Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

1971. február 9. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Csalódások, vágyak, konfliktusok? Hatvanezer szövetkezeti tag Elhagyott szakmák Részközgyűlések Baranyában A munkaerő keresi az i árát. Közgazdaságilag; egyszerű minden - de az j ember nemcsak közgazda- | sági kategória, így aztán az j oly sok gondot okozó fluk­tuációra — bármily kényel­mes is lenne —, nem lehet | kézenfekvő közgazdasági : • magyarázatot adni. A gya­kori munkahely-változtató- i sok mögött emberi csaló- j dások, vágyak és konflik­tusok állnak, s bár a leg- j utóbbi hónapok munkaerő- gazdálkodási rendeletéi, bér- módosításai, illetve a foko­zottabb erkölcsi megbecsü­lést biztosító intézkedések némileg lelassították az üze­mek közötti népvándorlást a témát mégis korai len­ne levenni a közérdeklődés napirendjéről. Az általános egyensúly megteremtését célzó erőfeszí­tések mellett most már a részletekre is figyelnünk kell. Például arra: miért néptele- nednek el egyes szakmák, il­letve, hogy miért vállalják komoly szakmával bíró em­berek oly gyakran az új szakma elsajátításával járó nehézségeket, terheket? Olya­nok is jelentős számban vannak, akik egyszerűen feladják szakmájukat, s mint betanított, illetve segéd­munkások keresik meg ke­nyerüket Pékek, asztalosok, cipészek, vájárok, bádogosok, molná­rok. Nem is olyan régen még irigyelt emberek voltak, s most az álláshirdetéseket ol­vassák ... A KPM Autóköz­lekedési Tanintézete tavaly több száz hivatásos jogosít­ványt adott ki — s a tulaj­donosok több mint egyhar- mada szakmunkás volt! Va­lami történt tehát. Az autó- közlekedési vállalatok nem is titkolják: szinte minden lé­tező szakmának van néhány képviselője kocsijaikon. Az a tény, hogy vonzóvá lett a volán, nem baj, sőt; az azon­ban, hogy e vonzásnak olyan emberek se tudnak, illetve akarnak ellenállni, akiknek szakma van a kezükben, már több mint elgondolkoztató. Hogy mibe kerül egy-egy szakember kiképzése — kár lenne újra elmondani, a do­log lényege ugyanis nem az a néhány ezer forint. Sokkal súlyosabbak ennél azok a nehézségek, melyek a terme­lés folyamatosságában, a köz­ellátás szinvonalában, illetve a szolgáltatások terén ta­pasztalhatók. Nincsenek pó­tolhatatlan emberek; ez igaz, de a jó szakemberek csak nagy erőfeszítések, sőt nem­egyszer áldozatok árán pó­tolhatók. Hogy ki miért megy? Egy volt pék. Most gép­kocsivezető. Furgonnal járja a várost. A kérdés hallatán: így jobb? — mosolyog, s mutatja a fizetési szalagot. Kettőezerkilencszáz. Ennyit pék korában egyszer-kétszer ha kapott. S még valami: a munkaidő reggel héttől dél­után négyig tart... — Ami­óta kocsin vagyok híztam, s a szívemmel sincs baj — mondja, s az az igazság, hogy nehéz vele vitatkozni. De vannak más magyará­zatok is. Egy volt vájár: úntam az örökös áthelyezgetést. Egy volt vasúti váltókezelő (most traktoros): aki dolgo­zott már karácsony este, az tudja: az ilyesmit nem lehet megfizetni. Fiatalok is gyakran hagy­ják el szakmájukat; az indí­tóok itt azonban többnyire egészen más. Első helyen a türelmetlenseg áll. Kevesel- lik a pénzt. A kezdő szak­munkásoknál többet keres a segédmunkás ... Sokan áll­nak odébb azért, mert csaló­dottak, pontosabban: becsa­pottnak érzik magukat. Azt mondják: én nem tudtam, hogy ez a szakma ilyen ... A megokolásokból, érvek­ből tulajdonképpen az is pon­tosan összáll, mit kellene tenni. Az átlagos havi kere­setek iparágankénti össze­hasonlítása önmagában is sok mindenre magyarázatot ad, de ez csak a dolog egyik ol­dala. Mert van egy másik is, amit akár a vágyak olda­lának is nevezhetnénk. Az emberek jól akarnak keres­ni, de ma már az se mind­egy: milyen körülmények között keresik meg azt a pénzt. Az embertelenül ne­héz munka, az éjszakázás, az időjárás viszontagságai­nak való kiszolgáltatottság mind-mind olyan tényező, mely szakításra viheti a dolgot. Kényelmesek lennénk? — Igen, kényelmesebbek va­gyunk mint öt vagy pláne tíz-húsz évvel ezelőtt, s ezen nem lehet változtatni. Ez olyan realitás, melyet tudo­másul kell venni, s terveink, előirányzataink megfogalma­zásakor messzemenően szem előtt kell tartani. Csalódottság. Ez megint olyan dolog, amivel jobban számolni kellene. A gyerekek pályaválasztási gondjait min­denki igyekszik segíteni, de többnyire csak szavakkal. Az élmények elmaradnak; tíz szakmunkástanuló közül leg­alább öt még mindig úgy írja alá a szerződést, hogy nem tudja, mit vállal. Me­gint egy realitás. A mai gye­rekek nincsenek rákénysze­rítve, hogy olyan szakmá­ban, munkahelyen éljék le életüket, mely nem tetszik nekik, s ez jó mintahogy vég­sősoron az se rossz, hogy van erejük mindent újrakezdeni. A rossz csak az, hogy köz­ben rengeteg energia, pénz veszik el, illetve terv esik kútba. Vannak különleges problé­mák is. Számos vállalat mo­nopolhelyzetben van, nem­csak a piac, de a munka­erő vonatkozásában is. Mit tehet például egy sörfőző, egy tímár, egy nyomdász, ha összeveszik a főnökeivel, il­letve ha úgy érzi, hogy nincs jövője vállalatánál? Felmond, s új helyet — pontosabban: új szakmát keres ... A vándorlás megállítása, illetve a szakma iránti hűség megerősítése nem történhet meg máról holnapra. De amikor egy vállalat vezetése leül, hogy elkészítse ötéves, vagy ennél hosszabb időre szóló tervét, nem szabad, Ne hagyja kétségben éves terve teljesítését! Most fuvaroztasson! AZ I. NEGYEDÉVBEN KORLÁTLANUL VALLAL FUVAROZÁST A VOLÁN 1 2. S Z, V A L L ALA T. Az új üzemeket nemrég adták át, ünnepélyesen. Az így bővült vegyigyár óriás évente 200 ezer tonna nitro­génműtrágyával ad többet a mezőgazdaságnak, mint ko­rábban. Űj termékkel is nö­velték a választékot. Évente 100 ezer tonna koncentrált nitrogénműtrágyát — karba- midot — állítanak elő. Ez a talajtáplálék csaknem kétszer annyi hatóanyagot tartalmaz, mint a pétisó. Amikor 1954—55-ben befe­jezték a Péti Nitrogénművek újjáépítését és rekonstrukció­ját — azt mondták, ez a gyár elérte fejleszthetősége csú­csát. Tovább nem növeked­het. Új technológiák eddig használt anyag nem vált be, mert a vezeték vas­csövével reakcióba lépett, el­bomlott, csökkent, vagy tel­jesen megszűnt riasztó, fi­gyelmeztető hatása. Az új anyag a kísérletek szerint rendkívül intenzív, nem bom­lik, tartós és biztonságos jel­zést ad. További fejlesztés A Péti Nitrogénművek há- rommilliárd forintos bővítése után a Gazdasági Bizottság I ■ határozatot hozott a további fejlesztésről — 8 és fél mil­liárd forint beépítéséről. Ha elkészül az új létesítmény, több műtrágyát termel, mint most az összes hazai műtrá­gyagyár együttvéve. hogy ezekről a kérdésekről megfeledkezzen. A legalap­vetőbb a szakmák közötti bérfeszültségek enyhítése. Ezt a munkakörülmények gyors megjavításának kell követnie, illetve a folyamatos munka, az éjszakázás után járó pót­lékok rendezésének. Nem le­het igazságos az a bérrend­szer, illetve bérpolitika, mely lehetővé teszi, hogy valaki délelőttös munkával — közel azonos munkakörben —, többet keressen, mint más az éjszakázással Minthogy az sem igazságos, hogy valaki csak azért keressen többet, éljen könnyebben, mert egy új, korszerű üzemben kapott helyet. Elnéptelenedő szakmák. Ha van is túlzás ebben a meg­fogalmazásban. illetve prob­lémafelvetésben. az aggasztó tendenciák létét senki sem tagadja. Beszéljünk hát róla. S segítsünk — ha kell zseb- benyúlással —, de mielőbb, addig, amíg nem késő. B. S. Megyénk értékesítő és fo­gyasztási szövetkezeteinek, iiletve takarékszövetkezetei­nek évenként sorrakerülő közgyűlései az idén a szoká­sosnál is nagyobb érdeklődés közepette zajlottak le. Lejárt a négy éves ciklus és így az új vezető testületeket is most választották meg. A mitegy három és félszáz részközgyűlésen megyénk szövetkezeteinek több mint hatvanezer tagja vett részt. Megvitatták az anyaszövet­kezet és a körzet kapcsolatát, meghallgatták a beszámoló­kat. amelyek az elmúlt év gazdasági eredményeit ismer­tették. Egyben meghatároz­ták a szövetkezet fejlődésé­nek várható irányát. Több helyen kérte a tag­ság a kenyér, a tej és a hús­ellátás megjavítását, a hiány­cikkek számának csökkenté­sét. Hogy a falusi boltokban több legyen a húsféleség, sok szövetkezet sertéshizlaló, il­letve faldolgozó társulás lét­rehozását tervezi. A taggyűlések során meg­választott új vezetőségbe igen nagy számban kerültek be fiatalok, s nőtt a nők aránya. Egyébként a taglétszám is i" gyarapodott. Csupán az el­múlt hetekben például a pé­csi ÁFÉSZ másfél száz új ta- ! got vett fel. A jó eredmé­nyek. a szövetkezetek dina- ! mikus fejlődése mind több ! embert vonz a szövetkezeti mozgalomba. Megválasztották — a szö­vetkezetek életében első al­kalommal — a szövetkezeti nőbizottságokat, s a küldöt­teket. akik az anyaszövetke­zetek vezetőség-választó, mér­legbeszámoló gyűlésén vesz­nek majd részt. Baranya 19 takarékszövetkezetében már | szombaton megkezdték a kül- j döttgyűléseket. Elsőnek Gör- ! csönyben tartották meg. Va­sárnap Magyarszéken. Mágo- cson. Üjpetrén, Szentlőrincen és Ibafán zajlott le. A 22 ÁFÉSZ küldöttközgyűlésére február 12. és 20. között ke­Csakhogy időközben új technológiák születtek, a ku­tatólaboratóriumok új gyár­tási módokat, új termékeket kísérleteztek ki. A kettős mű­trágyagyár a Nehézvegyipari Kutató Intézet technológiája alapján nitrogén és foszfor hatóanyagú talaj táplálékot ál­lít elő. Néhány éve Péten készül a furfuril, alkohol, a furán gyanta alapanyaga. Ezt meg­előzően nyugatról importál­tuk a vasöntés e fontos kel­lékét, most pedig már ex­portra is termel a gyár. Izopropilamil üzemük a tria- zin típusú gyomirtó,szerek alapanyagát gyártja (az is­mert kukorica gyomirtószer­nek, a Hungazinak is ez a hatóanyaga). A gyár kutató- mérnökei dolgozták ki a szorbitgyártás technológiá­ját és nagyüzemi gyártását. A szorbitot a dohány és tex­tilipar mint vízelvonó anya­got használja, az élelmiszer- ipar pedig a szorbitból állít­ja elő a glukont, a cukorbe­tegek édesitőszerét. A tech­nológiát a pétiek eladták Csehszlovákiának és Spa­nyolországnak — mindkét helyen gyárat építenek a szorbitgyártásra. . A THT új gázszagosító anyaguk. A vezetékes gáz szagosítására Gázálarc és védősisak viselése kötelező rül sor. Ezeken a gyűlése­ken döntenek majd afelett is, hogy milyen összegű legyen a vásárlási visszatérítés. Látogatás a péti gyáróriásban Magasan ívelő, kanyargó kékes-fehér fémcsövek, kar­csú tornyok, csillogó tartá­lyok, sárga füstöt lehelő ké­mények. Péti Nitrogénművek. Innen, hat emelet magasság­ból, az irodaépület tetejéről is alig látni be a 90 holdon elterülő gyáróriást. Felül né­zetből, mint maketten, ‘kics-L nyék a csőrendszerek, a fém­csarnokok, mint játékvonatok mozognak az anyagot szállító szerelvények. 800 fokos hőség Nagyon kicsinek érzem magam az égbenyúló torony tövében. A karbamid üzem bejáratánál rajzos tábla fi­gyelmeztet: Gázálarc és vé­dősisak viselése kötelező! A toronyban cseppentik ki a folyékony karbamidot — s mire leér — apró szilárd szemcsékké dermed. Erős szag csavarja az or­rom, marja a szemem. A kö­zelmúltban felavatott ammó­nia szintézis üzem lépcsőit járom. A földgázt itt 800 fo­kon 34 atmoszféra nyomás mellett vízgőzzel kezelik. Nyers szintézis gázzá — hid­rogénné és nitrogénné bont­ják. A bontótér — vörös és narancs színben izzó. A kém­lelő nyíláson szembe csap a 800 fokos hőség lehellete. A vezénylőteremből az egész gyár irányítható. Ál­landóan ellenőrzik a gyártási hőmérsékletet, a vegyi folya­matokat: az irányító központ memóriája 200 adatot regiszt­rál. Amikor 1932-ben megkezd­te termelését a Péti Vegyi­üzem, naponta 20 tonna am­móniát dolgozott fel pétisóvá. Azóta csaknem harmincszo­rosára nőtt a gyár termelése. De hasonlóan nagy mérték­ben nőtt a mezőgazdaság mű­trágya igénye is. Az 1930-as években soknak bizonyult a péti gyár termelése. — Egyip­tomba exportálták a pétisó egy részét. Most összehason­líthatatlanul több műtrágyát igényel a hazai mezőgazda­ság. Ezért született meg a Gazdasági Bizottság döntése, a Péti Nitrogénművek bőví­tésére. S ezért kezdték meg 1965-ben a 3 milliárd forin­tos beruházást, új ammónia szintézis üzemet építettek an­gol berendezésekkel, az Eu­rópában alkalmazott legkor­szerűbb technológiák alapján napi 420 tonnás kapacitás­sal. Növelték a salétromsav és a pétisó üzem termelését is. A péti gyár — a magasból Egyedülálló gyűjtemény Nagy értékű gyűjteménnyel gazdagodott a Baranya me­gyei Múzeum Igazgatóság. A napokban került tulajdo­nába Baranyai Ilona, szob­rásznő a maga nemében egyedülálló népi textíliáinak gyűjteménye. Baranyai Ilona szobrásznő Pécsett járt iskolába, tanul­mányait Budapesten és Bécs- ben folytatta. Nevéhez illően soha nem maradt hűtlen Ba­ranyához. Minden nyáron megyénkben vendégeskedett, járta a falvakat. Gyűjtőkörútjai során szá­mos értékes délszláv baranyai textília került bir­tokába. A szobrásznő tavaly hunyt el Budapesten. Gyűj­teményét — amely 10 darab főkötőt, rengeteg ingdíszt, több övét, tíz üvegfestményt és 130 délszláv vonatkozású könyvet tartalmaz — a Ba­ranya megyei Múzeum Igaz­gatóságra hagyta. Jelenleg az anyag feldolgo­zását Sarosácz György, mu­zeológus a népi-textiliák ava­tott ismerője végzi. A mohácsi Kanizsai Do­rottya Múzeum irodahelyi­ségeinek asztalán festői szép­ségű hímzett főkötők, a leg­különbözőbb formájú ing­díszek, gazdag mintázatú övék tarkasága fogad. Ebben a színes kavalkádban na­gyon nehéz rendet teremteni: megállapítani, melyik főkötő, melyik faluból származik, mit, mely alkalmakkor vi­seltek. — Nem könnyű mün'ká — mondja Sarosácz György. *r-. A tárgyakról szóló adatok szinte egyáltalán nincsenek meg. Nincs megjelölve s gyűjtés ideje, helye. — Milyen ismeretek alap­ján történik a rendszerezés? — Csak az tudja ezt a2 anyagot feldolgozni, aki tel­jesen ismeri a délszláv tex­tiliákat. Ilyen ember pedij jelenleg Magyarországor nincs. Most írom a baranya: délszláv népviseleti tanul­mányomat. Ennek alapjár rendszerezem az anyagot. — A népi-textiliák rend­szerezése több hónapig eltart­hat. Nagyon nehéz megálla­pítani, hogy a csodálatos hímzések milyen jelentőség­gel bírnak, milyen funkció j£ volt egy-egy díszítőelemnek A nagyközönség az egyedül­álló népi textiliák egyes da­rabjait a busójárás népvise­leti kiállításán már meg­tekintheti. Rendezik az ajándékot

Next

/
Thumbnails
Contents