Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

V*lág proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 fill ér Dunántúli napló XXVIII. évfolyam. 33. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. február 9.. kedd Terv, hét, felelősség A tervezésekhez optimiz­mus keli. Hit abban, hogy 'jó úton járunk, il­letve, hogy képesek va­gyunk a jövőbe látni. A ter­vezéshez biztonság kelL S persze bátorság... Tervez az ország. A nép­gazdaság IV. ötéves tervét aprópénzre váltjuk. Az idei program mellett a vállalatok, gyárak és gazdaságok most alakítgatják öt évre szóló el­képzeléseiket. Készül tehát a menetrend, a vállalati előre­haladás menetrendje, s bár első hallásra mindez belső ügynek tűnhet sokak számá­ra, nagyon is izgalmas, na­gyon is közérdekű, nagyon is a húsunkba vágó dolog, ami most történik. A kérdésre rendkívül ne­héz pontos választ adni, hisz ahány vállalat, annyi akadá­lyozó tényező, annyi gond. A leggyakrabban visszatérő megjegyzés: a jövőt illetően nagy a pénzügyi bizonyta­lanság. Szinte senki sem tudja, milyen pénzeszközök­kel bír öt, vagy pláne tíz év múlva, s ez gúzsba köti a fantáziát Nehezíti a terve­zést az a tény is, hogy szá­mos vállalat, gyár még mindig nem találta meg azt a szervezeti formát, mely­ben a legeredményesebben munkálkodhatna. Ha hivata­losan kevés szó is esik újabb átszervezésekről, üzemi szin­ten annál gyakoribb ez a téma. Egyesülés, különválás — bizony jó lenne pontosab­ban tudni, mit hoz a jövő. A szervezetek folyamatos változása, az igényekhez való alkalmazkodás természetes követelmény és jelenség a gazdaságban, nálunk azon­ban. sajnos, mintha nem mindig lennének törvénysze- rűek ezek a változások... Pénz, szervezet. Ezek ob­jektív dolgok, de van szá­mos szubjektív jellegű ne­hézség is. Sok helyütt még mindig — az „új” mechaniz­mus negyedik évében —, sincsenek kiépítve, illetve megfelelő szintre emelked­ve a piackutató, előrejelző és elemző apparátusok, sőt r.em egy helyen még a fel­sőbb műszaki-gazdasági kö­rökben is kísért a régi szem­lélet: majd megmondják „fent”, mit kell csinál­nunk ... Alapozunk, megrajzoljuk a jövő kontúrjait. A fent jel­zett problémák lassítják ezt a munkát, a jellemző azon­ban mégiscsak az. hogy — szocialista gazdálkodásunk történetében első ízben —, ott készülnek a tervek, ahol majd végre is kell hajtani azokat. A tervek középpont­jában a termelés és terme­lékenység további növelése all, illetve az a célkitűzés, hogy növeljük' a termékek választékát. Az új mecha­nizmus szellemének megfe­lelően sok szó esik e prog­ramokban a műszaki fejlesz­tésről és a vállalati szervezet. — ha úgy tetszik; a belső mechanizmus —, korszerűsí- téséről, de e modern, már- már divatos fogalmak mint­ha túl gyakran takarnának régi tartalmat. Ügy tűnik, túlságosan is erős hatást gyakorolnak ránk a ma prob­lémái. A tervek többségéből nem a holnap, hanem a m a korszerű vállalatának körvonalai rajzolódnak ki, ami még akkor Is nyugtala­nító, ha viszonylat nagy a betervezett változás. Egy lé­péssel mindig a kor színvo­nala mögött járunk, s ebbe ■nem szabadna ilyen könnyen belenyugodni. Milyen lesz az életünk öt vagy tíz év múlva? — Sok minden beleszól ebbe, persze, a most készülő terveknek azonban sorsdöntő jelentősé­gük van, illetve lesz a fej­lődés tendenciáit illetően. — Nézzük hát, az eddigi ta­pasztalatokat. Országos adatok szerint eddig a vállalatok mintegy harmada készítette el végle­ges ötéves tervét. Még ke­vesebb azoknak a vállalatok­nak a száma, melyek meg­bízható hosszú távú tervek­kel rendelkeznek. Az első megállapítás tehát: lassan hidad a munka. De hát mi­ért? A baranyai tapasztalatok zöme egyezik az országos ta­pasztalatokkal. A' tervkészí­tés üteme itt is elég lassú, s elég sok a fantáziátlanságra (vagy bátortalanságra?) utaló jel is. De vannak más pél­dák is. A Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat — mely az elsők között készí­tette el közép-, illetve hosz- szú távú fejlesztési program­ját —, nemcsak a hazai elő­irányzatokat, de a környező államok helyzetét, fejlődési tendenciáit is elemezte, mi­előtt ötéves programját pa­pírra vetette volna. A mű­szaki fejlesztési célkitűzések, a káderfejlesztési terv és a vállalat dolgozói életszínvo­nalával kapcsolatos elgondo­lások szoros összhangban vannak a megye egész fej­lesztési célkitűzéseivel. Ugyanez mondható el a Pé­csi Építő Szövetkezet tervei­ről. A terv készítői kizárták annak lehetőségét, hogy saját, szubjektív elképzeléseik és képességeik korlátot szabja­nak a fejlődésnek: elektro­nikus számítógéppel dolgoz­ták ki a program legfonto­sabb mutatóit. Boly! Állami Gazdaság, Kesztyűgyár, Pécsi Bőrgyár — ezekben az üzemekben is megfelelő súlyt kapott a jö­vő; a tervek elkészítéséhez itt mindenütt a legjobb erő­ket koncentrálták. De ennél sokkal több nevet már nem lehetne felsorolni — s ez rendkívül nyugtalanító. Kü­lönösen a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek egy helyben járása feltűnő. Elkésve még semmi sincs, de arra sincs idő, hogy „cso­dára” várjunk. A siklósi já­rásból egy jó kezdeménye­zésről érkezett hír: a Járási Pártbizottság emlékeztető formájában szétküldte a te­rületén dolgozó vállalatok­nak, szövetkezeteknek a me­gye, illetve a járás IV. öt­éves tervre szóló fő célkitű­zéseit, hogy ezzel is segítse a munka megindulását. B elügy, s mégsem az. A vállalati IV. ötéves ter­vekre oda kell figyel­niük az üzemi párt-, KISZ- és szakszervezeti bi­zottságok mellett a területi párt-, KISZ- és szakszerve­zeti szerveknek is, s ahol torzulást tapasztalnak, ahol úgy látják: itt valamiről el­felejtkeztek — azonnal je­lezni kell. A termelékenység, a műszaki színvonal problé­mái mellett ugyanis e ter­vekben kell meghatározni azokat a feladatokat is, me­lyek a szociális, munkavé­delmi és kulturális színvonal emelését lesznek hivatva biztosítani. Tanácsot adni? Kell es le­het. — A vállalati tervező munkának népgazdasági alapkoncepcióink ismereté­ben (és maximális tisztelet­ben tartása mellett), a lehető legszélesebb üzemi nyilvá­nosság bevonásával kell folynia, mert enélkül legfel­jebb újabb aktahegy lesz a nagy munka eredmenye. Békés Sándor Amerikai tervek szerint Megkezdték Laosz elözönlését A saigoni rezsim washingtoni nagykövetsége helyi idő szerint vasárnap este, magyar idő szerint hétfőn hajnali 4.15 órakor bejelentette, hogy a Khe Sanh-i támaszpont körzeté­ben összpontosított dél-vietnami kormánycsapatok megkezd­ték Laosz elözönlését. Washingtoni megfigyelők jellemzőnek tekintik, hogy — a kambodzsai inváziótól eltérően — most nem Nixon elnök jelentette be Laosz elözönlését, hanem a saigoni rezsim elnökére, Thieu-re bízta ezt a feladatot. Az előzmények eseménynaplója Január 27. Nixon elnök jó- váhagyta a Dewey Canyon II. hadművelet végrehajtási tervét. Ugyanezen a napon Laird hadügyminiszter megjelent a szenátusi fegyveres erők bi­zottságának zárt ülésén. Az ülést követően Stennis sze­nátor, a bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy rövi­desen szükségesnek bizonyul­hat annak a kongresszusi határozatnak a felülvizsgála­ta, amely megtiltotta ameri­kai szárazföldi erők küldését Kambodzsába és Laoszba. Január 28. Rogers külügy­miniszter a szenátus külügyi bizottságának zárt ülésén ad tájékoztatást az indokínai helyzetről. Egyetlen célzást sem tesz a Laosz elleni tá­madás előkészületeiről. Január 29. Rogers sajtóér­tekezletén kijelenti, hogy a kormány nem szándékozik amerikai szárazföldi csapa­tokat küldeni Kambodzsába, vagy Laoszba, de sejteni en­gedik, hogy Indokínában va­lamilyen „akcióra” hamaro­san sor kerül. Saigonban Bunker ameri­kai nagykövet ezen a napon hosszú tanácskozást folytat Thieu elnökkel. Ettől a nap­tól fogva Saigonban és Wa­shingtonban szigorú hírzár­lat lép életbe. Január 30. Ugyanezen a napon amerikai légihídon a laoszi határ körzetébe szál­lítják az invázióra kiválasz­tott dél-vietnami csapatokat és a „hátukat fedező” 9000 amerikai katonát. Az invá- ziós erők összpontosításával befejeződik a Dewey Ca­nyon II. hadművelet első fá­zisa. Január 31. Bunker nagykö­vet. Saigonból Washingtonba repül „régen elhatározott ru­tin-konzultációra”. Február 1. A kormány szó­vivői tagadják, illetve nem kommentálják azokat a hír- ügynökségi jelentéseket, hogy dél-vietnami egységek ame­rikai légitámogatással már hadműveleteket folytatnak Laoszban. Február 2. Washingtonban olyan hírek terjednek el, hogy a törvényhozásban és a közvéleményben mutatko­zó nyugtalanság miatt Nixon elnök habózik parancsot ad­ni a támadás megindítására. Saigonban úgy nyilatkoznak, hogy a „következő lépés” Ni­xon elnöktől függ. Február 3. Befutnak az el­ső hírügynökségi jelentések arról, hogy mintegy 20 000 dél-vietnami katona közvet­len amerikai légitámogatás­sal már egy hete nagyszabá­sú hadműveleteket folytat Kambodzsában, feltehetőleg Laosz irányában. Február 4. Később kiszi­várgott értesülések szerint Nixon elnök ezen a napon döntött véglegesen a „máso­dik fázis”, vagyis az invázió hétfői megkezdéséről. Február 5. A hírzárlatot az amerikai kormány „feloldja”, de csupán a már világszerte ismert fejlemények, egy ré­szét ismeri el. A Patet Lao rádiója ezen a napon jelenti, hogy a La- oszba átdobott dél-vietnami csapatokkal együtt amerikai szárazföldi erők is részt vesz­nek a hadműveletekben. Február 6. Az amerikai sajtó ezen a napon a Fehér Házból kiszivárogtatott érte­sülésre hivatkozva egybe­hangzóan azt jósolja, rövide- [ sen, valószínűleg hétfőn meg- ! kezdődik az általános táma­dás Laosz ellen. Február 7. Vasárnap este a Pentagon vezetői váratla­nul megjelentek hivataluk­ban. Ezzel csaknem egyide­jűleg a saigoni rezsim wa­shingtoni nagykövetsége be­jelentette, hogy indokínai idő szerint hétfőre virradó­ra megkezdődött az invázió Laosz ellen. kopterek „ellenséges” légel­hárító ütegek erős ellenállá­sába ütköztek: a hétfői in­vázió megkezdése óta az amerikaiak Laosz területe fölött hat helikoptert veszí­tettek. \ tartalomból tíefe/esőd ölt a IJA1H KB Illem unu <2 old.) Elhagyott szakmák (3. old.) Indiai utazás (4 old.) Mit ígér a kereskedelem? (5 old.) A holnap házai? (6 old.) !\é(fy forgalmi sávosra bővítik a 6-os út bevezető szakaszát a Hildái- vámig Amerikai veszteségek I Máris súlyos veszteségeket : szenvedtek a dél-vietnami ! zsoldoskatonák laoszi invá- ; zióját támogató amerikai he- j likopter-egységek. Mint az I UPI jelenti a Laosz terüle­te fölé hatolt amerikai heli­Még csak ezután hagyják jóvá a Pécsi Közúti Igazga­tóság 1971. évi útépítési és útfenntartási munkaprogram­ját, ezért kérdéses, hogy az útfenntartásra tervezett 63 millió forintból valójában mennyit lehet majd felhasz­nálni e célra. A tavalyi út- felfagyások és árvízkárok or­szágos terhei idén is éreztetik hatásukat és ez is közreját­szik abban, hogy Baranya — ( jóllehet ilyen címen nem vett i igénybe központi hiteleket — a szükségesnél kevesebbel lesz kénytelen gazdálkodni. Egyes elkezdett munkákat azonban mindenképpen foly­tatni kell, ezért várható, hogy ezekre biztosítja is a tárca a fedezetet. Ilyen többek kö­zött a pécs—mohácsi út, amelynek idei befejezésére 24 millió forint kell. Hason­lóan befejezendő a Siklós és Harkány közötti, az Olasz és Eilend közötti út. valamint a 6-os út pécsváradi átkelési szakasza. Ezekre is közel 15 millió forintra lenne szükség, hogy a 8 centiméteres henge­relt aszfaltréteget megkapják az utak. Űj aszfaltszőnyeget leap idén a pécs—abaligeti út is az ürögi elágazástól Szent- kútig. Veszít eddigi lendületéből a bekötőút-program megva­lósítása, szerencsére azonban csak átmenetileg. A Közúti Építő Vállalat tavalyi helyze­te óvatosságra késztette az illetékeseket az idei terv ösz- szeállításánál, s amikor vilá­gossá vált, hogy a megválto­zott körülmények ezt az óva­tosságot már nem indokol­ják, a fentebb említett pénz­ügyi problémák tették lehe­tetlenné a program megvál­tozását. Néhány áthúzódó munka befejezése mellett mindössze két olyan bekötőút építését kezdik meg ebben az évben, amit át is adnak de­cember végéig a forgalom­nak. Ezek a jágónaki és a gyódi bekötő utak. Elkezdik a görcsönydobokai. a maró- csai és a kaposszekcső-szőlő- hegyi bekötő út építését, de ezek átadása már 1972-re marad. Jövő évtől remélhe­tőleg a korábbi években megszokott ütemben halad is­mét a megye még hátralévő bekötútjainak épitése, bár ezek az utak — szakértői vé­lemények szerint — mind komolyabb kivitelezési prob­lémákat jelentenek, s éppen a nehézségek miatt maradtak a program végére. Pécs területén a legjelen­tősebb útépítési munka a 8- os út Budai-vámhoz bevezető szakaszának korszerűsítése a kötélpálya szögállomásától az autóbuszpályaudvarig terjedő 1300 méteres szakaszon. A szükséges szanálás és köz­műáthelyezés már tavaly megtörtént, ez évre maga az útépítés marad. A rendkívül balesetveszélyes útszakaszt részben emelni, részben pe­dig süllyeszteni kell, hogy a jélenlegi rossz beláthatóság megszűnjék. A négy forgal­mi sávosra bővítendő út épí­tési költsége 15 millió forint lesz. A korszerűsítést a bal­esetveszély kiiktatásán túl az is indokolja, hogy ezen az úton a közeljövőben jelentős forgalomnövekedésre lehet számítani. A Mecseki Szén­bányák közölte ugyanis, hogy a jövőben közúton kívánja szállítani a szenet a vasasi bányából a kokszműhöz és ennek a megnövekedő for­galomnak éppen ez az útsza­kasz felelt volna meg a leg­kevésbé. És amit mindenki nagyon vár: az év második felében közműáthelyezésekkel meg­kezdődik a Siklósi úti felül­járó építése Erre idén 5 mil­lió forint áll majd rendelke­zésre. Üj aszfaltkeverő Özemet, telephelyet épít Pécsett a Dantcz-puszta szomszédságában a Budapesti Aszfaltútépítő Vállalat. Légszeszgyár utcai, régi telepéről, melyet majd a PIK-nek adnak át, az év végén költözik cl a vállalat. A 6,5 millió forint értékű új telepen aszfaltüzem, betonüzen) irodák, 100 fős munkásszálló, fürdők és öltözők, valamint raktárépületek lesznek, Erb János telveteie

Next

/
Thumbnails
Contents