Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971 január 19. Válaszúton a pedagógia A házassági hirdetések regénye A fanyalogva tanuló diákok — Hatásosabb módszerekre van szükség A humoros jelenetek ősi figurája a tanár meg a diák. A tanár kér és követel, a diák pedig furfangos ötle­tekkel igyekszik túljárni a tanár eszén és persze meg­próbál kibújni a tanulási kötelezettség alól... A pszichológusok már ko­rábban felfigyeltek erre a je­lenségre és azt a következ­tetést vonták le, hogy vala­mi baj lehet az oktatási módszerekkel, legalábbis azok tekintélyes részével, ha a diák fanyalogva tanul. A pszichológusok figyelmezteté­se különösen napjainkban vált időszerűvé, amikor hi­hetetlen mértékben felduz­zadt a megtanulandó isme­retanyag, amikor valósággal eláraszt bennünket az infor­mációtenger. Ismétlődő isko­lareformok jelzik, hogy a ha­gyományos pedagógia egyre kevésbé tud megbirkózni az eléje tornyosuló nehézségek­kel. Nyilván, valami változásra tan szükség, de mi legyen az? Erről beszélgetünk dr. Grastyán Endrével, az Élet­tani Intézet docensével. Mire tanít a büntetés? — Valami baj van a ta­nulás motivációjával — kezdte válaszát az idegélet­tan ismert nevű kutatója, majd négy egyszerű patkány­kísérlettel példáz, hol lehet a hiba. Mind a négy kísérletnél egy aránylag kicsiny mére­tű, zárt dobozról volt szó, amelynek lyukat fúrtak az együk oldalába. Csak e lyu­kon át jutott be némi fény. A lyuk alatt egy pedál volt. A dobozba tett éhes patkány csak akkor tudott kinézni a résen, ha lenyomta lábával a kérdéses pedált. Alig, hogy ez megtörtént, egy darabka patkány táp hullott az állat lába elé. A patkány persze hamarosan megtanulta, ho- lehet táphoz jutni, s addig nyomogatta a pedált, amíg jóllakott. A következő kísérletben fémrácsból állt a doboz alja és gyenge áramot bocsátót­ok belé. A patkányt persze csípte az áram és csak akkor tudott megszabadulni tőle, ha lenyomta a közelében lévő pedált. A pedálnak ugyanis ezúttal áraiptalanítás volt a funkciója. A patkányok gyor­san megtanulták, hogyan le­het elvégezni az áramtala- rvítást. A harmadik kísérletben csak a dobozalj felét borí­totta fémrács és nem volt pedál. Itt nem lehetett áram- talanítani. A lyuk, vagyis a fény felé futó patkányt min­dig megcsípte az áram, s néhány próbálkozás után rá­jött arra, hogy jobb, ha a doboz végén marad, ahol nincs fémrács. Nem is moz­dult el onnan. Mit bizonyított a három kísérlet? Az első kettő azt, hogyha valami jutalmat tűz­nek az állat elé — a táp­lálékot, vagy az áramlalani- tás lehetősegét, — kész meg­dolgozni érte. Cselekvésre készteti őt, új és hasznos is­mereteket sajátít el. A har­madik kísérlet viszont — amelynek büntetés, fegyel­mezés volt a célja —, csak arra tanította meg az álla­tot, mit nem szabad tennie. Elegendő ez? Az igazi pe­dagógia nem. állhat meg en­nél a pontnál, A pedagógiá­nak arra kell választ adnia: mit kell tenni, cselekedni egy adott helyzetben. „Lapos* közhely vagy más? Minden állatkísérletnél azt szakták mondani, hogy csak bizonyos megszorításokkal lehet belőlül: következtetni az emberre. Aztán elkezdik a következtetéseket... Mi is elkezdhetjük, hiszen — amint láttuk — a jutal­mazás és fegyelmezés dialek­tikájára épüli:k azok a kí­sérletek. Ugyanerre épül a pedagógia is. Nézzük például • legegyszerűbb dolgot, az iskolai osztályzatokat! Ha | 4-est, vagy 5-öst kap a gye­rek — jutalmazunk. Ha 1-est, ‘ vagy 2-est — büntetjük is. | Ilyenkor persze nemcsak a tanár büntet, hanem a szülő is, hiszen melyik apa, vagy anya nézi jó szívvel, hogy rosszul tanul a gyerek? Zord, vagy rosszkedvű arcok fo­gadják a hazatérő iskolást, intelmek hangzanak el és így tovább. — Hogyan? — kérdezhet- j nők. Talán örüljünk annak, j hogy rosszul tanul a gyerek? S ne is fegyelmezzünk ott­hon meg az iskolában? Szó sincs erről, mindenki tudja, hogy a fegyelmezés, az időnkénti büntetés nélkül ne­velni lehetetlen. „Csupán” arról van szó, hogy a féle­lem nem motivál, pontosab­ban csak addig motivál, amíg a megfélemlítés fennáll. Úgy tűnik, mintha csak egy la­pos közhelyet ismételtünk volna el, ez a „lapos” köz­hely azonban egy kissé meg­kérdőjelezi az egész hagyo­mányos pedagógiát. Pedig a hagyományos pedagógia is azt hangoztatja, hogy csak a serkentéssel, buzdítással, ju­talmazással lehet igazi ered­ményeket elérni, de ha meg­nézzük, hogy — evvel egy- idöben — e pedagógia mi­lyen módszereket követ — ott van az a kérdőjel! A legnagyobb jutalom Új és hathatósabb mód­szerekre lesz szükség, s hogy miért, azt megint egy kísér­lettel példázta dr. Grastyán Endre. Ugyanarról a doboz­ról és eszközökről volt szó, avval az eltéréssel, hogy nem alkalmaztak elektromos rá­csot, s nem hullott patkány­táp sem. Itt egy lemezke zárta el a doboz nyílását. A nyílás akkor vált szabaddá, ha a patkány lenyomta a már ismert pedált. Természe­tesen hamarosan megtanulta ezt is és kikukucskált a nyílá­son. Ha egy macskát pil­lantott meg a túloldalon, azonnal „elpárolgott” min­den kíváncsisága. de ha egy másik patkánycsoportot látott ott, a kíváncsisága csak nőtt. Mindenki tudja, hogy a kí- I váncsiság új információk 1 szerzése, tehát tanulásra ser­kentő erő. A fenti kísérlet azt bizonyítja, hogy a kí­váncsiság csak akkor lép fel, ha valamilyen előnyös érdek fűződik hozza. És — most kanyarodjunk vissza az iskolához — elég kíváncsiak azok a diákok a tananyagra, akik szeretnek kibújni a ta­nulás kötelezettsége alól? Aligha! Csak akkor fog meg­változni a magatartásuk, ha a tanulásban több lesz a bel­ső motiváció. Ha érdekeseb­bek . lesznek a tankönyvek és előadások, ha nem arra tö­rekszünk, hogy precízen megfogalmazott igazságokat magoltassunk be es kérjük számon a diákoktól, hanem felcsigázzuk a kíváncsiságukat. | Ha elérjük, hogy gyötrő kényszert érezzenek a kérdé- j ses igazság felismerésére, s többször ízlelhessék meg a I felismerés örömét. A tanulás legnagyobb jutalma az igy szerzett logikai öröm, mely j többet ér minden más H ju­talmazásnál. Ügy tűnik, mintha megint . csak poros igazságokat is­mételgettünk volna, holott j ezek is alapjában érintik a ■ hagyományos pedagógia több i sarkalatos tételét. A lexikális ! ismeretek tömkelegé meg a i puszta, reprodukció — tehát j az egyszerű visszakérdezés — i ma már nem célravezető. El- ; árasztott bennünket az infor- j mációtenger, azt az ismeret- ' mennyiséget, amelyre a ma ! emberének szüksége van, már í nem is lehet a régi módon megtanulni. Korunkban csak j az az ember boldogul, aki | szelektálni tud. kitűnő lé­nyeglátó képességre tesz szert, e képessé» viszont csak akkor szerezhető meg, ha a készen kapott sémák helyett gondolkodva jutunk el a mélyebb Igazságokhoz. Az egész világon lázas út­keresés folyik a hatékonyabb módszerek után, s több évti­zedes kísérletezés múltán va- I ióságos pedagógiai forrada- • lom bontakozik ki a szemünk j előtt. Üj módszerek terjed- . tek el hazánkban, köztük a i Pécsi Orvostudományi Egye- j temen is, ahol — dr. Tigyi András professzor — kezde­ményezésére inkább előtérbe kerülnek az olyan kollokviu- mok, szigorlatok, ahol a szo­kásos visszakérdezéssel pár­huzamosan kérdőívet kapnak I kezükbe a diákok. Minden j kérdésre számos feleletet le- I hét adni, s ondolkodásra ! késztető ..agytornával” kell I megkeresni a helj’es választ, j M. L. ' Az első bátor vállalkozó egy angol lány volt. ö tett közzé először házassági hírei ■test 244 évvel ezelőtt, 172? februárjában történt ez. A hird ütés a Week of Manchester című angol lap­ban jelent meg, és így hangzott: „Isten feleséget adott Adum­nak. Én hajadon vagyok és hű élettársat keresek. írjatok Elleh- borgy Morrisonnak.” Sajnos, Ellenborgy szenzációs és forradalmi ötlete -7 hiszen ez volt a világ első házassági hir­detése — nem csupán hű élet­társat nem szerzett neki, hanem megmérgezte az életét. Az egész ország felháborodott, Morrison kisasszonyt börtönbe v Aették és elmeorvosi vizsgálatnak vetették alá. Hiszen hogy is juthatna eszébe épelméjű lánynak, hogy újsághirdetés útján keressen fér­jet? A következő évszázadok be­bizonyították, hogy bizony jut­hat ilyesmi. Aranyérmes kanárik 87 dalnok Képzeljenek el egy szo- bácskát, ott fenn a Tettye magasában, amelynek egyik :!ala mentén öt ven , egy- jzeniélyes és három közös kalitka áll egymásra helyez­ve. És valamennyibenszün­telen cseveg, pittyeg. csacsog, füttyentget dalos lakója. Kanári tenyészet. Cziegler János a titkára az Első Magyar Nemeskanári Tenyésztők Országos Egyesü­lete pécsi csoportjának. Az egyesület- hozzávetőlegesen 150 kanári rajongót tömörít kebelébe. Baranyában jelen­leg húszra tehető a kanárite­nyésztők száma. A legtöbb madará azonban vitathatat­lanul Cziegler Jánosnak van. Délután, munkából hazajövet, 87 dalnok fogadja: — Az én férjemnek soha­Csupa világszám ötévi k/ányszerszünet után megnyílt a Fővárosi Nagy­cirkusz. Igaz, — így utólag a fényes üvegpalotában szerfilélődve, megkockáztat­hatom — megérte. A cirkuszban minden va- dónat új. A berendezés, a világítás, a hang, a fűtés­hűtés a legkorszerűbb. A technikai berendezés a leg­modernebb. S csupa világ- szám a gálaest műsora is. A konferanszié minden má­sodik szám után ezt mond­ja: Európában egyetlen, a világon egyedülálló, a haza: közönség előtt először. S van itt fény, pompa, szellem, erő. ügyesség, hu­mor, bátorság, szépség, va­rázslat. A fergeteges taps nem­csak az öt éve nem látott, joggal hiányolt műfajnak, s képviselőinek szól. Szól a cirkusznak, a középület terve­ző Vállalat, s a Középület- építő ' Vállalat szakemberei­nek is. Erre az alkalomra — a nyitó műsorra — hazajöttek artistáink, akrobatáink, bo­hócaink, idomáraink — Moszkvából, Dél-Amerikából, Japánból, Teheránból, Spa­nyolországból. valamint Né­metországból — s ki tudja még honnan. Hogy itthon, az új cirkuszt, a káprázatos kül­sejű, s berendezésű épületet Újra van cirkusz! szuperprodukciókkal töltsék j meg. s j A kupola tizenöt métere* magasságában csillogó ruhá­ban a Jászai-díjas légtornász Simon Tibor. Lélegzetelállí­tó. És most. amikor a fején ailva egyensúlyoz a trapézon, elhallgat a zene, csak a dob pereg sűrűn, halkan, — mö­göttem megszólal egy öt­év körüli • kisfiú: — De jó a bácsinak! Telivér lovak idomítója; fehér ruhában a két Don­nert. Vágtában, galoppban, térdet hajtva, táncolva fut, nyargal a két ló. Hófehér lipicaiak jönnek, piros lakk sallanggal, kék toll dísszel. Mintha Toulouse Lautrec vi­lága elevenedne meg! Szellemesek, mértéktartóak, ízesek a bohóc tréfák. Ügyességgel, akrobatikával párosulnak. Három perc alatt, szinte gombnyomásra felépül az oroszlánkeírec. A ketrec fel­húzás maga is-izgalmas,“lát­ványos. Hát még a 8 berber oroszlán, s idomítójuk Kom- lós Sándor produkciója. Az elismerés moraja hullámzik végig a ketezer néző között, A királyi vadászok utódai A Bakonyban néhány em­bernek még manapság is nagy esemény a havazás. Amikor friss hó hull a hegy­ség erdőségeire, kiváló vadá­szati lehetőség kínálkozik a nyestezőknek. Évszázadokkal ezelőtt el­terjedt foglalkozási ág volt ezen a vidéken a nyestezés. A királyi szabad vadaszok Mátyás idejében még java­részben nyestbőrrel rótták le az adót. Az erdei állat érté­kes préme igen keresett volt a veszprémi piacon, amely mondák szerint a prém vá­sárról nyerte nevét is. A nyest és nvuszt vadá­szok száma napjainkban már elenyésző. A vadászat ma már jobbára sportnak számít és hívei szívesen foglalkoz­nak a rendkívül nagy türel­met és hosszas utánjárást igénylő nyestvadászattal. Tíz­nél alig több azoknak a szá­| ma, akik a Bakonyban időt áldoznak az értékes prémű állatok elejtésére. A nyest és a nyuszt hollétét egyébként is csak tapasztalt vadász ké­pes felfedezni. Évszázadok óta öröklött módszerekkel ejtik él az általában faod- vakban lakó prémes állato­kat. A nyest és a nyuszt, hogy nyomait fel ne fedjék, gyakran szakítja meg útját a hóban és a fák ágain ug­rálva halad tovább. Csak a legtapasztaltabb vadászok képesek rátalálni a nyomok folytatására és az állatok tartózkodási helyére. A jőb- bára mókus fészekben tanyá­zó nyesteket még ma is a régi módszerekkel: füstölés után szigonnyal ejtik el. A december végén es a januárban hullott vastag hó­réteg előreláthatólag több­hetes vadászidényt kínál a Bakony utolsó nyestezőinek. mikor a. vékony, fiatal le­gény vállára emeli 180 kilós kedvenc oroszlánját. A 4 Dunai káprázatos lo­vas zsonglőr, a 8 Lyros a levegőben balettezik. a 3 Kunffy ügyes akrobata, Ro­dolfo, a szokás szerint bo­szorkányos. A tánckar, akár a Folie Bergerben is fellép­hetne, olyan látványos' a lá­nyok öl tözéke. Aztán ..Kicsi", a 15 mázsás víziló táncolja, futja körbe a porondot. Két lábra ül, egy lábra, áll Ju'oi 1 és Dia, a két elefánt. Kicsi — Euró­pa egyetlen idomított vízi­lova, s egyedülálló , az. ele­fántokon produkált akroba­tika is. Négy gyönyörű nő a, leve­gőben,- — ők a' Syriusok — erő, ügyesség. szépség. Moszkvából jött . haza a 10 tagú Váradi. ugrócsoport, hogy a magyar közönségnek is bemutatkozzék. Szaltók, páros ugrások, cskk úgy röp­ködnek a levegőben; — egy­más vállára, válláról. Világ- szamuk — szál tó 4 ember magasságban. S végig komédiázzák a műsort az Eötvös zenebohó- coky a Jászai-dxjás Eötvös Gábor és két fia. önálló szá­maikkal és a porond; átvál­tozásait elfeledni hivatott Villám jeleneteikkel. Zenél­nek, dobolnak, trombitálnak, klarinétoznak, úgy bohóckod­nak, énekelnek, táncolnak, s csak úgy mellékesen zsong­lőrködnek is. Csupa kedves hurpor,. Ötlet a játékuk. Ner vettetnek, szórakoztatnak, ök is világjáró család — az azóta cirkuszigazgatóvá avan­zsált Eötvösiiével — négy földrész országait bejárták. Mindenütt siker, taps fogad­ta műsorukat. Eötvös Gábor­nak svájci fellépésekor Chaplin is melegen gratu­lált. Jó ez a cirkusz. Színes, látványos, szórakoztató. Jó hogy újra van cirkuszunk. — Szaktanácsadás, próbafal kizárólag tapétázók részére. :Ta­pétabolt, Pécs, Nick-udvarban. A gyönyörű új tapétákon kívül az összes kellékek, ragasztóanyagok, szegélylécek is megtalálhatók. Keresse fel az ország első tapéta­boltját! „BARANYAKOR/’ (x) gém jut eszébe kocsmába menni. — Még a harmincas évek­ben kezdtem kanárikat te­nyészteni. Szeretem az állato­kat. És nezze ezeket, valóban szeretetre méltóak. A háború alatt elpusztult valamennyi. Sajnáltam őket, a szívemhez nőttek. hosszú ideig nem akartam újra kezdeni, öt-hat éve aztán mégis... — Évente rendezik a ka­nárik versenyét. Mindig in­dul, s minden alkalommal aranyérmet szerez, a maxi­mális pontszámot érik el madarai. Karácsony táján szoktak rendezni a vetélkedőket. A pontozó lap rubrikái szerint megkülönböztetnek kanári- dalt így is: kongva gördülő, doromboló, csobogó, kongva- csengö. cseng vegördülő. A pontszámok szerint most is kitettek magukért a Cziegler- féle madarak. Olykor énekelnek ugyan a tojok is, de az nem az igazi. A hímek indulnak versenye­kén. Az ifjak három hetes korban elérik szüleik nagy­ságát, de csali a több hó­napos állatot szokás trénigre fogni. Tűnődve nézi madaráit Cziegler Janos. —■ Mind küiön-kűíön is egyéniség. Van köztük jó­indulatú és van másik is. Például amikor a pároztatás- ra készítjük fel őket, meny­nyi mindent hasznos figye­lembe venni Ha olyan hí­met teszek a tojó mellé, amelyik nem nyerte el a tet­szését. még agyon is veri. Este szoktam becsempészni a hímet. Ha esetleg nem tet­szik a színe, a sötétben ho­gyan venné észre? S a hím­nek is van annyi esze, hogy legszebb hangján énekeljen. Elcsavarja a tojó fejét. Lét­rejön a nász. Némelyik hím csapodár. Nem nyugszik addig, amíg házasságuk meg nem pecsé­telődik, de azon nyomban há­tat fordít a tojónak. Szeren­csére azonban a többség tisz­tes családi életet kíván élni: gondozza a tojóval együtt a kikelő utódokat. — Párosítás előtt jól kell tartani a madarakat. Egy kevéske reszelt tojást adok, kendermagot bőségesen kap­nak. — Drága a madáreledet? — Kilenc felett van az itt kapható kilója. de ennek nagyon gyatra a minősége. Tizenötért Pestről kell ho­zatnom, mert csak az' ízlik, A kanári egyébként is elka- patott jószág. Válogatós, sze­szélyes. A maga erejéből per­sze nem élhetne meg: elszo­kik á repüléstől, talalva kapja táplálékát, ha szaba­don engednék.- napok alatt elpusztulna. Így 15 évet is megél: Órákon át hallgatnám ezt a furcsa kórust. Kedves,' kellemes, elándalító. — A férjem legszívesebben itt töltené az éjszakáját Is. Dérűs, öszhajú házaspár. Gondolom, sohasem esett még' hangos szó sem közöt­tük. — Sokba kerül a kanári hobby? — A kocsma többe kerül­ne, vagy "a kártyázás... A jobb példányokért fizetnek kétszáz forintot, is . .. — Akkor nem is terül pénzbe, hiszen ... Cziegíerné tagadban int férje háta mögött, mintegy jelezve, hogy azért annyira mégsem olcsó. A férje valamit halkan morog. Valószínű, rosszul szóltam. Persze: utazni a versenyre, Pestről hozatni az eledelt, meg más vennivaló is akadhat... ... Cziegler János tereli a be­szélgetést: — Egyre többen kezdenek madártenyésztessel foglalkoz­ni. De valóban nagyszerű szórakozás, időtöltés... . A kalitkák lakói pedig szüntelenül éneklik ezer­színű dalukat. Fütyül az egyik, csobogó hangot ad a másik, a harmadik pedig .. És képzeljék el: 87 . kanári van ebben a kis szobában, a pécsi Böck János utca 30. szám alatti épületben. (szánté) * l

Next

/
Thumbnails
Contents