a gátakon viaskodtak az árral. A falu fejlődőben volt, 1100 főnyi lakossága közel százzal gyarapodott az előző nép- számlálás óta. Az árvíz után Komlódtótfalu egyike lett azoknak a községeknek, amelyeket arra ítéltek, hogy nem építik újjá. MONOSOKOR. a kis ormánsági falu önmaga által halálra ítélt település. Lakossága az 1960-as 93-ról 1970-ig 69-re csökkent. Az egy sor ház szomorú képet mutat. Tarkóék portája olyan, mint ha egy óriás ült volna rá: középen berogyott tető alatt el az idős házaspár. Néhány házzal odébb egy lakatlan ház kidőlt oldallal várja azt a sorsot, ami Nagy József ék házát is érte. A rég összeomlott háznak nyoma sincs már. Az üres .telek mellett balolT dalt az 1906-ban épült házat vásárolta meg szeptemberben Nagy " János. — A nagyobbik fiam olvasta a Keletmagyarországban a hirdetést, hogy van itt egy 35 ezerért eladó ház. Mire ideértünk, már 45 ezer volt az ára. 40-ben. egyeztünk meg és maradt itt valami kis bútor ráadásnak. Az okorágiak máig is csodálkoznak, hogyan lehetett ezért a monosokori házért ennyit adni, mikor náluk különb is akad és mégiscsak itt van a bolt, a kövesút... De lehet csodálkozni azon is, hogyan lehetett ennyit (és így!) kérni érte. A tulajdonos évek óta nem lakta. Baranyainak nem tudta eladni, ez világos. Kapóra jött neki az árvíz. Az ország túlsó végén élő, mindenét elvesztett nyomorult ember mit nézte azt, miféle falu az a Monosokor. Neki csak a 35 ezer forint volt a fontos. Hol kap ilyen olcsó házat másutt? Lehet, hogy ma már becsapva érzi magát Nagy János, de nem mondja. Megbékélt a sorsával és ebben talán részük van az oko- rágiaknak is. aki egyelőre még a csenged tsz tagja Ősszel kapott egy kétholdas kukorica földet, amit harmadáért tört le. Amikor közeledett a tél, két űrméter fát szállítottak a portájára Most pedig, amikor a zárszámadó közgyűlésre ! készült a szövetkezet, a megelőző vezetőségi ülésen Somlói Ferenc községi párttitkár és Szőke János ellenőrző bizottsági elnök javasolták: vegye pártfogásába a tsz a Nagy-családot. Ekkor vetődött fel az is, hogy ide léptessék be nyugdíjas tagnak Nagy Jánost, mert akkor adhatnak neki 800 négyszögöl háztájit. Deres Zoltán állat- tenyésztési brigádvezető ötlete volt a hízott disznó és a tej. Vörös Józsefné nőbizottsági elnöké pedig, hogy a falubeliek között kezdjenek gyűjtést és ki-ki tehetsége szerint adjon Nagyéknak pénzt, ruhaneműt, vagy éppen élelmet. A vezetőség javaslata a tagság egyetértésével találkozott a közgyűlésen. * Nagyékra rá is fér ez a segítség. A férfi 45 éves korára egy háborúban szerzett betegség kiújulása következtében került rokkantsági nyugdíjba. Amikor jött azár, erejét megfeszítve dolgozott az egészségesekkel együtt lázas betegen a gáton. És közben elment minden. Az új bútor, amit néhány éve vettek, minden ruhájuk és úgy maradtak, mint az ujjam. — Ez a kis sezlon maradt két lábbal — mutat Nagy Jáno6 a rozoga fekvőalkalmatosságra, amin most ül — meg a tévékészülék, a mosógép és a gáztűzhely. Az életet újrakezdjük, mint két fiatal, amikor összekerül. Csakhogy nekünk itt van még a három gyerek is. ES MOST MIHEZ KEZDENEK itt Monosokoron? Nagy szeretné kivagdalni a kertben lévő szilvafákat, mert azért az alma az mégis más. Otthagytak egy olyan tízéves telepítésű almáskertet, ami a tavalyi évre 20 mázsa almát ígért. Az árvíz éppen akkor jött, amikor kötött az alma. Akire felesben rábízták a szedést, csak 800 forintot küldött. Ennyi maradt. Az asz- szony lebeszéli erről a tervről a férjét: körben szilvafák vannak, a szilva a szülője a pajzstetűnek, nem maradna meg az alma. Ha megkapjak a háztájit, abban eldolgozgatnak, a termelőszövetkezet is ígért az embernek könnyebb munkát alkalmanként ,a falubeliek is segítik őket. Nincs okuk tehát az elkeseredésre. Ügy néz ki, Nagy ék hazataláltak Baranyába Hársfai István áru) az okai, hogy nem tudják megjavítani az ereszcsatornákat. Egy kisiparos jött be ezek nyomán szerkesztőségünkbe és elmondta: rendelkezik olyan gépesítettséggel, hogy elvállalja a szegecsek nagy szériában való gyártását, csak .. Erről a ,,csak”-ról érdemes szót ejteni, mert legtöbbször éppen ez vezeti be azokat a magyarázkodásokat, amelyekből megérthetjük, miért nehéz a magánkisiparosokat fokozottabban bevonni a ke- kereskedelmi hiánycikkek gyártásába. Ezek az árucikkek — az idézett példa is ezt bizonyítja — legtöbbször fillérekbe kerülnek, s gyártásukban az állami ipar a mai gazdasági szabályozók mellett nem mindig érdekelt. Sőt! Világos tehát, hogy a kisipari termelőszövetkezetek és tsz-mellélcüzemek mellett nem lebecsülendő szerepük van a magánkisiparosoknak abban, hogy a hiánycikkek terén valamelyest rendet lehessen tenni. Azonban nagy szériákról lévén szó. az előállított termék értéke is ennek megfelelően magas. Ez pedig az adózásnál nem mindig kedvező a kisiparosra nézve. Az általános jövedelemadóról szóló rendelkezés olyan erős progresszivitást ír elő, hogy az adó — hacsak a kisiparos nem kalkulál bölcs előrelátással — elviheti a termelési többletből eredő jövedelem- | többlet nagy részét is és akkor miért dolgozott? A bölcs előrelátás alatt persze nem valami adóügyi manipulációt kell érteni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy addig dolgozik teljes energiával az árutermeléssel foglalkozó kisiparos, amíg az adóelőlege nem veszélyezteti komolyat)-.. ban a jövedelmét, s akkor -.i. lelU- . . . n í'ib»' Ezen a progreszi vitáson-,. kellene elgondolkodni az illetékes szerveknek és legalább olyan esetekben kellene bizonyos kedvezményt adni a kisiparosoknak, amikor igazolhatóan olyan termékek gyártásával foglalkoznak, amelyek a kereskedelmi hálózatba kerülve a lakosság ellátását javítják. Ez olyan ösztönző intézkedés lenne, aminek a hatása bizonyára a legrövidebb időn belül éreződne a kereskedelemben is. De az államháztartás is jobban járna, mert azért az egész éven át egyforma energiával dolgozó kisiparos enyhébb progresszivitás mellett is több adót fizetne, mint az* aki fél évig dolgozik, s a másik félévben már csalt arra vigyáz, nehogy túl sokat találjon termelni. Sokszor leírjuk és elmond-* juk, hogy a kisiparosokra nagy szükség van a lakosság ellátása szempontjából. De ne feledjük: nemcsak az a kisiparos áll a lakosság szolgálatában, aki megjavítja a cipőnket, ruhánkat és a vízcsapunkat, kifesti a lakásunkat, hanem az is, akinek megvannak a lehetőségei arra, hogy millió számra gyártson apró szegecseket, kismé- - retű csavaranyákat és egyéb olyan árukat, amiknek hiánya miatt minden nao bosz- szankodunk. Hársfai A Mecseki Állami Erdőgazdaság kárász! üzemegységében magánépítők részére oszlopokat, gerendákat és szarufákat készítenek. Radics József és Vóko György naponta 65—73 folyóméter épületfát faragnak. Foto: Erb János OKORÄG sem valami nagy község. Lakossága fogy. Sely- lye, Szigetvár, Szentlőrinc elelcsábítja a családokat. Az Okorgyöngye Tsz is állandóan küszködik a földdel. A talaj szintje méterekkel van a Dráva szintje alatt, s a belvíz gyakori hívatlan vendég ezen a vidéken. Mondják, volt idő, hogy .a régiek összetákolt ladikon közlekedtek sokszor hetekig Okorág, Monosokor és Szilágy puszta között. Most már évek óta folyik ezen a vidéken a vízrendezés, az állam milliókat fektet ebbe a nagy munkába és jövőre várható, hogy az okorági tsz te- 1 rületén is elkészülnek ezzel a talajjavítók. Akkor minden megváltozik, remélik. A már rendezett földeken eddig is ugrásszerűen emelkedtek a terméseredmények. Egyelőre állami dotáció segíti őket a gazdálkodásban és alig várják. hogy ne legyen már rá ■ szükségük. Nos, ez a mostoha adottságú község és termelőszövetkezete nyújtotta kezét era- 1 berségből Nagy János felé, Kímiveseie*. KŐMŰVES SEGEDMUN KASOKAI KUBIKOSOKAT keresünk v budapesti Állandó MUNKÁRA Jelentkezés: az ÁPRILIS 4. KTSZ munkaügyi osztályán Budapest VlII„ Auróra u. 23. sz. alatt. JÉGY ZEl Hiánycikkek és a kisiparosok adója A Cipőnagykereskedelmi Vállalat közvetített a cipőipar és a jugoszláv külkereskedelmi szervek között a leg- 'újabb divatvonalaknak megfelelő kaptafák beszerzése ügyében. Megegyezés nem született. A páronkénti 4 dollár — a belföldi 80 forintos ára helyett 300 forint — olyan önköltségnövelő tényező, amivel a divat gyors változása ellenére sem számolhat egyetlen cipőgyár sem. A hazai ipar csak féléves átfutási idővel vállalja a kaptafák gyártását és ez a divatnál már sok. Mégis ezt kell választani. Ámbár ha lennének olyan kisüzemek, amik kisszériák gyártásával „besegítenének”... A közelmúltban a csöpögő csatornákról jelent meg lapunkban egy írás, majd a hivatalos válasz, ami szerint a kereskedelemben hiányzó szegecsek (egyébként filléres
