Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

L971. február 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Diákok az osztályozásról Főiskolások a falusi gyerekekért A közelmúltban foglalkoz­tunk az ellenőrzés, számon­kérés, osztályozás új elveivel a pedagógusok tapasztalatai alapján. Most két pécsi is­kola öt tanulójával (Nagy Lajos Gimnázium: Radnai Judit I B; Tóth Valéria II E; Moser László III C; Komarov Gimnázium: Dallos Vera. THE; Zombár Erzsébet ül C) beszélgettünk arról, mi a vé­leményük a diákoknak az új módszerekről, elvekről. Ter­mészetesen nem tekintjük még lezártnak a témát. 1. Az 'egyik kulcskérdés az információs jegyek, a „kis- ; jegyek” és a témazáró je- \ gyek viszonya egymáshoz, s az ezek alapján kapott fél­évi, évvégi osztályzat. Döntő jelentősége a nagyobb anyag­részek után írt témazárónak van, amelyet általában fel­adatlapokon végeznek a ta­nulók. D. V.: — Amikor a feladat­lapok megjöttek, bizony sen­kié sem lett se négyes, se ötös. T. V.: — Nálunk nagyobb meglepetést nem okozott a feladatlap, ritkán már ko­rábban is dolgoztunk ilye­nekkel. S nyáron, a KISZ- vezetőképzőn is mintha lett volna szó arról, hogy új lesz az osztályozás. R. J.: — Történelemből volt olyan feladatlapunk, amely több mint húsz kérdést tar­talmazott. Még ha csak alá is kellett húzni a válaszokat, kifutottunk az időből. T. V.: — Amit viszont a lexikonban is megtalálok, azt minek fölvenni a kérdések közé? M. L.: — A témazáró rá­szoktat, hogy nagyon kon­centráljon az ember. S ak­kor van is idő... A téma­záróban valóban a tényleges tudásról kell számot adni. T. V.: — Aki szövegelni nem tud, annak jobb a té­mazáró. M. L.: — És meg kell ta­nulni disztingválni. Lénye­ges-e vagy lényegtelen, leír­jam vagy ne írjam le? D. V.: — A stencilezett fel­adatlapon kaptunk olyan kér­dést is, ami nem volt benne a könyvben. Aki viszont jól megtanulta az anyagot, érti az összefüggéseket, az erre is tud válaszolni. T. V.: — Az, hogy pontoz­zák a kérdéseket, jó is meg nem is. Sokszor csak egy ponton múlik, hogy nem né­gyest kap az ember, pedig úgy érzi, tudja négyesre. M. L.: — Lehet, hogy köz­ben tudnak lógni egyesek, de a témazárón nincs mese. D. V.: — Szerintem otthon még inkább tanulni kell, mert az órán nem lehet ki­kapcsolni. Rögtön lecsapnak a tanárok arra, aki lóg. Z. E.: — Nálunk mindenki maga írja fel egy kartonra, hogy hány pluszt és mínuszt kapott az órán, s a végén a tanár aláírja. A kettő ará­nyát azután a témazáró jegy­be beleszámítják. M. L.: — Történelemből nálunk nem tudjuk meg, hogy mit kaptunk, s ha a tanár nem annak veszi, ami­re mi gondoltunk, akkor az közömbösséghez vezet. Nem érdekel, hogy mit ír be ma­gának .., T.V.: — Nálunk sem mondják meg a kisjegyet, mert tanárunk szerint az ne­ki mást jelent, mint nekünk. M. L.: — Magyarból sze­rintem a tanárnőnk csinálja a legjobban. Minden óra vé­gén megmondja, hogy ki ho­gyan dolgozott, és kisjegyet ad. D. V.: — Ha témazáró két jeggyel eltér az információs jegyektől, akkor kollokválni lehet. Ha valaki egyesre írta. akkor kötelező is a beszá­molás. Előfordul, hogy félév előtt annyinak összegyűlt, hogy a tanár nem vállalta a kollokváltatást. Az sem jó. hogy a témazáró után két héttel szokott lenni a kollok- válás, s addig senki nem ta­nulja az új anyagot, minden­ki a kollokválásra készül. 2. „Szakállas”, de cseppet sem lényegtelen probléma az iskolákban a feleltetési drukk, az izgalom. Az új elvek, az információs jegyek egyik célja az volna, hogy csök­kentse a hagyományos felel- tetés okozta izgalmat, meg­szűnjék a jegxj-fétisizmus, ne tudják a gyerekek kiszámí­tani, hogy mikor felelnek, folyamatosabban tanuljanak, állandóan részt vegyenek az óra munkájában. Mi erről a diákok véleménye? Z.E.: — Szerintem most többet jelent egy ötös, mint régen. De sokkal többet is kell dolgozni érte ... D. V.: — Szerintem rosz- szabb ez a rendszer, mint a régi, mert ott lehetett pihen­ni is, itt meg folyamatos drukk van. T. V.: — Az osztály sokkal többet tanult, mint régebben, az eredmények mégis rosz- szabbak. Szerintem ugyan­úgy van izgalom, mint ré­gen, hiszen sok függ attól, elszúrom-e a témazárót vagy nem. R. J.: — Nálunk kisjegyre éppenúgy van feleltetés, mint régen. Ilyenkor két-három kérdés mindig a régi anyag­ra vonatkozik, izgalom ép­penúgy van. M. L.: — Nálunk is éppen­úgy van feleltetés, mint ré­gebben. Persze, lehet mon­dani, hogy a kisjegy nem ér­dekel, én a témazáróra tanu­lok. 3. Tanárnak és diáknak egyaránt érdeke az, hogy az érdemjegy, az osztályzat mi­nél pontosabban tükrözze a tudást, a teljesítményt. Meny­nyire szűri ki ez a módszer a szubjektivitást? Mit java­solnának a diákok? D. V.: — Reálisabbak a je­gyek. Korábban az ember kiszámítqtta, hogy mikor fe­lel, most nem tud számítani. M. L.: — Nem rossz a pon­tozás, mert úgy tudom az egyetemeken is hasonló mód­szert alkalmaznak. T. V.: — Aki egyetemre készül, annak jobb ... M. L.: — Egyelőre nincs központi irány ... T. V.: — Minden tanár ki­csit úgy csinálja, ahogy ő képzeli, tudja. És persze, egy kicsit bosszantó, hogy éppen rajtunk próbálják ki. AZ ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÄLLALAT beiskoláz 3 HÓNAPOS TANFOLYAMRA torony-, lánctalpas cs autódaru-kezelői munkakörbe dolgozókat. Jelentkezhet minden katonaviselt, a munkakör betöltésére egészségileg alkalmas férfi dolgozó, aki 40. életévét még nem töltötte be és legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A jelentkezésnél lakatos, villanyszerelő, gépkocsivezető, építő­ipari könnyügépkezelő beosztású dolgozók előnyben részesülnek. Jelentkezés rövid életrajz megküldésével az alábbi címen: BUDAPEST. XX. SOROKSÁR, Marx Károly u. 255. Z. E.: — Én azt javasol­nám, hogy nagyobb szakosí­tást csináljanak. Aki például matematika szakos osztályba jár, annak ne kelljen föld­rajzból témazárót írnia, úgy­sem lesz szüksége annyira a földrajzra. D. V.: — Mindenki kollok­válhasson ! M. L.: — Szerintem az ál- j talánps iskola VIII. osztá­lyában középiskolai tanárok­nak kellene tanítani a mate­matikát, hogy jobban felké­szülhessenek a végzősök a középiskolára. Marafkó László Hasznos társadalmi tevé­kenységbe kezdett a Tanár­képző Főiskola huszonöt hallgatója a héten. A Megyei Tanács művelődési osztálya a főiskolásokkal közösen kor­repetálást szervezett a tanu­lásban elmaradt falusi gye­rekeknek. A főiskolások vál­lalták, hogy segítenek a fa­lusi fizikai dolgozók gyere­keinek a továbbtanulásra való felkészülésben. A hallgatók hetenként egy délután kiutaznak hét bara­nyai faluba, s ott társadalmi munkában foglalkoznak a tanulókkal. Az ütiköltságet a Megyei Tanács fizeti. Mnnkerő prognózis Baranyának, magyar—délszláv kulturális kapcsolatok í Dunántúli Tudományos Intézet terveiből A Dunántúli Tudományos Intézet 1971-ben befejezi az 1969-ben megkezdett három­éves tudományos terv telje­sítését. bár a kutatási témák némelyike átnyúlik a követ­kező tervidőszakra is. A Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt évben megkezdte a kiemelt, hosszú távú témák kidolgozását az elkövetkező 15 évre. Az Aka­démia Társadalomtudományi Hosszú téli esték Magyarhertelenden Az ember mindig valami másra számít. Olyan kis fa­lut kerestem, ahol az intéz­ményi-tárgyi feltételek gyen­gék, de a falu közművelődése mégis figyelemre érdemes. Illetékes helyen azt mondták, menjek Magyarhertelendre. Ám itt az előremutató pél­dák helyett alapos gondokat találtam Á falu Valóban kis falu, 580 lélek, körzeti székhely. Népműve­lője, Vinkovics Jánosné ta­nítónő a két tagközség (Ba- rátur, Bodolyabér) művelő­dési feladatait is összefogva tényleg mindent elkövet ere­jéhez képest, talán azon túl is. Alig egy éves kisgyereke van, dolgozik. A másik pe­dagógus nem a faluban la­kik. A tsz vezetői nem hely­beliek. A falu vezetésének, művelődésének, életformájá­nak gondjai 3—4 ember kö­zöt oszlanak meg, ide szá­mítva néhány társadalmi ak­tívát még, akik minden gyű­lésen ott vannak. Négyesben tanakodunk a mind mélyebbre gyűrűző alapprobléma eredőiről: a népművelővel, Rauch János­né vb-titkárral és Báli Já­nossal a pártszervezet titká­rával. Mert igaz, volt itt az asszonyoknak díszítőművésze­ti szakkörük; mindhárom községben írják a falu króni­káját; honismereti gyűjtést végeznek. Néha ismeretter­jesztő előadásokat is tartanak a környék pedagógusai. Fel­váltva és gyér látogatottság­gal. Hogy mivel telnek az es­ték? Hát, elsősorban disznó­torral. A 140 család többsége kétszer vagy többször is vág. Persze néha nem is rossz egy ilyen „ízes” összejövetel. Módjával. Dehát elsők közt lenni se kutya a világrang­listán. (Szeszfogyasztásban a 8. helyen, nehéz ételekben még előbbre járunk.) Hi van a fiatalokkal? Bennük sincs igény arra, hogy legalább néha kimoz­duljanak, klubot alakítsanak, társadalmi igényű, szép és lelkesítő terveket szőjenek, jómaguk és a falu érdeké­ben? Hosszú csend, keserű fin­torok. Majd egy-egy sóhaj után a gondterhelt válaszok: — Megpróbáltunk már sok mindent. Ami objektív: a 23 KISZ-fiatal — három mű­szakban — másutt dolgozik. A faluban nincs úttörőszer­vezet, a felsőtagozatosok Sásdra járnak. Nincs meg a közösség előkészítő iskolája. Itt egy KISZ-taggyűlést is nehéz összehozni. — Nehezen kezelhető fiata­lok, A szülők a falu vezetőit hibáztatják (!?) és a peda­gógusokat. Próbáltuk megbe­szélni velük szépen: lássák be, nekik is volna feladatuk. Jobban kellene törődniük a gyerekkel, hiszen a szép ru­ha, a jó koszt.—, amit meg­adnak —. az nem minden . . . Sajnos a legnagyobb sértő­déssel, felháboi odással rea­gáltak. — Próbáltuk a klubot meg­alakítani a fiatalokkal. Amint egy kicsit magukra marad­nak. az anyagi-erkölcsi fele­lősség vállalására nincs „gaz­da”. . És nincs áld kézbe fogja őket. A KISZ-titkár se bír velük; bennem a „tanító nénit” látják .. . Pedig annyi jószándék van bennünk oly­kor; Keresni kell a megoldási Persze a fiatalokkal együtt. Nélkülük nem megy ... A probléma tagadhatatla­nul fennáll: nem egyezik a szó a tizenéves de már dol­gozó fiatalokkal, és ez a falu légkörében is csalhatatlanul érződik. (Mellette eltörpül az, hogy a huszonévesek is kez­denek maguknak élni, esetleg a presszóban ülnek össze né- hányan. De már ez is valami. Nekik még van igényük az otthonülésen kívül társaságra is. A harmincas-negyvenes korosztálynak már kevésbé. Egyedül a férfiak néznek át az italboltba olykor. De együtt, az asszonnyal, bizony másutt sem igen mozdulnak ki ma még faluhelyen. A nők mozgási köre alig terjed túl a szomszédokon, esténként. Pedig élni a ma emberének, gondolkodva és ráfigyelve a világra, ennél többet jelent.) Keresni a megoldásit — hogy változtassunk ezen a vi­lágon —, de hol, hogyan. A valós feltételek közt nem könnyű. De nem is kilátás­talan. ahogy tépelődő beszél­getésünk már-már arra is hajlott. A falu párttitkára szerint — nagy igazság! — soha nem szabad feladni. Persze idő kérdése, újra és újra kezdve. — Foglalkozott a mi fiatal­jainkkal a népfronttól kezd­ve a vb-ig mindenki. A párt­tagság? Kiadtuk pártfeladat­nak is ... Egyikük jól fel is képelte a lányát, és kész. Hát nem ez a feladat. Ott voltam a KiSZ-taggyűléseken. Van­nak elképzelések, társadalmi munka vállalásaik is, van bennük jóakarat. De a meg­valósulás, a szervezés, az akarat?... Itt segítő kéz és szó kelle­ne. Itt is ... Meg másutt is. Szót értve az emberekkel, a szülőkkel, hogy próbálják fel­nőttszámba venni felnőtt ko­rú gyerekeiket, és megis­merve, megértve a mai ti­zenévesek problémáit is. És szót értve a fiatalokkal is, hogy lehet „kitombolni ma­gukat” a jóízlés, az erkölcsi követelmények és a kulturált magatartás határain belül. S közben esetleg egymás világ­nézete, olvasmányai iránt ér­deklődve és megértve, hogy az életünknek tartalma is le­het, ha akarjuk. (A három műszakban sok­felé dolgozó magyarhertelen- di fiatalokkal személyesen nem sikerült beszélnünk. Ám tekintettel a kérdés — nem­csak helyi, magyarhertelendi — sajátosságaira és fontossá­gára, problémáikra egyszer visszatérünk.) Wallinger Endre Főosztályán belül a Dunán­túli Tudományos Intézet há­rom főirányú témába kap­csolódik be: az első: a köz- igazgatás fejlesztésének komplex tudományos meg­alapozása, a második: társa­dalmunk rétegződésének és tudati állapotának alakulása a XX. században, a harma­dik: a tudományos-technikai forradalom, mint világtörté­nelmi folyamat és társadalmi­emberi összefüggései a szo­cializmusban. A fenti témákon belül van­nak olyanok, amelyek kife­jezetten Délkelet-Dunántúlt érintik. A földrajztudomá­nyok körén belül két ágazat­ban, a természeti földrajz és gazdasági földrajz területén dolgoznak az intézet kutatói. Népgazdasági szempontból nagyjelentőségű munkát vé­gez Lovász György főmunka­társ. aki a települések hid­rológiai hatásának vizsgála­tán kívül felméri Délkelet- Dunántúl kisvízeinek felszíni vízkészletét a víztározók megfelelő mezőgazdasági hasznosítása érdekében. Fo­dor István munkatárs ebben az évben befejezi barlang­klíma vizsgálatait. Kolta Já­nos osztálvezető az 1970. évi népszámlálás adatai alapján távlati munkaerő prognózist készít Baranya megyére néz­ve. A történeti osztály munka­társai újkori gazdaság- és társadalomtörténeti problé­mákkal és tárgyi néprajzzal foglalkoznak. Délkelet-Du- nántúl gyáriparának, a gyári munkásság életviszonyainak kapitalizmus kori fejlődését két kutató, Mérey Klára és Szita László végzi. Babies András továbbra is a hazai bányászat történetének kuta­tásával foglalkozik. Angyal Endre munkatárs befejezi A magyar—délszláv kulturális kapcsolatok c. munkáját. Ru- zsás Lajos osztályvezető té­mája, a magyarországi gaz­dasági élet fejlődése 1790— 1848 között egyben a készü­lő 10 kötetes magyar törté­neti munkának egyik fejeze­tét is jelenti. Érdekességként megemlít­hetjük, hogy az intézet a kutatási témák feldolgozásá­ba nemcsak állandó munka­társait vonja be, hanem kül­ső munkatársakat, ún. ösz­töndíjas pedagógusokat is Kaposvárról, Nagykanizsáról, Pécsről. Min dolgozik Várnai Ferenc Nyomdában az anyag, nemsokára hozzákezd Daloló Baranya című könyve szer­zői korrektúrájához Várnai Ferenc. A kötet a megye énekkari mozgalmának több, mint száz éves történetét foglalja össze; négy korszak­ra osztva, időrendben és esz­tétikai-zenetörténeti elem­zéssel. Törekvéseit, témáját illetően egyedülálló vállalko­zás zenei kiadványaink kö­zött Várnai Ferenc a megye ve- ! zető ének-zenei szakfelügye­lője és zenei szakreferense. Csaknem húsz éve aktív kó­rusvezető és I960 óta a me­gye kórusmozgalmának egyik lelkes ügyvivője. Vajon mi­kor és honnan kapott impul­zust e nagyobb átfogó mun­ka megírására? — Több megyei kiadvá­nyunk is utalt erre az adós­ságunkra. Baranya száz éves kóruséletét, hagyományait még senki sem kutatta fel tüzetesen. Ez adta az el­határozást a kutatómunkára, amelyet hét évvel ezelőtt kezdtem meg. — Mikor alakultak meg Baranyában az első kóru­sok? ! — A megye első világi kó­* »ess, * Pécsi Dalárda 1362­ben szerveződött újjá (ko­rábbi 1846-os megalakulása, néhány éves működése után), az önkényuralom viszonyla­gos enyhülésének hatására. Ezt követte 1863-ban a Mo­hácsi Dalárda, majd pár év­vel később a siklósi és a villányi férfikarok megalaku­lása. Ezek a dalárdák falusi dal- és olvasóegyletek kere­tében működtek. A kórus­éneklés ekkor még a férfiak privilégiuma. Alkalmi ve­gyeskarok csak jóval később, egynemű női karok, leány- i karok pedig csak 1945 után alakultak meg nálunk — és országosan is. — Hogyan tükröződnek a munkáshagyományok Bara­nya kóruskultúrájában? — A múlt század végén alakult meg az első szerve­zett munkáskórus, a Pécsi Munkásképző Dalegylet, amely megszakításokkal 1920 után is még sokáig műkö­dött. Hasonló munkás dal­egyletek alakulnak bányavi­dékeken is a századforduló táján: Pécsszabolcson, Pécs- bányatelepen. Szászváron, Komlón. Nagyobb részében a a baranyai dalkultúra ez idő tájt azonban elsősorban pol­gári (kisiparos) és paraszti közegben virágzott. — Mit tapasztalt a kórus­mozgalom közelebbi múltjá­nak és jelenének kutatása­kor? — A harmincas években számbeli növekedés mellett már érezhető, nyomokban itt-ott megcsillan a Bartók —Kodály-koncepció is. Va­júdik, születőben az új gon­dolat; megkezdődik a harc a régi daláregyleti szemlélet ellen. A kötet legterjedel­mesebb része a felszabadulás utáni negyedszázad áttekin­tése. 1945 után a kulturális forradalom tömegeket moz­gató lendülete a kórusmoz­galomban is jelentkezik. Tu­datos, minőségi fejlődés pe­dig 1964-től következik be, a kórusok országos minősítési versenyének hatására. — Mikor vehetjük kézbe a Daloló Baranyát? — A könyv — mintegy 250 oldalon és 90 képpel — várhatóan szeptemberben hagyja el a nyomdát. — További tervei? — Régi tervem a népdal- gyűjtés Baranyában. Felku­tatni a megye öreg nóla/áit, és megörökíteni kincseiket. E dalok közt lehet sok szé­kely és hazai, baranyai nép­dalváltozat is, amely mind eddig ismeretlen. Ezenkívül folytatom — előadásokban, sajtóban — zenei ismeretter­jesztő munkámat is. Népek- népdalok cfmmel sorozatot készítek elő a Pécsi Rádió­! ban a baráti népek nép- | zenéjéről. 1 W. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents