Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

6 DUNÁN TOLI NAPLÓ 1971. február 2. Homo ludens Miért játszunk olyan sokat?—Mi a játék szerepe az ember életében? Szóval játszunk. Játszunk a tv-fejtörőknél, meg a bűn­ügyi filmeknél, amikor a nyo­mozó helyébe képzelve ma­gunkat próbáljuk megfejteni a „ki a tettes?" szokásos rej­télyét. Játszik az ultizó, sak­kozó és labdarúgó, sőt egy kicsit még a művész és tudós is játszik, amikor magáról megfeledkezve alkot. Játszik a szerelmes ember és szerel­mes galamb, játszik, aki fúr- farag, bélyeget gyűjt, vagy valamilyen más hobby meg­szállottja. Még egy' új város­képben, a házak váltakozó alakjában. magasságban és elrendezésében is meg lehet figyelmi a formák játékát. Rengeteget játszunk, nem vé­letlenül mondotta Huizinga holland filozófus, hogy mi homo ludens, tehát játékos emberek vagyunk. Erről a témáról „értekez­tünk” dr. Grastyán Endré­vel, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének docensével. Bár dr. Grastyán fiziológiai kutatásokkal fog­lalkozik. szerencsénkre, ke­vésbé szabadidejében sokat olvasott és töprengett a já­ték szerepéről — játékból. Az ő gondolatait fejtjük ki aláb­bi cikkünkben. A szabadság és a játék A játék az szabadság-funk­ció — mondotta Schiller. Já­ték csak ott lehet, ahol a sza­badság meghatározott funk­ciója biztosítva van. E mélyértelmű filozófiai gondolat akkor válik érthe­tőbbé, ha például a játsza­dozó vadállatokra gondolunk. Mikor játszanak? Leginkább zsenge, illetve kölyök koruk- 1 bsM. SÍ* miért játszadozhat­nak? Mert nincs gondjuk a táplálék megszerzésére, éle- ‘ tűk megvédésére. Eteti és megvédi őket az anyjuk. Ha felcseperednek, tehát maguk­ról kell gondoskodniok. min­den megváltozik, bár még az­után is játszanak időnként. Csak másképp. A gyermek is csak azért játszhat önfeledten, mert semmi gondja sincs a tanulá­son kívül. A felnőtt is csak akkor játszhat, ha arra ideje és kedve van. Nem véletlen például, hogy a tudósok és művészek zöme évszázadokon át nemesi származású volt, mert azoknak nem voltak létgondjaik és nem szívta ki erejüket a mindennapos ro­bot. Az is érthető, hogy az olyan szellemes kártyajáték, mint a bridzs, valaha szinte kizárólagosan az arisztokra­ták játéka volt. A francia szalonok mélyén lebzselő semmittevők nyugodtan szó­rakozhattak, de az a mun­kás, aki napi tizenkét órán át robotolt, vagy az a pa­raszt. aki napkeltétől nap­nyugtáig a mezőn hajlado­zott, aligha érzett este kedvet a játékhoz. A parasztok csak vasárnaponként, vagy a hosz- szú téli estéken szórakozhat­tak. s ennek emlékét őrzik a különböző játékos népszoká­sok. Miért gyötrelmes az unalom? Az emberiség egyik leg- gyilkosabb ellensége az una­lom — mondták már többen is. Ha valakit nagyon meg akartak büntetni, akkor arra kényszerítették, hogy unat­kozzék. Ilyen „unatkoztató” eszköz volt például a régi börtönökből ismert sötétzár­ka is. A pszichológusok meg­figyelték. hogy az elítéltek valósággal rettegnek a sötét­zárkától. A sötétzárka egyenlő a csaknem teljes információ szegénységgel, s hogy ez milyen nagy megterhelést jelent az ember számára, azt már több esetben bebizonyí- toták. Köztük egy kanadai pszichológus csoport is, amely önként vállalkozó egyetemis­tákkal végzett kísérletet a II. világháború idején. A kí­sérleti alanyokat egy olyan — egyébként világos — he­lyiségbe vezették, ahol csak finom, halk zúgás volt hall­ható, más semmi. Muffot tet­tek a kezükre, áttetsző tej­üvegből készült szemüveg ke­rült a szemük elé. Az áttetsző tejüvegen át jól érzékelhet­ték a fényt, de a tárgyak körvonalait már nem. Még a legedzettebb idegze­tű hallgatók sem bírták egy napnál tovább, pedig borsos árat fizettek a kísérletben történő részvételért. A leg­több egyetemista alvással töl­tötte az első órákat, utána magára maradt a gondolatai­val. Amint a kísérlet után elmondották, egyre zavartab- bak lettek a gondolataik. Szo­rongás fogta el őket. hallu- cinációs képzeteik támadtak. Bizarr és rémes eseménye­ket éltek át, s nem tudták megállapítani, hogy csak kép­zelődnek. Az elmebetegség tünetei jelentek meg a telje­sen épelméjű, makkegészsé­ges fiataloknál, s ha nem en­gedik ki őket a kísérleti kamrából, elmebeteggé is válnak. A kísérlet, azt bizonyítja, hogy az emberi agy egy "bizo­nyos mennyiségű értelmes információ nélkül nem tudja fenntartani normális műkö­dését. A kísérlet alapján aligha szükséges részletezni, milyen létfontosságú szerepet tölt be az ember életében az unaloműző játék. A szabályok meg a játék A játék alapvető törvénye a szabály. Szabály például, hogy a huszár csak L-alak- ban léphet a sakktáblán, sza­bály, hogy a labdarúgó nem érintheti kézzel a labdát. Szabály a költő számára a versláb, általában minden művésznél a forma. Szabály a tudós számára a kutatási módszer, a tudományos ered­mények közlési formája. Minden játékban a valóság bizonyos elemei jelennek meg. amelyek a szabályok keretén belül jutnak kifeje­zésre. Aki nem tartja be a szabályokat, avval nem lehet játszani. Egy filozófus szelle­mes megállapítása szerint előbb meg lehet bocsátani egy hamiskártyásnak, mint annak, aki felrúgja a szabá­lyokat. Az előbb azt mondottuk, hogy bizonyos értelemben még a tudós és művész is játszik alkotás közben. Ho­gyan fér össze ez a teória a munkáról alkotott felfogá­sunkkal? A munka céltuda­tos emberi tevékenység — szoktuk mondani. Hol itt a játék? Mielőtt válaszolnánk a kér­désre, beszéljünk a játék ! egyik alapvető vonásáról! Ez a vonás: az újszerűség. A j sakkjáték például csak azért i maradhatott népszerű, mert a sakktábla 64 kockája és 32 figurája kimeríthetetlenül sok ! variációs lehetőséget kínál. S vajon csak a játékban van I újszerűség? Az alkotó mun- j kában nincs? Nemcsak a j művész meg tudós munkájá- I ban, egy esztergályoséban is, I ha újít, egy asztaloséban is, j ha valami új bútort állít elő. Amint látjuk, a munkában | is „bentfoglaltatik” a játék, 1 mindaddig, amíg nem válik I mechanikussá, amíg sok ben- I ne az újszerűség. Mindenki | persze nem végezhet alkotó munkát, még a legfejlettebb I társadalmi viszonyok között sem tudjuk kiküszöbölni bi­zonyos munkák mechanikus jellegét. Hasonlítsuk össze például a kapáló asszony munkáját egy olyan szakem­berével, aki egy erőmű köz­ponti vezérlötermében ül, s csak az a dolga, hogy a mű­szereket figyelje, s időnként megnyomjon egy gombot. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az utóbbi személy sok­kal kedvezőbb, emberibb munkakörülmények között dolgozik, s mégis, még a mű­szerek figyelése, ellenőrzése is mechanikus. Ha mindenütt gépek dolgoznak helyettünk, még akkor is ellenőrizni kell a gépek működését, követke­zésképp bizonyos mechani­kus jelleg elkerülhetetlenül megmarad egy seregnyi mun­kakörnél. Mégsincs pesszimizmusra okunk, hiszen a jövőben, az automatizálással párhuzamo­san 6, sőt napi 4 órára csök­ken a munkaidő. Evvel egy- időben persze jelentkezik egy újabb gond is: mivel töltsük el a felszabaduló időt? Bonyolultabb játékok Ha több lesz a szabad idő, több lesz az olyan ember, aki verset ír, fest, passzióból kutat stb. Nem igaz tehát az a következtetés, hogy a „gép­korszak” megöli a művésze­teket. A művészetek igazi felvirágzása csak ezután kez­dődik! Több lesz a könyvolvasó, barkácsoló, kiránduló, utazó és világjáró ember is, mint amennyi ma él közöttünk., S több, bonyolultabb játékot ismernek majd az emberek, mint ma ismerünk. Hogy egy példával éljünk: aki kanasz­tázni tud, annak már egy ki­csit unalmas játék a romi, s aki bridzzsel. az már ritkán kanasztázik. Ez a tendencia a jövőben is folytatódik, tö­meges méreteket ölt. Magyar László Nagyértékü gyűj­teménnyel gazda­godik a pécsi Ja­nus Pannonius Mú­zeum, tulajdonába kerülnek a híres Zsolnay család vé­dett kerámiái. A Baranya megyei Tanács megállapo­dott a gjráralapító unokájával. Matya- sovszky-Zsolnay Margittal, hogy az általa őrzött mint­egy hatvan, több­nyire egyedi da­rabból. álló muzeá­lis értékű gyűjte- mén37ét a múzeum­nak adja el. A kerámiák, a festmények és a Zsolnay Vilmos édesapja által sa- játkezűleg készített bútorokból a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Vilmos- emlékszobát rendez majd be. Gyermek­rontás Nyolc és fél évi börtönre ítélték Megdöbbentő bűncselek­ményt tárgyalt a Pécsi Já­rásbíróság. A vádlott 35 éves pécsi lakos 12 éves kis­lányán követett el nemi erő­szakot. Az eset alkalmával az anya éppen kórházban volt. Az ittasan hazatérő férfi álmából riasztotta fel a gyereket. Apróbb csínytevé­sei miatt a kislány sok ve­rést kapott, s félve, hogy apja ismét beváltja fenyege­tését, nem mert ellenkezni, de jajgatása a szomszédok­hoz is áthallatszott. Az elvetemült férfi a ké­sőbbiekben sem változtatott magatartásán. A bűncselek­ményre akkor derült fény, amikor a gyerek — menekül­ni akarván hazulról — álla­mi gondozásba vételét kérte a hatóságoktól. Az apa azzal védekezett a tárgyaláson, hogy felesége hosszú i évek óta betegeske­dett, ugyanakkor rossz szem­mel nézte, ha férje idegen nőkkel teremtett kapcsola­tot. Elmondása szerint, nem tud uralkodni magán, ha szeszt fogyasztott, így süly- lyedt odáig, hogy saját lá­nyát tette tönkre. A bíróság bűnösnek mon­dotta ki a nevelése alatt álló személy sérelmére folytató­lagosan elkövetett erőszakos nemi közösülésben és 8 év hathónapi szabadságvesztésre ítélte. A színház húzóereje Bérlők, tizen négyezren — Négy tanteremmel és egy pedagógus lakással bővül a kémesi általános iskola. Az új létesítmény kijelölése és helyszíni bejárása az elmúlt héten megtörtént. A hatalmas harmadik: a közönség, a színházban iga­zán hatalmas Az élő művé­szetek harmadik sarkkövé­nek — az alkotó és a mű után — a színházban van a legnagyobb hatása. Hatal­massága mellett viszont ne­héz szemmel kísérni, ezer­fejű cézár. Néha mégis fi­gyelmet kíván, s ennek egyik mennyiségileg mindenképpen pontos módszere a bérlők vizsgálata. Hogyan alakult a bérlők száma a Pécsi Nem­zeti Színházban, s mit mond ez a szám? Induljunk ki ebből: 14 ezer Ennyi bérlő van. Ebből hat­ezer a gyermekszínházba váltott bérletet, nyolcezer pedig felnőtt vagy középis­kolás bérlő. Bizonyos meg­oszlások e szempontból per­sze érdektelenek, a helyhez kötött, vegyes szelvény avagy esti bérletek aránya csak a rendszeres látogatók időbe­osztásáról beszél. Ennél töb­bet, a színház vonzóerejét tanúsítja viszont, hogy 350 falusi ember biztosított ma­gának állandó helyet, vagyis vasárnap délutánonként felül a buszra, vonatra, a saját kocsiba és bekanyarodik Pécsre — a színház kedvé­ért. De maradjunk a 14 ezer­nél, mert ez a magas szám a megbízhatóságot jelenti a színház számára. Ha bizo­nyos arányban nem is jön­nek el a bérlők — hiszen a mindennapi élet annyi min­dent produkálhat — mégis­csak tömeg ez a 14 ezer né­ző, amire gazdaságilag szá­mítani lehet. Igaz, különö­sebben nem növekedett az elmúlt években, de belső változást mutat: például .a szelvénybérletet. Egyre töb­ben vannak az egyéni bér­Tóth Gyula bádogos és M 1 vízvezetékszerelő” — Weöres Sándor Az éjszaka csodái című versének ez a sora alighanem túlélte már ! a néhai pécsi vízvezetéksze- ! relő csatornáit, csapjait. Nem j minden mesterembernek ada- j tik meg a halhatatlanság, \ Tóth Gyula jó helyen lak- I hatott, a költő gyakran járt | arrafelé. A cégtáblák és feliratok, magánközlemények és plaká­tok egy idő óta előttem is mágikus jelentőséggel bírnak. Újdonsült pécsi koromban a Jókai téren, már esti fé- j nyék között fedeztem fel ezt J a táblát: „Zajonc Pál óriás”. Az üzlet elég kicsi volt ah­hoz, hogy akár egy kisebb fajta góliát is beférjen, de én valami szellemóriásra gon­doltam. Reggelre aztán az „i” betű elolvadt, felszívódott. Mentségemre legyen mondva, hogy este „óriási” pincepör­költ és flaskapárbajról jöt­tem visszafelé a győztes ön­tudatával. Később rájöttem. hogy mégis vannak óriások ebben a városban. Az erőmű ma­gasfeszültségű távvezetékei­nek lábán olvastam ugyanis; rt NE NÉZD SOKAIQ, AZ IDŐ PÉNZ! (( „Vigyázat! Nagyfeszültség. Érintése életveszélyes!” Hát kérem, aki olyan magas, hogy harminc méter magas­ságban érintgeti a villany­drótot, az már valami. Csak­hogy akkor valahova maga­sabbra kellett volna elhelyez­ni a táblát, hogy jobban szembetűnjék neki. Mert ne­künk, mélynövésű halandók­nak nem éri meg olyan ma­gasra felmászni egy kis áramütésért. Akkor inkább konnektorba dugom az ujja­mat. Igaz, hogy ez csak két­százhúsz, de legalább nem esem olyan magasról... Mert mindig megnyilatko­zik valamilyen rejtett lényeg még a legegyszerűbb felirat­ban is. Egy póznára rajz- szöggel kitűzve olvastam: „Bicikli háromkerekű gye­reknek eladó”. Ekkor döb­bentem rá, hogy a biológia forradalmának időszakát él­jük, s illene többet olvas­nom 1 ebből a tárgykörből. Olvasnom? Kikísérleteznem. Mert ugyébár. ha valaki elad egy ilyen biciklit, annak már van háromkerekű gyereke. S miért csak neki sikerülhet i ilyesmi? Ne is haragudjanak, hogy nem árulom el, hol volt kitűzve ez a cédula, mert még próbálkozom, s akkor lecsapok a biciklire. Ugyanezen a póznán egy „kétszemélyes fürdőkádat” is kínáltak. Bevallom őszintén, nem érdeklődtem utána, mert nem volt világos, hogy nem j adnak-e vele egy fürdőkád­társbérlőt is. Egyébként szeretném fel­hívni az illetékesek figyel­mét, hogy a Rákóczi út egy bizonyos házába feltehető­en gyanús alakok járnak. Én erre a tények alapos elemzése után jöttem rá. Ugyanis ezen a házon kint van, hogy „Esküvői ruhák”. Közvetlenül mellette meg az, hogy „Tolna-Baranya megyei MÉH átvevőhelye”. Szóval, én azt hiszem ide csak há­zasságszédelgők járnak. Akik annyit használták az eskü­vői ruhájukat, hogy rögtön I le is adják a MÉH-nek, Tol- j na-Baranya . .. hm, én még j az Interpoinak sem átallnék szólni, mert ugyebár a me- i gyehatáron is átnyúlhatnak I a kapcsolatok. Az épülő posta kerítésén rengeteg plakát van: „A ne- retvai csata”, ez áll rajtuk. Okos ötletnek tartom a Hir­detőtől ezt a megoldást. Ugyanis pillanatnyilag front­állapotok uralkodnak a desz­kapalánkon túl. Másrészt, jön j egy külföldi, meglátja, hogy itt folyik a neretvai csata, esze ágába sem jut, hogy fel­vételeket készítsen egy olyan fontos épületről, mint a pos­ta. Csak egy dolog motosz­kál a fejemben: a neretvai csata győzelemmel ért vé­get, de vajon ezt az épít­kezést győzzük-e? Persze, aki kedvet kapna a város számos pontján föl­lelhető feliratok „elemzésé­hez”,. melegen ajánlanék egy kis tanácsot, amely a Rét utca egyik házán áll. A bölcs gyerek egy kis ördögöt raj­zolt az erkélyre, alája pedig ezt: „Ne nézd sokáig, az idő j pénz!” Marafkó László lök, akik csak 15 százalék kedvezményt kapnak. Ezek maguk jönnek be. nem szer­vezi őket munkahelyükön senki. Ennek okát kutatva — mégha dicséretesen növe­kedett is a színház úgyne­vezett közvetett, vagyis utcai propagandája — mégiscsak a műsorterv vonzóerejére keli gyanakodni, aztán a korábbi évad, vagy évadok előadá­sainak sikerére, s ez feltétle­nül örvendetes. Nagyon hasznos feladatot látnak el persze továbbra is az üzemi munkahelyi közön­ségszervezők. Ők az eleven figyelmeztetők, a színházat szerető, ám kényelmes, fele­dékeny emberek helyett gon­dolkodók. Thália hűséges külső munkatársai. Decem­berben ismét komoly jutal­mat kaptak közülük azok, akik a legtöbb nézőt, s egy­ben a kultúrpolitikailag Il­lyés darabválasztássai hozták be, így Mezőfi János a MÉVi , Dobszai Gyula az 500-as .ta­nulóintézet, Steinhoffer Ká­roly ugyancsak a MÉV, Gi- mes Lajos az orvosegyetem, Bachler Józsefné a porcelán­gyár, Puber György a 400 ágyas klinikai tömb és Gyön- gyössy János, a kereskedelmi tanulóiskola szervezője. Kár, hogy a közel 200 közönség- szervezőből csák mintegy 50 tart rendszeres kapcsolatot a színházzal, a többi csak ese­tenként mozog. Ugyanakkor sok nézőt hoz a „Telt ház akció”, amit elsősorban az Állami Biztosító úgynevezett munkahelyi CSÉB bizottsá­gai szerveznek, s azt jelenti, hogy egy-egy előadásra meg­veszik az egész színházat. Ezt a módszert az idén kezd­ték, s már eddig több telt házat eredményezett. A legfontosabb azonban a „közönséghúzó” feladat. En­nek vidéken először az or­szágban a pécsi gyermek­színház volt az alapja, s a lehető legjobb alapja. Hat éve kezdte működését s négyezerről egyenes vonal­ban hatezerre futott fel a bérlőinek a száma. Megfi­gyelték: aki általános iskolás korában bérlő volt, az álta­lában középiskolában, sőt, azután is az lesz. A „közön­ség húzás” tehát világos. Sőt. meghódította a gyermekszín­ház a falut is, sok helyről rendszeresen járnak be. A szervezésben, a falusi gyere­kek színházi kultúrához való szoktatásában a királyegy­házi. palotabozsoki, szentlő­rinci, bólyi, magyarmecskei, szentlászlói általános iskola jár elől, de a Nemzeti Szín­ház dél-dunántúli hatósuga­rát igazolja például, hogy Dombóváron 254 kisgyerek váltott bérletet, avagy Nagy- mányok községben 40. Vagyis: az ezerfejű cézárt, ha nehéz is véleményében befolyásolni, azért be kell csalni a színházba. A Pécsi Nemzeti Színház szervezési osztálya, aztán a CSÉB in­tézmények, a munkahelyi közönségszervezők munkája ezt igazolja. Reméljük, a bér­letek egyre növekvő számá­val. löldcssy Dénes I

Next

/
Thumbnails
Contents