Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
t97I. február 26. DUNÁN TÜLI NAPLÓ Miért tűnnek el Pécsről a fából készült zöldségesboltok? N' | éhány évvel ezelőtt mindenki örült, amikor a termelő- szövetkezetek színes fabódéikkal megjelentek a pécsi piacokon. Mindig volt bennük friss áru és a választékra sem volt panasz. Leghálásabbak az uránvárosiak voltak, mert ha egy utcát vagy tömböt átadtak, már ott állt a kis zöldség-gyümölcs áruda. S most mégis úgy néz ki a dolog, ahogy ez a városrész is- elnyeri végső arculatát, úgy tűnnek el a fából készült zöldséges árudák. Mindez fokozatosan történik, hol innen, hol onnan tűnik el egy-egy üzlet. Ha van ideje sorban állni. A városrész legforgalmasabb pontján — a postai buszmegállók környékén — néhány éve még egész sereg zöldséges bódé állt. Ahogy a Mecsek Áruház felépült, a tsz-ek szedhették sátorfájukat, s az árudák helyén ma gépkocsiparkoló van. A hiányzó árudák szerepét ma szinte kizárólag a mammut házban megnyílt MÉK zöldséges boltja tölti be, tegyük hozzá elég jól, hisz szép nagy, reprezentatív üzlet, mindent kaphat az ember, ha van ideje munkából jövet sorbanáll- ni. A Tüzér utcában a szociális otthonnal szemben a vízvári tsz zöldséges boltja tűnt el egyik napról a másikra, s ma Csokonyavison- tán, mint víkendház várja a fürdővendégeket. A Dombay János utca lakói egyik reggel arra ébredtek, hogy a fűszerbolt előtt álló zöldséges boltnak nyoma veszett, éjszaka egyszerűen elvontatták. Ez a bolt a drávasztárai tsz árudája volt, s a gyanútlan vevők, akiknek sokáig hiányzott, nem tudhatták, hogy ez a tsz egyszerre tíz árudáját szüntette meg. A városrendezés pecsételte meg a sorsát jó néhány piaci árudának is. Mikor a lepketetős uránvárosi piac felépült, a régi felvonulási épületeket lebontották, ezekben működött a városrész két legnagyobb és legforgalmasabb tsz-árudája. a baksai és az izsáki zöldségesben a friss gyümölcstől az élő baromfiig mindent lehetett kapni, még füstölt árut is. A felvonulási épüljetek épp a leendő hatos út Jnyomvonalán álltak, a tsz-4ket felszólították, hogy építsenek új, esztétikusabb boltokat. A 150 kilométerre lévő izsáki tsz ezt nem vállalta, inkább kivonult Pécsről, a Kispiacról és a Kertvárosból is, Baksa sem épített újat. Pillanatnyilag tehát harminc tsz-áruda működik Pécsett — számuk valamikor meghaladta az ötvenet — s félő, hogy rövidesen már ennyi sem lesz. A hanyatlás fő okai Mi az oka annak, hogy a tsz-ek 1965-ben nagy lendülettel megkezdődött piaci térhódítása megtorpant, s ma a hanyatlás jeleit mutatja? Nemcsak a városrendezés —, bár ez is lehet egy szempont — hisz az új piacon is zaklatják őket, a Mecsektej bódéját és mellette egy maszek árudát ez év májusáig le kell bontani, mert a vízművek felvonul, hogy az új hatos úttal kapcsolatos csatornázást megkezdje. Érthető, ha a tsz-ek ilyen körülmények között idegenkednek a nagyobb beruházástól, hogy a modern városrészbe valóban nem illő bódék helyett komoly boltokat létesítsenek. Ki kellene végre jelölnie a városnak a zöldséges árudák végleges helyét, nevezzék azt vásár- csarnoknak, vagy bárminek, csak végleges legyen. A jelenlegi uránvárosi piacról — azt mondják, ez nem jó piac, mert nincs átmenő forgalma, s csak reggel, este, meg szombaton lehet jól eladni —, csak mellesleg jegyezzük meg, hogy az izsáki tsz-nek éveken át vem voltak itt értékesítési problémái, mert jó árut holott. Az új uránvárosi piac helyét a tanács az Endresz György utca és a Faludi Ferenc utca kereszteződésében tervezte, ezt azonban 1973 előtt semmiképp nem kezdik el építeni. Ügy hírlik, nincs is nagy érdeklődés iránta, mint ahogy a vásárcsarnok iránt sincs különösebb a tsz-ek részéről, mert a tsz-ek piaci jelenlétének, vagy nem létének igazi oka nem a városrendezésben keresendő, hanem abban, hogy a tsz-ek nem tudják ellátni boltjaikat széles áruskálával. A jövő útja Az utóbbi években olyan erőteljes szakosodás indult meg a szövetkezetben, Ijiogy 1 van olyan tsz, amely ma már j csak két-három féle növényt termel. A baksai termelőszövetkezet például, amely annak idején elsőként jelent meg árudáival a városban, most felszámolja őket, mert ma már csak három féle növényt termel; búzát, kukoricát és lucernát, a két utóbbi nem emberi táplálék, a búzát pedig nem bódékban és piacokon árusítják. Korábban tojóhibridet tartottak, most tenyésztojást állítanak elő, ami szintén nem piaci cikk. Drávasztára is azért igyekszik szabadulni boltjaitól, mert nem tudta saját áruval ellátni őket, s a végén már az Alföldről kellett beszerezni az árut, ami. igen költséges és sok erőt, energiát von el az igazi tsz-feladattól. A kővágószőlősi Vörös Szikla tsz is beszerzési problémák miatt számolta fel pécsi árudáit. Felmerül a kérdés: a tsz-ek miért nem működtek együtt a Baranya megyei MÉK-kel — a borotai tsz uránvárosi boltját ugyanis a kecskeméti MÉK látja el folyamatosan áruval, s a bolt igen jó forgalmat bonyolít. Egyedül a reménypusztai tsz kap a Baranya megyei MÉK-től árut a boltjaiba. Pedig a jövő útja csakis ez lehet. A MÉK-nek kell betöltenie azt az űrt, ami a pécsi zöldségpiacon a tsz-ek kivonulása után keletkezik. Szükség van a tsz-ek piaci jelenlétére, különösen Baranyában, ahol olyan alacsony a zöldségkínálat, hogy már kisebb nem is lehetne. Egyenként azonban — ha vannak is elvétve jó példák, mint például a mohácsszigeti Du- navölgye Tsz. amely öt boltot tart fenn jövedelmezően Pécsett. de ugyanennyit Budapesten és a Balaton környékén is üzemeltet — a ts£-ek gyengék ahhoz, hogy tartósan megvethessék lábukat a piacon. Az új MÉK-be tömörülve azonban közös erővel meg tudnak felelni annak a fontos társadalmi elvárásnak, amit egy nagy ipari város jó ellátása jelent. — Rné — A gyors és pontos áruszállításért Verseny a pécsi vasútállomáson A pécsi vasútállomás szó- , | cialista brigádjai ebben az I évben a Kiváló vasúti cső- | i mópont és a Szocialista szol- j gálati hely címért versenyeznek. Ez a verseny főként a fuvaroztatóknak és az utazó- közönségnek hoz eredményt, hiszen gyorsabbá, pontosab- , bá válik az áruszállítás, kul- ■ turáltabban utazhatunk. Ezeknek a céloknak az érdekében átszervezik a szó- , cialista brigádokat a pécsi állomáson — állapították meg az állomás kereskedelmi dolgozóinak a minap tartott tanácskozásán. Ezentúl az egy szolgálatban, egy helyen és ! egy időben tevékenykedő dolgozók egy brigádot alkotnak. Ilymódon eredménye-- sebb, jobban szervezett munkát végezhetnek. Az állomás kereskedelem- : mel és fuvarozással foglalkozó dolgozói azt szeretnék, ha a fuvaroztatók mindig biztonsággal számíthatnának rájuk, mindig meg lennének elégedve pontos és minőségi munkájukkal. Monstre per helyett kiegyezés Három baranyai termelőszövetkezetnek kétmillió forint kártérítést fizet a Szegedi Rosttermeltető Vállalat Az újmecsekaljai játszótéren az elmúlt héten új játékokat helyeztek el. Három mászóglóbust, két tornyot, egy gúlát és egy sáloralakú mászót. Üj fordulatot vett az utóbbi évek legnagyobb szabású gazdasági pere: a Szegedi Rosttermeltető Vállalat megegyezett a kártérítést követelő termelőszövetkezetekkel. Röviden az előzmények: az ország harminc termelőszövetkezete kártérítési pert indított a Rosttermeltető Vállalat ellen, mely szerződéses termelői viszonyban állt az érintett szövetkezetekkel, s nem a megfelelő minőségű vetőmagot biztosította. Az országos botránnyal fenyegető ügynek nemzetközi vonatkozásai is vannak: a vetőmagot Jugoszláviából importálta a vállalat. A termelőszövetkezetek által benyújtott kereset tehát monstre pernek ígérkezett — külföldi érdekeltekkel. A kiegyezés kellemes hír, s egyben meglepetés. Az ügyben tegnap telex-interjút kértünk Fehér Lajostól, a Szegedi Rosttermeltető Vállalat vezérigazgatójától, aki a' kérdésre — igaz-e a hír? —, a következő választ adta: — A harminc termelőszövetkezet közül huszonkilenccel megegyezés született: velük tehát nem lesz per. A megegyezés alapja vállalatunk azon törekvése, hogy továbbra is jó kapcsolatot tartson fenn partnereivel. A jugoszláv import-vetőmag valóban hibás volt. korán bekövetkezett az érés; így a kenderszár alacsonyabb és rosszabb minőségű lett a kívánatosnál. Baranya megyéből három termelőszövetkezetet ért emiatt károsodás. A három szövetkezet összesen 2 millió 30 ezer forint kártérítést kap vállalatunktól. A legnagyobb összeggel az egyházasharaszti Jóbarát érintett — ők 900 ezer forintot kaptak. A vejti Rákóczi 590 ezer, a dunaszek- csöi Dunagyöngye pedig 540 ezer forintot kapott kártérí- j tésképpen. A megegyezés ha- I fására a termelői hangulat I lényegesen javult, a három érintett baranyai termelőszövetkezetből kettő máris újabb termelői szerződéseket kötött. A vállalat ezzel legfőbb célkitűzését el is érte, igaz, a kapcsolatok normalizálásának nagy ára volt: 10 millió forintnyi meg nem térülő kárt vállaltunk magunkra ... A megegyezéssel kapcsolatban felkerestük Horváth Lászlót, az egyházasharaszti Jóbarát elnökét is. — A vetőmag mediterrán éghajlathoz „szokott”, ennek megfelelően két hónappal korábban következett be az érés. Az alacsony növés és a minőségromlás miatt minket 1,2 millió forint kár ért. Keresetünket be is nyújtottuk a Megyei Bírósághoz, végül is azonban elálltunk a pertől: az ügy másfél-, kél évig is elhúzódhatott volna. A külföldi szállítók megidé- zése újabb bonyodalmakat ígért. A Rosttermeltető által felajánlott kártérítés elfogadható volt számunkra, hisz a tárgyalás alapját úgysem az 1970-es esztendő, hanem az elmúlt öt év termelési adatai képezték volna. Ilyen alapon már csak egymillió forint körüli összeget tett ki a kár — a megegyezés tehát kézenfekvő volt. A kérdésre: miért nem szerződtek ismét a vállalattal, Horváth László a következőket válaszolta: — Haragról szó sincs: szövetkezetünkben felfuttattuk az állattenyésztést, erre helyezünk most minden súlyt — erről van szó, s nem másról. A dunaszekcsői termelő- szövetkezet főkönyvelője szintén úgy nyilatkozott, hogy a kedélyek lecsillapodtak, a megegyezés, illetve a kártérítés összege megfelel a szövetkezet érdekeinek. Az idei esztendőre száz hold kenderre szerződtek. A vejti szövetkezet hetven holdra kötött szerződést — a bizalom tehát itt is helyreállt. Eddig az információk, melyek végül is önmagukért beszélnek. Kommentárként egyetlen mondatot: e vita elsimítása, illetve az ügy szereplőinek egymáshoz való viszonya mintapéldája lehet a termelőszövetkezetek és állami nagyvállalatok rugalmas, egyenrangú, jövőt építő jó kapcsolatának. Békés Sándor A zt kérdezte tőlem egy Bea nevű három esztendős kisasszony, hogy akarnék-e egy darabka rágógumit, mondom erre, feltétlenül, s hozta is parányi tenyerében a három szem savanyúcukrot. Cserébe kölcsön adom a golyóstollamat, amivel nyugodtan firkálhat az asztal politúros lapjára, tekintettel arra, hogy a magas, csinos mama úgy sem iát a konyhából be a szoba. Aztán elgondolkozva hallgatom a fiatal aknászt, Bányai István, aki 1970. június 25-én kis híján majdnem életét vesztette Pécs- bányán. Jó évekkel ezelőtt birkózott, bányász ifjúsági bajnokságot is nyert, de a sportnak — amely edzetté, szívóssá gyúrta szervezetét — részben köszönheti életben- maradását, de mindenekelőtt Balogh professzornak. — Hogyan éltél az Al- ! földön? — Hosszú évek múltán I már megszépülnek a gyer- I mekévek, pedig nem volt | valami fene jó dolgom. Nagyszüleiül neveltek, és ami enyhítette nehéz éveimet, i az a nagy, ragaszkodó sze- j retet volt, amivel viseltet- I tek irántam. Földjük nem volt. napszámba jártak, de negyvenöt után kaptunk 12 holdat, Balotaszőlősön. De tudod mit ért az a tizenkét hold az alföldi homokon? I Semmit jóformán, talán any- ! nyit sem, mint itt két hold. ' Egy kis rozsot, csenevész ! kukoricát meg dinnyét ter- i meltünk. A nagyapám tanított meg kaszálni, mintha érezte volna, hogy egyszer át kell. hogy adja nekem a szerszámot. Még kölyök voltam, amikor érelmeszesedést A csodálatos emberek kapott, egyedül vágtam a rozsot, ők ketten meg a markot szedték utánam. Aztán nagyapám meghalt, ketten maradtunk, télen az erdőgazdaságnál dolgoztam. Sivár élete volt a fiataloknak ott, igaz, akkoriban DISZ szervezet alakult nálunk is, a tanyavilágban, de a jó öreg isten sem tudta összehozni a társaságot. Hiszen nyolc, tíz, tizenkét kilométeres távolságban voltak a tanyák egymástól, estére elfáradtunk a munkában, majdnem elaludtam a levesestányér mellett. A III. emeleten van a lakás, a Tolbuhin út 11. alatt. Elég kicsi, egy szoba, aztán konyha és a szintén kicsire méretezett fürdőszoba, olyan rövid kis káddal, mintha kettévágták volna. Van egy üzemi szolgálati telefon is, amit hely híján az előszobaszekrénybe helyeztek el. Szeretnének valami minőségi cserét lebonyolítani, mert hármuknak azért mégis csak szűk. Amikor Bányai Pista karácsony előtt néhány nappal hazatért a kórházból. I meglátogatták lakásán a főnökök, munkatársak, beosz- j tottak, pontosan tizenhatan, i de nyolcán lent várakoztak ! az utcán, hogy aztán fel- I váltsák a többieket, külön- j ben nem fértek volna el a I szobában. — Alföldi létedre hogyan kerültél bányába? Azt mondják. a síkvidékiek még a hegyet sem szeretik. — Kisiskolás voltam, amikor Nagymányokra mentünk tanulmányi kirándulásra és nyolcunkat levittek a bányába. Nekem nagyon tetszett. Aztán ötven- hétben itt Pécsett vájártanulónak szerződtem, három év után pedig elkezdtem a technikumot. Be is fejeztem és azóta, most már hetedik éve aknász vagyok. — Mi tetszik a bányán? — Képtelen vagyok megmondani. Nem tudom. Any- nyi biztos, hogy nem hagynám ott a bányát. Tudod, volt itt átszervezés is, vagy kétszáz embert elvittek tőlünk, még műszakiakat is, mi meg szinte tíz körömmel ke- perkedtünk, hogy csak bele ne essünk a szórásba. Most hogy balesetem volt, a nagyanyám nem tudott meglátogatni, nem bírja már a hosz- szú utazást, de rokonaim jöttek. próbáltak lelkemre beszélni, menjek haza, egészen más világ van már otthon, a tanyákról lassan beköltöztek az új községekbe, nem kell a magánytól félni, megzabolázták a homokot is, szóval, csak menjek haza, hagyjam a fenébe a föld alatti munkát. Nem szóltam nekik semmit. Úgy sem tudnám meggyőzni őket. Fekete Károly a vezetője annak a meddőelővájási brigádnak, amelyet Bányai István aknász patronál. A brigád előrehaladási teljesítménye havonta 175 méter volt, s akkoriban úgy határoztak, hogy ezt túlteljesítik. Hogy mennyivel, azt nem közölték, de úgy maguk között arról beszélgettek, hogy a 200 métert jó lenne elérni. Nagyon tisztes és egyben nehéz vállalás ez. Hogy sikerüljön. annak sok feltétele van. Többek között: üres csillék biztosítása, ami külön gond. Június 25-én éjjel Bányai Pista megtudta, hogy a rakodón van hat darab üres csille, éppen elég ahhoz, hogy a lerobbantott anyagot műszak végére elhordják. Le is ment a hat csilléért, de a mozdonyvezetőnek — miután más munkarendben dolgozik, — lejárt a műszakja. — Nekem van mozdony- vezetői vizsgám is. így aztán a mozdonnyal fölvittem a csilléket. Utána a mozdonyt visszavezettem. Már a légajtó előtt fékeztem, egészen lassan haladtam, majd leugrottam. hogy az ajtót kitárom. De a mozdony nagyon lassan jön az enyhe lejtőn, visszalépek. behajoltam, hogy fékezek. Nem is gondoltam volna arra, ami ezután következett. A sapkám megakadt valamibe, de mire megigazítottam, a mozdony már az ajtónyíláshoz ért és engem behúzott. A mozdony páncélja és az ajtókeret közötti rész nem több 14 centiméternél. Képzelheted. hogy ezen a keskeny résen szinte átpréselt. Összetörte több helyütt a medencecsontomat, aztán belső zúzódásokat szenvedtem. Fölállni nem tudott, kiabálni nem tudott a fájdalomtól. egyébként is a ventillátor búgása elnyomott volna minden hangot. Deréktól lefele képtelen volt mozdulni. így aztán a karjaival kapaszkodva kúszott jó néhány métert a földön és a lámpával integetett a mintegy ötven méterre dolgozó társainak. — Körülbelül a harmadik vagy negyedik napon tisztult ki az agyam a kórház- ban. És utána még hónapokon át nyomtam a kórházi ágyat. Rossebes egy dolog ez. — Visszamész? — Az orvosok egyelőre megtiltották. Most kint dolgozom irodán, a műszakfejlesztésen. Képzeld el: én meg az irodai munka! Utókezelésre járok a klinikára, de annyira fájdalmas, hogy majd belegebedek. De hát el kell viselnem, mert mindenképpen le akarok menni a fejtésbe. — Remeg a kezed ... Visszateszi öngyújtóját az asztalra. — Legjobban az idegeim készültek ki. A fájdalmat ki lehet bírni, de az idegek.. Azt hiszem akkor jönnék rendbe, ha egyszer újra lemehetek. — Már egyszer megégetted magad, és mégis? — Ezt ti nem értitek meg. Sem te. sem más. Mit gondolsz, több mint tíz év óta egy gárdával dolgozom, ezalatt olyan erős kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy el sem tudod képzelni. Hogy mennyire hiánvzunk egymásnak, az most derült ki, míg feküdtem a kórházban. Állandóan bejártak hozzám. Heller Bandi bácsi is, a párttitkár, aztán Beke József, a biztonsági mérnök, Jani bácsi, a bányamester, a csapatból a Sipos meg a többiek. Nem is hiszitek, hogy a durvának, konoknak mondott bányászok, milyen csodálatos emberek .. . Rab Ferenc
