Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1971-03-24 / 70. szám

1971. március 24. DUNANTÜL1 NAPLÓ 3 HOZZÁSZÓLÁS Körülhatároltabb és egységesebb irányítású honismereti munkát! Jelölő gyűlés a Komarov Gimnáziumban Dísztávirat az először szavazóknak A. Dunántúli Napló február 7-i számának Múzeumok a közművelődésért című írása szólt a múzeumi népművelés­ről és a honismeret kérdései­ről. Induljunk ki abból, amit ebben az interjúban a mú­zeum igazgatónője Hárs Éva úgy határozott meg, hogy a múzeumok tömegbázisa a már odaszokott és visszatérő szocialista brigádok és „eze­ken túl a múzeumbaráti kör és a honismereti mozgalom”. Ezzel kapcsolatban dr. Bándi Gábor azt mondja: „Múzeu­munknak a honismereti moz­galom irányításában, befo­lyásolásában jelenleg nincs szerepe; a mozgalommal nincs megfelelő kapcsolata.” Ezek a problémák önmaguk­ban is indokolják, hogy a további fejlődés érdekében a helyzetet tisztázzuk és az együttműködés lehetőségeit tovább javítsuk. A honismereti mozgalom szervezett módon 1960-ban bontakozott ki a Hazafias Népfront kezdeményezésére. Ezt a mozgalmi jellegű tár­sadalmi munkát a mozgalmi­társadalmi szerv, a Hazafias Népfront irányítja, ösztönzi, javaslataival befolyásolja; a megadott cél irányába veze­ti. Az állami szervek pedig szakmai-módszertani vonat­kozásokban segítik és a ve­zetéssel járó szakmai felada­tokat is elvégzik. Ez tulaj­donképpen így van a mi me­gyénkben is. A honismereti mozgalom társadalmi irányításában és az állami-szakmai vezetésben törekszünk a legjobb össz­hang megteremtésére. Ennek olyan jelei is vannak, hogy a Hazafias Népfront honis­mereti társadalmi bizottságá­nak az az elnöke, aki a Nép­művelési Tanácsadó kereté­ben a honismereti szakkörök szakmai munkáját segíti, tá­mogatja, ellenőrzi. . Amennyiben a múzeum ezen a téren hibát érez, az együttműködés megvalósult fokával szemben elégedetlen, nyilván igaza van. A bírála­tot feltétlenül figyelemre­méltónak érzem; a megjaví­tás lehetőségeit mérlegelni kell. Az elhangzott nyilatkoza­tok alapján mindkét oldal: a társadalmi-mozgalmi irányí­tás meg a szakmai módszer­tani vezetés is úgy szerepel, mint ahol az együttműködés tökéletesítése új, nagyobb eredmények forrása lehetne A magam részéről ennek a hangoztatásával egyet értek Néhány vonatkozásban azon­ban szembe kell néznünk a tényleges helyzettel. A Ha­zafias Népfront megyei bi­zottsága mellett rendszeresen működik, előre meghatáro­zott terv szerint munkálko­dik a honismereti társadalmi bizottság. A honismereti mozgalom célkitűzései álta­lában ennek a bizottságnak az ajánlásai, tehát kollektív munka során alakulnak ki De hogy miért nem jutnak el ezek több intézményhez, s főleg a mozgalommal kapcso­latos, illetve érdekelt állami szervekhez, ezen érdemes alaposabban elgondolkodni. A mozgalmi munka ered­ményeihez kívánkozik, hogy a Dunántúli Napló az elmúlt év augusztus 26-án, majd ok­tóber 20-án a honismeret té­makörében sürgős és távla­tilag nagyjelentőségű lehető­ségeket vázolt fel. Sajnálatos, hogy ezeknek alig akadt visszhangjuk. A honismeret körébe tarto­zó feladatokkal kapcsolatban az említett cikk sürgette az állami szervek népművelési és tudományos intézmények közötti összehangolt munka megteremtését is. Itt úgy — Bekötőút. Jó ütemben halad Homorúd község beko- tőútjának felújítása. A mun­kát a Kecskeméti Közüli Igazgatóság végzi. A beruhá­zás költsége 5 millió forint Az utat nyár közepére átad­jak. gondolom, érdemes utalni az elmúlt év októberében meg­tartott országos honismereti konferencia megállapításaira. Ott többen hivatkoztak arra, hogy a honismeret — széles­körű tevékenységében — szinte minden tudományág­hoz kapcsolódik. Éppen ezért azt, hogy a honismeret új tudományág lenne, a konfe­rencia nem fogadta el. Tehát nem „új tudományág” a hon­ismeret, Pontosan azért, mert munkája sokféle tudomány­hoz, sokféle népművelési és tudományos intézményéhez csatlakozik. Következéskép­pen a honismereti munkára támaszkodhat a múzeum helytörténeti, néprajzi, régé­szeti és művészeti osztálya; építhetnek rá a levéltárak, a könyvtárak, a művelődési házak, sőt az egyetemek, fő­iskolák különböző tanszékei is. Megítélésem szerint a moz­galom jelenleg nagyobb fel­adatokra képes. Benne olyan potenciális erők találhatók, amelyeket sem az állami szervek, sem az érdekelt in­tézmények nem vesznek igénybe megfelelően. Furcsa ez a kettősség. A segítség, a közreműködés mértékét so­kan «keveslik, ugyanakkor a honitmereti mozgalom úgy érzi, magára maradt. Jóllehet a különböző tudományágak, intézetek sajátos feladataik megoldásában a honismeret különböző szakköreitől je­lentős támogatást kaphatná­nak. Ilyen igények azonban nem érkeznek a mozgalom megyei, társadalmi irányító központjához, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­hoz. Pedig feladatok bőven akadnak. Gondolhatnánk ar­ra is, hogy megyénk, közsé­geink felszabadulási adatai az eddig ismert feldolgozás­ban nem teljesek: a felsza­badulás utáni fejlődés pe­dig szintén nagy feladatokat jelent a honismeret szántára. Érdemes lenne a honismereti munka megjavítása érdeké­ben az érdekelt intézmények feladatkörét világosabbá ten­ni, a működési és gyűjtőkö­röket egyértelműen körül­határolni. Ezzel, a tudomá­nyos és népművelési felada­tok szem előtt tartásával kellene a honismereti szak­körök feladatrendszerét meg­szabni s a kutató, feltáró, anyaggyűjtő stb. helytörténe­ti munkába a különböző szakköröket, csoportokat be­vonni. Ezen túlmenően ala­posabban felül kellene vizs­gálni, hogy a honismereti mozgalom társadalmi-moz­galmi és szakmai-módszerta­ni, azaz állami irányítása ho­gyan lehetne: egységesebb, világosabb, koordináltabb. Bánfai József, a HNF Baranya m. Biz. munkatársa. Alaposan meglepődhettek j a pécsi 93-as választási kör- | zetben lakó fiatalok az el- ' múlt napokban. Talán még maguk sem ébredtek nagy­korúságuk — választhatók és választók lettek — tudatára, amikor egy szép dísztávira­tot kaptak abból az alka- j lomból, hogy az idén először járulnak az urnák elé, elő- i szőr hallgatja meg vélemé­nyüket ilyen komoly ügyben 1 a felnőtt társadalom. A ked- i vés akció — a dísztávirat "és a kézzel írt üdvözletek — a pécsi Komarov Gimnázium kiszeseinek ötlete volt, ők ! mentek el a III. kerületi ta­nácshoz, hogy pontosan ösz- szeírják az idén először sza- j vazókat, tőlük származik a I köszöntés is. A kigyűjtött j adatokból úgy tűnik, ez az ; egyik legfiatalabb pécsi vá- j lasztókörzet: összesen 73 el- j ső szavazót írtak össze. A hétfőn este megtartott jelölő gyűlés előkészítésében I is nagy szerepük volt a Ko- : marov Gimnázium kiszesei- \ nek: ifjúgárdisták fogadták- \ kalauzolták a választókat, s j ők készítették azokat a tab­lókat is, amelyek a város gyarapodásáról, a negyedik ötéves terv legfontosabb cél­kitűzéseiről adtak képet. Alaposan rácáfoltak arra a véleményre, hogy a fiata­lokra nem jellemző a köz­életi aktivitás... Egy gazdag ember .4 Bakócai Szamuely Tibor Gyermekotthonban 200 állami gondozott él. Az ennél nagyobb inté­zeteket már gyermekvá­rosnak hívják. Május 15- én jubilál az otthon, 20 évvel ezelőtt lett árva­házból gyermekotthonná. Van az intézetben egy nevelőtanár, Keszthelyi József, aki ha életének utolsó húsz esztendejéről mesél — az otthon tör­ténete kerekedik ki. S ha az intézet történetének krónikáját lapozzuk, az ő neve minduntalan elő­bukkan. A Majláth-grófok néhai kastélyának lépcsői bizony jócskán kikoptak már. Most szőnyeg védi a követ. A lépcsőfordulóban fekete kis­fiú jön velünk szemben. Keszthelyi József futólag megsimítja az arcút. A fiú elmosolyodik — „Jóreggelt kívánok, Józsi bácsi.” „Jó­zsi bácsi” — az intézetben nincs „tanár néni” vagy „ta­nár bácsi” megszólítás, csak „Imre bácsi” vagy „Ilonka néni”. — Ezt a mozdulatot nem a látványosság kedvéért csi­náltam — mondja Keszthelyi József, amikor elhagyjuk a fiút. — A próba kedvéért. Régebben nem lehetett vol­na megsimogatni. Elkapták volna a fejüket. És tudja miért? Mert bizalmatlanok voltak. Aki ide bekerül, azok a felnőttekben csalódva ke­rül ide. Csak szeretettel le­het őket megmenteni... Az igazgatói szobában ül­ve vizsgálgatom Keszthelyi József arcát. Jó lenne vala­mi jellemző jegyet, feltűnő vonást találni az arcán. Ami támpontot adna. Nyugodt, visszafogott arc. Hajába ősz szálak vegyülnek. Mintha ki­találná, hogy mire gondolok — Tudja, engem még nem láttak idegesnek a gyerekek, pedig kerültek innen már el tanárok idegösszeroppanás­sal is. De ami kívülről nem látszik, csak kijött valahol. Hát itt — és a fejére mutat. — Tanítóképzőt végeztem. Csáktornyán. Nem mondha­tom, hogy könnyű gyerek és könnyű felnőtt voltam. Az őszinteségem elég sok prob­lémát okozott. Csörötneken. Vas megyében kezdfem a pályát. . Aztán államosítás üresedés itt. és én hazajöt­tem. Nem búcsúztam el én ott senkitől, éjszaka jöttem. Ingyen tanítottam három hónapig. .. nem tudták, hogy itt vagyok. Csak hét hónap múlva kaptam fizetést. Ak­kor itt a Majláth grófék vol- • tak. Hirdették, hogy. .minden holmijukat eladják.. A ME- FESZ-től jártak itt, kértek, vállaljam el az épület gond­nokságát. Konfliktusom is támadt a faluval, ahol az emberek egy része ragasz­kodott a grófhoz. Én nem engedtem lebontani a cserép­kályhákat, mondtam, a be­rendezést elvihetik, de a fürdőkádat nem... A gróf­né nagyon zsugori asszony volt... Egyszer, amikor a vízellátást biztosítani kellett, motor hiányában, traktorral indítottam be a szivattyút. Egyszercsak látom ám, hogy az öreg gróf nagyon mér­gesen jön: „Józsi kérem, én eddig azt hittem, hogy maga egy rendes ember... de mi sem vagyunk ürgék ...” Ki­derült, hogy a lakásukban már térdig ért a víz, ugyanis a felesége még a csapokat is leszerelte, hogy ne maradja­nak itt. .. Aztán 49-ben egy- : szer jött a hír, hogy Pécsről | árva gyerekek költöznek ide. Jöttek is a teherautók, ko­pott bútorokkal. A Megyei Árvaház meg a Matessa köl- j tözött ide. Az első igazgató j Emma néni volt. Az MNDSZ- j tői jött, nem volt ő pedagó- | gus. Húrom hónapig maradt, j ! Szabadidőmben, amit tud- ; tam, segítettem. A három hónap úgy látszik hagyo­mánnyá vált, mert az első j igazgatók közül egy sem , bírta ennél tovább. 1952-ben Kerényi József érkezett ide, | az első pedagógus. Egy hét alatt rendet teremtett. Ak­kor jöttek el hozzám, hogy hagyjam ott az iskolát, menjek fel az otthonba, szük­ség van rám. Végül az is­• • • kólától kaptam a pénzt, s itt dolgoztam. Reggel hatra jártam, bekapcsoltam a víz- szivattyú motorját, megetet­tem a gyerekeket, tanítottam, ebédeltettem, aztán estig .át­vettem . a gyerekeket. Hat­vanon voltak. 1955-ben. egy ideig én vettem át a veze­tést ... Akkor olyan híre volt Bakócának, hogy nem volt, aki elvállalta volna. Szökések, betörések voltak, a lányok raboltak, a falu­ban szedték a gyümölcsöt. A rendőrség hordta vissza a lányokat, kopaszra nyírva... Lapozgatok a régi iratok, fényképalbumok között. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozó­ja felterjesztésből egy mon­dat: „Schmidt László és Egyed József tanulók Keszt­helyi József nevelő lelkiis­meretes és kitartó munkája, egyéni foglalkozása eredmé­nyeképpen tanultak meg be­szélni az általános iskolás otthonban...” — Schmidt Laci... hét éves volt, amikor idekerült. Az első szó, amit megtaní­tottam neki, a „cukor” volt... aztán jött az „édes” ... Egy év múlva be lehetett Íratni az iskolába ... Most itt a szomszédban, az állami gaz­daságban dolgozik, vagy 20 ezer forint készpénze van... Egy kis körszemlére in­dulunk a domboldalba „ül­tetett” intézet épületei kö­zött. — Tudja, mi volt ez régen — mutat a hosszú ebédlő épületre. — A parádés is­tálló. Amaz ott a kovácsmű­hely. Most politechnikai mű­hely van a helyén. Tűnődöm, hogy száz gye­reknek adott a szeretetéből Keszthelyi József. Vagy talán ezerre rúg a szám? Csak tudnám, hogy akkor mitől olyan gazdag. Marafkö László KŐMŰVES, ÁCS, ÁLLVÁNYOZÓ ÉS TETŐFEDŐ SZAKMÁKBAN férfi és női segédmunkásokat jó kereseti lehetőséggel, csak pécsi munkahelyekre felveszünk. PÉCSI ÉPÍTŐ É1S TATAROZÓ VÁLLALAT, Pécs, Tímár u. 23. IVlegemlékezésiil a görög szabadságharc 150. évfordulóján Három pódiumműsorral lép márciusban közönség elé a Tanárképző főiskola Stúdió­színpada. Sorrendben a má­sodikat a napokban mutat­ták be Alfa, Béta. Gamma címmel, a főiskola nemzeti­ségi táncegyüttesével közös műsorban. Mindkét együttes számai aktualitást tükröznek. A két megkapó dramatikus tánc már címével is jelzi ezt: Mauthausen és Skopje '63 ... Az egyik emlékezés, memento: a másik a romok közt sarjadó, a mindig újra induló élet szép jelképe. (Ko­reográfus : Kriskovics Antal; művészeti vezető: Roczko Mi­lán). Az irodalmi színpad új­görög irodalmi összeállítással jelentkezett, s választásuk több okból is 'szóra érdemes. Mindenekelőtt ez a politi­kai líra különös hangsúlyt kap e napokban — történel­mi időszerűsége révén. 150 éve. 1821 tavaszán indult meg a 400 éves török elnyomatás elleni szervezett görög sza­badságharc, a görög nép nemzeti forradalma. Ez a küzdelem egybe esett a hosz- szú időn át lenézett új-görög nyelv polgárjogáért való harc­cal. Később pedig azzal a társadalmi küzdelemmel foly­tatódott, amely rendkívül bonyolult ellenmondások kö­zepette, a görög társadalom belső erőinek összecsapásait, a haladó erők fel-fellángoló és újraeltiport osztály harcát jellemzi a külső és belső dik­tatúrák ellen — immár fél évszázada. Ennek a népnek a költészetére, az egész mo­dem görög költészetre érvé­nyes Aragon találó megjegy­zése: Görögország Szicília testvére, „ahol a szépség nem márványtorzókban, hanem a meggyötört emberségben van”. Sajátos alaphangja ennek a költészetnek a börtöncel­lák, a koncentrációs táborok poézise. A szenvedés költé­szete és a mindig újra és új­raéledő reményé. Ez a tra­gikus sorsú nép másfél év­századon át mérhetetlen ál­dozatokat hozott a szabad­ságáért. Mégis hosszantartó reménytelenségben él ma is. Legjobbjaik tízezrei sínylőd­nek lágerekben, börtönökben. Negyedszázada fellélegzett a világ, amely nem felejti Auschwitz, Dachau, Maut­hausen nevét — s azóta meg­tanulta Járosz, Makroniszosz i és más börtönszigetek nevét. És nemcsak a napi hírekből, a külpolitikai kommentárok­ból. A művészet erejével, amely az egész haladó világ tiltakozását ébreszti ma is —, különös erővel Theodorákisz muzsikája és Jannisz Rit- szosz költeményei révén. Ritszosz — aki ma is házi­őrizetben él évek óta — maga is hosszú ideig sínylő­dött a makroniszoszi tábor- i ban. Itt született verseinek kéziratai egy földbe ásott palackban maradtak ránk. Ezeknek egyike a tábor Alfa, Béta és Gamma zász­lóaljáról írt drámai hangvé­telű hosszabb költeménye. Ebből és Lividatisz és Lu- demisz hasonló ihletésű meg­rázó műveiből szőtték a fő­iskolások azt az irodalmi összeállításukat, amely sze­rény és halk szavú megem­lékezés a 150 éve kirobbant görög szabadságharc évfor­dulóján. összeállításuk kerek, egy­séges, tömör (Vincze János és Várkonyi Balázs munká­ja). Formailag hatásosan, jól alkalmazták a fény és moz­gáselemeket, megőrizve az összeállítás érzelmi, gondolati egységét; fájdalmas, tiltakozó alaphangját. Előadóik bizton­ságos szövegtudással, szép, kifejező versmondással te­remtették meg ennek a köl­tészetnek. a szívbemarkoió élményét. A verseket Papp Árpád fordította. A pécsi főiskolá­sok témaválasztása — törté­nelmi aktualitásán túl — ezért is dicséretes. A pódiu­mon ízelítőt adtak egy Ká!- posváron élő tehetséges- fiai­tal új-görög műfordító mfh vészeiének javából. W.E. Hu időben észleljük — gyógyítható Átfogó rákszűrés a pécsi járásban A rákbetegség századunk legveszélyesebb betegségei közé tartozik, megelőzi a bal­eseteket, s a szívbetegségek után a második helyet fog­lalja el a halálozási statisz­tikákban. Közismert, hogy a rák kórokozóját ez ideig még nem fedezték fel, tehát kü­lönleges jelentősége van a megelőzésnek. Minden ellen­kező híreszteléssel szemben ugyanis az igazság az, hogy ha időben felismerik s kifej­lődését megakadályozzák, a rák gyógyítható. A megelőzést szem előtt tartva, március 1-én a pécsi járás területén nagyszabású, átfogó és rendszeres rákszű­rés indult meg, amelynek so­rán két év alatt minden 20 és 60 év közötti nő vizsgála­tára sor kerül. A rákszűrést a Megyei Kórház nőgyógyász és sebész szakorvosai végzik, de a szervezésben, előkészí­tésben részt vesznek a Vö­röskereszt aktivistái, a védő­nők, a körzeti ápolónők, a Járási Tanács egészségügyi osztálya es a községi taná­csok is. Dr. Gergely László­tól, a Pécsi járási Tanács egészségügyi osztályának ve­zetőjétől és dr. Kummerlän­der Lajostól, a Megyei Kór­ház Onkológiai Intézetének főorvosától kértünk tájékoz­tatást a rákszűrés menetéről. — A vizsgálatokra vala­mennyi községben a helyszí­nen kerül sor. Négyhónapos ütemtervet dolgoztunk ki, egy-egy alkalommal nyolc­van nő vizsgálatára kerül sor. Mindenki névre szoló meghívót kap, s azt kérjük, hogy a meghívottak a saját érdekükben jelenjenek meg 1 a szűrésen. A vizsgálatot minden esetben egy nőgyó­gyász és egy sebész végzi. Akinél gyanús tünetet ész­lelnek. azoknál a citológiai vizsgálatot Pécsett, a labo­ratóriumban végzik el. Egyébként előkészítésképp pen felvilágosító előadásokat is tartunk a községekben, amelyeken ismert megyei előadók, főorvosok, szakem­berek méltatják a szűrés je­lentőségét — mondotta dr. Gergely László. Dr Kummerländer Lajos, a rákszűrés szakmai irányí­tója a következőket mondot­ta: — Községekben, kisebb he- j lyeken önkéntes jelentkezés alapján voltak szűrések ed­dig^ is, de mindenkire kiter­jedő. s ekkora területen, j mint a pécsi járás, még nem. j Arra kérjük tehát a járás­ban élő nőket, hogy folya­matosan jelenjenek meg a szűréseken. Ha valaki meg­kapja a behívóját, azt kér­jük, hogy akadályoztatását is jelezze, s akkor új beren­delést küldünk a címére. — Jogászbál. Szombaton este hat órakor kezdődik a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kara KISZ-szervezete rendezésé­ben a hagyományos jogász­bál. Az étteremben az Atlan­tis együttes, a bárban Kész József és zenekara játszik. A magyar teremben népi mu­zsikára vigadhatnak a jelen lévők — hajnali 5-ig. Új görögest a főiskolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents