Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

8 dunantüli napló 1971. február 7. Allende és a chilei gazdagok A tábornokok az új kapitalisták az indonéziai nyomor közepette Suharto elnök szavai szerint csak néhány indonéziai „élvezi a függet­lenség gyümölcseit". Noha a Merce­desek váltották fel a Parker tollakat, a Rolex órákat és a különleges nap­szemüvegeket, mint a jómód előírt jelképeit Djakartában, a parasztók élete — különösen az igen sűrűnla- kott Jáva szigetén - talán ma sem könnyebb, mint az évszázad elején volt A hollandok már hetven évvel ez­előtt írtak a jávai parasztok csökke­nő életszínvonaláról -, amely csök­kenés feltartóztatása érdekében sem a holland gyarmati kormány, sem Sukarno elnök nem sok erőfeszítést tett. Ma, általános vélemény szerint, a hosszú hanyatlást feltartóztatták, de a külföldi és az indonéziai megfi­gyelőknek csak kis része állítja, hogy jelentős javulás következett be Indo­nézia 120 millió lakosa számára, S hogy hiszünk-e a javulás megin­dulásában, attól függ, hogy mennyi­re bízunk a jelenleg Indonéziában abszolút hatalommal rendelkező fegy­veres erők szándékaiban és képessé­geiben. Egyes megfigyelők kevésbé opti­mistán vélekednek arról, hogy milyen jövő vár Indonéziára a katonai ura­lom alatt. „A tábornokok kapitalis­tákká lettek — mondotta egy közgaz­dász professzor. — Ez nem jó sem a hadsereg, sem a nép számára." Az egyik indonéziai lap a közel­múltban egy karikatúrát közölt, amely egy tisztet ábrázolt, amint a menny kapujához érkezik. Amikor Szent Pé­ter megkérdezi tőle, mi jogosítja fel a belépésre, egyszerűen így válaszol: „Katonatiszt vagyok." A karikatúra, a polgári személyek között széleskörű­en elterjedt azon véleményt tükrözi, hogy túlságosan sok előjogot bizto­sítanak a fegyveres erők tagjai szá­mára. Sok indonéziai személyiség véle­ménye szerint hosszabb távon Indo­nézia jövője szempontjából a fő kér­dés az, hogy miként kezelik a fegy­veres erők vezetői a polgári szemé­lyek törekvéseit. A katonák már öt éve kormányoznak és a Sukarno-kor- szak után megpróbálták helyreállíta­ni a stabilitást Indonéziában. Gazdasági téren történt bizonyos előrehaladás, de ez nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy jelentő­sen befolyásolja e régóta elhanyagolt nemzet nyomorát. A jelenlegi arányok mellett az évi össz-tőke-beruházások értéke Indonéziában mintegy 800 mil­lió dollár. Évente több mint egymil­lió ember jelenik meg a munkaerő- piacon. így tehát 800 dolláros beru­házás esik valamennyi új munkaerő­re, de ez a 800 dollár még egyetlen munkaalkalom megteremtésére sem elegendő. „Igen gyorsan kell halad­nunk, hogy egyhelyben maradhas­sunk" - mondotta Emil Salim, az Or­szágos Tervezési Bizottság igazgató- helyettese. Salim és más közgazdászok, Su­harto elnök tanácsadói, felismerték, hogy annak a fajta gazdasági fel- emelkedésnek, amelyre Indonéziának Gépkocsik sora vonszolódik Prága utcáin, eltömik az útkereszteződése­ket, eltorlaszolják a villamosok útját s a közlekedési járművek e torlódásá­ban furakodnak át a siető járókelők. Rendszerint péntek délután van a legnagyobb közlekedési csúcs,, ami- koris a prágaiak tömegesen hagyják el a fővárost. S ekkor, ahogy ezt a prágaiak humorosan szokták megje­gyezni, a város középpontját gyalo­gosan lehet a leggyorsabban elhagy­ni. PEREMVÁROSOK A közlekedési viszonyok Prágában már évek óta tűrhetetlenek. Az ezer­éves metropolis, millió ember ottho­na, akik ugyan tiszteletben tartják a műértékeket, de korszerűen akarnak lakni, már nem felel meg a lakosság igényeinek. S így a nagyváros pere­mén, ahová már nem ér el a gyár­kémények füstje, új lakótelepek léte­sülnek. Több mint 100 000 lakos szá­mára Északi Város épül, az elkövet­kező évtizedben Prága déli és dél ­szüksége van, a nagyarányú, határ­talan és korrupt bürokrácia a fő aka­dálya. A kormány lassan halad elő­re a közalkalmazottak létszámának csökkentése terén, akiknek a száma az 1950-es évek vége felé félmillióról mintegy 2,5 millióra növekedett. A legtöbb külföldi megfigyelő ha­tározottan állítja, hogy a korrupció semmiképpen sem sorsdöntő a nem­zet gazdasági fejlesztésére irányuló erőfeszítések szempontjából. Fontos kérdés azonban, hogy a korrupt köz­igazgatós további fennállása milyen hatást gyakorol az indonézeknek a kormányukkal kapcsolatos magatar­tására. Az elnök megígérte, hogy szemé­lyesen vezeti a korrupció elleni har­cot és gyors lépéseket tett más po­tenciálisan robbanékony kérdések ha­tástalanítására. Noha Suhartót nem érik személyi támadások, feleségének, Tiennek szé­les körökben az a híre, hogy kihasz­nálva férje pozícióját, üzleti machi­nációkat folytat. A politikai körökben felzúgó elége­detlenség moraja ellenére jelenleg nincs semmiféle erős támogatást él­vező ellenzék a katonai kormánnyal szemben. Indonézia politikai pártjai csak most kezdenek szerveződni a jövő év júliusára tervezett választá­sokra. A kormány, miután a polgári személyek jelentős nyomást gyakorol­tak rá, vonakodva bár, de beleegye­zett a választások megtartásába, és évintézkedéseket tett annak bebizto­sítására, hogy ne csökkenjék jelentős mértékben a hadsereg befolyása. Az indonéziai politikai élet feltűnő vonása, hogy- nem esik szó az 1965- ös államcsínyt követő vérontásról. A nemzettel kapcsolatos számos beszél­getésben egyszer sem merült fel a mintegy 500 000 fő lemészárlása mind­addig, amíg egy külföldi ezt fel nem vetette. Úgy tűnik, hogy rövid távlatokban semmiféle jelentős akadály nem há­rul a stabilitás további erősödése elé. Ha azonban Indonézia meg akarja valósítani a nyugalom hosszú idősza­kát, úgy ki kell emelkedni elmara­dottságából, a gazdasági növekedés­nek felül kell múlnia a nép növekvő várakozását, míg a politikai hatalmat a jelenleginél szélesebbkörűen kell megosztani és a közpénzeknek leg­alábbis jelentős százalékát valóban a köz javára kell fordítani. „Sajnálom, de úgy vélem, a had­sereg sohasem szándékszik lemonda­ni a hatalomról” — mondotta a kö­zelmúltban az egyik indonéz politi­kus. . „Suhartó 1978-ig elnök lesz, majd egy újabb tábornok lesz az elnök öt éven át, és ez nem lehet másként. Nem bízhatunk a politikusokban" - mondotta ugyanezen a napon a had­sereg egyik tanácsadója Djakartá­ban. E két nézetek közötti ellentét po­litikai feszültséget okoz, amely fel­tartóztathatja az elmúlt négy évben elért gazdasági haladást és Indoné­ziát ismét a zűrzavar felé taszíthatja. (The Guardian) nyugati részén lakótelepek építésébe kezdenek 250 000 lakos számára. De hogyan biztosítsák nekik az összeköt­tetést a város központjával, egyben pedig mentesítsék a város történel­mi részeit a villamosoktól? RÉGI TERVEK A prágai közlekedés megjavításá­nak a tervei hosszú évek során az asztalfiókokban maradtak, az illeté­kes minisztériumokban. Az első álta­lános terv már 44 évvel ezelőtt elké­szült, új terv az 1939—41. években. Kétszer megkísérelték a terv megva­lósítását. de mindig annyi probléma merült fel, hogy a végrehajtást kény­telenek voltak elhalasztani. 1963-ig az a kétkedő nézet uralkodott, hogy a főváros földalatti geológiai össze­tétele nem bírja ki az aláásást. Több javaslatot tárgyaltak meg, végül is 1967-ben a kormány végérvényesen a (öldalatti vasút kiépítése mellett dön­tött. A metro a legnagyobb építkezés Csehszlovákiában mind anyagi, mind A divatos Union Club, Santiago- ban. Chile fővárosában, amely egy­kor a fényes társadalmi élet központ­ja volt, napjainkban csaknem telje­sen kihalt. Kevés a vendég és a leg­népszerűbb tétel az étlapján az olcsó hidegtál. Providenciában, Santiago előkelő lakónegyedében a házak tu­catjait és berendezését kínálják fel eladásra értéküknél jóval alacsonyabb árakon. S a határon túl, Buenos Aires-ban, a szomszédos Argentína fővárosában, a chilei menekültek kicsiny, de nö­vekvő kolóniája él kis lakásokba és olcsó szállókba zsúfolódva. Mindezek a jelenségek a maguk módján azt tükrözik, hogy miként reagáltok a pénzes chileiek Salvador Allende el­nök tavalyi megválasztására. Szocializmus Tekintettel Allende politikai pálya­futására, a chilei felsőosztólyoknak bőséges okuk van az aggodalomra. Allende egész választási hadjárata során nyíltan kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy meg akarja sem­misíteni a chilei „oligarchiát" és az országot o szocializmushoz vezető út­ra akarja irányítani. S Latin-Amerika első szabadon megválasztott marxis­ta államfője azóta, hogy november 3-án elfoglalta hivatalát, beváltotta \ szavát. Kommunistákat nevezett ki több fontos minisztérium élére, s or­szága gazdasági életét lényegében a Chilei Kommunista Párt ' kezébe he­lyezte. Máris két, amerikai tulajdonban volt vállalatot és égy arab származá­sú chilei által vezetett textilgyárat sajátított ki. November végén az új kormány nyilvánosságra hozott egy olyan gazdasági programot, amely a bankok, a kereskedelem, a mező- gazdaság és a nagy gyárak állami irányítását irányozta elő. A napokban pedig Allende a kongresszus elé ter­jesztett egy alkotmánymódosító tör­vényjavaslatot, amellyel meg akarja nyitni az utat Chile réziparának — a gazdasági élet gerincének - államo­sítása előtt. Tekintettel Allende világosan meg­határozott akciótervére nem az a meglepő, hogy közép- és felsőosz­tálybeli chileiek ezrei menekültek el az országból, hanem az, hogy nem többen hagyták el az országot és so­kan azok közül, akik korábban eltá­voztak, most visszatértek. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a mene­külteket nem valami szívélyesen fo­gadták külföldön. Van egy másik ok is, ami magya­rázatot ad arra, hogy sok chilei miért vonakodik otthagyni hazáját. Már Allende győzelme előtt Chilében ál­landó előrehaladás történt a szocia­lizálás felé. Eduardo Frei elnök ke­reszténydemokrata kormánya idején — amely 1964 végétől tavaly őszéig kormányozta az országot — az agrár­reform keretében több ezer acre ter­mőföldet sajátítottak ki és a kormány kierőszakolta, hogy társasviszonyba léphessen Chile amerikai tulajdonban lévő nagy réztársaságaival. Ennek következtében sok gazdag chileinek az a meggyőződése, hogy a sorsuk Allende irányítása alatt sem fog gyökeresen megváltozni. Allende pedig megerősítette ezt az érzést az­zal, hogy óvatosan járt el. Noha Augistine Edwards, az El Mercurio cí­mű konzervatív lap tulajdonosa és Allende esküdt ellensége, Chiléből az társadalmi szempontból. Évi egy mil­liárd korona kiadással számítanak. Az első szakaszt 1985-ben .fejezik be és hossza 22 és fél kilométer lesz. Ez majd lényeges enyhítést hoz a prágai közlekedésben. Távlati tervek szerint a metró hálózata 85 km hosszú lesz. A földalatti vasút hálózatát 420 km hosszúságú autóbusz-közlekedés egé­szíti majd ki. De még hosszú időn ót járnak a prágaiak villamoson, főkép­pen a külvárosi részekben. IPARI TELEVÍZIÓ A FOLD ALATT Óriási munkába kezdtek a metró építői. Egyes szakaszokon a vasút 12 méteres mélységben halad majd a föld alatt, a város történelmi részei alatt pedig 25, sót 30 méterre, hogy megkíméljék a történelmi építménye­ket A robbantási munkálatokai a minimumra csökkentik, segítenek majd a moszkvai metro építésénél szerzett tapasztalatok és berendezések, köz­tük az úgynevezett mechanizált pajzs. Milyen lesz a metro „külalakja" és műszaki felszerelése? Építészetileg Egyesült Államokba menekült, az el­nök semmiféle komolyabb lépést sem foganatosított az Edwards család nagy kiterjedésű ingatlanai és' egyéb vagyona ellen. A felsőosztálybeliek pánikbaesésé- nek elhárításában jelentős szerepet játszott az az életstílus is, amelyet Allende folytat. Ez az előkelő meg­jelenésű orvos, noha folytatja szocia- lizálási politikáját, nagylábon él, és , szerény santiagói otthonából átköltö­zött egy tágas magánházba, amelyet ápolt gyepszőnyeg vesz körül és te­niszpálya, valamint úszómedence egé­szíti ki. Ez viszont azt a reményt keltette sok chileiben, hogy egy olyan ember. minden egyes állomást különböző­képpen oldanak meg, mindegyiknél más-más építőanyag kerül majd fel- használásra. Az állomásokon száz méter hosszú peronok lesznek. A mű­szaki alapfelszereléshez tartoznak majd a kivilágított tájékoztató táblák. Mindenki megnyomhat majd egy, az állomás nevével ellátott gombot és a térképen kivrlágosodik a követendő útirány. Az összes állomásokon rádió­berendezéseket szerelnek fel az uta­sok tájékoztatására, sőt egyes helye­ken ipari televíziót is a földalatti köz­lekedés irányítására. Az utazas élmé­nyéhez hozzájárul majd a mestersé­ges kivilágítás, a szellőztetés és az akusztika. A metro állomásait össze­kötik a gyalogjárók átjáróival, négy méternél nagyobb emelkedésnél vagy süllyedésnél lépcsők helyett a mozgó szállítóberendezés üzemel. ALULJÁROK - GÓTIKUS PINCÉKBEN Páratlan megoldású lesz a Kapro- vá-állomás a város történelmi részé ben, ahol az aluljárókat az egykori paloták megóvott, régi román és gó­tikus pincéivel kötik majd össze. A munkálatok javarészét a prágai lakosok nem láthatják, csak kényte­aki nyilvánvalóan szereti az előkelő életet, nem fogja országát puritán marxista állammá alakítani. Emellett Allende azzal igyekezett eloszlatni Chile üzleti, ipari es me­zőgazdasági vezetőinek félelmet, hogy találkozott es megbeszélést foly­tatott velük és mérsékelte program­ját. Amikor a közelmúltban az Orszá­gos Mezőgazdasági Társaság képvi­selőivel beszélt, meglepte es megör­vendeztette hallgatóit azzal, hogy ki­jelentette: arre számít, hogy a gaz­dák -r és nem a kormány - állnak majd az agrárreform élén. (Newsweek) lenek megkerülni a kerítéseket a vá­ros különböző részein. £ kerítések mögött a metro építői telepedtek le és méterről méterre furakodnak be Prága föld alatti birodalmába. A prá­gaiak csak földdel telített tehergép­kocsikat látnak, s ez a föld az építé­szeknek sok gondot okoz; hová is he- Ivezzenek el annyi földet? Már most új helyeket keresnek a főváros terü­letén kívül. S a föld alatt egyik rob­bantás a másikat követi, gyarapodik az 5, 10 m átmérőjű alagút. A FELSZÍNI robbantások Időnként azonban mégis alkalmuk nyílik a prágaiaknak látni munka közben a metró építőit, Főleg a fel­színen végzett munka közben, mint például akkor, amikor a brnoi ipari építkezések különleges osztagai több­hónapos munkájuk végén nyolc ház­ból álló épülettömböt robbantottak fel Kariinban a Viadukt mellett, ahol új metróállomás épül. A robbantás sikerrel járt. Helyet adott a metro további építkezése szá­mára, amely a prágai közlekedés megoldását, s ezzel több nemzedék ólmának a megvalósítását ígéri. A prágai földalatti építése Angolai szabadságharcosok Az afrikai Angélában tíz éve folyik a függetlenségi harc a portugál gyar­matosítók ellen. A harcok vezetője az Angola Felszabadításának Népi Moz­galma nevű szervezet, amely nemcsak a fegyveres küzdelemben, hanem a népoktatásban is az élen halad: elő­készíti az angolaiakat, hogy a gyár- matosítók kiűzése után maguk vehes­sék kezükbe hazájuk sorsának inté­zését De Zabu, az AFNM politikai biztosa írni tanít egy fiút, aki önként csatla­kozott a mozgalom harcosaihoz Partizánok egy csoportja átkel a folyón

Next

/
Thumbnails
Contents