Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

I£7L január 27. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Á hallgatók egynegyede diákköri tag Felkészülés az önálló kutatómunkára A Pécsi Orvostudományi Egyetem tudományos diákköre Ez év tavaszán éppen Pécs a soros- a magyar orvostu­dományi egyetemek tudomá­nyos diákkörei szokásos évi konferenciájának megrende­zésében. Milyen eredmények­ről számolhat be a pécsi egyetem a hallgatók tudomá­nyos munkájával, a diákkör erősödésével és tevékenysé­gével kapcsolatban, — erről beszélgettünk dr. Rúzsa Csa­ba KISZ-titkárral és Seress Lászlóval, a tudományos diákköri tanács titkárával. A kutató­utánpótlás bázisai Köztudott, hogy a tudo­mányos diákköri tagság töb­bet jelent, mint egyszerű hallgatónak lenni — s ez a többlet, elsősorban az ön­álló tudományos kutatás for­májában jelentkezik. Elvileg minden másodéves orvostan­hallgató beléphet a diákkör­be, de a diákköri közgyűlé­sen választott, hattagú tdk- tanács azért minden esetben megvizsgáljál, méltó-e a je­lentkező a tagságra, várható- e tőle, hogy komoly munkát végez majd a választott terü­leten. A közepesnél rosszabb tanulmányi eredmény egyéb­ként is kizáró tényező. Ha azután az intézet vagy kli­nika vezetője is szorgalmas, a tárgy iránt érdeklődő em­bernek tartja s elfogadja a jelentkezőt, megkezdődhet a tulajdonképpeni diákköri munka. A diákkörösök fel­adatot kapnak, amely álta­lában az egyetem intézetei­ben folyó tudományos kuta­tás valamely részterületéhez kapcsolódik, s a feladatot önállóan végzik el. Több le- 'hétcTs'ég’ üT’-Vőft” árra, hogy kutatásaik eredményét a töb­biek elé tárják: elsősorban az ún. házi konferenciákon, amelyeken a kiváló szakem­berekből álló zsűri jutalmaz­za is a legjobb dolgozatokat. A tudományos diákköri te­vékenységnek azonban még­sem a „tennék” a fő célja. Hanem mindenekelőtt a tu­dományos utánpótlás biztosí­tása. Jellemző tény, hogy az elméleti intézetekben a fia­talabb kutatók generációja mind diákköri tagokból ke­rült ki. Érthető is ez, hiszen a korán megnyilvánuló szak­mai érdeklődés, az elmélye­dés egy-egy témában, a há­rom-négy évig végzett ön­álló munka biztonságosan mutatja meg, ki az, aki va­lóban az elméleti kutatásra alkalmas. Ugyanakkor a diákköri munkának szegé­nyes célja lenne ez egyma­gában. Tömegméretekben sokkal fontosabb, hogy azok a hallgatók, alak néhány éven át dolgoznak mint diákköri tagok, az egyetem kapuján kilépve, sokkal in­kább képesek az elvont tu­dományos gondolkodásra, a szakirodalom, a tudományág nyomonkövetésére. A hallgatók negyedrésze miért egyete­Mindebből világos, igyekeznek a pécsi men növelni a diákköri ta­gok számát, anélkül persze, hogy a színvonal bármilyen csökkenése bekövetkeznék. Pár éve még 25—30 diák­köri tag dolgozott az egész egyetemen, ma a hallgatók­nak mintegy a negyedrésze, pontosan 297 hallgató. Csak­nem valamennyi intézetnek, klinikának, tanszéknek van diákköre, de a kórbonctanon, műtéttanon, anatómián és a gyermekklinikán jelentős számú, az élettani intézetben és az T. Számú belklinikán bedig kiemelkedő: 40 fő kö­rüli a tagság. S noha nem, az a cél, hogy minél több önálló produk­tumot tegyenek le az asztal­ra a diákköri tagok, azért jó hajtóerőt jelentenek az emlí­tett házi konferenciák, a ju­talmak és az évente kiírt pályázatok is. Fejlődésként könyvelik el azt is, hogy a házi konferenciákon most már szívesen látják el a zsűri feladatát neves, Köz- tiszteletben álló oktatók, ho­lott néhány éve még alig volt megfelelő érdeklődés. Emeli e konferenciák ünne­pélyességét az a gyakorlat is, hogy a két testvér-egyetem­ről — Erfurtból és Lvovból — is rendszeresen meghív­nak két-két diákköri tagot, akik ugyancsak előadást tar­tanak. Legutóbb december köze­pén tartottak a pécsi egye­temen diákköri konferenciát, ezen választották ki azt a tizenöt előadást is, amely Pécset képviseli a négy ma­gyarországi orvosegyetem áp­rilisi közös konferenciáján. A tervekben a tartalmi munka további javítása mel­lett az szerepel, hogy néhány éven belül el kell érni, hogy a pécsi egyetem hallgatóinak mintegy a fele dolgozzék a diákkörben, s váljék így a tudományos kutatás alapjait ismerő, felkészült, modern szemléletű orvossá. H. E. Kamarakiállílás I jegyzetek a nevelésről. bzínes diaest Pénteken este 6 órakor nyitja meg Marafkó László újságíró a Doktor Sándor Művelődési Központban a Mecseki Fotóklub idei első kamarakiállítását.. Ezúttal pé­csi szerzők: Fábos Mihály, Jakab Antal. Horváth Imre és Miklós Sándor mutatkoz­nak be képeikkel a nyilvá­nosság előtt. A megnyitó után a Műve­lődési Központ nagytermé­ben budapesti vendégelőadó, Bence Pál fotóművész, a FOTO főszerkesztője mutat­ja be Bretagne címmel a legutóbbi franciaországi útja során készült színes diapozi- tíveket. A Mecseki Fotóklub vezetősége • mindkét rendez­vényre szeretettel várja az érdeklődőket.’ Családi vagy iskolai nevelés? Hosszú téli esték Telt fényű higanylámpák és világtalan ‘ szemű, befelé húzódó parasztházak szegé­lyezik a főutcát. Konyhából szűrődik fény csupán itt-ott az udvarra. Csakúgy, mint máshol, kis falvakban, kis településeken, ilyentájt, ha beköszöntenek a hosszú téli esték. Fő a vacsora, szól a Pécsi Rádió, a család egy része tv-t néz. A fiatalság meg nyilván szórakozást, időtöltést keres: presszóban (ahol van), klubban, műve­lődési házban vagy éppen moziban. Ilyenkor több a szabadidő. Mivel töltik az emberek? Erről tudakozód­tunk a minap Szalántán. Gazdátlanul... A falu két világos pontja balra a presszó és italbolt, nem messze jobbra a műve­lődési otthon. Űj, 1964-ben avatták. Előcsarnoka üres, a klubhelyiség zárva, nagyter­mében 8—10 fiatal a kályha körül. Mozira várnak. A te­rem — jégverem. Beszédbe elegyedünk. Megtudom: a lá­togatottság gyér. Egy hosszú szőke hajú kislány, Pavlo- vics Anna, a község könyv­tárosa elmondja, hogy be­rendezett klubhelyiségüket rendszerint csak hét végén látogatják. Társasjátékoznak, magnóra táncolnak. A tv és a magnó rossz. A KlSZ-szer- vezet 46 tagú. Korábban tánccsoportjuk is volt. Dél­szláv néptáncokat jártak és tüzes horvát népdalokat éne­keltek. Igényük, vágyakozásuk egyértelmű: milyen jó lenne ismét!... De nincs, aki fog­lalkozzon velük és művelő­dési ház igazgató sincs, már ki tudja, mióta. Miért? Volt égy fiatal délszláv pedagó­gus, de nem vállalta to­vább .., Tovább kutatom a választ. Miért? Dohoczki Lajos isko­laigazgató csaknem három évtizede él és dolgozik a fa­luban. A népművelést pár éve hagyta abba. — Nagy az iskolai körze­tem, leköt a munkám. De azt hiszem, anyagiassággal nem vádolhatnak, mosolyo- dik el; hosszú ideig, amikor nem, vagy alig fizettek érte, csináltam. Akkor mondtam le, mikor már havi 400-ért kínálták a népművelői mun­kát. De látja, így se kapkod­nak utána. Ehhez nem any- nyira pénz, valami más kel­lene ... S ez, amit fiatal kol­légáim nem értenek meg ... Van-e megoldás ? Az iskola igazgatója mé­lyet szív Kossuthjából. — Tervek, javaslatok, el­képzelések?... Vannak. Is­merem ezt a falut. Délszlá­vok lakják, 739 félék. A többség tsz-tag, fiatalok is szép számban. Bizonyos (al­kalomhoz fűződő) hagyomá­nyok is élnek itt. Bár sok minden változott az emberek életmódjában is. Egy biztos: ide délszlávajkú népművelő­pedagógus kellene. A főisko­láról érkezők azonban nem­igen vállalják. Megoldás? Fölmerült, hogy a tsz át­veszi és működteti is a mű­velődési házat. Elálltak tőle. A másik: a tantestület sza­kos összetételén kellene vál­toztatni. A pályázati rend­szer itt ugyanis visszaütött. Tíz nevelő közül hárman élünk a faluban. A többi Pécsről jár ki. Van a tíz kö­zül 3 magyar, 2 ének és 2 történelem szakosom. És egy csomó szakos hiányom... Ennek a betöltésével ta­lán ... — Ilyenformán és addig is: mit csinálnak esténként az emberek a faluban? Van-e valami, ami népművelésnek nevezhető? — Ahogy szaporodtak a tévék a faluban, az emberek befelé fordultak, passzívak. A fiatalok is szívesen jártak össze, amíg nem volt Marica presszó; Annak nagyöbb a vonzásköre... A művelődés házának vi­szont nincs vonzásköre. A tv-ben a hiba? Hiszen föl- becsülhetetlen kulturális ér­ték, különösen, mióta falun is elérhető. Hiszen nemcsak „elszív” a tv, de segíthetné is a népművelést. (Ha mű­ködne és volna kit segítenie a szép új művelődési ház­ban.) De nézzük tovább, ki mit szól ez ügyben. Róka fogta csuka... Kemer Ádám tsz-elnök: — Igen, szó esett arról, hogy átvesszük a művelődési házat, és az óvodával együtt üzemeltetjük. De január 1. óta az évi bruttó jövedelem egy százalékát a helyi ta­nácsnak kell átutalnunk. Ez évente 150 ezer forint. Így nem vállalhatjuk... A meg­oldás? A tantestülettől vár­ható. Talán a tanácsválasz­tások után... Markovics Miklós vb-el- nök: — A pénzen múlik ... 10 500 forintos évi költség- vetésből nem tudunk 4—500 forintnál többet fizetni a népművelőnek. Ennyiért meg nincs, aki vállalja... A tsz? Tavaly megtagadta a kultu­rális támogatást, mondván, hogy kell a sportkörnek. Igen, igen, fölmerült, hogy átveszik a művelődési házat. De ott óvodát akartak csi­nálni (!?)... A 150 000 forint évi átutalásuk? Hol van az még?! Költségvetés sincs rá... Ha az iskola, a peda­gógusok kezükbe vennék a népművelést, az lenne a megoldás!... A kör bezáhilt. És ez — nem véletlenül — a „Róka fogta csuka” meséjére emlé­keztet ... Pedig — mese he­lyett — megoldás kellene végre. Olyan, ahol mindenki a saját felelősségét és azt mérlegelné, hogy mit tehet­ne. Tehát a helyi tanács, a tsz és a tantestület együttes anyagi-erkölcsi erőfeszítései­vel s nem utolsósorban a fiatal népművelők hivatás- tudatával (mert ilyen is akad) kellene akarni... Pon­tosabban: tenni. Mert he­lyettük ez senkitől nem vár­ható. Addig pedig közösség nél­kül, egyhangúan telnek a hosszú téli esték Szalántán. Wallinger Endre Az iskolai nevelő — oktato munkánkban gyakran talál­kozunk olyan esettel, amely - lyel kapcsolatban a Rend­tartás valamelyik paragra­fusát alkalmazzuk a fegyel- metienkedőkkel szemben. Ilyenkor sokszor apró nevelé­si kérdések kerülnek felszínre. A kívülállók azt latolgatják, hogy a nevelők milyen tevé­kenysége mondható optimá­lisnak. milyen módon értel­mezi vagy nem értelmezi he­lyesen a társadalom által rá­bízott nevelés szerepét. S egyáltalán, helytelen intéz­kedések helyett melyek let­tek volna a legmegfelelőb­bek. Ezeket a szülői ház pe­dagógiai tanácsa utólag nagy bölcsen meg is állapítja. Ta­lán még tanácsot is adna a tantestületnek a fegyelmi döntésekben. Persze joggal, mert szemlélet kérdése! Valamikor az iskolától so­kat vártak a nevelési kérdé­sek megoldásában. Most még többet, hiszen az iskola abla­kát kitártuk a szülői ház. a társadalom felé. Ez is rend­jén lenne! Csupán az nem, hogy az iskola egyedül ne­veljen. S mondhatjuk, egy oly7an szemlélet van kialaku­lóban, melynek következmé­nyeként minden megoldást az iskolától várnak. Várnak..., mintha a szülői házról, vagy ahogy ismerjük a családi ne­velésről nem is esne szó a pedagógiai lexikonban. Igaz, a nevelés társadal­mi tevékenység. Nevel az is­kola, az utca, ragad a fel­nőttek példája, a környezet, a baráti kör. De az alapót mégis a család adja a gyer­meknek. Hajlamosak vagyunk arra. hogy a fiatalok minden tevékenységét, de főleg a negatív megnyilvánulásait az iskolára vonatkoztassuk, mert hát ugye. ott is folyik va­lamilyen féle nevelés. Az iskola nevelői funkció­ját hoztuk magunkkal, s mint haladó hagyományt ezt át­vettük. A felnőttek társadal­mában még ma is szívesen emlegetik az iskolát, ha a nevelés valamilyen negatív tényezőjét észreveszik, arról nem is beszélve, ha a neve­lés is csődbe jut. Ha a diákok illetlenül vi­selkednek nyilvános helyen vagy éppen a buszban, akkor az első kérdés meg is szü­letett: vajon melyik iskolába jár? Ha udvariatlanok, ak­kor: „gyerekek, ezt tanultá­tok az iskoláoan?” Ha az Ágoston térén ártatlan ga­lambokat lövöldöznek, akkor is kész az előítélet: „gyere­kek erre tanítottak bennete­ket az iskolában?” Tehát egy sereg kérdés', s mind az iskolának címezve! De nézzük a feladót! Azoic, akik az iskolai nevelés pri­mátus jellegét tartják. szem előtt, még véletlenségből sem gondoltak a családi nevelés­re. Pedig a szülői háznak együtt kellene dolgozni az is­kolával, s nem vezet ered­ményre, ha a labdát egy­másnak dobjuk. Tehát csakis közösen és együtt, mert a nevelés a közös területünk. Az oktatásban és képzés­ben a szülői ház kevésbé tud segíteni, de abban igen, hogy rendszeresen részt ve­gyenek a szülői értekezlete­ken, illetve a fogadóórákon, hiszen mégis csak saját gyer­mekük sorsáról van szó. Amikor tehát megidézzük az iskola nevelői funkcióját, ezzel egyidőben arra is gon­doljunk, hogy a szülői ház mennyiben segítette elő az iskola munkáját. Mennyiben róható fel az iskola hibája­ként az a tény, ha a gyer­mek szeszesitalt fogy'aszt, s a szülőknek fel sem tűnik, hogy éjnek idején a gyermek csavarog. Vagy gondoljunk csak a nyári balatoni döm- pingre, amikor nem áll köz­vetlen kapcsolatban az isko­lával, mennyire inkább fon­tos a szülői ellenőrzés. Ezt az iskola teljes egészében nem pótolhatja. Ha a család a nevelést bruttó bérbe adja az iskolának, akkor az ilyen gyermek, az ilyen tanuló olyanná nevelődik, olyan lesz mint a piros alma, amire azt szoktuk mondani: kínjá­ban érett! Ez a szemlélet ve­szélyt rejt magában. Hiszen így a nevelésben többletet vállal az iskola magáfcf.'n 'A munkánkban selejtet nem le­het gyártani, mégis előfor­dulhat. hogy az ilyen egy­oldalú neveléssel kiöntjük fürdővízzel együtt a gyere­ket. Az iskolának nagyon lé­nyeges, hogy mit hoz a szülői házból a gyermek. Az iskola és az otthon közötti kapcso­laton áll vagy bukik a ne­velésünk. Pály Gábor tanár Min dolgozik most? Szigetváron a Rákóczi ut­ca éppen hogy érinti a Zrí­nyi téren álló templom ol­dalát, majd enyhén megtö­rik, és leszalad a vasútállo­másig. A 10-es számú, föld­szintes ház valamikor a szá­zad elején épülhetett, van Zágon Gyula A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában 24 lány és egy fiú sajátítja el a kéziszövés technikáját. A tanulmányi idő alatt megtanulják többek között a torontáli, a perzsa, a szúrnák szőnyeg-technikát és a gobelin készítést. Az itt végzett diákok egyrészt főiskolára mennek tovább, vagy szakmájukban el­helyezkednek háziipari, népművészeti szövetkezetekben. A lányok egy csoportja munka közben. Foto: Erb János egy tucat még belőle ebben az utcában. Bent viszont va­lóságos kis múzeum találha­tó. Ebben a házban lakik Zágon Gyula festőművész. A nagyszobában a fikusz uralkodik. Vastagbőrű leve­lei félig árnyékolják a vitrint, amelyben plakettek és török pipa, Deák Ferenc által aján­dékozott óra és egy egyipto­mi obeliszkre emlékeztető eredeti török kabala lát­ható, rajta hieroglifákkal. A fikusz oltalmazza a készülő új alkotást is. Egyelőre csak fa tábla látható (valamikor asztal volt, de festeni kitű­nően lehet rá), rajta fehér alapozás, s a kompozíció vázlatvonalai. Ez lesz a ..Ba­ranyai madonna”. Vagy „Mohácsi madonna” — Zá­gon Gyula még nem döntött. — Baranyai születésű va­gyok, nagyon szeretem ezt a vidéket, s még bizonyos mértékig önzővé is válik az ember. Elég sok népviselet van a megyében, közülük a sokac rendkívül gazdag és artisztikus színben és for­mailag egyaránt. Ma nagyon fellendült a festészetben az ikonosztikus felfogás. A pra­voszláv templomban magam is láttam ilyet eredetiben, az ikonosztáz oldalán, ezt meg is mentettük, s a hely- történeti múzeumban fel tudnánk használni. Tehát most megkísérlem az iko­nosztikus felfogást a népi íz­léssel összeolvasztani ebben a madonnában. Zágon Gyula egy évvel ez­előtt ment nyugdíjba. Most élvezi a pihenés örömeit. Pihenés? Amikor először ke­restem, nem volt otthon, szakkört vezetett a művelő­dési központban. — Hát igen. Sok minden­nel foglalkozom. Szobrász- kodni is szoktam. Az óvár déli kapujának feltárásakor félig elégett »farönköket ta­láltak. A templom is ilyen­kor nyugszik. Én egypárat megmentettem belőlük. Mutatja a falon lógó port­rét. Az arc egyik oldala fe­ketévé üszkö ödött — a tö'gy XVII. századi égésnyomai. Kint az előszobában van egy rézdomborítás, Zrínyi klasszikus nyugalmú alakja. Hosszú kardja két szimmet­rikus félre osztja a palástos alakot. — Vannak korok. ame­lyekben a mozgalmasság a jellemző. De ezt a figurát nem szabad megzavarni a mozgással. Csak a felület vibrálását szabad érzékeltet­ni ... Zrínyi búcsúztat el. . fegyelmezett nyugalom, fémtisztaságú jellem. Marafkó László A a t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents