Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
DUNANTÜLI NAPLÓ 1911. január 7. / I. István címere Pamplonában Csak Karinthy fonákokat kedvelő szelleme adhatta Kolumbusz szájába ezt a „történelmi” mondást: ..Gyerünk, fedezzük fel Amerikát!” — Természetesen én sem azért mentem 1970 nyarán Spanyolországba, hogy felfedezzem a baszk- magyar rokonságot. Amikor azonban a pécsi sajtóban megjelent „Baszkok és magyarok” c. kis útijegyzetem. a hozzászólások olyan özöne zúdult felém, hogy magam mentségére és a buzdításokra a rokonság problémáin újra meg újra sokat töprengtem. A felvetődött kérdések izgalommal töltöttek el. kutatásra ösztökéltek. Vessünk tehát újra egykét pillantást baszkföldi élményeinkre, hogy így néhány új megvilágítással érthetőbbé tehessem a jelenségeket! Kocsi, bika Tulajdonképpen már a határnál ért az első meglepetés. A határőr gyors, tag- lejtésekkel kísért szavait — hogy az okmányok átvizsgálásáig álljunk félre — már csak azért is könnyen megértettük, mert az autóra mutatva többször is gyönyörű magyar kiejtéssel ezt mondta: „kocsi”. Hogyan kerülhetett ide ilyen kristályos tisztasággal ez a szó, amikor Magyarországot nagy német, olasz, francia területek választják el Spanyolországtól? S mit tudunk a magyar szó eredetéről? A Szófejtő Szótárban ez található: „eredete ismeretlen”. De van még egy rokonértelmű szavunk is: a szekér. A Szófejtő Szótár erről is azt mondja: „eredete ismeretlen”. Hát nem furcsa, hogy sem utazó, sem szállító eszközünk megjelölését, egyiknek a szavát sem tud- uk, hogy honnan vettük? rt nem tudjuk, mert nem vettük sehonnan, mert a omáram megyei Kocs köz- 1 együtt ez sajátosan sajátunk. A kocsit, s nevét Is hun-türk eredettel mi adtuk Európának! De hogy a szót a baszkok őrzik leghívebben, ez neon lehet véletlen. Ezután már csak természetes, hogy felcsillant a r, amikor a pamplonai tövében megtudtam, a magyar „bika” szót franciák, de a spanyolok is, ritka használata és főként i baszkok közt való elterjedtsége miatt ugyancsak ,bika” jelentéssel, de valami szleng szónak tartják. S felpillant a szemem itthon, ie már a biztos örömtől, amikor valaki éppen a bika :zóra hivatkozva buzgón i fülembe súgta: ez a nyelvészkedés délibábok kergesse! Nos, rájöttem: a leg- jiztosabb úton akkor járok, iá a szavak nem szerepellek a magyar finn-ugor ösz- ízehasonlító szótárban, vagy iá nyelvészeinknek ez a negál lapítása: „eredeti isme- •etlen”, de nagyon meg nyugaté az is, ha a Magyar Szóéj tö Szótár — mint például l bika szó eredetével kap- solatban, ezt mondja: „va- amely török nyelvből a lonf. előtt, v. ö. pl. türk >uqa ’ua’, megfelelői uz, kip- sak, turki nyelvekben és az ijgurban”. A BASZKOK ÉS MAQYAROK ROKONOK! I. István jogara Aztán a baszkok főváro- ában megdöbbentem Árpád- lázi királyaink címerének áttán. Hogyan, mi címen .érült első királyunknak cí- rere Pamplonába is? A cí- ier: cím. A magyarban a ím szónak 5 jelentése van, ez a magyar életben be- áltött rendkívüli nagy sze- epét bizonyítja. De lássuk, cím: 1. megszólítás, 2. tár- adalmi, hivatali megkülön- öztető. 3. alkotmány, alkoss, mű megjelölése. 4. tar- szkodási hely, 5. jogigény. l németnek mind az 5 fo- alomra egymástól teljesen üggetlen 5 külön szava van, Budenz mégis ezt állítja: hozzánk, úgy látszik, ma- ának az ófrancia cimier gyanannak a szónak vala- íely táj nyelvi változata jött, e a német közvetítés is tóba kerülhet, bár ennek ■ngtani nehézségei vannak”. ; S megint furcsa, de tudó- j saink nem gondoltak arra, ! hogy a dolog fordítva lehet j igaz, pedig ezzel a felisme- i réssel az összes probléma megoldódna. A szó nyilván í a baszkoktól került az ófranciába, s a „ziemen” szó is i a német nyelvben magyar eredetű, mert azt jelenti; mi címen, azt. hogy mi dukál, mi illik, mi jár ki az j illetőnek. A magyarban a ] cím szó. származéka a címer, j — a jel. A németben ez ter- j mészetesen megint egy telje- | sen külön álló új szó. Lát | hatjuk tehát, hogy a cím, a j címen, a címer szavak a magyar közjogban igen lényeges, rendkívüli jelentőségű szavak, fogalmak, s ezért, ha a baszk címerben Árpádházi királyaink jelét találjuk, akkor ez a rokonság kérdésében perdöntő súllyal esik a latba. A feudális magyar állam megalapításakor a királyság elismerésében és üdvözlésében a rokon baszkok az elsők, a kezdeményezők: 1000- ben I. István koronázására ők küldik — az eddig ismeretlen eredetűnek tudott — három oroszlánnal ékesített jogart. De miért éppen ezt a három egyforma jelet csiszolták a hegyikristály-buzogányba, a jogarba? Azért, mert ez a három létező rokon-országra utalt. Az első, az óhaza: az Ural vidéki Baszkíria, melyet a középkorban Magna Hungáriának is neveztek. (A magna ezúttal nem „nagy”, hanem „öreg” értelemben használatos). — A másik: a Hispánia északnyugati részébe, az Iberus és a Pyreneusok közt letelepült baszkoké. A harmadik: Magyarország. Mindhárom uraságban, országban Attila rokonsága címén uralkodnak. Baszkardia, Dentia, Magoria De vessünk most néhány pillantást a két legtávolabbi rokon jellegzetes jegyeire, s figyeljük meg: a baszkok és baskírok tükrében magunkra ismerünk-e? Van a baszkoknak egy ősi szokásuk, hogy ha az anya már felépült, az apa fekszik le a gyerekkel az ágyba, s így fogadja a rokonok, barátok jókívánságait Ugyanezt a szokást már az ókori földrajztudósok a georgiaiaknál, grúzoknál, szkitáknál, tehát a hun-türk népeknél jegyezték fel. S mi a helyzet nálunk? „A gyermek a magyar néphitben” c. művében Wlis- lockiné Dörfler Fanni (Et- nographia) 1893-ban ezt írja: „Sok helyen pedig az atya a gyermek megszületése után rögtön az anyához fekszik, hogy amint Dél-Magyarországon mondják, a gyermek tisztátlanságát magához húzza és ezzel a gyermek megkönnyebbüljön. Ez a szokás talán az úgynevezett férfi- gyermekágy egyik utolsó maradványa.” Láttuk: az ókori írók szkítákról beszéltek. Scythia pedig az ókorban három országból — Baszkardia, Dentia és Magoria — állott. Baszkardia nem más, mint az a volgai Bolgárországtól keletre eső terület, ahol a XIII. században Julián barát a baskírokkal még magyarul beszélt. Ma is itt élnek. Magyar hegyek A magyarság legrégibb jövevényszavai egy csuvasos jellegű török nyelvre mutatnak. Művelt és bátor, jó fegyverforgató bolgár—török nemzetségek a finn-ugor családokat, nemzetségeket hó- doltatták, s az ő vezetésükkel törzseket alkotva, szerződéskötésekkel államszervezetet hoztak létre. A belső rendet s a külső veszedelmektől a védelmet tehát a mágikusszakrális hun eredetű törzsfők biztosították. Ez a hun vezetésű törzsszövetség lelemaradó részekkel, de mégiscsak egyre nyugatabbra áramlott Baszkiriából Leve- dián, Etelközön át végül is a Kárpát-medencébe. A vándorlásban egyre több csoport ülepedett meg, talált otthont a Kaukázus bércei között is. Az orosz krónikák ezért a Kaukázust következetesen ,.magyar hegyeknek” nevezik. Ibn Foszlán arab író szerint a baszkirok baszkurdok- nak is mondják magukat. A kaukázusi : Elbrusz ‘ vidékén élő török nép neve pedig bószián. ■— A magyarság török szavai nem mutatnak, de nem is mutathatnak egységes átadó nyelvre. Ezért is mondjuk csuvasosnak őket. Amíg a család, a nemzetség létrejötte ugyanis sorszerű, a törzs emberi akarat műve, politikai képződmény, s jó- és balsikerek hatására nőhetett, fogyhatott, s ezért világos, hogy a törzs több nyelvet, nyelvjárást beszélt. Így volt ez a Kárpát-medencében még a XII. száradban is. Amikor a Vezető urak azt akarták, hogy a köznép ne értse köny- nyén szavukat, teljesen hunra, türkre fordult nyelvük. Ez k a magyarázata annak, hogy a magyarok az oguz, uz törzs- szövetségben élve a bizánci forrásokban törökként szerepelnek, s később is a nyugati krónikák sokáig csak hunoknak nevezik őket. A nagy létszámú, többséget képező finn-ugor nemzetségek között a szűk vezető réteg hun nyelve az évszázadok alatt nyelvjárássá is alakulhatott, s bár ez erősen valószínű, mégis ellenőrizhetetlen: az eredeti hun-kun-besenyő nyelvet ugyanis túlságosan kevéssé ismerjük ahhoz, hogy esetleges változásait is ki tudjuk mutatni, de azt a tényt, hogy e csuvasos nyelvből rengeteget merítettünk, tömérdek, ma is élő, ma is használt szavunk kétségtelenül bizonyítja. — De nemcsak a szavak, hanem a ragozásuk is közös eredetről árulkodnak. A baszk nyelv igeragozásában sok elörag, a névragozásban sok utórag szerepel, s a baskírban ugyanez a helyzet, — pontosan akárcsak a magyarban. A hun-türk nemzetségek vezetői, uralkodói elhivatottsága magas műveltségükben: írástudásukban (rovás), a szavaikban megőrzött társadalomszervezői, fejlett jogi érzékükben, vasagyas és ab- roncsos kerekű, tengelyen forgó szállító, utazó jármű- ves és lovat patkoló kóvács iparukban, s legfőképpen a legkorszerűbh technikával készült acél fegyvereikben rejlett. Elnyomó, uralmi szervezetüket e nélkül nem tudták volna létrehozni. A földből eredt, pásztor által talált csodálatos kard legendája, mely isteni erőt adott a hunoknak, | illetve a népet megszemélyesítő Attilának, arra vall, hogy a vas feltalálásában és megmunkálásában a hun-türk népek vezető szerepet vittek. Kovácsaikat rendkívüli becsben is tartották. így történhetett, hogy Attila — a Volgától az „ober Enns”-ig, az „Operenciáig” — nagyobb területen uralkodott, mint a Római Birodalom bármelyik cézára. Hogy a vas milyen döntő szerepet játszott a hun uralmi időkben, bizonyítja, hogy amíg a hun-türk, tehát csuvasos népeknél a vas „vasat”, vas-embert jelent, addig a szövetségükbe vont, de maguk alá rendelt finn-ugor népeknél e szó, a „vasket” az elmúlt, a túlhaladott korszak fémének a neve: „réz” jelentésű. Baszkok a Bácskában? S befejezésül, összegezésként egy kérdés: élnek-e hazánkban baszkok? — Igen. Vaszk-baszk annyit jelent, hogy ember, méghozzá: férfi ember, pontosabban, — mivel a „k” kicsinyítő képző — kis férfi, de még pontosabban: vaskos (székely szóval: vackos), azaz erős, köpcös ember. E hun-türk (csuvasos) eredetű nemzetségek Vas (vaszk) és Bács (baszk) megye területén telepedtek meg. Az utóbbi földet kicsinyítő képzővel röviden, népiesen Bácskának is mondjuk, s hogy ez az itt lakó alacsony, baszk fajtáról kapta nevét, mutatja egyrészt „bácsi”, férfi embert jelentő szavunk, másrészt a sok Vaszi, vagy éppen Vaszkó . családi név (Nagykikindáról. Pancsová- ról). Láthatjuk tehát: a baszkok Európában nem egyedülálló, nem valami rejtélyes eredetű nép. A népvándorlás korában keletről, Baszkiriából kocsin és szekéren éri; ez ve, kitűnő acél kardokkal felfegyverkezve több baszk törzs Hispánia északnyugati csücskében tanyázott le. s alapított államot. A baszk nép eredetének, rokonságának megfejtése a mi kezünkben van. Egy baszk-baskir-magyar összehasonlító szótárt is csak egy magyar készíthet el sikeresen. Ez sürgős feladatunk. S az is, hogy évszázadok mulasztásait pótolva végre mi is törődjünk a rokonainkkal. Harcos Ottó Több tucat új külföldi játékfilm Több tucat új külföldi já- j tékfilmet vásárolt a magyar Filmátvételi Bizottság. A legújabb csehszlovák filmtermésből hét játékfilmet vettek át. Köztük van Ester Krum- bachová színes, szélesvásznú komédiája: az „Ördög mérnök halála”. Szellemes, ka- mara-jellegű alkotás egy mérhetetlen étvágyban „szenvedő” mérnökről. „A Szent bűnös” ugyancsak színes, szélesvásznú film: musical-comedy. M. Holly rendező alkotása „A réztorony”. A színes. szélesvásznú dráma romantikus tátrai környezetben bonyolódó szerelmi történet. Az átvett filmek közül kiemelkedik a „Családi fészek”, Francois Truffaut alkotása — ismét Jean-Peirre Léaud fő- szerepélésvel. Színes francia vígjáték az „Aki mindenhez ért”. Sokoldalú hősét Louis de Funes eleveníti meg. Átvette a bizottság Bourvil utolsó filmjét, „Az atlanti fal”-at is. amely könnyed hangnemben feldolgozott háborús kalandfilm. René Clé- ment rendezésében láthatjuk majd a magyar filmszínházakban „Az eső utasa” című színes francia bűnügyi drámát. Olasz—francia koprodukcióban készült a „Napraforgó”, rendezője: Vittorio de Sica. Főszereplői Sophia Loren, Marcello Mastroiahni és Ludmilla Szavéljeva. Az átvett filmek között szerepel az „Eusa” című színes amerikai társadalmi dráma, amelynek főszereplői között találjuk Paul Newman-t, Anthony Perkinst, Joanne Woodward-ot, Laurence Har- vey-t. A „Vidékiek” színes amerikai vígjáték — egy vidéki házaspár mulatságos történetét dolgozza fel a kitűnő Jack Lemmon-nal a főszer repében. A vígjáték-„döm- pingre” utal, hogy a bizottság átvette az angolok „Zsákmány” című alkotását is, Az NDK-ban járt küldöttség hét játékfilmet választott ki. A fantasztikus-tudományos filmek kedvelői népes táborának szerez majd jó szórakozást az NDK—lengyel koprodukcióban készült „Signale” című, 70 milliméteres színes alkotás, amely Carlos Rass „Csillagvadász” című regénye motívumainak felhasználásával készült. Kedves, derűs alkotás a „Te és én, és a kis-Párizs” című színes, szélesvásznú NDK- film. Dunántúli utazás KÖLTÉSZET, TÉL, NAQYVÄROS A telet a városba már régen nem a száncsengő hozza. Ismerem a tél hagyományos kellékeit. Az irodalomból. „Az első hó napján minden becsületes keresztény háznál káposztaszagnak kell lenni”: Krúdy Gyula. „Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, — Alant röpül a nap, mint fáradt madár”: Petőfi. „Ma hull a hó, és álom hull a hóban, — Bólint a láng az üres kaszinóban”: Juhász Gyula. A gyerekek, akik szánkójukat felaprítják, és a magányos öregasszony szobájában tüzet raknak belőle: Móra Ferenc. Az égből hulló hópelyhekkel együtt elmúló falusi kislány szomorú élete: Gárdonyi. RÉGI TELEK EMLÉKE A behavazott csőszház, a hallgatag csárda, a hóbunda alatt szunnyadó tanya, a téli szélben csikorgó szélkakas, a csikótűzhelyen rotyogó töltöttkáposzta, a jégvirágos ablak alatt lámpást lóbáló álmos bakter, a keringő dallamára táncoló hópihék — csupa irodalmi rekvizítum Ezerszer megírták. Az emlékezetből megidézhetek. Számuk kívánságra szaporítható. A gyerekkor teleiről valamit én is elmondhatnék. Amikor a szántódi partról egesz lakodalmas menetek vágtak a befagyott Balatonnak, hogy a fiatal pár a tihanyi apát előtt megesküdjön ... Amikor a rianás ágyúlövésre emlékeztető dör- d ülései reszkettették meg ablakunkat ... Amikor fakutyákon száguldozva kibontott kabátunkat, mint kifeszített vitorlát taszította a jeges ] szél... Amikor a tejszerű, ködös égből az ék alakban vonuló vadlibák gágogása hullt a nyakunkba ... De akkor azt kellene előbb elmesélni, hogy mi az a rianás, s miféle alkalmatosság a fakutya. Azt kellene előbb lefesteni, milyen a jégpáncéllal fedett Balaton. Azt kellene elhitetni, hogy egész szekér-karavánokat tud hátára venni a befagyott tó. S legalább valami hangutánzó szóval kellene megsejtetni, milyen az északi tengerekről hozzánk érkező vadlibák gágogása, amikor a Balaton jegén megpihennek, s a városokat messze elkerülve vonulnak az Adriára ... A HÓ JELENTÉSEI A telet a városban abból veszem észre, hogy szőkébbre kell húzni a kabátot a hátamon, hogy sószóró autók erőlködnek a Mecsekre, hogy magasabbra kell csavarni a lángot a gázkályhában. De az igazi telet a nagyvárosban is a hó jelenti. Amikor a gyerekek, akik talán álmukban érezték meg az időváltozást, reggel az ablakhoz rohannak, és a jéghideg üvegre nyomva orrukat, fölkiabálnak: — Leesett a hó! — Ebben nem lehet tréfálni, ebben nem lehet egymást ugratni. Ezt csak [ igazi hóról szabad mondani. ! S az igazi hó meghozza az igazi telet. Iskola előtt még kiteszik az erkélyekre a madáretetőt. S délre megjönnek az első cinkék. A hó fehér lepellel teriti.be a házakat, a fákat, az utcákat. A fehér látszólag egyhangú szín. Nincs benne semmi. Egyszerűen fehér ... Fehér lett a város. De mennyire mást mond a hó, ha a nap szórja rá sugarait, ha hold süti éjszaka, ha utcai higanygőzlámpa fénye szikráztatja? A hóval födött város kiadja a táj plasztikáját. Innét felülről, a hegyről, a Mecsek oldalából nézem a behavazott várost. Megelevenednek, megmozdulnak, egymásnak dőlnek a részeg háztetők. Kígyóként siklanak, vonaglanak az utak. Elszállni készülnek a léggömb alakú, fehér fák. Amit eddig kiterített vászonnak láttam, most egyszerre térbe rendeződik el. Mélységet, kiterjedést, formát kapnak a tárgyak. Tapintható. körüljárható testté lesz a város. Megáll az éoítkezéseken a munka. A falakról lemásznak az emberek, leverik kezükről, kabátiukról a mészport és a vakolatot. Deszkát szögeznek az ajtónyílásba. Menynyire más a behavazott téglarakás, mint amiből holnap újra vesznek? Mennyire más a hóval belepett, félig fölhúzott fal pirossága, a vakolatlan ház jelentése, mint azé, amit csak estére hagytak ott az építők, és holnap újra kezdik rajt a munkát? SZOBROK HÓRUHABAN A nagyvárosi telet leginkább a szobrokon szeretem szemlélni. Nyáron eső veri, nap égeti őket. Oda se hederítenek ezek a kő- és bronztestű kemény alakok. De télre a hó felöltözteti őket. Szeoessy Ignáe- nak hermelinpalástot ad a nvakába. Leonardo da Vincinek fehér kucsmát nyom kopasz fejébe. A Szent István tér alsó szögletében az egymásra boruló Két Nővért fehér lepellel burkolja körül szemérmesen. Hunyadi János vágtató lova hátán nemcsak a kemény ércbuzogányt tartja kinyújtott kezében: valaki hógolyót nyomott melléje. A nagyvárosi télnek más a jelentése, mint annak a télnek, amit a pusztaiak, a hegyekben lakók átélnek. A tél a nagyvárosban máskor kezdődik és máskor ér véget, mint az erdészházban, a halászkunyhóban, falun. A mai nagyvárosi tél más, mint amit Krúdy hősei, a Hét Bagoly nevű fogadó lakói, Petőfi, éji szállásra vágtató betyárjai, Móra melegszívű gyerekhősei megéltek. De ennek se hiányzik szépsége és költészete. Talán éppen azért olyan szívfájdítóan szép a városi tél, mert hamar elmúlik. A hófehér havat reggelre korom lepi be. A csillogó pelyheket lucsokká őrlik az autókerekek. Este. hazafelé jövet, láttam a hólapátoló embereket. Ronggyal csavarták be cipőjüket. Nagy zsákkesztyűben markolták a lapátot. Az út két oldalára, tolták a havat, aztán kupacokba szórták. Az egyik Krisztus-szakállú öregember cigarettát kotort a zsebéből. A nagy falapátot beleszúrta a hórakás közepébe, s a lapát nyelére húzta kesztyűjét. A szél belekapott s meg-megmozdította a kesztyű halott ujjait. Este tíz órakor kezdték a munkát. Reggel, amikor majd kilépünk az utcára, már teherautókra rakják a keményre fagyott hókopórsókat, JÉGRE ÍRT NYOCASOK A nagyvárosban a telet már régen nem a száncsengö hozza és viszi. De valamiképpen talán meg lehetne menteni, meg lehetne hosszabbítani a városi tél költészetét is. Legalább a gyerekek örömére. Diákéveim hektikás kisvárosában legalább három korcsolyapálya nyílt télen. Emlékszem, valamikor a pécsi j belvárosban is, a Nevelők ; Háza udvarán, meg a Bar- ! bakán mellett télre mindig felöntötték a teniszpályát. Ma i itt van egy száznegyvenezer lakosú nagyvaros egyetlen nyomorúságos kis jégpályával, kint az Uránvárosban. Az üres Iskolaudvarok szomorúan sóhajtoznak, várják, hogy valaki jégtükröt öntsön a hátukra. Száncsengő nem hozza már a telet a városba. De a jégpálya fölött, a hangszóróból áradó zene, meg lent a jégen, a korcsolya hegyével írt kövér nyolcasok, a koszorúzások meg sudarazá- sok, az összefogózó, bógnizó párok, meg az esti hazakísérések ma is költészetté emelnék az oly szívszorítóan rövid nagyvárosi telek emlékét ... Tüskés fiba* i