Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1971-03-17 / 64. szám
1971. március 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Hatszáz kérdés biológiából Hogyan készít fel a középiskola? Dr. Tigyi András, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének tanszékvezető tanára hosszú évek óta figyeli már a felvételiző hallgatók középiskolai biológia eredménye, felvételi teljesítménye illetve a felvett hallgatók egyetemi eredményei közötti összefüggést. Az idei elsőéves orvos- tanhallgatók középiskolai eredménye biológiából jeles, ritkábban jó volt. Ezzel szemben az eddigi beszámoltatások alkalmával biológiából alig fordult elő jeles eredmény, sőt, jeles középiskolai eredményt elért hallgató bukásra áll. Vajon mi az oka ennek az eltérésnek, erről beszélgettünk dr. Tigyi Andrással. — Azt egyáltalán nem lehet álítani, hogy a jó középiskolai pontszám. sikeres felvételi és az egyetemi eredmény között nincs korreláció, viszont még csak megközelítően sincs annyi jeles, mint ahány a középiskolában volt. Általánosnak tekinthető, hogy a volt jelesek általában közepes eredményt érnek el nálunk, tehát két jegy különbség van az eredményük között. Természetesen az egyetemi követelmények magasabbak, de ez még nem magyarázat. Érzésem szerint a középiskola valahol nem jól készít fel biológiából. — Mi az oka ennek? Közrejátszik-e az eltérésekben az, hogy a középiskolában ,,jóindulattal” némileg jobb jegyet adnak a végzősöknek, mivel a hozott pontszámnak sorsdöntő jelentősége lehet a felvételben? — Ha van is ilyen tendencia, nem minden jegy preparált jegy. Az okok között elsőként a pedagógusok túlterhelése jön számításba. A másik, hogy véleményem szerint a tankönyvek, beleértve a biológiát is, nem teljesen jók. Nem a tananyaggal van baj, hanem a tantervi maximaliz- mussal. A középiskolai biológia anyag egyetemi szintű. Állítom, hogy nálunk, az egyetemen sincs szükség ennél többre, de éppen emiatt nagyon felületes ismereteket ad a középiskolásoknak. A középiskola célja, hogy megalapozott, jó általános műveltséget, s beleértve, jó természettudományos műveltséget adjon. Azt kellene szem előtt tartani, hogy a középiskolában kell ezeket a természettudományos alapokat lerakni, mert a többség nem tanul tovább valamilyen egyetemen, tehát soha többet nem foglalkozik például biológiával. Dr. Tigyi András■ elém tesz egy külföldön megjelent középiskolás biológia tankönyvet. A könyv kiállítása, a rengeteg képpel — színes felvétellel! — illusztrált mű, szinte vonz, öröm kézbevenni. Nobel-díjas tudósok fényképei, áttekinthető ábrák színesítik az egyébként vastag kötetet. — A Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont megbízásából elkészítettem az orvostanhallgatók részére kérdésekben feldolgozva a jegyzetem anyagát. A 600 kérdés mellé egy értékelő lap és megoldási kulcs tartozik. Ez a segédlet tulajdonképpen „mérleg". Ki-ki lemérheti a saját tudását. Pontosan, mert az értékelő lap meghatározza, a válaszért mi adható, s a végén százalékosan kiszámítható a teljesítmény. Az egyéni tanulás kitűnő eszköze ez. Ugyanezt szeretném megcsinálni a IV. osztályos biológiai anyagra is. A kérdéseknél az a lényeg, hogy ne memoratív visszakérdezés legyen. Elkészült a középiskolás tanárok részére egy útmutató is, a feleletválogatásos módszerről, elvéről, a kérdéstípusokról. Ennek azért van jelentősége, mert a középiskolákban is alkalmaznak, készítenek feladatlapokat. Azt hiszem Pécs, az Orvostudományi Egyetem szívesen vállalkozna a nyáron középiskolai tanárok részére továbbképzésre, amelyen az ország minden részéből szívesen látnánk a biológia szakfelügyelőket. Marafkó László Két német tagozatos gimnázium Melyiket válasszam? Központi nyelvi laboratórium? Pécsett négy német tagozatos általános iskolából mintegy 120 tanuló kerül ki az év végén. Akik német tagozaton kívánják folytatni tanulmányaikat, két középiskola közül, a Leöwey Klára Gimnázium és a Komarov Gimnázium közül választhatnak. A Leöwey Gimnáziumban csak haladó szinten lehet I németet tanulni, a heti óraszám nagyobb, s a diákok néhány más tárgyat is német nyelven tanulnak — tehát a követelmények magasabbak. A Komarov Gimnáziumban két év óta van német tagozatos képzés. Az1 ősszel egy osztály indul, fele kezdő, fele haladó fokon. Egyedül a Komarov Gimnáziumban van kezdő német tagozatos oktatás. Az iskola tanárainak tapasztalatai szerint német tagozatos általános iskolá - ban végzett tanulók nem ugyanezen a tagozaton folytatják tanulmányaikat a Komarov Gimnáziumban, hanem például fizika tagozaton. Sokszor azonban meggondolatlanul választják meg a nyelvet, mert német tagozatos múlt után angolt kezdenek tanulni. A másik veszély az, hogy a tanuló tagozatos múlt után a középiskolában, ahol nem tagozatos osztályban heti két órában tanulja a németet, úgy érzi, többet tud társainál, leáll, „lazsálni” kezd. Ugyanakkor örökös befej ezetlenség érzéssel küzd, mert új tagozatot kezd el, a régit, jelen esetben a német tagozatot, nem folytatja. Igaz, hogy az általános iskolákból már elküldték a jelentkezési lapokat a középiskolákba, de még nincs késő. Idejében érdemes meggondolniuk, a továbbtanulni szándékozóknak, hogy milyen tagozaton, s melyik iskolában folytatják tanul mány aikat. Lantos Miklós íotói között A Fészek-klub kamaratermének falait mintegy félszáz nagyméretű kép borítja. Képekről mindig nehéz beszélni. De ha Lantos Miklós pécsi fotóművész képei nem adnának mást, mint hogy gondolkodásra és elmélkedésre kényszerítik a nézőt, már az is szavatolná, hogy képeinek önmagukon túlmutató értékük van. De a kiállítás sokkal többet ad ennél. A képek — témájukat tekintve — a modern építészet alkotásait, a népi. paraszti építészet pár szép darabját mutatják be, továbbá néhány tájképet és csendéletet találunk a falakon. A rendezés lemondott az oktató szándékról, s a képek esztétikai tartalmát állította előtérbe, törvényszerűségeket hozott felszínre. Az ábrázolás motívumai, rejtett gondolattársítások, párhuzamok és ellentétek. a rokon-szólamúsóg és a kiáltó ellentét okán kerültek egymás mellé a fotók, s ezáltal olyanná vált a kiállítás. mint egy zenemű. Dallamvonala, ellenpontokkal hangsúlyozott melódiája van a tárlatnak. A nézőben a zavartalan szépség örömét fakasztja. Az egyik képről egy időrágta falusi fejfa néz ránk. s a fa anyagszerű felületével érdekesen rímel egybe a másik képen a pécsi négyszázágyas klinika előadótermének külső, pikkelyes vasbeton burkolata. Az egyik képen a tihanyi móló nagy „S” betűje kígyózik a védtelenbe, s a másikon mintha csak ez a vonal folytatódna egy épület feljárójának kanyargó csigalépcsőjében. Az egyik képen a téli szőlőhegyet látom. a karók süntüskéi szinte átszúrják a papírt, a másik lapon a hófoltos táj mintázata viszont gyolcsba burkolja a domboldalt. De nemcsak két kép, hanem egyetlen kép motívumai között is rejtett képzettársulás születik. Némely képnek két-három rétege is van. S az egymás mellé kerülő elemek, akárcsak a filmben a montázs, új gondolatot indítanak el. Evőeszközök, két tányér és sima terítővei fedett asztallap . .. Mintha élnének a tárgyak. Napfényben fürdő, vakítóan fehér fal, árnyék kimetszette fekete folt, az előtérben egy malterosláda ... Mintha most szálltak volna le a kőművesek a falakról. Múzeumi tervek 1971-ben Tavaly több mint fél millió — az előző évinél mintegy 60 ezerrel több — látogatója volt a Janus Pannonius Múzeum kiállításainak, rendezvényeinek. Az idei év vonzó programja alapján hasonló érdeklődésre számítanak. A változatos programból kiemelkedik a már meglévő siklósi börtönkiállítás újjá- rendezése. Itt készül el, várhatóan júniusban az állandó középkori és renszánsz kőtár-kiállítás is. Május második felében Baranyában rendezi meg a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ez évi vándorg'-űlé'ét. Mintegy másfél száz résztvevője Pécs- Baranya műemlékeivel, kiállításaival ismerkedik, s az előadások középpontjában is a megye régészete, műemlékvédelme, képzőművészete áll majd. Néhány érdekes néprajzi kiállításra is sor kerül. Július második felében rendezik meg a nagyszabású Kékfestés című kiállítást; az or- fűi malomban pedig augusztus 20-án nyílik meg Az őrlés története című néprajzi kiállítás. A Képző- és Iparművészeti Osztály programjából különös érdeklődésre tarthat számot a Gábor Jenő-emlék- kiállítás; a III. Országos Kisplasztika! Biennálé és a képzőművészeti ízlésnevelés című kiállítás. Felfrissítve várja látogatóit a természetrajzi állandó kiállítás. Az új és legújabbkori osztály bánya- és ipar- történeti anyagot gyűjt egy készülő állandó kiállításhoz. Márciusban színháztörténeti, majd később, az év folyamán Komlón sajtótörténeti kiállítást rendeznek az osztály szakmai anyagából. Kialakulóban a múzeumi hónap programja is. Ennek keretében országos tanácskozást rendeznek a múzeumi népművelésről Siklóson. A sátorhelyi ásatás anyagának felhasználásával Mohácson gepida—avar kerámia kiállítás lesz. A pécsi múzeumi hónap kiemelkedő látnivalója a több mint 30 ezer darabból álló nagyértékű, újonnan vásárolt Nattán-féle lepkegyűjtemény bemutatása. Volt — vagy talán ma is I tartja magát? — egy fotós i babona: tájat, épületet úgy szabad csak fényképezni, hogy ember is legyen a képen. Ettől él a kép ... Nos hát Lantos Miidós nem állít az égbeszökő falak tövébe golyózó gyerekeket, nem vár addig, amíg a fák közül egy kiránduló belesétál a képbe. Minden lapja így is az emberről beszél: a csákányra- bontásra váró öreg falusi ház, ahol a mészréteg alól a tapasztás erezete elősejlik. s a vasbeton mellvéd, mely a zsaluzás nyomait viseli. önmagáról a legtöbbet a csendéletekben vallhat a fotós. A maga szavait a tárgyak jelentésére, beszédére bízza. Itt nemcsak a képkivágás. a témaválasztás, de a jelenségek elrendezése, a szerkezet is az övé. Lantos Miklós halk, szerény, érzékeny és finom egyéniség. A fotózás — a képeslevelezőlapok készítése, a fotóalbumok összeállítása — területén épp elég manipulációról, érdekösszefonódásról hall az ember ahhoz, hogy kétszeres érdeklődéssel és szeretettel figyelje egy fiatal fotóművész pályáját. Bár Lantos Miklós képeivel különféle kiállításokon és könyvekben már találkoztunk, ez a tárlat mindenképp megérdemelné, hogy Pécsett is közönség elé kerüljön. Nádor Katalin képei legutóbb megtették az utat Pécstől Budapestig. Lantos Miklós kiállítása járja I be az utat Budapesttől Pécsig ! — és még tovább . .. 1 T. T. A Dunántúli Naplóban egymás után két írás is jelent meg a nyelvtanulásról. Vargha Gyula a február 25-i számban idegen nyelvű társalgási klub szervezését sürgette, ahol az idegen nyelvet tanulók a társas érintkezés kellemes légkörében kipróbálhatnák, eligazodnak-e egy természetesnek álcázott szituációban. Két nappal később Békés Sándor a nyelv- ismeret kérdését népgazdaságunk fejlődésének elengedhetetlenül szükséges kísérő elemeként veti fel. Örülök, hogy e két cikk megjelent. A szerzők nagyon sok embert érintő, igen jelentős problémára keresnek megoldást. Nem könnyű a dolguk. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a nyelvismeret nem tudás, hanem készség, amely az anyanyelv megtanulásában is, a szüntelen anyanyelvi környezet, a megszámlálhatatlan nyelvi impulzus ellenére is legalább 12—15 év alatt szerezhető meg, de valójában anyanyelvűnket a bölcsőtől a sírig tanuljuk. Az iskolai nyelv- oktatásban a heti háromórás, illetőleg kétórás oktatásban, a 35—40 gyerek tudatába szóródó nyelvi impulzusok semmiképpen sem alkalmasak készségek kifej- j lesztésére, legfeljebb alapok lerakására. Egy középiskolát végzett fiatalember idegen nyelvi szókincse szám szerint körülbelül akkora, mint egy nyolcéves gyereké az anyanyelvén. A gyerek a maga gondolkodási szintjén mindenről tud beszélni, a felnőtt ugyanekkora szókincscsel idegen nyelven jóformán meg sem szólal. Ha a felnőttek a gondolkodási szintjüket lecsökkenthetnék egy gyermekére (és ha az iskolában a szókincs válogatásánál ezt a lélektani tényezőt figyelembe lehetne venni), egyszerre megtáltosodnának. De lehet-e ezt? Tréninggel igen! A nyelvtanulás is, mint minden készség kialakítása rendkívül időigényes. Ezt az igazságot a legtöbb ember nem veszi számításba. Időigényes olyan értelemben, hogy nem hozható tető alá í egy-két év alatt, de olyan | értelemben is, hogy mindennap kell vele foglalkozni. Még aki egy nyelvet tud is, ha nap mint nap nem gyakorolja, rohamosan felejti. Egyik tanítványom két éve még folyékonyan beszélt oroszul (orosz tagozatos osztályban végzett) közben abbahagyta, és most elmondhatja magáról, hogy a némák között a dadogó a császár. A legszorítóbb kérdés a felnőttek nyelvoktatásának megoldása. Annak a nemzedéknek a helyzetén kell javítani, amely 10—15 évvel ezelőtt került ki az egyetemekről, a mai értelmiségi derékhadat alkotja és azokban az években kevesebb lehetősége volt idegen nyelvet intenzíven tanulni. Országosan is. megyénkben is a TIT Nyelviskolája az, amely jelenleg legalkalmasabb ennek a feladatnak az elvégzésére. Hagyományai vannak, a legmodernebb módszereket alkalmazza, jelentős technikai eszközökkel rendelkezik. Minden nyelv- tanulási igényt ki tud elégíteni. A TIT tanfolyamaira a mostani oktatási évben több mint 1600 hallgató iratkozott be. A régi, heti kétórás tanfolyamok mellett egyre job- j ban terjed a heti kétszer j kétórás audió-vizuáhs forma, : angolból és németből egy- egy heti hatórás tanfolyam j is dolgozik. A központi is- ! kola mellett sok üzemben is j szervezett a TIT kurzusokat, i két ízben pedig napi ötórás tanfolyamaink is voltak. Gyakorlatban is bebizonyo- j sodott, hogy azok a formák a legeredményesebbek, ame- ’ lyekben a résztvevők sűrítetten kapják a nyelvi rá- j hatásokat.. i Az elkövetkező oktatási évben hazánkban elsőnek a TIT Baranya megyei szervezete az idegen nyelvi levelező oktatást is megindítja olyanok számára, akik vagy sajátos elfoglaltságuk miatt, a tanfolyamokat nem tudják látogatni, vagy olyan helyen laknak, ahol tanárhiány miatt nem lehet a kívánt nyelvből kurzust szervezni. A TIT . Nyelviskolája, mint létszámban a budapesti után az ország második legnagyobb ilyen jellegű intézménye, eléggé mostoha körülmények között dolgozik. Az ügy megérdemelné, hogy a nyelvigényes üzemek és vállalatok összefogásával Pécsett egy központi nyelvi laboratórium épüljön. A TIT vállalhatná a gondozását, módszertani irányítását, általános nyelvi és szakirányú nyelvi szalagokkal való felszerelését, a hangszalag ■ anyagának tanulás céljára való tördelését, módszertani feldolgozását. Milyen hasznos lenne, ha bárki a nap bármely szakában a kabinba ülhetne és tetszés szerint olyan szöveget kérhetne hallgatásra, kérdés-felelet formájában való feldolgozásra, amilyen a szakmai érdeklőé désének megfelel. Véleményem szerint a nyelvi laboratóriumok felhasználhatósági területe elsősorban a számtalan módon variálható gyakorlásban rejlik. Egy ilyen, laboratórium a tananyag arányos adagolásával ezt szolgálhatná. Persze, Pécsett mindig felmerül a kérdés: Jó, jó, de hol ? Ki ad erre két vagy három termet? A kérdést egy iskolával közösen is meg lehetne oldani. Olyan laboratóriumot kellene építeni, amely egyaránt szolgálhatná délelőtt az iskolai oktatást, délután és este pedig a felnőttoktatást. Na és a nyelvi klub?.P.á* esett nemegyszer próbálkoztunk vele, tanári iráliyíf&á- sál is, tematikusán is, tematika nélkül is, vitaindítással is, anélkül is, német előadóval is, hazaival is — nem sikerült meggyökereztetni. Rendkívül nehéz az anyanyelvi környezet, a magyar anyanyelvi partner támasztotta gátlást leküzdeni. Tanárszakos hallgatóink, akik nyelvgyakorlás céljából utaznak külföldre, ha egymás között vannak, csak kivételesen beszélnek egymással a vendéglátó ország nyelvén. Persze meg kell próbálni. A fehér asztalon kívül érdemes lenne kísérletezni idegen nyelvi városnézéssel, tárlatvezetéssel, nem szinkronizált idegen nyelvű ' filmek megtekintésével. • A nyelvtanárok örülnek a társadalom érdeklődésének és mindenki közülünk erejéhez mérten szívesen hozzájárul ahhoz, hogy minél többen tudjanak nálunk idegen nyelveket. Selymes Ferenc egyetemi docens, a TIT idegen nyelvi szakosztályának elnöke Hívja fel a 24-60-at cs hibás autóműszercit napokon belül megjavítják. PÉCSI VEGYESIPARI VÁLLALAT A UTÓM ÜSZER JAVÍTÓ RÉSZLEG Zsolnay Vilmos u. 7. sz.