Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-05 / 30. szám
1971. február 5. DUNANTÜLI NAPLÓ-) Ismét a gépkocsivezető-helyzetről Képzést a mezőgazdasági üzemekben is! Áprilisban indul az első különtanfolyam Lapunk január 19-i számában foglalkoztunk az egyre szorongatóbb pécsi gépkocsivezető-helyzet legújabb fejleményeivel. Szóltunk akkor arról is, hogy a javulás érdekében be kellene vezetni a megye egész területén a gépkocsivezetők kötelező munkaközvetítését, ami Pécsett július közepe óta tanácsi szabályrendelet alapján folyik, sajnos nem kielégítő eredménnyel. Cikkünk nyomán beszélgettünk most Schmidt Antallal, a Megyei Tanács munkaügyi osztályának vezetőjével, aki a „másik oldal” véleményét mondta el: Vidékre — Megvizsgáltuk a városokban, járásokban, hozhatna-e eredményt a kötelező közvetítés bevezetése. A jelentések alapján kialakult kép szerint a megyében oly csekély a mozgás, hogy egy ilyen rendelkezéstől szinte semmit sem várhatnánk. Akik pécsi munkahelyüket otthagyva vidékre mennek, legtöbbször hazamennek, s ha ez a tény anyagi előnnyel is párosul, ugyan kinek lehetne szíve ezt megakadályozni. — Jóval többen vannak, akik mezőgazdasági üzemekbe, termelőszövetkezetekbe mennek. Közvetítéssel itt sem érnénk el eredményt, hiszen ha a gépkocsivezetőt tagnak veszik fel, már nem vonatkoznak rá az ilyen jogszabályok. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősödése következtében a szállítóeszközök gyarapodásával kell számolni, s ez egyúttal a gépkocsivezetők iránti igény növekedését is jelenti. Azt hiszem, a város most törleszt- heti azt a segítséget, amit a hatvanas évek elején, vagy még azelőtt kapott a falutól, amikor a munkaerő tömegével áradt az iparba. Senki sem vitathatja ennek liazaiueunek a megállapításnak az igazságát. A termelőszövetkezetekre valóban ráfér a hazafelé áramló, fiatalító szakember- gárda. Olyan segítség ez a város részéről, a korábban ! kapott segítségnek olyan tör- 1 lesztése, ami feltétlenül érezteti majd a hatását a mező- gazdasági üzemek további fejlődésében. Mégsem lehet ezt minden esetben egyértelműen helyeselni. Ha a mezőgazdasági üzemek továbbra is arra alapoznak, hogy fejlődő gépkocsiparkjukat a városokból — ez esetben Pécsről — szerzett gépkocsivezetőkre bízzák, a már amúgyis rossz helyzet további romlását idézik elő — akaratlanul is. Mit lehet j tehát tenni? Bekapcsolódni a gépkocsi- j vezető-képzésbe. Szentegál példája Néhány évvel ezelőtt Bolyban tartott gépkocsivezetőképző tanfolyamot az Autó- közlekedési Tanintézet. Lit- ványi Tibor igazgató véleménye szerint ez a bolyi mező- gazdasági üzemek sofőrgondjait egy időre rendezte. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a közeljövőben indul a Szeníe- gáti ÁG 16 dolgozója részére tanfolyam. A példa pillanatnyilag egyedülálló, éppen ezért követendő. Ha legalább részben saját képzéssel biztosítják a mezőgazdasági üzemek a sofőr-utánpótlást, máris sokat tettek az ügy érdekében. Megerősítette Litványi elvtárs a vele folytatott beszélgetés során azt, amit egyébként másutt is hallottunk: óvatos becslés szerint Pécsett és Baranyában legalább kétszer annyi hivatásos gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező személy van, mint amennyi a közületi gépkocsik száma. Van tehát egy oly an jelentős tartalék, ami — ha számolni lehetne vele — a helyzet megoldását jelentené. De ilyen szempontból nem lehet számítani rá, mert akik otthagyták a volánt, nyilván azért tették ezt, mert másutt jobban megtalálták számításukat. Legutóbbi cikkünkben említést tettünk a Városi Tanács munkaügyi osztályának arról a körleveléről, amelyben mintegy száz pécsi vállalatot és intézményt szólított fel: saját érdekükben is kapcsolódjanak be a sofőrképzésbe és dolgozóik közül küldjenek hallgatókat az Autóközlekedési Tanintézet soronkívül indítandó tanfolyamára. Mint értesültünk, a Expressz mosoda íjmecsekalján Nemrégiben bontották le a Szabadság úti házat, amelyben a Patyolat 4. fiókja volt és várható, hogy előbb-utóbb csákány alá kerül az a Steinmetz kapitány téri ház is, ahol a 9. fiók van. A két felvevőhely kiesését egyelőre átmeneti megoldásokkal pótolhatja a Baranya megyei Patyolat Mosoda Vállalat Az előbbi pótlására szolgál a Rákóczi úti 1. fiók, ami a viszonylagos közelség miatt a környéken lakók számára nem jelent különösebb megterhelést. Végleges megoldást a Szalai András utcában építendő modern szalon és nagykapacitású felvevőhely jelent majd, de ennek közelebbi helyéről nem született még döntés. A Steinmetz kapitány téri fiók helyét venné át a Kodály Zoltán úton tavaly megnyitott felvevőhely, — ha nem lenne olyan távol a Szigeti úttól. Így az épülő negyed lakói a mostani fiók megszűnése után más, útbaeső felvevőhelyeken vehetik igénybe a Patyolat szolgáltatásait, amíg az e területen épülő szolgáltatóházak egyikében meg nem nyílik a tervbevett új felvevőhely. A Pécsi Vegyesipari Vállalat átszervezés miatt megszüntette a Körösi Csorna Sándor utcában lévő szabóságát, s az üzletházat a Patyolat vette át. Itt nyitják meg legkésőbb a jövő év első negyedében Újmecsekal'a első ■expressz-mosodáiát. Az új szalont a le -1; vszsrűbb olasz gépekkel kívánják felszerelni. A szükséges átalakítási munkákat, majd a gépek beszerzését a Patyolat, saját vállalko- l zásban végzi el. hogy ez- 5 z.el biztosítsa a szalon ^ mielőbbi átadását, í. \ január 31-1 határidejű «őr- levél vételét 31 vállalat igazolta, s közülük 11 közölte azt is. hány dolgozót küld a gépkocsivezető-tanfolyamra. A Pécsi Köztisztasági Válla- ■ lat 15. a Postaigazgatóság 10, : a Pécsi Sütőipari Vállalat és j a MÉH 5-5. az Élelmiszer és I Vegyianyag Nagykereskedel- | mi Vállalat és a Baranya me- 1 gyei Vendéglátó Vállalat pedig 4-4 dolgozót küld. Az eddigiek szerint összesen 1R fő- | vei lehet számolni, de továb- j ni jelentkezéseket is várnak j még. így április elején indul- j hat a tanfolyam. Hársfai István Levél a szerkesztőséihez A terv adott — kivitelező nincs Miért büntettek milliókkal a Pécsi Bőrgyár dolgozóit s A ko . >bi rendelkezésekkel egy Jthiangzóan az 1964. évi 32. számú kormányrendelet ismételten kimondja, hogy ipari üzemet csak úgy szabad üzemeltetni vagy létesíteni, ha megfelelő szennyvíz tisztító berendezéssel látják el. Városunkban e kérdés megoldásának fontosságát fokozza az a körülmény, hogy az egyetlen befogadó, a Pécsi víz viszonylag kis hozamú vízfolyás és így tisztaságát a nagy vízfogyasztású ipari üzemek szennyvizei súlyosan veszélyeztetik. Az említett rendelet és végrehajtás,! utasításai fokozatosan emelkedő, igen érzékeny szennyvíz-birsaggal sújtják azokat a vállalatokat, melyek nem létesítenek szennyvízderítő berendezést, vagy meglévő korszerűtlen szennyvíz- telepüket nem hozzák olyan állapotba, hogy a kibocsátott szénnyvizek minősége kielégítse a rendeletek szigorú előírásait. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy az élővízkincs tisztaságának megőrzésében a közérdek és a vállalati érdek egyirányba hat. A vállalatok a rendelkezésükre álló lehetőségeken beiül igyekeznek is szennyvízderítő telepeket létesíteni, vagy a meglévő berendezéseiket korszerűsíteni. Városunk egyik nagy vállalata. a Bőrgyár is hosszú évek, sőt évtizedek kutató Kölcsönben... A Fekete-brigád S gyorsvágathajtó brigád most lstván- aknán próbálja bizonyítani, hogy az otthonukban — Pécsbányán — elért eredmények másutt is elérhetők. Persze, nem jószántukból teszik. Fekete Károly brigádvezetö és a többiek is alig várják, hogy készen legyenek az 1109 méter hosz- szú vágattal, melyet Sza- bolcs-bányán kell kihajtaniuk. — Sokszor kérdezik tőlünk odaát: megszoktátok-e a bányánkat — mondja Fekete. — Hát meg nem szoktuk, de meg sem szökünk, pedig nagyon úgy áll most éppen a munkahely, hogy kedvem lenne az „ulniba” hajítani a szerszámot. Évek óta nem volt olyan bányánk, ahol ilyen nyomás lett volna. A minap is: már az egyik oldalbiztosító vas a helyén volt, amikor átvettük a munkahelyet — végül örülnünk kellett, hogy befejezzük a mezőt. Néhány nappal előbb valamennyi negyed kihajtotta a maga másfél méterét. Beszédes napló Lapozgatok a jelentéskönyvben: január 4-én költözködés. Január 9: 4.5 méter előrehaladás. Január 11: 6 méter. Ezután többször is megismétlődik ez a teljesítmény, pedig jónéhányszor TH vas, és ürescsille hiányra panaszkodnak az emberek. Január 22: a jelentés melletti szelvényrajz megváltozott. A kőben szén és palacsíkok jelentek meg. Idézet: 23 óra 20-kor gyámlyuk készítése közben az utolsó gyűrű megugrott, a vájvég erős nyomás alá került. Az oldalból víz szivárog ... — Kétféléi széntelepben megy a vágat — nehezebb körülményeket alig lehet elképzelni — mondja Szokola Ferenc Pécsbánya üzemvezetője — és ennek ellenére nem féltem Feketééket. Szabolcsbányón feltárási nehézségek vannak, segítenünk kell ... Fekete Károly aranykoszorús szocialista brigádja az elmúlt években szinte egyedül hajtotta ki Pécsbányán az összes feltáró vágatot. A két utolsó évben csaknem 3 ezer métert. Az 1969-es évben október, 1970-ben pedig november elsején teljesítették éves tervüket. Tizenkét esztendeje versenyeztek első ízben a Szocialista cím elnyeréséért — eddig minden esztendőben sikerült megszerezni. Közben közel 10 ezer méter bányavágatot készítettek. Szupermodem vasúti mozdony nyeli a kilométereket, a brigádnapló egyik oldalán. „Feketéék” — olvasom a felírást a száguldó masinán. Szellemes szimbólum, s igaz is. ök a gyors- vágathajtás pécsi úttörői méltó követői. Ma már kevesen emlékeznek, az egykor csodálatosnak tűnő rekordokat produkáló Horváth János és Nagy Miklós brigádjára. Az ő embereik közül több mint egy tucat azóta is | együtt dolgozik. Fekete Károly akkor egy másik brigád vezetője volt — egyszer 7 ezer forintot keresett. E mögött is óriási teljesítmény lehetett. Amikor Horváthék az első 43 méteres eredményt produkálták, 170 forint volt a napi kereset. Erre jöttek még a pótlékok. Zengóaljai Atlaml Gazdaság csokoládé-pusztai O/emrgvsdgíneU leg- ./tmétiye a múlt év III. negyedében elkészüli lueernaüzem. ' - f ’ n évente 350 vagon lucerna lisztet termelnek takarmányo- •. \í ti/‘mrtgység tovwbb bővül, ugyanis itt épül fel egy 960 koca férőhelyes sertéstelep t* Tervezgetés a Rózsakertben Lapozgatok tovább a brigádnaplóban. A száguldó mozdony bizony sokszor csak döcögött, miként a szocialista brigádmozgalom is, számos buktatón küzdötte át magát. 1964: 150 méter előrehaladás egy dupla szelvényű vágatban. A műszaki vezetők — Rudnai László bányamester és a munkahely aknásza — még munkaidő után, a Rózsakertben is a fúrólyukak telepítését tervezgették. A söröspoharak nem fértek el — szögmérők, logarlécek, vonalzók foglalták el a helyet. Kétszáz méter volt az álom. Most is az! Egyszer csaknem sikerült — sajnos 2 munkanap kiesett — 17 méterrel lemaradtak. 1971: Bányai Ist! ván. a csapat munkahelyén j megsérült patronáló köszöne- I tét mond, amiért a brigád I tagjai szinte nap, mint nap i meglátogatták .a kórházban, j Bélyegzővel ellátott igazolás: 1969-ben 150 óra társadalmi j munkát végeztek a pécsbá- I nyai óvodában. Persze. Ad- | minisztrálni kell az eredmé- i nyékét, s a brigád életét. fgv aztán ilyen bejegyzéseket í is találok: panaszom van K. j F. segédvájár munkatársra. Nagyon lassú mozgású, mindig álmos, és magányban szeret dolgozni. Pedig náluk minden az összehangolt, közös munkán múlik. Hosszú évek óta ugyanazzal a géppel dolgoznak, a vágat ugyanazon a helyén fúrják a lyukakat, mindig azonos lyukat töltenek meg robbanóanyaggal. Vakon is megtalálják a magukét, megszokottak a helyek, és sorrend is. A nevek.Az alapító tagok. Mucsi József, Rozsnyai István, Kaszler János, Váradi Bertalan .. A halk szavú Berci, aki szívesebben csinál bármit is maga, minthogy másnak szóljon. Még orráig sem iát az ember a robbantás utáni füsttől, de ő már megy befelé. A robbantómester rángatja vissza: várjál még! Tovább: Pipicz Imre, Kálé Gyula. Lauffer Miklós, Kiss István, Hugyecz Mihály, Csöndics István ... Az örök türelmetlen. Ha leesett a másfél tonna súlyú meddővel töltött csille, nekirontott, húzta, rángatta, míg csak vissza nem került a sínre. S a többiek is közel egy évtizede együtt az egész brigád. Mondom: ilyen nincs több, mint ti. ök: lenne több is. Minket kiszolgálnak. Minket segítenek az aknászok, bányamesterek, mérnökök, üzemvezető, mindenki... Szervezés, gépek, szerszámok: a legjobbakat kapjuk. Hallottam egy világrekorder gyorsvágathajtó brigádról — 1028 métert hajtottak ki egy hónap alatt — ők együtt is laktak. A legnagyobb kényelemmel berendezett szálláson a munkahely közelében. Csak dolgoztak és pihentek... munkájával keresett oiyan megoldást, mely a pénzügyi lehetőséget figyelembe véve korszerűsíti szennyvízderítő telepét. Természetesen igénybe vették a vízügyi szak- szolgálat embereit, is akik messzemenő megértéssel és sok értékes tanácsadással könnyítették meg a viszonylag bonyolult feladat megoldását. Ilyen előmunkálatok után, számos műszaki egyeztetést követően készítette el a Könnyűipari Tervező Iroda 100 ezer forintos nagyságú költséggel a régi bőrgyári derítőtelep korszerűsítésének terveit, melynek vízjogi engedélyezését január hó 7-én folytatták le a Vízügyi Igazgatóságon. A bőrgyár még az engedélyezési eljárást megelőzően szinte minden számbajöhető szakvállalattal kapcsolatot vett fel a mielőbbi kivitelezés érdekében, így levelezett, illetve tárgyalt a Mátraaljai Szénbányák Külfejtési Üzemével, a Bányászati Akna- mélyítő Vállalat mecseki körzetvezetővel, majd a Tröszt központjában Budapesten, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalattal Kaposvárott, a Pécsi járási Építő Ktsz-szel és levélben felkérte kivitelezésre a többi megyei építőipari vállalatot is. Sajnos az összes kivitelező kapacitáshiányra hivatkozva a szerződéskötéstől elzárkózott. Legkézenfekvőbbnek látszott, hogy a munka elvégzésére a bőrgyár a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság termelési üzemét kérje fel, különös tekintettel arra, hogy ezen szerv — amint arról január hó 28-i számunkban is beszámoltunk — a bőrgyáron is átfolyó Pécsi víz rendezési munkálatait végzi. A gyár szenríy- vízderítője ugyanis közvetlen határos a Pécsi vízzel és így indokolt volna, hogy egy felvonulással azonos területen egy kivitelező dolgozzon. Áz nekünk is jólesne... Pécsbányán öltöznek, onnan viszik a szerszámokat, gépeket. Pécsbányai aknászok és műszaki vezetők irányítják a munkát, a lakatosok, anyagdiszponálók Pécs- bányáról járnak a szabolcsi munkahelyre. Műszak végén saját üzemükből viszi a mikrobusz úa/-u őket. Csak éppen másik aknán szállnak le. ,A bányában minden fekete — mondom. — Nem igaz az. Mi csak a régi helyünkön érezzük igazán otthon magunkat — bár most itt is bizonyítani akarunk — mondja a brigádvezető. — De azért csak hazavágyunk. Ott ismerjük a levegő szagát, tudjuk, hol kell levetni a kabátot, hogy ne izzadjunk, ismerjük, hol döccen a csille, érezzük a kő ellenállását, és tudjuk mikor támad. Segítünk a testvér üzemnek, megmutatjuk mit tudunk, aztán szeretnénk hazamenni... Lombos! Jenő A gyár egész kollektívája örömmel értesült a január 28-i újság közleményéből, hogy a Pécsi víz rendezése során — „a bőrgyár szennyvíz elvezetési problémáinak megoldásán lesz a hangsúly”. — Érthető, hogy a többrendbeli tárgyalás és ezen közlemény megjelenése után viszont igen kínosan érintette a gyár dolgozóit a Vízügyi Igazgatóság üzemének az a közlése, hogy a külön is térített munkák kivitelezését, a szennyvízderítő korszerűsítését nem vállalják. A kérdés olyan súlyosan érinti a bőrgyár egész kollektíváját, hogy a hír elterjedése után számos csoporton belül viták alakultak ki; hogy lehet egy gyár dolgozóit kötelezni büntetés fizetésre, ha csupán működésük természetes keletkező anyagát — adott esetben szennyvizet — bocsátják ki, hisz minden élőlény életfunkciói során bocsát ki természetes hulladékot, tehát ezért a gyár dolgozóinak véleménye szerint büntetést nem kaphatnak. A gyár dolgozóinak érthető felháborodását mi is magunkévá tesszük és feltesszük a kérdést, hogy ezen népgazda- ságilag is fontos, nagy jelentőségű probléma megoldásában nem kellene-e mégis összefogniuk az illetékeseknek, mert ténylegesen csak elkeseredést válthat ki egy nagy dolgozó kollektíva életében, ha olyasmiért kapnak évente milliókat kitevő súlyos büntetést, mely tevékenység elkövetésében nem hibásak, és melynek következményeinek — mármint az élővíz szennyezés megelőzésének — érdekében minden rendelkezésükre álló lehetőséget elkövettek. Fodor György Pécsi Bőrgyár műszaki főosztály vezető
