Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-21 / 17. szám
dunAntüli naplö 1971. január 21. BARANYAI KASTÉLYOK ÉS UDVARHAZAK,.. GÖRÖSGAL Távirati stílusban minden egyszerű ... Két „kastély”, posta, italbolt, iskola, körjegyzőség a pusztán. Mintagazdaság régen és most is. — Bajvívók, lovagi tornák — 400 év előtt és ma is... Ellenpontok. Római út a városba, a folyóhoz és külországokba ... E néhány mondatban minden lényeges dolog benne van, mégis azt kell mondani: több kötetes óriás regénybe is nehezen fér el Görösgal története... Szigetvártól nyugatra néhány kilométerre, a régi római — mostani új, barcsi út mentén fekszik Görösgal. A közelben magasodó domb, amelyet a környéken élők „udvarnak” neveznek, számos ősrégi leletet rejtegetett, s talán őriz még ma is. A puszta már 1468-ban faluként volt regisztrálva', amelyet Batthyány Benedek nyert adományul. A török hódoltság idején, Szigetvár kapujában, járási székhely és megerősített település... Az 1552—53-as években a török helyőrség 167 emberből állott ... Egy esztendővel később a török kincstári adólajstrom szerint, az adószedők a Puskás utcában 4, a Nagy utcában 6 házat írtak össze. Ma is számos török kori edénytöredék kerül elő, de a görösgaliak közül senki sem emlékszik arra, hogy itt valaha Puskás vagy Nagy utca lett volna .., Hiába: sok minden feledésbe merül az évszázadok során, s a szájhagyomány sok mindent rosszul őriz meg. Azt többen is állítják, hogy a mostani italbolt helyén híres. régi betyártanya állott: Savanyú Jóska tanyázott itt. Mások szerint egy fiatalember mulatott a csárdában, amikor érte jöttek a verbuválok. A tisztet agyonlőtte — betyárrá lett. A helység ne-- véről is lehetne vitatkozni.. Állítólag a napóleoni háborúk idején élt itt egy Görös Gál nevű nemes, 600 holdas birtokos. Idézet Deli Kazián török vitéz leveléből, kelt 1554-ben, Apostol napján, Keresgalban: .,... megértette a te leveled, hogy Ula Alya fiával akarsz elébb megöklelni, s csak aztán velem. Jól tudom, hogy még velem sem végezted dolgod, és addiglan mássa' akarsz öklelni? Tudod azt mikoron én velem megöklelél csalárdsággal sértél meg en- gémet, annak okáért akartam egy kopját eltörni véled. Azértis senki innen Keres- galból veled nem öklel, amíg velem nem végzed számadásod. Választ várok hamar- sággal és Isten tartsón vé- kességgel...” Megvívtak-e vagy sem? Nem tudja senki. Annyi bizonyos, hogy a círrtzett Bos- nyák Márton, Zrínyi vitéze 1556. augusztus 19-én elesett kapitánya oldalán. A török kitakarodása után több örökösön keresztül a XIX. században Nádasi Elek és Stephanies Pál örökölték a birtokot. Mindketten 1000 hold körüli gazdasággal bajlódtak a mélyfekvésű területen. Kastélyaik alig né- hányszáz méterre épültek egymástól. A méterekben ki nem fejezhető távolság azonban jóval nagyobb volt régen is — most is. Fehérre meszelt. rozzant udvarház. Messziről látszik: ha majd a hó olvadni kezd, vödörben kell belül felfogni a vizét. Ha csak addig be nem szakad az egész tető, aztán az edényre sem lesz már szükség. A ' főfalon tábla .hirdeti: itt az iskola. Hátra kerülők. Drótkerítéssel vontak határt egy udvarnyi területnek. Az ajtó valamikor az udvarház valamelyik szobájában lehetett. Itt lakik Nádasi Elek, az egykori tulajdonos. „Isten hozott” — olvasom, amint beljebb kerülök. Több százéves porcelánok: ezüst tálak, gyertyatartók. Egy Lehel hűtőszekrény és díjnyertes trófeák. Kerti traktor, enyészetnek indult — úgy tűnik értékes 25 pálcaülcs egyetlen cigarettáért Tűzvédelem a 18, szazadban rezni. mert a „padláson,: vagy féhajban, vagy pajtában. s akármely veszedelmes helyen üveglámpás nélkül senki se merészkedjen járni”, Akit pedig az istállóban, a pajtában, a szérüs- kertben. és „más ollyas ve-. szedelmes helyen dohányozni tapasztaltatik. minden irgalmasság nélkül égy forintra fog bürrteltetni. melyből 50 dénár a bévádolónak, 50 dénár pedig az N. város cassá- jába fog adaltatni. Aki pénz- bül meg nem fizetheti, 25 pálcát fog szenvedni.” Létezett már ebben az időszakban városi tűzoltó felszerelés is, ugyanis a rendelkezés előírja, hogy „az Fekete Sas vendégfogadóban fog még az N. város egy vasas szekeret, egy vasabron- csos víznek való lajtot, egy nagyobb, kettő kisebb létrát, és ugyannyi csáklyát csináltatni”. Amint az Esztergomi városi Tanácsnak a Komárom megyei levéltárban őrzött irataiból kitűnik, már a 18. században is nagy gondot fordítottak a tűzvédelemre. A t. n. magistrátus végzéséből: „Kemény büntetés alatt parancsoltatott az egész városban a gyulladás ellen és a tűznek elojtására célzó rendelések” megtartása. A rendelkezés, amely „költ Esztergomban die 80 juní 1770"-ben, előírja többek között, hogy ..Minden háznál egész esztendő által bizonyos edényben és tágas helyen legalább 2 akóra való víz készen legyen. Nagyobb házaknál pedig több vizet tartsanak a házigazdák és a zsellérek.” Előírta a rendelkezés azt is, hogy minden háznál legalább egy. a nagyobb házaknál pedig kettő jó nagy létrát tartsanak. Minden gazdaember köteles volt üveglámpást besze— olajfestmények, ezt láttam ... Gyorsmozgású és sebesbe- szédű asszony a konyhában. Az igazság: az idősebb jelzőt is használnom kellene, de alig merem leírni, olyan könnyen megsértettem azzal is, hogy Nádasi Elektől akarom hallani az udvarház történetét. Nemsokára jön — a kertben dolgozott. Hatvanöt évét élt ebben a házban — illetve nem egészen, mert közben 6 és felet börtönben volt. Egy 16-os sörétes vadászpuskáért 13 évet sóztak a nyakába 1950-ben. ötvenhat nyarán aztán elengedték. Most az állami gazdaság nyugdíjasa. Ott hallottam: nagyon szorgalmas volt és a nem könnyű kubikos munkában sem fáradt... Később egy kerti traktorral az árkokat tisztította. — Az udvarház egyik része 280 éves, a másik 100 évvel ezelőtt épült — mond- •ja: ~A ' falakon ‘versenylovak^- .ról. .készült fényképek, , Ná^ dasi^ Elek a lovak szerelmesé. — Hát voltak lovai — mondja Nádasiné, — még egy elit kanca is. Ott van a fényképe a lányom képe mellett. Másik felvételen fiatal nő lovagol egy szép paripán. — Ez még akkor volt, amikor hajlandó volt a legjobb lovát is odaadni... Most veszem észre, hogy egy „lovagi párbaj” közepébe kerültem. Az asszony tésztagyúrás közben néha kiröppent egy hegyes nyílvesszőt — Nádasi úr méltóságteljesen elhárítja. A nyugdíjra terelődik a szó. Hétszáz forint. Nem sok. — Elég az! Egészen jól ki lehet belőle jönni — mondja az asszony. A férfi kérdőn rám néz. Mit lehet erre mondani. — Hallja, maga jobban illik a demokráciába, mint közénk — mondta egyszer a sógorom, amelyik megkapta ajándékba Csutakot, az elit kancát — támad újra Nádasiné. Egy beteg csibe lomhán kaparászik a konyhában — talán már megszokta ezt a furcsa bajvívást. Az öregúr a lovakról mesél. Egy kis föld is van, azzal egészíti lei a nyugdiját. Ért hozzá, gazdaiskolát végzett Debrecenben. — Az egészség? — Ha csak a guta meg nem üt... — Valószínű megüti, mert minden Nádasit a guta ütött meg — mondja az asszony. Aztán felsóhajt: pedig én mindent ráhagyok ... Együtt kísérnek ki. Békességgel. Most leírom: Nádasiné sokkal idősebbnek néz ki, mint valójában. Nehéz éveket élhetett át a munkához nem szokott asszony, amikor egyedül volt gyermekével ... Markot szedett, kapált — hamar megtanulta a munkát, amit addig csak látott. S türelmetlenül várta a férjét. Persze ez az örök évődés nem több, mint lovagi torna. A másik kastély. A kapu mellett kápolna. Nemrég temették ide Stephanies Pált. Kilencven éves korában Franciaországból jött haza meghalni. Az utolsó tulajdonos lánya valahol Pesten esztergályos, vagy autóbusz- vezető: Óriás vadgesztenyefák övezik az utat. Távolabb fenyők és nyírfák. Amikor a nemzeti vállalat megalakult, az egyik vezető ki akarta vágatni. úgymond: semmi se maradjon, ami a régi urakra emlékeztet. Jancsula Vince, a Görös- gali Állami Gazdaság igazgatója szerint pedig más is van itt, amelyet azért nem lett volna olyan könnyű eltüntetni. Kitűnő kis mintagazdaság volt. Még most is vannak területek, ahol működik az 1914-ben épített csőrendszer, amely a mélyebb területek vizét levezeti... Ügy tűnik, a görösgaliak hagyományttsztelők, A»—igaz»’ gató szobájában ezüst perleg. Az 1970. évi mezőgazdasági,, kiállítás ” nagydíja.' Adatok, tények: kiváló búza, kukorica és lucerna termesztési átlagok, szarvasmarha, baromfi és lótenyésztés viszi hírül a gazdaság eredményeit. Szabó Ferenc, személyzeti vehető apja még a Stephani- csék konvenciós kőművese. volt. ö már a kastélyban lakik. Arról mesél, hogy mekkorát fejlődött Görösgal. Hétszázan élnek a pusztán, a 11 régi ház mellett a gazdaság 17 új házat épített. Keresem a kastélyban az új mellett a régi szellemét: egy barokk faragott szeli-: rény: aV. előtérben kandalló, az 1888-as évszám az istállón... Talán ekkor tatarozhatták Ennyi az egész. Pedig külsőleg 100 év alatt mit sem változott. A parádés istállóban sze-‘ mélygépkocsi garázs. — Ugyanazt a célt szolgálja, mint régén — mondja Szabó Ferenc . . . Lombosi Jenő Ősi iüfjlalkozások hírmondói Szíve visszahúzta a koronghoz Sáfrány Géza nevét kevesen ismerik. Nem is törekedett soha névre, hírre. Szerényen élt, dolgozott egész életében. De mióta — nemrégen — pályadíjat nyert, felnéznek rá, megsüvegelik az emberek a faluban. Bakócán, a Petőfi utca 10- ben, kicsi műhelyében ül naphosszat a korong előtt. Ujjai sok évtizedes, ősi be- idegzett mozdulatokkal tapadnak rá egy kisebb agyag-' csomóra, melyből sebes forgással kunkorodik elő egy borospohárforma edényke. Társai — a pécsi népművészeti bolt megrendelésére — már tucatszám sorakoznak kancsóstól együtt a kemencén pihenő hosszú pallón. Géza bácsi forgatja a korongot. Szelíd kék szemével derűsen néz maga elé. Tekintetében: a munka gyönyörűsége. Tiszta, szép örömét láthatóan semmitől nem engedi zavartatni. Sem a háborús sérülés okozta nagyot- hallástól, sem a kemény, emberpróbáló munkával, tisztes szegénységben telt évtizedektől. A háború után ahogy a fogságból hazatért, mindinkább érezhette: leáldozóban ez a népi falusi kismesterség. Jöttek a műanyagok s egy-két csibeitatónál, cserépnél egyebet nemigen kértek a piacon. Megpróbálta de a kapálás se hozott többet a konyhára. A szíve meg visszahúzta. A korong mellé... Gyártotta szériában a virágcsérepet, jóllehet alig adta ki a betevőt. Dehát — ez volt az élete. ’ Sokáig, hármasban dolgoztak, apjával.és a bátyjával. — Tizennégyen voltunk testvérek. De csak ketten maradtunk a szakmában. A többieket hiába verte apánk. Nem volt fogásuk, hozzá ... Mert olyankor válik el, gyerekfejjel. Előbb megmutaszt- ja, utána látja meg a mester, van-e fogás hozzá? Nekem volt. Egy év múlva már köcsögöket is formáztam, ami ritkaság, tizenhárom évesen. S három év alatt a kitermeléstől az égetésig mindenben egész munkás voltam. Mikor apám látta, rámhagyta. Egyre emlékszem ... Tálakon dolgoztunk akkor. Én paraszt- tálakon, apám levesestálakon. — Mi a különbség? — A levesestül oldala domború. Apám meg egyenesre csinálta, mint a paraszt- tálakét. Nem mertem szólni. Orffl télen Anyám kértem rá . . . Akkor apám csináltatott velem egyet. Megnézte s azt mondta: ezután a tálakat is te csinálod ... — A díszítő mintákat honnan vette? — Hát, amikor kezdi az ember a cifrázást, akkor elgondolja. hogy oda éppen milyet? Ha jól mutat, csinálja a többin is ... A rőtfényű kis műhely ablakszemében papírok. Egy hivatalos irat hátulján egykori paraszt cserépedények, eszközök neve sorakozik. Többségéről nem is hallunk ma már. Megyei tanácsi megrendelésre készíti majd őket Sáfrány Géza népi ía- zekasmesler — kiállításra, múzeumba. Sebtében följegy- zek néhányat: tányér és tálformák; kacsasütő. gyertya- tartó. Korsók: mázatlan (mezei) cserépkorsó, csali korsó, kocsmáros korsó; méztartó, köpülő. lába-lábos, tésztaszűrő. csutás pálinkás, fejőké: sparhelti fazék és szabadtűzi fazék . .. A harmincas években még ■ szinte csak ezeket használta a nép falun. Azután nemigen keresték. Csak utóbb egy-két éve. — Most a népnek ilyen ízlése van . .. —. összegezte tő- mören Géza bácsi a jelenséget. — Nem tejesköcsög meg itató kell most! Dísztárgyakat kérnek ... Egyedül dolgozik. Olykor felesége — törékeny, fehérhajó néni — segít, főleg az égetésnél. — Más nincs, pedig valami ióravaló gyereket az otthonból is szívesen betanítanék. Dehát — „sáros a nadrág”. A fazekas ruháján bizony vastagon szárad az agyag. Talán évek. tatán évtizedek óta. Naphosszat ül a korong előtt, így pereg az élete. Wallinger Endr«
