Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-04 / 29. szám
6 DUN ANTÜLF N APLÓ 1071 február 4 Ismeretlen ismerősök Az itt következőkben felsorolunk számos nőt és férfiút, akiket nap, mint nap emlegetünk, s fogalmunk sincs róla, hogy kicsodáit. Hányszor mondjuk valakire, hogy úgy él, mint Marci Hevesen, de nem is sejtjük, hogy ki lehet ez a Marci és hogyan élt, sőt élt-e valóban. Nem kevésbé titokzatos személy a sokat emlegetett nők közül Deákné, akinek sokat emlegetett vásznáról Pálóczi Horváth Ádám és Erdélyi János egészen más anekdotát idéz. Pálóczi szerint „Deákné vászna a padrul leesett és mindjárt szösszé vált”. Nem hízelgő tehát, ha valakiről kijelentik, hogy nem jobb a Deákné vásznánál. Erdélyi pedig úgy véli, hogy ; az a bizonyos deákné, ; ázaz mai kifejezéssel tani tóné, a férjét nevezte ! vásznának, s meg is sulykolta néha korhelysége miatt; ez a valószínűbb: egy deákul tudó ember feleségéről lehetett szó eredetileg. Nem tudjuk viszont megmagyarázni, hogy a jó rímen kívül mi indokolja azt, hogy pont Domokos nevével kapcsoljuk össze azt a nehéz helyzetben hangoztatott szólásmondást, hogy most légy okos, Domokos. Rím- szempont keverhette bele az ismeretlen idős atyafit az „azt mondta az öreg Kiss: együnk is, meg igyunk is!” hangzású verses életbölcsességbe. A Boszorkányos előnév egy csúnya káromkodás szelídített formája, amelyhez jól csendül hozzá a Varga János nevezet. Bo- dónéról is csak annyit tudunk, hogy másról beszél, amikor a bor árát kérik. Csicsónéról pedig annyi jegyeztetett fel dal formájában, hogy három lányt szült, g mind a három egy szoknyában jár. Visszatérve a férfi nemre, megemlékezhetünk Csákyról, akinek köztudomásúan nincs rendben a szalmája. A mondást régebben a trencséni kiskirály, Csák Máté halála utáh gazdátlanul maradt birtokok szétszaggatására vonatkoztatták, az újabb magyarázatok pedig a XVII. századi országbíró, Csáky László szabadon szertehordott szérűjét, könnyelmű vendégeskedéseit emlegetik a Csáky szalmája, illetve Ez nem a Csáky szalmája szállóige eredeteként. A hübele- balázs módjára „hű bele!” része jól festi a könnyelmű nekilendülést, belevá- gást valamilyen dologba, a Balázs pedig a keletkezés korában olyanféle tréfásan, — rosszallóan emlegetett utónév lehetett, mint ma sf Pali. Békés István magyarázata szerint a néma filmburleszk alá szöveget mondó kikiáltók a csetlő-botló figurát nevezték Palinak, s így született a Pali névnek balek, palira vehető egyén értelmezése Pesten. Egyébként a Pali a legifjabb az ismeretlen ismerősök között, mivel ő az, akit csak nemrég vett szájra a közbeszéd. A világhódító Szulejmán szultán turbéki síremléke A - Dunántúli Napló 1970. november 20-án hírt adott Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter és kísérete Baranya megyei látogatásáról. A vendégek és vendéglátóik Szigetvárról gépkocsival Turbékra mentek. A török külügyminiszter itt ezt kérdezte Palkó Sándor elvtárstól, a Baranya megyei Tanács vb elnökétől: — Van-e akadálya annak, j hogy ide türbét építsünk? — Minden kérésüket szí- I vesen teljesítjük — hangzott j a válasz. — Küldünk tervező mérnököket és építészeket, akik segítenek a kivitelezésben. Sőt, ha felépül a türbe, ígérjük, hogy gondnoki lakást is építtetünk, — mondta a mi- | niszter. — A kért helyet rendelkezésükre bocsátjuk. A legnagyobb készséggel teszünk eleget az Önök kéréseinek. A részletekről a két ország külügyminisztériuma tárgyaljon — hangzott megyei tanácsunk vezetőjének Válasza. Az idézett sorokból kitűnik, hogy megyénkben Turbók az érdeklődés középpontjába került. TURBÉK ma kis település Szigetvártól 3,4 km távolságra, a Zse- lic dombvidékének lábánál. A pusztán ma csalt a katolikus templom áll, téglakerítés övezi udvarát, amelyben több fa között mintegy 20 évvel ezelőtt még egy nagyobb hársfa is díszlett. A templomkertben K-re kút van, valamint egy lakóház. A pusztát jelentő néhány ház és gazdasági épület a templomtól D-re látható (ma bizony gyászos állapotban!). Ä kövesút a templomtól É- ra halad a fák nagyobb csoportja, Illetve az ÉK-re húzódó szőlők felé. A fák között az úttól K-re az egykori Perczel-kastély, Ny-ra a Vermes-kúria rejtőzik. Ennyi a mai, a látható Turbék. A település nevének több magyarázata ismeretes. Az igazság az, hogy a név a türbeh török szóból alakult és kőemléket, síremléket, mauzóleumot jelent. A SZULTÁN HALÁLA 1566-ban, Szigetvár ostroma idején a Pécsre vezető főút valahol a mai turbéki út nyomvonalán haladt. A mai Turbék. pontosabban a templom helyén egy szép hársfa árnyékában állt Szulejmán szultán sátora. Ev- lia Cselebi török világutazó könyve szerint a török császár Szigetvár ostromához kezdvén „Szigetvár alatt egy ágyúlövésnyi távolban, a tó partján állíttatta föl sátorát.’’ A szultán „ezen a helyen feldúlt lelkiállapotú lett, s a köszvénybaj egészen megzavarta állapotát, úgyhogy sem nem evett, sem nem ivott.” Amikor 1566. szeptember 6- án elhalálozott sátorában, — ahogy Evlia Cselebi elmondja — „az eszes és értelmes Szokoli, a szultán alvezére, néhány bizalmas emberével együtt Szulejmán khán hasát felmetszette, s áloéval, ámbrával, pézsmával és sáfránnyal bebalzsamozták.” Németh Béla, megyénk kiváló történésze azt írja, hogy a szultán „belső részeit kivették, s eltemették, hihetőleg magában Szulejmán sátorában, mert a katonai fegyelem fenntartása végett, az ostrom befejeztéig eltitkolták a szultán halálát. Szigetvár elestével a holttestet Konstantinápolyba vitték, s az elásott belső részek helyén emléket emeltek, s azt várszerüen megerősítették.” Neves történészünk, Ta- káts Sándor soraiból még azt is megtudjuk, hogy a szultán bebalzsamozott testét ..egy hitvány bolgár szekéren” szállították Konstantinápolyba, SÍREMLÉK A SZULTÁNNAK Szulejmán utóda fia, _ II. Szelim lett, akit Szokoli Mohamed, az alvezér gyorsan Szigetvárra hívott, hogy atyja halála után, átvegye az uralkodást. Szulejmán nem érte meg Szigetvár elfoglalását, a győzelmi mámorban úszó török hadnak pedig nem tűnt fel, hogy a szultán nem ünnepel velük. Az utód hamarosan megérkezett Szigetvárra. Mi lehetett egyik legfőbb gondja? Alig hihető, hogy a fiú és utód ne gondolt volna azonnal arra, hogy méltó emléket állíttasson atyja belső részeinek temető-helye fölé. Egészen bizonyos, hogy több török előkelőség is csatlakozott az új szultán ilyen szándékához. Hogy is gondolhatná valaki, hogy a világhódító szultánnak ne állítanának méltó síremléket, amikor kis budai basáknak építenek olyan fürdőt, amelyet ma is megcsodálhatunk, amikor olyan épületek bizonyítják a török áldozatkészségét, mint Gázi Kaszim pasa dzsámija (a jelenlegi pécsi belvárosi templom), Ja- kováli Hasszán dzsámija (a mai Kórház-téren), Idris baba 1591-ben épült türbéje (a Gyermekkórház kertjében), vagy az „irgalmasság tengerébe merült Ali pasának jóságos műve”, a (Dorfmeister István híres barokk freskójával díszített) szigetvári belvárosi templom!? Meg is épült hamarosan a síremlék Szulejmán belső részeinek temetőhelye fölé. még Ázsiából is zarándokol- j tak a törökök. Egy leírás ! szerint „a síremléket kis erődítmény vette körül, amelynek mintegy 3/4 részét széles árok kerítette... Az ároknak körülbelül */< részénél, (Ny felől számítva) a D-i oldalon állott ama híd, amelyen a belsőségbe lehetett jutni. A vízben álló erődítmény két sarkán bástyák meredeztek, mi arra mutat, hogy magát az erődítményt csak a XVII. század első fe- I lében építették. A hídon át a vár belsejébe jutva, azzal szemben állt egy több szobából álló lakás, amelyből három Ny-ra nézett és ehhez az E-i oldalon a sarokra még kettő épült. A lakástól K-re, vagyis a hídtól jobbra állott a török mecset. Ez szintén két részre oszlott: a külső mecsetből K. felé az ajtó a belső mecsethez vezetett, mely nem volt négyszegletes, hanem a mórstíl- nak megfelelőleg vágott sarkokkal épült, a sarkfalakon és oldalfalakon összesen öt ablak díszítette a termet. A terem közepén állott ama márványoszlop, mely alatt Szulejmán belső részei nyugodtak. A mecsettől E-ra közvetlen az erősség szélén négy osztályból álló katonai laktanya volt az őrség részére, míg a Ny-i oldalon levő öt osztályú lakóház a török barátoké volt.” A KÖLTŐ ZRÍNYI ÉS KATONAI TURBÉKON Régebbi történeti könyveinket forgatva, igen gyakran azt olvassuk, hogy műA kiváló Ízlésű Musztafa, budai basa helytartósága idején készül el fehér márványból a pompás mauzóleum. Hogy Musztafa basa volt az építtetője (II. Szelim császár megbízásából), arra abból következtethetünk, hogy a budai helytartóságot Szulej- mánnak köszönhette, hogy a síremléképítéssel is törekedett megnyerni magának az új császár kegyeit, de követi jelentésekből azt is tudjuk, hogy Musztafa többször jár Szigetvárott. 1577. május 21- én éppen azt jelentik Bécs- be, hogy Musztafa basa Szigetvárott van, s Szulejmán sírkápolnáját vizsgálja. Ezek szerint 1577-ben biztosan már állott Szulejmán síremléke. A SIR ES KÖRNYÉKÉ A sír a törökök, az igazhívő muzulmánok búcsú járó helyévé lett. Kis erődítménynyel veszik körül, majd a török barátoknak is lakóházuk épül ott. Török mecset is készül melléje, egész kis telep alakul lassan a sír körül. A telep lakói javarészt ráják. keresztények. A Magyarországra érkező török csapatok és a vidék törökjei is állandóan látogatják ezt a helyet, de többször megjelennek itt a portyázó magyar c«apatok is. A XVI. századi hivatalos jelentések szerint a törökök a mieinket többször keményen megverték Szulejmán sírjánál. A háusfa, amely alatt a szultán sátra állt, még 1664- ben, tehát 100 évvel a Szu lejmán halála után is élt, és a török nagy kegyelettel viseltetett iránta. A nagy császár márvány síremlékéhez kincseink elveszésének, régebbi kultúránk maradványai pusztulásának — ha nem a tatár, akkor bizonyosan — a török volt az oka. Szerencsére akadnak mégis poros akták, kopott történeti könyvek, amelyek segítenek bennünket az igazság kiderítésében. Osztrák és magyar szerzők súlyos tévedése — ha nem szándékos hamisítása — derül ki a világhódító Szulejmán szultán turbéki síremlékének pusztulásával kapcsolatban is. Nem kisebb dolgot akartak elhitetni a világgal, mint azt, hogy Szulejmán síremlékét Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér rombolta le, amikor 1664 tavaszán az eszéki hídig előre tört hadaival. Evlia Cselebi, a török világutazó 1664-ben, Zrínyinek és hadának elvonulása után járt Turbókban, így hitelesnek fogadhatjuk el leírását a türbe környékéről, illetve az erődítményről. „Palánkszerű erődítmény ez”, — írja — „amelynek E-ra nyíló kapuja van, árka fölött pedig felvonóhídja. Az 1664. évben az ellenség ide is eljött, az erődítményt, felégette, s noha Szulejmán szultán. fényes türbéjének belsejét felásták, de azért a türbét magát le nem döntötték, s a szőnyeget és a gyertyatartókat is a helyükön hagyták, s csupán a magas kupolán levő fényes zászlót vették le, s a Kanizsa mellett levő Újvárba vitték. Hála Isten! Újvár is elfoglaltatott, s a zászló a vár középső kapuja. fölött megtaláltatván, újra elhelyeztetett a fényes Türbére, mint annak előtte!” Ha csakugyan igaz, hogy a katonák felásták a síremlék belsejét, az csak azért történhetett, hogy fölvegyék azt az arany- vagy ezüst-edényt, amelyben Szulejmán szívét és belső részeit eltemetve tudták. Az erődítmény helyreállításáról is szól azonban a világutazó. „1664-ben IV. Mohamed jóvoltából e Turbeh erődítménye is újra igen díszes lett, és az előbbinél sokkal terjedelmesebb. Kerülete 1500 lépés és palánkfalai, árkai is sokkal jobbak. Az előbbi Türbeh, dzsámi, mecset, medressze (iskola), fogadó, fürdő s egyéb épületek (ezek mind ott voltak Turbókon!) mind II. Szelim khántól való volt, ebben az esztendőben (1664-ben) pedig minden EV- Mohamed szultán alkotása lett. Jelenleg van parancsnoka, 100 katonája, elegendő hadiszertára. Törvénybírája a szigetvári kádinak (bíró) alárendeltje. Ez erődítmény megszemlélésénél meglátogattuk Szulejmán khán Türbé- jét, és egy éneket énekeltünk a szultánért” — írja Evlia Cselebi. Soraiból tehát kiderül, hogy Szolimán síremlékét, türbé- jét nem érte baj Zrínyi Miklós 1664. évi támadásakor. Más forrásmunkák azt írják, hogyha Zrínyi nem csillapítja haragvó vitézeit, azok bizony szétverik a fejedelmi síremléket. A régi írások szerint azonban Zrínyi így szólt katonáihoz: „Nem a halottak ellen jövünk hadakozni, hanem az élők ellen.” — Turbék ennél a támadásnál teljesen védtelen volt: mivel őrei és a török barátok is a várba menekültek. KI A MŰEMLÉKROMBOLÖ? 1686-ban az országból kiűzik a törököt, de Szigetvár török őrsége még tartja magát. A császári hadak körülveszik a várat, és megkísérlik a védők kiéheztetését. A vidék keresztényei Turbékra kezdenek települni. A vidéket a zágrábi püspök véli a maga püspökségéhez tartozónak. ideküldi egyik papját, aki innen ad értesítést a vallási állapotokról. 1689-ben a ferences-barátok a Budai Kamarától kérik a turbéki török moseát, amelyet keresztény templommá is szentelnek. Turbék további sorsát a bécsi császári titkos levéltár aktáiban kísérhetjük nyomon. 1693 tavaszán a Haditanács azt a hírt vette Szigetvárról, hogy lelketlen kezek teljesen szétromboltak Szulejmán szultán pompás síremlékét, s köveit is széthordták. A Haditanács erre kérdést intézett a szigetvári megszálló tábornokhoz, hogyan történt a turbéki drága síremlék elpusztítása. A császári parancsnok azt jelenetette a Haditanácsnak, hogy a teljesen márványból épült sírkápolnát Gallo Tesch nevezetű császári élelmezési tiszt az ő távollétében azért rontotta le. hogy ólomtetejét, tornyának ónját és nagy aranyozott gombját (amely akkora volt, hogy két mérő gabona fért volna bele) Bécsbe küldje eladás céljából. Örök szégyen — írja a parancsnok —, hogy e pompás épületet. amelynek csupán márványkövei is ezreket értek, ily barbár módon elpusztította. TANULSÁGOK Láthatjuk, hogy a nagy Szulejmán szultán pompás mauzóleuma ugyanarra a sorsra jutott, amire sok más műemlékünk. Méltán sajnálhatjuk, hogy a fejedelmi épületet, pompás régiséget, a gyönyörűnek leírt turbéKi mauzóleumot erre a sorsra juttatta egy lelkiismeretlen osztrák császári élelmezési tiszt nyereségvágya. Tanulhatunk is azonban ebből a történetből! Azt tanulhatjuk belőle, hogy szeressük, gondozzuk múltunk értékes kincseit, ne engedjük elpusztulni, elveszni műemlékeinket, népünk értékek! Ki a megmondhatója, hogy Bécsben, Konstantinápolyban vagy itthon lappang-e több adat a magyar múlt értékeiről? Lesz-e mihamarabb elég szakemberünk, anyagi erőnk a feltáró munkák elvégzésére? Magas vendégünk, a török külügyminiszter az elpusztult műemlék pótlását ígérte meg. Bármilyen gyönyörű emléket építenének is, soha nem pótolhatja az az eredetit! Megyénk vezetői készségesen nyújtanak segítséget a török szándékokhoz. Ez a két törekvés azonban csak az új érték megteremtésére, de nem megőrzésére lesz elegendő. Ahhoz több kell: Baranya népének műemlékvédelmező szeretete és ereje! Még mindig nem vesztek ki végleg nálunk sem a Gallo Tesch-ek, a műemlékrombolók. Sok oktató és nevelő munkára van még szükség, hogy mindenki igazi gazdája legyen műemlékeinknek, hogy hiánytalanul és teljes épségben adhassuk át azokat az utókornak. Dr. Vargha Károly
