Dunántúli Napló, 1971. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1971-03-03 / 52. szám

ISTI. március 3. DUNANTÜLI napló Honismereti munka a szakközépiskolában Nem a honismereti munka egészével szándékozom fog­lalkozni, csak egy részterület néhány kérdését állítom elő­térbe az iskolámban folyó honismereti munka tapaszta­latai alapján. Szakkörünk három éve ala­kult. Feladata népi építésze­ti emlékek felkutatása, feltá­rása, felmérése, sokoldalú in­formációs anyag gyűjtése — a tárgyi néprajz minden te­rületére kiterjed — és szö­veges. rajzos, fényképekkel illusztrált tanulmányokban való feldolgozása. Valameny- nyi tanulmány megyei és or­szágos néprajzi pályázaton vesz részt, a pályaművek egy példánya a megyei múzeu­mokban. egy példánya pedig a Néprajzi Múzeumban do­kumentumanyagként kerül elhelyezésre. Négy megyében gyűjtenek a szakkör tagjai: Baranya, Somogy, Tolna és Zala me­gyékben. A szakkör életrehívásával kapcsolatban szükséges elő­rebocsátani, hogy a sokolda­lú nevelési lehetőségek mel­lett hét praktikus szempont is vezetett: a rosszul értel­mezett korszerűsítés, de igen sok esetben a megnőtt jogos igények következtében a né­pi építészet legértékesebb al­kotásait felgyorsuló ütemben bontják le, eltüntetik, vagy a legjobb esetben építik át, megszüntetve jellegzetes ka­rakterét. Ezzel olyan sajátos építészeti tér, szerkezet; tech­nológiai és alaktani rendsze­reket tüntetnek el visszavon­hatatlanul és jóvátehetetle­nül, amelyeket többé pótolni nem lehet. K., másik; "szernpbnt; áz is­kola jellegéből adódott. Épí­tőipari szakközépiskola, tehát tanulóink nagyon sokat pro­fitálhatnak szakmai tanul­mányaik mellett — de azzal összefüggően — Dél-Dunán- túl népi építészetének megis­merésével. Utaltam már a sajátos tér, szerkezeti, tech­nológiai, alaktani rendszerre, vagy rendszerekre, amelyek ismerete nélkül az építész nehezen igazodik el sajátos nemzeti építészeti hagyomá­nyaink között. Mindennek pedagógiai szempontból is roppant je­lentősége van, hiszen nemze­ti múltunk egy jelentős terü­letének megismeréséről, meg­becsüléséről és emlékei ma történő felhasználásáról, al­kalmazásáról van szó. Nem valami eleve kudarcra ítélt szélmalomharcra gondolok. Nem konzerválni akarjuk a múltat, hiszen a népi építé­szet, a népművészet tárgyi világa is egy olyan társadal­mi formához kötött, amely megszűnt, helyébe új lépett, de tanulóinknak világos ké­pet kell kapniok a népi épí­tészet, egyáltalán a népmű­vészet és az ún. magas mű­vészet kapcsolatairól, az épí­tészet, a művészet népiségé- ről s népiességéről, valamint arról, hogyan élnek az ősi népi építészet, népművészet — tárgyi és szellemi — mo­tívumai és stilaris jegyei a mai építészetben, iparművé­szetben és formatervezésben. Többek között ezen indíté­kok eredményeként született honismereti szakkörünk, melynek 37 harmadik és ne­gyedik osztályos tagja van; fiúk. leányok és tizenegy 2— 3—4 fős csoportban végzik gyűjtő munkájukat. Érdemes felsorolni azok­nak a helységeknek a nevét, ahol a gyűjtő munka folyik, illetve folyt, mert jelenleg a gyűjtött anyag feldolgozását végzik és a tanulmányokat állítják össze a csoportok. Az 1970 71. tanévben Bölcskén, Decsen. Diósviszlón, Duna- földváron. Kémesen. Kovács- hidán. Öbányán, Szekszárdon, Tésenfán. Zalaszabaron gyűj­töttek tanulóink. Igen sok lakó- és gazdasági épületet mértek fel. nemegyszer a le­bontás, vagy az összeomlás előtti napokban. A tanui­.mányok több esetben komp­lex jellegűek, nemcsak a lakóépületet vagy lakó­épületeket dolgozzák fel, ha­nem az egész gazdasági ud­vart, igen sok esetben még a présházat is. Vannak ta­nulmányok, amelyek eg'y-egy lakóterület, vagy egy-egy ut­ca valamennyi épületének leírását tartalmazzák, termé­szetes a még fellelhető bú­torokkal, használati tárgyak­kal együtt. Sajnos ezen a té­ren máris megkéstünk, az utolsó óra után vagyunk. Néhány évvel ezelőtt még te­le voltak a padlások, ma már az idő, a szú és a nemtörő­dömség elvégezte munkáját. Egyre fogy azoknak az öre­geknek a száma is, akik ér­tékes adatokat szolgálhatnak, mind kevesebb az ..adatszol­gáltató’' és mindinkább el- ködösödnek az adatok. A gyűjtőmunkában nagy segítséget jelent a múzeumok támogató munkája. Ez na­gyon fontos, mert csak olyan területen érdemes mérni, ahol ezt a munkát megelőzően még nem végezték el. Sok esetben a múzeum néprajz­szakos munkatársa jelöli ki a községet, vagy jelöli meg a felmérendő épületeket és menet közben szakmai taná­csokkal látja el a gyűjtő szakköri tagokat. A szakköri tagok heten­ként egy alkalommal klub- foglalkozás keretében beszé­lik meg tapasztalataikat, be­mutatják a gyűjtött anyagot, neves szakembereket hall­gatnak meg. A folyó tanév­ben dr. Varga Károly főis­kolai tanár: ,,Tárgyi népművészet, szel­lemi népművészet”, Szigetvá­ri János építőművész: „A I magyar népi építészet”, Ak- j nai Tamás művészettörténész, a JanuS Pannoniifs Múzeum munkatársa: „Romániai em- ! lékek, romániai képek” cím- j mel tartott a szakkör klub- ; foglalkozásán előadást. Iskolánk tantervében nem szerepel az etnográfia, a \ néprajz, mint tantárgy és a szakkör tagjai, a gyűjtő ta- j nulók évről évre munka köz- j ben ismerkednek meg a nép- i rajz alapkérdéseivel, egyál­talán szakköri tagságuk ide- j je alatt tisztázódik számuk­ra a néprajz fogalma is. Megismerkednek a szakíró- ' dalommal és lényegében ek­kor — munka közben — vál­nak néprajzkutatókká, a né­pi építészet lelkes „szakér­tőivé”, és egy életre szóló gazdag élmény anyagot gyűj­tenek, amely további impul­zusokat jelenthet későbbi életükben. Nem közömbös a nevelés — éppen az egységes szemé­lyiséget szem előtt tartó ne­velés — szempontjából az az emberi kapcsolat sem, amit tanulóink, a szakkör Díjnyertes tanárképzősök Somogyi hímzés Kiállítás tagjai a gyűjtő munka során alakítanak ki a falvak la­kóival. Ami a nevelésben rejlő je­lentős eredmények mellett kézzelfogható eredmény, ar­ról csak annyit, hogy eddig a szakkör tagjai egy orszá­gos kiemelt ifjúsági díjat, több második, harmadik és negyedik díjat nyertek pá­lyaműveikkel a szakkör fenn­állása óta. Emellett minden évben szinte minden pálya­művet díjaztak Dél-Dunántúl múzeumai. A most készülő tizenegy pályamű is a helikoni pályá­zaton, utána megyei, majd országos pályázaton vesz i részt. Debitzky István-• V hmmiiitfitMM/M/itfmwfíiwmii-* v JH «£., Jdíi.év«ef“rru?u.S az Iparművészeti Múzeumban amelyet a napokban jelente- j tett meg a Pécsi Tanárképző ! Főiskola KISZ Tudományos | Diákköri Tanácsa. A pécsi j főiskolán 1954-ben indult meg a tudományos diákköri munka, s 1960—1970 között az Országos Diákköri Kon­ferenciákon és az Országos Szakmai Konferenciákon ösz- szesen 75 díjnyertes pálya­munkával vettek részt a pé­csiek. Ebből 58 első díjas és 17 második díjas dolgozat volt. Megalakulásuk óta a diákköröknek évente átlago­san 320 tagjuk volt. A most megjelent kiadvány azért hasznos, mert a felsorolt 92 díjnyertes pályamű (amely- < ben az egyéb konferenciákon is díjazott dolgozatok is ben­ne vannak) további kutatá- j sok forrásmunkáivá válhat, j V.* ^ v> A HIRES BUZSÁKI „VÉZAS” Az üvegszekrenyekben hím- , zett viseletű figuráit, viseleti darabok, Dél-Dunántúl népi díszítőművészetének jellegze­Nem ízlik a liidegvacsora MENZAI KÓSTOLÓ A lencsefőzelék ízletes, na­túrszelet van a közepén, a mennyisége is kielégítő. Uzsoki Valéria, a Tanárkép­ző Főiskola KISZ bizottsá­gának érdekvédelmi felelőse a másikat választotta, a kö­römpörköltet. Az új ebédlő tágas, tiszta, igaz, még az ebéd elején tartunk. Az evő­eszközök és a tálcák is ra­gyognak, pedig erre hallot­tam a legtöbb panaszt, mi­előtt beültem volna „végig­enni” a menüt. — Inkább később, az ebéd­idő második felében kezde­nek el „zsírosodni” a tányé­rok — mondja Uzsoki Valé­ria. — Egyébként szeretnénk újabb szerződést kötni a Me- csekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalattal, amelyben lenne olyan pont is, hogy a men­zabizottságnak bizonyos be­leszólása lehet az étrend ösz- szeállításába. Az étterem alatt van a konyha és a vezető, Schóber Ferenc szobája. A házigazda félkilónyi kulcscsomót vesz elő, és elindulunk körbe a raktárakba, közben elsorolom a „panaszaimat” — már ami­ket összegyűjtöttem. — Hát kérem, ami az ét­rend összeállítást és a bele­szólást illeti, nem nagyon hi­szem. hogy mód van meg­egyezésre. Már ne haragud­jon a hasonlatért, de van, aki ehhez vagy ahhoz a szak­mához ért, én viszont a sajá­tomhoz. Az ebédnorma 7 fo­rint 25 fillér, a vacsora 5,05 hallgatónként. A szintet tar­tani kell, két nap között 20 százalék eltérés lehet, de azt a legközelebbi alkalommal ki kell gazdálkodni, ha vala­merre eltértünk. Ehhez jön még az áruellátás, az, hogy milyen „nyersanyagot” ka­punk. Ennyi tényező figye­lembevételéhez meglehetősen sok tapasztalat kell. — Gondolom, a hallgatók sem „szakmailag” akarnak beleszólni, inkább abban az esetben, ha bizonyos egyhan­gúság tapasztalható... Schóber Ferenc előveszi a naplót: február 19-én gulyás­leves, túrós metélt vagy da- rás metélt ízzel és alma, 20- án zöldséges tarhonya leves, zöldborsó főzelék sülttel vagy sült hurka párolt káposztá­val és burgonyával, harma­diknak alma; 21-én daraga­luska leves, párizsi szelet, Csáky rostélyos kagylótész­tával és gesztenyepüré... Szóval, nem rossz. — Az valóban előfordul, hogy zsíros a tányér vagy a tálca, de szerintem, minden ötvenedik. Egyébként mond­tam a hallgatóknak, ha ilyet találnák, tegyék félre, és ve­gyenek másikat. Ha néha hi­deg az étel, annak az az oka, hogy az alsó konyhában me­legítjük, de nemsokára a fel­sőben is lesz melegítőzsá­moly. Persze, nekünk is meg­van a magunk panasza. Na­gyon sok hallgató természe­tesnek veszi, hogy elviszi a poharat, tálcát, evőeszközt a kollégiumba. S akkor nem véletlen, ha nem tudunk ki­tenni megfelelő mennyiségűt. Szerintem valahol itt kell el­kezdeni a közös egyeztetést... Az Orvostudományi Egye­tem menzájáról egész rém­történeteket hallottam. így kissé hitetlenkedve hallgat­tam Csóka Pált, a diák men­zabizottság vezetőjét, aki nem értett egyet a „rémhírterjesz­tőkkel”. Találomra meg is Min dolgozik most? Tillai Ernő Ybl-díjas épí­tészt „'rejtekhelyen” találtam meg —, hogy nyugodtan dol­gozhasson, munkatársaival elvonult munkahelyéről, a Tervező Vállalat épületéből. Egy vidéki város tervpályá­zatán dolgoznak, olyan té­mán, amelyet „csak 20 éven­ként kínál a gyakorlat”. Ugyanakkor több pécsi mun­ka is foglalkoztatja a napi feladatokon kívül, s bár nem végleges megbízásokról van szó, estéiből, sőt éjszakáiból is el-elcsíp ezek kedvéért. „Csak éjszaka lehet igazán dolgozni” — mondja. — Az egyik a Pécsett fel­épülő megyei művelődési ház. Az öntevékeny csopor­tok számára alkalmas helyi­ségektől a feszti válteremig sokmindennek kell lennie \ ebben az épületben. Az elő­irányzat 50 millió. A város­központban. több más épü­lettel. az OTP toronyházzal, három áruházzal, irodaházzal egyidőben épülne meg. A TÜZÉP telep környékéről Tillai Ernő van szó. A beépítési terve­ket most készítjük. Maga a művelődési ház két emeletes, lapos „üvegdoboz” lenne, egyedül a zsinórpadlás emel­kedne ki belőle, amire kép­zőművészeti alkotások kerül­nének. Hasonlít az épület a ; szekszárdi művelődési házra, amelyet életem fő művének tekintek. Ugyanakkor foglal­koztat egy másik gondolat is, hogy ezt a művelődési házat nem itt. a városközpontban kellene elhelyezni, hanem sa­játos pécsi környezetben, a szabadtéri színpad helyén. Akkor nem egy megszokott, modern épületet lehetne ter­vezni, hanem régészeti ele­meket, sajátos stíluselemeket lehetne alkalmazni a meg­oldás során. A gyalogos meg­közelítés céljából a várfala­kon kis bejáratokat törhet­nénk. s a várfal belső olda­lán pedig többszintes gép­kocsiparkolót lelietae létesít j kérdeztem néhány tisztség nélküli törzsvendéget. — A kalóriamennyiség szempontjából jó a kaja — mondta Bánóczy Sándor. — Talán változatosabb lehetne. — A mennyiség elég — ez volt Grönczeis Attila vélemé­nye is. Probléma azért van. Első­sorban szombaton és vasár­nap, a hideg vacsorával, ami többnyire ismétlődik: pikk­szalámi, májkrém, sajt, gyu­lai cserélődik hónapokon ke­resztül. Horváth Gyuláné a menza vezetője így magyarázza a dolgot: — A hideg vacsora össze­állításánál a legfontosabb szempont, amit egy KÖJÁL- vizsgálat után vezettünk be, hogy olyan étel kerüljön a hallgatókhoz, ami nem rom­lik, akkor sem, ha huzamo­sabb ideig áll. A felsoroltak ilyenek. Megjegyzem, sok he­lyen otthon sem kerül más az asztalra. — Egy másik panasz, ami legutóbb igaz, nem fordult elő, hogy a félév végének közeledtével, tehát amikor a vizsgaidőszak miatt a legtöbb kalóriára lenne szüksége a diákoknak, romlik a minőség. — Ennek az az oka, hogy például június végére kifogy az áru: nincsen már mirelité, de még új zöldáru sem. Min­denesetre nagyon vigyázunk, hogy ilyen ne forduljon elő. A szúrópróba — két men­za alapján — tehát kielégítő ellátást jelez. Azért persze nem ártana, ha az egyete­mek, főiskolák gazdasági szervei időnként ..szaksze­rűbb” vizsgálatokat is végez­nének a menzákon. A diákok ugyanis már a „végtermék­kel” találkoznak, s ennek alapján az esetleges pana­szok okaira nem derül fény. Marafkő László tes formakincsével. S a leg­szembetűnőbb: kevéssel mi­lyen sokat tud elmondani a kaposvári Rippl-Rónai Mú­zeum Somogyi hímzés című kiállítása. Az eredetiség levegője, ha­misítatlan bája és hasonlít- hatatlan szépsége, az eredeti folklóranyag elegáns egy­szerűsége különösen megra­gadó ezen a kiállításon. Ren­dezői a -válogatás értő szigo­rával, fegyelmezettségével si- I kérésén, mutatják be a so- 1 mogyi hímzés történeti fejlő- ; dés ívét a múlt század ele- I jétől az 1950-es évekig, a j viselet teljes elhagyásáig. A legrégibb, „fehéren fe­hérrel” hímzett darabokon a díszítést még csupán az öl­tözetdarabok (borjúszájú fér­fiingek, gatyák) széleinek összevarrásában és a varrá­sok mentén találni. Külön­leges darabja ennek a sor­nak két női fehér gyászruha és a csökölyi fehér gyász különös fajtája, az ún. nagy­péntek délutáni „sáfrányos sárga”. (A fiatalasszonyokat ilyenben is temették.) A ki­állítás a továbbiakban a a hímzés kiszínesedésének történeti folyamatát ábrázol­ja. Mindenekelőtt a’” piros1 keresztszemes hímzés rfié'gjé-" ienését a múlt százádbaíg majd térhódítását a viselet­ben: férfi ingmelleken, kéz­előkön. vőlegényingeken, női ingvállakon. Egyik legszebb rész a dí­szes ködmönök, kisbundák, mellények, szűrök bemuta­tása. A somogyi pásztor és a „pógár” szűre jól érzékelteti, hogy az egyes rétegek vise­leté, ruhájuk szabása, díszí­tése mennyire elkülönült egymástól. A színek egy­szerűsége, szépsége, a feketék, pirosak és sötétzöldek har­móniája különös erővel hat ezeken a darabokon csakúgy, mint a teljes menyecske­öltözetek együttesében. A leghíresebb somogyi hímzés, a buzsáki vézás motívum­kincse és a buzsáki rátétes külön vitrint kapott. Minderre egy szó illik; gyönyörködtet. A kiállítás — amelyet négy dél-dunántúli, köztük a Ja­nus Pannonius Múzeum anyagából Knézy Judit ren­dezett — március végéig tekinthető meg a budapesti Iparművészeti Múzeumban. teni. Szerintem jelentős költ­ség differencia nincs a két j elképzelés között. — Van egy harmadik té- | ma is, ami állandóan for- j málódik bennem, a pécsi t házgyár. Ezt, mint tudjuk, j csak az ötödik ötéves terv- i ben építik meg, tehát most j az előkészítés folyik. Milyen i épületek, milyen lakásfajták lennének célszerűek? Szemlé­letünket már az új lakás- rendelet is befolyásolja, hi­szen nyilvánvaló, hogy mó­dot ad nagyobb lakások épí­tésére, ugyanis lesznek, akik igénylik ezeket a lakásokat. Ügy érzem, fontos lenne tár­sadalmi bírálatnak kitenni a majd elkészült terveket, akár kiállítás formájában. A la- ■ , kosság mondja el. mivel nem ért "egyet, s mit kellene csi­nálni. Hiszen az építészet a „társadalom művészete”. » äBOl« 2 1 Minden üvegre jó az EXTRA örökduyó! Vásárolja On is! Gyártja a bonyhádi k lg/.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents