Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-16 / 39. szám
DUN A NTÜLI NAPLÓ 1971. február 18. „Megmondom, milyen vagy...” Először dicsértek szembe. Néhány perc leforgása alatt megtudtam, hogy intelligens vagyok, ráadásul okos is, sokat olvasok és határozott véleményem van mindenről ... — szóval éppen csak az hiányzott, hogy szép is vagyok, mint egy antik szobor. Ezek után szidnom kellene a vak sorsot, hogy ilyen képességekkel nem vittem többre, de megvallom, valami zavart ebben az egészben. Zavart, hogy a dicshimnuszokat zengő férfit még nem láttam az életben, s egy árva szót sem váltottunk egymással. Az sem tetszett túlságosan, hogy a vendéglőben csupa hozzám hasonló zseni ült aznap délután. A legjobban persze az a tizes zavart, amit azért a frappáns jellemrajzért fizettem. A férfi végigjárta az asztalokat, közölte. hogy hites foglalkozása grafológus, és egyetlen sor kézírásból felszínre hozza eddig még előttünk is rejtett tulajdonságainkat. A kíváncsiság sokunkat rávett a mókára. A cédulára egyébként ért írtam: nem hiszek a grafológiában. * A konyhában csöppnyi ablakon keresztül tör be a fény, előtte asztal, rajta írógép. A falon, jól látható helyen két bekeretezett okirat. Az egyik tanúsága szerint Nyers Józsefet a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatával tüntették ki. A másik írógéppel írt ..tanúsítvány”, mely arról tájékoztat, hogy Nyers József elvégezte az íráselemző és írásszakértői tanfolyamot, ott kitűnő képesítést szerzett e szerint, a tanúsítvány tulajdonosa „képesített íráselémző és írás- szakértő”. Pecsét természetesen sehol, a tanfolyam rendezőjének neve is kimaradt, az egyébként hivatalos stílusban fogalmazott „tanúsítványból”. Az okmány alján aláírás. — a nevet géppel nem írták ki — és a következő titulus: „Képesített íráselemző és írásszakértő”. Tehát a képesítés megszerzését egy másik „Képesített” igazolja. A „tanúsítvány” hiteléül, felül a bal sarokban egy tízforintos okmánybé- lyeg. A lapokban rendszeresen hirdetés jelenik meg: „Kézírásból megbízható jellemrajzot készítek. Nyers József, íráselemző és írásszakértő, Szászvár.” * Levelek. Kék, sárga és fehér borítékok, az ország minden részéből, — természetesen névvel és címmel. A megszólítás igen változatos, az elvtárstól a professzor úrig, sőt olyan is akad, amelyik „Kedves Jótevőm!” titulussal kezdődik. Négy oldalas levél. Csak részleteket olvashatok belőle, az íráselemző gondosan ügyel arra, hogy ne sértse meg a levéltitkot. A levél tulajdonképpen vallomás, egy lelki- állapot, pontos — és terjedelméből ítélve — részletes rögzítése. A barátjának ír ilyet az ember, talán még neki sem. Feladója másodéves orvostanhallgató- lány, budapesti. Tanácsot kér férj- hezmenésével kapcsolatban attól az embertől, akiről a nevén és a címén kívül az égvilágon semmit sem tud. Van, aki azt kérdi: állapítsa meg írásából, alkalmas- e a választani kívánt pályára. A vőlegény menyasszonya jellemét szeretné ily módon kipuhatolni. Néha a leendő anyós küld egy levelet lánya választottjának ke- zeírásávaL — Hétfő délután Pécsett, a Nagy Laj06 Gimnáziumban népes hallgatóság előtt került or a mezőgazdasági könyv- ' jnap második pécsi rendezvényére. Dr. Molnár Lajos, •utatő, a Kecskeméti Kerté- :cti Kutató Intézet tudomá- os munkatársa, az ösziba- ■-k modern koronaformájá- k kialakításáról tartott a ranyai kertészeknek előadást. Pécsi orvostanhallgató fiatalember szexuálpszicholó- giai tanulmányához kér kiegészítést az íráselemzőtől. Elküldi a vizsgált személyek kézírását, — tudományos megállapításait az íráselemző által adott véleményekkel egészíti ki. Már válasz is érkezett: a fiatalember az általa készített tesztek alapján 70—75 százalékos pontosságúnak ítéli a grafológus által írt jellemképet. Egy főmérnök is írt: a közeljövőben negyven alkalmazottjának kézírását fogja elküldeni, tessék megállapítani belőlük, ki milyen ember. Ez egyébként nem újdonság. A pacientúra egyre gyakrabban egészül ki nagy- vállalatok, üzemek személyzetiseivel. Végzett már íráselemzést az egyik legnagyobb győri gyárnak, az AKÖV-nek, a MÁV-nak. Nem. nem önéletrajzokat küldenek a kíváncsi természetű vezetők, legalábbis az esetek többségében nem. Természetes írás kell. így néha szolgálati feljegyzések, napi munka során írt dolgok, sőt brigádnapló (!) bejegyzések alapján kutatja a jellemeket ... Azt hiszem, az a személyzeti vezető is végezhetne legalább önelemzést, aki így akarja megismerni munkásait — és az ő képességeit sem ártana alaposan felülvizsgálni — talán nem is a grafológia módszereivel... Arról nem beszélve, hogy mennyire önérzet-sértő, az ember megismerés szocialista módszereihez méltatlan ez a „hátulról jövés”. Akadnak óvatos emberek is, akik kíváncsiak ugyan kézírásukból kihüvelyezett jellemükre, de arra kínosan ügyelnek, hogy rájuk ne legyen kíváncsi senki, — és „poste restante” kérik a választ. A jellemrajz-készíttetők nyolcvan százaléka értelmiségi. * Fiatalember, negyvenkét éves. A bányánál dolgozott, betegsége miatt nyugdíjazták. Nem mondja ki, de szavai mögött érezni: fiatalon tétlenségre kényszerítette a betegség, tenni akart valamit. Valamit, ami érdekli, leköti, rendszeres munkát ad neki, hogy hasznosnak tudhassa magát. — Segíteni akarok az embereken ... — Így segít? — Igen. Nem egy embert mentettem meg az öngyilkosságtól, és egy csomó olyan választ kaptam, amiből kiderül: segítettem, hogy megismerje magát, aki hozzám fordult. Néha betegségekre bukkanok. Az írásból ez is kiderül, a súlyos betegség. — Ezt is megírja? — Nem. Nem mindig. Az orvos sem közli a halálos beteggel... — Nem hiszek a grafológiában. A jellem megismerésének nagyon szerény eszköze lehet csak... — Én az asztrológiában nem hiszek. Abban valahogy nem. De az írásban minden benne van. — Inkább, van benne valami ... Elnézően mosolyog, a hí- [ tetlenek meggyőzése nem az ő dolga. A hívőkkel foglalkozik. — Van a grafológiának | irodalma Magyarországon? — Nincs. — A tanfolyamon miből tanult? — Hát, jegyzetek voltak meg utalások a külföldi irodalomra. — Külföldön van? — Igen. De az más, az a polgári grafológia. Mi ilyennel nem foglalkozunk. Azzal sem, hogy nyerni fog a lottón, meg ilyesmi. Nem vagyunk kávéházi grafológusok. Az szélhámosság. — Többen vannak? — Hárman vagy négyen, akik dolgozunk. Éppen mostanában volt szó róla, hogy meg kellene alakítani a magyar grafológusok szövetsé- ! gét vagy valami ilyesmit. 1 Más néven, mert ez így nem jól hangzik, kevesen vagyunk ... 1 — Hogy válaszol a pácienseknek? — írógéppel. Egy naptáron látom a kézírását. Darabos, kicsit gö- csörtös. Nem vagyok grafológus. Nem vonok le következtetéseket ... Beszélgetésünk figyelmez- tető-barátságosan zárul: — Az én házam küszöbét j mindenki átlépheti, aki jó- j szándékkal jön. Aki bántani ! akar. azt a világ végén is I megtalálom, — mondja — és | kikísér. Ilyenkor döbbenek meg: j milyen sok a magányos, társ, | barát nélküli ember, a magát kitárni nem merő. belülről égő ember. A levelek, jó része ezért íródik — hittel egy pontosan körülvona- lazhatatlan, a tudományokban csak rész-szerepet játszó, a karakter megismeréséhez adalékul szolgáló módszerben. Valóban, — sokszor már az is segítség, ha valakinek elmondhatunk valamit. De miért kell egy idegen, önmagából semmit sem adó embert választani? Azért, mert távol van, mert nem kell vele szembenézni, — csak analízis alapján dolgozik? A grafológiáról nem akarok vitatkozni. Kommentár nélkül idézem az Űj Magyar Lexikon meghatározását: „Grafológia: íráselemzés az egyén kézírása és jelleme, tulajdonságai, sorsa közötti összefüggéseket feltételező elmélet alapján. (Művelőjét grafológusnak nevezik.) Foglalkoztak vele már a rómaiak és a kínaiak is. Legismertebb művelői a 17. században az olasz C. Baldo, a 20. sz.-i legismertebb művelője L. Klages. Eredményei igen bizonytalanok: legkevésbé tudományos az az ágazata, amely az írás egyes elszigetelt elemeit (betűk nagysága, dőlése, közei, szögletessége, stb.) egy-egy testi vagy lelki tulajdonsághoz akarja kapcsolni. Azonban ez a kapcsolat sokkal bonyolultabb. Az egyén írására-' kétségtelenül rányomják bélyegüket bizonyos jellemvonások (pl. hanyagság vagy pontosság), de erősen befolyásolja az egyén pillanatnyi hangulata és közérzete is (pl. izgatottság, levertség) és hatással van számos véletlen tényező is, amelyek mindegyike számba sem vehető. Ezek a tényezők együttesen, egymással kölcsönhatásban alakítják ki az írást, így annak elemei és az egyik kialakító tényező, — a jellem — között semmilyen törvényes kapcsolat nincs. Olyan emberek azonban, akik sokat foglalkoznak mások kézírásával (pl. tanárok) ilyen irányú széleskörű tapasztalataik alapján képesek lehetnek bizonyos jellemvonások helyes megállapítására, az írás alapján. A grafológiával nem azonos az írás- szakértői vizsgálat, amely az írásból nem a jellemre, hanem csak személyazonosságra következtet.” D. Kónya József hőibe Mihály : Busólejek farostintarziából Kőibe Mihály, mohácsi festőművész háromféle varlációjú stilizált busófejet ábrázoló farostintarzia tervet készített. A tervek alapján 100—100 darab farostintarziát készített a mohácsi Farostlemezgyár. — Ugyancsak Kolbe Mihály tervezte az ez évi busójárás prospektusának fedőlapját is, amely a hagyományokkal ellentétben az idén nem busófigurát ábrázol, hanem a busójáték egyik tipikus figuráját, a „busótestőrt”, azaz jan- kelét. lumhó, Hmm, Tini és a többiek... A ház eredetileg vágóhídnak épült, aztán jó néhány éven át pálinkafőzdének, majd gabonatárolónak használták a szigetváriak, amíg végképp alkalmatlanná nem vált közhasznú célok betöltésére. Csak erre a napra várt a közelben lévő cigányputrik cserépfedél alá sóvárgó népe, mert az utolsónak elszállított gabona helyébe, azonmód szalmazsákok, dunnák, edények, bútorfélék kerültek, s nyomban hozzáfogtak az „építkezéshez” is. Persze sajátos, amolyan „kaparj kurta” módon, aszerint, hogy kinek-kinek mekkora hozzáértés, na meg kapzsiság | adatott e különös honfoglaláshoz. Elég az hozzá, hogy az addig egységes épületet hamarosan kísérteties bagolyvárrá változtatták a tető alatt megbúvó, maguk tervezte, maguk építette lakószobáikkal. És, ahogy lassacskán kialakult a „komfortjuk”, olyan mértékben vált egyre sivá- rabbá, majd ijesztővé a külső, a házon kívüli környezetük. Az ajtó, ablak nélkül tátongó udvari mellékhelyiségek, és az egyetlen ivóvíz kútjuk, melyet a telepen élő harminc gyerek teledobált mindenféle kacattal, szeméttel, még hagyján, mert ennél is meghökkentőbb látvány a telepre bevezető út ringy- rongyokkal, ételhulladékokkal, — és elnézést ha kimondjuk, — dögökkel teleszórt szegélye. És mindez a szigetvári vasútállomás közvetlen közelében van, néhány méterre csak a Dózsa György utca sűrűn épített lakóházaitól. A környékbeliektől hallottuk, hogy nem is olyan régen a helyszínelő tisztiorvost csaknem megverték a telepiek, amikor felszólította őket a szemét eltakarítására. — Állami vállalatok, mezőgazdasági üzemek! SORONKlVÜL, RAKTÁRRÓL ADUNK ,,JB”-típ. 12x24x3,8 m ACÉLVÁZAS ÉPÜLET SZERKEZETET „C”-típ. 12x24x4,5 m ACÉLVÁZAS EPULET SZERKEZETET gyártelepünkön TERMELŐI ÁRON .JB”-tip. „C'-típ. 81000,— Ft/db 103 000,— Ft db MEZŐGÉP VESZPRÉM Ügyintéző: Molnár István Telefon: 12-172. Kötekedőek, lármásak, szinte alig akad közöttük szót értő, jámborabb természetű ember, — mondották. Neveket nem említettek, legfeljebb csak így: a Tumbó, a Kunes, a Tini és a többiek. — Különösen Tumbó! — azt ha csak lehet, kerüljék el, — figyelmeztettek. — Robosztus, jóképű, izomtáncoltató legényember, a telepi menyecskék Don-Juan ja ő, de mi csak Donjaninak nevezzük a nyeglesége, a kötekedő természete miatt Nos nem kellett „elkerülni”, mert nem is találkoztunk vele, amikor a telep néhány ajtaja előtt letöröltük lábunkról az agyagos sarat. Először Orsós Jáno- séknál időztünk el kisideig, mert róla és családjáról csak jót hallottunk. Azt, hogy hat gyermekre kereső, szorgalmas, jámbor ember, aki képes egyhelyütt évekig is eldolgozni, ami ritkaságszámba megy a telepen. Szerencsénkre otthon volt, de éppen készülőben, mert valami SZTK-ügyét akarta intézni a városban, de így is megtudtuk tőle amire kiváncsiak voltunk. Többek között azt, hogy a Városi Tanács már régebben felkínált neki egy százötven négyszögöles ingyen telket, de ő húzódozott tőle. Nem is annyira az építkezés költségei miatt —, mert arra hitelt ígértek, — hanem valami másért. — Kaptam volna már szükséglakást, és fel is szólítottak, hogy három napon belül költözzek át. de én itt maradtam, Nem megy az olyan könnyen. Tulajdonképpen mennék én, mert magam is szégyellem már. ami itt van, de félek elmozdulni, mert mit tudom én hogyan néznek rám, magamfajtára a magyarok, ha egy napon egészen a közelükbe telepednénk. Mielőtt elköszöntünk volna tőle, azért „elárulta”, hogy gyűjti már a pénzt a kertes házra. Még három ajtón kopogtunk be hogy a látottakból ítélve elmondhassuk: merőben vigasztalóbb kép fogadott bennünket, mint a falakon kívül. Mindhárom családnál viszonylagos tisztaság, felsepert szobák, fehéren vetett ágyak és egyik-másikuknál még rádió, tv, sőt Lehel hűtőszekrény is helyet kapott a kissé vegyes, de gon- zott bútordarabok mellett. És a vendéglátóink? Készségesen, aprólékosan válaszolgat- tak kérdéseinkre, de különös mód azonnal színt váltottak, ha szóbakerült a gondozatlan udvar, a kút és többi kellemetlen téma. Szinte minden átmenet nélkül szidni, átkozni kezdtek mindenkit: előbb az áskálódó szomszédokat, rokont, aztán a molesztáló rendőrt, a tisztiorvost, akik minduntalan „beleokveletlén- kednek” a dolgaikba. Mert nem látják meg, vagy talán nem is akarják észrevenni, hogy azért történt egy és más méltányolni való is a telepükön. Lám a szobájuk tiszta, és az embereik munkára, a gyerekeik meg iskolába járnak. Van tisztességes ünneplő ruhájuk, és a fiataljaikat sem nézik már ki a klubokból, vagy ahogy ők mondták, — a táncból, a kozösködésekből. Hogy szemetes a környékük? Ez is azért van, — mondották, — mert a Dózsa György utca ott ér véget a „magyarok” lakta utolsó háznál. Hozzájuk, a telepre csak taposott út vezet, hová és hogyan hordják hát ki a szemetet esős, sáros időben... Persze maradt azért megválaszolatlan kérdésünk is, mert arra már kevésbé volt szavuk, ellenérvük, hogy ki hibáztatható a szennyezett kútj ükért, a szemetes udvarukért, de valami mégis megragadta a figyelmünket. A háborgó számonkérésük a „magyar házaknál” végetérő út miatt, amit ők ha kimondhatatlanul is, de valamiféle „demarkációt vonalnak” tekintenek, melyen tűi, az ő felükön már csak a „Tum- bók”, — „Tinik”, — és a többiek okkal, vagy ok nélkül kritizált, leszólt népe éli a maga rendezetlen életét. Ebbe természetesen beleszólnak a Városi Tanács illetékesei, s ennek van már eredménye is. A telep leg- fiatalabbjait úgynevezett elő- tanfolyamokon készítik fel, „edzik meg” az iskolára, és a tizenévesektől is számon- kérik legalább az alsótagozat elvégzését. Ez utóbbiak közül néhányan már önszántukból is jelentkeztek a továbbképző esti iskolára. Ami pedig a felnőtt korosztályt illeti, ha egyelőre gyér számban is, — de megma-r radnak, meggyökeresednek már a munkahelyükön," és ha jó példának csak Orsós Jánost említettük is az imént, vannak már követői, akik ott akarják hagyni a „bagolyvárat”. ha erre megértek már az anyagi feltétem leik. És több mint ígéretes a már készülő tanácsi vb határozat is. amely célul tűzte ki a vágóhídi cigánytelep fokozatos felszámolását. s egyúttal a lakóira, de a városra nézve Is áldatlan állapotok megszüntetését. Tehát ha jelképes értelemben is, de készülőben van már az „útjuk”, mely összeköti, összefűzi őket a Dózsa György utcával és majdan a „magyarokkal” is. Pálinkás Gj örgy — Középiskolás tanulmány verseny. Az országos közép iskolai tanulmányi versen; első városi fordulójára kerül sor tegnap délután 2 órakor a Széchenyi Gimnáziumban Négy pécsi középiskola 65 ta nuiója mérte össze matemati ka tudását. A győztesek kap nak jogot az április 15-ei má sodik fordulóra való részvé telre.
