Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

Stíl. január 4, DUN ANTÜLI NAPLÓ 3 Beszélgetés a két baranyai tss-szövetség elnökével Nehéz esztendő volt Nehéz, problémáktól terhes esztendőt hagyott maga mö­gött az ország, az 1970-es évet a baranyai tsz-ek tör­ténetében is a megpróbálta­tások éveként fogjak beje­gyezni. Ha van szerencse a bajban, az az, hogy két gaz­dag év után jött ez a har­madik, amely alaposan fel­adta a leckét a termelőszö­vetkezeteknek. A bajok már 1969 őszén el­kezdődtek, amikor a novem­beri havazás, a tél korai be­állta megakadályozta az új gazdasági évet megalapozó őszi ‘ munkák befejezését. A tsz-ek földjeinek 60 száza­léka szántatlan maradt, a kukorica ezer holdakon ma­radt kinn a mezőn, s hiába volt jó termés, a többletet el is vitte a tél. Tavasszal foly­tatódtak az időjárás okozta pusztítások. A gabonák egy része kifagyott, több ezer holdat kellett kiszántani a belvizek miatt. Nyáron az aszály és a jégesők pusztítot­tak, csak a gabonatermés ki­esésből származó károk mér­téke meghaladta a 150 millió forintot. Hatványozta a bajo­kat a rossz gép- és alkatrész- helyzet, az őszi üzemanyag- hiány, amely a kukorica be­takarítását veszélyeztette. Kérdés, vajon hogy álltak ki a próbát a megye termelő- szövetkezetei, milyen gazda­sági eredménnyel zárhatják az esztendőt. A kérdést a két termelőszövetkezeti szövetség vezetőjének tettük fel, akik az alábbiakban adták meg a választ. bischer Ferenc A Duna- és Karasica menti Tsz-ek Területi Szövetségé­nek elnöke nemcsak szövet­ségi tiszte magaslatáról ítél, amikor véleményt mond. Mint tsz-einök közvetlenül is érezte az év minden meg­próbáltatását. ,, ,, — IVTégsem a magam tsz- " éhöl*' indulók ki,' mikor az 1970-es évet értékelni pró­bálom. Mert Igaz, a bájok minket sem kíméltek. 1500 holdunkat elverte a jég, s hiába térített meg négymil­lió forintot a Biztosító, ha a tényleges kárunk ennék dup­lája volt. Nem ítélhetek en­nek ellenére sem a magam portájáról, mert a Közös Ut átlagosnál kiegyensúlyozot­tabb tsz, s viszonylag jobban elbírta a veszteségeket. Ha a negyven tagszövetke- zetet veszem, ezt már nem jelenthetem ki ilyen egyér­telműen. Tény, hogy a tsz-ek pénzügyileg kivétel nélkül megérezték ezt az évet, hozzá kellett nyúlni a tartalékok­hoz, ezeket csaknem mind fel kellett használni. A ki­esések pótlására nagy erőfe­szítéseket tettek a tsz-ek jó­részt sikerrel. A tagokat ter­mészetesen az érdekli, hogy megkapják-e munkájuk el­lenértékét. Nos, a mi szövet­ségünk területén a személyes jövedelem szintje nem csök­ken. igaz, hogy nem is emel­kedik. A háromnegyedévi mérleg szerint a tavalyihoz képest römlott a tsz-ek pénzügyi helyzete. A tsz-ek tartozása kívülállóknak 1969. szeptem­ber 30-án 17 millió forint I volt, 70-ben 33 millió, a for­góeszközhitei 3,5 millió, 1970- ben 60 millió forint. A sző- I vetkezeti bruttó jövedelem | 73 millióval, a fejlesztési alap 27 millióval, a tartósan lekö- ; tölt bankbetét 18 millióval ; csökkent. A biztonsági alapot 1969-ben 25 millióval sike­rült a tsz-eknek növelniük, most nem nőtt, hanem 16 millióval csökkept. Egyedül a részesedési alap tartja a tavalyi 320 milliós szintet. Tehát pénzügyi szempont­ból kedvezőtlenebbül kezdték el a mohácsi szövetség közös gazdaságai az 1971-es évet Más vonatkozásban azonban jóval kedvezőbben. Hisz ez­úttal,. ami hosszú évek óta nem sikerült, befejezték az őszi munkákat, betakarítot­ták mindenütt a kukoricát, s ha ez két mázsával alatta is marad átlagtermésben a ta­valyinak — 1000 vagonnal termett kevesebb — szinte minden szemet be tudtak tá­rolni s a tavalyi nagy táro­lási veszteséggel nem kell számolniok. Az őszi mély­szántás is elkészült. Tavaly egy veszteséges tsz .volt a szövetség területén Kozár- misleny, most a pillanatnyi helyzet szerint nem lesz vesz­teséges szövetkezetük. i Papp Zoltán A Mecsek- és Dráva menti Tsz Szövetség elnöke, Papp Zoltán, szentdénesi tsz-elnök, még nehezebb helyzetben van, amikor értékelnie kell az évet. — A mi szövetségünk te­rületén még nagyobbak a szélsőségek a talaj termé­kenységében, a területek fek­vésében. Itt vannak a mély­fekvésű, belvizes, és a hegy­vidéki tsz-ek s így a gyenge adottságú üzemek többsége. Náluk hatványozottan jelent­keztek a problémák. Az 1969- ről áthúzódó munkák, kuko­ricaszedés, mélyszántás stb. költség szempontjából ezt az évet terhelték. Ez, valamint a megnövekedett anyagkölt­ségek — építőanyagok, gé­pek, alkatrészek s egyéb ipa­ri eredetű anyagok árai — mintegy 100. millióval, 8-r-10 százalékkal növelték meg a termelési, ráfordításokat, s ez mégsem járt,együtt hozam­növekedéssel, ellenkezőleg. Emellett abszolút mértékben és arányaiban is nőtt a fel­halmozás, megnövekedtek a közterhek. Ilymódon hiába emelkedett a termelés, a sze­mélyes jövedelem szintje I9lj9-hez képest 1—2 száza­lékos csökkenést mutat. 1969- ben 399 millió forintot tett ki, most mintegy 390 millió forintra - tehető az az összeg, ami kiosztható. A tsz-ek pénzügyi helyzetének romlá­sát mutatja, hogy míg tavaly a szövetség területén két tsz lett veszteséges — mindket­tőt szanálni kellett, addig most várhatóan több tsz zár- já veszteséggel ez évi gazdál­kodását. Mindennek ellenére el­mondhatom, hogy a mi tsz- eink döntő többsége is kiáll­ta az 1970-es esztendő pró­báját, ha ez nem is ment könnyen. Sokkal rosszabb helyzet alakulhatott volna ki, ha a tsz-ek vezetése nem ilyen szilárd, ha a tagság munka- fegyelme és hozzáállása nem ! ilyen jo. Továbbá ha az őszi munkák nem sikerülnek úgy. | ahogy sikerültek. Betakarí- | toltuk a kukoricái, s nálunk | a termésátlag jobb az 1969- j esnél, ez sokat pótolt a ki- I esésekből. Elvégezték a szö- j vetkezeteink az őszi mély­szántást. s ezzel jól megala­pozták az 1971-es esztendőt. 1 Nagyon fontosnak tartom, j hogy azokban a szövetkeze­tekben, ahol a kiesések ko­molyabb problémákat okoz­tak, s a személyes jövedel- i met is érintették, a zárszám- I adások során ne váltson ki ez a helyzet kölcsönös vádas­kodást tagok és vezetők kö­zött. A most mögöttünk ha- g.yot1 igen keserves évet reá­lisan kell értékelni, levonni a tapasztalatokat, tanulságo­kat, mindazokat a következ­tetéseket, amelyek felhaszná­lásával előbbre vihetjük a jövőben közös ügyünket. Ötszáz ember védi a gátakat Másodfokú árvízvédelmi készültség a Bodrogon Az Eszakmagyarors^agi Vízügyi Igazgatóság dolgozói az óesztendő utolsó éjszaká­ját és az újév eddigi napjait munkával töltötték a gáta­kon. A rendkívüli — hol hi­deg. hol enyhe — csapadékos időjárás hatására megáradt Tárnán és Taktán szilvesz­terkor elsőfokú' árvízvédelmi készültséget rendeltek el, maid szombaton árhullám indult el a Bodrogon is. A folyó vízgvűitő területén va­sárnapra virradóra tizenöt milliméter 'eső és mintegy tizenhét milliméternek meg­felelő havas csapadék hul­lott. Ez tovább növelte a Bodrog vízszint.iét és Felső- bereckiijél vasárnap reggel már ötszáznegyvenhét centi­méter magas vízállást mér­tek. Ezért a folyó gátjain másodfokú védelmi szolgala­tot tartanak. Mindössze há­rom centiméter hiányzik ahhoz, hogy harmadfokú ké­szültséget rendeljenek el. Arád a Tisza is és a két ár­hullám Tokajnál már talál­kozott. ahol' a vízállás elérte a hatszá/.búsz centimétert, A vízügyi szakemberek szerint a két folyó a Bodrogközben, a Tak tóközben és Dél-Bor­sodban elönti a hullámterek mélyebben . fekvő részeit. A gátak megvédésére máris számos intézkedés történt. Vasárnap reggel a gátakon és a. csatornák partjain, öt­száz ember dolgozott, illetve tartott figyelőszolgálatot. A téli árhullám gyorsabb leve­zetésére Tiszalöknél megnyi­tották a duzzasztómű zsilip­jeit is. MK Dunára, Baranya! Tengerünk nincs, de — ne­künk baranyaiaknak — van két ragyogó víziutunk. A Du­na és a Dráva. A Dráva, saj­nos. eddig . inkább elválasz­totta, mintsem összekötötte a két országot. A határmenti folyót ma még sajnos távol­ról sem használjuk ki. A du­nai teherh a józásba Mohácson keresztül kapcsolódunk be. A Baranyából és a Baranyába irányuló áruforgalom közel sem olyan számottevő, hogy az a nagy kikötök sorába emelné Mohácsot, időközben a személyhajózás is meg­szűnt. A mohácsi kikötő je­lentősége úgyszólván abban áll, hogy határállomás, a ki­ás belépő, legkülönbözőbb nemzetiségű teher-vontáknak itt meg kell állniuk és né­hány óra árán átesniük az ilyenkor szokásos formaságo­kon. Valamikor, még az ötvenes években is, sok hajó szeneit Mohácson. Szénkikötője je­lentős volt. A technikai fej­lődés azonban könyörtelenül kiküszöbölte a szenet. Ólai hajtja a hajókat. Egy időben felcsillant a lehetőség: Mo­hács nagy lesz, jelentős te­herkikötővé fejlődik. A vas­műt azonban végülis Duna­Aromszünet — Áramszünet lesz január 3— 30-ig 7—16 óráig Megyeri út, Mó­ra F. u., “Bogár ű.s Kertész u., pötár ij., Nyaría ú., Ag u., Gyu­lai P u.í Bolyai F. u.» Pannónia u.. Egres u., Orgona u., Viola u., Tölgyes u. által határolt terüle­ti?!!. Január 3—5-ig 7—16 óráig Tán­csics. M. u.. Akác u.. Árnyas u.. Knickt a u.. M^omi u.. Készül ü., Rózsa u., Erdély Ti., Horcvad tér, Kertváros u. által határolt térü­lőién. tx) 7'aiiuár 4-31-ig Kozarmisleny községben 7—16 óráig, továbbá január 6—31-ig 'Szalánta község­ben 7—16 óráig áramszünetet tar- tank hálózatépítés miatt«. (x) Január 6-i« tart a szakmunkástanulók téli vakációja Tizenhét napot töltenek pi­henéssel az idei téli szünet­ben a szakmát tanuló fiata­lok. A vakációt legtöbben családjuknál töltik, ám nem mindenkit várt haza a csa­ládi otthon. Az árválí, fél­árvák, rossz családi körül­mények között élő szülők gyermekei — akiket, az ál­lam vett gondozásba — ré­szint a barátok, ismerősök, tanulotársak vendégszerete­tét élvezik, részint pedig kollégiumokban üdülnek ezekben a napokban. Több mint 400, zömében 16—17 esztendős fiatal budapesti, il­letve győri diákotthonokban tölti a vakációt. A kollégiu­mokban sok szeretettel ve­szik körül ókét azok a peda­gógusok, akik a maguk csa­ládias ünnepeit feláldozva önként vállalták, hogy ottho­nos melegséget varázsolnak ! a sok szeretetre szoruló fia- j talok köré. A téli vakáció minden napjára színes, vál- j lozatos program jut Buda- j pesten üdülő vidéki szak- I munkástanulók két estét j színházban töltenek, több j alkalommal mennek moziba, j múzeumokat látogabiak. sporteseményeken vesznek részt s közben ismerkednek a főváros nevezetességeivel is. amelyekkel több fiatal most találkozik első ízben. A Budapesten élő szakmun­kástanulók lakják a győri kollégiumot, számukra Győr és Sopron jelenti az újdon- ' ságot, a téli táj szépsége mellett a történelmi emlék­helyek, a kiállítások és a fertőrákosi kőfejtő. A szakmunkástanulók téli szünete január 6-án ér véget újváros kapta. így most a szovjet vasércet szállító uszá­lyok célállomása nem Mo­hács. itt cáák rövid időre áll­nak meg a vonták, az okmá­nyok és a rakomány ellen­őrzése után felszedik a hor­gonyt és tovább folytatják útjukat. Dunaújváros innen még egy napi víziút. Azért nem néptelen a mo­hácsi Duna-part. A folyó kö­zelsége elsősorban a Farost- lemezgyárnak kedvez. Ki is használják a lehetőséget. A Farostlemezgyár jól kiépített kikötővel rendelkezik. Idt? érkezik uszályokon a nyers­fa. Az előny magától érte­tődő: olcsó vízió t=alacso­nyabb önköltség. A többi ki­kötő esetenként bonyolít le forgalmat. Érkezik Mohács­ra építőanyag, cement; mű­trágya a termelőszövetkeze­teknek stb., de Mohács is küld víziúton árut, például téglát. Az utóbbi években egyre nagyobb mennyiségben hajóznak be baranyai ter­ményt és szállítják belföldi és külföldi célállomásokra. Tavaly több uszálynyl nap­raforgómagot szállítottunk a Német Szövetségi Köztársa­ságba. A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat régóta igény­be veszi a dunai uszályokat A víziút olcsó, nagy távolsá­gokat beutazhat a magyar termény anélkül, hogy ára eladhatatlanná tenné. A ha­talmas. 100—130 vagonnyi befogadóképességű uszályok­ba egyszerre nagy mennyi­segek berakhatok, mindez enyhít a tárolási nehézsége­ken. A Gabonafelvásárló ta­valy példa nélküli forgalmat bonyolított le a Dunán. A mohácsi Sokac-révben össze­sen mintegy 1800 vagonnyi búzát és kukoricát raktak ! uszályokba. A korábbi évek­ben ennek a mennyiségnek csak negyedét szállították el víziúton. Sajnos, kiépített ki­kötővel nem rendelkeznek. Majd a jövő hoz változást: gépesítik a rakodást. Az épü­lő, 2000 vagonos tárházból már ejtőcsövön keresztül hull a termény az uszályokba. ! Mit tudunk az átmenő for­galomról? A MAHART mo­hácsi ügynökségén a napló- bejegyzések alapján pontosan megbecsülhető az átlagos for­galom. Eszerint naponta át­lagban 12—15 magyar és külföldi vonta halad át (le és fel. tehát mindkét irány­ba) Mohácson. A vonta== .több összekapcsolt uszály. A Viajók űticélja változatos, nemzetiségük a legkülönbö­zőbb. A kikötői felügyeleten érdekes újság: meggyorsítják a vizsgálatokat. Jelenleg a Magyarországra tartó hajók először a jugoszláviai Bez-. dánban, majd Mohácson is átesnek a különböző vizsgá­latokon. Ugyanígy, a tőlünk kflépő hajóknak is kétszer kell a határon kikötniük. Mo­hácson és Bezdánban. Mind­ez hosszadalmas művelet. A nyárra átalakítják a MA­HART mohácsi ügynökcégé­nek épületét és Ut kap helyet a jugoszláv vámőrség, határ­őrség és révhatóság. Bezdán­ban. ehhez hasonlóan a ma­gyar szervek rendezkednek be. Ezekután már csak egy. mégpedig közös vizsgálat lesz a határon. A Magyarországot elhagyó hajókat Mohácson, a Jugoszláviából érkezőket pe­dig csak Bezdánban ellenőr­zik. A vizsgálati idő így felé­re csökken. összegezve: fejlődés van, de még messze vagyunk az ideális állapottól, attól, hogy maximálisan kihasználjuk a Dunát, mint szállítási lehető­séget. Gondoljunk csak Eu­rópa többi nagy víziűtjaira! Például a Rajnára, amelyen a dunai forgalomnak a sok­szorosát bonyolítják le. Sür­gessük tehát: még több ba­ranyai árut küldjünk és még több árut fogadjunk a mohá­csi kikötőben. lassan mégiscsak beáll a tél, s bár a folyók egy ideig még dacolnak a hideggel, vé­gülis meghízik rajtuk a jég. Egy-másfél hónapig szünetel a dunai teherhajózás. A von­ták ilyenkor már biztos rév­ben vannak, a téli kikötők­ben várják az idők jobbra- fordulását. Csupán a fürge jégtörőhajók merészkednek ki. Merem remélni, a jégzaj­lás után mi is kimerészke­dünk, az eddigieknél jóval nagyobb mértékben kihasz­náljuk víziútjainkat, a Dunát és a Drávát. Ha tehetjük, ne kössük le feleslegesen amúgy is szűkös vagon- és teher­gépkocsi kapacitásunkat. MBdáffvári Zoltán Halálra ítélt gyümölcsösök? Vágják a gyümölcsösöket Belső ügynek tűnik, a gaz­daságok legprivátabb ügyé­nek, ez. azonban csak a fel­szín, mely alatt könnyű fel­fedezni azokat az összetevő­ket,, melyek egyszeriben va­lamennyiünket érintő köz­üggyé teszik e jelenséget. A „fátalanítási" kampány kiinduló pontja egy rendelet, mely a közelmúltban jelent meg. s mely — a vállalati önállóságul erősítő rendelke­zések sorába illeszkedve —, megszüntette az. engedélyké­rési kötelezettséget. Mint is­meretes, korábban a gyümöl­csösök kivágását, illetve je­lentősebb mérvű területcsök­kentését a tanácsi szervek engedélyének kellett meg­előznie Az. új rendelet e kö­töttséget csak a törzs-, illet­ve központi gyümölcsösök esetében tartja fenn — 8 miután Baranya gyümölcsö­seinek zöme kívül esik e ka­tegóriákon. máról-holnapra fellángolt a ..favágasi” kedv. A zöldség és gyümölcsárak sok év óta emelkednek a pia­con. Ez a mostani — gyü­mölcsös-ellenes —r hangulat éppen ezért különös figyel­met érdemel, de természete­sen nemcsak abban a vonat­kozásban, hogy vágják a fá­kat.. Rendkívül helytelen len­ne ugyanis egyoldalúan vizs­gálni a jelenséget. Ha kivág­ják a gyümölcsfákat — en­nek gazdasági oka van. még­hozzá súlyos, hisz. egyetlen olyan szakmáját szerető me­zőgazdasági szakember sincs a világon, aki ne sajnálná a fákat. Mi hát akkor az igaz­ság? Az igazság az. hogy a gyümölcstermesztés rendkívül kockázatos, s rendkívül kis hasznot hozó ágazat. Az idő­járás, a különböző betegsé­gek, a munkaigényesség, s a gyakori szállítási-. ' ill^jjje értékesítési nehézségek mind- mind negatív irányba hat­nak. Nincsenek gépek, nin­csenek hűtőházak, nincsenek megfelelő szállítóeszközök, ennek ellenére azt kell mon­dani: ami most történik — pontosabban: ami az új ren­delet nyomán reális veszély» lyé lett — az egészségtelen, s kártékony a népgazdaság egésze szempontjából. A lakosság gyömölcsellátá- sa, enyhén szólva, nem tö­kéletes. Ez az egyik. S á má­sik: a halálra ítélt gyümöl­csösöket -állami dotációval te­lepítették. Minden fa pénzbe került, sok pénzbe. éppen ezért nem a vállalatok, gaz­daságok gazdálkodási szabad­ságának megsértése, de alap­vető népgazdasági érdek fel­tenni a kérdést: csak a gaz­dasági, vállalati érdél; a fon­tos? A megyei tanács illetéke­sei a MÉM-hez továbbították észrevételeiket. Hírek szerint miniszteri értekezleten is szerepelt a téma, s bár a fentebb említett rendelet visszavonása nemcsak hogy nem várható, de nem is len­ne helyes, egészen biztos, hogy a gyümölcstermesztési kedv fellendítése érdekében több ösztönző intézkedés ki­adására kerül sor. Különösen a szilvások, barackosok vé­delmében kell mielőbb tenni valamit. Néhány dolog — mint például a szükséges gé­pek, növényvédelmi szerek biztosítása —, a központi szervekre vár. valamit azon­ban „lent”, a gazdaságokban kell biztosítani, illetve meg­változtatni. S ez a szemlélet A termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok vezetőinek alapvető feladata a gazdasá­gos termelés. Ezt a feladatot azonban csak akkor oldják meg maradéktalanul, ha a helyi érdekek mellett a nép­gazdaság egészének érdekeit is szem előtt tartják. A fák kivágása helyenként valóban pozitív változásokat hozhat a gazdálkodásban. De hát jó vége lesz-e annak, ha mindig a legkönnyebb megoldást, a legkenyelme- sebb utat választjuk ... ? a a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents