Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

im. február 28. DUNÄNTOL! NAPLÓ 3 JEGYZET Irodák, irodaházak... Az az igazság, hogy min­dent kinőttünk. A gyárakat, a szociális létesítményeket — s az irodákat is. A vállalatok már-már fantasztikus építési éhsége egyrészt épületeink elöregedésére, másrészt arra a tényre utal, hogy meg­nőttek az igényeink is. Építkezünk — s nem egy­szer bánni áron. A most ké­szülő éves, illetve középtávú : tervek szinte mindegyike tar-, i talmar. építési előirányzato­kat, a hiányok pótlását, a feladatok megoldás árnak sor­rendjét illetően azonban' mintha egy láthatatlan kéz mindent összekavart volna. A sorrend, mely a „hagyo­mányos” gondolkodás jegyé­ben valahogy így nézett ki: munkahely, szociális létesít­mények, irodák — most a vállalatok egy jelentős részé­nél a visszájára fordult. Irodaház irodaház után épül, s ha minden' az ere­deti elképzelések szerint tör­ténik, öt éven belül talán nem is lesz vállalat — régi irodaházzal Félreértés ne es­sék: kell az iroda, kel­lenek a kulturált vállalati központok, de amikor oly­annyira kevés a beruházá­sokra fordítható pénz, s oly kicsi a rendelkezésre álló kivitelezési kapacitás, mér- téktartóbbnak. türelmesebb­nek kellene lennünk e vonat­kozásban. Egyik vállalatnál Így ér­velnek: van pénzünk, a má­siknál: nekünk külföldi kap­csolataink vannak, a harma­diknál: ez az irodaház már akkor is kicsi volt, amikor e gyár helyén még csak kóceráj volt... Az érvek mindegyike nyomós, van azonban egy közös vonásuk: csak a helyi, sőt nem egy­szer csak az irodaház építé­sében közvetlen érdekelt szűk csoport érdekeit tartják szem előtt. Van, áhöl való-' háti halaszthatatlan az ‘ iro­daház rekonstrukciója, bőví­tése — hisz végsősoron ma már az íróasztal (vagy leg­alább is az íróasztalok egy része is) „termelőeszköz”, de az igénylők között olyanok is szép számmal akadnak, akik egyszerűen csak nem akarnak lemaradni... Mert a vállalatok közötti versengés, rivalizálás már e térén is jelentkezik. Folyik a kötélhúzás: kinek jut kőműves, s bizony egy­általán nem biztos, hogy végülis oda vonulnak majd fel az építők, ahol a leg­nagyobb szükség van rájuk. Itt irodaház épül, ott pedig befolyik a műhely-tetőn a viz, s összedülő félben a fürdő... A különböző me­gyei szervek — mindenek­előtt a Megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya —, nagy erőfeszítéseket tesz az építési elképzelések és lehe­tőségek koordinálása, illet­ve valamiféle fontossági sor­rend meghatározása érdeké­ben, de a siker végsösoron mégiscsak a vállalatokon mú­lik. Azon, hogy képesek-e reálisan értékelni helyzetü­ket, távlati szükségleteiket, illetve azon, hogy túl tud­nak-e lépni saját érdek­szférájuk határain? Egy export-ügyletekkel is rendelkező középüzem veze­tője mondja: ide szégyellem beengedni a külföldi part­nereket, s ha szégyenre nincs is oka, dicsekednie sem lehet, ez kétségtelen. Már hónapok óta mindenki az új irodaházról beszél, többen már azt is tudják, hol áll majd az óriás-filo- dendron, csak éppen arról nem beszél senki: mi lesz a „nagy üzletből”, mi marad a „vállalati tekintélyből”, ha a kedves vendég megunja a feketét, sőt a konyakot is, s kedve szottyan a munka­helyen is körülnézni? ' — Trabant és Polski Fiat gép­kocsikhoz autószőnyegek, út tí­pusú Skoda, Zasztava és Fiat, régi típusú Moszkvics. Wartburg és Skoda személygépkocsikhoz köpenyek, minden típushoz töm­lők érkeztek a Pécsi ÁFÉSZ Gumiáru Szaküzletébe. Hal tér 8, szám. (x) Gyorsított szanálás Sellyén Befejeződtek a zárszámadá­sok. Az elmúlt másfél hónap­ban 102 baranyai termelő- szövetkezet tartotta meg zár- számadási közgyűlését. Ki- lencvanhét nyereséggel, 5 tsz veszteséggel zárta az 1970-es évet. A veszteséges tsz-ek száma végeredményben egy- gyel kevesebb a vártnál, mert a kishaj mási termelőszövet­kezetben végül is nem ke­letkezett mérleghiány. Az öt deficites tsz a sellyei Ormán­ság, a kovácshidai Egyetér­tés, a komlói Jószerencse, az abaligeti Petőfi és a nagy- hajmásd Békés Jövő Tsz. Belvízkár okozta a veszteséget Kétéves bankhitelt kap a tsz Komplex vízrendezés E tsz-ek veszteségeinek ren­dezésére egy megyei és négy termelőszövetkezeti szanálási bizottság alakult. Komlón, Abaligeten, Kovácshidán és Nagyhajmáson még dolgoz­nak a szanálási bizottságok. A megyei szanálási bizottság azonban —, melynek elnöke dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese — már befejezte Sellyén a mun­káját, az eljárás ugyanis gyorsított volt. A gyorsított eljárást a PM —MÉM 28 000/1970. számú közös utasítása szabályozza, s azokra a termelőszövetkeze­tekre lehet alkalmazni, ame­lyekben az árvíz- és belvíz­károk mértéke meghaladja a veszteség összegét. A hétezer holdas sellyei Ormánság Tsz területének mintegy ötven százalékát veszélyezteti a belvíz. A Dráva menti térség kiemelt gazdaságai közé tar­tozik, ezekben az állami do­tációval végzik már évek óta a terület komplex vízrende­zését. A többi gazdasághoz képest Sellye van legjobban lemaradva. A vízrendezés évi 3 milliós költséggel csak az elmúlt évben indult be, A múlt évi beMz súlyos károkat, hozamkieséseket okozott. Az Állami Biztosító által megállapított belvízkár összege 1 millió 845 ezer fo­rint volt, s ez el is döntötte a tsz eredményét, a mérleg veszteséget mutatott s a tsz kérte a szanálási eljárás megindítását. Az első alkalom Baranyá­ban, hogy tsz-t gyorsított el­járással szanáltak. Ez az el­járás lényegében a legeny­hébb fokozat. Ez indokolt is Sellye esetében, ahol tényle­ges veszteség összege 1 mil­lió 266 ezer forint, alacso­nyabb a belvízkár összegé­nél. Tehát döntően az elemi kár tette a tsz-t fizetéskép­telenné. A bizottság igen gyors munkát végzett. A sza­nálási kérelem bejelentése után szinte napok alatt el­készítette jelentését, amelyet a termelőszövetkezet közgyű­lése elfogadott, és a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga is jóváhagyott. A sellyei tsz veszteségét a következőképp rendezte a bi­zottság: mentesítette a tsz-t az 1971. évi amortizációs kö- j telezettségének befizetése alól. Ugyanakkor, hogy el­használt gép>eit mégis pótolni tudja, a szövetkezet két éves hitelt kap e célra a Nemzeti Banktól. Mivel a szövetkezet alapjai egyébként jók, a mun­kadíjazás törvényes rendjét betartották — tehát évköz­ben csak az alaprészesedést fizették ki tagjaiknak — a termelőszövetkezet folytatni tudja gazdálkodását. Hitelké­pességüket a veszteség ren­dezése folytán visszanyerték, s ha erre az évre jövedelme­ző tervet készítenek, a bank megnyitja részükre az üzem­viteli, termelési hitelt. Más eljárásokkal ellentét­ben a gyorsított eljárás nem jelent totális külső beavatko­zást a tsz gazdálkodásába, nem jelent megkötöttséget a tagság részesedésének kifize­tésében sem. Tehát ha Sellye nyereséggel zárja az 1971-es gazdasági évet. épp úgy ki­fizetheti tagjainak a 100 szá­zalékos bért, mint a többi szövetkezet. Újra hitelképes Végül a gyorsított eljárás nem jár szükségszerűen együtt a vezetőség megvál­toztatásával. A szanalási bi­zottság hivatalból e kérdéssel nem foglalkozik, pusztán ja­vaslatot tesz a felmérés sarán napfényre került vezetési, szervezési hiányosságok ki­javítására. A sellyei termelő- szövetkezet tagsága ettől füg­getlenül hibásnak tartotta a vezetőséget s a február 17-i közgyűlés megszavazta a ve­zetőség újraválasztását. Tény. hogy néni kizárólag az elemi kár és a múlt év kedvezőt­len időjárása juttatta ilyen helyzetbe az évek óta jó közepesen gazdálkodó sellyei Gazdasági, műszaki továbbképző Harkányban Pénteken fejeződött be az ÉVM Baranya megyei Építő­ipari Vállalat és a TIT által rendezett gazdasági, műszaki továbbképző tanfolyam Har­kányban. A továbbképzőt egy hetes bentlakásos for­mában főépítésvezetők, épí­tésvezetők, vezető techniku­sok, munkahelyi főkönyvelők, főgépészek részére tartották a vállalat üdülőjében. Előkészítését majd egy fél éves munka előzte meg. En­nek során a vállalat műszaki és gazdasági szakemberei az ÉVM felügyelete alá tartozó vállalatok miskolci tovább­képzőjének anyagát dolgozták át vállalati szintre. A tanfolyam foglalkozott a műszaki, gazdasági, tervezési, munkaügyi, bér- és szak- szervezeti problémákkal. Az egyes témákat az ÉVM fő­osztály — illetve osztályve­zetői az ÉGSZI tudományos munkatársai, továbbá a Me­gyei Pártbizottság osztály- vezetője vezette be. Az elő­adáshoz a vállalat műszaki, gazdasági, munkaügyi és szakszervezeti szakemberei, mint korreferensek csatla­koztak. A hallgatók közel 120 olda­las jegyzetet kaptak kézhez, mely nagyvonalakban ma­gában foglalja az egész tan­folyam tematikáját. A to­vábbképző fáradhatatlan elő­készítője és létrehozója dr. Szemere Mátyás tervosztály vezető volt. A vállalat és a TIT közötti jó kapcsolatot bizonyítja, hogy a továbbkép­ző felügyeletére a TIT mun­katársát kérte fel a vállalat. Az Építőipari Vállalat to­vábbképzője követendő pél­da lehet más vállalatoknak. tsz-t. Sem a vezetőség sem pedig a tagság nem tett meg mindent azért, hogy a káro­kat mérsékeljék, s a kiesése­ket pótolják. Az állam a veszteség ren­dezésével megadta a lehető­séget az új kibontakozásra., Dotációt nem kapott a tsz, de erre nem is szorul rá, hisz komoly alapokkal rendelkezik s jobb, hatékonyabb munka- szervezéssel, s meglehetősen elavult bérezési módszerük megreformálásával rövid idő alatt kigazdálkodhatják a veszteséget. A hitelképesség tehát helyreállt, mo6t már valóban a szövetkezeten a sor. A feladatok pontos meg­határozásával kell hozzáfog- niok a bajok orvoslásához, s csak rajtuk áll, milyen össze­tételű vezetőségnek szavaz­nak mindehhez bizalmat. — Rné — Szakszervezeti küldöttértekezlet a Szénbányáknál Száznyolcvan küldött- és harminc meghívott részvé­telével került sor tegnap délelőtt a pécsszabolcsi Puskin Művelődési Ház nagytermében a Mecseki Szénbányák szakszervezeti küldöttértekezletére. Az ér­tekezlet Czukor János nyug­díjas, Vasas-bánya volt SZB-titkára elnökletével kezdte meg munkáját. Az elnökségben helyet fog­lalt Vajda József, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezete Központi Vezetősé­gének és Elnökségének tag­ja, Czégény József, a Me­gyei Pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályvezetője, Szili József, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának titkára, valamint a vállalat párt-, KISZ- és szakszerve­zeti vezetői és a termelő munka számos kiválósága. A közel 17 ezer embert foglalkoztató vállalat Szak­szervezeti Tanácsának és Szakszervezeti Bizottságá­nak jelentését az elmúlt két év munkájáról írásban kapta kézhez minden kül­dött. Markwart Károly SZB- titkár szóbeli kiegészítőjé­ben azokra a kérdésekre válaszolt, melyek a közben­ső küldöttértekezleteken, il­letve alapszervi taggyűlése­ken vetődtek fel. A szám- vizsgáló bizottság jelentését Komáromi József terjesz­tette a küldöttértekezlet elé, majd megkezdődött a vita, mely a koradélutáni órá­kig tartott. Ezt követőén került sor a választásra. Megválasztották az 51 tagú Szakszervezeti Bizottságot, majd az SZMT küldöttérte­kezletének 27 és a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerve­zete XX. kongresszusának 30 küldöttjét. A vállalati Szakszervezeti Bizottság tit­kára ismét Markwart Ká­roly lett. Munkásvonat Mindenkinek van valami előneve, hobbyja, jellegzetes szokása. Kalmár István pél­dául arról nevezetes, hogy állva is tud aludni, sőt ha jön a kalauz, álmában adja át a bérletet is. Egyébként a munkásvonaton nincsenek események. Minden menet­rend szerint történik; az in­dulás, az érkezés, a szunyó- kálás, az olvasás, a reggeli. Talán még az álmodozás is... MÁGNESGTŰRÜK Mintha egy nagy mágnes lenne a város: vonzereje 45— 50 kilométer távolságból is | húzza az embereket. Észak­ról Dombóvár, délről Siklós, keletről a Hidas—Magyar- boly-vonal, nyugatról pedig Szigetvár az a határ, ahol még intenzív ez a vonzerő. Vannak évtizedek óta ingázó emberek, s minden évben jönnek fiatalok, akik aztán vagy igazi bejárók lesznek, vagy nem. Legtöbbjük egy­másfél évig csinálja; aztán eljön a döntés napja. Van, aki hazamegy, van, aki a vá­ros mellett dönt — a mun­kásszállók lakói, az albérlők szinte mind-mind bejárók voltak valamikor. Vannak emberek, akik már-már hivatásos bejárók­nak nevezhetők, olyanok, akik munkáséletük egészét utazással töltötték. Az 1930- as számú, Dombóvár—Pécs viszonylatú munkásvonaton ilyen volt a sásdi Szabó László, aki nemcsak utazott évtizedeken át, nap mint nap, de tulajdonképpen a vona­ton is volt otthon. Barátai, tanitványai voltak: az évek folyamán gimnazisták tucat­ját tanította spanyolra, sőt voltak emberek, akik számá­ra ő volt a „család” Ö volt az, akivel mindent meg le­az építőipari gépesítő vallalat beiskoláz 3 HŐNAPOS TANFOLYAMRA torony-, lánctalpas és autódaru-kezelői munkakörbe dolgozókat. Jelentkezhet minden katonaviselt, a munkakör betöltésére egészségileg alkalmas férfi dolgozó, aki 40. életévét még nem töltötte be és legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Jelentkezés rövid életrajz megküld-:-' BUDAPEST, XX. SOROKSÁR, ével az alábbi címen: Marx Károly u. 255. hetett beszélni, s akinek min­denkihez volt néhány jó sza­va. Egy godisai ember még a helyére is emlékszik: min­dig a menetiránnyal szemben ült, de sohasem az ablak­nál . ■. HAJNALTÓL ÉJSZAKÁIG A íőmenetirányító számá­ra minden vonat egyforma. A fogalom: munkásvonat, ezen a szinten már csak egy meglehetősen régies hangu­latú sző. Helyi vonat ~ ilyen van, ez szerepel a nyilván­tartásokban. Az igazgatóság területén 345 ilyen vonat van, plusz 24 „kilépő’’, tehát olyan, mely elhagyja az igazgatóság valamelyik „határállomását”. Műnk ás vonatnak ezek közül mintegy száz nevezhető, bár nagyrészükre inkább á diák­vonat jelző illene. Az „áramlási-térképet” nézzük: honnan járnak be a legtöbben? A bejárók nagy találkozóhelye Szentlőrinc. Itt találkoznak egymással a dombóvár—pécsi, a bares— szigetvár—pécsi, illetve a Sellye felől érkező vonatok utasai. Hajnalonként Szent­lőrinc egy valóban nagy pá­lyaudvar hangulatát áraszt­ja: egyik vonat a másikat éri, s százak topognak a pe­ronokon. Egy másik nagy góc: Pécsvárad. E két köz­ség túlságosan is nagy ahhoz, hogy minden lakójának mun­kát tudjon adni, s ahhoz túl­ságosan is közel van Pécs­hez, hogy vonzó legyen a munkásszállás. A munkásvo­natok többsége öt óra tájban indul. Ami ennél későbbi, az már elsősorban diák-vonat. Aki hétkor kezdi a mun­kát, az szinte minden vonal­ról az utolsó percben érke­zik, aki nyolckor — például a kereskedők, a szolgáltató üzemek dolgozói —, azok ké­nyelmesen. Fél nyolc tájban telített a pécsi pályaudvar, ekkor érkezik a bátaszéki, a dombóvári, a mohácsi és a barcsi vonat is. Az állva-is- alvók, jóval korábban érkez­nek — s nem futnak az állo­másról. Nekik hatkor kezdő­dik a munkaidejük, s a Dom­bóvár felől érkezők már 4,47- kor, a mohácsiak pedig már 5 óra 02-kor Pécsett vannak. EZ NEM FÜRDÖVONAT... Zötyög a vonat, zötyög a laposüvegben a pálinka, s zötyög az alvók feje is. Még egy félóra. Helesfán felszáll az ulti-klub negyedik tagja, s ezzel teljes is a fülke. Min­denki mindenkit ismer, s mindenki azt csinálja, amit szokott. Aki véletlenül téved erre a vonatra, talán csodálkozik, hogy annyira megnézik, de egyébként mindenkit hamar befogadnak: nincsenek nagy csomagok, könnyű helyet csinálni egy-két embernek. A leoltott lámpák, a köszönést helyettesítő kérdések — na, hogy van a kislány, mi újság a kocsival? —, különös han­gulatot adnak e vonatnak. Vagy csak az idegen érzi így? Kummer Miklós 32 éve jegyvizsgál. Minden létező vonaton utazott már. Milyen a munkásvonat? — Elneveti magát: hát nem fürdő vonat, az biztos ... Váltótársával, Jancsik Jánossal, újabban rendszeresen a pécs—dombó­vári és a beremend—pécsi vonalon járnak, szinte min­denkit névről ismernek a munkásvonatokon. Incidens? — Ugyan ... Bliccelő? — Itt, ahol mindenkinek bérle­te van? Zötyög a vonat, s zötyög- nek a fejek. Egy bácsika fel­ső zsebéből, kikandikál a bér­let széle: őt már évek óta?- egyetlen kalauz se költi fek or Egy másik ember először a “• pálinkát nyújtja. Aprócska kölnis üveg, jól záró csavar­ral. Tíz ilyen se ártana meg egy férfinek, neki mégis elég — oda-vissza. Ki milyen utas? Az asszo­nyok feledékenyek, a falusi fiatalok szelesek, sok a le- s felugráló köztük. Rongálás? — Néha, sajnos, megesik. De hogy ki csinálja ... ? Ez Mecsekalja, a nők már szedelőzködnek. A „profik” szeme meg se rezdül: nyolc perc alatt még álmodhat is valamit az ember, ha meg az ulti-klub tagja, hát valamics­két visszanyerhet... EGYRE KEVESEBBEN A statisztika nem jósol nagy jövőt a munkásvona­toknak. Különösen az elmúlt három évben csökkent jelen­tősen a kihasználtság foka, bár még így is közel nyolc­ezer ember ül minden reggel vonatra. A MÁV Igazgatóság személyforgalmi csoportja a termelőszövetkezetek megerő­södésében, az autóbusz-jára­tok növekedésében, illetve a személygépkocsik szaporodá­sában látja ennek okát. A ta­nácsok — különösen Siklós, Dombóvár és Szigetvár kör­zetében —, a helyi ipar fel­gyorsult fejlődésében. Fehér Kálmán a szigetvári vonattal érkezik — immár több mint tizenöt év óta min­den reggel. Két vagon közt beszélgetünk, egy rágvújtás erejéig. — Mi a bejárók kí­vánsága? — Az, hogy végre reggel hatra is be lehessen érni Pécsre, illetve, hogy ké­nyelmi szempontból a lehe­tő legkevesebb különbség le­gyen munkás von at és vonat között. Más? — Más nincs ... Bömbölnek a hangszórók. Ez egy ígéretes nap: szép idő van, s egyetlen vonat se ké­sett. Békés Sándor — Vállalatok és magánkisipa­rosok, figyelem! Gumigyártáshoz — javításhoz kötő- és fűtőanya­gokat vásárolhat a Pécsi APESZ Gumiáru Szaküzletében, Hal tér S. szám. «X» A jelentkezésnél lakatos, villanyszerelő, gépkocsivezető, építő­ipari könnyűgénkezelő beosztású dolgozók előnyben részesülnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents