Dunántúli Napló, 1970. december (27. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-11 / 290. szám
1970. december It. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Mit ígér a ÍV. ötéves terv? Kesztjfigyári rekonstrukció Pécsett és Dombóváron A Kesztyűgyár a magyar könnyűipar egyik legdinamikusabban fejlődő vállalata. A gyár termékei nagy tekintélynek örvendenek. A jó minőség, a piac igényeihez való rugalmas igazodás, valamint az eredményesen szervezett vállalati gazdálkodás révén a harmadik ötéves terv során 50 százalékkal nőtt a vállalat termelése. Ebben az időszakban jelentősen fejlődött a százéves múltra visszatekintő központi gyár, valamint a siklósi gyáregység, s ebben a tervidőszakban hoztuk létre a pécsi 1. sz. gyáregységet (a hozzá tartozó marcali és nagyatádi teleppel), valamint dombóvári gyáregységünket. A harmadik ötéves terv végére a magyar kesztyűexport —, amelynek 60 százalékát a Pécsi Kesztyűgyár adja — a világstatisztika szerint a második helyre tört fel. E pozíció megtartását célozzák a magyar kesztyűipar ötéves fejlesztési irányelvei, amelyet néhány hónappal ezelőtt hagytak jóvá az illetékes szervek. A tanulmányterv rögzíti, hogy mind a meglevő piacokon, mind további tőkés országokban — a piaci információk szerint — nagy lehetőségek vannak az export fokozására. Ezen irányelvekhez kapcsolódóan mi is elkészítettük fejlesztési tervünket a negyedik ötéves terv időszakára. A kiindulási alap az volt, hogy miután a kesztyűtermelés gazdaságos, maximális erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a vállalat minél nagyobb mértékben tovább fejlődjék. Célul tűztük ki, hogy pécsi közDonti gyárunkat és dombóvári gyáregységünket rekonstrukciós beruházással bővítjük és javítjuk a hatékonyságot. Azért döntöttünk a rekonstrukciós beruházás mellett, mert annak megvalósítása viszonylag gyorsabb, emellett 10 millió forint megtakarítással jár a telekvásárlási és közművesí- tési költségek elmaradása folytán. Tervünk szerint 1976- ra a jelenlegi 2,5 millió párról 3,5 millió pórra növeljük a termelést, ezen belül az export részarányt 73 százalékról 78 százalékra emeljük. Ez annyit jelent, hogy az exporttermelés 40 százalékos fejlesztése mellett belföldre is 36 százalékkal több áru értékesítést tervezünk. Az egyes munkaműveletek gépesítésével, a gyártástechnológia korszerűsítésével a termelékenységet 13 százalékkal kívánjuk növelni. Bérfejlesztésre évenként 2 százalékot irányoztunk elő. A dollár-kitermelési mutatót a jelenlegi 55 forintról 52 forintra tervezzük csökkenteni. Ha ezeket a tervezett intézkedéseket megvalósítjuk, a fejlesztés költsége —, amely 69 millió forint — 7 év alatt megtérül a többletnyereségből. Különösen kedvező a megtérülés a netto dollár- bevételből. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a teljes beruházási költség tőkés devizából- nem egészen két év alatt kifizetődik a népgazdaságnak és utána minden évben több mint egymillió dollár tiszta bevételi többletet hoz népgazdaságunknak. A fejlesztés 700 fő többletlétszámot igényel, amelynek 80 százaléka női munkaerő. Ezzel a vállalat összlétszáma 4500 főre emelkedik. A többletlétszámból Pécsre 450 jut. Elképzeléseink szerint öt év alatt a város és környékének lakosai közül fel tudja venni vállalatunk a szükséges létszámot. Dombóváron és környékén ugyancsak megfelelő munkaerő-kínálat mutatkozik. A következő tervidőszakban tovább kívánjuk bővíteni a már tíz év óta jól bevált bedolgozói rendszert (jelenleg ezer bedolgozónk van). A vállalat nem rendelkezik annyi fejlesztési alappal, hogy e célkitűzéseket abból megvalósíthassa. Ezért kérelemmel fordultunk a Magyar Nemzeti Bankhoz, hogy a következő években keletkező fejlesztési alapunkat 11 évre előre hitelezze meg. Reméljük, hogy kérelmünk kedvező elbírálásra fog találni, különös tekintettel az igen kedvező tőkés deviza-kitermelésre. A hitel megítélése tehát negyedik ötéves tervünk alapvető kérdése. Nem kevésbé fontos, hogy a terveink megvalósításához megfelelő kivitelezői kapacitást tudunk szerezni. Pillanatnyilag előzetes nyilatkozatok vannak birtokunkban arról, hogy mind Baranya, mind Tolna megyében az illetékes állami építőipari vállalatok vállalják a beruházást. Egyébként mindkét beruházásra vonatkozóan teljesen kész tervdokumentációval rendelkezünk. A Kesztyűgyárnak nemcsak száz éves hagyománya, nemcsak dinamikusan fejlődő jelene van, hanem szép jövő előtt is áll. A vállalat vezetősége azon fáradozik, hogy a jövő feladataira kellő időben és megfelelően felkészítse a vállalatot, s szerte a világon sok hírnevet szerzett munkáskollektivájóval összefogva teljesítse azokat. Gulyás József igazgató íjra engedélyezték az Inter-star árusítását A K.ERMI — mint ismeretes — korábban ideiglenesen megtiltotta a TA 4201-es típusú Inter-star nevű televízió készülékek árusítását, mert az ellenőrzések során egyes készülékeket érintésveszélyesnek találtak. Időközben a VIDEOTON az eladott és a kereskedelemben lévő készülékeket megjavította, s intézkedett a gyártás során az érintésveszélyt okozó festés megszüntetéséről Így a KERMI a TA 4201-es típusú Inter-star készülék árusítását ismét engedélyezte. Meg kell oldani az autóalkatrészek hazai gyártásai NEB-vizsgálat az autóalkatrénz-ellátásról Az ÉPEU pécsi üzemegysege tavaly decemberben beszerzett, s azóta meghibásodott Skoda 706-MS-24 tehergépkocsijait alkatrészhiány miatt csak úgy tudta megjavítani, hogy egy karambolos, de még javítható kocsit kiselejtezett, s a belőle nyert alkatrészeket használta fel a többihez. A XIV. Autójavító Vállalatnál 1969 december 29-e óta vár fűtőtestre a CU 92-15 rendszámú Skoda Oc- tavia Combi. És nem ez az egyetlen, ilyen hosszú ideje várakozó gépkocsi! Beszélgetés az Egyesült Magyar Szénbányák vezetőivel A szénbányászat jövője 350 millió iorint a szénvagyon pótlására — 150 milliós hitel gépekre — 150 torint minden tonna többletszénre Az elmúlt öt esztendő a magyar szénbányászat történetének egyik legmozgalmasabb időszaka volt. Megdőlt a szén egyeduralma az ország energiaellátásában. Majd 1968-ban az új gazdaságirányítási rendszer követelt alapvető változtatásokat a termelésben, gazdálkodásban egyaránt. Az utóbbi években az óriási mértékű, országos szénhiány miatt került a szénbányászat ismét reflektorfénybe. Szerdán és csütörtökön — mint arról már hírt adtunk — a Mecseki Szénbányák pártbizottságának kezdeményezésére Harkányban tanácskoztak az Egyesült Magyar Szénbányákhoz tartozó bányavállalatok pártbizottságainak vezetői. A megbeszélésen Tamási István, az EMSZ elnöke és Balkányi Bertalan, az EMSZ igazgatója is résztvett. A Dunántúli Napló munkatársa ez alkalommal az iparág helyzetéről, az 1971-es év feladatairól és a várható intézkedésekről beszélgetett a magyar szénbányászat vezető szakembereivel. — A III. ötéves terv célkitűzéseit sikerült-e megvalósítani, az iparágat érintő számos gátló körülmény ellenére. A bányászkodás fejlődését jellemző alapvető mutatókban történt-e előrelépés? Tamási István: Az ország energiaellátásában nem sikerült pontosan meghatározni a szén szerepét. Az eredeti tervprogram szerint 32,2 millió, az 1967-es felmérések Korszerűsítik Baranya legöregebb tógazdaságait A megye három legöregebb halastava immár négy évtizede szolgálja Pécs és Baranya halellátását. Az< öreg tavak régen rászolgáltak a felújításra. A 47 éves pellérdi mesterséges tavat, — amely a megye legöregebb tava — 1923-ban létesítették. Nem sokkal fiatalabb a sumonyi tógazdaság alapításának dátuma 1930. Palkonya a harmincas evek eleje óta üzemel. A Tolnára Baranyára kiterjedő Dombóvári Halgazdaság, többi, tehát Tolna megyéhez tartozó tavát már mind a felszabadulás után építették s ennélfogva termelésük is jobb. Míg Dombóvár környékén nem ritka a holdanként 10 mázsás halhozam, addig Baranyában az 5—6 mázsa már jó eredménynek számít. Különösen rossz a helyzet Sumonyban, ahol az elavult zsilip és töltésrendszer, a rossz technikai felszereltség folytán az idei termelés már alig erte el a 2—3 mázsát. Pedig Su- mony a legnagyobb és leginkább koncentrált ideális sdottságúnak mondható tógazdaság 360 hold hasznos víztükörrel, ezen belül egy hatalmas 270 holdas nagy tóval, gazdasági vasúttal. Ezért döntött úgy Dombóvár, hogy a korszerűsítést Sumonyban kezdik meg, már ez év telén. A következő hetekben felvonulnak a terű letre és hozzálátnak egy új ikerzsilip építéséhez. Még a télen megérkeznek Sumony- ba a földkotrok és különböző földmunkagépek is és hozzálátnak a töltések felújításához. A következő évben megkezdik a termelés gépesítését is. Mindenekelőtt építenek egy úgynevezett külső halágyat, amelyet gáttal re- kesztenek le a nagy tótól, a lehalászást pedig speciális halkiemeló géppel oldjak meg. Egyidejűleg korszerűsítik a kisvasutat s a géppel kiemelt halat vasúton szállítják be a teleltetőkbe. Vásárolnak továbbá néhány specialis vízijárművet is. amivel gépesíteni tudják a halak etetését. A végső cél egy korszerű, jól gépesített egvséget létrehozni. A sumonyi halastavak termelése ilymódon könnyen elérheti a holdankénti 8 mázsát. A fejlesztést indokolja a halfogyasztás emelkedése, a növekvő kereslet. A dombóvári halgazdaság ez évben 70 vagon halat termelt eladásra s ebből 60 vagonnal már értékesített, mindössze 10 va- gonos készletük van, de tartanak tőle, hogy ez a karácsony körüli szokásos nagy halkeresletet nem tudja kielégíteni. A HALÉRT Vállalattal hosszú lejáratú, öt éves szerződést kötöttek, termelésük 30 százaléka már exportra megy. Sumony teljes korszerűsítéséhez minimálisan 5 millió, optimálisan 9 millió forint szükséges. Sumony után Pellérd és Palkonya kerül sorra. Ezeknél a telepeknél valamivel kedvezőbb a műszaki színvonal. A 252 holdas pellérdi, és a 128 holdas palkonyai telepeken átfogó, nagy rekonstrukciót nem terveznek, de a termelést, a halászat gépesítését a jövőben ebben a két üzemben Is elvégzik majd szerint 25 millió tonna szén volt a kívánalom. Végülis a reális igények 27 és 28 millió tonna körül vannak. Így aztán nem voltunk könnyű helyzetben. Ennek ellenére megvalósítottuk az üzemek koncentrációját. Az 1965-ös évben 124 akna üzemelt, 1970-ben pedig csak 80. A jövő évben valószínűleg 73 bányaüzem termel majd. A koncentráció következtében sikerült az átlagos 60 vagon/ nap bányaüzemenkénti termelést 105—110 vagon/napra emelni. — Tehát további aknák megszüntetésére is kell számítani? Tamási István: Csak abban az esetben, ha a szén- vagyon kimerül. Egyébként a koncentráció minőségi javulást is eredményezett: az átlagos 3100 kalória értékű, mélyművelési szén kalóriaértéke 3300-ra emelkedett. Műszaki fejlesztés: 1970-ben géppel jövesztettük a ter- melvényünk 30 százalékát, öt éve talán 6—7 százalék volt az arány. A rakodás gépesítettsége az 1965-ös 20 százalékról 60-ra, a szállítás 30-ról 90 százalékra emelkedett. Az 1966—67-es stagnálás után a termelékenységben óriási javulás következett, 32 százalékkal nőtt az egy műszakra eső tonna teljesítmény. — A kétségtelenül látványos műszaki fejlődés a gazdaságosságban is jelentkezett? Balkányi Bertalan: Bármilyen hihetetlenül is hangzik: a magyar szénbányászat egészében rentábilis. Az 1966-os év kivételével, és az idén, az erőltetett termelés miatt egyhelyben topogtunk, de a közbeeső években dinamikus fejlődés volt. Az 1968-as évben 470, 69-ben 670 millió forint eredményt produkált az EMSZ. Körülbelül 1970- ben hasonló nagyságrendű lesz. — A jelenleg is érvényes árkiegyenlítés — nagykalaprendszer” — megváltoztatása nem szerepel az EMSZ gazdasági tervei között? Balkányi Bertalan: Mielőtt a kérdésre válaszolnék, — el kell mondanom, mi is az árkiegyenlítés alapja. Ezzel ugyanis a kérdéssel foglalkozók többsége nincs tisztában. Az eltérő geológiai körülmények között működő bányavállalatok természetszerűleg más és más lehetőségekkel gazdálkodnak. Az átlagosnál kedvezőbb viszonyok mellett, könnyebb gazdasági eredményeket produkálni. Ezután kell a bányajárulékot fizetni, amelyet nálunk árkiegyenlítésnek hívnak. A világ valamennj'i országában így van ez. Nos, nálunk évről-évre történik ebben változás. A nyereséges vállalatok állandóan csökkenő összegeket fizetnek, amelyből esetenként . még vissza is kapnak. Legutóbb a „Mecsek” is részesült — figyelembe vettük a veszteséges hidasi brikettgyártást. As eredeti elképzeléseink szerint — az EMSZ alakulásakor — egy kedvező piac- politika kialakítására szántuk az így befolyt pénzeket. Az igények azonban a vártnál nagyobbak voltak — a piac éhségét egyelőre alig győzzük. — 1970-ben a „piacéhség” valóban óriási méreteket öltött. A magyar szénbányászai az eddigi ismeretek szerint ki tudja-e elégíteni az igényeket? — Tamási István: A tavaly ilyenkor ismert igények szerint 26,5 millió tonnában határoztuk meg idei programunkat. A népgazdaság további 1,2 millió tonna szenet kért, amit rendkívüli nehézségek árán, a két éve bevezetett szabad szombatok feláldozásával minden bizonynyal az év utolsó napjaiban sikerül teljesíteni. Termelésünkben az idén már 1,8 millió tonnával szerepelt a visontai külfejtés is. Az elkövetkező évekbep . fokozatosan fejlesztjük - fel a tervezett 7,5 milliós termelési kapacitásra, amely világviszonylatban is számottevő nagyságrendű. — Az erőfeszítések és elért eredmények végül is közrejátszottak abban, hogy az egész iparágat érintő megsegítő intézkedések várhatók a jövőben. Erről szeretnénk tájékoztatást kérni. Tamási István: ismereteink szerint 350 millió forintot kaptunk a kormánytól szén- vagyon pótlásra. Új bányák építésére nyílik lehetőség elképzeléseink szerint a dorogi, tatabányai és oroszlányi területen. Hangsúlyozni kívánom, hogy csak a pénz biztos, a továbbiak csak elképzelések. Újabb 150 millió forintot hitel formájában vehetünk igénybe a szocialista országokból történő gépimport vásárlására. Ezenkívül minden tonna terven felül . kibányászott szénre 150 forintot kapunk az államtól a bányászok munkabérének emelésére. A jövő évben egymillió tonna többletszenet kér az ország — ha ezt teljesíteni tudjuk, 150 millió forint az az összeg, ami a kollektív szerződésben biztosított bérfejlesztésen kívül szétosztásra kerül. Balkányi Bertalan: Természetesen az 1972. évi bázis megállapításánál, az 1971- ben felhasznált összeg, az iparág sérelme nélkül kerül beszámításra. Egyébként most már időszerű megemlíteni, a szénbányászat munkaerő gondjait némiképpen orvosló, tervezett intézkedést, amelynek értelmében a szénbányáknál dolgozó fiatalok mentesülnek a katonai szolgálat alól. A szénbányászat jövőjéről, az itt dolgozó emberek gondoskodásáról programot kaptunk Kádár elvtárs, a kongresszuson mondott zárszavában. A.ldo- zatot hoztak a bányászok — áldozatot hozott a népgazdaság is. További tennivalóinkat is ennek jegyében kell végrehajtani. Lom hősi Jenő Közismerten gyenge az autóalkatrész ellátás és a helyzet további romlásával lehet számolni. A krónikus alkatrészhiány okait, a helyzet javításának lehetőségeit vizsgálta a közelmúltban a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, amely tegnap tárgyalt a vizsgál at. eredményéről. Az alkatrészellátás alapvető problémái áz Autó- es Alkatrészkereskedelmi Válla- i latnál jelentkeznek. Az alkatrészkatalógusok például rendszeresen egy-két évvel követik az országba beérkező típusokat, ugyanakkor az alkatrészmegrendeléseket hónapokkal előbb kell feladni a következő évre, mint az új autó rendeléseket. Az Autókéi- az üzemeltetők konkrét igényeinek felmerülése után foglalkozik az alkatrészek beszerzésével. s mire az igényeket kielégíti, tetemes állásidő jelentkezik a vállalatoknál, amelyek úgy segítenek magukon, ahogy tudnak. Október 15-én a megvizsgált 17 pécsi és baranyai vállalat 1580 kocsija közül 82 állt alkatrészhiány miatt. Az ellátási nehézségeket tetézik az Autóker-nek olyan, a keretszerződési rendszerből adódó, gazdasági hasznot hozó „húzásai”, mint például az, hogy ha a 19 fővárosi szaküzlet valamelyike — amelyek jogosultak a megrendelőket a keretszerződés alapján ellátni — nem tudja kiszolgálni a vevőt valamely alkatrésszel* azt vidéki üzletekből kaphatja meg. A budapesti üzletekben nagykereskedelmi áron, a vidékiben kiskereskedelmi áron kapja meg a szükséges alkarészt az üzemeltető. Ez érthetően többletköltséget jelent a nagyfogyasztóknál. A másik ilyen: az alkatrészek országos szintű elosztásánál általában nem veszik figyelembe az egyes megyék gépparkjának a nagyságát. Ezért fordulhat elő, hogy míg egyes alkatrészek Baranyában tartósat! hiánycikkek, a szomszéd megyékben szinte korlátlanul beszerezhetők. A „hiánygazdálkodás” nyomasztó súlyát a pécsi Autó- ker-fiók júniusi rendelése és annak kielégítése dokumentálja. A megrendelés 2297 tételre szólt, ebből 942-t teljesen, 139-et részben elégítettek ki, 1216-ot egyáltalán nem teljesítettek. Nem csodálható, ha a vállalatok ilyen körülmények között vagy saját gyártásra rendezkednek be, ami drágább is, minőségileg pedig gyengébb az eredetinél, vagy „csúszóval” próbálnak alkal- részhez jutni, ha nem akarják, hogy járműveik álljanak. Elmarasztalható az Autó- ker amiatt is, hogy — a vizsgálat tapasztalatai mutatják ezt — az új autó és az alkatrész osztályok között rossz a kooperáció. Az előbbi nem ad rendszeres tájékoztatást a típusváltozásokról, ezért az utóbbi sokszor csak a felhasználóktól értesül erről, s tud intézkedni sokszor természetesen már elkésetten. Mindezen kedvezőtlen tapasztalatok alapján mire lehet számítani? A külföldi alkatrész-beszerzés további romlásával többek között, hiszen a gyárak elsősorban kész autókat akarnak eladni, nem fjedig alkatrészeket. Az autóipar rohamos fejlődése egyébként is nehezíti a korábbi íés nem a régebbi!) típusok alkatrész-ellátását. A nemzetközi tapasztalatok különben is azt mutatják, hogy egynél több felújítás nem indokolt, mert nem kifizetődő a gépkocsiknál, s ehhez méretezik az alkatrészgyártást is. A mi viszonyaink azonban egyelőre még szükségessé teszik a gépkocsik hosz- szabb üzemeltetését, az alkatrészellátást tehát meg kell oldani. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha sikerül megfelelő kapacitást találni az országban a hiányzó alkatrészek gyártására 4 »
