Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1971 Január 12.

EGY NAP A DRÁVÁN

Hát te vagy az, vidra koma ...?!

A horog csupasz, a csati sehol, s persze a hal se. ,. Pedig s?ip hal lehetett, nagyon szép. Nem tudom megmagyarázni. honnan ez az érzés, de fogadni mernék: csuka volt, s minimum egy kiló.. Elkedvetlenedve bíbelődök az újabb csalival, társam meg nevet: csak csináljad, a vén bajszos már úgyis türelmetlen ...

Dühösnek kellene lennem, de a méreg nagyon is tettetett. Hát lehet haragudni vidra úrra? Évelődünk, ugratjuk egymást s közben a vizet, a vízre omló hófedte bokrokat lessük. Hol lehet a vén zsivány? A nyomok egy fűz alól futnak a katykó s~é- le felé; céltudatosan, nyugodtan. Minden ujj-nyom kivehető. Szinte látjuk, amint ravaszkás mosollyal, fölényes biztonsággal végigfut az om- lékony parton, s még arra is van ideje-bátorsága, hogy megálljon, s féloldalra hajtott fejjel meglessen bennünket, miközben a tűzzel ügyetlenkedünk odafent.

A horog a vízben, a vádra a leshelyén, a halak meg ... Dé hát ki tudja, hol vannak ilyenkor a halak? A vízen áttetsző jégszigetek úsznak, alig száz méterre tőlünk, a szürke zátonynál, már kezd beállni a folyó. Egyik percről a másikra történt minden, jött egy nagy faág, aztán egy jégtábla ... Most már ötven-hatvan négyzetméteres lehet az összefüggő jégfelület, s onnan nyugatról csak úsznak ezek ■ az alaktalan, óriás-amőbálc. Zajtalan koccanások, villámgyors forradás. Az előbb még két tábla úszott, most már csak egy ...

A szemközti parton felröppen egy récesereg; zavartalan, összevissza, mint a kígyót látó verebek. Hápogó madárfelhő, önmagát hizlaló rémület. De hát mi történhetett? Róka? Vagy ott is vidra úr...? Tanácstalanul nézünk, odaát minden vakítóan '"lisz’fe,' nyugodt, mozdulatlan. De csak egy pillanatig. Aztán, mint mikor felmordul az ég, felnyög a négy-öt méter magas löszfal, s mint a vízesés, omlani kezd ...

A víz felcsap, örvénylik, hörög, a rémült kis kacsák meg fölénk húznak, s úgy kiáltozzák: ugye nem vagyunk gyávák, ugye nem vagyunk gyávák...?

A bot a víz felett, a zsinór a vízben, életnek azonban nyoma sincs odalent. A da- milon szép lassan jéggyűrű nő, itt az ideje hát, hogy abbahagyjuk.

Hátunk mögött az erdő, előttünk a szeszélyes, parttalan, egyre sebesebben futó folyó. A horgászhelytől nyugatra már egyetlen nyom sincs; amióta leesett a hó, ember még nem járt erre. A tisztaság, a csend, a fák, s a bokrok ágaira kapaszkodó zúzmara törékennyé, s való- színűtlenül széppé tesz mindent. Az ember áll a fehér hófelhőkig érő üveg-platánok alatt, s legszívesebben belekiabálná a csendbe: hahó, tündérek, hallotok engem...?

A hó térdig ér, néhány perc, s ki kell gombolni a felöltőt, aztán a zakót, majd az ing nyakát. Céltalanul, rnégmámorosodva csörtetünk a ihóban: előre, előre előre...

A nagy kanyarban vagyunk, itt rakja le a folyó nyáron a távol vidékekről hozott homokot, kavicsot, ágat. Kis terasz, csalogató pihenőhely. Közelebb settenkedünk. valaminek lennie kell . . S van is! Vadlibaraj rikolt, s röppen az égre. Egy pillanat csak, s készen áll az égi ék. Nincs esetlegesség, nincs helycsere, s nincs féltékenység se: e furcsa égi alakzatban mindenkire egyformán szükség van

A lúdak dél felé szállnak. Néhányszor még halljuk a gúnár parancsszavát, s aztán újra csend lesz.

Vajon hová szálltok, s mi var rátok, madarak?

A magas észak költőhelyei üresek, néma a táj, de a tundra iránti nosztalgia most is, itt lent, délen is, bennük él. Síkterületi vizek partján, réteken, sásos lápvidéken ütnek tanyát, de csak órákra, s aztán gyerünk, tovább! Minden ősszel megjelennek, s minden ősszel kevesebben. János úr mondja, a mezőőr: tíz évvel ezelőtt még egész felhők jöttek . ..

Az erdő felé vesszük utunkat; a nagy folyó előbb- utóbb mindenkit elbágyaszt, szomorúvá tesz. A hó egyszerre beszélni kezd: nyom nyom mellett. Egy nyúl háromszöget mintázó csapája, bevezet bennünket a tölgyesbe. Valamitől megijedhetett szegény: a csapa hirtelen jobbra fordul, s vad vágtává alakul. A felszálló, majd visszahulló porhó elmossa a kétségbeesett menekülésről tanúskodó nyomok kontúrjait; hát igen, az erdő nem kirándulóhely annak, ki benne él... Fácánnyomok; végtelen hosszan tekergő háromágú gyöngysor. Egy száraz ágon Mátyás-madár, beljebb, valahol balra meg szarkák. Az erdő-mező vénasszonyai. Lotyogásuk felveri a csendet, bosszantja a vadakat. Megállunk, hadd higgyék a csó- rik, sikerült bennünket elriasztaniuk. Egy perc, vagy kettő? S már itt is vannak, közvetlenül a fejünk felett, mert nemcsak fecsegőek, gyávák, de végtelenül kíváncsiak is.

Üj nyom, új mese.

Egy őz. Aprócska patasor; óvatos kanyargás a bokrok között. Minden bokor mögött

Most

érkezett

m

i

iiíilorok

.VAGY

VÁLASZTÉKBAN

KAPHATOK. EAJCSY-ZS1L1NSZKY ÜT 39. SZÁM.

mélyebb nyom: itt megállt, s kilesett. Kilesünk mi is. Semmi. De pár lépés után a hó hirtelen sárgára vált: aha, rókavár' A komák háza táján mindig ez van: eldobált ételhulladék. kifehéredett csontok, véres tolihalmaz, s szenny, töméntelen mennyiségben. Orrfacsaró vidék, de azért körülnézünk. A koma. persze, sehol; vagy úton van. vagy éppen horkant egyet a kotorék mélyén. Teheti, nincs munkaideje. Hivatalosan a hajnal, meg az este az Övé, de melyik róka ad ma már erre?!. . .

Lassan újra a folyóhoz érünk, pontosabban a folyóba torkolló csatornához. A víz itt is kicsi, március végéig, április elejéig nem is lesz nagyobb. Akkor majd meghízik a folyó, megnőnek a csatornák: akkor majd újra víz alatt lesz a pézsmák lyuksora. Csend van, a víz mintha állna. Legalább egy béka lenne. egy felfuvalkodott trombitás!

Varjak jönnek, ők a tél zenészei, már amennyire fahangú kornyikálásuk, szomorú károgásuk zene! Néhány an leereszkednek a vizparti nyárra; forgatják a fejüket, s mint akik valamit mondani akarnak, de nem találják a megfelelő szót, tátognak rendületlenül. Cinkék érkeznek a víz fölé hajló kóróra, bájosak, ügyesek, emberszeretők. Egy falat; egy strófa naiv kis dalukból. Éppen dél van, megembereli hát magát a nap. Egy felhő kettéhasad, egy zúzmarás fa felizzik a szennyes-szürke ég alatt. A rucák visszamerészkednek a folyópartra, az őz ugrálva fut a hó-hullató bokrok alatt. A nyúl nekiiramodik a tisztásnak, körbefutja, de aztán, hogy senkit sem talál ott, ugyanolyan sebesen vissza is menekül az erdő oltalmába. Az első bokor alatt megáll, visszanéz, s egyszerre szomorú lesz. Az az igazság, hogy sohasem tudja, mit tegyen, j Most azért jött vissza a jó , meleg fényből, mert senkit sem látott, tegnap meg azért, mert mire kiért, volt ott valaki ..,

Az égen tágul a hasadék; a hó egyre fehérebb lesz. Minden megmozdul, mindenki mást tesz, csak a folyó nem törődik semmivel. A jégtáblák keletnek úsznak, s mintha mágnes lenne bennük, újra meg újra egymásba akadnak.

Minden hiába. Ha a hőmérséklet húsz fok alá süly- lyed, beáll a folyó.

B. S.

; Amatőr csillagászok

i V.

I Ha máris nem az, egészen ! rövid időn belül a miénk lesz | a világelsőség az amatőrcsil- iagászatban A legjobb bizonyíték erre az amatőrök ál- í tál készített csillagászati táv- I csövek számának elképesztő : alakulása.

I Ha az ország lélekszámát is figyelembe vesszük, már ré- j gén dicsekedhetünk az első hellyel de az utóbbi idők fejlődése már az abszolút számokban is hasonlót mutat.

| Igaz, az egyes országok statisztikai hivatalai nem tart- )ák számon a házi készítésű távcsövek számát, de a közös hobbynak hódolók a határo- ! kon keresztül is többnyire i mindent tud.iak egymásról.

I így a mi amatőrcsillagászaink ! is tudják, hogy nálunk ma j több az amatőr-távcső, mint I akár a legnagyobb, legnépesebb országokban is.

I Hazánkban legalább 1500 ] olyan 10—30 centiméteres távcsővel figyelik az -égbol- j tot, amit maguk az amatő- ! rök készítettek, a kisebb táv- j csövek száma pedig meghaladja a tízezret, sőt közele- ! dik a húszezerhez is.

Táin László: Havas fák

Játék nevekkel

Ha Kovács Pál bemutatkozik Szabó Irmának, ez ugyebár nem feltűnő. De ha például Piroska Farkas mutatkoznék be fülünk hallatára Farkas Piroskának, erre már felfigyelnénk. Különösek a bibliát idéző névkombinációk is: Péter Pál öt is van a fővárosi telefonkönyvben, de előfordult már az Ádám Éva Is; ide sorolható a Gáspár M. Boldizsár és „meteorológiai jellegű” a Sándor J. Benedek. Közélelmezési képzettársítást kelt Szabolcsi Ella és Nyíri Rózsa, akik köbüki fokon nyilván rokonai az. egykor élt Gül Babának. Mézgát nem találtunk, de van Óbudán Hufnägel Pista és Zuglóban Márisch „szomszéd”. Budafokon él Nemoda Buda, nagyjaink nevét őrzi és ugyancsak Budafokon él egy Petőfi Sándor (a hírős városban is van egy névrokona nagy költőnknek), ugyancsak Kecskeméten él egy Szép Ernő, Pécsett Deák Ferenc és Liszt Ferenc, Szegeden Csor- tos Gyula, Győrött Gárdonyi Géza. Szombathelyen — bocsánat érte — Rózsa Sándorról tudunk. Toldi Miklós manapság a XIII. kerületben lakik, s viselik polgártársaink a Robert Károly és Nagy Lajos, a Könyves Kál- máh, a Hunyadi Mátyás nevet is.

Királyok, Hercegek, Grófok egyébként is elég gyakoriak a nevek világában. Király Ernő volt az első igazán sztárnak nevezhető énekes-színészünk, a Báró (Anna) név ma is szerepel szín- lapjainkon, az irodalom hivatalosan kinevezett „fejedelme” a két háború között egy Herczeg (Ferenc) volt, aki pedig őt elsősorban segített pajzsra emelni, az nem más. mint egy Császár' (Elemér, irodalomtörténész). Számos üzemben és .hivatalban hangzik el ma is, hogy Gróf kartárs, szaladjon át a postára ...

Kálmán Béla professzor névtudományi munkájában idéz néhány nevet, amelyek összeolvasva furcsa értelmet

nyernek: „

__Jánoska Pál,

W

ert Elek, Pap Alajos, Wégh Béla ilyenek, hogy az illendőség határain belül maradjunk”, — írja a Nevek világában Kálmán professzor. Ilyen, összeolvasva más értelmet adó név, a kereskedelmi jellegű Fél Áron is. Karinthy Ferenc Név-játék című írásában olyan családnevekkel játszik, amelyek népnevekből származnak. Az Opera nagy nevei közül felsorolja Székely Mihályt, Svéd Sándort, Orosz Júliát és Adélt, Kun Zsuzsát, Pa- lócz Lászlót, a színi világból pedig Góth házaspárt. Bajor Gizit és férjét Germán Tibort.

Visszatérve a bemutatkozásra, képzeljük el, hogy valaki kezét nyújtja és így szól: „Ördögh vagyok”, mire a társa: „örvendek, Angyal”. S a sor szinte végtelen: Zsuzsa vagyok, mondja bemutatkozáskor egy békéscsabai férfi, Kati vagyok, feleli egy pécsi lakos, aki ugyancsak nem múló divatból hord nadrágot. (Pécsett Kató családi nevű férfiak is élnek). Megint mások így mondják nevüket: Bogaras vagyok, Fafala vagyok. Ablaka vagyok, Sógorka vagyok, Szu- rofka vagyok, Sajó vagyok, Gavallér vagyok, Görcs vagyok, Hangos vagyok, Hízó vagyok. Jámbor vagyok, Szerencse vagyok, Éles vagyok, Sánta vagyok, Fenekes vagyok, Tolváy vagyok, Mákos vagyok, Zabos vagyok, Vitéz vagyok, Sűrű vagyok, Torkos vagyok, Lelkes vagyok, Kann vagyok (így hívták az egykori neves futballbírót), Szűz vagyok. És így tovább majdnem a végtelenségig!

MOZGALMI KERETET, hivatalos támogatást és propagandát kap egy több évezredes emberi tevékenység, amely valamikor azzal kezdődött, hogy két lábra álló ősünk megalkotta az első pattintott kőszerszámot, megépítette az első kunyhót, összebütykölte az. első ruhadarabot. Mindent maga csinált, mozgalom nélkül, egyszerűen azért, hogy egyéni élete és a faj fennmaradjon

Az ügyesebbek később kiváltak, mesteremberek lettek, kialakult, kifejlődött a munkamegosztás mai foka, amikor már az asztal lábát sem ugyanaz az ember csinálja, aki az asztal lapját. Mindig voltak azonban, és ma is élnek a világon törzsek, népcsoportok, amelyek hagyományőrzés, igénytelenség, anyagi okok, vagy egyszerűen az elszigeteltség miatt megőrizték hajdani sokoldalúságukat.

Divat és egyfajta emberi magatartásforma volt egészen a közelmúltig nálunk is például a paraszti életforma le- szólása, megvetése. Pedig a föld tulajdonságainak, a természeti viszonyoknak, az állatok és növények gondozásának ezernyi ismeretén túl a parasztnak annyi leleményre, kézügyességre, javító-szerelői érzékre volt szüksége, ameny- nyit egyetlen más szakma, foglalkozás sem igényelt.

Mert mi történt, ha gabonahordáskor eltörött a vendégoldal, a nyomórúd, kitört a villa nyele, ha megbokroCsináld magad!

sodtak a lovak, szétszaggatva a lószerszámot, ha a disznók széttúrták az ólat, ha kidőlt a kapufélfa, a kerítés, ha kilyukadt a bakancs, ha leszakadt az ágy? Mesterember alig akadt a faluban, s még jó ha a szomszéd faluban volt. De ha hozzá fordultak, napokba telt, amíg a hibát kijavította, vagy újat készített a szakadt munkaeszköz., szerszám helyett Pénz sem mindig volt a háznál, hogy a munkadíjat megfizessék.

Ezért a paraszt sokoldalúságra kényszerült. Kamránkban otthon, a falon, és egy öreg, színe és virágja vesztett tulipános ládában a szerszámok garmadája feküdt: fúró, véső, kaptafa, szíj ókés, fűrész, fogó, kalapács, hidegvágó, franciakulcs, csavarhúzó szekerce és ki tudná felsorolni, még mi minden. Egy másik ládában és a padlás sarkában törött munkaeszközök, lábbelik, limrlomok halomban, jó részeik különféle célokra történő felhasználására várva. A cipők és a lószerszám javításához apámnak külön rekeszes doboza komplett felszerelése volt, a kisebb-nagyobb varró áraktól a görbe tűkön, a szurok és a szappan együttesén tű! a különböző méretű fasze- • ’ ig. A faszeg készítésére evei ekek is besegítettünk.

Apám nem volt ezermestér, nem produkált ritka szépségű, nélkülözhető alkotásokat,' nem dolgozott másoknak. De minden házkörüli hibát meg tudott javítani. Az általa megfoltozott, megtal- pált cipőkben baj nélkül kihúztuk a következő telet, s a szíjószéken letisztított, majd dörzspapírral és üvegcseréppel simára finomított kapa, ásó és fejszenyelek -semmiben sem különböztek a mesteremberek darabjaitól. Hozzátartozott a háztartáshoz a kendervágó, a tiló, a gereben, a rokka, s a szövőszék is, amelyen a hosszú téli estéken anyám végezte nagyanyámtól tanult háziipari tevékenységét: abroszokat, törülközőket, szakasztóruhákat, lepedőket szőtt kiválóan, anélkül, hogy szálánál ismereteiből bárhol levizsgázott volna

A JAVÍTÓ KÉSZSÉG, a

..Csináld magad!” parancsa és haszna-öröme az idők folyamán apáról fiúra öröklődött. A mindig több gyári termék, a konfekcionált áruk hozzáférhetősége és viszonylagos olcsósága, a háztartási gépek térhódítása, a javító és szolgáltató ipar fejlődése azonban az ősi lelemény ellen dolgozik Segíti az emelkedő életszínvonallal együtt járó bizonyos fokú elkényelmesedés M.

Mennyi bosszúságot okoznak a városi lakások meghibásodásai, a javítások elvégeztetése, az utánajárás. Csöpög a csap, nem melegszik a vasaló, a tévében se hang se kép, füstöl a vas.aló- zsinor, a szél átfütyöl a lakáson, festeni kellene, egy újabb polc kell a 6pájzba, egy konnektor a konyhába, az előszobát műanyag-padlóval kellene bevonni, mert a cementlap elképesztően csúnya, a fürdőszoba csempézését ki kellene egészíteni, szerszámos bódé kellene a szőlőbe, csomózott faliszőnyeg, dísz a szobába, divatos kardigánt kellene kötni stb., stb.

AZ A KEVÉS SZAKISMERET, amely mindehhez szükségeltetik, pillanatok alatt elsajátítható. Néhány szerszámot. anyagot kell beszerezni, egy kis időt szakítani rá. Ez az idő elenyésző része annak, amit az utánajárás igényel, s anyagiakban bőven megtérül.

Nem melegszik a vasaló? A zsinórból tegnapelőtt vágtam le egy darabot, mert eltörött az egyik drótszál. Utána kipróbáltam, jónak kell lennie. Szétszedem a vasalót, elszakadt benne az izzószál-betét. Veszek egyet, holnap beleteszem. A sorozato- ! san kivágódó tévé biztosíték vásárlása közben egy isme-;

retlen ember azt tanácsolja az amatőr boltban, hogy vegyek két PY 82-es csövet, cseréljem ki a régieket. Kicserélem, s a tévé újra jó. Az Ezermester című lap nagyszerűen leírja, miképpen kell felragasztani a műanyag-padlót. Láttam benne egy 6zép virágállványt is. Megcsinálom, mert a belőle ellesett, saját készítésű kombinált állőlámpa is mindösz- sze nyolcvan forintba került. Lassacskán összeáll a szerszámkészlet, halmozódnak az anyagok.

HOBBY 7 Takarékosság 7 Hasznos időtöltés? Mindegyik. De időnyerés és öröm is egyben, s a szellemi munkát végzőknek pihenés, kikapcsolódás is. Ezrek csinálják anélkül, hogy egy mozgalom tagjainak éreznék magukat, hogy tagkönyvet kaptak volna, hogy valaki számbavette volna őket.

A „Csináld magad!” mozgalom az egész világon terjed. Az itthoni mozgalommá szerveződés, az alapvető szakismeretek megszerzésének lehetősége a barkács-klubok- ban, szakkörökben, a hivatalos támogatás újabb ezreket nyerhet meg az ügynek. A barkács-készletek, a nyersanyagok, a félkész-anyagok, hulladék-anyagok biztosítása, új ezermester-boltok nyitása, a jelenlegiek bővítése, a szép és hasznos ősi emberi tevékenység propagandája. — már ez is eredmény.

Bertők László