Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

1971. január 29. DUNANTÜLI NAPLÓ 3 Hogyan is állunk az „új­fajta osztályozással”? — kér­dezik gyakorta a szülők. Igaz, amikor a Művelődésügyi Mi­nisztérium állásfoglalása 1969-ben megjelent, a peda­gógusok is tanácstalanok vol­tak. Időközben, 1970. október 26-án megjelent a művelő­désügyi miniszter utasítása, amely módosította a korábbi intézkedést, mivel minden feltétel nem állt a rendelke­zésre. Pillanatnyilag tehát a pe­dagógusok belátására bízták az új elvek érvényesítését. Két pécsi középiskola, a Ja­nus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola és a Szé­chenyi Gimnázium és Szak- középiskola gyakorló peda­gógusait kérdeztük meg a tanév első féléve után az ed­digi tapasztalatokról. A Szé­chenyiben például a tanárok 60 százaléka alkalmazza az új elveket, a szakközépisko­lai osztályokban viszont csak egyes tárgyak esetében élnek a minisztérium irányelveivel. Alighanem általánosnak te­kinthető az az állapot, ame­lyet a Janus Pannonius igaz­gatónője fogai mázott meg: vannak akik teljesen az új elvek alapján dolgoznak, van­nak a réginek is hívei, s vannak, akik a kettőt kom­binálják. Ami jó, és ami nem Az új ellenőrzési-értékelési- osztályozási elvek szerint a tanuló minden megnyilvánu­lása információ a pedagógus számára, ami alapján infor­mációs jegy, vagy jel adható. A nagyobb anyagrészek vé­gén pedig összegezni kell a tanuló részteljesítményét, s ezek a témazáró jegyek na­gyobb súllyal esnek a latba a félévi osztályzatban, nem ronthatok, hanem javíthatók, sőt, meg kell adni a tanulók­nak a lehetőséget a javításra. Lássuk a véleményeket, mi szól az új mellett: — Sokoldalú az informá­ció, rengeteg információs • jegy születik. — Nagyobb aktivitásra ser­kenti a tanulókat az új rend­szer. Ha lazsál az órán, rög­tön mínuszt adhatok neki. — Értékelhető a pluszmun­ka, az iskolán kívüli tevé­kenység. Ha hozzáolvas az anyaghoz egy könyvet, vagy megnéz a televízióban vala­mit, ezt értékelhetem. — Nem lehet kiszámítani, hogy ki mikor felel. Koráb­ban kalkulálhatott a diák: „nemrégiben feleltem, most egyhamar nem kerülök sor­ra”. — A témazáró nem jelent bukást, javítási lehetőséget kapnak a tanulók. — önállóságra szoktat. Mi művészettörténetből a tan­könyvben nem szereplő épü­letekről képeket gyűjtöttünk. Mindenki kapott egyet, mint „feladatlapot”, s önállóan ele­mezni kellett. — A feladatlapok egysége­sítik a színvonalat országo­san. A beszélgetések során bő­ségesen elhangzottak ellen- vélemények is:-— A minisztérium állásfog­lalásának megjelenésekor rendkívül elhibázott lépés volt a IV.-esekre, az érettsé­gizőkre is kiterjeszteni az új elvek alkalmazását. Ha foko­zatosan, az első évtől kezdve vezették volna be, nem oko­zott volna olyan kavarodást. . ‘r-r Nem készítették elő technikailag sem az új rend­szer bevezetését. Az Országos Pedagógiai Intézet nem kül­di a megfelelő feladatlapokat. Az a pedagógus, aki egyma­ga készíti elő a témazárókat, rengeteg pluszmunkát vállal magára. Nálunk a kémia munkaközösségben mindenki égy-egy témazáró feladatlap­jainak elkészítését kapja. — Reál tárgyaknál, mate­matikából, fizikából, nyelv­tanból. idegen nyelvből jól használhatók ezek az ellen­őrzési módszerek, de a narra­tív tárgyakból, magyarból, történelemből a beszédkész­séget is fejleszteni kell. A gyerekek az írásbeliség miatt elszoknak a szóbeli megnyi­latkozástól, nem is beszélve az írásbeli „stress-hatásáról”. Viszont egy-egy nagyobb té­ma után nem marad idő szó­beli feleltetésre. — Az írásbeli számonkérés például biológiából is kisza­kítja a tanulót a saját gon­dolatmenetéből, a logikája töredezetté válik, pedig lehet, hogy szóban mindent értel­mesen el tudna magyarázni. — A magyar végülis 'több annál, hogy valaki a feladat­lapra ráírja, hogy Arany Já­nos mikor született és mikor halt meg. Attól még Aranyt egyáltalán nem ismeri. Az irodalom elveszíti a jellem­formáló, erkölcsnemesítő ha­tását, elvész az ember. Töprengés a reform egészéről Ilyen kérdésekben viszont nem lehet a könyvelés sza­bályai szerint dönteni: eny- nyi a negatívum, ennyi a po­zitívum, ami megmarad, az az eredmény, önkéntelenül felmerülnek az oktatási re­form egészére vonatkozó problémák: vajon az ellenőr- zés-értékelés-osztályozás gyö­keres megváltoztatásával cél- szerü-e meggyorsítani a re­formot? Nem a módszerek reformja után, a módszerek forradalma után kellene-e az ellenőrzést . is megújítani (gondoljunk csak olyan egy­szerű példára, hogy azok a gyerekek, akik korábban, pl. új anyag feldolgozása során nem találkoztak feladatlap­pal, hogyan dolgoznak vele a témazáráskor). Ez még ak­kor is felmerül, ha tudjuk, hogy a reform eddigi „életé­ben” is a korszerű módsze­rek keresése nagy súlyt ka­pott. Az új osztályozási rendszer célja az osztályzatközpontú­ság, a jegyközpontúság meg­szüntetése lenne. A szülőket A kutyák sokadmagukkal tanyáznak itt, a betonaljú ketrecekben. Az ajtó nyitása a drótozott kerítéshoz csalo­gatja őket — csóválják a farkukat, nyüszítenek az iz­galomtól. — Az az enyém — mutat egyikükre kísérőm. Erósszö- rű kis patkányozó, vidáman ugrál gazdája láttán, csahol. — Kölyke is van. Bepároz- tattuk ezzel, itt. Valóban, kisvártatva elő­bóklászik a kiskutya, onnan hátulról, a szalma alomról. Mindenki örül. A másik ketrecben néme­lyiknek nyakában fémbiléta. Háborús azonossági jelvény. — Azok már operált ku­tyák. De valamennyien egészsé­gesek. A bilétások egy vesé­vel, vagy valamilyen idegén szervvel, szövettel rendelkez­nek — és ugyanúgy csóvál­ják a farkukat, örülnek az ebédnek, a hónak, a napsü­tésnek, mint a többiek ... * A kutyák. Azt hiszem, végigkísérték az emberiség eddigi életét. Ügy nagyjából. Barátságosak, szeretetre méltók. Szolgálják az embert. Házat őriznek, megmérjék az idegent, el­fogják a diverzánsokat, va­kot vezetnek, megmentik a‘ svájci hegyek turistáit, sí­előit — ki tüdja niég, mi mindent csinálnak. Hűségűkről, ragaszkodá­sukról legendák járnak. Az emberek is tisztelik, szeretik őket. Jártam agrár- versenyen, ahol a Magyar Ebtenyésztők Országos Egye­sijeié egyik fővezére szinte rámförmedt. — Ezek nem kutyák elv­társam, ezek agarak Ha túlzó is a tisztelet né­ha, s a járókelő megmoso­lyogja a kék szvetterbe .öl­töztetett, nyírott pudlit, a jó illatú pincsit, rózsaszín-orrú ölebecskét — aki kutyát tart, — valljuk be — a tanártól kapott jó vélemény nem nyugtatja meg annyira, mint egy jeles. Csakhogy az okta­tás egészében kell megvál­toztatni a jegyközpontúságot ahhoz, hogy egy részterüle­tén, az általános- és közép­iskolai oktatásban is meg­változzék ez a felfogás. Mert hiába sikerül a közvéleményt átformálni, hiába érjük el, hogy a szülő nem fetisizálja az érdemjegyet és évvégi osz­tályzatot, ha az egyetemi fel­vételinél — hogy csak egy példát mondjak — továbbra is ez az. elv érvényesül (ho­zott pontok száma stb.). S még valami, ami úgy­szintén túlnő a pusztán ok­tatási kérdéseken. Az új módszer tökéletes alkalmazá­sa olyan plusz időigénybevé- tellel jár a tanárok szem­pontjából (témazárók íratá­sa, kijavítása, esetleges újra­íratása stb.). hogy becsületes elvégzése óhatatlanul felveti az óraszámcsökkentés szük­ségességét. A szülő és az iskola A szülőkkel kezdtem, illik tehát, hogy velük is fejezzem be. Gondolom, az fel sem me­rül bennük, hogy az oktatás­ügy gazdái nem a lehető leg­jobb szándékkal foglalkoznak egy-egy új intézkedés meg­valósításával. A fenti gondo­latok is az együtt-töprengés jegyében születtek. Egy bizo­nyos, az a szokás, hogy min­den apró jegy, plusz és mí­nusz jel nem kerül be az el­lenőrzőbe, azt kívánja, hogy a szülő minél gyakrabban tájékozódjék az iskolában, nehogy meglepetések szüles­senek egy-egy témazáró után. Hiszen a szülő és ap iskola nem két tábor, hanem két szövetséges. biztosan bensőséges kapcso­latot alakít ki négylábú „csa­ládtagjával” ... * Családtagnak mondtam, s azok is. De itt is vannak mostohagyerekek. Kutya, „aki” kutyának sem kell — szomorú látvány. Girhesen kóborolnak, lopnak élelmet, s lopnának egy kis szerétetet valahonnan — amennyire egy kutyának szüksége van. Az állami gondozottak. Nem oltás miatt, egyéb okokból éventé mintegy het­venezer kutyát pusztítanak el — az országban. Lelövik, vagy a kölyköket élve elás­sák ... Nem sajnálja azokat senki. * Pedig hasznos tevékenysé­get is folytathatnának. Az orvostudomány kísérleteihez feltétlenül szükséges alanyok szerepét tölthetnék be. Van­nak, melyek sok kóborlás után, vagy egyszerű adásvé­tel folytán bekerülnek' a kí­sérleti intézetekbe. Ott jó dolguk van. A kosztra még egy sem panasz­kodott, társaság is van — a műtét pontosan, ugyanolyan körülmények között zajlik, mint emberen: altatással, ér­zéstelenítéssel. sterilen. Négylábú szolgálói a tu­dománynak. A furcsa, hogy évente mintegy négy-ötezer kutyára lenne szükség az „operáló” szakmák kísérleteihez, az ok­tatáshoz. Es nem kerül eny- nyi az intézetekbe! Fizetnek is érte pedig, igaz, hogy nem túl nagy összeget, de van, akinek egész jó nyugdíjki- egészxtés... Negyven fo­rintért veszik át őket. Nemrégen értesültem róla. hogy Pécsett a kísérleti ku­tyaszükséglet évente nyolc­száz darab — lenne. De csak a fele érkezik a pécsi orvos­egyetemre,. Tillai Aurél, a kórus ve­zetője társaságában ölen jöt­tek el a kórustagok közül, hogy megkíséreljenek vála­szolni arra a nem is olyan könnyű kérdésre: mit jelent számukra az énekkari sze­replés. Váry Gizella vegyészmér­nök, alti egyébként labor­vezető az Erőműnél, az ala­pítótagok közé tartozik. — 1957-ben lettem a kórus tagja, akkor is érettségiztem. Heti két próba volt régen is. Én hosszú évekig munka mellett tanultam, az egye­temet is levelezőn végeztem el. A kórust a világ kin­cséért se adtam volna le... kellett a sok tanulás mel­lett az a kis kikapcsolódás. Polgár Kinga matematika­tanár, az Egyetemi Központi Kutatólaboratóriumban dol­gozik, s közben elsőéves fi­zikaszakos az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. — Szeretek énekelni. Va­lamikor tanultam hegedülni, még kacérkodtam is a gon­dolattal, hogy hegedűtanár leszek. Hiányozna a zene, ha semmiféle formában nem volna az életemben. Inkább Itt, Pécs közelében is agyonlövik őket. Decem­berben tizenkilenc kutyát öl­tek meg — egy közeli nagy­községben, ahelyett, hogy kí­sérleti célra adták volna át. A lelövés hasznosabb, hu­mánusabb? * És a kísérletező emberek szeretik kutyáikat. Az elhul­lás egyáltalán nem olyan mérvű, hogy bárki megbot- ránkozhatna. Az operáció után központi fűtéses „kór­termekbe” kerülnek az álla­tok, ahol lábadoznak, felgyó­gyulásuk után meg — bilé- tával a nyakukban — kike­rülnek az újonnan jöttek közé, s mesélnek... Azt mesélik, hogy igazán nem fájt semmi: Klubszerű keretek között, hagyományosan, téli isme­retterjesztő előadássorozat indul a inai napon, szerdán Pécsváradon a művelődési központban. Az elmúlt té­len történelmi témakörben, a magyarság európai történel­mi és politikai vonatkozá­sairól tartottak előadásokat. Az idei előadássorozat té­mája: Építészetről, minden­kinek. Az első előadást Dé­nesi Ödön Ybl-díjas építő­művész tartja meg Város- rendezés — településtervezés címmel. A sorozat további előadásai: A középület; A lakóház és a belső építészet; Az építészet és a képzőmű­vészetek találkozása. Elő­adói: pécsi építészek, képző­művészek, művészettörténé­szek. Valamennyi előadás történeti aspektusból vizs­Közben a többiek meg­jegyzik. hogy Polgár Kinga ma is szépen hegedül, s a kórus összejövetelein gyak­ran szokott szerepelni. A kó­rusnak ugyanis rendszeres összejövetelei vannak, útibe­számolók, családi estek, név­napi felköszöntések, közös karácsonyi ünnepség, stb. Kiss Katalin magyar—orosz szakos harmadéves hallgató a főiskolán ö az énekkar tiszthelyettese.- Nemsokára megválik pár hónapra a kó­rustól, mert a Szovjetunióba megy, a főiskolán hagyomá­nyos szakmai gyakorlatra. — Nehezen tudnék meg­lenni a kórus nélkül. Már Pápán a gimnáziumban ének­karos voltam . .. A többiek ismét közbe­szólnak, s elmondják, hogy mióta Kati a kórusban éne­kel, azóta már három volt pápai diák, hajdani ének­karos került a Mecsekbe. Szalmásy Gábor villany- szerelő az Építő és Tatarozó Vállalatnál. Nevezetessége, hogy népi faragásokkal fog­lalkozik, nagyon szép dolgo­kat készít, érdeklődőek felőle már a szövetkezetnél is. A népi faragást még a nagy­apjától tanulta, aki a Somogy megyei Gamászapusztán élt. S mindezek mellett miért énekel Szalmásy Gábor? — Szeretek ... Nem voltam valami jó tanuló, egész isko­lai pályafutásom alatt egyet­len jutalomkönyvet kaptam, azt is kóruséneklésért... Horváth Gábor egyike a legfiatalabb kórustagoknak abban az értelemben is, hogy csak egy éve tagja a Me­cseknek. • * ­— Két évig énekeltem a gépipari kórusában. Később is kórustag voltam, de ilyen jó kollektívát rhég' sehol se láttam. Ilyen jól még sehol- se éreztem mágani... . A kórus átlagéletkora 23 év. Pedig két nyugdíjasuk is van, Szilágyi Dezső bácsi, hajdani igazgató-tanító, és Zókonyi Lászlóné, a közked­velt Margit néni. Kétszeres Kiváló Együttes a kórus, és másodszor kapták mej a „Diplomás aranykoszorú” ne­vű kitüntetést is. Voltak az NDK-ban — a keleti tengeri galja a maga témáját, és mindegyik a modern építé­szet eredményeihez, jut el. Szó esik napjaink, korunk építészeti igényeiről és a mai falukép, a községek mai . település-képének alakulásá­ról is. Az előadások szervező gazdája a honismereti és várbaráti kör. Vendégei pe­dig a művelődési közpónt klubjainak — a huszonéve­sek és a nők klubja: az ér­telmiségi és a honismereti klub — tagjai: A sokféleképpen, vetítés­sel. könyvekkel, folyóiratok­kal és egyéb szemléltető­anyaggal , illusztrált előadá­sokon teret kapnak a köz­ségrendezés kérdéséi, egyben Pécsvárad településszerkeze­tének sajátos helyi problé­mái- is. hét nevű fesztiválon —, Ju­goszláviában — a rumai kó­rus- és néptánc fesztivál el­ső magyar résztvevőiként — és legközelebb Lengyelor­szágba mennek. Hajdan azért alakították a kórust, hogy „ellássa” a Mecsek Tánc- együttest énekkarral. Később kiderült, hogy ez túlhaladott elképzelés, s ma a kórus ön­álló profilú együttesi azon ritka énekkarok egyikre, amelyek szilárd vegyeskarok, fiatal tagokkal és széles re­pertoárral. Március közepén a Liszt-teremben barokk­estet tartanak, ekkor lesz Vivaldi: Gloria című orató­riumának magyarországi ős­bemutatója. Emellett eredeti népi jellegüket is megőrzik, elsősorban a Kodály-, Bár­dos-muzsika révén. Bárdos­mű is készült, egyenesen ne­kik: az Óda. Tillai Aurél, ha kórus vezetője is készít népdalfeldolgozásokat, s a tagok egyöntetű véleménye, hogy nagyon szeretik ezeket énekelni. Egy énekkar, ahol öröm­mel végzi a sokszor nehéz feladatokat hetvenkét ember, ahol jól érzi magát a terve­zőintézeti rajzoló, a villany- szerelő, az állatkerti igazgató, a Szigetvárról hetente két­szer csak ezért bejáró tanár, a nyugdíjas és a könyves- bolti eladó... II. F. Kísérlet az orosz nyelv oktatásában Éj általános iskolai nyelvi laboratórium Pécs több általános és kö­zépiskolájában található nyelvi laboratórium, ám ezek többségét a szakos osz­tályok nyelvóráin használják ki. A 39-es dandár úti Ál­talános Iskola most készülő nyelvi laboratór'urnának fel­adata majd. az lesz, hogy megvizsgálják: a nagy óra­számú, kötelező orosz nyelvi oktatás során milyen haté­konyan lehet dolgozni a nyelvi laboratóriumban, össz­hangban van-e az anyagi befektetés és az eredmé­nyesség. A 39-es dandár úti iskola egyik osztálytermében társa­dalmi munkával alakítják ki a laboratóriumot. A gyerekek szülei, az Ércbánva Vállalat szocialista brigádtagjai na­gyon sokát dolgoznak, hogy az összesen 300—400 ezer fo­rint értékű laboratórium niég 'ebben aZ évben elkészüljön. A III. kerületi Tanács biz­tosítottá,' hogy 80 ezer forint értékben az iskola beszerez- hesse a szükséges- technikai eszközöket, lemezjátszókat, . mikrofonokat, fülhallgatókat. — Segít a szakszervezet. A Szigetvári Konzervgyár Szak­szervezeti Bizottságának anyagi hozzájárulásával ma­tematikából és orosz nyelv­ből középiskolára előkészítő tanfolyam indult a hátrányos helyzetű fizikai dolgozók, gyermekei részére. Megoszlik a pedagógusok véleménye ' Űj osztályozási elvek az iskolában Marafkó László Kutyaélet, kutyasors... Kampis Péter Építészetről, mindenkinek Ismeretterjesztő sorozat Pécsváradon A Mecsek Énekkar

Next

/
Thumbnails
Contents