Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-28 / 23. szám

DUNÁNTOLI NAPLÓ 1971. január 28. Szokolai István Nagy harsány Versengő halászcsárdák „Nyolcvan kilométer/óra sebességgel száguldottunk a 6-os úton, korgó gyomorral, s találtunk egy becsalj csár­dát. amely valóban becsalt bennünket. Gyomrunk a jó falatoktól immáron eltelve, isszuk a hegy levét felma­gasztosult kedvvel." A baracsi halászcsárda vendégkönyvéből „halásztam ki” a fenti mondatokat. Egy Tuba Ágnes nevű „leányzó” volt a „szerzője”, s további három nevet láttam még a sorok alatt. Azt hiszem tel­jesen lényegtelen, hogy ki­csoda Tuba Ágnes, hol és mivel foglalkozik (egyébként sem közölte), megelégedhe­tünk annyival is, hogy az ő — emelkedett hangulatban megfogalmazott — mondatai kitűnően jellemzik az autós utasok „filozófiáját” illetve azt, hogy mit várnak el egy halászcsárdától. A halászcsárdák vezetői persze ismerik ezt a „filo­zófiát”, s arra törekszenek, hogy elnyerjék az autósok „kegyeit”. Különösen a köm­lődiek voltak frissek, akik még az 1950-es évek első fe­lében, tehát a 6-os út meg­építése korában rájöttek ar­ra, hogy Komlód a Pécs— Budapest közötti távolság körülbelül felezőpontján fek­szik, s ez a puszta tény is nagy lehetőségeket -rejt ma­gában. Egyszer ugyanis ki kell szállni az autóból, hogy kinyújtóztassuk elgémbere­dett végtagjainkat. harap­junk és hörpintsünk vala­mit, ezenkívül ott vannak még a diszkrét „egyéb” ügyek is . .. A kömlődiek tehát sürgő­sen egy nagy halászcsárdát építettek a korábbi kicsiny, büdös kocsma helyén, ahová csak a fuvarosok tértek be egy nagyfröccs, vagy néhány korsp sör kedvéért. A ked­vező földrajzi helyzet önma­gában persze nem volt ele­gendő, szükség volt még egy emberre, aki képes arra, hogy a „gyomruknál fogva” fogja meg az autósokat. Ez az ember volt Baracskai Sán­dor, akit — bár paksi illető­ségű volt — a kömlődiek magukhoz csalogattak. Baracskai Sándor három éve halt meg. Ma már való­ságos legendák övezik a ne­vét. Amint a fia meséli, du­nai halász meg hajós volt az apja, s az egész magyar Du- na-szakaszon végigkóstolgat­ta — a halászok főzte — ha­lászlét. Mindenkitől ellesett egy jó fogást, így „alakult ki” a híres kömlődi halász­lé. Gépkocsivezetőt FELVESZÜNK MKM' VÁLLALAT Pécs, Doktor S. u. 14. Ez persze még a „hőskor­szakban”, tehát az ötvenes évek közepén volt. Később ugyanis két versenytársa tá­madt Kömlődnek: északról a baracsi csárda, délről pe­dig a paksi. Mi sem termé­szetesebb, hogy ma már mipd a három halászcsárda a Baracskai-módra esküszik, s azt állítja, hogy náluk, és csakis náluk lehet igazi és jó halászlevet enni. Mind a három a vendégkönyvvel, az illusztris vendégek bejegyzé­seivel próbálja bizonyítani az állításait, s az illusztris vendégek persze ékesszólóan zengik mindhárom halászlé dicséretét. Magától értetődik, hogy e vitába mi nem aka­runk beleszólni, hiszen itt mindenki maga dönt — a sa­ját ízlelő szerveivel. De azért felidézünk egy dicséretet, an­nak jellemzéséül, hogy mi­lyen szuperlativuszokban be­szélnek. Íme: „Én, alulírott, mint kitanult amatőr halász­léfőző — aki Gemencen, Mo­hácson, Bédán, Baján és Érsekcsanádon tanultam ezt a mesterséget —, igaz lélek­kel tanúsítom, hogy tökéle­tes dunai halászlét ettünk, amihez hasonló lehet a Du­na mentén, de jobb nem. Tisztelet adassék ezért Bo- rovszki Ambrus „főkohász­nak” (a Dunai Vasmű ve­zérigazgatója. A szerk.), aki ide hívott meg, továbbá a főzőmesternek, aki — asszony létére — férfi módra főzte meg ezt a szentséges ételt. Továbbá tisztelet a helynek, e csárdának, amit néhány éve láttam, s az idő nezn koptatott rajta semmit; épp­olyan üde és patinás a lég­köre; olyan jó, hogy itt na­gyon jól esett igaz emberek­kel találkozni. 1970. január 13. Erdei Ferenc”. További aláírások: Mátyás László, egy olvashatatlan név, utána egy rövid megjegyzés követ­kezik: „Én „csak” asszony vagyok és a szöveg alapján: Bugár Jánosné”. Mint mondottuk, senkit j sem akarunk befolyásolni, j következésképp nem áruljuk | el, melyik vendégkönyvből másoltuk ki a fenti sorokat. Csupán arra utalunk, hogy bár Baracs és Paks ollóba akarta fogni Kömlődöt, egye­lőre nem sikerült, mert Kömlőd 8 millió forint for­galommal zárta a múlt évet, Paks viszont „csak” 4 és fél­millióval, Baracs pedig kö­zel kétmillióval. Egyelőre Kömlőd a „császár”, ahol — nyáron — ezer lángos. ezer dupla, 700 adag halászlé. 80—90 rántott fiié fogy el naponta. Ezenkívül kitűnő ! töpörtyűs pogácsát és túrós I buktát szoktak még sütni, j Kömlőd azonban aligha érez- i heti magát páholyban, mert délen, azazhogy Pakson egy dinamikus személy vette át a halászcsárda vezetését, aki j néhány év alatt megkétsze­rezte a csárda forgalmát, akinek kitűnő érzéke van arra. hogy felhasználja szé­les körű pesti ismeretségeit, aki pécsi sört és Tettye-vizet árusít, a többi között, azért, hogy megnyerje magának a ! pécsiek „kegyét”. Végül a i paksiak üzletvezetője észre- ' vette, hogy a kömlődi bisztró nagyon kicsiny, csak tolong- va lehet benne reggelizni, ezért — ebben az évben — akar Pakson építeni. Hogy mit árusítanak majd ott, az maradjon üzleti titok — mondotta az újságírónak. Rendben van, legyen egye­lőre üzleti titok, bár annyi idekívánkozik, hogy nagyon szükség volna már egy igazi reggelizőhelyre a három csárda egyikében. S ha már a bírálatoknál tartunk, meg­említjük, hogy azon a na­pon, amikor Kömlődön jár­tunk, vagy hatvan siklósi ember üldögélt a csárdában, két külön autóbusszal igye­keztek Pestre. Közöttük volt dr. Szabó József, a Siklósi Járási Pártbizottság első tit­kára, országgyűlési képviselő is. aki sajnálkozva jegyezte meg, hogy délelőtt fél tízkor már nem lehet lángwst kap­ni, s a bisztró higiéniája is jobb lehetne, mint amilyen. Talán mondanunk sem kel­lene: nemcsak dr. Szabó Jó­zsef vélekedett így. Északon, tehát Baracson Baracskai Sándor — tehát az egykori kömlődi halászlé­mester — felesége és fia főzi most a halászlét, s ez olyan konkurrenciát jelent, amit aligha lehet lebecsülni. Ezen­kívül vannak még más kon- kurrensek is, például a tet­szetős külsejű Sió-csárda Szekszárdnál, ahol szintén szép számmal megfordulnak pécsiek, bár korántsem any- pyian, mint az előbbi há­romban. A mecseknádasdi csárdát nem is említjük, mert reggel hét óra után még zárva tartja az ajtóit, ami pedig a hirdi bisztrót illeti, olyan üres volt a pultja, mintha éjjel kifosztották vol­na a betörők. Visszatérve a három előbbi csárdára, tehát Baracsra, Kömlődre és Paksra, való­színű „időtlen-időkig” folyik majd köztük a vetélkedés. Tiszta szívből kívánjuk és akarjuk, hogy így legyen, mert ez nekünk utasoknak hasznos, s ha Pestre me­gyünk és halászlét akarunk enni, akkor nagyjából már érzékelni tudjuk, mi is az új mechanizmus... Bár csak mindenütt így érzékelhetnénk! Magyar László MEGKÉRDEZTÜK: Mi lesz a Radnics utcával? Lesznek-c tömbházak a Szabadság úton? A Mecsek nyugati részének szanálási, illetve fejlesztési tervét a Pécs városi Tanács Végrehajtó Bizottsága meg­tárgyalta és javaslatot tett: a tervet át kell dolgozni. Horváth Gyula, a tanács épí­tési osztályának lakás- és kommunálisügyi előadója a következőképpen tájékozta­tott a kérdéseket illetően: — A Radnics utca lakóinak megnyugtatására elmondha­tom, hogy a közeljövőben nem kerül sor az utca sza­nálására. A Damjanich, Bar­tók Béla, Kodály Zoltán és a Xavér utca által bezárt terület beépítési javaslatának ál dolgozását a Pécsi Tervező Vállalat megkapta. A terv elkészülte az év végére vár­ható. Így e területen lakók, ingatlantulajdonosok a leg­szükségesebb állagmegóvási munkákat nyugodtan elvé­gezhetik. Nagyobb átalakítá­sokról, toldásokról azonban nem lehet szó. — A másik kérdés a Sza­badság úttal foglalkozik. Az utca két oldalán a távlati tervek szerint soklakásos to­rony- és magasházak épül­nek majd. A rendezési terv még nem készült el — s a szanálási munkálatokat sem kezdik el 1975 előtt. Egy azonban biztos: a Szabadság út és a József Attila utca kereszteződésénél — a beton­házzal szemben — egy száz­negyven lakásos, többszintes ház épül. ELTŰNT PÉCSI IRODALOM A magyar Livius 1622-ben Pázmány Peler Magyarország történetéről egy 900 lapnyi terjedelmű, nagyfontosságú történeti munkát jelentetett meg a kölni nyomdában: Nicolai Istvánfi Pannonii Historia- rum de rebus Ungarícis libri XXXIV. ab a. 1490 ad a. 1609. azaz A magyarság történeté­nek 34 könyve 1490-től 1609­ig­A latin nyelvű mű szerző­je lstvánffy Miklós, akit mi­vel Liviushoz hasonlóan szerkesztette és írta meg mű­vét, az utókor a magyar Li­vius névvel illette később. lstvánffy Miklós, a szép- história-író lstvánffy Pálnak fia, 1538. december 8-án szü­letett a Baranya megyei Kis­asszonyfán. Gyermekkorát Szigetváron töltötte, s bolog­nai, paduai tanulmányai be­fejeztével visszatért Sziget­várra „vitézi oskolát” tanulni Zrínyi Miklós mellett. Rövi­desen Oláh Miklós veszi párt­fogásba, akinél annak 1563. január 14-én bekövetkezett i haláláig a titkári teendőket látta el. Később a királyi udvar szolgálatába lépett, mind magasabb tisztségekre emel­kedett. 1582-ben a pozsonyi országgyűlés beleegyezett al- nádori kinevezésébe. Hosszú ideig lstvánffy Miklós az or­szág legtekintélyesebb és leg­befolyásosabb egyéniségei közé tartozott. Politikai kar­rierjén csak akkor esett csorba, amikor Illésházy Ist­ván perében ellene foglalt állást. Ennek következménye volt, hogy midőn a régóta üres nádori szék betöltésére került a sor, a rendek nem őt, hanem a protestáns Illés- házyt választották meg ná­dorrá. Ugyanezen a napon szélhűdés érte, jobb karja béna maradt. 1615. április 1-én halt meg a Varasd me­gyei Vinicán. Milyen ember volt lstvánffy I Miklós? Kolta Ferenc a szigetvári | múzeumban nemrég megta- 1 lálta Istvánffynak 1598. au­gusztus 10-én Gyulafehérvá- rott írt, eddig ismeretlen le­velét. Ebből egy derűs, kedé­lyes i ember élcelődése tűnik elénk, aki meleg barátságban Gyerlyásodik a Balaton jege A napok óta tartó enyhe időjárás meglazította a Ba­laton jégpáncélját. A tó jég­mezője a téli sportokra al­kalmatlanná vált. Partra vontatták a jég vitorlásokat és nem látogatják a fakutya­kölcsönzőket sem. A Balaton jégmezője még összefüggő, de a jég vékonyodása, úgy­nevezett gyertyásodása már megkezdődött. ■! van Mihály úrral, a szakács* ; csal, akinek azt üzeni, hogy I visz neki Erdélyből fiatal fe­leséget, „közben pusztítsa el 1 azt a vén banyát”. ' 34 köteles hatalmas törté­neti műve abban a korban : nagy teljesítménynek számí­tott, különösen, ha hozzá vesszük', hogy még négy kö- ' tetet szándékozott hozzáírni, de ennek csak vázlata ké­szült el. Mint történetírónak Mátyás erős, fegyelmezett 1 állama az eszményképe. Vé- j leménye szerint a nagy ural- I kodó halála óta minden „dis- ciplina és religio” megrom­lott a nemzetben, végveszély­be sodródott az ország. Ezért a régi dicsőség hősi példáit idézi, különösen az apró ma­gyar várak török elleni hősi küzdelmeit ecseteli megrá- zóan Ö is azok közé tarto­zott, akik a szigeti hős 1566- os heroikus önfeláldozását eposzi méretűvé magasztosí- totta, s talán ez az oka, hogy művéből a költő Zrínyi Mik­lós is sokat merített. Évszámaiban nem mindig megbízható, földrajzi adatai azonban pontosak. A tulaj­donneveket szereti latinos formába önteni. Pécsnek tö­rök uralom alá jutását 1543. július 20-ra tette. Másik ér­dekesség: szerinte a mohácsi csatában Lajos király nem a Csele-patakban, hanem a Ka- rasica iszapjában lelte halá­lát. Műve megírásához fel­használta Gonfini, Brodarics és Tinódi történeti írásait is. Pray György szerint Ist- vánffy történeti műve éles ítéletekkel van tele, amelye­ket azonban mérsékel a sza­badelvűség és a közügyek tárgyalásához való alkalma­zás. Stílusa világos, ékes, nem mesterkélt, nem idegen­szerű. Adatait sokszor mér­legeli, sőt oknyomoz is. Ha­zánk történetét attól a pont­tól ismerteti, midőn a ma­gasból vakon rohant a mély­be, ő mégsem esik kétségbe, bízik a haza jövő sorsának kedvező fordulatában. Művét később Kazy Fe­renc, majd Cseri . Mihály folytatta. Kemény Zsigmond Zord idő című regényének is egyik forrásává vált. Dr. Tóth István Készül a harkányi gyógyszálló beruházási programja Dúl Dezső tervezőmérnök, az Általános Épülettervező Vállalat munkatársa nyerte el annakidején a harkányi gyógyszálló tervezésére kiírt pályázat I. díját A Belkeres­kedelmi Minisztérium, mint beruházó, az elmúlt napok­ban őt bízta meg a szálló beruházási programjának el­készítésével. Az ütemezés szerint ez év közepére kell elkészülnie a beruházási programnak. A program jóváhagyása után készülnek a műszaki tervek, ez azonban már hosszabb időszakot, csaknem egy teljes évet vesz igénybe. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban úgy tervezik, hogy 1972 második felében kez­dik meg Harkányban a 400 ágyas gyógyszálló építését. A körülbelül 250 milliós beru­házás kivitelezésére a Bara­nya megyei Állami Építő­ipari Vállalat kap megbízást. egy nagy reggelizőhelyet A „daktari” vállhoz emeli a számszeríjat, rövid ideig céloz, aztán halk zizzenéssel elröppen a nyílvessző. Három perc múltán egy különlege­sen szép dám bika megme­revedik és a sáros avarra dől. A sűrűből innen is, on­nan is emberek gyűlnek kö­réje ... Mindez nem a népszerű tévéfilmsorozat egyik folyta­tásának jelenete, hartem a valóságban történt a Tolna megyei Gyulaj dámvadairól híres rezervátumában, ahol tegnap óta különleges vadász­expedíció végzi munkáját. Az elején említett daktari sem az újságíró fantáziájának szülötte: így nevezték el tré­fásan az erdészét emberei dr. Fábián Gyula professzort, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem zoológiái tanszék­vezetőjét. aki bénító injek­ciókkal vadászik. Ra.ita kívül dr. Patócs András állatorvos és Koltai András, a MÉM Kiállítási Irodájának mun­VADFOQÁS QYULAJON katársa tartozik az expedí­cióhoz. — Mi a céljuk ezzel a kü­lönleges vadászattal? — Az élővad befogás ha­zánkban eddig ismeretlen módszerével próbálkozunk — feleli Koltai András. — Tu­dott dolog, hogy a Vadászati Világkiállítást az idén Ma­gyarország rendezi, ehhez kellenek az élő vadak. Ezt a sajátságos vadfogási módszert a számszeríjjal Fá­bián professzor találta ki. Fiatalabb éveiben ugyanis i.iászott s így most nem oko­zott neki gondot egy olyan speciális fegyver elkészítése, amellyel 50—60 méter távol­ságból bénító injekciót lehet röpíteni a kiszemelt vad combjába. (Eddig hazánkban úgy történt az élővad befo­gás, hogy az állatokat karám­ba csalták, és onnan válasz­tották ki a megfelelő példá­nyokat. Ilyenkor azonban a nagy dulakodásban egy-két vad mindig elpusztul.) — A mostani módszer biz­tos és veszélytelen? — Sajnos, nem — vála­szolja a professzor — ezért hoztunk magunkkal állat­orvost. Noha a bénító injek­ció dózisát mindig a kisze­melt példány testsúlyához mérjük, előfordulhat, hogy egy legyengült szervezetű állat légzőizmait is megbé­nítja. Ilyenkor gyors közbe­avatkozásra . van szükség. — Egyébként meggyőződésem, hogy ha sikerül tökéletesí­teni ezt. az eljárást, akkor ez nágy segítséget jelent majd a vadgazdálkodásnak. Te­nyésztésre különösen alkal­mas példányokat, külföldre vagy más vidékre szálitandó állatokat lehet így kiválasz­tani. Közben a megbénított dám- bika gyönyörű íejdíszeit le- tűrészelik, hogy a szűkre- szabott ládába beférjen. A lapátért nem kár. hiszen őszre még szebbet növeszt majd. s mindez ráadásul az ő érdekében történik, mert így a bénultság elmúltával nem tud kárt ejteni magá­ban. — Húsz perc múlva vissza­nyeri a mozgását, vigyázva szállítsák! — mondja a pro­fesszor a embereknek, akik a kocsira emelik a foglyul­ejtett dámbikát, A szeren­csétlen állat megüvegesedett szemeivel most még nagyon búskomornak tűnik, de hol­nap már a tatai telepen lesz, ahol majd jól gondját viselik. Mire eljön az ősz. és jön­nek a világkiállítás látoga­tói, talán még örülni is fog a népszerűségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents