Dunántúli Napló, 1971. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
ttn. Január 18. DUN ANTÜLI NAPLÓ 7 A betegek többsége megmenthető... Szívműtét — rutinműtét A megbetegedési és halálozási statisztikákban a szívás a keringési betegségek a legtöbb országban az első helyen állnak. A lakosság nagy százaléka szenved valamilyen ndv- vagy érbetegségben, amelyek közül leggyakoribbak a magas vérnyomás, a szívkoszorúér-elmeszesedés és általában az érelmeszesedés, a szívizominfarktus, a szív veleszületett fejlődési rendellenességei és a különböző szívmegbetegedések — szívbe Lhártyalob, szívizom- és sZívburokgyulladás — következtében az élet során kifejlődő szívhibák. A szív- es keringési betegségek gyógyítása elsősorban a belgyógyászat feladata. A heveny bakteriális fertőzések egy része például az idejében elkezdett antibiotikum kúrával eredményesen gyógyítható, még mielőtt a leggyakoribb szövődmények — a szívbillentyűhibák és a szívizomkárosodások — kifejlődnének. Ugyanakkor a reumás szívizomgyulladást, a magas vérnyomást, vagy az érelmeszesedést ma még nem tudjuk meggyógyítani, de gyógyszeres kezeléssel elérhető, hogy a betegek állapotában lényeges javulás következzék be, és rövidebb- hosszabb ideig tünetmentesekké .váljanak. A „gyógyító kés" A szívbetegségek másik nagy csoportját azok a vele- teületett és szerzett betegségek alkotják, amelyek jóllehet ideig-óráig belgyógyásza- tilag kezelhetők, de hathatós gyógyulásuk csak a szív meg-' operálásával, a rendellenességek és a hibák műtéti korrigálásával következik be. A szívsebészet kezdetének az tekinthető, amikor a múlt század végén először varrtak össze szíven ejtett sebet Azóta, de különösen a második világháború óta ugrásszerűen fejlődött a szívsebészet; mind újabb szívbetegségek váltak operálhatóvá, és tökéletesedett a műtéti technika, is. A hatvanas évek második felében sor került az évszázad műtétjére is; Barnard professzor szívátültetést hajtott végre emberen. A kezdeti sikereken föl- buzdulva sokan — különösen a nagyközönség — a szívátültetésekben látták a nagy lehetőséget a szívbetegek százezreinek, millióinak meggyógyítására. Ez azonban ma még kudarccal járó, de elóbb-utóbb biztonságossá váló műtéti beavatkozás nem alkalmas a szívbetegek nagy tömegeinek gyógyítására, mert hiszen hol van any- nyi egészséges szív, mint amennyi várományos lenne, és hol van annyi szívsebész, akik a rászorulóknak csak a töredékét meg tudnák operálni? Gyógyszer vagy műtét? A különböző véleszületett és szerzett szívbetegségek (billeniyűhibák, nagyér- és billentyűszűkületek. pitvari és sövényhiányok, nagyértá- helyeződés. stb.) gyógyítására a reális és járható út a gyógyszeres kezelés és a műtéti korrigálás. Az operálható szívbetegségek egy részében, például billentyüszűkületek, kisfokú sövényhiányok, stb. esetén persze nem feltétlenül van szükség műtétre, hi- «een ismeretesek olyan beteHűtőberendezés szívműtéthez. ílj kór felfedezése Csehszlovákiában A huszadik századi orvos- tudomány történetében ritka eset új kór felíedezése. Csehszlovák kutatók azonban a közelmúltban először mutattak ki olyan megbetegedést, amellyel az orvostudomány még sohasem találkozott, Emberben is megtalálták ugyanis egy eddig csak állatoknál észlelt lüdő- parazitát. A gombák csálád- ; jába tartozó élősdi főképpen > üregekben megbúvó rágcsáló- < kát támad meg. Jelentkezé- > séről először J. D. Kirsen- ; biot orosz természettudós ). számolt be, az Egyesült Al- J lamokban pedig később sikerült mesterségesen is kitenyészteni, s Jellison ame- < rikai kutató tíz évvel ezelőtt ) már feltételezte, hogy em- ( bérré is átterjedh?t. Ezt a < feltételezést nemrégiben iga- • tolták Csehszlovákiában. A ( Sumberki Gyermek Szanató- s( riumba tbc gyanújával be- ( szállítottak egy kisfiút, aki- c nél azonban valamennyi tti- ; berkulin-reakció negatívnak > bizonyult. A betegség súlvos- ( sága miatt sebészeti úton { eltávolították a beteg tüde- £ jének megtámadott darabját, s > szövettani vizsgálatot végeztek két intézetben. Mindkét < kórbonctani intézet munkatársai egybehangzóan arra a következtetésre jutottak, hogy ismeretlen emberi megbetegedéssel állnak szemben. A végső diagnózist azután állati tüdőmetszetekkel' való összehasonlítás alapján mond- ' ták ki. $ Az eset világszerte nagy > érdeklődést keltett tudomá- J nyos körökben. s Az idegcsillapítókról Nem tanácsos nyakrafőre szedni a pszicho A pszichofarmakonokat legkésőbb azóta ismeri az ember, mióta kitapasztalta az alkohol hatását. Mert emez — mint ismeretes — töménységétől. a belőle fogyasztott mennyiségből, valamint élvezőjének alkati adottságaitól függően, a legkülönbözőbb lelki állapotokat képes előidézni. Tudományosan megalapozott, rendszeres felhasználásukra azonban csak századunk második felében került sor. Miután az ideggyógyászok eloszlatták azt a misztikus ködöt, amely e vegyszereket körülvette és szisztematikus kísérleti munkával messzemenően kikapcsolták a véletlen hatások kockázatál, bizonyos betegségek leküzdésében nélkülözhetetlen segédeszközök lettek. Kétségtelen azotiban, hogy nem mindig használják fel a tudomány áltál kimunkált módszerességgel, Más szóval, sokan nincsenek tisztában azokkal a feltételekkel, amelyekhez a pszichofarmakonok szedése kötve van. Orvosi rendelet nélkül, csak úgy gondűzőnek, nem tanácsos szedni ilyen gyógyszereket, kivált akkor nem, gek, akik elérték az öregkort anélkül, hogy komolyabb panaszaik lettek volna. A fejlődési rendellenességgel született betegek többségében azonban a szívhiba kijavítása mindenképpen ajánlatos, sőt például a súlyos pitvari és kamrai sövényhiánnyal, vagy a nagyerek áthelyeződésével (ez esetben az aorta a bal kamra helyett a jobb kamrából, a tüdőverőér pedig á jobb kamra helyett a bal kamrából ered) született csecsemőket okvetlenül . meg kell operálni. Az utóbbi esetekben a. meglehetősen, nagy műtéti kockázatot is vállalni kell, mert a műtét az egyetlen lehetőség a gyermek életben maradásához! Gyermekek a műfőben A veleszületett szívhibák operálására általában a 3—6 éves kor a legalkalmasabb. De természetesen, ha a gyógyszerekkel csecsemőkora óta kezelt gyermek állapotában rosszabbodás állna be, a műtétet előbb is el kell végezni. Ugyancsak nagyon korán, még csecsemőkorban, vagy újszülöttként kell megoperálni azokat a gyermekeket, akikben szívfejlődési rendellenességük miatt súlyos keringési elégtelenség, vagy tüdőpangás lép föl, mert ezek nemhogy a műtéthez ideális életkort, de legtöbbször még az egy éves kort sem érik meg. Az egyszerű, rutinszerűen végzett szívműtéteknél a halálozási arány alacsony, egy százalék körül van, de az idejében megoperált súlyos szívbetegek halálozása sem haladja meg az 5—10 százalékot A legtöbb haláleset a nagyon súlyos szívhibák operálására esik; itt viszont enyhítő körülményként kell figyelembe venni, hogy műtét nélkül ezek a csecsemők valamennyien biztosan meghalnának. Az élve született Csecsemők 0,6—0,7 százaléka valamilyen szív- és nagyérbetegséggel jön a világra, és műtét nélkül csaknem háromnegyed részük meghal. A megoperált gyermekeknek viszont 60—70 százaléka életben marad, és ami a legfontosabb: egészségesen fejlődik. A szívsebészetnek tehát Igen jelentős szerepe van a gyermekhalandóság csökkentésében. D. Morris híressé vált könyve A meztelen majom" n TVf ég nincs fél évtizede s em, hogy Nyugaton megjelent „A meztelen majom ”, Voltak, akik úgy vélekedtek D. Morris biológus híressé vált könyvéről, hogy ez nem más, mint valami tudományos mezbe bújtatott „állati pornográfia”. a laikus olvasó láthatta b enne a sztriptízt, ezúttal a majmok■ társadalmában. Dehát milyen könyvről is van szó, miért foglalkoznak vele örvösök, biológusok és pszichológusok, miért lett könyvsiker a nagyközönség körében is a meztelen majom? ' Miért bírálják a szerzőt? D. Morris angol tudós híres könyvében arra vállalkozott, hogy a nagyközöriséget megismertesse egy merőben új tudomány — az etölógia — alapjaival és annak terminológiájával. Az etológia végeredményben a biológia és a pszichológia határeseteit kutatja, feladatának tekinti az élőlények természetes körülmények közötti viselkedéséről ismereteket gyűjteni, valamint a megfigyelt jelenségeket hasznosítani a növényállat és az ember biológiájának, illetve lelkiéletének megértésében. Meggyőződésem, hogy „A meztelen majom” szerzőjét jogtalanul bírálják azért, hogy könyvének sikerét a majmok szexuális életéről írott fejezeteknek köszönheti csupán. Nem vitás, a könyv szexuális kérdésekkel foglalkozó oldalai hozzájárultak a könyv óriási sikeréhez, de ez csak azért van. mert a jelén körülmények között az emberek elsősorban éppen ilyenirányú problémáikra keresnek magyarázatot. Viszont éppen a majmóknál megfigyelt szexuál-biológiai jelenségek alápján Morris számtalan dögmát megcáfolt. Az amerikai és az európai ember tudatában ma is a freud*í elképzelés uralkodik, amely azt tartja, hogy az ember minden magatartását szexuális élményei határozzák meg. A meztelen majom szerzője is kijelenti, hogy ez nem egészen így Van. A Freud által teremtett elképzeléssel már korábbán is vitatkoztak. Legfőbb hiba ott van, hogy Freud hipotéziseit abnormális, vágj- félresikerült egyének példáira alapozta. Ugyanis azok a betegek, akik Freud idég- és elmeszakrendelésein megjelentek, egész életükben nem dolgozták, emiatt az úgynevezett „lelki-defektusaik” szexuális életükkel hózták kapcsolatba. Már csak ezért sem ál- kalmas Freud és az ő tanításait -követő pszichoanalízis, hogy következtetéseiket az egész emberi fajra érvényesnek tekintsük. Az etológiának egyik figyelemre méltó következtetése az, hogy kijelenti: sem a majom, sem pedig az ember minden vi- . selkedését nem a szexualitása határozza meg elsősorban. Ahhoz, hogy ezt a jelentős Igazságot D. Morris és az etológia többi neves képviselője kijelenthesse, alaposan tanulmányozniok kellett a majmok szexuális életét. Mit láttak? — Evolúciós rokonainkról, a majmokról ez ideig több kutató és zoológus úgy beszélt, mint a szexualitás megszálottjairól. Ez még nem volna baj, a hiba az, hogy a laikus közönség ezt el is hitte, — el kellett hinni, hiszen állatkerti sétáin mit tapasztalt? — Nos, ml itt az igazság? Való tény;, hogy a majmoknál a nemi tevékenység viszonylag igen koráfi kifejlődik és bámulatosan rafinált módon tudnak is vele bánni. Bizonyos körülmények között élő majmok nemi élete nemcsak a fajfenntartó ösztön és a gyönyörszérzés Céljait szolgálja — miután a hímek és a nőstények előszeretettel teremtenek nemi kapcsolatot azokkal az egyedekkel, akik a majom-hierarciában följebb állnak. Ezt nyilván tudatosan teszik azért, hogy megszerezzék a magasabban levők kegyeit, hogy ezáltal elkerüljék az ütéseket és a verést, amely majoméknál igen kegyetlen szokás. A fnajomcsordában bizonyos hierarchikus helyet elfoglaló egyed előjogokat élvez az élelem elfogyasztása és a bíráskodás terén. Áz irányított párválasztás azt is célozza, hogy ezáltal jobb falathoz jussanak. — Mi ez, ha nem prostitúció? M. Chanche kiváló zoológus a pontosabb következtetés végett egy alkalommal feltette az egyszerűnek tűnő kérdést. — Mi lenne, ha megfigyelnék a természetes környezetben élő majmokat is. Ez ideig ugyanis minden megfigyelést állatkertekben, nem természetes környezetben élő állatokon végezték — vajon ezek az állatok ugyanígy viselkednének természetes környezetben ts? — Több kutatócsoport hamarosan rájött, hogy Chanche fenntartása helyes. Természetes körülmények között a majmok kevésbé agresszívak és verekedők, kisebb mértékben űzik szexuális praktikáikat és a prostitúciót, mint a fogságban élő rokonaik. ha ugyanakkor még egyéb fájdalomcsillapítókat vagy altatókat is szedünk avagy alkoholt iszunk. Fennáll ugyanis a veszély, hogy az idegcsillápító szélsőséges módón felfokozza amazok hatását. s így a páciens még az életét is kockáztathatja. Ezenkívül megeshet, hogy ún. paradox hatások mutatkoznak vagyis, hogy a nyugtatószer felizgat, a felélénkítésre szolgáló preparátum pedig elaltat. A freiburgi (NSZK) Deg- kwitz professzor arra hívta fel kollégái figyelmét, hogy a gyógyításra, avagy megnyugtatásra szolgáló neurolepti- kumok, továbbá az ellenkező, vagyis élénkítő hatású thymoleptikumok túlzott adagolásban ugyanazt a tudatzavaró hatást váltják ki, mint a nagy mennyiségben bevett altatószerek. Ez a felismerés a tankönyvekben még nem található meg. Degkwitz professzor a kísérletek eredményeiről elmondotta, hogy a készítmények hatása általában három fázisban mutatkozott. Az első héten kedvetlenség és alu- székonyság lett úrrá a delikvenseken. Aki ebben a fázisban mégis nekigyűrkőzött a munkának, az heves izzadás- ról panaszkodott. A második héten hirtelen fordulat állott be: az alvás lecsökkent, viszont az álmodás felfokozódott. Ez a hatás némely kísérleti személynél olyannyira felerősödött, hogy az illető úgy érezte magát, mintha sok és erős feketekávét ivott volna. Mások viszont olyan közönyösek lettek, mint az alkoholmámor bizonyos gyengébb stádiumában. Testi megerőltetésnél félelemérzet és szívpanaszok jelentkeztek. Valamennyi kísérleti személynél észlelhető volt egy bizonyos fokú ingerlékenység. Mintegy 6—10 nap múlva megszűntek ezek a tünetek és megkezdődhetett ‘ az, amit az orvosok voltaképpen kúrának neveznek. A pszichofarmakonok alkalmazásánál elengedhetetlen az egyéni adagolás pontos betartása, továbbá a. páciens reakcióinak tüzetes ellenőrzése. Ez azonban még nem minden. A professzor rámutatott ugyanis arra a mindeddig még megoldatlan nehézségre, hogy egyes betegek lázongani kezdtek, amikor megvonták tőlük az egy ideig adagolt gyógyszert. Sajátos módon azonban azok a kísérleti személyek is lázongtak, akik csak place- bot kaptak, vagyis egy teljesen ártalmatlan szert, amelyről viszont azt hitték, hogy gyógyszer. Mi az oka ennek? Az ember azt hihetné, mivel az állatkertekben tartott állatokat jobban táplálják, ellenségeiktől majdnem teljes biztonságban élhetnek — magatartásuk ennélfogva kiegyensúlyozottabb. Nem így van, mert megfigyelték, hogy az állatkertek zsúfoltsága fokozza az állatok, kiváltképp a majmok ingerlékenységét. A krónikus ideg-. feszültségben élő állat képtelen például adekváltan reagálni a környezeti ingerekre. Bizonyos szituációkban egészen meglepő módon Viselkednek az állatok. At átviteli réakéiók egyik sajátos formája a majmok „pézeudoszex” (álszexuális) magatartása, amelynek embernél is van némi jelentősége. Köztudott, hogy a zárt helyen tartótt majmok bizonyos szexuális viselkedését a félelem, a szorongás s nem utolsó sorban az alá és fölérendeltségi viszony motivál- ! ja. Azonban az ilyen szex \ magatartásra jellemző, hogy „értelmetlen és céltalan”, még akkor is, ha ezt az állat látszólag „érdekből”, prosti- túciós célból csinálja. Természetes, hogy ehhez hasonló magatartás embernél is megtalálható, azonban jóval bonyolultabb formában jelentkezik, mivel itt komplikáltabbak az emberi kapcsolatok, Az állati viselkedések mintájára lónéhány emberi megnyilvánulás minősülhet pszeudoszex jellegűnek, áriii« kor konfliktus helyzeteket vetít át szexuális térre, á trágárbeszédben megnyilvánuló álszexualitás úgyszintén az átviteli reakciónak egyik fajtája. Takács László A hipnózis felváltja az orvosságot? Franciaországban, Anglia, Belgium, Olaszország és Spanyol- ország orvostudósai napjainkban sokat foglalkoznak szovjet kollégájuk, Pavel Búi 1c- ningrádi orvos Hipnózis a belgyógyászati klinikán című könyvével, amelyet a szerző mintegy három évtizedes tapasztaltai alapján írt meg. A lc- ningrádi tudós monográfiája az egyik első alapvető munka, amely a légcsőhurutos asztma, a fekély, a magas vérnyomás, a szívgörcsös betegségek, valamint s belső szervek tevékenységében beálló különböző funkcionális elváltozások hí pno-terápiás gyógyításáról szól. A hipnotikus állapotban lévő betegek százainál vizsgáit a a tudós a szív-érrendszert, a légzési és az emésztési rendszert, A hipnoterápia segítségével sikerült megszüntetni a rohamokat, amelyek 70 százaléka a ícg- csőhurut asztmatikus megbetegedéseinél jelentkezett. A feké- lyes betegségben szenvedők nagy többségénél a hipnoterápiás gyógyítás után elkezdődött a klinikai gyógyulás.
